Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Remélheteg állás problémám remélhetöleg nem lesz,mert fémforgácsoló vagyok,cnc-n dolgoztam,ami számítógépes vezérlésü gép,és azt kell programozni,angolul is tudok,bár az írás-olvasást-nyelvtant fejlesztenem kell,mert jól beszélek,de sosem tanultam.Izlandon egyébként izlandi nyelv van,aminek semmi hasznát nem fogom sehol venni,nem is beszélem olyan jól,mert nagyon nehéz,és nem is tetszik.
Igen,ez is egy megpróbálható verzió.Ez abban jó lenne,hogy talán 4 év múlva már a férjem is jöhetne,mert addigra kifizetne mindent,bár hogy ö mit fog csinálni nálunk,az még a jövö zenéje.Amúgy én is ilyeneken agyalok.Csak ezzel meg az a bibi,hogy ha hazaviszem 4.-be,vagy amilyen szinten lesz,akkor ö nem tudom mennyire fogja érteni a magyar iskolai dolgokat.Pl a barátnöm,aki itt lakott,és hazament,neki volt egy akkor 8 éves lánya.A kislány vért izzadt a magyar isiben az izlandi után,mert egyszerüen nem értette a szövegeket a könyvben.Beszélt ö magyarul,csak az iskolai dolgokat nem tudta,pl mi az,hogy összeadás,kivonás,vagy ahogy a kérdések voltak megfogalmazva.A kislány teljesen kiborult.Mondjuk erre írtad,hogyha nem jön be,max visszajövünk,de akkor meg már kiesik az itteni anyagból.5.-ben már biztos van történelem,és itt rengeteg izlandi saga-kat tanulnak.A nyelvtan is kegyetlen nehéz.Mondjuk magyar suli után matekból meg ilyenekböl biztos nem lesz problámája.
Nem olyan fekete az ördög mint amilyennek hiszed, de ajánlok egy áthidaló megoldást.
Én a te helyedben az első 4 osztályt ott végeztetném el a gyerekkel, aztán ideiglenesen, két évre jönnék haza. Itt a gyereket ugyancsak 4. általánosba iratod, hovatkozhatsz arra, hogy nem tudja jól e nyelvet vagy akármi (mellesleg a waldorfos gyerekeket is alsónn évfolyamokra veszik át, ha normál isolákban akarják folytatni valamiért). Aztán majd meglátod te is meg a gyerek is, hogy hoygan válik be nektek ez az egész.
Ha nem megy, akkor visszamennék Izlandra és kész. Ha tudzs pár nyelvet, (márpedig ha jól sejtzem tudsz angolul és magyarul - na meg nem tudom milyen a hivatalos nyelv Izlandon, most kicsit megkeveredtem, hogy az finn, svéd, norvég vagy milyen nyelvterület megvallom, de azt hiszem akkor azt az izlandi nyelvet is beszéled nem? Ha mából nem, de ebből meg tudsz élni. Győr meg elég civilizált város, azt hiszem jobb ott a helyzet a bűnözés területén, mint Budapesten.
Egyetértek Piglettel. Szerintem se folytassuk ezt a vitát, mert itt is offtopic lett, és jön Nebáncsvirág. Meg amúgy sincs értelme. Mindenesetre ismeretlenül is őszintén kívánom, hogy találd meg a saját és gyermeked helyét a világban és próbájd meg a dolgokat optimistán szemlélni, ahogy mi ia próbáljuk itt. A keserűséged és hontalanságod átragad a gyerekre és ő is boldogtalan lesz.
Valóban keserü vagyok,ez igaz.Nem szeretek ebben az országban,de ez föképpen az égahjlat miatt van,de ettöl boldogtalan vagyok.Viszont annak ellenére,hogy megkeseredett vagyok,meg nem szeretek itt,mért van az,hogy itt nem látok ilyen dolgokat,otthon viszont,ahol meg szeretnék lenni,ott tömegszámba láttam ilyet.Annak örülök,hogy téged elkerültek az ilyen dolgok,de engem,és az ismeröseimet nem.Pl épp tegnap panaszkodott a barátnöm,hogy nem kapja meg az étkezési jegyeit,de ha szólni merne,repülne.Ne mondd,hogy ez egyedülálló eset otthon!
Na mindegy,teljesen felesleges vitázni,úgyse gyözzük meg egymást.Maradjunk annyiba,hogy Mo tökéletes,biztos azért olyan jó a helyzet.De gondolom,szerinted az embereknek anyagi problémájuk sincs,mint a barátnömnek,aki nem kap jegyeket,és amúgy olyan kevés a fizuja,hogy kajára se jut neki.De gondolom ettöl teljesen boldog,vagy gondolom más nincs ilyen helyzetben otthon.
Nem értünk egyet. Én az itthon élő embereket nem látom keserűnek; nem látom, hogy kicsesznének egymással direkt; nem látom, hogy mindenki pesszimista lenne. A játszón, az oviban és a suliban nem verik egymást, nem veszik el egymás játékait. Azt gondolom vannak ilyenek és olyanok is, ahogy minden országban. Nekem csak osztrák tapasztalataim vannak. Láttam, hogy a Waldorfos topikból lett a téma kirakva. De ha visszaolvasod magadat, akkor elég érdekeset láthatsz, te is keserű vagy és panaszkodó. Az ember azt veszi észre a környezetéből, amit észre akar venni, és ez általában önmagának állít görbe tükröt. Mi ezt itthon csak piros Zsiguli effektusnak hívjuk. Amikor Peugeotom volt, akkor rengeteg ugyanolyan színű és típusú autót láttam az utcákon. Amikor másmilyen, akkor olyanokat, és a többi autó fel sem tűnt.
A téma nem ebben a topic-ban kezdödött,és sokmindent írtam mindkét országról,nem csupán Mo-ról,mivel mindenhol vannak hibák.Ott volt szó elöször arról,hogy sok ember az anyagi helyzet miatt ilyen megkeseredett.
Még az elsö mondatodra reagálva,nem csak a jæatszikon vannak gyerekek.Pl az iskolába is gyerekek járnak,ahol egész nap ott vannak együtt.
Már itt is látszik a fórumon,hogy valóban rosszindulatúak-kötözködöek az emberek.Én leírtam a véleményem,senkit nem sértettem meg,mind2 oldalról írtam hibákat,és te minden egyes hsz-ban belémkötsz,meg személyes sértésnek veszel minden mondtaomat.Beleolvastam a waldorfos topic-ba is,hát azon is elképedtem,hogy ott mi ment.
Jó pszihológus lenne belöled,de sajnos nem úgy van,ahogy mondod.Sajnos,mikor nyáron hazamentem a barátnöm,aki innen költözött haza,mert itteni terméket akar forgalmazni Mo-n,teljesen maga alatt volt,hogy mennyire ki akarja mindenki használni,és föleg a barátnöje,akiben bízott.Ugyan ebben az idöben épp az anyut és totálisan kihasználta a tesója a végtelenségig,míg anyu véget nem vetett ennek nagyon durván.Ezek után gondoltam,ez csak szerencsétlen véletlen,de akkor az én egyik barátnöm kezdett el(legalábbis próbált) kihasználni engem anyagilag is,meg hazugságokkal,hogy vigyázzak a gyerekére.Szerintem egy kicsit túl sok a véletlenböl.Aztán pl a játszikon mindenki kipofáz mindenkit.Nem tudom,mért van ez,nekem eszembe nincs valakiröl alapból rosszat gondolni,meg kibeszélni,pedig én is magyar vagyok.A Dávidot folyamatosan bántották a gyerekek egy része a játszikon,mert ö nem odavalósi.Nem mondom,hogy mindenki egytöl-egyig ilyen,mert nekem is vannak normális,kedves,jóindulatú ismeröseim,meg vannak nagyon aranyos gyerekek,akiket ismerek,de sajnos sok ellenpélda is van.Persze,erre mondhatod,hogy mindenhol van,de otton meglepöen sokkal találkoztam.Mindenhol mentek a keverések.Épp arról beszéltünk ezzel a barátnömmel,aki innen ment haza,hogy sajnos amiatt,hogy kint éltünk,jobban feltünik,mi otthon a hiba,és mivel nem islandiak vagyunk,itt is sok dolog az,amit nem tudunk megszokni,így az egész vége az lett,hogy sehol sem az igazi.Egyaltalán nem néztem le semmit,én így látom,Ha most nagyképüsködni akarnék,nem írnám le,hogy itt miket nem szeretek.Akkor azt zengeném,hogy nekem milyen nagyon jó,de én pont nem ezt mondtam.De az biztos,hogy jobban feltünnek a tipikus magyar vagy keleteurópai problémák,ha az ember nem abban él már régóta,mint annak,aki ezt szokta meg,és sosem élt másban.Valóban hazavágyom iszonyatosan,de nem az emberek miatt,vagyis csak a saját hozzátartozóim miatt,idöjárás miatt,de ez nem azt jelenti,hogy úgy gondolom,otthon minden tökéletes.
Ha üresen tátonganak a játszóterek, ahogy írtad, persze, hogy nincs aki szemétkedjen :-)). Nem hinném, hogy itthon szemétkednénk egymással a gyerekek, pláne jobban, mint bárhol. Én igazán sok játszóra járok országszerte és csupa kedves, jó fej - nem megkeseredett, korrupt - családdal találkozom. A többi - magyarokra sütött - bélyeget is közhelyesnek találom. Bocs, de úgy érzem, elkapott a külföldön élő magyarok típusbetegsége: minden rossz, ami ithont van, mindenki hülye, de majd kintről megmondják a frankót, mert megvilágosodtak. Miközben annyira vágynak haza, hogy majd belegebednek, és ez a szidalmazó, becsmérlő magatartás csak hárítás, önszuggerálás, hogy milyen jó nekem itt kint, otthon milyen sz*r lenne. A savanyú szőlő tipikus esete :-)))
És ami nagyon nem tetszik,hogy a gyerekek a játszin is rettenetesen szemétkednek egymással.Dávid nincs ahhoz hozzászokva.Itt is van ilyen,de max csak 1-2 problémás gyerek ilyen.
Ezzel megfogtál.Persze szivem szerint magyarnak nevelném,bár próbálom inkább,hogy mindkettöt szeresse,de nem tudom,hogy mindkettönek tudja e magát érezni.Most izlandinak érzi magát inkább,de szereti Mo-t is,de csak nyaralni akar oda menni,aztán iskolába már ide akar j+arni.Viszont azt se tudom,hogy akarom e,hogy 100%-ig magyarnak érzezze magát.Mikor nyaranta hazamegyek,olyan megkeseredett embereket látok.Rengeteg ember rosszindulatú,kétszinü,és kihasználják egymást.Viszont az izlandiak meg hidegek.Hát fogós kérdés.Per pill viszont az az óriási bajom,hogy valszeg nem tudnék megélni otthon.
Nézegetem az iskolák honlapjait,bár ez így nem az igazi,mert látni kéne,de nekem mind olyan száraznak,túl komolynak tünik.Pont az,amit nem akarok,hogy már most ne legyenek gyerekesek.
Bocs, aztán tényleg nem bonyolítom a témát tovább :-). Szerintem a fő eldöntendő dolog számotokra a gyerek iskolájával kapcsolatban nem az iskola maga, mert nyilván itt is ott is vannak jó és rossz iskolák, hanem az, hogy magyarnak szeretnéd nevelni Dávidot vagy izlandinak. Ez jóval messzebbre vezető kérdés, mint az iskola vagy a módszer maga... kérdés, hogy a gyerek jövőjéről, nagyobb koráról milyen kép él bennetek. Ha ugyanis itthon jár 12 évig suliba, nem valószínű, hogy valaha tősgyökeres izlandiként folytatja majd az életét, de ez fordítva is igaz. Nem irigyellek a döntésért.
Igen, állami, és semmi tagozat, "sima, mezitlábas". Azért biztosan Felétek is vannak jó sulik, ha jobban utánanézel. Bár onnan messziről nyilván nem könnyű tájékozódni.
Igen.valópban hajtogatom a magam bla-bla-bláját,mert igazából engem csak Györ érdekel,a többit figyelmen kívül hagyom hazaköltözés szempontjából,és ott nem hallottam ennyire áradozni az embereket.
Végül is már többször leírtam, amit akartam ezzel kapcsolatban, de még egyszer: azt nem lehet kijelenteni, hogy a hazai sulik rosszak. Úgy amblokk... Vannak rosszak, közepesek, meg jók és még jobbak. Rajtad múlik, hogy megtalálod-e a nektek valót. Hatalmas a választék, túl nagy is... Abból, hogy Te X és utáltál járni X iskolába, közel sem következik, hogy ma is és minden isi pocsék. Amit írtál az ottani iskoláról, az jellemző pl. a mi iskolánkra is, pedig nem a zseniális Északon van. Játékos, imádják és mindemellett haladnak is.
Igen,persze,nem a waldorfon múlik elsösorban,hogy költözünk e.Föleg anyagi megfontolás a döntö.Biztos,hogy igazad van,Forg is órta,hogy nem minden W iskola jó,ö csak a magáét dícséri,de én elhiszem neki,hogy az övéké jó,ha egyszer jól érettségiznek az ottani diákok.Engrem nem érdekel,hogy csak 4 évesen ír/olvas a gyerek tökéletesen,ha a végén ugyan oda jut,ahova a többi suli,bár a 4 év számomra is nagyom lassúnak ünik.Mert valóban mi van akkor az olyan gyerekekkel,akinek ez meg unalmas,mert jó az agya.Bár írták,hogy egyéni ütemben haladnak,azt azért nem hiszem,hogy az egyik gyerek megtanul 1 év alatt írni-olvasni,a másik meg 4 év alatt.Viszont én azt aláírom,hogy a hagyományos sulik nem jók.Én a saját gyerekkoromra visszaemlékezve,nálunk mindenki utált suliba járni,alig vártuk a szünetet,annyi házi volt,hogy egész délután tanultam estig,tiszta ideg volt mindenki doga elött...Ha van lalaki kiemelkedöen jó képességekkel,és megy versenyekre,az ok,de szerimntem nem ez a nagy többség,és aki kevésbé jó képességü,annak meg tönkre van téve a gyerekkora.Ezért tartom jónak a mi rendszerünket(most nem a w-ra gondolok,mert azt nem ismerem túl jól).Nálunk nem haladnak gyorsan,de azért nem 4 év alatt tanulnak meg írni-olvasni szerintem,mert már most ismeri az összes betüt a Dávid nyomtatott és írott formában,olvasni szépen olvas,ami itt lassú,az az írás,de szerintem az meg lesz 2.-ban.Mæar most is csinálják azért,de tényleg iszonyú lassú tempóban.Heti 1-szer hoz haza betüíros füzetet gyakorolni kb a félévtöl,és abba is csak 3 sort kell írni.De nem bánom,kicsik még,az én kisfiam meg lusti is.Jó ez így neki.Remélme felgyorsulnak késöbb.Viszont azt alá tudom írni,hogy nem undorral jár suliba,mint annó én,hanem imád ott lenni.Nincsenek ilyen magasztos dolgok,mint a w-ban,hanem a játékosság kap fö szerepet.A szüneteket alig várja,hogy vége legyenek,hogy mehessen már suliba.Azért ez fontos,mert sokat fog számítani,hogy mennyire lesz kiegyensúlyozott felnött,és milyen eredménnyel fog végezni,ha valaki szeret tanulni,és nem utálja.
Egyébként nekem 50%-ban ez játszik közre,hogy költözzek,vagy ne.A másik 50% a pénz.
Végül is az itthon vagy külföldön járjon a gyerek iskolába kérdése tényleg nem "W. vagy nem W." kérdés. Gondolom az iskolán kívül még ezer más meghatározó szempont alapján hozzátok meg a döntést, pláne úgy nehéz, hogy férjed odavalósi.
Én csak azért kotyogok bele időnként a waldorfos topicba, mert meglehetősen irritál az a szemlélet, hogy minden, ami magyar és nem W. az ócska, gyerekgyilkos, romboló, bezzeg a W., na az a béke szigete. Rengeteg jó meglátása van a W. pedagógiának, nem vitatom, de ott is vannak igenis rossz tanárok, rossz iskolák és "ideát" is vannak szuper sulik, szuper tanárokkal. Az a fennsőbbségesség zavar, ahogy a waldorfosok lesajnálják az "állami"-gyűjtőnéven emlegetett "kolhozokba" járó családokat. Kicsit mindig párhuzamot érzek az otthoszülés versus gyilkos orvosok és kórházak kettősséggel :-))
Én is íróasztal-párti vagyok, no nem a tanulás miatt, hanem amit mások is írtak: az íróasztal az a gyerek magánbirodalma, kincsestára. Az enyémeknek egész kiállítás van rajta mütyűrökből, a fiókjaiban a féltve őrzött noteszkák és illatos tollak stb... Szóval az íróasztal szerintem nem tanulási színtér, hanem INTÉZMÉNY. Szerintem az íróasztal az iskolás-kor szükséges kelléke-díszlete, nem annyira fizikai, hanem inkább lelki okokból. Meg lehet lenni nélküle, persze, az enyémek sem ott írják többnyire a lecajt, de amikor megkapták, akkor váltak "Hivatalosan Nagy Iskolásokká" és irtó büszkék voltak.
Én nemigen énekeltem nekik altatódalt, valahogy nem érzett senki késztetést rá, a fix pont az esti imádság és esetleg mese, de beszélgetés mindig.
ezt ismerem, nálunk is csak nekem volt normál íróasztalom, a húgomnak meg felhajthatós, este le kellett hajtani, ha ki akartuk húzni az ágyat, őt is zavarta ez. nálunk lesz is íróasztal, csak nem tartom fontosnak elejétől fogva, Jakus most kezdte mondani, hogy szeretne, eddig nem is érdekelte az ügy. Mi meg egyben szerettük volna megoldani a szobájukat, valami végleges megoldásra, és most lett rá pénzünk. Így Döminek lesz elsőtől, de ide a rozsdás bökit, hogy nem ott fog tanulni, eleinte legalábbis :-)
Nekünk volt íróasztalunk, mindhármunknak. Azon álltak az akváriumok (így visszanézve csodálom a szüleimet, halak, axolotl, szaporodó hörcsögök, tengerimalacok, háromféle költő papagájpár az 50 nm-es panelben egy időben). :-) Leckét padlón és ágyon írtunk. Nálunk van egy régi, örökölt gyerekíróasztal, fog is kelleni, mert a fiunknak viszont minden eltereli a figyelmét.
Megnyugtattál. Bálint is a földön írja a leckét sokszor. Pedig van íróasztala. De azon legók hada áll :)
Nálunk mind a két gyerek kapott iskolába menve íróasztalt, de alsóban tényleg majdnem felesleges volt. A nagyot nem is érdekelte, a középső mondjuk egy éve ilyenkor boldog volt, mert átrendeztük az egész szobát és egyfoma galériaágyat kaptak íróasztallal a naggyal.- Nálunk mondjuk nagy a belmagasság és térnyerésre ez volt a legjobb.
