Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Másodszor is nálunk tegnap tetőzött a dolog. Érzelmileg elköteleződtünk már egy suli felé, aztán tegnap fél négykor felhívott a másik kiszemelt versenyistálló dirinője, hogy látták a nevünket kifüggesztve az 1-es "kedves"suliban, akkor most már döntsük el ma 5-ig hogy hová óhajtunk. Persze persze én is felháborodtam....
Aztán ma reggel mégis a versenyistállót hívtuk fel, hogy jó jó, bocsánat hogy élünk, oda szeretnénk. Amikor meg a kedveset felhívtam, hogy mégse oda, akkor sírtam az irodában.
Ne kérdezzetek semmit.
Csak le kellett írnom, hogy mennyire belezakkantam. Apa is zakkan velem együtt. Remélem a gyerek nem fogja rajtunk nagyon levenni, hogy próbáltunk racionálisan dönteni és a "legjobb" legerősebb suliba küldeni őt, ha már fevették.
Komolyan nem hiszem el, hogy ezt én írom, aki a Waldorfnál indult. Hogy jutottunk a teljesítménycentrikus iskolába????
Én, aki mindig nagyon laza anya voltam, és nem érdekelt hogy megette-e a főzeléket, meg vesz-e kabátot, meg kivel játszik meg kivel nem...
Az alapítványi sulik valóban szabadon választanak a jelenktezők közül. Megtehetik, mert nincs olyasfajta közellátási kötelezettségük mint az önkormányzat által fenntartott suliknak. És simán előfordulhat, hogy az ember gyermeke nem kerül be.
A legmesterkéltebb válogatósdit én a Kincskereső suliban tapasztaltam: ott lényegében csak az számít, hogy egy ideális nevelési összetételű osztályt alkossanak meg, és azt vizsgálják, az adott gyermek betölti-e az ideális osztályban az ideális szerepét.
A tandíj tényleg rettentően magas tud lenni azokban a sulikban, amelyek nem kapnak önkormányzati támogatást. (Pl. Rogers.) A Waldorfban egyébként szemérmesen "alapítványi támogatásnak" hívják a tandíjat -- hát ez tényleg óriási különbség. :)
De hát hazánkban így van ez: az ember befizeti a brutális méretű adókat és járulékokat, hogy megfelelő közszolgáltatást kapjon, azután, mivel nem kap, fizet még egyszer, hogy tényleg megkapja, amit szeretne.
Köszönöm nektek, hogy segítettetek egy kicsit kívülről nézni ezt a problémát. Valóban furcsa a helyzet, egy nem túl nagy falu, viszonylag nagy gyereklétszámmal. Az iskola valamikor elég jóhírű volt, ennek ellenére nem jutott volna eszembe ide íratni a lányomat, ha nem maradnék itthon gyeden az elkövetkező 2 évben, 3. osztálytól hordtuk volna be a városba. Két évig járt a helyi óvódába, és azzal meg voltunk elégedve, bár való igaz, hogy az ő csoportjukba szinte nem volt vele egyidős kislány, de mivel vegyes volt a csoport, így ez fel sem tűnt. Elég sok zűr van most az iskola körül (ig.váltás, mikrotérség-bomlás, ellenkampány), valószínű ennek köszönhető, hogy aki a városban dolgozik, az behordja a gyerekét. Hát valahogy így alakulhatott ki ez a lehetetlen helyzet. Amúgy túl nagy baráti társaságunk nincs itt, való igaz, hogy aludni járunk haza. Én úgy látom, hogy a mai 5-6 évesek is ugyanúgy az azonos neműekkel játszanak szívesebben, mint mi annak idején. Azt hiszem a kislányt a városi iskolába fogjuk beíratni a barátnőivel egy osztályba.
Nem tudom, valóban a Rogers-e a kiválasztott, nekem elvben nagyon tetszett. Jártunk is ott, de a fiunk valahogy nem nyerte el a tetszésüket már a kötetlen ismerkedéskor sem. :-/ A havi 53-as tandíj sem piskóta.
Hegyezők: nekünk gép van. Közel egy ezres volt, de két éve megy. Igza, háromszögletű cerkára nem jó, de a gyerekeknek nem volt kifogásuk a normál ceruza ellen sem. Van háromszögletű is, de nem szokták használni. Persze ők még nem iskolások.
Följegyzem szépen a márkákat, hogy majd ha aktuális lesz, tudjam, mit vegyek. :-)) (Színesből a török Adel jött be nekünk, fekete a ceruza fája, nagyon szép színei vannak, vastag 3mm-s a hegye, nem törik).
Tulajdonképpen minél többet gondolkodom ezen, annál furcsábbnak tűnik az egész helyzet.
Hogy van az, hogy egy falusi osztályba csak fiúk jelentkeznek? Hány gyerekről van szó összesen? Ismeritek őket? (Miért nem?)
Vannak a kislányodnak olyan azonos korú barátnői a faluban? Ők hol kezdik az iskolát?
Egyáltalán: hogyan töltitek az életeteket a lakóhelyeteken? Vannak ott barátaitok, ismerőseitek, vagy nagyjából csak aludni jártok haza?
És mit jelent az, hogy a kislányod a fiúk társaságában gátlásos és visszahúzódó? Hogy működik ez most, az oviban? (Óvodás kisgyerekek inkább vegyes csapatokban játszanak.)
Nézd, azzal kezdtem, hogy minimális körben tudtam válogatni. Mondhatni egyáltalán nem tudtam válogatni iskolák között. Ha nem viszem oviba a középsőt, nem mehetek vissza dolgozni, (illetve nehezebb megoldani) és még a következő évben is rághatom a körmöm, vajon felveszik-e a KÖRZETES oviba. Még 2 suliba jeleztük beíratkozási szándákunkat,- esélyünk se volt- és akkor még mindig nem volt megoldva az ovi kérdése. Nem azt mondom, hogy nem érdekelnek a "magasabb" szempontok, ezért se a körzetes sulit választottuk, (nomeg érdekes módon 3x olyan messze van mint a legközelebbi iskola) csak van mikor az élet másképp alakul, mint ahogy azt megálmodjuk. És az egészben az a vicces, hogy az eredmény legszebb álmaim felülmúlta.
Személyközpontú iskola: Lányom egyik osztálytársa egy ilyen címkéjű suliból jött hozzájuk elsőben 2 hónap után, mert ott nem tudtak mit kezdeni a gyerekkel.
Nekem nagyon bevált és megfelel ez az állami suli, ahol szárnyalnak a gyerekek, nincsenek agyonnyomva, értelmes dolgokkal is foglalkoznak, szeretnek bejárni, és jól érzik ott magukat. Mindezt a helyi agyonfavorizált túlzsúfolt iskoláról nem tudom elmondani.
Vissza kellett olvasnom, és már kissé elsüllyedt, de erre muszáj reagálnom:
Én is dettó így vagyok, már azt számolgatom, hogy 5 éves középső lányom még egy évet ráhúz az ovira, akkor ugyanannál a tanítónéninél kezdhet, akinél most a nagy van. ;) Sajnos a legkisebbnek már nem lesz ilyen jó dolga, de hátha addigra lesz másik ilyen kaliberű tanerő, mint a mienk. A sulira visszatérve: Mindenki mindenkit ismer, a tanároknak van tekintélyük, megbecsülik őket a diákok. Én hiszem, hogy 1 dolog a tanító személye, de hosszútávú döntést kell hozni, nézni kell az egész iskola légkörét, hiszen nem csak és kizárólag 1 tanárral töltik el a gyerekek az első 4 évet.
Szerintem azt is érdemes mérlegelni, hogy a kislánynak amúgy vannak-e a faluban barátnői. Olyan igazi jó barátnők, akikkel napi rendszerességgel összejárhat, mehet a csajos susmus, barizás, egyebek, vagyis pótolják azt, ami a suliban hiányzik. Ha ez biztosítva van, szerintem meg lehet gondolni a fiúcsapatot (pláne, ha lesz m,g egy kislány is), feltéve, hogy nem vad, durva fiúkról van szó. De ha a gyerek amúgy is magányos esetleg, nincs csajos társasága, akkor tényleg necces.
Van egy olyan fajta, ami átlátszó tartályos, és kétlyukú. A Sparban is találtam ennek egy saját márkás változatát, ezek elég jól bírják. Vagy az a herlitz fémhegyező, amiről noaa is írt.
Ez most jó pár boltban hegyekben áll, elég borzasztónak tartom. Nálunk szerencsére még nem nagyon bukkantak fel "menő" dolgok, vagy csak szerencsém van, hogy a leánykám nem vevő rá. A fiam osztályában meg a kártyás izék voltak csak, de mostanában már az is lecsengett.
Én akár melyik hegyezőt veszem 1 hónap és kész, kiéletlenedik. :( Hihetetlen mennyiségű ceruza fogy nálunk, a radírról nem is beszélek. És nem azért, mert elveszti.
Igaz, ami igaz, az iskolának képesnek kellene lennie a különböző hátterű gyerekek integrációjára -- csak éppen azt is tudjuk, hogy nem képes rá. Sőt általában véve a magyar iskolában töltött évek alatt mind meghatározóbbá válik a családi háttér a gyerekek előrehaladásában. Vagyis az iskola éppen hogy felnagyítja az otthonról hozott különbségeket. Ez rettenetes dolog, de mit tud egy család tenni ellene? Semmit, viszont a saját gyermekét megóvhatja a megfelelő iskolaválasztással.
Én a "személyközpontút" gondolom szabatos meghatározásnak...
De tényleg sokféleképpen lehet hívni egy iskolát, és nem is feltétlenül ez a lényeg -- persze, egy jó iskola szerintem a külvilág felé való kommunikációjában is jó, és pontosan határozza meg önmagát, a nevében is.
Kedves szülőtársak! A tanácsotokat szeretném kérni egy érdekes problémával kapcsolatban. A lányom 6 és fél éves, iskolaválasztás előtt állunk. 20 km-re lakunk a várostól, minden odaköt bennünket (munkahely, óvóda, nagyszülők stb.). Két iskola közül választhattunk: a jónevű városi és a szerényebb, de barátságos helyi intézmény között. Hosszú vívódás után a helyit választottuk, okok: most érkezik a második gyermek, így a lányom be- ill. hazautaztatását szinte lehetetlen megoldanunk (csakis a nagyszülők segítségével), talán neki is jobb, ha iskola után az egész délutánt velem és a kistesóval töltheti; nem kell korán reggel ébreszteni és utaztatni (35-40 perc, dugó stb.). A döntésünk tehát logikusnak tűnhet, DE a napokban szembesültem, hogy az itteni első osztályban ő lesz az egyedüli kislány (esetleg még egy érkezhet). A városi óvódában több barátnője is van, együtt babáznak, susmutolnak, csatot és karkötőt cserélnek, szóval igazi kislányok. A fiúk társaságában gátlásos és visszahúzódó. Ezek után ti mit tennétek, hova íratnátok be a kislányt?
Nem szemelyISEGkozpontu az az iskola? Esetleg nem a Carl Rogers az? :)
En amugy ovakodnek a cimkeket magukra aggato iskolaktol, nem attol lesz egy iskola szemelyisegkozpontu, hogy mondja, hanem attol, hogy a gyereket annak szuksegletei, igenyei es adottsagai szerint, a hozza alkalmazkodva tanitja, neveli, fejleszti. Cimke nelkul akar, de esszeru es szukseges korlatokkal.
A halálfejes mintáról jut eszembe, hogy egyik nap vártam a gyereket az ovi folyosóján amíg átöltözött. Pont mellettem voltak felakasztva a kabátok. Többek között egy gyönyörű, rózsaszín, kapucnis tavaszi kislánykabát. A kapucni bélésében pedig apró halálfejecskék díszelegtek fehér illetve fekete színben... S.
Azok tappancsok a jobb tapadás érdekében, nem díszek :-))
Nálunk hála Istennek nem megy nagy divatozás semmilyen téren. A gyerekek általában csinosan öltöznek, de nem hivalkodóan, és nemigen cikizik egymást az öltözék miatt. Én is igyekszem úgy lavírozni, hogy kényelmes, de azért kedves cuccok kerüljenek rájuk. Nyix halálfejes póló meg csípőgatya :-))) Egyéb dolgokban sincs nagy gáz, nincs Hello Kitty, WinX, TV-sorozat, Polly Pocket és más ilyesmi. Éppen most mesélte egy vidéki barátnőm, hogy nincs mese, muszáj elvinni a gyereket a Disney on Ice-ra, mert különben az osztálytársai előtt itt a világvége. Meglehetősen kiegyenlített, hasonló értékrendű családok állnak a legtöbb gyerek mögött, talán ennek tudható be ezen a téren a szerencsénk.
nekem , kiéletlenedik:(