Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Köszönöm! A "Kéktúra-jelvényszerző túramozgalmak" topikba. Korábban volt téma, hogy Rezi váráról melyik évben terelték el a túristautat, kizárva ezzel onnan a túristákat. Ti sokat segítettetek ebben a témában, és az ottani topiklakóknak is tetszettek az általatok szolgáltatott adatok. Ezzel is segítettél!
Menjünk kicsit messzebb Budapestről, egy olyan helyre amiről rengeteget halottam, történetek ,legendák, és sok évig vágyakoztam hogy eljussak, csak egy kicsit kiesett az út irányainkból. Aztán mikor úgymond túrázás kapcsán rákaptunk az ujdörögdi gyakorló térre ( következő cikkem ) Akkor onnan már elérhető távolságba került Ez pedig Rezi .
Reziről azt tudtam hogy Magyarországon egyedül álló módon itt egy tulajdonképpeni hegyivadász kiképző bázis működött , az ország egész területéről hozták ide az erre kijelölt egységeket. Hiszen mégiscsak az MN támadási útvonala Ausztria -Olasz ország az Alpok ,vagy mi fene. Egy túra alkalmával egy délutánt és egy éjszakát töltöttem itt , pocsék esős időben. Nem igazán tudtam mit is fogok látni, kissé csalódtam is mert tulajdon képen nem sok minden látszik illetve maradt a helyből. De ez teljesen érthetővé válik mert az objektum mindig is kvázi táborként funkcionált , fa barakkal ,és sátrazó területekkel. Csak néhány fix épület volt, és a kiképző helyek.
Az erdős ligetes területre egy egy sávos aszfalt út visz be, az első épület itt található egy 2 szintes tégla épület , valószínűleg ez lehetett a parancsnoki, elég romos ,az összedőlés határán járt már akkor is. Előtte lehetett valahol a kapu, de ebből nem láttam semmit . Tovább haladva balra egy domb oldalon van a leg- látványosabb megmaradt épület egy szabadtéri mozi , furcsa látvány a rengeteg beton pad alap a deszkáik nélkül , az egyik végében a vetítő gépház épülete , a közönséggel szemben pedig a színpad -vetítő vászon helye. Ezt már láttam képeken , nagyon fura hangulatú. Ezután az út mellett az erdőben jól kivehetők a nagy beton placcok , tisztások. Itt álltak a fa barakkok , illetve sátrakat verhettek fel. Mi is egy ilyen ben építettük ki kis táborunkat. Itt említeném meg hogy hasonló a felépítése mint Kincses tábornak, ott is hasonló látvány van, csak ott volt egy komoly telephely is. Még a kerítés vonalában levő néhány nagy beton kapu oszlop maradt meg , de gyakorlatilag ennyi. A terület egyik oldala gyakorlatilag egy hegy oldal, ennek tetejéről indult anno egy nagyon hosszú drótkötél pálya, ebből már csak annyi látszik hogy egy nagy erdő nyiladék van a helyén, és valahol kellett lennie a képek alapján egy mászó falnak vagy ilyesminek , ahol a hegymászó alapokat gyakorolták, ezt mi nem találtuk bár nem is nagyon kerestük a sokszor szakadó esőben. Itt volt még az ország legnagyobb függő hídja is .Maga a hely nem nyújt többet , ez látszik a képeimen is, nincs sok téma, inkább a sok történet a lényeg ami a helyhez kötődik. Azóta azt is megtudtam hogy a nálunk állomásozó szovjet csapatok is használták közösen a magyarokkal ,itt a topikon is nemrég téma volt .A Rezi várban sok szovjet firka van (sajnos oda nem mentem fel) ,illetve nemrég olvastam hogy a tapolcai rakétások is izzadtak a kötél hídon ( Árpapa írta egy másik oldalon )
A hely műholdképe nagyon ismerős nekem, mintha már láttam volna valahol beszúrva. De a világért sem akar beugrani...
A környéken egyébként Aszódon, Lőrinci mellett, Gödöllőn és Pécel mellett volt szovjet alakulat, Galgahévízről ilyen vonatkozásban nem hallottam. Mivel ez a kis híradós objektum nem lehetett túl nagy, szerintem valamelyik nagyobb objektumból kapták az utánpótlást. Mint például a gödöllői szovjet dácsa, melynek a személyzetét a Sashalmon lévő alakulat adta, az élelmiszert a gödöllői híradós anyag raktár, a vizet pedig az aszódi vegyvédelmi zászlóaljtól kapták.
Tehát ha tudnánk, hogy melyik helyőrséggel volt állandó összeköttetésben a galgahévizi alakulat, vagy ismernénk a pf számát, akkor máris lenne kiindulópont a keresgéléshez.
Amatőr kérdés gondolom, de a 2009-es kép az google earth-ös ha jól látom, hogyan lehet ilyen képet "előcsalni" belőle?
A területről még annyit hogy 1973-ban jött létre a tó akkor víztározóként funkcionált a 1990-2000-es években vált horgászparadicsommá, papám sajnos már nem él, ő a közeli gazdaságban dolgozott, a tó helyén saras-mocsaras úgymond láp vidék volt, de ez nem olyan fontos, egy út vezetett be a térképen megjelölt helyre az sorompóval volt lezárva, vagyis sorompó ma is van csak már a horgászok érdekében. Földút a dombokról kettő is vezet oda, valószínű az is le volt zárva vagy ellenőrzés alatt állt akkoriban. Sajnos azt nem tudom mettől meddig állomásoztak ott, de ezek szerint a tó előtt nem voltak.
Én sem hallottam még róla. Az mindenesetre biztos, hogy 1970-ben még nem sok jele volt ott bármilyen szovjet katonai objektumnak. Még a tó sem létezett a mai formájában.
Nagyfaterod mennyi idős? Igazából az érdekelne, hogy ő mikorra datálja az emlékeit?
Az ukrán/orosz/egyéb pasas ott szolgált (aki ezek szerint itt maradt a kivonulás után), és jelenleg karbantartóként dolgozik az üdülővé átalakított területen? Jól értem?
Ha ez így van, akkor ő tud mindent, csak szóra kell bírni. :) Azért csinálj néhány fotót, ha arra jársz! Kíváncsivá tettél. :)
Jó tipp volt! A fórum rövid de azért legalább megtudtam valamit róla. A lőszer raktár is megvan, és amikor arra jártam gyanús is volt ott egy magas még látható föld sánc, akkor nemhiába keltette fel az érdeklődésem . Vissza tekerve az időt jobban látható még. És ez jutott eszembe a Dobóra is, nézzétek csak hogy tűnt el egy laktanya !
Köszönöm!! Átnézem ! A párom sok éve ott dolgozik,az egyik raktárba , néha ha meglátogattam kicsit körbe néztem, sok évről ezerötről dereng hogy még láttam mikor megvolt, csak az ugrik be hogy egy nagy föld sánc takarta .
Na akkor még annyit hozzáteszek hogy számomra azért is érdekes a dolog még, mert a műhold képen bekarikázott rész az egy teljesen minden irányból (kivéve a tó) elég magas dombokkal van határolva, ezért érdekes ha egy antenna/radar (?) állomás volt ott akkor azt miért nem a magasabb részre a dombtetőre építették...Gondolom nem volt egy jelentős létesítmény katonai szempontból de akkor is... :)
Még tudok pár érdekes dolgot a környékről amik szintén kérdőjelesek számomra ha nem zavarok vele szívesen megosztanám.
Új vagyok itt, eléggé kezdő vagyok még a témában. Főleg a lakóhelyemhez közeli létesítmények érdekelnek. Ezért is írok most ide, Pest megyében Galgahévíz település határában van egy víztározó (Bika tó), itt volt egy kis szovjet, talán radarállomás, sajnos nagyon keveset tudok róla, nagyfater mesélt ruszki katonákról akik itt állomásoztak és terepjáróval jártak ki a faluba, a létesítmény ma is megtalálható, üdülőt alakítottak ki belőle, több faház kb 4 (barakk?) és egy antenna maradt meg amiből lehet következtetni hogy katonai létesítmény volt egy acélvázas oszlopon kb 6-7 méter magas, azt hiszem tányérantenna (de rég jártam arra ez nem biztos), katonai zöld színre van festve az egész és álcaháló még mind a mai napig meg van rajta hagyva valószínű design elemként, azt tudom hogy van ott egy orosz (de lehet akár ukrán is, szóval szláv nyelvezetű) idősebb pasas, nekem úgy tűnt hogy karbantartó vagy legalábbis az üzemeltetésben vesz most részt, amikor ott voltunk pl füvet nyírt, arra gondoltam hogy ott szolgált régen, de alig tudott magyarul. Gyerekkoromban többet tudtam a helyről úgy látszik azóta felejtettem :) most viszont neten kezdtem el keresgélni utána de sehol semmi adat nincs róla, még a mostani funkciójáról sem tudtam meg semmit nem láttam sehol hogy pl szállás/üdülő helyként hirdetnék, ha időm engedi persze elnézek arra és kérdezősködök, képeket is csinálok, de gondoltam addig itt hátha valaki tud róla valamit. A linkelt képen bejelöltem a pontos helyét.
Meg ha már ezzel a területtel foglalkozunk .Jól látható a térképen a jobb oldalon a Hunyadi és a Petőfi laktanyák amikben jártam most . Alatta a most is aktív hadikikötő ,szerencsére ott is jártam már többször nyílt napokon. A kérdés hogy a bal oldalon jelölt volt Dobó laktanyáról mit lehet tudni? Jelenleg ipari park már csak néhány őrtorony maradvány és a terület bal sarkában valamilyen kultúr épület és néhány tiszti vagy legénységi épület áll . Annyit tudok ha igaz hogy ez is valamilyen építő alakulat volt ? Illetve valahol a híd és Hunyadi között volt egy raktár bázis/ lőszer raktár? Erről csak az van hogy valahol létezett . Tud erről valaki konkrétabbat ? A terület a Megyeri híd és a csomópont építésekor teljesen át alakult ,de várok minden infót !
A külső Váci úti Petőfi laktanya bejárása mellet megnéztem a mellette levő ,csak egy kerítéssel elválasztott másik volt laktanyát a Hunyadit . Mivel ugyan az a kezelője így sikerült oda is bemennem . Egy igazi lehangoló hely, leginkább rom . Amúgy sem volt egy nagy laktanya néhány barakk épület és egy étkezde mellett leginkább a 4 szintes hatalmas félig panel félig fa lakóépület uralja a területet. Vállalkozások működtek bent, bútor bolt, meg ilyesmik. Szerintem menthetetlen állapotban van. Van néhány érdekes falfestmény , az egész olyan mint inkább egy munkás szállás, műhely épültetekkel, ha nem lenne egy két őrtorony akkor nem is jönne rá az ember hogy laktanya. Tudomásom szerint valamilyen építő alakulat volt itt , munkás alakulat. Olyan is a hely. Én úgy emlékszem hogy az MN be volt olyan lehetőség leginkább azoknak akiknek már volt családjuk, hogy ilyen helyre kérjék magukat ,és így valami fizetést is kaptak mint család eltartók. Nemcsak a sima zsold. Nem sokat tudok a helyről, a terület szóba kerülésekor leginkább a flottilla dominál, azt ismeri mindenki. Pedig érdekes lenne tudni hogy mi és hogyan volt itt. Aki tud valamit kérem írja le ,érdekelne!
Vannak benne apróbb hibák, de ettől függetlenül szerintem jó kis írás.
"A Szovjetunió megszűnése előtt 92 darab, RT23-sal rendelkezett, ebből 56 volt vonatra telepítve. A spacedaily információja szerint 36 ilyen halálvonat cirkált a szovjetunióban, a béketábor legnagyobb megelégedésére."
1987 és 1991 között összesen 12 BZsRK vonat épült, ezekbe összesen 36 rakétát telepítettek, a maradék 56 pedig silóból indítható volt. Eredetileg tervezték a mobil (gumikerekes gépjármű) indítási lehetőséget is, de aztán ezt a változatot elvetették. Az RT-2PM Topol (SS-25) volt az első olyan interkontinentális ballisztikus rakéta, amelyet ilyen (mármint gépjárműről, és csak onnan) indítási móddal fejlesztettek és telepítettek.
"A BZHRK betűszó (БЖРК..."
A Ж betűt pedig az angol nyelvben írják ZH-nak, mi inkább a Zs-t használjuk. :)
Kiváló írás, kiváló képek! Irigyellek, hogy láthattad élőben.
A vonatról és a rakétaindító-rendszerről az Indóházban is volt egy egész komoly cikk pár évvel ezelőtt, sajnos nem tudom melyik számban. Ott elsősorban a vasúti oldalról volt bemutatva, de amit te írtál azzal tökéletesen egyezik!
A múlt héten végül lemaradt a megfejtés hol is jártam. Most akkor pótlom . Egyik kolléga tippje a Petőfi laktanya volt a Budaörsi úton. A név stimmelt :-)
Csak ez a Külső Váci úti Petőfi laktanya ,a volt Flottillás laktanya. Vannak elég ramaty részek ,de vannak viszonylag jó állapotú épületek is. A laktanya zárt ,őrzött ,csak engedéllyel látogatható ,és is úgy voltam bent !
Akit esetleg elvet a sors Szentpétervárra, és fogékony a technikai jellegű nevezetességekre, netán érdeklődik a közlekedés-történet iránt, az okvetlenül szője bele a programjába az egykori Varsói pályaudvar területén 2001-ben kialakított vasúti múzeumot. Tudom, hogy a fórum olvasói között sokan a vasút szerelmesei (engem is nagyon érdekel), viszont a topik témája miatt ezúttal csak a közvetlen hadi vonatkozású eszközökről lesz szó. Egyébként ez a gyűjtemény is - szerintem - elképesztő, mind a különlegességeket, mind a kiállított vasúti járművek számát tekintve. A múzeumnak nagyjából 180 mozdonya, vasúti kocsija, szerelvénye van, amelyből közel százat állítottak ki 5 sínpáron, egy nagyjából 400 m hosszú, elkerített szakaszon.
Az első meglepetés a pénztárnál ért minket: a belépő ára fotójeggyel együtt mindössze 150 rubel, ráadásul egy nagyon igényes, orosz és angol nyelvű, 30 oldalas prospektust is kaptunk mindannyian. Bőven volt időnk nézelődni, hiszen nem sokkal a nyitás után érkeztünk.
A sétát rögtön egy ugyanolyan vasúti lövegnél kezdtük, amelyet már Moszkvában, a Győzelem Parkban is láttunk. Tekintve, hogy ebből a TM-3-12-es típusból - ahogy már írtam - mindösszesen 3 darab készült, elmondhatjuk, hogy egy kivételével valamennyi példánnyal személyesen találkoztunk. J Az ágyúk a szovjet-finn háborúban játszottak szerepet, a Finn-öböl bejáratánál levő Hanko félszigeten telepítették őket, a szovjet haditengerészeti bázist védendő. A szerelvénynek saját motorja volt, így mozdony híján, ha szükséges volt, önállóan is képes volt mozogni - igaz, meglehetősen lassan. Percenként 2-3 lövést tudott leadni, a nagyobb, 470 kg-os lövedékkel kb 30 km-re tüzelhetett.
A bal oldali fotón a 910-1045 számú, kéttengelyes páncélvagon látható. A II. világháború során használt 22 tonnás szerkezetre légvédelmi gépágyút szereltek, a különféle vasúti szerelvényekhez kapcsolva védhette azokat a légitámadások ellen. Mellette a 971-7518 számú, négytengelyes, 56 tonnás, 3 centi vastag acéllemezzel borított társa, melyre kettő, azóta sajnos eltávolított haditengerészeti ágyút rögzítettek. Ez utóbbi talán kissé furcsán hangzik, de nem volt szokatlan megoldás. Voltak olyanok is, melyekre komplett harckocsi lövegtornyokat szereltek.
Következzen egy olyan hadászati fegyverrendszer, amely a 80-as évek vége felé bizony nem kis fejtörést okozott a NATO felderítőinek, hiszen még műholdakkal sem volt egyszerű lokalizálni a helyzetüket (a mobilitása adta az egyik nagy előnyét). A szovjet mérnökök az RT-23UTTH Mologyec (SS-24 Scalpel) interkontinentális ballisztikus rakétának silóból és vasúti szerelvényből indítható változatát egyaránt kifejlesztették. Noha a BZSRK (Боевой Железнодорожный Ракетный Комплекс - Katonai Vasúti Rakétakomplexum) az első ezreddel 1987 októberétől már teljes mértékben harckész állapotban volt, a 15P961 jelzésű komplexum hivatalosan csak 1989 novemberétől állt hadrendben. Összesen 12 szerelvény rótta a Szovjetunió sokszázezer km hosszú vasúthálózatát. Szervezetileg ez 12 rakétaezredet jelentett, melyek három hadosztály alárendeltségében szolgáltak, azaz hadosztályonként 4 BZSRK-t telepítettek. Egy ilyen vasúti szerelvény három 15Zs61 jelzésű rakétát szállított, és képes volt ezeket egymástól függetlenül indítani. A negyedik generációs, három fokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta 10 darab, önállóan célra irányítható, egyenként 300-550 kt hatóerejű nukleáris robbanófejet hordozott. Az álcázást hatékonyan segítette, hogy a vagonok úgy néztek ki, mint a hagyományos hűtőkocsik. Műhold felvételek alapján képtelenség volt megkülönböztetni őket.
Felépítését tekintve egy komplett szerelvény 17 kocsiból és a három mozdonyból állt. Hét vagonban volt kialakítva az ezred mobil harcálláspontja, hírközpont, a szolgálatban levő állomány szállását (70-80 fő), ellátását, a kommunikációt biztosító berendezések, eszközök, műszerek. Egy vagon szállította az üzemanyagot és a kenőanyagot. A három indítóegység külön - külön három vagonból állt (egy ilyen egység van kiállítva ebben a múzeumban). Egy rakétaindítást vezérlő, irányító kocsi a különféle ellenőrző, biztonsági rendszerekkel, maga az indító kocsi, amiben a rakéta és az emelőszerkezet volt, és az egység energiaellátást biztosító kocsi, amiben 4 dízelgenerátor dolgozott, lehetővé téve a rendszer teljesen autonóm működését. Ez utóbbi látható a bal oldali fotón, az oldalán hátul az említett motorokhoz tartozó ventillátorok szellőzőnyílásaival. Középen a 8 tengelyes, 135 tonna teherbírású indító kocsi. Előtérben a vagon alsó pereménél látható szerkezet, egy hidraulikus stabilizátor, mely a rakéta indítását megelőzően támasztott a talajra. A mozdony egy speciális DM62-es Szergej volt, melyet kifejezetten a BZSRK vontatására terveztek. Nálunk is jól ismert testvéreitől több részletben eltért. Talán a legfontosabb, hogy a három mozdony közül bármelyik - függetlenül attól, hogy a szerelvényben hol helyezték el - önállóan tudott működni. Egyebek mellett felszerelték szellőző, és szűrőrendszerekkel, álcafényszórókkal, és képes volt a már említett üza szállító vagonból közvetlenül tankolni.
A vonat gyakorlatilag bárhonnan képes volt indítani a rakétákat, noha voltak előre kijelölt helyek. Akárhol is jártak, ahogy megkapták volna a tűzparancsot, 3 perc múlva jöhetett a puszk. A szerelvény megáll, kitámaszt az indító vagon, egy egyszerű, de hatékony teleszkópos szerkezet a súly elosztásával csökkenti a tengelyterhelést és a pályaszerkezetre nehezedő nyomást, majd kinyílik a kocsi fedele, a hidraulikus rendszer felemeli a rakétát, és aztán az apokalipszis Illetve, ha szükséges volt, a vezérlő- és a generátorvagon tetejéből egy-egy kinyúló szerkezet félrehajtotta a felemelkedő tubus útjából a villamosított vonal felsővezetékét (középső és jobb oldali fotók). Azért, hogy indításnál a rakéta ne tegye használhatatlanná a vagont és a vasúti pályát, igen nagy nyomáson tartott gázzal lövik ki a tubusból kb 30-40 m magasra. Itt kissé elfordul a függőleges tengelytől, és csak ekkor indul az első fokozat hajtóműve, és jön a lángtenger...
A három mozdony sem véletlenül volt összefűzve (mindegyikben külön személyzettel), hiszen egyrészt minden körülmények között biztosítani kellett a vonat mozgását, szükséghelyzetben különösen rosszul vette volna ki magát egy műszaki hiba. De ami még fontosabb volt, a szerelvényt megbontva képesek voltak külön - külön, egymástól távolabb eső pontokról is indítani a három rakétát.
A vonat mellett egy navigációs szenzort is láthat a múzeum látogatója. Ez egy helymeghatározó rendszer eleme volt, a vasútvonalak mellett egymástól max 25 km-re helyezték el őket, a felsővezeték tartó, vagy a különböző jelzőoszlopokra rögzítve.
Az utolsó BZSRK-kat végül 2005-ben vonták ki a hadrendből. Magyarországon Kecelen, a hadiparkban látható egy RT-23-as konténer. Igaz, ez nem a vasútról indítható változat, de a méretéről így is fogalmat alkothatunk.
A múzeumban készült fotókat feltöltöttem a képtáramba:
ON Nem érdekelnek a mínuszok , kaphatok, adhattok,adhatsz , -10 et ,-50 ,-100 at is ,legyen ez a te, ti dolgotok, ettől nem alszok rosszabbul.Nem kérdőjelez meg bármit amit eddig létre hoztam. De most az egyszer a halott barátom nevében még egyszer meg kell hogy szólaljak, lehet engem nem szeretni ,lehet utálni, meg a barátaimat,de! Mivel nem ismerted aki miatt évente felmegyek a Baglyasra ,és emlékezek rá a szikla falra rögzített táblánál, aki az életem része volt, és jó ember, aki nem érdemelte meg hogy 35 éven át szenvedjen és úgy menjen el ahogy ,ezért semmi jogod erre mínuszt adni .Ez kegyelet sértés!Becsületbeli dolog. És ezt most komolyan fogom venni . Csak azt kérem hogy egyszer majd érezze,érezd, azt amit én,mikor elvesztettem . A többi bármilyen megnyilatkozásomra jöhet bármi ezer mínusz,csak magát minősíti,de erre ne kérem . OFF
A tegnapi nap ,mint minden évben egyszer felmentünk barátaimmal a Baglyas hegy tetejére . Pont 10 éve hagyott itt minket gyerek kori barátom Norbi aki sajnos veleszületett betegsége miatt csak lélekben tartott velünk számtalan túránkon. Mikor elment 30-as évei derekán úgy gondoltuk hogy őrizzük meg emlékét egy olyan helyen is ahol ő csak álmaiban tudott velünk lenni. Így került egy acél emléktábla 10 éve a bakonyi Baglyas hegy lőtér feletti oldalára ,sajnos elég nagy köd volt de mindig jó érzés nézni onnan a hatalmas fennsíkot ,és ilyenkor egy kis ideig egy üveg pezsgő mellet beszélgetni ,mindenki kicsit magába száll.Persze azért most is valahogy egy objektum mellet mentünk el, nem is értem :-)
Anno készítettünk mi is pár ilyen menedéket, eltöltöttem pár éjszakát a környéken, érdekes volt lánctalpnyikorgásra ébredni..., még az is lehet hogy vannak közös ismerőseink :-)
Én úgy tudom zárt és őrzött, és elég jó állapotban van, van ott egy használt katonai felszerelés bolt, abban voltam többször, de beljebb nem jutottam. Ha elmentek akkor szívesen meghallgatnám mire jutottatok ! Szép nagy laktanya. Sok sikert!
Kérem szépen hogy aki mínusz 1 adott egy egyszerű képre ,ha van olyan akkor írja már meg hogy miért ? Kíváncsi lennék, nem tetszik neki a falfestmény ? Rossz a szín összeállítás? Csáré a hajó , lenézi az MN ezen részét ? Tényleg nem értem mit miért ítélnek itt egyesek , egyszer már várnám a szemtől szembe ,miért van is ez reagálást!!!Na bátor nagy mínusz man fejsd ki véleményed !!
Nem Nagytarcsa,nem is Mezőfalva ,és nem is Gödöllő , a képek ( direkt ) kicsit félrevezetők :-) nem Rádiótechnikai alakulat bármennyire is sikerült ilyet is ott fényképeznem .Nemsokára rakok fel egy kicsit más szemszögből is.
Kicsit elmaradtam a sorozatommal ,az év vége meg az új kezdése lefárasztott ,de itt a következő.
A következő a sorban a gyakorlóterek listában a másik sokszor bejárt és kedvenc helyem Szentendre - Izbég , de Annavölgy néven is fut. És most egy pillanatra meg is állok mert az elmúlt időben arra járva azt kell hogy mondjam hogy nagy része most nem kihalt. Felújítások is történtek és aktív kiképzés is folyik időnként a sok részből álló területen. Mégis azért írok róla mert amikor én sokat jártam arra akkor gyakorlatilag kihalt volt , és úgy gondolom hogy az akkor készült képek és gondolatok bele férnek a témába. Viszont fel kell hívnom a figyelmet hogy nagy része most már nem bejárható , de mivel az objektumok a Lajos forrásra és Dömörkapura menő utak mentén fekszenek ezért kívülről is nagyon sok minden megnézhető , még lövészetek alkalmával is szépen nézhető a gyakorlat aki szereti az ilyet. Maga az objektum több részből áll elszórva a terülten. A legnagyobb részt a kézifegyver lőtér alkotja , bár én már láttam ott BTR is lőni gép puskával,gép ágyúval. A Lajos forrásra vezető út jobb oldalán terül el a felfelé emelkedő végű lőtér terület ,irányító torony , foglakozási pavilonok, néhány barakk épület. A terület hátsó sarkában van egy kisebb lőtér,itt beton lövész árok rendszer és egy akadály pálya is található egy elég komoly függő híddal. A lőtérrel szemben levő patak völgyben terül el az Annavölgyi honvéd üdülő , nagyon szép kis hely faházak, villák, illetve egy medence is volt itt .Sokat voltam itt strandolni ,a közelben laktam, és jelképes belépővel bemehetett halandó is. De nem rég jártam arra megint és sajnos kihalt, a gaz veri a kaput és látványosan benőtte a növényzet, beljebb nem láttam de ezek után el tudom képzelni. A lőtér felső sarkánál ha lekanyarodunk a Lajos forrási útra balra akkor rögtön jobbra van az objektum kicsi létesítmény fenntartó laktanyája , pár épület , itt van az őrség (HM EI) ,illetve vizes kocsi ,raktárak. Ezzel gyakorlatilag szemben egy teljese elgazosodott sport pálya, sarkában az úgynevezett tűz akadály pálya található. Ez egy körbe kerített terület ,BTR makettal , őrtorony , beton futóárok rendszer , a végében egy kisebb bunker , anno a képeken látszik hogy volt itt egy T34 is félig a földben, ezt elvitte a HM mert kiderült hogy valami ritkaság. A Bólyain hevert évekig , a bontás után nem tudom hová került . Akkor be tudtam járni most újra használják. Tovább haladva felfelé Lajos forrásra van balra egy föld út leágazás ami elvisz az objektum lőszer raktárához . Ide sajnos nem jutottam be még, bár teljesen kihaltnak tűnik de gyakorlatilag tökéletes állapotban van. Nagyon látványos ahogy több nagy bejáratos raktár épület félig bele van építve egy hatalmas föld dombba. Biztos üres jelenleg , már csak azért is mert a kapuhoz vezető a patakon átívelő hidat le is bontották éppen mikor utoljára 2015 őszén arra jártam. Azt már csak hab a tortán hogyha valaki veszi a fáradságot és felmegy Lajos forrásra akkor onnan már csak egy kényelmes séta a Lom hegyi Nyeva osztály objektuma (írtam már róla) . Szóval összefoglalva a képeim zöme 10 évvel vagy annál is régebbi . Akkor gyakorlatilag kihalt volt, de azon ritka helyek közé tartozik ahol most több élet van. Tehát meg kell említenem hogy nem célpont jelenleg a topik címéhez igazodva. Ez már felmerült itt nemrég ,de ugye ahogy Feri bátyámat idézzem ma már csak a Coca Cola receptje titkos. Maga a lőtér ugyanúgy a Szentendrei katonai iskola része , mint az előtte említett csobánkai bázis.
Tulajdonképp tele van az ország hasonló kis figyelőkkel. Gyakran géppuskafészeknek titulálják, de zömében semmi közük nem volt hozzá. Gyárak, vasutak közelében van a legtöbb, az ötvenes években is épültek még, nem csak a háború előtt és alatt. Sok elnevezése volt attól függően, hogy hova rakták: légoltalmi búvólyuk, üzemi helyénmaradó őrhely stb.
Ezen a térképen fel is vannak tűntetve a helyszínek:
A hétvégén egy cimborám elintézte, hogy megnézhessük a herendi vasútállomás épülete alatt kialakított kis szükségóvóhelyet. Az állomás épülete (így az óvóhely is) 1910-ben épült. Tulajdonképpen a pincerész van úgy kialakítva, hogy a kor normái szerint óvóhelyként funkcionálhatott. Jellemzőek a nagyon vastag, erős falszerkezetek, a szellőzőjáratok és a menekülő-alagút.
A lejárathoz képest triplán megtört vonalban megközelíthető helyiség nagyjából 4 x 5,5 m-es, középen egy masszív oszlop támasztja alá. További erősítést jelentettek az íves boltozat alatti sínelemek. Az első képen, a sarokban látható a szükség esetén használható vészkijárat alagútjának nyílása. A jobb oldali fotón a helyiség bejárata. Az állomásfőnök elmondása szerint valamikor egy erős fémajtó zárta, de ezt sok évvel ezelőtt keretestől kiszedték a falból... A bejárat mellett az egyik szellőzőnyílás berohadt zárólemezzel.
A téglával kirakott kis alagút nagyjából 5-6 m hosszú lehet, a végén a függőleges aknát két egyszerű betonlap zárja a felszínen az épület közelében. A srácok próbálták kívülről megmozdítani az elemeket, miközben én lenn voltam, de nem jártak sikerrel, igaz annyira nem is erőltettük a dolgot.
A pincerendszer többi része már hagyományosabb helyiségekből áll, ilyen a pl a képen látható egykori széntároló.
Az állomáson még egy érdekesség található, egy II. világháborús váltóvédő bunker. Valamikor az állomás mindkét végénél volt egy ilyen kis egyszemélyes védmű, ma már csak az egyik látható. Biztos vagyok benne, hogy az országban még sok ilyen lehetett, nem tudom, ezek közül mennyi maradt meg.
Következzen a tüzérmúzeum patkó alakú épületének belső tere, ahol a szintén óriási mennyiségű szakanyagot tematikusan és időrendben csoportosítva állították ki. A jegyvásárlás után meghatározott útvonalat követve lehet végigjárni a hatalmas termekben berendezett tárlatokat. Egy ekkora múzeumban szerintem képtelenség egy látogatás során mindent alaposan megnézni (és mellé még elolvasni a kiírt adatokat, információkat is), ezért inkább egy-egy hozzám közelebb álló témánál ragadtam le hosszabb ideig, és volt olyan rész, amin gyakorlatilag csak végigsétáltam. Persze, jó néhány érdekességgel azért így is sikerült találkoznom.
Az előcsarnok a lépcsőházzal:
Rögtön az első teremben - amely az orosz tüzérség történetét, fejlődését mutatja be a 19. század közepéig - néhány egészen bizarr kinézetű hadieszközzel találtam magam szemben. Az első fotó bal szélén látható, 1722-ből származó, 3 fontos öntöttvas ágyúnál például egészen egyedi, négyzetes csőkialakítással próbálkoztak. Természetesen kísérleti példányról van szó. Vajon ebben az esetben a kalibert x*y paraméterekkel határozták meg?
Szintén érdekes koncepciónak tekinthető a következő két mozsár a 18. század közepéről. Az egyik esetében egy vízszintesen elhelyezett fa forgódobon öt sorban, soronként 5 db 58 mm-es csőből lehetett tüzelni, míg a másiknál pedig egy 185 cm átmérőjű fakerékre körben 44 db 76 mm-es csövet rögzítettek. Egy körbefutó fémpánttal lehet a csövek dőlését állítani.
A számos különlegesség mellett természetesen rengeteg a hagyományosabbnak tekinthető tüzérségi eszköz, fegyver. A következő kis dioráma Napóleon oroszországi hadjáratának legnagyobb ütközetét, a Borogyinói csatának egy jelenetét mutatja.
A felső szint termeiben kaptak helyet a második világháborúban használt fegyverek, ahol a szovjet ipar haditechnikái mellett természetesen más országok fegyverei is megtalálhatók. Ilyen például a középső fotón látható német Nebelwerfer 41 158 mm -es sorozatvető, mellyel repeszromboló, füstképző, és vegyi (mérgesgáz) rakétákat is lehetett indítani.
Szintén a felső szinten, néhány nagyobb helyiségben, a híradástechnika iránt érdeklődők számíthatnak nagyon sok érdekességre. Nem egy rádióállomás gyakorlatilag szekrény méretű szerkezet
Az utolsó, földszinti nagy teremben berendezett tárlat mutatja be a számomra legizgalmasabb témát: a rakétafegyverzet történetét, fejlődését. Rögtön az első fotót Charlie miatt teszem ide, Ő tudja miért. :)
Ez a szép, nagydarab ceruza nem más, mint a második világháborús német V-2 tervei alapján megépített első szovjet ballisztikus rakéta, az R-1 módosított változata, a 8Zs38, azaz R-2 (a NATO az SS-2 nevet adta neki). Lényeges különbséget jelentett a több mint kétszeres hatótávolság (az R-2 esetében max. ~600km), illetve ez utóbbinál visszatéréskor (a passzív, ballisztikus szakaszon) a 1,5 tonnás hagyományos töltetű robbanófej levált a rakétatestről. Szintén nem elhanyagolható, hogy a folyékony hajtóanyagot lecserélték metanolra. Az R-1-nél etanolt (némi vízzel keverve) használtak, és ez bizony nem kis problémát jelentett, mivel a rakéta kezelőállománya hajlamos volt rájárni az alkoholra :)
A következő fotón, az R-2 stabilizátor-szárnyaival a háttérben, az R-1 rakéta RD-100 jelzésű (középen), és az R-2 rakéta RD-101 jelzésű (jobb szélső) hajtóművei, illetve bal szélen az RD-101 hajtóháza (égéstér + fúvócső) a táprendszer elemei nélkül látható.
Talán kevesebben hallottak róla, de a Scud rendszer rakétájának volt egy korai, a haditengerészet számára kifejlesztett változata is, igaz a projekt végül nem bizonyult túl sikeresnek. Mindazonáltal elmondható, hogy ez az R-11FM (az FM annyit tesz, mint: Флотская Модель) kódú volt a világon az első tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta. A 10-50 kt hatóerejű nukleáris töltetű fejrésszel szerelt rakéta hatótávja 150 170 km körül volt. A D 1 jelzésű rendszer 59-ben állt hadrendbe, de a hátrányai, valamint a vele párhuzamosan folyó fejlesztéseknek köszönhetően 67-ben ki is vonták. Sok egyéb mellett problémát jelentett, hogy - mivel a rakétát üzemanyaggal feltöltve helyzeték az indítótubusokba az erősen korrozív oxidálóanyag (salétromsav) egy hosszabb, akár több hónapos őrjárat/bevetés alatt kikezdte az amúgy is megerősített és speciális bevonattal ellátott tartályt. A jobb oldali fotón egy R-11FM indítása látható egy Zulu osztályú tengeralattjáró tornyából.
Ha már Scud , egy fotó erejéig a tapolcai dandárnál is rendszerben állt 8K14 -es rakétát is muszáj megemlítenem.
A harcászati rakéták ősanyja, az 1957-től hadrendbe állított 2K4 Filin komplexum, azaz FROG-1. Az indítójármű ISz-2 harckocsi alvázra épült. A szilárd hajtóanyagú 3R2 rakéta jól látható jellegzetessége a 6 darab stabilizátorszárny és a rakétatest átmérőjénél jóval vastagabb, megdagadt fejrész. Ez tulajdonképpen egy több rétegű védőburok, melyben fűtött folyadék tartotta az atomfejet meghatározott hőmérsékleten. A későbbi típusok során már elektromos hőszigetelő védőpaplant használtak.
A középső képen a Luna közvetlen elődje a 2K1 Mars (FROG-2), már PT-76 alvázra építve, szintén hasonló kialakítású fejjel. Mivel hadosztály szinten alkalmazott (igaz, nagyon kevés számban legyártott) taktikai fegyverekről van szó, a maximális hatótávjuk nagyjából 15-30 km körül volt. Egy 10 kt-ás RDSz-4 töltetet robbantva, ez még a hazai csapatnak sem egy megnyugtató távolság
A múzeumban a rakéta sorozatvetőkből sincs hiány... A fotón egy BM-14 -es szerepel, ZiSz-151-re szerelve (akkor még így hívták a ZiL gyárat). A vezetőfülkén látható fém védőrostélyok menethelyzetben természetesen nem voltak lehajtva.
Szintén rendkívül látványos és informatív a légvédelmi rakétákkal foglalkozó részleg. Az első képen elöl a 9K330 Tor csapatlégvédelmi rendszer 9M330 jelű rakétája, mögötte a 9K37 Buk rendszer 9M38-as rakétája, alatta a szállító-konténerével. A jobb oldali fotókon egy SzA-75 Dvina, V-750 -es rakétájának második fokozata, előtte kis üveges tárolóban pedig F. Gary Powers 1960-ban lelőtt U-2 -nek néhány kisebb darabja.
A képek 2-3 éve készültek, de azóta is járok arra ,általában egy évben egyszer , igen a vadász társaság használta évekkel ezelőtt le is volt zárva, még kapu is volt, sokszor állt bent terepjáró, aztán szerintem ott hagyták?! Én utoljára így tárva nyitva láttam, a toronyba pedig nem lehetett felmenni , a vas lépcsőt levágták. Ha a toronytól tovább mész az erdőben Csobánka irányába ,igen még több kisebb nagyobb fedezék van, az egyik ilyenből például rendes kis melegedőt , menedék házat kreáltak vadászoknak, kis kályha ,meg oda készített farakás. A szentendrei suliból ide hozzák például túlélő gyakorlatra a hallgatókat, az erdőben számtalan ásott menedék, meg fából eszkábált les állások ilyesmik találhatók. A képen épp egy ilyenben " rókalyukban" próbálok esti szállást készíteni magamnak :-)
Feri Bátyám ( Volt Tüzér ) megelőzött engem, ennek örülök is ,mert mégiscsak ennek a témának a szakértője . Amit erről tudok azt főleg tőle tudom. A régi 60 as évek elején épült tüzelő állások ilyen szisztéma szerint épültek . A település határán vagy a a legmesszebb a tüzelő állástól a tiszti lakóteleppel kezdődik, aztán a laktanya és a tartalék rakéták épületei ,és legbelül maga a 6 tüzelő állással rendelkező terület .Ez mindegyiknél így volt ,tehát 4 kerítésessel körülvett jól elkülönülő terület. Ez lehet számtalan elrendezési formában ,hol közelebb hol távolabb egymástól, van hogy egy hosszú egyenesebb útra van szinte felfűzve a 4 hely, például Vácegres, de lehet egy kisebb szinte kört mutató terület, mint mondjuk Vértesacsa.A kerítések már általában hiányoznak,ezért nem annyira átlátható, de ha egy műhold képet megnézel róla akkor még szépen kirajzolódik. És igen ,Belic kolléga ajánlotta a légvédelmi fórumot ,ott az első pár oldalán minden kérdésedre választ kapsz .
Ott négy olyan terület volt, amiket külön - külön kerítés határolt. - A tüzelőállás, ami legbelül, van, teljesen körbeveszi egy betonlapokból álló kerítés. - Kijjebb van a laktanya, ahol a körletek, raktárak, kommunális létesítmények vannak, már ami megmaradt belőle. - Vele szemben a B terület, ahol a telephely, gépjármű műhely, a 7-es épület van. Ja, és a kazán, és egy klasszikus széntároló. - Legkívül volt a tiszti lakótelep, ahol négy egyforma emeletes épület, egy fabarakkban a klub, némi garázs, és tulajdonképpen végeztünk is. Viszont minden kerítésen belül volt. Lehet, hogy azok a kerítések nagyrészt már eltűntek, de az alakulat életében minden be volt kerítve. Nekem elhiheted, egy rövid ideig szolgáltam ott.
Nagyon tetszenek a képeid, amiket a Dunaföldvári TÁS-ról csináltál, jópárszor voltam kint én is. Van valami nagyon különleges hangulata a helynek, és már egy ideje próbálok infókat keresni róla, eddig nem sok sikerrel. Azt írod, hogy klasszikus alaprajzú, nekem mégis olyan furcsának tűnik, hogy a kerítésenn kívül helyezkedik el az épületek nagy része... Ha lenne kedved mesélni nekem, nagyon szívesen olvasnám soraidat! :) És esetleg a környéken nem tudsz más hasonló létesítményről, amit meg lehetne nézni?
Foleg az a durva harckocsinal, pl a Fury filmbe volt, ami realis a valosagba, a Tigrisek pancelja vastagabb volt, a loveg erosebb es nagyobb atmeroju.Mire a shermanok beertek a Tigris moge, addigra 3 shemant is kilohetett, ez persze fuggot a teruelttol es a sebessegkulonbsegbol.Hatulrol a Tigris is sebezheto volt, vagy ha nagy szerencsevel eltlalaltak a lanctalpat, de akkor tipusfuggetlenul bermelyiknek vege.Katonai szempontbol ma olyan helyen van elonye ahol szuk utca van, nem tudjak oldalrol kiloni, felulrol ki tudjak loni.A gond ott is van, ha beinditjak a v12 es motort, annak van hokibocsajtasa boven, infravoros tartomanyban jl latszik, a zajrol nem is beszelve.Anno a teufelsbergi(Ma Nyugat Berline) volt US lehallgatobazis tudott merni frekvenciat, horizonton itteni teruelten, magas frekvenciak, lanctalpas oszlop lanctalp, vagy nagy mely zaj, iranyba merheto, nem egy jarmu eseten.
Harckocsinak ma mar ugy van elonye, ha varhato konfliktus, akkor 1 fix allasba beassak, alcazzak, gyakorlatilag mobil tuzersegkent, ha gaz van, hatramentbe lelep onnan a fix helyrol, 2 odaviszik trellerel, ahova kell, mert azert a 200 liter per 100 km fogyasztas az sok.
Érdemes ilyenkor is, nincs sár, susnya, bögöly, szúnyog, darázs! Meg egy félig ONtopik "ojjektum" is, végre sikerült egy kis trükkel villanyt is csiholni :-).
Hali, tudom, hogy nem ide tartozik, de mivel a fórumtársak közül többen is érdeklődnek a vasútüzem iránt, megemlítem, hogy hétvégén vonalbejárást tartottam az új Szob-Nagybörzsöny kisvasút Márianosztra-Nagyirtás közötti szakaszán. Ez most épült meg, a Szob-Máranosztra és a Nagybörzsöny-Nagyirtás kisvasutakat köti össze a Börzsönyön át. Valaha egyébként ezek össze voltak kötve, csak később hagyták fel e vonalszakaszt.
Mindenkinek ajánlom hogy nézze meg, mert gyönyörű a vonalvezetése, állati szép ívek, kapaszkodók vannak a pályában, ami kisvasúti szemmel I. osztályú lett. (Felépítmény.) Alig várom, hogy tavasszal a menetrendszerinti forgalom is elinduljon, és akkor utazom egy jó nagyot Szobtól Nagybörzsönyig meg vissza. Ha jól tudom, Magyarország (egyik) leghosszabb egybefüggő kisvasútüzeme jött létre.
Azért így a téli erdőben, forgalom nélkül is klassz volt végigsétálni rajta.
Tényleg, emlékszem rá! Még Sweethome-al is bújkáltunk azon a résen át.
Ezek a fotók 2004 decemberében készültek, mindent tükörjég borított. Az úton még 4x4-el is csak úgy tudtunk felmenni, hogy az egyik nyomsáv a padkán a dzsindzsában vezetett.
Vizuális típus vagyok. Ha elképzelem, hogy hasonló helyzetben engem küldenének be harckocsival a felkelőkkel és páncéltörő eszközökkel teli városba gyalogság nélkül, nos nem mondanám, hogy nem tartanék tőle...
Mindenestre igazad van, egymásból lettek kifejleszte a szovjet/orosz harckocsik az Armatáig. Viszont nem mindegyik sikerült olyan jól. Például egy rendesen felszerelt T-72-es szerintem jobb harcértékkel bír mint a T-80, amelynek hhiányosságai megmutatkoztak a csecsen háborúban.
Amit írtál, hogy egymagában nem sokat ér a harckocsi, a szovjetek is tudták, ezért a harckocsizóknál mind hadosztály mint ezred szinten volt egy gépesített lövészegység alárendelve (BMP-vel). Viszont úgy tűnik a szíreknél vagy nincs elegendő gyalogság vagy más a szervezet náluk, de amikor látom, hogy a T-72-esek a szűk utcában gyalogság nélkül vannak a városban, a frász kerülget...
Az ezred sofőrei a két emelet közti lépcsőn ültek, de nem surranót pucoltak. Számoltak, papíron, ceruzával. Neked mennyi? És neked? Olyan 170 és 250 liter között szóródtak a számok, ennyi volt az új Uralok átlagfogyasztása az első bevetésen. Tovább »
Ilyen gepen nyomtam a gazt 2004be Szombathelyen a Savaria Gepesitett Löveszdandarnal, mert akkor meg volt gepjarmuvezeto kepzes a HMnel, azota sincs, ha jol tudom.
Marmint a BMp vitt magaval embert, mert a t72 nek összviszz 3 fo szemelyzete volt, töltö nem kellett hozza, mert automata töltöje van.Egyebkent Buek2016!
Azert a T80 as es a T72 között nincs akkora különbseg, szerintem.Az mas kerdes, mit tudnak a valosagban.Jelenlegi haboruk, es harceljarasok kozott egy pancelos könnyu celpont, foleg a repülök, helikopterek szamara.A masodik vilaghaboruba meg igazi panceloscsata volt, mert ott a legi tamogatas es a gyalogsagi fegyverek nelkul sok helyen siman attortek.Erdemes megnezni a Fury cimu filmet Brad Pittel, kicsit elvont, de mar akkor pl a Tigris harckocsit mit tudtak a Shermanok ellen.Persze mindkettot ki lehet loni, foleg repgeprol, de ze mas kerdes.Anno mikor en katona voltam, Szombathelye ott volt Bmp, 1 es ketto tipus ha jol emleksze, az volt a legjobb, kar volt kiseljtezni oket.Viszonylag nem fogyasztottak sokat, mert konnyebbek voltak mint a t72, arrol nem beszlek, hogy egy t72 magaba nem sokat er, de tudtak azt hiszem 8 embert magukkal vinni, loveszpanceloskent, es ez a jovo, itt a pelda:
Ahogy mondod, ezért is írtam, hogy: "... a szovjetek soha nem exportálták a típust."
"Soha nem gondolták volna, hogy egyszer majd a saját technikájukkal fogjak őket lőni az othonaikban..."
Ha élőben nem is, de videón láttam, hogy milyen hatása van egy ilyennek. Félelmetes! Ha ettől nem sz...ja össze magát valaki, akkor semmitől... Mondjuk pontcélok ellen nem túl ideális, inkább egy adott terület megszórására kiváló. De arra nagyon.
A közelmúltban érdeklődtem a Rezi várról és a környékén volt honvédségi területről. Nagyon szépen megköszönöm a kapott válaszokat, sok segitséget kaptam! Eztúton kívánok valamennyi topiklakónak békés boldog újesztendőt!
A T-80-asról még annyit, hogy hasonlóan más technikákhoz, a Szovjetunió felbomlása után került jónéhány darab külső országba (Ciprus, Pakisztán Dél-Korea). Az oroszoknak egyébként nagyon nem tetszett, hogy az ukránok százasával adták el Pakisztánnak a harckocsikat, ezért nem is szállítottak egy idő után az egykori nyugati tagköztársaságuknak T-80-asra való löveget.
Az Uraganról pedig Misa barátom tudna mesélni, aki a Kalmiusz folyó mellett (Mariupoltól északra) lakik, amely környéknek év elején kijutott a "jóból". Soha nem gondolták volna, hogy egyszer majd a saját technikájukkal fogjak őket lőni az othonaikban...
Ilyen valóban nincsen :-) Szép darabok!! Egy kis sorozat a gyűjteményből, illetve van valamennyi dia és hang anyagom amit ezen a MN nek gyártott hordozható "média" készleten játszanék le :-) ,nem tudom mi a hivatalos neve.
Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy a Szentpétervári tüzérmúzeum a maga nemében az egyik (ha nem A ) legnagyszerűbb gyűjtemény, és talán nem is csak Európában. Jelenlegi hivatalos nevén, az Oroszországi Föderáció Honvédelmi Minisztériumának tüzérségi, műszaki és híradó csapatok Hadtörténeti Múzeuma. Na, erre már nagyon régóta fájt a fogam
Az egyik hétköznap a délelőtti órákban érkeztünk, villamossal és némi sétával közelítve meg a helyszínt (azért a szentpétervári villamosok is megérnének egy misét ). Már a múzeum kertjének téglafala előtt végig különféle tüzérségi eszközök sorakoznak a járda és az úttest között. A kapun átlépve pedig
Annyi a látnivaló, hogy az ember azt sem tudja, hol kezdje. Szerencsére a kiállított technikák nincsenek bántóan egymás mellé nyomorítva.
Rögtön jobbra a sarkon egy T-80-as harckocsi fogad. Az alaptípust a 70-as évek második felében állították hadrendbe, talán legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a korábbi szovjet páncélosokkal ellentétben nem dízelmotor, hanem 1000 lóerős gázturbina hajtotta (később építettek egy erősebb változat is). A T-64-hez hasonlóan a szovjetek soha nem exportálták a típust.
Harcászati és hadműveleti rakéták impozáns sora következett. A bal szélső fotón látható rendszerek balról haladva: 2K6 Luna (FROG-3), 9K76 Temp-Sz, 9K714 Oka, 9K72 Elbrusz (Scud-B). Közülük a FROG és a Scud hazánkban is rendszeresítve volt a MN-nél és az ideiglenesen itt állomásozó szovjet alakulatoknál egyaránt, hadosztály, illetve hadsereg közvetlen alárendeltségben.
A középső képen a 9K72 gumikerekes és lánctalpas változatai állnak egymás mellett. Ez utóbbit első ránézésre nagyon könnyű összetéveszteni a szintén ugyanilyen alvázra épült Scud-A-val, de néhány egyértelmű jel alapján azért egyszerű megkülönböztetni őket. Ilyen a jármű két oldalán látható 2-2 sűrített levegős palack (a Scud-A esetében csak 1-1 van), valamint a hosszabb 8K14-es rakéta miatt megerősített tartó bölcső a fejrész alatti szakaszon.
A jobb szélső fotón szereplő Okával a 80-as évektől tervezték a Scudok leváltását a VSz rakétadandárjainál. Első körben, 85-től az NDK-ba, Csehszlovákiába és Bulgáriába exportáltak néhány indítóállványt. A rakéták jelentősen megnövelt hatótávja miatt az INF szerződés következtében aztán 88-ban ki is vonták őket
A hidegháború utolsó éveiben rendszeresítették a 9K58 (BM-30) Szmercs, 300 mm-es rakéta-sorozatvetőt (MAZ-543M alvázon). A középső fotón elődje, a 9K57 (BM-22) jelzésű Uragan (ZiL-135-re építve) látható, valamivel kisebb, 220 mm-es rakétákat indító vetőcsövekkel. Közöttük áll ez utóbbi, 9T452-es szállító - töltőjárműve. A Hurrikánt Afganisztánban és a csecsen háborúkban is bevetették
Továbbhaladva hamarosan a csapatlégvédelem haditechnikái következnek.
A bal oldali fotó jobb szélén a félelmetes tűzerejű 2A6 (ZSzU-23-4) Silka önjáró légvédelmi gépágyú (ezred szint), mellette a 82-83-tól rendszeresített némileg komplexebb utódja, a 2K22 Tunguszka. Természetesen itt sorakoznak a többiek is: 9K31 Sztela-1, 9K35 Sztrela-10 ezredszinten alkalmazott légvédelmi rakétakomplexumok, 9K330 Tor, 9K33 Osza, 2K12 Kub (hadosztály szint), 2K11 Krug (hadsereg, front szint).
A honi légvédelem sem maradhat ki. SzA-75 Dvina, közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer V-750-es rakétája.
A jobb szélső fotón pedig egy igazi különlegesség: az 50 évek második felétől fejlesztett Dal rendszer V-400-as (5V11) rakétája. A fix telepítésű komplexumokkal Leningrád légvédelmét tervezték ellátni. A tüzelőállásokat, laktanyákat is felépítették, de a projekt végül fiókba került, és a rakétákat soha nem telepítették. Ennek ellenére - nem véletlenül - már 1963 novemberében felvonultatták a nem rendszeresített rakétákat a Vörös téren (sőt, Leningrádban is), és a NATO azzal a lendülettel rá is akasztotta az SA-5 Griffon nevet. Néhány évvel később aztán a kódot átruházták az Sz-200 rendszerre. Ez utóbbi került a már kiépített Dal bázisokra is. Ezen a videón a Dal 45:38-tól és 46:00-tól látható: https://www.youtube.com/watch?v=7xFBtUiacls
Következzen a tüzérség két impozáns képviselője. A 2Sz7 Pion, 203 mm-es önjáró ágyú jelenleg is a legnagyobb hatóerejű hagyományos tüzérségi fegyver a világon (néhány országban most is hadrendben van), reaktív lövedékkel cirka 50 km-re is képes ellőni. A VSz haderejében jellemzően front közvetlen tüzérhadosztályoknál alkalmazták, taktikai nukleáris töltet célba juttatására is képes volt. Hozzánk legközelebb a pöstyéni (Szlovákia) haditechnikai múzeumban lehet egy példányát megnézni.
A másik, a jobb oldali kép bal felén látható 2B1 Oka jelzésű, 420 mm-es űrmérettel büszkélkedő behemót. Egészen szürreális látvány Az 50-es évek végének szülötte, de csak alig néhány példány készült belőle, számos előnytelen tulajdonsága miatt nem rendszeresítették. Elég csak a közel 20 m-es csövet említeni, amely kifejezetten nehezen szállíthatóvá tette, valamint azt, hogy a tüzeléskor fellépő hihetetlen erőhatásoknak köszönhetően hamar tönkrement. Gyakorlatilag a hidraulikus csillapítás ellenére lerúgta a löveget az alvázról
Ahogy a múzeum nevében is szerepel, a műszaki szakcsapatok járművei, technikái is megtekinthetők a kiállított eszközök között.
Mielőtt a következő részben rátérnék a múzeum belső részének tárlataira, még egy különlegesség, amit nem akarok említés nélkül hagyni.
Az épület egy külön udvarán látható egy 15P158 jelzésű mobil interkontinentális ballisztikus rakéta komplexum és a hozzá tartozó két kiszolgáló gépjármű (rajtuk kívül van több is). A MAZ-7917 típusú indítójárművön szállított 15Zs58, RT-2PM Topol (a NATO SS-25 Sickle névvel illette) három fokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta 88-től áll szolgálatban a Szovjetunió (majd Oroszország) legfontosabb haderőneménél, a Hadászati (Stratégiai) Rakétacsapatoknál.
Mellette parkol a MAZ-543 alvázra épült, 15V148 kóddal ellátott kísérő autó, melynek meglehetősen összetett feladatnak kell megfelelnie. Amellett, hogy terepen, harci körülmények között biztosítja az egység energiaellátását, valamint szállást, ellátást nyújt a kezelőszemélyzet részére, a doboz hátsó részében kialakított operátorfülkéből a rakéta indítását is elvégezhették.
A harmadik járműre (15V75, szintén MAZ-543 alvázon) pedig - többek között - egy R-412-es mikrohullámú, tropo rádiórelé állomást telepítettek. Az ezred összeköttetését volt hivatott biztosítani az adott magasabb egységekkel, harcálláspontokkal.
Semmi gond ! Örülök hogy reagáltál rá! Amúgy is ritka itt a hozzászólás ! Igen lehet hogy éppen van gyakorlat, írtam is hogy akár aktív gyakorlatba botlik az ember. A laktanya körüli rész valóban ilyen téren hét közben nem bejárható. De hétvégén a magyar törvények szerint ( rendszerváltás) nem lehet zajongani, így ha jártál arra hétvégén akkor túrázók, kutya sétáltatók, alkalmi terepjáró új kocsit kipróbálok és amúgy mindenki veszi birtokába a helyet, a laktanya aktív, de senki nem szól hogy létszi ne, nincs is értelme, amit őrizni kell az bent van a laktanyán belül. a közelben lakom 45 éve ,azért mertem leírni amit ,mert már legalább összességében vagy egy hónapot voltam ott , sok éjszakát is, vadászon és turistán kívül hétvégén én még sose találkoztam ott senkivel, ha ezek szerint neked van más tapasztalatod úgy hallgatlak! Megnéztem a képeid ,ha van valami plusz infód elhiszem, nekem úgy 1 évvel ezelőtti saját tapasztaltai vannak .
Nem akarlak megbántani, de nem bejárható. A légi fotón ábrázolt rész ma is aktív gyakorlótér (még a bázistól látótávolságon kívül eső részek is, a terület szélén a bevezető utak mentén táblák jelölik a határt, a belépés TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES, valamint engedély nélkül rendőrségi feljelentést von maga után.
Lehet hogy nem lőnek éleslőszerrel, de robbantási gyakorlatok rendszeresen folynak (ezekről a környékbeli önkormányzatokat kiértesítik)
Rendszeresen használnak a területen technikai eszközöket, mivel ezekből korlátozott a kilátás, gondolom nem kell ecsetelni, mennyire kellemetlen ha egy kíváncsiskodó hirtelen felbukkan egy nagy sebességgel haladó BTR-80 előtt.
Mivel a terülten napi szinten folyik kiképzés, hamarabb találkozhat az ember szögesdrót akadályokkal, netalán fel nem robbant, el nem működött eszközökkel. (Nem kell éleslőszer a sérüléshez, a különböző köd és füstképző anyagok- gránátok, hanggránátok, vaklőszerek avatatlan kézben is nagyon komoly sérülést okozhatnak, nem is beszélve a már említett robbantások után esetlegesen visszamaradt anyagokról)
Szép hobbi a kihalt laktanyák és gyakorló- és lőterek bejárása, de ez maradjon meg a kihalt laktanyák részére, ma is használatban lévő honvédségi területek a saját érdekünkben hagyjunk békében.
Nem akartam kioktató lenni, de ez kikívánkozott belőlem. Remélem senkit sem bántottam meg.
A PV objektumok után nézzünk meg néhány gyakorló teret , kiképző bázist . Ezek nagy része is már belefér a kihalt laktanyák témába sajnos. Ha valamelyik üzemel is még ,sok a volt területükön az elhagyott objektum. Ha van olyan része ami még most is zárt azt természetesen jelezni fogom.
Az első Csobánka kiképző bázis . Itt rögtön jeleznem kell hogy egy része üzemel még de részletesen leírom mindjárt. És hogy miért is ez az első? Mert gyerekként ,és aztán felnőttként is itt jártam legtöbbet, közel volt, ide vittek kirándulni , aztán ide jártunk . Most is szoktam arra túrázni , akár biciklivel is közel van. A jelenlegi területe már igen kicsi ,sok az elhagyott nem használt rész , és azokon fantasztikus dolgok találhatók. Az eredeti terület nagyjából így nézet ki : Egy nagy téglalap alakú terület , a két hosszabb oldalát fent a Kevélyek hegyei határolják lent pedig Pilisvörösvár a Házi réti tóval. A két rövidebbik oldala a Pilisvörösvár-Csobánka műút , és Pilisborosjenő az egri vár romjai .Régen már itt a vár után le volt sorompózva , de ma már semmi nyoma ennek . Jelenleg már csak a terület közepe felé eső kiszolgáló laktanya üzemel, ez zárt és őrzött ,ahová a csobánkai útról lehet bemenni egy aszfalt úton. Illetve a laktanya előtti területen szoktak gyakorlatozni , olyankor zárják , és nem lehet áthaladni, amúgy teljesen szabadon lehet sétálni, túrázni, kutyát sétáltatni. A laktanya a szentendrei katonai iskola gyakorló tere , harcászkodás , túlélési gyakorlatok , harcjármű vezetés stb tartozik ide, tehát semmilyen éles lövészet nem zajlik a területen , arra ott van az Ízbégi lőtér, itt maximum vak tölténnyel durrogtatnak. A laktanya telephelyén látható néhány harckocsi és BTR , jól lehet őket fotózni. És akkor lássuk mi is van ott amik nagy része bejárható. Kezdjük középen, itt van a laktanya kerítéssel körbe véve , előtte hatalmas dimbes-dombos mező terül el , alapvetően ezt használják vezetési pályaként stb. Esős időben igen nagy a sár , és a harckocsik mély nyomsávokat vágnak, nekünk is sikerült már itt elakadni a Lada Nivánkal. A terület Pilisvörösvári szélén a tó felett van egy műszaki gyakorló pálya, volt robbantási gyak. hely, van itt híd roncs , bunker stb. Itt vannak hatalmas acél gyűrűkből épített személyi bunkerek is ágyakkal és légmentesen lezárható ajtókkal . Tovább haladva ezen az oldalon az egész mező szélén a domb gerincén végig halad egy több kilométeres beton lövész árok rendszer , időnként kis bunkerek ,géppuska fészkek és harckocsi beállók tarkítják, egy masszív védelmi vonal a tó felé nézve . Nem csoda hogy pár éve ide hirdettek egy Normandiai partraszállást imitáló hadijátékot, tényleg olyan . Az árok rendszer kimegy egészen a csobánkai útig, és annak vonalát követi egy darabig. Itt mi is elfordulunk Csobánka felé , itt a bevezető út mellett található a harckocsi közelharc pálya , ahol egy fém PC makettot húzogattak egy kb 200 méteres sínen. A bevezető út túl oldalán menetgyakorlat pálya terül el, időnként fedett pavilonokkal , gondolom foglakozási helyek. Itt a Kevélyek felé emelkedik a terület ,ez a Kerekes hegy ami a Kevélyek és a bázis között fekszik. A bázis felé levő emelkedőn van egy kis lehatárolt terület , régen kerítés is lehetett ,egy őrtorony van itt és egy kisebb géppuska fészek meg egy egész nagy bunker , megfigyelő toronnyal, többször aludtam benne , kb 8-10 fő simán elfér. Tovább haladva felérünk a Kerekes hegy másik oldalára , itt van az egyik nagy látványosság . A Nagykevély lejtője felé néző mezőn egy több nagyobb bunkerből álló futó árkokkal összekötött rendszer van. Felettük egy tribün épület , megfigyelő toronnyal . Teljesen kihalt, romos az épület , bulizni szoktak oda járni a nyomokból ítélve .Ez állítólag egy tüzér lőtér volt ahol valamilyen betét csővel átalakítva a löveget 7,62 es AK lőszerrel tudtak lőni a célokra. Pontosabban nem tudom elmagyarázni . Innen nem messze szintén van egy mező szélén leginkább az atlanti fal bunkereire emlékeztető komoly kis bunker , itt is aludtam már . Innen visszamenve a laktanya környékére, a laktanya mellett és mögött van egy komoly akadály pálya , kúszó folyosó kerítés pallóval-ház rom- szikla mászó fal-2 alagút rendszer-a végén egy függő híd. Vagy 1 km hosszban, én már többször végig mentem rajta, régebben , elég kemény , most már nem hiszem hogy sikerülne. Itt van egy ENSZ tábor makettje is , fehérre mázolva az egész nagy UN feliratokkal. Meg egy több száz méteres drótkötél pálya is. Szóval van mit látni akit érdekel , de mindenképp hétvégén érdemes menni mert akkor biztos nincsen gyakorlat . Érdekességnek még megemlítem hogy itt forgatták az Angyalbőrben egyes jeleneteit , a Bázis című valóság show t .De itt képezték a villamos művek dolgozóit terep vezetésre, és itt tesztelték az elbukott szöcske könnyű terepjárót is. Felfogok rakni egy berajzolt térképet is a könnyebb megértés végett. Az első 12 képen a bázis néhány érdekes építménye látható ,a következő 6 kép egy réges régi emlékcsata és bemutató képei mert ilyen is volt ott .
A PV objektumok bemutatását úgy érzem teljesnek ha bemutatok egy külföldi objektumot is . És ha összeszedem az emlékeim leginkább ilyesmiben talán csak egyben voltam. Ez pedig Cseh országban van Ostravában. A város egy klasszikus ipari város, főleg bányászat , kohászat a jellemző , ez a kinézetén is meglátszik ,sok a volt vagy jelenlegi üzem. Ezekért lehetett fontos egy háborús konfliktus idején. Maga az objektum is egy ipari környezet közepén helyezkedik el. Egy hosszabb külföldi túránk utolsó állomása volt , már hazafelé. A bunker egy kis körül kerített parkos területen fekszik közepén egy jellegtelen kis beton pince lejáratnak tűnő épülettel. Csak a szerteszét heverő fekete kőkupacokra emlékeztető szellőzök mutatják a szakértő szemnek hogy van ott még valami. A kísérőnk a bunker tulaja egy fiatal szimpatikus srác volt aki többed magával pénzt és fáradságot nem kímélve egyesületi formában kezeli és fenntartója a helynek ,és itt van egy nagyon komoly hidegháborús gyűjteményük is. És rögtön kezdjük is hogy mennyire más mint az itthon leírtak, vagy mint egy légókocka. Magát a bunkert úgy kell elképzelni hogy egy több mint 10 méter átmerőjű a földbe süllyesztett cső alakú építmény . Hat szinttel rendelkezik és ha jól emlékszem a vége több mint 20 méteren van. Tehát nem nagy alapterületű ,de sok szintből álló építmény. A külső oldalfalak szobái így ívesek , nincsenek sarkok. Komoly középső lépcsőház halad lefelé ,ami elég szűk, a nehezebb berendezési darabokat ezért egy külön ,mind a hat szintet összekötő teher lift köti össze. Erre nagy szükség is lehetett ha belegondolunk hogy a dízel gépház legalul van a mínusz hatodikon. Már a bejárati zsilip rendszer is egyedi , a nagy nyomás álló ajtók két részből állnak, így egy esetleges törmelék beomlás esetén még nyitható egy része. Az első szintet leginkább a levegő és szellőző gépház tölti meg, de vannak itt műhelyek is .A második szinten komoly orvosi szoba ,vizsgáló, és fektető helyek vannak. A következő szinteken vannak a vezetők szobái, iroda helyiségek, telefon központ , konyha , egy válság stáb szoba ,sok telefonnal térképpel, itt van az a 3 óra is ami a helyi időt-az atomcsapás óta eltelt időt-és természetesen a moszkvai időt mutatja. A 4 szintet leginkább egy nagy üres egyterű terem uralja , ez amolyan tömeg óvóhely, egyel lejjebb van a hatalmas gyűjtemény , főleg vegyi -sugár -biológiai fegyverek elleni védekező anyagok, műszerek, rádiók, számtalan kincs. És végül mint mondtam a mínusz hatodikon a gépház, aksi helyiség ilyesmik. A képeket megnézve látszik hogy gyakorlatilag a hely tökéletes állapotban van, a berendezés eredeti , illetve rengeteg dolgot szedtek össze a srácok. Nagy élmény, mert olyan mintha megállt volna az idő. A bunker a helyi ipari üzemek vezetőinek és a városi vezetésnek biztosított volna védelmet. Elméletileg a hely látogatható ,magán múzeum, bár nem kértek pénzt , örültek hogy Magyarországra is elért a hírük. Ezért adtunk egy kis anyagi támogatást ! A képek itt :
Hát ha nem is hátország, de oldalországnál semmiképpen több. A főirány Lengyelországon és az NDK-n keresztül húzódott volna, mi annak az oldalbiztosítását adtuk. (tervezték, hogy adjuk. Szerencsére nem adtunk semmit.)
Azt nem tudom, hogy a negyvenes évek végén mennyi katona volt itt, viszont az ötvenes évek közepén, a Különleges Hadtest idején kb. 60 000. Hogy ez családostul és polgári alkalmazottakkal együtt volt ennyi vagy sem, arra nincs feljegyzésem (bár valószínű). Viszont ekkor még csak két hadosztály + egy ezred (no meg a légierő) települt 14 helyőrségben.
Ehhez képest a Déli Hadseregcsoportban a nyolcvanas évek végén a négy hadosztály valamint az önálló alakulatok (+ a légierő) hatvannál is több helyőrségben mindenféleképpen több. Ami adatokat Hpasp kolléga írt a 18589-es hozzászólásában, az 1990 márciusára vonatkozik. Sokan elfelejtik (nem Hpasp-re gondolok), hogy már 1989-ben volt egy csapatcsökkentés, melynek keretében egy hadosztályt kivontak hazánkból több önnálló alakulattal egyetemben, tehát nagyobb volt az eredeti létszám. Lebegyev 1988-ban 65 ezer katonáról beszélt Magyarország területén és még ehhez jönnek a szovjet polgári alkalmazottak és családtagok, így a szovjet állampolgárok száma 100 ezer fölött volt.
A szovjet csapatok maximális létszáma (mint NDK (GGV) German Gruppa Vojszka) ellátó hátország voltunk (JuGV)- (juzsnoj gruppa vojszka) max létszám a 80-as évekbe a 70 ezer főt ritkán érte el.
Nagy tévedés, hogy csak hátország lettünk volna.
A Délnyugati front feladata a Csehszlovák front támogatásával München, illetve észak Olaszország megszállása.
A szovjet csapatok maximális létszáma (mint NDK (GGV) German Gruppa Vojszka) ellátó hátország voltunk (JuGV)- (juzsnoj gruppa vojszka) max létszám a 80-as évekbe a 70 ezer főt ritkán érte el. 1950 előtt 60 ezer körül volt a létszám (akkor a Titó Jugoszláviája miatt volt szükséges a magyar állomásozás+ NDK hadtáp miatt)
Bíró József vezérőrnagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnökének első helyettese részletesebb adatokkal is szolgált a szovjet csapatkivonások méreteinek érzékeltetésére. Közölte, hogy jelenleg 49 ezer 700 katona tartózkodik Magyarországon, ennek egyharmada hivatásos tiszt, illetve tiszthelyettes. A polgári alkalmazottakkal és a családtagokkal együtt azonban mintegy százezren vannak. A szovjet csapatok 27146 különféle harcjárművel és gépjárművel rendelkeznek. Ebből 860 a harckocsik, mintegy 600 az önjáró tüzérségi lövegek száma. 1500 gyalogsági páncélozott harcjármű van Magyarországon. A mintegy 560 ezer tonna különféle anyagból 230 ezer tonnát tesz ki a lőszer, 100 ezer tonnát pedig az üzemanyag. Mindezek az erők csaknem 60 helyőrségben, katonavárosban helyezkednek el, s hat repülőterük is van.
A szovjet csapatok maximális létszáma (mint NDK (GGV) German Gruppa Vojszka) ellátó hátország voltunk (JuGV)- (juzsnoj gruppa vojszka) max létszám a 80-as évekbe a 70 ezer főt ritkán érte el. 1950 előtt 60 ezer körül volt a létszám (akkor a Titó Jugoszláviája miatt volt szükséges a magyar állomásozás+ NDK hadtáp miatt)
Azt pedig még kevesebben tudják, hogy az 1947-ben megkötött békeszerződés jogosította fel a szovjet csapatokat a nálunk való tartózkodásra - amíg Ausztriában is állomásoztak. Épp ezért 1955-ben innen is ki kellett volna vonulniuk, ám ez nem így történt. Szóval nálunk a semlegesség csak álom maradt. Egyébként ebben a kezdeti időszakban jóval kevesebb szovjet katona volt nálunk, mint később, a Déli Hadseregcsoport megalakulása után.
K1 : Jobbágyi volt Andezit művek ,máig aktív első számú kormány bunker és vezetési pont .
K2 : Erdőbénye HM vezetési pont ,nem tudom milyen állapotban ,üdülő ,a szemtanuk szerint pusztult nem aktív
K3: Budai vár P50 , az alagúttal párhuzamosan , teher bejárat a sikló mellet ,laktanya és főbejárat a másik oldalon a Dózsa szobortól pár méterre+várlift megálló
K4: Buják üdülő , szintén HM ,nem ismert állapot , de szintén külsőleg megítélve lezárt elhagyott.
És még mielőtt azt mondanák hogy ezekről ne írjunk ,mert aktív! Mind a 4 elérhető a neten, egy része onnan van az infóknak, sőt a a P50 ben néhány éve egy szerencsés csapat járt is ,alaprajz ,képek ,az egyikük jó ismerősöm .
Buják és Bénye szálloda ,étterem ,bejárható ,kívülről a bunker is megnézhető.
Jobbágyi valóban tabu, de az átalakításáig van róla leírás, sőt képek, és alaprajz , a " Csokigyár "
Jobb kifejezes van itt, illetve volt:az ideiglenesen hazankba allomasozo szovjet Deli hadseregcsoport, mert ez volt talan az ujsagba, radioba hasznalt kifejezes.Az ideiglenes jelentjet 5 honapot, de a mi esetunkbe majd 50 evet jelentett.Azt kevesen tudjak, hogy az oroszok a masodik vilaghaboru utan Ausztriaba is allomasoztak, de mivel ausztria semleges lett, nekunk is ez lett volna a jarhato ut, igy onnan ki kellett vonulniuk.
A google earth kepek magukert beszelnek, erdmes huzni az idocsuszkat is, foleg telen ott.En mindig mondtam hogy ott Bujakon van vmi, es persze a Zemplenbe is ott is van HM udulo Erdobenyen, szerintem ugyanaz mint Bujak.
Bujákon a MN aztán MH nek volt üdülője , és mögötte a területen a Katonai vezetés egyik védett igen igen titkos harcálláspontja. Az egyik "K" objektum a 4 közül. Most is megvan a bujáki várból ilyenkor mikor nincsen növényzet igen látványos képeket lehet készíteni róla.Jól látszanak a szellőző és vészkijárati beton kockák a hegy oldalba .Azt hiszem itt is volt a fórumba. Jelenleg az üdülőbe be lehet menni ,van egy étterem is, nem tudom milyen kezelésben van ,de mikor utoljára ott voltam akkor HMEI őrzés volt. Az objektum egyenlőre csak álom ,semmilyen képet infót nem találtam még róla.
Hát igen! Fő az éberség! Mert hát ugye az ellenség keze beteszi a lábát! Anno még gyerekkoromban voltak olyan táblák (némelyik akkora mint most egy óriásplakát, rajta egy pirossal áthúzott fényképezőgép, alatta felírat: "Fényképezni tilos!" Na, erre már csak megnézték az emberek hogy mi is az! Emlékszem, ilyen volt Lillafüreden a Hollóstetőre vezető út mellett lévő objektum előtt is. Felsétálva közvetlen a objektum felett emelkedő Fehérkőre olyan fényképet lehetett késziteni amilyet csak akart az ember.
Ahogy irtad sok ilyen terület volt. A Cserhátban is volt egy vadászkastély, meg üdülő (Nem ugrik be a neve , Buják talán..)onnan is elterelték a turista utat.
Most hogy már láttunk példát több féle és típusú PV objektumra ,bemutatok röviden egy érdekes kicsit kilógó de érdekes témába vágó helyet. Mert úgy gondolom hogy nem sokan tudják vagy látták a Magyar Rádió ( nem tudom most minek is nevezik éppen ) épület csoportjában levő légvédelmi bunkert ,illetve védett szükség stúdió objektumot. Én sem tudtam róla , nem is ezért mentem oda. De kezdjük a szokásos mesével. Egy kedves barátom aki eme cégnél dolgozott,dolgozik ajánlotta fel hogy előzetes egyeztetés után lehet egy kis idegen vezetéssel bejárni a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épület komplexumát . Egy hétvégén ezt meg is ejtettük, nem katonai meg ilyesmi , de nagyon érdekelt a híres neves intézmény , mint műszakilag , mint történelmileg ,hisz nagy idők tanúja a hely ,gondoljunk csak 1956 ra. Nem megyek nagyon bele részletekbe , megnéztük a számos stúdiót , a régi épületben levő hatalmas fa borítású régieket ( a híres 22. stúdió ) a zajkeltő részleget ahol a hangjátékokhoz csinálták például a mennydörgést, az ujjabb épületekben levő moderneket, volt ahol éppen ment az adás is. És egy nagyon érdekes hatalmas rádió technikai gyűjteményt .A belinkelt képtárban akit érdekel megnézheti ezt. És itt jön ami miatt most ezzel fárasztalak titeket. Kísérőnk a barátunktól már hallotta hogy amúgy mi ilyen bunkeres csapat vagyunk amúgy. Így a látogatás során elárulta hogy van ám itt egy bunker ami biztos érdekel minket . Persze rögtön látni akartuk . Szerintem sokan ismerik a Nemzeti Múzeum háta mögött a Pollack Mihály térnél a rádió egyik bejáratát ahol az épület egyik falán egy domborműves fal látható ( egy nő alak repülő galambokkal ) . Na ez a szépen díszített hatalmas fal egy légókocka egyik oldala . Az első képen ez szerepel . Sokat láttam de nem gondoltam volna mit is rejt. A bunker maga egy szokásos légókocka jegyeit hordozza , csak viszonylag kicsi . Kicsi szűk szobák, és mivel jelenleg írat tár ezért gyakorlatilag a bezsúfolt salgó polcok miatt szinte lapjával kell bent közlekedni. Maga az objektum eredeti célja hogy háborús események idején a kicsiny de működő és védett 4 stúdió technikájával biztosítsák a lakosság hírekkel , információval való ellátását. Ami még látható ebből az leginkább az 50 es évekbeli néhány berendezés. Már maguk múzeumi darabok. Látható egy korabeli telefon központ is ,amin jól olvasható hogy közvetlen kapcsolási lehetőség volt az OLP szerveivel, innen mondták volna be a légiveszély felhívásokat is. Ami még egyben van az a nyomás álló ajtók, a szellőzés berendezései , és néhány régi berendezési tárgy. A salgó polcok között bóklászva rengeteg 50 es évekbeli dossziét láttunk, érdekes lehet . A bejárás sok éve volt , nem tudom jelenleg mi ott a helyzet . De találtam elég sok anyagot róla a neten, vannak kis filmek is ahol végig járják. Itt tudtam meg azt is hogy 1952 ben építették, és hogy ezután került beépítésre az ezután épülő modern irodaházba. Magát az objektumot sose használták élesben ,csak állagmegóvás és rendszer ellenőrzések folytak. Remélem nem volt unalmas !A többi kép itt : https://onedrive.live.com/?id=92D81BA291AEC03A!7725&cid=92D81BA291AEC03A
Akkor ezek szerint 1967 ben már létezett, a várat meg gondolom azért zárták le mert gyakorlatilag a bázis feletti magaslaton állt, kvázi bocsánat a szóért de rossz helyen volt rossz időben. A komáromi monostori erődbe sem volt bemászkálás ,turista fényképezés 1991 ig ,hamar előkerült Makarov elvtárs . több most műemlék és turista hely volt katonai kezelésben, lásd gödöllői kastély , ha jól tudom a keszthelyi csapatlégvédelmi laktanya is a kastély kert része, vagy a Hortobágy bomba tér , szóval volt itt minden ,nem számított hol mi kis rom vár .
"A CSAPATFELDERÍTÉS FEJLŐDÉSE ÉS HELYZETE AZ 1945-85-ÖS ÉVEKBEN"
"Sok kísérletezés után. és központi segítséggel végül is 1967-ben már a felderítő csapatok is az újrendszerü kiképzést folytatták, és kialakultak az elsőidőszakos állomány báziskiképzésének feltételei."
"A csapatfelderítő alegységek a hegyi és vízikiképzést rendszerint a rendelkezésre álló MN bázisokon hajtották végre néhány hét időtartamban a hadosztály (hadtest) felderítő főnökök szervezésében."
"A hegyi kiképzési összevonásokon az MN hegyi bázisán (Rezi) megtanulták a különböző terepakadályok leküzdésének módszereit (hegymászás, akadálypálya), az útakadályok elhárítását, a hegyes terepen való felderítés sajátosságait. Gyakran ezen összevonások során pótolták azon kiképzési órákat is, melyek a lakanyában elmaradtak."
Nem volt kitétel a bornál a minőség. Zalában voltam katona, "jó" kis noha bor volt a faluban a házaknál. '87-ben 20-30 forintért adták literjét. Olyan minőségben, hogy ha totál részegre itta magát a katona és véletlenül maradt az ÜVEGpohárban egy-két centi bor, akkor addig a szintig reggelre megmattult a pohár...
Pitralon és Derby arcszesz is fogyott nagy tételben narancslével keverve. Utóbbit jobban kedvelték, rá volt írva a flakonra, hogy D vitamint tartalmaz. Mondjuk a gyártó szerintem nem belülről gondolta...
És, hogy topikba vágó hozzászólás is legyen, a felderítők Lentiből is Rezibe jártak hegyi kiképzésre. Vietnami híd, kézből indított kézigránát dobás fej fölé és hasonló vidámságok.
igazad van ,én sem értem miért pont Rezi, Sajnos nem tudok a témában többet, nemsokára írok Reziről ,de csak arról hogy én mit láttam ott , mikor ott voltam, a történetét nem ismerem ,várjuk az infókat!! Aki tud többet írjon ! A várban magában sose jártam csak a volt kiképző bázison.
Igaz, hogy ez inkább dombság, de talán Tapolca közelsége dominált. (Lehetséges, hogy oda is tartoztak?) Ahogy ismerem az országot, Lillafüredre inkább eltudnék képzelni egy hegyi kiképző bázist, de talán ott az idegenforgalom nagyobb volt mint Reziben. Innen még a várból is kitiltották a turistákat, azt keresem, hogy melyik évtől? Jártak fel a tovarisok, még most is őrzi a várfal az "emléküket." :-(
Már jó ideje figyelem hogy amióta van itt a topikon egy mínuszolás lehetőség ezzel valaki ,valakik nagyon szeretnek élni , mostanában leginkább egy valaki. Nem mintha
ezzel csorbítanák a hozzáoszlások értékét mert szerintem inkább erősítik azt, de egyszerűen nem értem . Három barátom hozzá szólásait is ,bármi is legyen az ,legyen csak egy" és igen" vagy egy " komplett leírás egy élményről " "vagy szakszerű hozzászólás régi képekkel"kapja a mínuszt . Miért ? Olcsó kis személyes bosszú? Mindegy mi ugye? Csak történjen valami ,legyen jó napom? Itt ezzel meg lehet tenni név nélkül , ez nem a face , milyen kényelmes ,és korrekt!? Nincs jobb dolga? Vagy más javaslat írjon ő is ide valami értéket , mert valszeg az nem megy neki , itt mindig megbecsültük az értéket ,és a valós információt, meg lehet nézni a topik fejlődését ,sok hülyeséget írtunk, én is!! De a sok mag között ott az arany , 10 éve ebből dolgozunk, tanulunk , és egyre több fontos dolog alakul ebből ki. Bárki bármit mondhat ez a forrás , minden jelenlegi tudás mélyén ott vagyunk! Szóval lehet tovább is a "helló sia " mondatott is minuszolni ha olyantól jön akit úgy érzek degradálnom kell
De akkor arra kérem a " Vitéz nagy tábornokot " ( forrás : Csillagok Háborúja első rész ,Baljós árnyak Jar Jar ) hogy mikor ad egy mínuszt akkor azt tegye hozzászólásban ,és írja le miért is nem tetszik neki az adott sorok, vagy mondja el mi a hibás ,és javítsa az adatokat, ezzel ha korrekt csak javítja a topik színvonalát, és tanulunk belőle !! Például nem keresünk sose létezett objektumokat ,és nem kergetünk rémeket
Itt vannak képek, ujjat mondtál nem tudtam hogy szovjetek is jártak oda , a Magyar részről annyit tudok hogy volt ott valami minimális helyőrség, és az egész országból jártak oda a mélységi felderítő alakulatok, voltam ott sőt aludtam is a területen, nem értem teljesen hogy ennél sokkal magasabb és sziklásabb helyek léteztek miért ez volt a hegyi kiképző bázis, sok helyhez képest csak dombság....
Találtam pár képet az 56. önálló felderítő zászlóalj (ez a szovjet alakulat rendszeresen járt a várhoz) albumjában az "orosz facebook-on" (odnoklassniki). A fügőhídon egyszer én is végigmennék, persze csak ha megvan még :-)
Még az elején említettem hogy minden megyének is volt egy vezetési pontja ami mindig közel volt a megye székhelyhez. Így lássunk erre egy példát Komárom -Esztergom megyei védett vezetési pont ,Baj . A megyeszékhely ugye itt Tatabánya ,Baj pedig néhány kilométerre északra fekszik tőle,gyakorlatilag össze ér Tatával. Mint tudjuk Bajon van egy szép nagy volt Szovjet laktanya már ezért is érdemes megemlíteni ,de ha a laktanyát elhagyjuk és a szőlő dombok felé vesszük az irányt a présházak és telkek szövevényében egy masszív kerítéssel és nagy kétszárnyas vas kapuval körbe vett telket is találunk. Ez a vezetési pont. Egy szervezett túra keretében volt az egyik állomásunk , innen még mentünk Dunaszentmiklósra az RT be,és Zsámbékra is. Maga az objektum hasonló a többihez,a zárt területen gondnoki épület,raktárak ,egy kis garázs ,egy nagy antenna látható a felszínen . A raktárak már amelyik nyitva volt tele volt számomra sok sok kinccsel,gázálarcok,vegyi elemző és kimutató eszközök,sok térkép,légszűrő betétek,össze vissza dobálva ,kvázi szemétként. A bunker maga nagyon jó állapotú, gyakorlatilag egy kis rendetlenségen kívül semmi egyéb,de villany az nem volt ,úgyhogy fotózni kicsit macerás volt ,és a beterelt 20-vagy 30 ember sem könnyítette meg a dolgom :-) . A szokásos , gépészet ,szűrök,dízel motor ,irodai és vezetési helyiségek ,a nagy vezetési terem és persze a Piros telefon ( a képen ) . Igazából többet nem is tudok írni a helyről gyakorlatilag néhány helyi sajátosságon kívül nincs különbség. Érdekes lenne összegyűjteni az összes megyeit . Néhányban jártak is ,láttam képeket . Ismert így a Veszprém megyei, a Fehér megyei , Győr Moson Sopron, stb Van még nekem is mit bepótolni. Azóta nemrég arra jártam , jelenleg egy karitatív szolgálat telep helye, ez van a nagy vaskapun .
D-peti! Köszönöm szives válaszát! Valóban a helyes meghatározás CA, (cirill betűs). Ha tesz fel képet, megköszönöm! A hivatkozott urat hogy tudom elérni? Használták a szovjetek, mert a vár falán elég sok a cirill betűs felirat. (Gondolom, nem IBUSz úton voltak ott.)
Célszerűbb a Szovjet Hadsereg elnevezést használni, ugyanis 1946-ban a Vörös Hadsereg nevet hivatalosan lecserélték erre.
Úgy tudom, hogy Rezi honvédségi kiképző tábor volt, ez felhasználó http://www.panoramio.com/user/98633?with_photo_id=24281892 legalábbis azt írja, hogy a szolnoki felderítőké (MN szám alapján). Van is pár képe a helyszínről, a térképen el is vannak ehlyezve. Őt kéne megkérdezni, talán tud segíteni.
A szovjetek is használáták, egy Pestlőrincen szolgált felderítő barátom megfordult ott alakulatával. Talán tudok képet keresni, ha érdekli.
Segitségüket szeretném kérni! Nevezetesen Rezi közelmúltja érdekelne. Nevezetesen volt e -és ha igen hol- állandó telephely? Mikortól lett katonai terület, mikortól lett a túristák elől elzárva Rezi vára? Hallomásból tudom, hogy a hegyivadász kiképzés zajlott ott. A Vörös Hadsereg mire használta a környéket? A Néphadsereg milyen alakulata volt oda állomásitva, hova tartoztak?
Az előző írásban már szóba került, hogy a szovjet temetkezési hierarchiában mit jelentett a Lenin Mauzóleum és a Kreml. Aki Moszkvában jár és van ideje, annak ezek kihagyhatatlan látnivalók. A Kreml Vörös térre néző falának tövénél kialakított temetkezési helyet csak külön belépéssel lehet látogatni. A nyitvatartási idő elég szűkös (10-13h). Bevallom, amikor odaértünk és megláttam a kígyózó sort, kétségeim támadtak, de szerencsére a barátaim meggyőztek, és igazuk lett. A vártnál sokkal hamarabb (20-25 perc alatt) átjutottunk az ellenőrző kapun.
A mauzóleumban tilos fotózni. Megpróbálni is felesleges, mert minden sarkon, lépcsőfordulónál őr áll. Meglehetősen sötét van, alig pislákol némi fény. Folyamatosan haladni kell, és így nem lehet sokáig vizsgálgatni, hogy vajon tényleg az igazi Lenin fekszik a koporsóban, vagy már csak egy viaszbábú. Sok mindent hallani A jobb szélső fotón az 1917-es októberi forradalom hőseinek tömegsírja látható.
A mauzóleum mögött állami és pártvezetők, valamint a politikai élet jelentős szereplőinek síremlékei sorakoznak egymás mellett. A bal oldali fotó szereplői, jobbról balra haladva, Leonyid Brezsnyev, Feliksz Dzerzsinszkij (a hírhedt Cseka, a KGB elődszervezetének alapítója és elnöke), Jurij Andropov, Mihail Kalinyin, Joszif Sztálin (halálát követően, 61-ig Lenin mellett feküdt a mauzóleumban) és Mihail Szuszlov mellszobrai.
A hírességek hamvait urnákban helyezték a Kreml falába. Itt található, többek között, Jurij Gagarin, Georgij Zsukov, Ivan Konyev, Konsztantyin Rokosszovszkij, Igor Kurcsatov, Kliment Volosilov emléktáblája. Sőt, némi meglepetésre egy magyar névvel, Landler Jenővel is találkoztunk (nem ő az egyetlen külföldi, akit ide temettek).
A következő helyszín, amiről talán érdemes írnom néhány sort, tulajdonképpen tartalék célpontként szerepelt Moszkvában, hiszen nem volt biztos, hogy beilleszthető lesz az itinerbe.
Szerencsére sikerült úgy alakítanunk a programokat, hogy aznap, mielőtt kora délután felszálltunk volna a Szentpétervárra induló vonatra, délelőtt gyors látogatást tettünk egy nagyon híres moszkvai kolostor temetőkertjében.
A Novogyevicsi temető már régóta a szovjet/orosz társadalmi, politikai, katonai elit temetkezési helye. Aki itt nyugszik, arról elmondható, hogy életében letett valamit az asztalra. Jelentőségét tekintve csak a Lenin Mauzóleum és a Kreml előzi meg. Hargittai István, az Eltemetett dicsőség című könyv szerzőjét idézve:
A Novogyevicsi temető Moszkva és Oroszország legelőkelőbb temetője. Közvetlen szomszédja a Novogyevicsi kolostor, közel van a Moszkva folyóhoz és Moszkva belvárosához. A szovjet élet kiválóságait temették ide és ezzel folytatták a korábbi orosz hagyományokat. A temetőnek ez a szerepe ma is megvan. A Novogyevicsi temetőben található például Raisza Gorbacsova és Borisz Jelcin sírja is. A politikai és katonai vezetőkön kívül a Novogyevicsi a nyugvóhelye a szovjet és az orosz kultúra és tudomány színe-javának is, íróknak, művészeknek, mérnököknek és tudósoknak. Egy-egy temetői séta alkalmával a látogatót megérinti a tudomány óriásainak szelleme és a temető azt is érzékelteti, hogy milyen fontos szerepet kaptak a tudósok a szovjet társadalom életében.
A temető főbejárata:
Nekünk ezúttal csak mintegy 1,5 óránk volt itt körülnézni, de abban biztos vagyok, ha legközelebb eljutok Moszkvába, ennél sokkal több időt kell rászánnom. Sajnos az időhiány miatt több olyan sírt nem találtam, amit szerettem volna (azóta már ismerem a pontos helyüket), de azért így is sikerült találkozni néhány nagyágyúval. A teljesség igénye nélkül megemlítek néhányat:
Balra Nyikita Hruscsov fekete-fehér, ellentmondást sugalló síremléke. A jobb oldali képen látható zászló formájú tömb pedig Borisz Jelcin nyughelye.
101 éves korában hunyt el Szergej Szokolov marsall, a Szovjetunió egykori Honvédelmi Minisztere. Karrierjét és katonai pályafutását egy sokunk által ismert, és abban az időben nagy port felvert eset törte meg, amikor 1987-ben a nyugatnémet Mathias Rust kis Cessna gépével leszállt a Vörös téren, pontosabban a mellette levő hídon.
Hazánkban is többször járt Viktor Kulikov marsall, vezérkari főnök, aki 77 és 89 között a VSz egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka volt. Tőle balra látható Mihail Szimonov, repülőgép tervező mérnök síremléke. A Szuhoj vállalatnál alkotott maradandót, többek között olyan típusok köthetők a nevéhez, mint a Szu-24 és a Szu-27.
A bal oldali fotón rögtön az első Vitalij Ginzburg, Nobel-díjas fizikus sírja. Egyéb kutatási területei mellett egyike volt azoknak a vezető tudósoknak, akiknek elévülhetetlen érdeme és nagyon fontos szerepe volt a szovjet hidrogénbomba kifejlesztésében. A jobb oldali képen German Tyitov szkafanderbe öltözött alakja látható, aki - Gagarin után - második szovjet űrhajósként járt a világűrben. Tyitov jobbján Nyikolaj Szergejev flotta-admirális, a haditengerészet egykori törzsfőnökének sírja található.
Két jól ismert név, Andrej Tupoljev és Szergej Iljusin repülőgép-konstruktőrök munkásságát nem kell bemutatni a repülés szerelmesei számára.
A következő fotókon látható személyekről előzőleg sajnos semmit nem hallottam, ellenben nagyon látványos és szép síremlékeik miatt érdemesnek tartom megmutatni őket. A bal oldali képen Vitalij Popkov, a jobb oldalin Amet Kán Szultán nyughelye látható. Mindketten nagyszerű vadászpilóták voltak, a II. világháború során számos légi csatát nyertek. Egyéb elismeréseik mellett mindketten kétszer kapták meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést.
Folytatva a PV sorozatom ,ezen belül is nézzünk meg egy vidéki példát az üzemi PV védelem téma köréből. Inota . A 8 as úton érjük el Várpalota előtt az Inotai ipari területet . Itt épült meg az ötvenes évek elején egy erőmű és egy alumínium kohó . A két hatalmas építmény között visz be az út az úgynevezett Készenléti Lakótelephez ahol az előbb említett üzemek dolgozói laktak. Ez a hely is megérne egy külön írást mert így félig kihalva , elhagyatva is nagyon érdekes hely. Van itt elhagyott ABC,kultúrház, de még egy összedőlt strand is. Az üzemek már nem működnek,kisebb ipari tevékenység van már csak. A lakásokban laknak .És ehhez tartozik a mi cél objektumunk is ,az üzemekben dolgozó munkások tömeg óvóhelye. A lakótelepet baloldalról kerülő úton nem sokat kell menni ,elérve egy masszív szikla tömböt , már látható is az egyik fő bejárat,ez ugyan le van zárva de látszik rögtön hogy nem egy pici hely. Tovább haladva vagy 150 métert egy szikla bevágásban van a másik főbejárat,ez van nyitva. Behaladva igen nagy belmagasságú enyhén nyújtott ,tojás alakú alagút rendszerben haladhatunk ,melyből nyílnak további hatalmas belterű és magasságú termek. Látszik hogy sok 100 fő elhelyezésére tervezték,gondolom szintén az ötvenes években ,az üzemek építésekor lett kialakítva. Gyakorlatilag üres ,néhány szellőző berendezés,cső és kábel maradt az egészben. A bunkernak van két vészkijárata amik a termek végeiből érhetők el egy egy nagy vaslétra segítségével a felszínt. A hatalmas mészkő tömb ami a bunkert rejti egy enyhén lejtős csupasz fennsíkkal rendelkezik ,ezek tetejére vannak ezek a vészkijáratok kivezetve, kis présházhoz hasonló épületekbe. Megmondom őszintén ezt először én is benéztem, semmibe nem különböztek mint a nem messze levő többi kis kalyiba. Itt a mészkő fennsíkon látszik még néhány szellőző kivezetés is. Amikor először láttam képeket a helyről még bent ládaszámra állt a polgárvédelmi vászon keretes gázálarc ,én mikor ott voltam akkor ezek ki voltak hordva a bejárat elé és nagy része el lett égetve. Ma már csak ezek megmaradt némi fém alkatrészei hevernek szana szét . Aki arra jár nézze meg mert érdekes, leginkább a nagysága miatt. De nagy felfedezésre ne számítson . A többi kép itt:
Szeretem ezt a helyet, én is sokat voltam ott , többször aludtam is ott a lőszer raktár környékén, az emlékmű tényleg nem túl feltűnő ,egy kisebb plató szerű valami, az ilyeneken általában valami eszköz állt, a mérete alapján én egy kisebb ágyút tudok oda képzelni.
Azért nagyon sokan nem lehettek ott ,ha végig nézed a háló körleteket , a konyhát, stb .. én egy két szakaszra tippelem 60-70 ember talán ? de ez csak az én tippem , a képen levő kő "torony" semmi más mint a raktárakat elválasztó a robbanást felfelé terelő föld mellvéd megerősített fala , a rések rajta víz kivezetők . csak az alsó úton levő néhány raktárnál van ilyen ,talán ott komolyabb vagy instabilabb cucc volt. a tetejükön levő beton kockák lehetnek valami álca cucc rögzítői akár ,vagy valami kamu tető tartói. A megfigyelő állásokat ismerem ,de nem vagyok meggyőződve hogy a raktárhoz tartozott , te is sokat járkáltál arra,simán lehet már a lőtérhez tartozó fedezék, tudjuk mennyi ilyen van . Akik fent vannak orosz fórumokon talán találnának erről valamit ? !
Jó képek lettek, lehet újra ki kéne mennem oda. Már voltak ott legalább 3x, de az emlékmű talapzata valahogy nem tűnt fel eddig...:) Valaki - már nem emlékszem ki - azt mondta, hogy az objektum a balatonfűzfői gyárból kapta az anyagot, és rengeteg katona vigyázta az épületet. Még több szár méterre is megfigyelő állások voltak. A 18536 számú bejegyzésed 14. képén látható objektum körül órákat eltöltöttem, de valahogy akkor nem jöttem rá a titkára.
Amikor még volt garázs ajtó ,vörös csillagos, a legénységiben lambéria, ajtó ablak, felíratok , a bejárati kapu is szépen áll. Lent a lőszer raktárban állnak a falak a rakodó rámpákkal.
Van helyi ismerősöm aki a 90 es években gyerekként ott játszott , ő sok eldobált egyenruháról beszélt, neki az volt az érdekes hogy levagdosta az aranyszínű gombokat róla, de még írógép is állt egy asztalon.
És akkor most nézzük hol végeztünk a múlt hét vasárnapján. Hajmáskér volt szovjet laktanya ,és rögtön mellette a természetes völgyben megbúvó lőszer raktár .Ezek Hajmáskér felett már gyakorlatilag a lőtér területén vannak, pár 100 méterre a "0" ponttól. Ezt a kettőt egyszerre rakom fel mert gyakorlatilag egy helyen van, egymástól 200 méterre . És itt meg is állok egy kicsit mert elég zavaros ,főleg a laktanya . Olvastam én ezt már lőszer gyárnak ,és a helyiek úgy hívják hogy "hüvelymosó" . Az biztos hogy nem gyár , voltam már olyanban, az nem ilyen ,sokkal nagyobb és speciális kialakítású épületeket igényel. Hüvelymosó? Nem értek hozzá ,de mit kell azon mosni? Főleg hogy jónéhány fegyver elégő hüvelyt használ amiből csak egy fém "talp" marad. Én úgy gondolom hogy eme kis laktanya egyszerűen a völgyben levő elég nagy lőszer raktár kiszolgáló laktanyája volt. Maga a laktanyában minden megtalálható mint egy nagyobban,csak kis méretekben. Vannak garázsok, szerelő műhely, legénységi épület ,ebben étkezde ,konyha, de van kicsi úszó medence,park emlékművel ,egy egész pici alakuló tér tribünnel,de még szauna is van .Tényleg nem nagy ,de ez mind ott van azért. Nekem minden arra mutat ,hogy egy önálló kis alakulat volt itt ,akik adták az őrséget a lőszer raktárban, végezték a szállítást ,az esetleges időszakos karbantartást ,ellenőrzést. Erre alkalmas ez a kis laktanya. Gondolom a nem messze levő Márkói lőszer raktár mellett ez volt a lentibb hajmáskéri központi laktanya lőszer raktára. Illetve a lőtérre gyakorlatozni jövő csapatokat itt töltötték fel. Az épületek még egyben vannak ,de régebben voltam ott ahhoz képest nagyon leromlott , a fém dolgok igencsak eltűntek. Majd mutatok pár régebbi képet . Nagyon szép helyen van ,gyönyörű a kilátás a szemben levő Mórocz tetőre ,és a hatalmas lőtéri mészkő fennsíkra. Az első 8 kép ezt mutatja. Innen a laktanyától vezet le az út a völgyben elterülő tényleges lőszer raktárhoz , klasszikus elrendezés ,egy körbe futó út rendszer mellett nagy raktár épületek ,egymástól tisztes távolságban , elválasztva kő és föld sáncokkal , egy kapus épület ,némi rakodó rámpa ,és sok kerítés. Semmi más ,tehát ott az őrségen kívül más nem lehetett . Az épületek nagyon rossz állapotban vannak ,ki vannak döntve az oldalfalak gyakorlatilag csak a vázuk áll, majd ezekről is keresek régebbieket. Második 8 képen a raktár látszik. Az utolsó képek már igencsak sötétedésben készültek, Itt ért minket az este.
Szintén a vasárnapunk egyik helyszíne. Hajmáskér katonai temető. Tudom nem kihalt laktanyák, de engem mindig nagyon érdekeltek ezek a helyek is . Sok kis történet elevenedhet meg így, emberi sorsok ,tragédiák. Ez a hely abból is érdekes hogy első és második VH sírok is vannak, És azon belül több nemzet is. Ez látszik az itt betett képeken is. A régi sírkövek első világháborús emlékek elég régies nyelvezettel. Ha jól tudom Hajmáskér határában volt egy hadifogoly tábor, gondolom onnan is sokan alszanak itt örök álmot. A második világháború idejéből pedig van itt Német ,Szovjet .de még Magyar sír is. Békésen megfér a sok ellenség .
A múlt hét vasárnap nem bírtunk magunkkal így újra visszatértünk Szentkirályszabadjára , ez volt az egyik célpont ,sajnos most se volt rá elég idő , a tetőkre és a belső terekre koncentráltunk inkább ,de kell egy egész napos bejárás mindenképp . Az idő megint pazar volt .
Akkor ezek szerint mint az első képen látható "Készült 4 példányban ,1 számú példány " nálam van ,akkor náluk is van egy ,és talán még valahol másik 2 , azért nem egy gyakori darab :-)
Sokat lapozgatom nagyon érdekes .a színes térkép mellékletek pedig nagyon jók.
Es rohadt véletlen hogy náluk van! Az egyik fickó évekkel korábban egy lomi telepről hozta el, több más dokumentációval együtt. Amikor megvettek a legokockat akkor jöttek ra milyen kincset szereztek korábban.
Lassan el kel fogadni hogy sok hely elfog tűnni,átalakul,ezért még fontosabb hogy mimnél több kép és leírás szülessen. Sok sok év múlva lehet hogy éppen bármelyikünk anyaga lesz valakinek fontos forrás :-)
"Papp Gábor, Hévíz polgármestere a Magyar Időknek azt mondta, hogy a 2014-2020-as uniós fejlesztési ciklusban megvalósítandó, ötmilliárdos fejlesztés a sármelléki reptéren a Balaton térség megújítását célzó csomag egyik eleme.
Ebből az összegből
megújul a repülőtér külső és közvetlen belső része...."
És valóban ,megint lehet felrakni képeket! ( és így derült ki hogy a föld banán alakú - gyalog galopp :-) )
Na szóval így előzetesen a tegnapi napunk , 4 helyszín ,4 történet ,ragyogó idő volt megint és gyakorlatilag ránk esteledett ,majd egyenként mesélek róla .
A CB, azaz cenral battery telefonoknál nincs helyi telep, a telefonközpont hatalmas akkutelepe adja a villanyt az egész telefonhálózatnak. Az LB telefonoknál pedig minden készülék mellett ott van a telep. Pont-pont közötti összeköttetéseknél használatos. Az ilyen telefonokban volt egy induktor is, ami a csengetőfeszültséget adta. Kurbkival kellett működtetni, és megrázó élményben részesítette azt, aki megfogta a drótjait :-)
Ha azt nem is, hogy hadiüzem, de azt sejtettük, hogy valami titkos és jól őrzött lehetett ott egykor, mert a játszótér szélén húzódik az FMV szögesdrótos betonkerítése, pont egy őrtoronnyal. Nekünk anno azt mondták az őrtorony azért van ott, hogy abból vigyázzanak ránk! :-))
Később aztán sokszor felmásztunk a kerítésre meg a mellette lévő fákra (mivel kis srácok voltunk, senkit nem érdekelt), hogy belássunk, de akkor már semmi érdekes nem volt ott. Egyedül az üzem sarkában van egy jó kis óvóhely, de azt azóta kipakolták már, úgy tudom. Még 2008/9 körül csináltam is pár képet.
Maradjunk még mindig Budapesten ,de most nézzünk meg egy más funkciót betöltő helyet ,egy volt ipari létesítmény részét képező objektumot. Ne megyünk messze ,maradunk Kőbányán a volt Globusz konzervgyár terültén. Egy véletlen folytán jutottam be a területre mert amúgy zárt rész. Tavaly előtt néhány napot filmesekkel ott forgattunk az üzem területén .Persze köztük is valahogy elment a híre hogy mi a hobbim ,így egyszer oda jött az egyik kolléga és megkérdezte hogy láttam e már a bunkert ? És mutatott a kapu bejárattól nem messze egy a fák között megbújó beton lejáratra . Láttam én csak még nem jutottam oda hogy megnézzem .Szerencsére volt egy két lukas idő így lementem. A lejárat már impozáns volt mint egy rendes ház lépcsőháza ,széles sok ember gyors mozgatására tervezve. Volt vagy 3-4 lépcsőforduló mély. Leérve balra volt a dízel gépház ezt onnan lehet tudni hogy egy teljesen szétvert motor csontváza árválkodik ott. Itt van egy vészkijárat is vaslétrával . Jobbra pedig egy hosszú nagy belmagasságú folyosó halad végig időnként jobbra nagyobb termekkel. Az egész hely igen nagy méretekkel rendelkezik ,sok helyen látszik hogy felhasználták a Kőbányát jellemző alagút rendszert ,lefalaztak belőle kisebb szobákat termeket. Ami nagyon érdekes hogy a nagy folyosót is megszakítják időnként hatalmas acél zsilip ajtók,ezeknek már sajnos csak a kerete látszik.Közép tájt van egy ujjabb vészkijárat ami az udvaron egy beton körben végződik ,egy rozsdás csigalépcső megy fel rajta. Innen tovább haladva zegzugosabb lesz ,kisebb termek váltakoznak ,itt van például egy elég komoly telefon központ nyoma is. A végében a másik komoly lejárat/ feljárat található ugyan olyan nagy széles lépcső házzal. Ennek alján van itt a zsilipes / zuhanyzós dekontaminálós bejárat és egy áteresz pont. Valószínűleg ez volt a fő bejárat. Megmondom őszintén zavarba ejtő hely ,nem tudok semmi róla csak amit láttam .Kerestem a neten de nem leltem semmit. Nem tudok róla hogy más valaki járt e ott ,aki a témában kutakodott ,így kérdeznem sincs kit a véleményéről. Nagyon nagy ,sok 100 fő befogadására elég. Tömeg óvóhelynek jó lehet ,de akkor minek ilyen komoly híradó rendszer nyoma? Azt sem tudom mikor épült ,régen a globus helyén egy sörgyár volt ,lehet már akkor is megvolt ,de látszik az is hogy az egyik fele korszerűsítve lett . Egy része olyan mint egy komoly vezetési pont. A két nagy ki / be járat között van vagy 150 méter. Szerény véleményem szerint az üzem ,vagy környező üzemek PV óvóhelye volt ,aztán később valami komolyabb funkciót is betöltött ,hisz nagyon komoly tömegpusztító védelmet kapott. Aki esetleg tud valamit a helyről az kérem jelezze ,nagyon érdekelne! Tudomásom szerint minden nagyobb ,kiemeltebb gyár,üzem területén voltak kisebb nagyobb bunkerek ,fedezékek ,sajnos nem sokat ismerek ,jo kis téma lenne pedig . A sokaknak ismerős nagy beton légó kockák ,Csepel ,pályaudvarok , mellett sok rejtet kincs lehet a gyárak udvara alatt. Két példa : Nem mesze ahol dolgozom az Örs vezér tere melletti volt Finommechanikai művekben komoly van ,biztos forrás! A másik egy érdekesség ,a gyűjteményembe van egy 1960 as években kiadott szigorúan bizalmas ! nagy kék kötésű könyv egy rakás térkép melléklettel . Hóvirág Terv néven, a már nem létező, a Köki nél levő valami ruha ipari vállalat egy napos atom háborús gyakorlatának terve. Nagyon jó olvasmány . Ott is komoly PV objektumnak kellett lennie. A többi kép itt :
Érdekes volt! Úgyis a kedvenc géptípusom, áradt belőle az erő .És olvasom hogy lett volna 2 század Su 25 is! A másik kedvenc ,kár hogy semmi se lett belőle .
A múlt hétvégén Szentkirály csak másodlagos cél volt ,csak azért ugrottunk oda mert meg akartuk nézni fák nélkül. A nap nagyobbik részét itt Veszprém -Ujmajorban a volt szovjet laktanyában töltöttük .Én már voltam ott, de a barátaim akikkel voltam még nem. Anno nyáron voltam a sok lomb volt amit eltakart , így kopaszon találtam még olyan helyet ami nekem is új volt .Az első részt a honvédség használja , ott fel is vannak ujjítva épületek,és mivel éppen hadgyakorlat készülődött néhány USA harcjármű túráztatta a motorját,oda nem tudtunk jutni. De az annyira nem is érdekelt .A kijevi panel még mindig hihetetlen hely , a tűzhelyek ,a sok pravda stb...
A bal oldali fotó látható ISz-2 nehézpáncélos masszív és igen teherbíró alvázát használták fel az ISzU-152-es önjáró löveg (jobb oldali kép) esetében is. A későbbiekben ezt kapta a Scud-A/B hadműveleti rakéták lánctalpas indítójárműve is.
A Győzelem Park másik nagy attrakciója az a nagyszerű kiállítás, ahol a II világháborúban részt vett haditechnikák kaptak helyet. Ez egyaránt jelenti a Szövetségesek (legfőképpen persze a Szovjetunió) és a Tengelyhatalmak fegyverzetét is.
A Nagy Honvédő Háború múzeumának épületétől néhány perces sétával jutottunk a nyugati bejárathoz (van egy keleti is, ahol aztán a látogatás végén kimentünk). Rögtön a kapu utáni területen az alig néhány hetes szovjet - japán háború során, 1945-ben rekvirált japán harceszközöket lehet körbejárni és megnézni. Ilyen a bal oldali fotón is látható Kawasaki Ki-48-as közepes hatótávú, könnyű bombázógép. A háború utolsó évében a típus bizonyos változatát kamikaze pilótákkal is bevetettek
Alig néhány lépésre innen, a következő helyszínen a haditengerészet képviselteti magát. Egy kis völgyben kialakított mesterséges tóban és annak környékén kisebb hadihajókat, tengeralattjáró tornyokat, hajófedélzeti fegyvereket állítottak ki. A képeken egy Dongó osztályú folyami naszád (ez speciel hidegháborús projekt), különféle hajó- és partvédelmi ágyúk, valamint 41-es hadrendbe állásuk idején a leggyorsabb (51 csomó, azaz közel 100 km/h), 533 mm-es torpedók, és egy 5 tubusos torpedóvető láthatók.
Szintén a tó mellett található a gyűjtemény egyik legérdekesebb darabja (legalábbis számomra), egy brutális méretű vasúti ágyú. Ebből a TM-3-12 típusjelzésű monstrumból mindössze három darab készült, és valójában egy csatahajó 305 mm-es fedélzeti ágyúit felhasználva alakították ki ezeket a szerkezeteket. Noha nem Gusztáv méretű jószágról van szó, azért a 340 tonnás tömeg mindenképp tekintélyt parancsoló. A típus egy másik kiállított példányát néhány nappal később Szentpéterváron sikerült megnéznünk, erről még később lesz szó bővebben.
Mielőtt átértünk volna a másik nagy kiállító területre, egy rövidebb erdei szakaszon lehetett átsétálni. Ez a szovjet partizánalakulatokat bemutató részleg, ahol a fák között ilyen objektumokkal találkozunk:
A múzeum kollekciójának jelentősebb részét a szárazföldi csapatok és a légierő/légvédelem fegyverei, haditechnikái uralják. A bal alsó fotón szereplő Il-4-es bombázóról érdemes megemlíteni, hogy a szovjet légierő első alkalommal, 1941. augusztus 8-án, 15 ilyen géppel támadta Berlint. Igaz, akkor a típus még a korábbi, fejlesztések előtti DB-3F névre hallgatott. Ez a kiállított példány kényszerleszállt a Szovjetunió keleti partvidékének közelében, majd jóval később egy profi restauráló csoport helyrepofozta, és 2004-ben a múzeumnak ajándékozta.
A bal oldali fotó látható ISz-2 nehézpáncélos masszív és igen teherbíró alvázát használták fel az ISzU-152-es önjáró löveg (jobb oldali kép) esetében is. A későbbiekben ezt kapta a Scud-A/B hadműveleti rakéták lánctalpas indítójárműve is.
A változatosság kedvéért a kiállítás e részén is található egy meglehetősen nagy vasúti löveg, jóllehet, méretében kisebb a feljebb említettnél. A 160 tonnás TM-1-180 típusú ágyú (180 mm-es kaliber) a majd 100 kg-os lövedéket 38 km-re tudta elköpni
Az alábbi fotókon látható vasúti-pálya rongáló szerkezettel is itt találkoztam először. A német Krupp nagyvállalat 1942-ben kezdte a gyártását, és a következő évtől már a gyakorlatban is alkalmazták. A működési elve roppant egyszerű és hatásos volt, a gőzmozdony által vontatott kocsira szerelt 30 tonnás horog, nagyjából 8-10 km/h sebességgel haladva, szétszaggatta a talpfákat.
A kiállítás legutolsó szakaszán (legalábbis, ha azt az irányt vesszük, ahogy mi mentük rajt végig) egy kiterjedt futóárok és harcálláspont rendszert lehet végigjárni, majd végül műszaki akadályok, aknamezők, valamint a Wehrmacht által alkalmazott harcjárművek zárják a sort.
Remélem még kijutok a városkába, és csinálhatok még egy kisfilmet róla! Amúgy a hely igazi kincsesbánya (volt)! Van innen 20 villanykapcsolóm, neotonos poszter, '86-os fanta üveg, régi pénzérmék, étlap '88-ból, temérdek papír tele cirill betűkkel, 60-as évekbeléi gyógyszerrecept, 1991-es színházjegy! Csak nem zúzzák szét a várost...
Ezt a kisfilmet még idén júliusban csináltam, mikor még burjánzott a növényzet:
Hozzáoszlásod alapján úgy gondolom hogy sose voltál eme múzeumban,ezért bátorkodok írni.
Pontokban sorban :
-Az objektum eddig volt használva,légvédelmi múzeum és nyári színház és kulturális hely.
-Semmi nem volt romos ,az a néhány épület ami ott van fel lettek ujjítva .
-Valóban nem miattunk "topik" lakók miatt kellett volna megtartani ,de mint írom MÚZEUM!! Te szoktál járni múzeumba? Ha igen oda miért ? Mert talán régi már nem használt dolgokat és egyéb régi tárgy van összegyűjtve tematikusan? Tehát mondjuk szobrok,festmények? Vagy a várban a hadtörténeti múzeumban fegyverek ? Vagy ezeket is dobjuk ki ? Mondjuk Kinizsi Pál kardját,vagy az összes 48 as huszár ruhát.Ezek is régi már múzeumi tárgyak voltak.
-Lakások? Ez egy hegytető ,nincsenek átalakítható épületek lakássá ,ez egy légvédelmi bázis hatalmas beton bunkerekkel ,fedezékekkel , sose lesz belőlük lakás!
-Az országban majdnem jártam az összes hasonló objektumban ,ezeknek pont az volt a lényege hogy eldugva lehetetlen helyeken védjék légterünket ,ki akarna bárki is ilyen helyen lakni ,se közlekedés ,se víz ,se villany több esetben .
-Sose volt Szovjet katonai múzeum, A Magyar Honi légvédelem múzeuma volt a neve is ez! Szovjet technikára alapozva ,mivel ezeket ott gyártották nagyrészt.
-És mint írtam semmi nem volt romos,a beton fedezékek 100 évig ott fognak állni ,a technika állapota romlott mivel kint álltak az esőben a fagyban ,erre nem költöttek.
Én még azt fűzném hozzá hogy sok haditechnikai múzeumban jártam már szerencsére külföldön, mindenhol népszerűek, sokan látogatják,az eszközök zöme garázsokban fedett helyeken,felujjítva, és büszkék rá és vigyáznak rá. Csak nálunk rohad mindenhol ,semmi megbecsülés ,lassan elporladnak egy álltó helyükben .Aztán megy az olvasztóba ,lásd pl Kecel .Ezek is a történelmünk része volt , és nem lehet előrángatni egy másikat ha kéne.
És én sem akarok senki lelkében lépdelni ,de ami úgy kezdődik hogy "Múzeum" legyen az bármi is az érték ,legfeljebb éppen nem az érdeklődési köröm ,de attól még nem szolom le.
Szvsz nem gondolnám hogy még álljon romjaiban az épület(ek) még vagy 50 évig.
Bár biztosan jó ez így pár megszállottnak nosztalgiázni fotózgatni a múlt emlékeit.
De nem gondolnám hogy eme topik lakók kedvéért kellene eredeti állapotában megőrizni még 50 évig.
Hasznosítani kell vagy lakásokat átalakítani újat felhúzni fiataloknak fészket jövőt alakítani belőlük.
Ez a véleményem. Bocsánat ha vannak(lesznek) akiknek a lelkületébe gázoltam. Szvsz a jövőt kell nézni.
Hasznosítani ha most a menekültek profitálnak ebből akkor legyen így. Ha lakások lesznek utána olcsón akkor az is egy irány. De nem gondolnám hogy szovjet katonai múzeum legyen romjaiban mely évről évre romlik és életveszélyessé válik egyre inkább.
Ahha, éreztem, sőt, nekem már nagyon erős volt a gyanúm, hogy egy kurva nagy "játszóteret" fognak kialakítani itt. Mondjuk inkább azt, mint menekülttábort :)
Kiskunhalasra esett a választás Bács-Kiskkun megyében, de ott is inkább sátrakat emeltek az udvaron, mintsem az épületeket nyitották fel. Ráadásul a sajtó tévesen írja, hogy a volt szovjet laktanyában, sokkal inkább a mellette lévő egyori magyarban, a Gábor Áron II-ben.
Jó kis cikket lehetne írni, hogy a bezárások óta eltelt "gondos őrzés" során milyen mértékű értékcsökkenés ment végbe a volt katonai objektumokban...
Tény és való, hogy a szellőztetésre nem lesz gond! A közelmúltban olvastam valami sillabuszt, hogy az ország melyik településeire terveztek menekült tábort. Természetesen valahány település hajdani katonai helyőrség volt, rendes laktanyával. Persze én - sok itteni rendszeres csavargóval együtt - nagyjából tisztában vagyok ezeknek a laktanyáknak állapotával, ezért is lepett meg a dolog. Be volt tervezve a mezőfalvi laktanya. A sárbogárdi is. Az a sárbogárdi laktanya, ahol éppen dőlnek ki a legénységi épületek falai!
Látom azért minden laktanyás fertőzöttet piszkál a téma , mindenki igyekszik még egy kört menni bent :-) Tényleg nagyon más így ! Amíg lehet végig kell fotózni így is. Gyula te mint közeli lakos kérlek tartsd ott a tekinteted ,és persze írd meg ha van valami hírek!
Egyetet értek! Szerintem egy idegenbeni győzelem a magyar srácoknak hatalmas és emlékezetes éményként maradt volna meg, főleg ha utána úgy kergették volna ki őket az elvtársak! :-)))
Igen, lehetséges. Meg az is, hogy egy hét múlva azok a táblák darabokban hevernek az árokban, és még hónapokig, vagy akár évekig nem történik semmi... Meglátjuk. Mindenesetre tényleg teljesen más képét mutatta a laktanya, mint amihez hozzászoktunk.
Valamikor '89 környékén a középiskolánk focicsapata játszott egy meghívásos meccset a szovjetekkel. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy még aktív korában jártam abban a laktanyában. Igaz, nagyon nem nézhettünk szét... Az iskolában volt az öltöző, és onnan mentünk a közeli pályára. Emlékszem, a suli folyosóin az egyen-köpenyes diáklányokra, hatalmas masnikkal a hajukban. A mérkőzés végeredményére már nem emlékszem. :)
Akkor kellett volna fotózni! Nem ezt láttuk volna:
Hát csak azt tudom hozzá tenni hogy kettő táblán kívül semmi nem volt ,sorompó végképp nem, a területen folyamatos autós mozgás ,és vagy 100 airsoftos szaladgált a végén, persze ettől függetlenül lehet egy hét múlva sorompó, meg fekete ruhás jedik :-) Mindenesetre így még nem sokan látták, nagy élmény volt ha többet nem is jutok be
Amiért anno írtam nem csak a tábla volt...hanem volt egy Megyei katasztrófavédelmi gyakorlat, a sajtót is meghívták rá, viszont valaki - talán a tulaj - kihívták rájuk a rendészetet, mindenkit felszólítottak, hogy azonnal hagyja el a helyszínt. Akkor közölték a sajtó kérdésére, hogy a kitermelés után sorompó is lesz majd és jobban kitáblázzák a magánterület feliratokat. Reméltem hogy ebből is lesz cikk mint a gyakorlatból de a helyi sajtó nem írta meg még.
Miskolcon sok bunker volt, mert ipari varos volt.De sok volt, megyeszekhelyeken is. sokszor korhaz mellett is epitettek bunkert, lasd pl. a karcagi korhazat.
Bár Szabolcs barátom megelőzött ,közelebb lakik :-) , de minket is piszkált a megjelent hírek ,tőled ,internet stb, így késő délután egy másik meglátogatott hely után beszaladtunk, kegyes volt az időjárás is, pazar naplementés fényekkel övezve végig szaladtuk a sokszor bejárt helyet, hát igen így kicsit más susnya nélkül, annak idején ilyesmi lehetett, nem semmi így!!!Hihetetlen mennyire más! Nem tudom mi a terv ,hogy lesz , de ma senki nem állt az utunkba ,és a bejáratnál vagy 50 autó állt és vagy 100 airsoftos csomagolt éppen, lehet ez a terv ? Egy hatalmas pálya ? " a halott város ! a zóna ! Stalker ! " már látom is a feliratokat , aztán lehet dózer,az épületek így növényzet nélkül elég durva, sok az igazán életveszélyes,sokkal jobban érthető .Nem bátorítok senkit hogy bemenjen ,kerítés nincs továbbra sem ,de tábla van hogy ne menj be! Ja és nem írtam persze Szentkirályszabadja ,Hadsz nagyon jók a képek az előtte utána !
Nem írtad le, hogy abban a megtiszteltesében lehetett részünk, hogy mi voltunk az első látogatók. :-)
Egyébként ingyenes(!) az objektum látogatása, az önkormányzat támogatja is az alapítványt, melynek tagjai szívvel lélekkel csinálják feladatukat, tényleg érdemes megnézni.
Maradjunk még Budapesten ,és nézzünk meg egy másik kerületi vezetési pontot .X kerület Kőbánya ( első 10 kép) Mint szerintem sokan tudják nem véletlenül hívják Köbányának ,olyan ez a terület mint a sajt . Mindenhol egy lejárat sok kilométer alagút rendszer ami persze az ipari hasznosításon kívül jó teret adott a katonai ,védelmi területnek is. Így nem meglepő hogy a Dréher sörgyár szomszédságában az egyik ilyen kibányászott alagút rendszert felhasználva épült ki a kerület védett vezetési pontja. Ezért is sajátos a felépítése. Nem a szokványos földel vagy épülettel fedett egy folyosós rendszer ,hanem zegzugos ,kissé barlangszerű objektum . Maga az objektum egy szikla falba van bevágva ,és több szintes. A gépészete régebbi stílust képvisel,nem túl korszerű. Viszont sok szép gyűjteményi darab és kiállított anyag található benne ,mert szerencsére ez is Múzeum lett. Egy alapítvány kezeli akiknek 2013 ban sikerült hivatalos múzeumnak megnyitni. A lelkes vezetőjük egy Katasztrófa Védelmis tiszt ,aki toborzott maga köré egy fiatalokból -gyerekekből álló csoportot ,mondjuk úgy hogy egy ifjúsági tagozatot akik saját egyen ruhájukban a helyet is karbantartják,javítják,és minket is kalauzoltak. Sok mindent sajnos elbontottak ,sok belső berendezés hiányzik,de amit lehet pótoltak,pótolnak. Érdemes akit érdekel időpontot egyeztetni velük . Mindent meg lehet fogni ,van olyan amit ki is lehet próbálni .
Erről a képek itt :
https://onedrive.live.com/?id=92D81BA291AEC03A!14638&cid=92D81BA291AEC03A&group=0 De ha már itt vagyunk akkor még meg kell említenem az egész környéket behálózó köbányai pince rendszert is( második 8 kép ) A környező gyárak ,már amelyik működik ,mindegyike alatt van ilyen. A Dréher alatti jelenleg is nagyrészt használt,ide lehet szervezett túrára menni .Aztán egy másik hatalmas több szintet és kilométert rejtő is megnézhető több órás túra keretében. Ennek képeit rakom majd ide. Nem messze a PV objektumtól nyílik ennek a bejárata ,és csak azért írom ide mert ennek is van PV célra használt része,tömeg óvóhelyek. Illetve volt itt a második VH idején egy repülőgép össze szerelő üzem is. Most is megvan a PV részben a fürdő ,a szűrő helyiség romja,a lebetonozott biciklik amit akkor kellett hajtani ha más áram forrás nem volt. A lejjebb levő szinteket elöntötte a víz,ami kristály tiszta és lehet búvár túrákat tenni benne. Erről sok videó is van fent a neten . A pincerendszer ezen részéről itt vannak képeim: https://onedrive.live.com/?id=92D81BA291AEC03A!8832&cid=92D81BA291AEC03A&group=0
Új tulajdonosa lett a területnek aki kitette a magánterület táblákat...egyéb ok is van amiért nem, de ezt egyelőre nem akarom publikussá tenni. Majd ha meg lesz írva nyilvánosan akkor itt megosztom.
Ha már Karcsibánál vagyunk, akkor én is megosztom, hogy én éjjel találkoztam vele, és német futballszurkolónak állcázta magát! Chemnitz, akarom mondani Karl Marx Stadt! :D
Pár napig gondolkodtam mivel folytassam a sorozatom és arra jutottam hogy egy kicsit kilépve a szigorúan katonai objektumok közül néhány PV (polgári védelmi ) objektumot mutatok be. Ezek is vannak sokszor olyan érdekesek mint sok katonai, berendezésük ,felszerelésük egy része meg egyezik azokkal,ezek is az adott kor, a hideg háború emlékei ,és itt a kihalt laktanyákon is feltűnik néha ebben a témakörben egy egy hely. Az első ilyen az egyik kedvenc Budapest ,Csepel XXI kerületi vezetési pont .De előtte még egy kis bevezető ,szerény ismereteim szerint Budapest minden kerületében volt a helyi vezetésnek ilyen védett vezetési pontja .Ahová a Tanácselnök (polgármester) a helyi apparátussal,az erre kijelölt funkcionáriusok, titkárnőig bezárólag mehetett baj esetén. Ezen kívül volt a Fővárosnak ha jól tudom kettő is ,egy a belvárosban ,de a fő irányító pont Pécelen . Aztán voltak még speciális funkciót ,például EÜ vagy labor ,radiológiai, feladatú védett objektumok. A nagyobb stratégia vállaltok ,üzemek is rendelkeztek ilyennel ,mint a fővárosban ,mint vidéken ( mutatok majd ilyet is) , a háborúban fontos feladatott betöltő intézmények ( MÁV,Magyar Rádió ,Posta ) szintén rendelkeztek ilyennel ( MÁV ban és a Rádióban voltam is) :Ezek mellett védett vagy kevésbé védett raktár bázisok,EÜ anyag,üzemanyag, stb. És Magyarország minden megyéje rendelkezett egy (esetleg több) védett objektummal ,ami az eddigi tapasztalataim szerint a Megye székhely közelében lett kiépítve. Szóval rengeteg objektum,lehet kutakodni ,viszonylag kevés ismert ,sokuk már az enyészeté ,de sok a most Katasztrófa Védelemnek nevezett szervezet aktív objektuma. Rengeteget tudnék írni ezekről ,de akkor sose végzek. Így majd az egyes objektumoknál azért megemlítek még érdekes dolgokat. Akkor Csepel. A budapesti vez. pontok egy jó részét ismerem ,de ezek közül a csepeli kiemelkedik mert egy igen gondos gondnok és egy lelkes akkor oda vezényelt Polgárvédelmi tiszt megőrizte az utókornak a felhagyása után. A XXI kerületi párt és helyi vezetők részére épült valamikor a 60 as években. A Tejút utcában egy iskola alatt. A főbejárata is az iskola oldalából nyílik ,a vészkijárata pedig az iskola udvarán van a rom mezőn kívül (tehát ha összedől az iskola ,sem zárja el) Az objektum teljesen légmentesen zárható ,védett az Atom és más tömeg pusztító fegyverektől. Felépítése sablonos,a zsilipes bejárat után a középső hosszú folyosó két oldalán nyílnak a helyiségek .Elől a létfenntartó egységek szobái,dízel ,légszűrők,akkumulátor, az egyik oldalon ,szemben a konyha,étkező,és háló szobák. Ezek után irodák ,telefon központ,és egy kis orvosi szoba .A végén helyezkedik el a vezetés irodái és egy nagy vezetési terem ,az operatív értekezletek helye. Ami érdekessé teszi a helyet hogy minden működik ,a gondnok úr hetente indítja a technikát. Én többször is voltam mindig szépen mentek a gépek. Itt kell megemlítenem a tiszt urat Loós Zoltánt aki fantasztikus gyűjteménnyel rendelkezik a témakörben,és gyakorlatilag az összes szobában a már ott levő és megőrzött eszközökön kívül a saját rengeteg tárgyát is kiállította. A terv egy interaktív múzeum megnyitása lett volna ,régebben néhány újság cikk is megjelent erről. Mindig szívesen fogadott minket,és rengeteg dolgot sikerült tőle megtudni ,sok csak sejtett dolgot erősített meg vagy cáfolt. Volt egy jó kis térkép is Budapest összes ilyen objektumáról :-) . Még film vetítést is tartott nekünk a vezetési teremben ,sok archív ilyen film van neki. Aztán mikor átalakították a PV-KV ra ,elvezényelték onnan a belvárosba. Elvesztettem a fonalat vele, a hely tudomásom szerint megvan és rendben van, gondnok úrnak hála. Múzeum még nem lett ,a hivatal csak keresztbe tesz,remélem a gyűjtemény nem sérült . Ha jól tudom külön vezetéssel és elég sok belépti díjért most is megnézhető ?! A többi kép itt : https://onedrive.live.com/?id=92D81BA291AEC03A!10525&cid=92D81BA291AEC03A&group=0
A következő helyszín a Nagy Honvédő Háborúnak emléket állító múzeum, Moszkva egyik magaslatán, a Poklonnaja dombon elhelyezkedő Győzelem Park (Park Pobegyi) központi látnivalója.
Már a Győzelem Park nevű metróállomás folyosóin látni és érezni lehetett, hogy itt minden a németek feletti győzelem dicsőségéről szól (mellesleg, ez azért városszerte sok helyen látható ).
A falakat díszítő, különböző kitüntetéseket ábrázoló festmények:
A felszínre érve először megnéztük a Kutuzov sugárút szigetén elhelyezett igen látványos diadalívet. Az építményt az oroszok Napóleon seregei elleni győzelme ihlette, igaz, ez a jelenlegi a sztálini érában lebontott eredeti diadalív 68-ban felépült másolata.
A nagyon forgalmas, soksávos proszpekt túloldalára érve rögtön egy hatalmas, nyílt térre értünk. Innen rendkívül látványos, szökőkutakkal, a különböző frontokat szimbolizáló emlékoszlopokkal, szobrokkal díszített tágas promenád vezet a dombtetőn felépített, és 95-ben megnyílt múzeumhoz.
A köríves oszlopcsarnok előtt felállított obeliszk pontosan 141,8m magas. A szám nem véletlen, minden deciméter a háború egy-egy napját jelképezi. A csúcshoz közel Niké, a győzelem Istennőjének szobrát helyezték el. Az emlékmű mögött az ismeretlen katona emlékének öröklángja lobog.
Ahogy az a múzeum homlokzatán is látható, idén ünnepelték az esemény 70. évfordulóját.
Az épület fenséges lépcsőháza, az ún Parancsnokok csarnoka. A földszinten - többek között - azoknak a tábornokoknak és marsalloknak a bronz mellszobrai, akik megkapták a Szovjetunió legmagasabb katonai kitüntetését, a Győzelem-rendet. Az épületben összesen négy szinten rendeztek be látványos tárlatokat.
A díszlépcsőn felérve, szemben találjuk azt a robosztus, kétszárnyú kaput, amin keresztül beléphetünk a Dicsőség csarnokába. A csodálatos, kerek terem közepén a Győzelem katonájának szobra áll, körben a fehér márvány falon sok - sok ezer név, valamennyien a Szovjetunió Hőse kitüntetettjei. Felettük a hősi szovjet városokat jelképező díszes faragások, és mindezeket hatalmas babérkoszorú, majd a kupola közepén pedig a már említett Győzelem-rend emblémája koronázza meg.
A felső szinteken, a Dicsőség csarnokán kívül, természetesen rengeteg érdekes kiállítási tárgy tekinthető meg, tematikusan csoportosítva. Fegyverek, járművek, egyenruhák, kitüntetések, személyes tárgyak, levelek, naplók, festmények, stb. Sokáig el lehet nézelődni Az információkat, ismertetőket az orosz mellett angolul is kiírták.
A következő fotóhoz kapcsolódó történet: A szovjetek a BM-13-as katyusákat 1941 júliusában vetették be először Orsa városának (a mai Fehéroroszország területén) közelében. Az év októberében a legelsőként létrehozott ilyen rakéta-sorozatvető egységet, a Vörös Hadsereg több más alakulatával együtt, bekerítették a németek egy kis falu mellett, Szmolenszk és Moszkva között nagyjából félúton. Az üteg parancsnoka, Fljorov százados, hogy elkerülje a technika német kézre kerülését, megparancsolta azok felrobbantását, majd végül a súlyosan sebesült parancsnok magával is végzett. A képen az egyik Sztálin-orgona maradványai láthatóak.
A legalsó szinten kapott helyet az Emlékezet és Gyász terme. Itt annak a sokmillió (a helyi adatok szerint 26,6 millió fő) szovjet katona és civil áldozatnak állítanak emléket, akik a II. világháború évei alatt vesztették életüket. Szintén az alagsorban lehet megnézni azt a hat látványos és igen részletgazdag diorámát, amelyek a háború egy-egy emlékezetes hadszínterét örökítik meg. A berakott fotók Berlin ostromát, a Kurszki csatát és a Leningrádi blokádot ábrázolják (a másik három: a Moszkvai csata és ellentámadás, a Sztálingrádi ütközet és a Dnyeper folyónál történt átkelés).
Miután kijöttünk a múzeumból, megcéloztunk egy másik nagyszerű kiállítást, a Győzelem Park délnyugati részén kialakított haditechnikai gyűjteményt. A következő kis írás majd erről fog szólni. A parkban nagyon szépen gondozott sétányokon, emlékművek között sétáltunk le ide, szerencsére az idő is gyönyörű volt!
Az itt szolgált magyar őrszázad parancsnoka mesélte a következő történetet:
Néhány héttel azután, hogy 1990 márciusának végén a Magyar Honvédség átvette a tótvázsonyi objektum őrzését a szovjetektől, egy "lelkes" és talán túlzottan agilis környezetvédő csoport a kapuban belépési lehetőséget követelt a laktanyába. Valahonnan megneszelték, hogy miféle fegyvereket őrizhettek korábban Szergejék a területen. Ne felejtsük, hogy mindez Mojszejev vezérkari főnök októberi bejelentése előtt kb fél évvel történt!
A zöldek különféle papírokat, engedélyeket lobogtattak az őrparancsnoknak, néhány fontos és illetékes személyre hivatkozva próbálták meggyőzni a katonákat, hogy engedjék be őket és méréseket végezhessenek, bizonyítva ezzel, hogy milyen veszélyes területet őriznek.
A századparancsnok, szolgálati ügyben akkor épp Veszprémben tartózkodott (ő elhajtotta volna a társaságot...), az őrparancsnok pedig engedett a nyomásnak, és beeresztette őket (ahelyett, hogy hívta volna, vagy próbálta volna elérni a felettesét). A műszerek természetesen szinte az egész területen kattogtak, a normálisnak tekinthető, alap háttérsugárzásnak megfelelően, de a sorkatonáknak ennyi is bőven elég volt... Talán még a csernobili katasztrófa hírei is élénken éltek az emberekben, és megijedtek. Nem akartak hallani a laktanya, és főleg a hátsó, zárt rész további őrzéséről.
Amikor a századparancsnok értesült a hírekről, a felesleges hisztéria elkerülése végett, azonnal intézkedett. A Honvédségtől hívatott szakembereket, akik a műszereikkel több napon keresztül, alaposan végigjárták az egész területet. Természetesen semmilyen veszélyes mértékű sugárzást nem mértek. Hogy végképp meggyőzzék, és megnyugtassák a katonákat, még Veszprémben, a lakótelepen is mérték a háttérsugárzást. Az érték magasabb volt, mint a tótvázsonyi laktanyában...
Ez már ugyan jóval később történt, de ha jól emlékszem, az egyik látogatásunk során Charlie barátom is elhozta a GM számlálóját. :)
Köszönöm Feri bátyám a kiegészítést! És akkor hogy a másik technika se legyen elfelejtve nézzünk Szlovák Nyevát . Az említett túránk másik két objektuma ilyen osztály volt . Az első Most Pri Bratislave (első 9 kép)ami szintén mint a Volhov síkvidéken terül el egy kerítéssel körbe vett lapos terület. Itt az volt rögtön az érdekes hogy gyakorlatilag akkor 2007 ben még aktív volt de csak olyan szempontból hogy a Nyeva technika már nem volt ott ,de katonák őrizték mert a területen időnként a Szlovák hadsereg SZ 300 as technikája települ ,gyakorolnak. De Dusán elintézte :-) Az őrzés ténye meg is látszott mert kicsit ugyan romosan de egyben volt. Itt is rögtön szembe tűnt hogy milyen nagyon megerősített fedezékek voltak . Gyakorlatilag nekem az atlanti fal bunkerei ugrottak be. Masszív páncél ajtók zárták le a félig a földbe süllyesztett fedezékeket . A HÁP is egy kis erőd volt a tetején is védett beton fedezékkel. A HÁP egész jó állapotban volt ,bent volt a bútorzat ,bár össze törve, képek ,ábrák ,és még a tervtábla is megvolt. A fedezékekben rengeteg pótalkatrész ,műszer ,kábeldob ,ládák hevertek ,érdemes végig nézni a képeket szerintem lesz ismerős! Mindenki szedett is egy kis szuvenírt . Még a daruk is bent voltak a fedezékeknél. A másik osztályhoz fel kellett autóznunk a Pozsony feletti hegyekbe. Egy hegytetőn helyezkedett el Devinska Kobyla ( második 9 kép)Nyeva osztálya. Ez mivel igen csak hegyes terepre épült már igencsak más felépítésű volt ,nem volt olyan szép szabályos . Itt viszont volt egy laktanya épület is rögtön a bejáratnál. Hátrébb pedig a szintén brutális páncél ajtós fedezékek sora . Ahhoz képest hogy már teljesen bejárható gyakorlatilag túrázó hely lett még sok vas megvolt . Itt ért minket a naplemente gyakorlatilag . Hozzá tartozik még hogy vendéglátónk Dusán igen gazdag túrat hozott össze nekünk ,láttunk még egy aktív RT alakulatot is, és gazdag vendéglátásban is részesültünk!Köszönet érte ! Ezzel most ezt a témát lezárom ,valami mással fogom folytatni a visszaemlékezéseket itt a kihalt laktanyákon
Nos kezdem azzal, amiről Karesz is ír, hogy ezek a tüzelőállások sokkal jobban meg voltak erősítve, mint a mieink! ha a Gugli képet megnézi valaki, láthatja, hogy ez egy kifejezetten szabályos körkörös harcrendbe telepített tüzelőállás. Ha valaki alaposabban megnézi a képeket, és valami fogalma már van a magyarországi rendről, rájöhet, hogy itt hiányzik a 7-es épület. Csehszlovák, majd szlovák barátaink és szövetségeseink tökéletesen másképp oldották meg a tartalék rakéták tárolását. Másrészt minden egyes indítóállásban volt egy óvóhely, ami a személyi állomány védelmére szolgált. Mondjuk, ott nem szakaszfedezék, hanem rajfedezék lehetett. Az SZNR fedezéke egy valóságos erőd. Ráadásul ezeket jóval hamarabb építették, mint a mi új építésű tüzelőállásainkat. Mondjuk a laktanyájuk nem egy nagy durranás. A régi építésű laktanyáink is sokkal komfortosabbak voltak. Kivétel persze a három közül a Devinska Kobyla-i tüzelőállás, és a laktanyája. Az maga volt a csúcs. És nem azért, mert olyan magasan volt.
Sokat gondolkoztam hogyan is zárjam le azon írásaimat ami a magyar honi telepített légvédelem objektumait mutatta be. Mert bevallom lassan a végére érek,vagy tulajdon képen értem is. Az írások gyakorlatilag az osztályok tüzelő állásaira koncentrált . Így mivel csak azokat írtam le ahol saját magam jártam elfogytak . Bár kicsit füllentek mert kimaradt néhány ahol voltam,Vácegres például, erről nem tudnék pár mondatnál többet írni. Aztán nem írtam külön Unyról sem ,de megemlítettem Tinnyénél. Nem írtam ebben a sorozatban Vértesacsáról és Sárbogárdról sem,ezeknél nemrég voltam és külön írtam akkor róluk. Kimaradt néhány laktanya. És sajnos kimaradt néhány mert nem jártam bennük. Verőce, Kerepes (ezeket kívülről ugyan láttam), Gyömrő még hiányzik a gyűjteményből,ezeket majd még be kell járnom. Táborfalva most valami szigorúan őrzött raktár, A Miskolc környékiek is mostoha gyerekeim még,kimaradt Aszaló ,Tardona és a Pingyomi TÜSZ is. A hozzájuk kapcsolódó központi HÁP okról ,Érd,Nagytarcsa,Lillafüred , nem is beszélve bár ezek is eléggé elérhetetlenek még . De hogy még egy kicsit csavarjak a témán nem hagynám ki egy remek túra megemlítését ,és így egy kicsit kitekinteni a szomszédba ott hogy is ment a hasonló technika. A légvédelmi topikban ért az a szerencse hogy az ott írogató Diószegi Dusán barátom ( NEVA07 néven) akiről azt kell tudni hogy a szlovák légvédelem tisztje volt szervezett néhányunknak egy a Pozsony légvédelmét ellátó osztályokhoz egy bejárást .Megnéztünk egy Volhov TÁS-t ,és kettő Nyeva TÁS-t . Kocsival nincs messze ,Pozsony szomszédsága, mint mondjuk nekünk a Pilisi osztályok. Ez 2007 tavaszán volt. Az első amit megmutatnék az Dunajska Luzna Volhov TÁS ja.
Turánknak is ez volt az első célpontja .Sikvidéki helyen van , és akkor egy lovakat tartó cég bérelte. Ez már csak abban is látható volt hogy néhány fedezékben széna volt. Remélem majd Feri bátyám ír néhány szót a technikai részéről ,mert persze velünk volt ő is!!.Ami nekem rögtön feltűnt hogy a szlovákok (illetve akkor mikor épült Csehszlovákia) sokkal védettebbre , erősebbre tervezte mint mi .Ez itt a Volhovnál is látszódott ,de majd a Nyevánál teljesedett ki. A képen levő HÁP is egy kis erődítmény ,a kabinok is nagyobb védelmet kaptak és a személyzet is kapott további védett óvóhelyeket. Érdemes végig nézni a képeket hogy az ugyan olyan technikát hogy lehetett telepíteni. Egy viszont ugyanaz volt .a beton rácsos utak :-) . Nagyjából egyben volt az egész ,nem lett széthordva az épületeket valószínűleg hamar belakták az új felhasználók. A többi kép itt: https://onedrive.live.com/?id=92D81BA291AEC03A!2529&cid=92D81BA291AEC03A&group=0
Igen biztos , nagyon jó felvételeket lehet ma már találni a neten ,régi CIA felvételek, meg légi fotók, most már nyilvános. Én most a sima "halandókra " céloztam mint mi !
Pl: talaj + a tároló, de pontosan nem tudom mit hagytak ott nekünk a ruszkik. Persze hogy lehetne hasznosítani, de a bürokrácia útvesztőibe elakad minden terv! Arról nem is beszélve hogy eldugott helyen van, csak valami extrém érdekes dologra lenne jó.
Óóóó, amennyi tervről már én is hallottam... Mit értesz pontosan szennyezettség alatt? Mert ami a talajt illeti, nem hiszem, hogy rosszabb lenne a helyzet (sőt!), mint bármelyik más egykori szovjet objektumban, laktanyában, amelyek közül azért néhányat sikerült valamilyen szinten hasznosítani.
Állítólag tervben volt hogy eladják, kiadják. Egy külföldi ember szerette volna megvenni művész tábornak, falunak, ha jól tudom ebből sem lesz semmi. Szerintem a szennyezettség miatt nem egyszerű az elidegenítése.
Még mindig azt mondom, hogy fel lehetne használni turisztikai/idegenforgalmi célokra. Elsősorban a tárolót. Igaz, hogy annak is fokozatosan romlik az állapota, de talán még mindig bemutatható lenne. Ha valaki úgy akarná...
Egy kis szolgálati közlemény .Régebben a felrakott albumjaimban mindig beszúrtam a terület műhold képét is .Aztán jó ideig valahogy nem tettem. Most pótoltam őket. Így minden albumomban látszik a terület is, koordinátával hátha valakinek segít ha éppen nem találja. Lehet keresgélni :-)
Néhány kedvencem amik nagyon tetszettek , a többi meg a képtárakban .Ezekben is mind jártam.
a volt NDK 6001 objektum,csak a laktanyája van meg ,bal oldalt az el nem készült bunker föld munkái látszanak
Dunaszentmiklós RT , nagyon szép szabályos objektum ,könnyű észrevenni :-)
Hantháza Szovjet lőszer raktár, az ilyen raktárak nagyon jellemző félépítésűek,ezeket már rosszabb felbontásban is könnyű észrevenni
Kalocsa Szovjet reptér , a repterek mindig jól néznek ki, a felső harmadában jól látszik a leszeparált lőszer / bomba raktár Keresztkút volt MN lehallgató állomás (HÖR fedésben) a kép magáért beszél
a volt NDK ,Larz Szovjet reptere melletti repülő múzeum , milyen szépek is a gépek így felülről is !
a Szolnoki párja , sajnos így már csak a műhold képen lesz látható még egy darabig , aztán majd megnézzük hogy mutat a Reptár .
Egy igazán szabályos lőszer raktár ,Lukácsháza Magyarország , csend rend fegyelem .
A szovjetek központi ÜZA raktára ,Pétfürdő ,jelenleg MOL , a szovjet múltra a kép alsó felén látható két hatalmas rozsda barna tartály utal .
A Páneurópai piknik emlék helye , a magyar -osztrák határon ,igazán látványos felülről.
Egy bazalt típusú atombomba raktár ami teljesen egyben van ,nem mint Kunmadarason ,Lengyelország Szprotawa
Sárbogárd az 50 -es , talán egyszer a HÁP ba is bejutunk :-)
Ez is volt NDK ,Müncheberg , volt rádiótechnikai bázis, ugye milyen szép így felülről?
Szentkirályszabadja ,a Szovjet rész szép nagy íves utak és szabályosság .
És végül Tótvázsony , "kis Moszkva " Jól látszik a bal felén a 2 tároló jól elkülöníthető területe.
Remélem nem volt túl fárasztó . Csak azt szeretném hozzáfűzni hogy milyen sokat fejlődött a technika ,aki megnézi a topik elejét láthatja hogy tiszta homály FÖMI térképek,meg akár tájfutó térképek vannak belinkelve .Sokszor csak sejtettük mi hol van, most 2 kattintás :-)
Ha most megyünk valahová akkor már egy ilyen képpel tesszük, meg GPS . Nincs akadály .
Mezőfalván szinte a teljes állománynak volt valami óvóhelye. Az osztályok irányító rendszereinek ott volt a K2 fedezék. (A K1-ben nem feltétlenül kellett embernek lennie, mert az anélkül is elment. Az indítórendszereknek ott volt a K3 fedezék, egészen addig, ameddig tartottak a feltöltött rakéták. A vezetési századnak ott volt a K9 fedezék, a lokátorok fedezékei, illetve a Cikloida fedezéke. A technikai osztály állománya ebből a szempontból mostoha gyerek volt, mert nekik egyetlen óvóhelyük volt, és az sem túl nagy. Viszont a munkahelyeik mellett voltak kisméretű fedezékek. Legszarabb az őröknek volt, mert azoknak az jutott, ami a harmadik gyereknek. Az apjuk fasza!
István ! Egye fene lemondok :-) Vannak itt jó képességű utódok úgyis! Majd elszórakoztatnak tovább . Úgyis öreg vagyok már bohócnak ,átadom eme címet szívesen :-)
Azért talán ha összejön a Csobánka téri makett kiállításra megpróbálok oda érni, mint láttam talán ott leszel.
Köszönöm Feri Bátyám , így van! Hisz valóban a régi építésű állásokban ott volt a panelekből épült tartalék rakéták tárolója mellett egy kis "rókalyuk" ,némelyikbe be tudtam mászni, és igen az "ujjakban " (Budapest körül) már szép kis beton fedezékben volt minden .Ezek ugye még most is megvannak ,ezekben jártam legelőször ugye.
Akkor egy kérdés ! (és ne utálj István!!) Voltam ugye Mezőfalván ,de ott lekötött a sok technika , viszont alig láttam valamit magából a rendszerből ,ott hogy volt az üzemeltetők védelme? Nyilván volt HÁP , a két K1 kabinosoknak valami? A 6-6 állvány állományának? Bár az ugye automata volt . Még mindig nagyon hiányos a VEGA ismeretem. A terület miatt mert már kvázi üres ,csak meg kéne néznem újra .
Karcsi, amiben az ágyak vannak, az nem a szakaszfedezék. Annak a "40 személyes óvóhely" volt a neve. Oda elvileg befért az irányítórendszer állománya. A kannibálok nem, hiszen nekik ott volt a szakaszfedezék. Ami egyébként az a komplexum volt, amiben ott volt a tartalék rakéták könnyen erődített tárolója, valamint egy néhány fős óvóhely. Az új építésű osztályoknál már nem volt 40 személyes óvóhely, mert ott eleve közepesen megerősített harcrendi elemeket építettek, és azok jobb védőképességgel rendelkeztek, mint a 40 személyes.
Most egy kicsit menjünk odébb . Ezen alakulatnál még eddig nem jártunk kicsit kiesett nekem is a látó körömből . Mégpedig a Miskolci ipari környéket védő 105 légvédelmi ezred két osztálya, Cserépfalú 105/3 és Szakáld 105/5 ,Dvina, később Volhov légvédelmi rakétával szerelt osztályai. Mint látható itt kettő osztály leírása fog szerepelni ,ez nem véletlen mivel egy napon néztük meg és a Szakáldit csak részben sikerül megnézni így belefér egy írásba. Szóval még a 2000 res évek közepén sikerült nagyrészt végig járnom a legtöbb osztályt ,mint itt a kis írásaimból látszik. De valahogy Miskolc környéke sehogy sem akart összejönni. Messze volt ,annyi infó sem volt hogy melyik járható ,mindig közbe jött valami. Aztán most megint írjam hogy a Hibácskó Feri?! :-) Mindenesetre kellett hozzá Schultz András és Benedek Levente agilitása,vagy rábeszélése :-) hogy Feri vezérletével elinduljunk .Ez 2012 ben volt és így 4 en mentünk felfedezni. Első állomásunk Cserépfalú volt ( első 12 kép) ahol kedves kalauzunk Kurczina János aki itt szolgált és jelenleg is a faluban lakik .Ő aztán tényleg autentikus vezetőnk volt . Az osztály a jellegzetes régi felépítést mutatta ,alul a tiszti lakótelep ,beton felvezető út,laktanya ,7 épület ,TÁS . És viszonylag azt mondanám hogy a leszerelése után 22 évvel még volt mit fotózni ,szerencsére ugyan romos ,de nincs teljesen összedőlve. A legénységi épületben például ilyen szép dekorációt sikerül lekapnom ( A képen) .A 7 épületet bár kezdte benőni a gaz ,de a vas ajtók megvoltak .A TÁS ban a HÁP is állt ,de ami nagyon tetszett az a szakasz fedezék belseje volt ,mert itt megvoltak az ágyak! A készenléti épület hasonló fa barakk volt mint mondjuk Szabadszálláson . Innen mentünk át Szakáldra .Itt már sajnos csak fél munkát sikerült végezni . A laktanya és a telephely is használatban van ,csak a kerítésen kívülről tudtunk néhány képet készíteni ,sajnos egyik helyen sem volt senki ,pedig tuti bedumáltuk volna magunkat . Így be bandukoltunk a TÁS ra. Itt már nem sok maradt ,a HÁP még meg lett a szakasz fedezékkel ,de más nagyon nem volt. Esetleg egy szép kis emlékmű még meg említendő. Innen még volt egy ötletünk Aszaló ,mert útba esett,de már másodszor jártam úgy hogy sehol senki minden zárva ,és nem tudunk bejutni .Az önkormányzaté és elég egyben volt ha jól láttam . Pedig mint említettem itt voltam katona,egyszer nagyon megnézném. Innen már csak jutalom volt hogy Ferinek volt a közelben egy kis mellékes útja ,egy borpincében végeztük ,vidáman kóstolgattuk a hegy levét és otthonra is bevásároltunk. Így hazafelé már igen rózsás volt a hangulat ! :-) így lett teljes a nap .Jó kis túra volt. A Cserépfalui képek itt : https://onedrive.live.com/?id=92D81BA291AEC03A!11480&cid=92D81BA291AEC03A&group=0
Hát bizony éppen akkor nem voltam Mezőfalván, csak ellenőrizni. 1987. október 01-én mentem át Sárbogárdra, és 1991. július 02-án vissza Mezőfalvára. Viszont általában én voltam Sárbogárdon a kiképző bázis parancsnoka, tehát aki akart, találkozhatott velem. Kivétel persze a mezőfalvi szakkezelő állomány, ugyanis azok az osztálycsoport szervezetszerű kiképző ütegében lettek kiképezve.
Én is pont 89-90 ig voltam sorkatona , érdekes 1,5 év volt. Rendszer váltás ,Román forradalom stb, sok mindent nem is értettem ott bent elzárva a világtól .
Egyszer nézek be ide, és volt laktanyámmal találkozom (utolsó 18 hónapos bevonulás, 1989 február-1990 augusztus, elvtársként vonultunk és úrként szereltünk le).
Elnézést, hogy egy ilyen régi hozzászólásra reagálok. Egy ismerősöm most hétvégén volt Erdőbényén, a Rókabérci vadászházban (ahol nem csak vadászok és nem csak vadászat céljából szállhatnak meg). A környékbeli (a topicnak hála, már ezt is tudom) objektumhoz volt valami köze, vagy csak annyi, hogy a tábornokok oda jártak vadászni?
Jelzett turistaút ma sincs a környéken, még egy méter sem. Ez az Erdőbénye-Sima-Baskó-Erdőhorváti-Tolcsva települések által határolt hegycsoport.
És ha már ezen alakulattal foglalkozunk akkor jöjjön a nagy kedvenc Mezőfalva 104 légvédelmi ezred 104/4 SZ200 VE Vega légvédelmi rakétával szerelt osztály csoportja , a végén ha jól tudom a 11 ezred 11/16 os osztályaként végezte. Hát hol is kezdjem ?! Mert elég érdekes a történetem bár van amit most se szeretnék leírni. Elöször is azt kell tudni hogy ilyen technikával szerelt alakulat csak itt volt az országban. A 2005 ös kihalt laktanyákon hamar téma lett egyedisége miatt ,jól behatárolható egyedi légi képe miatt és mérete könnyen beazonosította a mégoly kezdetleges képeken is. Hamar megtaláltuk a környező országok hasonló egységeit is,és csak vágyakoztunk arra hogy egyszer majd lássuk. Az is hamar kiderült hogy a többi szinte elhagyott és bejárni kezdett helyhez képest ez igencsak aktív ,ha nem is üzemel mint légvédelmi objektum de szigorúan őrzik. A honvédség egyik legnagyobb inkurrencia raktára ( de szép szó a rozsda temetőre ) .Így nem is álmodtunk hogy megnézzük. Aztán ugye a légvédelmi topikon megismertük Hibácskó Ferencet aki nem csak a Pilisi objektum legmagasabb helyét töltötte be ,de Mezőfalván is tevékenyen részt vett a létrehozásában. illetve egy darabig szolgált is ott .Így hamar ki lettünk oktatva a Vega technika rejtelmeire is. Illetve Kecelen megcsodálhattam a sok technikai dolgot ,mert azok nagy része akkor már ott végezte. És nem telt el sok idő mikor 2006 májusában Feri megkérdezte hogy meg akarom e nézni Mezőfalvát ? Ez olyan mintha egy keresztes lovagnak azt mondják : gyere megmutatom a Szent Grált :-) Egy barátom kíséretében éltem is az alkalommal. És a kapun átlépve már el is hittem hogy sikerült. Na itt nem írom le hogy Ferivel hogyan mentünk be,ezt fedje a dicső homály, de azért ne gondoljatok semmi rosszra , a látogatás hivatalból jött létre! Feri elintézte amiért oda ment és utána egy kedves kísérőt mellénk adva egy UAZ -al végig jártuk az objektumot .Erre szükség is volt mert hatalmas. A technikai részre most sem térek ki ,nálam sokkal okosabbak leírták már ezeket .Nagyon egyben volt a hely ,mivel végig őrizték ezért gyakorlatilag a lebontott technikán kívül olyan volt mint mondjuk telepítés előtt . Csak kapkodtam a fejem és a fényképezőm mert amellett hogy egy teljesen egyedi építésű objektumot láthattam ,mindenhol százasával állt a rengeteg kivont haditechnika is. A képeim zömén ezek látszódnak ,mert sokszor teljesen betakarták a mögötte elhelyezkedő épületeket ,fedezékeket. Felmászva a fedezékek tetejére hatalmas zöld soronként álltak a járművek . D20 as lövegek több tucat,hídrakó Krazok sorai, műszer kocsik sorai, PSZH, rátöltő autók, daruk ,a Vega kilövő állványai ,az egyik töltő helyen sok száz vegyi mentesítő konténere ,az alakuló téren több ezer vagy 10 ezer gázálarc és VV felszerelés. Az egyik földsáncos helyen pedig sok sok tucat tartós konténeres tárolású rakéta. És az ikonikus azóta sok helyen visszaköszönő fotóm az NDK MI-24 esek hosszú sora. Sajnos elég ritkán van forrás megjelölés . A rengeteg ott levő technika képei azóta is kereng a neten, sokszor belefutottam már.Szóval érdemes a cikk végén levő linkre kattintani mert döbbenetes volt. Több órát bolyongtunk ,amibe tudtunk bemásztunk,voltak olyan tartalék alkatrészeket rejtő kabinok ahol még selyempapírba csomagolt egyenként felcímkézett alkatrészek ezrei voltak fa fiókokban. Amikor aztán kijöttünk abban maradtunk hogy a képeket csak úgy publikáljuk hogy nem adjuk meg a helyszínt ,így évekig csak a valahol Európában néven futott .Most már nem hiszem hogy ebből bármi baj lenne,Ha jól tudom a rengeteg eszköz sincs már ott. Ja és örök hálám Feri!! :-) A többi kép itt:https://onedrive.live.com/?id=92D81BA291AEC03A!5486&cid=92D81BA291AEC03A&group=0
11/6-ból 104/3. 1978-ben lett, amikor is a 11. dandár megalakult. Ugyan a dandár 1977-ben állt fel, de mire az összes neki szánt osztályt átalárendelték, addig eltelt jó néhány hónap. Ennek során ugyebár a Budapest körüli összes osztályt megkapta a 11. dandár, a maradékot meg a 104. ezred. Az osztály átfegyverzése 1983-ban történt, a 104. ezred mindhárom osztálya ugyanabban az évben kapta meg az M3-as Volhovot. Ezek az osztályok már a legkorszerűbb változatot kapták, nekik már nem kellett elvinni a cuccot átalakításra, nem úgy, mint a 11/7-nek és 8-nak.
Mezőkövesd jó hely, én még 2012 őszén néztem el arra, három ojjektum is van ott. Üa. raktár, reptér, laktanya.
Az üzemanyagbázis őrzését pont abban az évben hagyták fel, még minden a helyén volt! Azóta persze megtalálták a vasazók, meg úgy tudom ki is adták bérbe valakinek.
A reptér már őzött volt akkor, de be tudtam jutni. Persze csak nagy szerencsével, mivel gyalogosan voltam és az irányadó felől mentem be, de a reptér főútjára kiérve jött is egy autós járőr. Kissé meglepődött amikor mondtam neki, hogy csak ezért vonatoztam le Pestről meg gyalogszerrel vagyok így aztán végül engedett körbenézni. Ki is használtam a lehetőséget és körbementem, megnéztem az összes épületet. Sajnos teljesen szét van lopva/verve minden. Viszont az őszi színekben jól mutatott a kihalt reptér.
A laktanya Szentistván előtt van, az M3-ason túl. Magántulajdonban van, vannak őrök és kutyák is. Sajnos nem sikerült bejutni, de azért kívülről csináltam képeket. Azt hiszem a fórumról még senki nem volt bent, de újságírók sem. Ígéretesnek látszik. Szerencsére a lakanya előtt van egy buszmegálló, így vissza tudtam buszozni Mezőkövesdre. Addigra már 20 km volt mögöttem :-)
Érdemes, sőt a bányamúzeum se kutya Tarjánban! Északkelet Magyarországon ha jársz/jártok ez is jó hely:
De emellett Klementinát a repteret Mezőkövesd mellet is érdemes megnézni. Sok helyet bejártam, vidik vannak bőven a youtube csatornámon, de országon belül Kis Moszkva és Kiskunlacházai laktanya volt a nagy flash.
Az embernek ugye sokszor mázlija van ahogy írtad pár hete, nekem pl. itt volt a következő...nézelődünk a külső részen, fotózunk, hát 1 óra alatt gyanús lett, hogy rengeteg autó mászkál ki és be a TÁS irányába. Hát nem falu nap volt ott bent :) Simán bejutottunk.
A Következő régi építésű osztály amit számba veszünk az a Dunaföldvári 104 légvédelmi ezred 104/3 Dvina később Volhov légvédelmi rakétával szerelt osztálya . Ha jól tudom akkor a Volhovra való átfegyverzés előtt a 11 ezred 11/6 os osztálya volt .Javítsátok ha hülyeség ! Erről a helyről nem fogok tudni teljes mértékben írni ,mert azon ritka helyek közé tartozik ahol magában a TÁS ba nem jutottam be. Egy melegebb napon egy működő RT bejárása után ( sajnos nem ugrik be melyik volt ,talán majd Feri segít ) Hazafelé jövet mentünk be ide Hibácskó Ferivel . Tudtam hogy ott egy osztály ,és a légi képek után az egyik kedvencem volt így látatlanba is . Mivel talán az egyik leg- klasszikusabb alaprajzú ,az etyeki volt még nagyon szabályos de ugye arról lecsúsztam. Szóval végigjártuk a hol kevésbé hol romosabb laktanyát ,és 7 épület környékét . A legénységi épület a szokásos egy emeletes épület ,ami számomra ezért is mindig érdekes mert egy kaptafára épültek és én anno Aszalón voltam egy hónapig fent az akkor már kiképző bázisként működő laktanyában kopaszként :-) így igencsak ismerős a belső elosztása. Itt fotóztam a kis emlékművet is ami egész szépen megmaradt . Innen vitt volna egy aszfalt csík a tényleges tüzelő állás területére,de azt egy Fácán farm bérelte valami vadász társaság . Így ez zárva volt ,nem kockáztattuk a bejutást . Azóta pedig nem jártam arra sajnos. A képek 2007 ben készültek . A többi itt : https://onedrive.live.com/?id=92D81BA291AEC03A!5653&cid=92D81BA291AEC03A&group=0
Kiegészítem kicsit, a fűtőmű alatt van, Zagyva róna felé haladva. Nincs eldugva, közvetlenül a fő út mellett van. A linkelt google térképen a fotós a fő út mellől fényképezett. Most persze a gaz sokkal nagyobb.
Dehogy baj, sőt! Szerintem sokan nem ismerik ezt a helyet (én sem).
A videód alapján rajzoltam egy skiccet az objektumról. Természetesen durvák az arányok, és vannak olyan járatok, folyosók, ahová bevilágítottatok, de nem mentetek rajtuk végig (legalábbis nincs a videón), de nagyjából erről lehet szó:
Azt nem tudom, hogy a jaszy1 videójában szereplő óvóhely pontosan hol található (lehetséges, hogy a Gorkij lakótelep dombja alatt?) . A II. vh után, az '50-es években is nagyon sok óvóhelyet építettek, illetve alakítottak ki arra alkalmas helyszíneken, már meglévő bányajáratokban, vágatokban, épületek alagsoraiban, stb.
Abban igazad lehet, hogy a város és környékének dombjai olyanok lehetnek mint a sajt. :)
Remélem nem baj hogy betettem a videót, engem is érdekel Salgótarján és környéke, egy túratársam itt lakik. Esetleg a Kazincbarcikai óvóhelyről van valakinek infója, szívesen megnézném...
"A honvédelemről szóló törvény és egyéb el írás rendelkezése alapján gyorsan megtette a szükséges lépéseket a gáz és szilánkmentes óvóhelyek létesítésére. 1939. februárjában műszaki leírások alapján a gyár salakszállító alagútjában mintegy 180 fő részére három, az igazgatói lakópincéjében az igazgatói lakás, az I. sz. tisztvisel lakóház és az iskolaépület lakóinak egy 37 személyes óvóhelyet alakítottak ki.
1939. év végén kapott engedélyt a gyár, hogy az üzem belterületén az alsó kolóniasornál kb. 300 fő részére egy db két bejáratú, három részes központi óvóhely és raktár létesítésére. Itt helyezték el az üzem légoltalmi parancsnokságát is.
A háborús veszély növekedése miatt 1940 végén kezdődött el szintén a gyár területén- a Brezina-domb alján a 120 személyes légoltalmi óvóhely és mentő állomás létesítése. 1941. július 19-én az objektum használatba vételét kérhette a gyár vezetősége. A korábban épült négy, háromszintes lakóház pincéjében 200 fő részére létesítettek négy gáz és szilánkmentes óvóhelyet. A kialakított üzemi és lakóépületi óvóhelyek és a gyár területén lévő parancsnoki óvóhely között telefon összeköttetés volt kiépítve. Az óvóhelyek felszereléséhez tartoztak a szükség árnyékszékek, az önmentéshez szükséges szerszámok, ivóvíz készlet, ment ládák, hordágyak stb. Minden lakóépületi óvóhelynek megvolt a kiképzett parancsnoka, mentőszakszolgálata. A lelkiismeretes felkészülést jellemezte, hogy az üveggyár, valamennyi gyári lakosnak biztosította a szükséges gázálarcot. Már a légoltalmi gyakorlatok során is, kötelező volt a gázálarcot magukkal vinni az utcai tartózkodás esetén is.
1944 nyarán a gyár termelésének fokozására, két nagy teljesítmény KOLLER gázgenerátort építettek be. A keleti front helyzetének kilátástalansága miatt, újabb óvóhelyek építése kezdődött meg. A tiszti lakások és a kolónia között, valamint a kastély épület mellett, a kolónia mögött, a Brezina hegyoldalba egy-egy tárna kihajtását kezdték meg. Mintegy 100 m-es egyenes irányú tárnák végén, a szellőzés biztosítása céljából egy-egy légakna készült el. A két tárnát egy nagy szelvény vágattal kötötték össze. A vágat középső részén, egy oldalhajtásban kapott helyet a parancsnoki részleg, és a mentőállomás. A gyártelepen lakók itt tartózkodtak a front átvonulása idején. Az óvóhely építése folyamatosan, három műszakban történt. Az építésben részt vettek a gyári segédmunkára vezényelt zsidó munkaszolgálatosok is. Szállásuk a gyári kultúrterem, és a községi kultúrház nagyterme volt."
Még nem néztem meg a videót, de gondolom ez az acélgyár és környékén van...
Salgótarjánról igen kevés szó esik a fórumon, pedig mint bányászváros, az egész város alatt tele van furkálva mindenfélével. Plusz van az ex-acélgyár, aminek nyilván volt komoly óvóhelye, mint ami a videón van. De más nagy gyárak (SVT, sík és öblösüveggyár) is működtek ott. Biztos vannak még érdekes dolgok ott is. Témaindítónak szánt kérdésem:
A Március 15-e utca és a Bolyai iskola közötti domboldalban anno vot egy aknalejárat. Kis beton építmény, benne függőleges vaslétrával lefelé, mintha egy kútba másznál le. Amikor leértél, több elágazó járat vezetett minden irányba, némelyik pár méter után láthatóan be volt omolva (nem volt kizsaluzva az alagút, csak a földbe fúrva) némelyik igen messzire vezetett. Ezt rokonoktól tudom, akik fiatalon itt bandáztak.
Tudja valaki esetleg, hogy pontosan hol volt a lejárat, milyen járatok voltak ezek, mi célt szolgálhattak és hogy mi lett velük?
Milyen földalatti objektumokat tudtok még Salgótarjában és környékén?
Hazatértem a három napos táborozós túránkról , soproni hegység ,a régi vasfüggöny vonala. Láttam kettő régi HÖR laktanyát is ,majd írok róluk :-) Csak hogy témánál legyünk !
A tábornok büszke arra, hogy a közelmúltban egy spanyol vezérkari tiszt elkérte a parancsnokság jelmondatát: "Keményen, férfiasan, emberségesen!"( Válasz.hu)
Ezt a volt Szombathelyi laktanyára írják,de találtam ilyet tapolcai és szabadszállási laktanyák oldalán is . Fene tudja lehet több laktanyában is ott volt.
De találtam Napóleonra is valahol utalást . Szóval?
Szintén a mindenképp meglátogatandó programok közé szerveztük a Légierő Központi Múzeumát Monyinóban. A gyűjtemény Moszkva mellett található, a várost megkerülő autópálya gyűrűtől mintegy 22 km-re. Ha nem autóval van az ember, vonattal vagy autóbusszal viszonylag könnyen megközelíthető a helyszín. Mi a Moszkva - Noginszk között menetrend szerint közlekedő busszal mentünk. Izmajlovóból indulva bő egy órát vett igénybe az út, köszönhetően az óriási forgalomnak, és az elég gyakori megállóknak. Leszállás után, a buszmegállótól mintegy 15 perces sétával jutottunk a múzeumhoz.
Nem tartom magam a jó értelemben vett fanatikus repülő őrültnek, de azért kevésbé hozzáértőként is nagyon érdekel a téma. Na, ez a hely a repülés szerelmeseinek maga a valhalla! Azt mondják, kategóriájában a világ egyik legnagyszerűbb gyűjteménye! Lenyűgöző!
Rögtön az első, alig néhány éve átadott épületben - ahol a jegypénztár is van, két csarnokban rendeztek be tárlatokat. Itt leginkább a II. világháború idején szerepet játszó géptípusokat, motorokat, fegyvereket, stb. lehet megtekinteni. Az első képen, a főút mellett, a Légierő Akadémia területének egykori déli bejárata.
Az igazi durranás viszont ezután jön. Nagyjából 12 hektáros területen rengeteg technikát csodálhatunk meg. Egyes források több mint 170 gépről írnak, bevallom, én nem számoltam őket. A kollekció értékét még inkább növeli, hogy sok-sok ritkasággal találkozik az ide látogató, hiszen számos prototípust, kísérleti darabot, vagy csak alig néhány példányban legyártott típust állítottak ki. Noha nem vagyok szakértő, néhány érdekességet azért megemlítenék.
Szuhoj-100-as, vagy T-4 néven ismert szuperszonikus kísérleti repülőgép. Felderítő illetve csapásmérő (stratégiai bombázó) feladatokra tervezték, de végül soha nem került sor a sorozatgyártásra. Mindössze 10 alkalommal repült a hetvenes évek első felében. A főként titánból és acélból készült gép feltűnően hasonlít a polgári Tu-144-re, bár annál valamivel kisebb. Érdekesség, hogy a tesztpilóta, Vlagyimir Iljusin, a híres tervezőmérnök Szergej Iljusin fia volt.
Összesen csak két példány készült ebből a monstrumból, az egyik itt Monyinóban látható, a másik Moszkva egyik elővárosában, a Mil helikoptergyár területén (55° 40 02 37° 55 56). A Mi-12-es, méreteit és szállítókapacitását tekintve is, a legnagyobb helikopter, amit valaha készítettek.
Speciális csúszótalpakkal ellátott, Sz-26 névre hallgató, kísérleti Szu-7-es. A 60-as évek derekán végeztek sikeres teszteket a géppel, amely így képes volt laza, vagy akár egyenetlenebb felületű talajról is működni. A talp speciális kialakításának köszönhetően betonra is le tudott szállni.
Többek között a szovjet űrsikló programhoz használták ezt az egyedi kialakítású repülő szerkezetet. A MiG tervezőiroda 105-11-es számú termékét/gyártmányát (изделие 105-11) - ahogy hivatalosan nevezték, különféle aerodinamikai próbáknak, kísérleteknek vetették alá.
A különlegességek mellett, természetesen, a laikusok által is jól, vagy legalábbis jobban ismert gépek között lehet sétálgatni, bámészkodni. A következő fotókon - egyebek mellett - olyan technikák láthatóak, mint a Mi-24, Szu-35 (Szu-27M), Mjasziscsev 3M, Tu-22, MiG-29, Mi-10K, MiG-31, MiG-25, Il-76, Tu-144, stb.
Tu-141 - Sztrizs, közepes hatótávolságú felderítő robotrepülőgép, mellette a vontatható indítószerkezete. A 80-as években, egészen a hidegháború végéig rendszerben volt.
Tu-4-es stratégiai nehézbombázó, az amerikai B-29 kópiája. A Bika. Az első szovjet atomfegyver hordozó képességű repülőgép. 1954. szeptember 14-én egy ilyen típusból dobták le az első olyan atombombát, amelyet harcászati gyakorlat részeként vetettek be a Tockoje közeli gyakorlótéren. A jobb oldani fotón pedig az a Tu-95-ös, aminek V jelű változata 1961 októberében ledobta minden idők legnagyobb hatóerejű termonukleáris fegyverét, a Cár bombát Novaja Zemlja felett.
Érdemes összehasonlítani a Mi-26-os szállítóhelikoptert a mellette megbújó Szu-17M4-el. A Szuhoj függőleges vezérsíkjának teteje a heli pilótafülkéjének magasságában van
A végére pedig egy igazi kincs az ínyenceknek. Hójáróvá átalakítható, tuningolt Pobeda (Kamov, Szever-2). Fantomas könyöröghet a licencért. :)
Szerintem egészen rendben van! A lényeg benne van, egy ilyen sajnos lepusztult helyről nem is szabadna ennél jóval többet forgatni. Sose értettem hogy miért kell 20-30 perces anyagot összerakni ilyen vagy hasonló helyekről , felvéve az utolsó bontott téglát is,vagy egy föld halmot mutatni 2 percig. Én sok ilyen helyen voltam de egy hosszabb fimtől bealszok .
Én tavaly egy hétfő kora délutánon voltam az erődben, rajtam kívül még két-három ott dolgozó volt, de ők is csak a pénztárnál. Fantasztikus élmény volt egyedül bolyongani a kazamatákban, hát még az erőd hatalmas udvarán! Képzelem milyen lehetett, amikor rögtön az átvétel után az első őrök beléptek az akkor még épületekkel és ott hagyott katonai holmikkal teli erődbe
Van is egy jó részlet az első napokról Homor György: Szovjet csapatkivonás térségünkből c. könyvében:
"Lassan aztán elcsitult az átadás-átvétel zaja, őreink elkezdtek megismerkedni az erőddel, legalábbis annak föld feletti részeivel. A földalatti kazamaták rendszerének megismeréséhez viszont hetek kellettek. Jó hogy a szovjetek itt hagytak két kutyát, akik magabiztosan mozogtak a földalatti rendszerben is, s eleinte ők vezették a koromsötétben őreinket a sétájukon. (Ha ugyan a lőszeresládák halmazán és még ki tudja mi mindenen keresztül, hason csúszva, vagy négykézláb történő közlekedést sétának lehet nevezni?)"
A Komárom-témához hozzátenném, amit a neten találtam jó pár évvel ezelőtt. A forrására már nem emlékszem, ezért nem tudom itt megjelölni. Esetleg ha valaki ráismer a saját írására, további érdekességeket is megoszthatna velünk. Az írás (kihagyva belőle az érdektelen részeket) szó szerinti idézete:
"Anno réges régen, mikor katona voltam (1993 - 1994), a századpk, kiválasztott kb 10 emberkét a századból, akik egy gyorstalpalon résztvettek, a Hogyan ne robbanjunk fel, mentesítés közben !!! című előadáson.
A képen is látszik, hogy nagyon komolyan vettük ezt a témát. A kiszuperált bomba mellett éppen pózolunk, az egyik katonatársammal, a maradék 196 napra.
Szóval a talpaló után elindultunk Komárom-ba. Egy teherautóban tettük meg a kellemes utat, Bajárol, Komáromba.
A lényeg amiért minket odaküldtek, az volt, hogy amit az orosz katonák otthagytak töltényhüvelyeket, meg egyéb apróságokat, azokat kellett összeszedni, ill lényegében kitakarítani. Azért felhívták a figyelmünket, hogy találhatunk bombát, meg amit az RPG- ből kilőnek, olyan érdekes dolgokat (na azokat találtunk is rendesen), és ne lepődjünk meg, ha netán éles lesz.
Na akkor kell alkalmazni az egyes, és kettes szabályt.
Az egyes szabály: szólj a felettesednek !!
Kettes szabály: fuss ahogyan csak a lábad bírja !! Akár a feletteseddel.
Szerencsére éles cuccokat nem találtunk.
Na igen, azért elég sokmindent találtunk. Egy pár láda töltényhüvely, meg miegymás.
Azért maga az erőd az fantasztikus volt. Bejártuk keresztül kasul, majdnem az egészet. Eszméletlen, ahogyan felépítették. Egy élmény volt bent lenni, ráadásul, úgy, hogy nem voltak túristák , csak mi.
Amint a képeken is látszik a festés a kapu és az ablakok körül. Na ez is érdemel egy kis történetet.
Méghozzá ot kezdődik, hogy amikor az orosz haderő bevonult az erődbe, kicsit átalakították az erődöt a saját izlésük szerint. Méghozzá, úgy, hogy mindent lemázoltak, igénytelenül. Hát mi másra, mint piros és fehérre. Tudni kell erről az erődröl, hogy csodálatosan szépen fel van építve. Szép faragott díszítő elemek futnak végig a falakon, és önmagában a tégla fal, amit 1664 környékén építettek is csodaszép. Megvan az az igazi, régi erőd filingje. Na, ezt kenték le igénytelenül, piros és fehérre. A barbárok.
Szerencsére megmaradt egy része az erődnek eredeti mivoltában. Lehet elfogyott a festék. Még szerencse.
Itt maradt meg eredetiben.
A képen is látszik egy kiugró rész, a folyosón. Ezt az erődöt úgy építették fel, hogy az egyenes folyosókon, egy kiugrót létesítettek, bizonyos távolságonként. Ezeknek a kiugróknak, volt egy kis nyílás a falán. Oda álltak a lövészek, és onnan szedegették ki az emberkéket, a hosszú folyosó végéről. Esélye sem volt annak aki e folyosókon akart végigmenni. Ráadásul, a kiugró, és a fal között éppen egy ember elfért. Tehát, ha netán sikerült is valahogyan odakecmeregni, még akkor is megvolt az esély, hogy nem jutsz át, mert, csak egyessével lehetett átmenni. Na meg, egyessével könnyebb leszedegetni az embereket.
Itt jött meg a vonat, a lőszerrel, amit beszállítottak az erődbe. Lásd fent.Természetesen a vonatsín később épült."
Folytatva az objektumok közötti kissé eltérő témákat. Egy még nem kihalt laktanyát mutatok be, bár már többször az alakulat nyakára került a kés de még eddig megúszták.
Az újpesti hadi kikötő. Jelesül is az időnként megrendezett ünnepi nyílt napokról. Nem titok hogy Csillaghegyen lakom , a római part közelében. Így igen sokszor járok a Duna parton, sokat látom a flottilla hajóit ,illetve pont belátni a kikötőbe. Már gyerekként is sokat bámultam befelé . Szerencsére az elmúlt években ha nem is minden évben de rendeznek nyílt napot . Ilyenkor szabadon bejárható a kikötő . Sajnos már csak az, mert az út túl oldalán levő volt Petőfi laktanyájuk ahol fénykorában volt az alkulat már igazán a kihalt laktanyákat gazdagítja . Van ígértem hogy majd bemehetek ,dolgozok az ügyön. Az alakulat jelenleg az M3 as melletti Írinyi laktanyában székel. Szóval a nyílt napok. Jó néhányon voltam már , nagyjából hasonlók. A kikötőről: Egy, a nagy Dunáról nyíló nem túl nagy öböl, a távolabbi oldalát egy erdős földnyelv alkotja, a másik részén terül el a rakpart szerűen kialakított kikötő ,közép tájt egy nagy lejtős rámpával ahol egészen a vízig lehet leengedni dolgokat. Régebben biztos nagy volt az élet ,több hajó , jelenleg a kikötő fele üresen ásítozik. Van néhány épület , irodák , néhány garázs , de a nagy része üres füves terület. Gondolom a legénységi ,konyha miegymás a szemben bezárt laktanyában volt. Van egy kis emlékmű ,körülötte pedig egy szabadtéri kiállítás vízi aknákból. A terület sarkában egy telephely van lekerítve , itt főleg rozsdásodó hajó roncsok ,és akna semlegesítő vontatmányok ( KRAM) berendezések rohadnak . Maguk a hajók ami még maradt , a 3 nagyobb AM hajó ( Dunaújváros, Dunaföldvár , Óbuda) és néhány AN hajó ,egy parancsnoki motoros , az öböl északi felén horgonyoznak, a bejárathoz közeli déli vég felé pedig egy több szintes lakóhajó található ,ha jól tudom itt van a parancsnokság. Maga az objektum ennyi is. A nyílt napok mindig nyáron ,rekkenő hőségben zajlódnak általában, a betett képeken illetve képtárakban látszik hogy elég sokan szoktak lenni. Katonai bemutatók ,zenekar , hagyomány őrzők stb. Mivel az alakulat a tűzszerész egység része így szép számmal vannak ilyen jellegű bemutatók is. És akár mai korszerű technika is képviselteti magát. Fel lehet menni a hajókra is , én is bejártam a szűk kabinokat , sőt egyszer sikerült egy kis séta hajókázás is az egyik AM hajóval. Nagy siker mindig a tűzoltó hajó bemutatója is , sokszor a nagy melegben a tömeget is meglocsolja . Én ilyenkor mindig egy hideg korsó sörrel figyelgetek a rakpart köveiről. Nem tudom hogy alakul a sorsa a helynek , sokszor már majdnem kihalt lett. De amíg van és van nyílt nap addig mindenkinek ajánlom hogy egyszer látogasson el . Hiszen ez is lassan már csak emlék lesz ahhoz képest hogy a fénykorában 6 nagyobb és vagy 50 kisebbe egységből állt a flotta, nem beszélve a több 10 speciális technikáról. A képek több év eseményeit mutatják. Amik itt láthatóak :
Добрый вечер! Если хочеш, давай на русском, Я владеюсь русским языком и русская клава и есть у меня на компе. Я могу перевести на мадярский, если пишешь по-русски. Сам создателем Музея ВВС ЮГВ и автором книг по этой теме. Среди нас и есть другие, кто занимаются историей ЮГВ в целом.
Mint ott is írják ez volt közép Európa legnagyobb szovjet lőszer raktára, ahhoz képest megmondom őszintén nem sokat tudni róla, szívesen elolvasnék már erről valami konkrétabbat is.
Szívesen leírom amit én tudok, már csak ezért is, mert korábban már megjelentek téves információk egy, a topic nevével azonos Facebook csoportban.
Ugye a háború után a szovjetek vették használatba, és fokozatosan kialakították benne a legnagyobb magyarországi lőszerraktárukat. Erre nagyon is alkalmas volt az erőd, hiszen a földdel és vastag falakkal védett termekben biztonságosan el lehetett helyezni a sok tonna hadianyagot. Idő közben fokozatosan bővítették és meg is erősítették az erődöt, ugyanis több sornyi szögesdrótkerítést vontak az objektum köré, de még lövészárkokat is ástak.
További kibővítések: lőtér építése a déli oldalon, épületek felhúzása az erdőben (melyeket a kivonulás után lebontottak), a vasút bevezetése (meg kellett bontani a bejárati kapu tetejét ezért) ehhez egy rakodó kiépítése, egy század nagyságú rt. alakulat számára épület és sáncok emelése a nyugati oldalon, végül, de nem utolsó sorban az Árkász tábor nevű laktanya bővítései (ez az erőd keleti oldala mellett található a Duna parton). Egyébként raktárak vészhelyzetben való gyors kiürítése végett délen és nyugaton feltöltöttek egy részt az erőd falai közt, hogy egyszerre három irányban lehessen elhagyni az amúgy zárt objektumot.
Az erődben és a mellette lévő laktanyában volt elhelyezve a lőszerraktár állománya valamint a hozzá tartozó kisegítő tűzoltó alakulat (mert ugyebár ilyen is volt). Az őrséget viszont a városban lévő két ezred állománya (is) adta. Egyébként sok szovjet egység fordult meg Komáromban az idők során a rakétástól kezdve a harckocsizón át a hídvetőig, ezekről talán majd később.
Az alakulatokat és a raktárt 1990-ben vonták illetve ürítették ki. Az objektumok mentesítése (üzemanyag, lőszer stb.) sok millió forintba került és rengeteg időbe került 1994 áprilisára tudták csak a magyar katonák átvizsgálni és megtisztítani a lőszertől az erődöt. Az eredmény: 3.000 éles - azaz működőképes - gyalogsági lőszert, 4.000, ugyancsak éles tüzérségi lőszert, iletve kézigránátot, kilenc tonnányi különböző lőszerhüvelyt és egy mázsányi pirotechnikai eszközt, nyomjelzős töltényt, illetve rakétát találtak - tájékoztatta az MTI munkatársát Mócsai József mérnök. Mind ez úgy maradt ott, hogy a két komáromi ezredet, illetve a lőszerraktár anyagkészletét márciustól augusztusig folyamatosan vitték haza a vasúti szerelvények
A sok szovjet firka forrása .Komárom Monostori Erőd. Azért mentem el már sokadszorra is mert meg volt hirdetve egy egész napos bemutatós hadijáték , gondoltam ha nem esik megnézem. A hely úgyis mindig lenyűgözz. Hát sajnos a program csalódás volt , a fele nem volt ami a plakáton szerepelt és az emlékcsata is elég egyoldalú lett mert gyakorlatilag a szovjet fél volt igencsak túlsúlyban ( mondjuk lehet hogy így volt korrekt ) . Gyakorlatilag délután 4 ig nem történt semmi , nem is értem akkor miért kellett a csatával megvárni majdnem a sötétedést . Maga az erőd épül szépül, van pár nagyon klassz fel ujjitott rész és új kiállítások, érdemes megnézni !!! Jó pár ujjabb folyosó is kapott kivilágítást. A hadi park olyan mint volt ,de hová lett a BMP-1 es? Mint ott is írják ez volt közép europa legnagyobb szovjet lőszer raktára , ahhoz képest megmondom őszintén nem sokat tudni róla, szívesen elolvasnék már erről valami konkrétabbat is. A bemutató anyagban is azt írják ,"nincsen semmi adat " Nem semmi lehetett ha a szovjetek ezért átvágva a falakat bevitték a vasutat. Délutánra eléggé átfagytunk , a tervek szerint mivel már sokat halottam róla hogy az erőd nagyja a túl oldalon van ezért átkocsiztunk Komárnoba. Ahol a térképek alapján 11 kisseb erőd van és egy hatalmas . Sajnos esteledett is és nem készültünk rendesen ,a legtöbbet meg sem találtuk. De az utolsó 5 képen látható néhány ,rá kell szánni egy napot!!! Ott is volt valamelyikbe szovjet laktanya. A többi kép itt : https://onedrive.live.com/?id=92D81BA291AEC03A!27537&cid=92D81BA291AEC03A&group=0
Hát tényleg feladtad ! :-) Akkor valamilyen műszaki ,hidász egység, nyomozok !! Egyet ismerek mert pont itt lakom ,Szentendrén volt ilyen alakulat ha jól tudom ,de még keresgélek ,írok!!
Köszönöm!! Elég öreg vagyok hogy még tudom a betűket :-) , sok éve járom a laktanyákat , tudom a "DMB" jelentését ,rengeteget fotóztam , de ha már így írtál kíváncsi lennék merre voltál,ritka itt a szovjet katona :-) hátha tudok képeket prezentálni éppen az adott helyről!
Nemrég a Börgöndi írásomban említettem hogy a Lacházi felsülés után a frissen megismert Hibácskó Ferivel a legközelebbi objektumot vettük először célba Szabadszállás 104 légvédelmi ezred 104/2 Dvina később Volhov légvédelmi rakétával szerelt osztálya . Sorrendben tehát ez volt az első ,így egy nap már volt is összehasonlítani való a két hasonló célú objektumba. Azt tudtam már hogy Szabadszállás is eléggé fertőzött terület katonailag a nagy laktanyáról már halottam ,de a légvédelmis rész számomra ismeretlen volt . Budapest irányából érve a TÁS a fő út bal oldalán mutatta magát ,nem nagyon eldugva,vele szembe a jobb oldalon pedig a Szabadszállási alakulat lőszer raktára omladozott. Itt kezdtük a felfedezést ,mivel a raktár terület első felében volt az osztály 7 .épülete a tartalék rakéták tárolója. Mint látszik a képeken viszonylag rendben volt,vasajtók fent voltak. Itt magyarázták el nekem először az életben hogy mi is az a 7 épület. Innen sétáltunk át az út túloldalára a technikai területre ,valami birka tenyésztő bérelte ,de nyitva volt így bementünk . Akkor láttam ilyen úgymond régi építésű tüzelő állást rendesen ( most nem számolom ide hogy egyszer láttam kutyafuttában a Vértesacsait valamikor a 90 es évek végén ) Egész jól át lehetett látni ,megvolt ami kellett . A HÁP épülete egyben volt és itt láttam egyben a tartalék rakéták terepszínűre festet barakk épületét is ( a képen ) .Megvolt a szakasz fedezék is ,szerencsére hideg volt már nem sokat takart a növényzet .A készenléti épület itt nem tégla volt hanem könnyű szerkezetes fa épület. Itt magyarázta el Feri először hogy mit is látok,így a későbbiek folyamán a többi bejárt 60 s években épült osztályok már meséltek nekem . Ez az osztály is úgy járt mint a többi nem Budapest körüli hogy a Dvináról Volhovra való átfegyverzésnél maradt minden objektum a régiben ,csak a technikát cserélték . Nem lettek megerősített építmények .Azóta nem rég úgy két hete sikerült bejárnom a nagy szabadszállási laktanyát is ahol az alakulat el volt helyezve ,bár azt nem tudom hogy konkrétan melyik épületbe voltak. Így teljes a kép, akit érdekel görgessen vissza egy kicsit.
Az a védett vezetési pont az akkor még létező 5. hadsereg parancsnokság tartalék vezetési pontja volt. 1983-84. körül építették, és addig maradt meg a funkciója, amíg az 5. hds. létezett. Mikor létrehozták a SZFV-t (Szárazföldi vezérkar) akkor a vezetési pont is megszűnt. Ki ugyan nem ürítették, de már nem használták. A területet a börgöndi technikai osztály kapta meg, a készenléti épületben egy pihenő házat csináltak, az egyéb létesítményeket nem használták. Mikor 1996-ban Mezőfalván létrehozták a légvédelmi rakéta technikai zászlóaljat, akkor Börgönd is kiürült. A sereg ugyan egy ideig még őrizgette az objektumot, de az eredményét láthatjátok. Amikor 2005-ben ott voltunk, akkor még istenes állapotban volt. Megjegyzem, amikor 1997-ben Fehérvárra kerültem, akkor még láttam mindkét vezetési pontot, akkor még egyben voltak, bent volt a bútorzat, és csak fel kellett kapcsolni a villanyt, hogy az ember mindent lásson. Igaz, akkor még őrizték.
No én ehhez annyit fűznék hozzá, hogy az elsőnek behozott két komplexum (1959. október 10-e körül néhány nap) az SZA-75 ötkabinos Dvina komplexum volt, az egyik valóban Börgöndre került, de nem a 11/2-höz, hanem a légvédelmi kiképző központhoz. A másik ötkabinost Szabadszállás kapta, az 1971-ig volt ott, akkor vitték fel a Zalkára, és a 36-os épületbe már mint háromkabinost építették be oktató komplexumnak. Akkor kezdődött ott ugyanis a légvédelmi rakétás tisztképzés. Az LKK komplexumát 1977-ben cserélték le, amikor az első M2-es Volhov megérkezett. A régi technikát Nyírtelken hamarosan szét is vágták. A hajdani szabadszállási komplexumot valamikor a nyolcvanas évek végén vágták szét, amikor az egyik felújított M2 komplexumot építették be a tanterembe. A két első után már háromkabinos komplexumok érkeztek, no abból kapta meg az elsőt a 11/2.
Én se mértem le, de amikor ott jártam, az idegenvezető mondta, hogy annyi. És azért csak annyi, mert a volt SZU különféle múzeumaiban még ugyanennyi van. Leningrádban például egy teremben a földön szétszórva néhány száz darab. Ez a mennyiség egyébként arra szolgált, hogy ha sikerül Moszkvát elfoglalni, az összes katona kapott volna, aki ott volt.
Eltűntem egy kicsit mert dolgom volt az Oktoberfesten Münchenben , meg utána elég lassan szedtem össze magam :-) .De folytatom a sorozatom .
Az elmúlt időkben végigjártuk a Budapest körüli Volhov és Nyeva osztályokat ,igazából azokat az objektumokat amiket az 1970 es évek végén álltak fel ,felváltva a régiek egy részét , és félépítésükben,épületekben nagyban hasonlítottak egymásra . De volt egy előtte levő korszak is ami a hatvanas évek elején épült ki ,ezek is elég jellegzetes jegyeket mutatnak. Itt van rögtön az első : Börgönd 11 légvédelmi ezred 11/2 Dvina légvédelmi rakétával szerelt osztálya . Mondhatni hogy itt kezdődött a fegyvernem története. Ha jól tudom ide szállították nagy titokban éjszaka , az első Dvina technikát ,mert itt a TÁS mellett a reptér területén hozták létre az egység technikai szolgálatát egy jól lehatárolt területen ,de ez egy másik nap másik írása . Most maradjunk a TÁS nál mivel ezt láttam előbb és nem is akárhogyan .A történethez tartozik hogy nekem Börgönd annyit jelentet hogy Fehérvár mellett van egy leginkább helikopteres reptér ,és Fehérváron számtalan más alakulat ,gyakorlatilag a rengeteg Szovjet alakulattal együtt egy katona város. Arról fogalmam sem volt hogy légvédelmünk ilyen fontos momentuma. Aztán jött a kihalt laktanyás -légvédelmi topik és ott megismertem Hibácskó Ferit aki megvilágosította az elmém . A bejárás is így esett . Ha jól emlékszem 2005 végén oda jutott a topik hogy kéne egy közös felfedező túra. Az első ilyen közös. Az úti cél és találkozási pont Kiskunlacháza Szovjet reptér főkapu . Oda érve ott találkoztam előszór HPASP ,kollégával, és még talán 2 voltak ott ( elnézést nem emlékszem ) És akkor jött ki éppen nagy hanggal a kapuról Feri és bemutatkozva egymásnak elmondta hogy az őrök minden meggyőzése ellenére nem engednek be. Viszont ha már itt vagyunk akkor ő mind légvédelmis megmutatná a Szabadszállási osztályt mert közel van (erről nemsokára ) és az ő igazi fészkét Börgöndöt. Szó mis szó igen jó kis nap kerekedett ,nem is bántam mert végre egy itt szolgáló ,pláne tiszt vezettet végig! Tehát másodiknak néztük meg a Börgöndi TÁS-t .Az addig látott helyekhez képest nagyon más volt, sehol a nagy beton fedezékek ,a 6 kilövő állás megvolt ,de középen a HÁP csak egy kis földszintes épület volt (nagyon romos ) egy kis szakasz fedezék ,egy készenléti aztán talán ennyi is. Akkor tudtam meg hogy a 60 as években kiépített összes ilyen séma szerint épült . A HÁP épületéből lehetett belépni a szabad ég alatt (vagy álcaháló ) alatt levő műszer kabinokba . A tartalék rakéták pedig inkább barakk szerű épületekbe álltak,ezeknek itt már csak az alapja állt. Nagyon érdekes volt egy szakemberrel végig járni . Életet lehelt a romokba . Ami viszont nagy meglepetést okozott hogy az egyik kilövő állás föld sáncában egy nagy beton bejárat ásítozott ,mind kiderült egy elég komoly sok szobás harcálláspontot rejtettek ide valamikor a 80 as években épülhetett ,és a Székesfehérvári 5 .Hadsereg védett vezetési pontja volt. A falakon még több hatalmas tábla volt különböző haderőnemek adataival ( a képen ) . Ez egy plusz nagy felfedezés volt számunkra. Az osztály Ferivel együtt innen költözött fel a Pilisre . A technikai osztály maradt Börgöndön. Ha van valakinek infója a vezetési pontról ,írja meg mert igazából semmit sem tudok róla . A többi kép itt :
Pár hete ígértem, hogy kicsit részletesebben is írok a nyári oroszországi utunkról. Végre, többé - kevésbé eljutottam odáig, hogy sikerült összerendezgetnem a fotókat, így aztán már semmi akadálya a beszámolónak.
A fórum témája miatt természetesen leginkább a katonai témájú helyszínekről fogok írni, bár bizonyára sok olyan fórumtárs, olvasó van, akiknek ezek nem lesznek újdonságok.
Már a második nap a moszkvai Hadsereg Központi Múzeumával kezdtük a military programot. Talán nem is kell mondani, hogy milyen gazdag és érdekes gyűjtemény van itt kiállítva, a magam részéről napokig el tudtam volna nézelődni. A múzeum homlokzata előtt a főbejáratnál rögtön egy T-34-es és egy D-1-es tarack fogad, valamit Zsukov marsall egészalakos szobra. Szintén említésre méltó az épület mellett, még a kerítésen kívül kiállításra került R-9A (SS-8) típusú, első generációs, interkontinentális ballisztikus rakéta.
A múzeum impozáns központi csarnoka:
Két szinten, mintegy két tucat kisebb - nagyobb teremben láthatóak a kiállított anyagok, kronológiai sorrendben mutatják be az orosz/szovjet hadsereg történetét, kezdve a XIV. századtól egészen a hidegháború utáni korszakig. Ha ez még nem lenne elég, az épület kertjében is rengeteg haditechnikai eszköz kerül bemutatásra. Gyakorlatilag mind az öt haderőnem képviseli magát, van itt minden, mi szem-szájnak ingere
Mi-24A, ez a későbbi, és számunkra jobban ismert osztott fülkés típus előtti változat. Vándor Karesz barátom biztos sokat tudna mesélni róla.
Sz-300PT, a 70-es évek végétől rendszeresített légvédelmi rakétarendszer vontatható változata:
Na, ő már igazi nagyfiú, az RSZD-10-es Pionyer (SS-20), közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta. Stratégiai Irány szinten támogatta volna a VSZ haderejének szárazföldi alakulatait. A 87-es INF szerződésnek köszönhetően, a Temp-Sz-hez hasonlóan, kivonták a hadrendből.
P-5 Pjatyorka (SS-N-3), a haditengerészetnél 1959-től rendszeresített, tengeralattjáró fedélzetéről indítható robotrepülőgép, melyet hagyományos és nukleáris töltetű fejrésszel is bevethettek. Ilyen harceszköz indítótubusai láthatóak ezen a Juliett osztályú tengeralattjárón is (ez utóbbiakat még Peenemündén fotóztam jó néhány éve).
Ami a múzeum belső részét illeti, szintén hihetetlenül informatív, és nagyon látványos. Az időrenden túl tematikusan is csoportosítva vannak a látnivalók. Az űrhajózástól kezdve a légideszant csapatokon át az atomfizikusokig minden megtalálható.
Messze a legnagyobb részt a Nagy Honvédő Háború, és a hidegháború időszakának kiállítása alkotja. Az emelet legnagyobb termében állították ki azt a bronz náci birodalmi sast, amelyet a berlini Reichstag főbejáratától távolítottak el. Felette, külön üveg tárolóban látható a Reichstag tetejére kitűzött zászló. Az emlékmű körül - szintén üveg mögött - a zsákmányolt zászlók, hadiereklyék, a foglyoktól, halottaktól begyűjtött vaskeresztek ezrei A teremben minden az európai győzelemre emlékeztet. Körben a tábornokok és a legnagyobb hősök egyenruhái, kitüntetései, kézifegyverei, a falakon nevek, akik megkapták a Szovjetunió Hőse kitüntetést.
Az egyik teremben egy különösen érdekes tárgy látható és mellette sokminden, ami a történetéhez köthető. Az 1960-ben légvédelmi rakétával lelőtt U2-es kémrepülő roncsainak jó részét itt állították ki (Egy sokkal kisebb darabja látható a szentpétervári Tüzér Múzeumban is, de erről majd máskor ). Mellesleg nem tudom, kinek jutott eszébe karácsonyi fényfüzérhez hasonló izével kidekorálni a roncsot Finoman fogalmazva, nagyon nem illik hozzá! Látható, többek között, Francis Gary Powers zászlója, amire 14 nyelven (magyarul is) írták a segélykérő szöveget.
Én amerikai vagyok. Az amerikai nép barátja a magyaroknak. Én nem beszélek magyarul, de nem bántom magukat és nem kívánok rosszat senkinek. Kérem, adjanak nekem ennivalót, lakást és védelmet. Ha segíts rajtam, meg leszel jutalmazva.
"Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik"!
-No nem volt ez olyan átütő erejű bejelentés hogy ennyi ideig csend legyen!
Anno '72-74' között itt szolgáltam mint -"kapus",- "őrkutya",- "ATPÜ" - kinek hogy.
Meglepődve láttam a változásokat: őrszoba elbontva,- "traktor" elszállítva -új épület, majd -diszkó -turistaszállás és végül az enyészet. Bakancslistám: -még szerettem volna belülről is megnézni mi maradt az MN2220-ból aminek akkoriban "Szertár" volt a neve. A külső felvételeket egy helybéli "rokonlélek" Kalaatti jóvoltából teszem közzé:Köszönet Neki!
Pedig abban a cikkben majdnem minden igaz! Kádár: Igaz; Lillafüred: Igaz; Palota szálló: Igaz; Hámori tó: Igaz Vezetési pont: Igaz; Szikla: Nem igaz. A Szikla a budapesti volt, a lillafüredi fedőneve Erőd volt. No jó, a többi valóban marhaság! :)
Akkor egy kis ízelítő a múlt szombati laktanya bejárásról . Szabadszállás . Hatalmas laktanya ha jól tudom 2 ezred is volt itt , és az út túl oldalán levő légvédelmi TÁS legénysége is itt volt .Bezárása előtt pedig évekig kiképző központ volt . Ez látszik is a méretén . Rengeteg épület , és ami nagyon jó hogy a túlnyomó többsége igen jó állapotban ,sőt akár fel is ujjíva . Nemhiába a kapun több kamerás rendszer is működik. Iszonyú vacak időt fogtunk ki ,sokszor be kellett húzódni az épületekbe amiket szerencsére erre az alkalomra kinyitottak nekünk, csak azok maradtak ki amiket már valaki bérel valamire. A hely őrzött ! Csak engedéllyel !! Nem részletezzem nagyon nézzétek meg a 350 képet a képtárba. Itt vannak :
A rendszerváltás előtt is volt magyar kötődése az objektumnak? Azért kérdem, mert én úgy tudom, hogy a lőteret korábban a szovjetek használták (első sorban a Sámsoni úton lévő laktanyában állomásozott harckocsi kiképző ezred). Méghozzá elég gyakran:
"Nagy Imre ezredes, a debreceni Bocskai István gépesített lövészdandár parancsnoka elmondta: az egykori szovjet páncélos gyakorlóteret, amelyet ez év júliusától kapott meg a Magyar Honvédség, folyamatosan teszik alkalmassá a magyar katonai kiképzésre. (...) Az ezredes hangsúlyozta: az egykori Szovjet Déli Hadseregcsoport katonái havi 25 alkalommal tartottak lövészeti kiképzést, s hétvégeken sem hallgattak a fegyverek. A hajdúhadházi lőtér ezért váltott ki rendkívüli ellenszenvet a környék lakosságából."
Ivánék azonban még a kivonáskor is sok bosszúságot okoztak a hajdúhadháziaknak, mégha nem is szándékosan. Ugyanis amikor a már említett hk. kiképző ezredet kivonták Debrecenből 1989-ben, akkor nem ott a városban, hanem a 15 km-re lévő Hajdúhadházon vagonírozták be a járműveket, nem messze a lőtértől. És bizony a páncélosok nem kímélték az utakat:
"(...) a teljes harci, többségében páncélos technika fel-, illetve lerakodása a hajdúhadháztéglási állomáson történt. A tankok méteres árkokat fúrtak a pályaudvar melletti Attila utcában, eltörték a vízvezetékcsövet, kidöntötték az ivókutakat, s megrongálódott, így balesetveszélyessé vált a vasúti átjáró is."
Éppen ezért összeültek a szovjetek és magyarok és megállapodtak, hogy építenek először egy ideiglenes rakodót a Hajdúfa üzemének területén, majd pedig egy végleges rakodót illetve egy elkerülőutat az állomástól nem messze. Két hét alatt fel is építették az új iparvágányt a szovjet kiskatonák a MÁV és az üzem támogatásával. A történethez még hozzátartozik, hogy Vlagyimir Zsurovljov ezredes közbenjárására a károkat helyre hozta és megtérítette a szovjet fél (az Attila utca ekkor kapott szilárd burkolatot).
Dióhéjban így kaptak a szovjet csapatok egy külön rakodóvágányt Hajdúhadházon.
Igen talált ! Végig jártuk az egészet , az épületek többségét kinyitották szerencsére, szerintem az egyik legjobb állapotú laktanya ,egy festés és használható. Látszik hogy van gazdája. A többi kép talán holnap .Szerda estétől vasárnapig Münchenben vagyok 4 napot Oktoberfesten . Mert megérdemlem :-)
Feri bátyámnak! Na ez már olyan medence amire múltkor tippeltél, a mai túránk! Egész nap esett ,és nagyon eláztunk, volt hogy épületről épületre menekültünk. De tartalmas nap volt ,csináltam vagy 400 képet . A többi kép és beszámló hamarosan . Van tipp hogy hol ?
"Mivel volt itt egy speciális rádiótechnikai alakulat is"
A GRU (katonai felderítés) 6. igazgatóságának ismert hadrendi és postafiókszámú rádiótechnikai ezrede. Közvetlen vezérkar alá rendelt Osznaz (Oszobogo Naznacsényija) alakulat. Rádióelektronikai felderítést végeztek, lehallgattak, dekódoltak kormányzati, katonai, polgári kommunikációs vonalakat. Mindent ami számított.
És az utolsó állomásunk már jól belecsapva a délutánba. Nagykőrös volt szovjet laktanya . Itt kettő is volt ,de a másik már teljesen bontva van. Egy Lidl is éppen ott épült fel. Ez ahol jártunk a városból kivezető egyik úton van. A laktanya itt is rendesen fel van szabdalva , van aki le is kerítette a kis birodalmát , de gyakorlatilag mondhatni hogy kvázi ipari park illetve vállalkozási terület. Be lehet hajtani kocsival. Rögtön a bejárat után jobbra egy bútor áruház működik a volt legénységi épületben ,vele szemben van az alakuló tér a szélén végig propaganda táblák állhattak, ezek nyomai szépen látszanak .a bejárattól balra rögtön a kantin szokásos üveges pavilonja ( gépkocsi mosó jelenleg) És a hatalmas parancsnoki -oktató - és színház épület. Sajnos ebbe nem tudtunk bemenni mert jelenleg bér raktár ,meg asztalos műhely. Zárva volt, pedig itt lennie kell néhány szép festménynek is :-(
Hátrébb telephely ,garázsok , ezeket is bérlik, illetve egy külön lekerített részen egy speciális épület , belül sok leszektorált szoba és terem, mellette egy technikai terület egy máig is álló hatalmas antenna toronnyal. Ez eredeti még!! Mivel volt itt egy speciális rádiótechnikai alakulat is ezért nyilván ez volt a saját kis bázisuk, régen biztos számtalan technika állhatott a mezőn és a direkt erre épült épületben volt az egész központja, látszik hogy zárt hely volt , külön beléptető rendszer üzemelhetett .A helyet éppen át építi magának egy cég , de egy nagyon kedves ott dolgozó végig vezetett minket. Sokat megtudtunk tőle, de nekünk is sikerült olyat mondani ami meglepte. Nem túl nagy laktanya egyszer érdemes megnézni . A többi kép itt : https://onedrive.live.com/?id=92D81BA291AEC03A!26762&cid=92D81BA291AEC03A&group=0
Nem hagyott engem sem a vasúti dolog, utána néztem én is. Nem volt konkrétan bevezetve a raktárba mint például Lovasberényben vagy az üzemanyagtárolóknál (Mád). A régi vasúti térképen még rajta van a leágazás Ceglédről, de az újon már nincs természetesen.
Nem, ezek egy kivételével mind külön képek. Egyedül az 1. és a 6. fotó készült egy képről, mivel azt csak két részletben tudtam lefotózni. Igen, Moszkvában készültek, a Nagy Honvédő Háború Múzeumában. Majd írok erről is részletesebben.
Igen tényleg a 6 os csoportos épületek között is látszik egy egy kisebb medence, ezt nem láttam ,most száraz, de a középső nagy mint ahogy írtam megvan, mocsaras tó jelenleg.
A második felvetésedben igazad lesz ,valamit azt hiszem félre értettem .
A wikipédián ezt találtam:
Az állomástól kb. 5 kilométerre az erdőben van egy orosz lőszerraktár és laktanya. Egy alkalommal huszonhat vagon lőszer érkezett. Katonák őrizték éjszaka, de erősen felöntöttek a garatra, majd elaludtak. Egy kivételével, aki pedig garázdálkodni kezdett, beverte az ablakokat. Később pedig a síneken álló szerelvényt akarta felrobbantani. Én rohantam el az orosz laktanyához segítségért. [...] A lőszerraktár szovjet parancsnoka ezután jelentette ki, hogy a továbbiakban már nem fontos számukra a vasúti vonal - mivel addig ők is használták -, inkább Ceglédre vagy Nagykőrösre beviszik a vasúthoz, amit szállítani akarnak.
Robár János, egykor Hantházán dolgozó vasutas visszaemlékezése
Szóval csak a közelében, Hantháza , ez vonal szűnt meg!Tehát bent nincs rakodó rámpa, tényleg nem is láttunk, csak volt egy 200 méteres rész amit a magán élet megsértése miatt nem akartunk megnézni :-)
Csodásak ,csodás állapotban ,sajnos ilyen egyben levőket ritkán látni , pedig mennyi lehetett! Pont most Cegléden láttunk egy egész hatalmas falast ,de épp hogy csak sejteni lehetett rajta mi is volt . Az első pár olyan mint egy körkép része ,az volt? Ez a moszkvai utatok ?
"Közép tájt egy hatalmas vizes medence állt ,ez jelenleg egy nádas és tó. Gondolom oltó víz tároló"
Ahogy nézem a Peti által betett légi felvételt, a két épületcsoport között is volt egy - egy ilyen tűzivíz tározó medence.
"Egy ideig volt vasúti bevezető vonala is. A nyomsáv szinte végig megvan ,és mivel legeltetik olyan mintha működne."
Na, ennek viszont nyomát sem látom. Elvileg a Cegléd - Kecskemét vonalról kellett volna leágaznia valahol Nagykőrös mellett. De sem ott, sem a lőszerraktár területén nem találom a vasúti csatlakozás jeleit. Merre van az a nyomsáv?
Érdekesség, hogy a nyolcvanas években még bővítették az objektumot keleti - délkeleti irányban. Jó bizonyítéka ennek egy 1980-as légifotó (amelyet az elvtársak elfelejtettek kisatírozni), ahol már elkezdték a bővítésre kijelölt terület tereprendezését, néhány teherautó látható is. A képbe belenagyítva jól látszik, hogy már ekkor is nagy mennyiségi anyag került szabadtéri elhelyezésre, a helyhiány miatt.
Az elég látványos műhold kép . Jól látszik a 6-6 nagy állandó épület és rengeteg föld sánc, a bal alsó sarokban a néhány kiszolgáló épület ,ez most a tanya!
A második állomásunk Hantháza -Csemő volt Szovjet lőszer raktár. Megmondom őszintén már többször is felmerült a meglátogatása, volt oda ismertség is, de eddig nem volt célpont .Hát megérte. Kicsit nehéz volt megtalálni mert a főútról nem látszik semmi . El is mentünk az egyetlen árulkodó jel előtt ,egy rozsdás nagy vaskapu az út szélén. Aztán mentünk egy kört és leraktuk a kocsit a kapunál. A kapu magában áll kerítés se jobbra se balra ,viszont vagy 500 méteres egyenes bekötő út látszódott a végén szintén egy kapuval, de ott már látszott a kapus épület is. Besétáltunk, a kapu zárva volt , de mellette a kerítés hiányos. Így be tudtam menni és szerencsésen beszélni a tulajjal . A kiszolgáló laktanya ( elég kicsi) részében jelenleg lakik a terület mostani gazdája ,egy tanya most ahogy ő fogalmazott. Miután sikerült tisztázni hogy mit is akarunk ,és hogy merre ne menjünk (gyakorlatilag a lak része) beengedett a területre , bejárhattuk magát a lényeget a raktár területét. Rögtön az elején egy dupla szögesdrót kerítés fogadott minket, közötte kb 10 méteres nyomsávval, és a nyomsáv túlsó felén még egy kb 6-7 méteres földsánc is végig fut a terület körül. Olyan mint egy földvár . Erre rögtön föl is kapaszkodtunk, és innen nagyjából belátható a terület. Hatalmas területről beszélünk , majd a felrakott műhold képen látszik hogy a két sarkában volt 6-6 állandó raktár épület ezek meg is vannak , csak tető nélkül, beszámozva 1-12 ig. Illetve a hatalmas rengeteg zeg -zugos föld sánccal körbevett területeken pedig valamilyen könnyű szerkezetes épületek vagy csak tetők állhattak, ennek oszlop tartói szerte szét hevernek ,nagy beton placcok mellett . Közép tájt egy hatalmas vizes medence állt ,ez jelenleg egy nádas és tó. Gondolom oltó víz tároló .Ezen kívül már nincs is már semmi más, maga a terület nagysága és felosztása ami lenyűgöző. Rengeteg hadi anyag lehetett itt. Egy ideig volt vasúti bevezető vonala is. A nyomsáv szinte végig megvan ,és mivel legeltetik olyan mintha működne. Még egyszer köszönöm a lehetőséget a tulajnak hogy csak úgy beesve nem zavart minket rögtön a fenébe, még ha volt is közös ismerős. De hangsúlyozom hogy magán terület ! Nem érdemes belógni mert több kutya van mint ujjak a két kezemen ! És még ami érdekes hogy előtte Cegléden és utána Nagykőrösön akikkel szóba elegyedtünk és kiderült mik is érdekelnek, mindenki megemlítette az erdő mélyén levő szovjet bázist ,de csak halottak róla , legendákat és hogy nagyon titkos :-) A többi kép itt : https://onedrive.live.com/?id=92D81BA291AEC03A!26692&cid=92D81BA291AEC03A&group=0
Aki ott szolgált 89-ben attól óvakodj,Juhászék ott gépeket képeztek akik éheztek és meg tagadták Önmaguk.Az az állatság magasiskolája volt.Sok társam még most sem fogja fel,hogy ott mi is történt,csak értetlenül áll a kisiklott élete előtt.Nem volt tüzelőnk sem tiszta ruhánk,éjjel mentünk fát dönteni az erdőbe,hogy legyen fűttés és csekély meleg víz a barakban,a fát kettes fűrésszel vágtuk a földön melynek minden harmadik foga hiányzott.Vigyázni kellet ,mert ha valamelyik hivatásos észrevett akkor biztos volt a 3 hét Cegléd hidegzárka napi 3liter gázolajjal mely biztosította az aranyered kialakulását. Kopaszként napi 4 órát aludtunk és az Őrszolgálat volt a legkedveltebb elfoglaltság ,mert ott nem órdították a kopasz rüszüt.Aki ott szolgált az ,ha nem zizzent meg s ha nem alázkodott meg attól óvakodj mert az a nem hagy neked esélyt.Nálunk nem volt komfort sem baráti beszélgetés sem jog sem irott törvény, egymás mögött /gúzsban/ mehettünk a tábor területén,s magázódnunk kellett. 89 -90 ben az utolsó kopasz időszak a váltás előtt nagyon nagyot kapott és érdemes lenne az elsőlépcsős laktanyák akkori kopaszait felkutatni és elemezi ,statisztikát készíteni.Ezeket a fiúkat nem kéne vodkával leitatni, hogy a hazájukat védjék.Mi még vertük a vigyázt s felhúztuk az AMD-t egykézzel lendítve a szíjnál fogva.
A múlt hét pénteken indultunk volna egy lebeszélt helyre amit sajnos aznap reggel 7 kor lemondtak ( reméljük később összejön!) és ott álltunk mint a leforrázott baromfi. De szerencsére egy kosza ötlet és útvonal változtatás után ,mégiscsak elindultunk és innentől mellénk szegődött a szerencse. Az egy helyett sikerült hármat is megnézni .És hogy az első eddig el nem talált hely is kiderüljön: Cegléd volt szovjet harckocsizó laktanya. Hívják Huszár laktanyának is ,hasonlóan a Szombathelyihez ez is egy régi volt magyar laktanya, az épületek is hasonlítanak a Szombathelyihez, csak jóval kisebb. A terület nagy része hasznosítva van, sok épület felújítva, vagy éppen felújítás alatt. Van egy nyugdíjas otthon , a telephelyen gépkocsi szerelő műhely , a hátsó kapunál egy pékség, itt rögtön meg is ebédeltem. Az alakuló teret körbe vevő legénységi épületek bejárhatók,itt látható az a beton alapzat amin egy T34 es állt (7 kép) a garázsok nagy része is megvan. A pékség melletti volt fürdő épület teljesen egyben van , még a szauna kályha is bent van. Sajnos a hátsó rész erősen bontott. A hely teljesen bejárható csak szét van szabdalva több kisebb bérlő által hasznosított területre . Ragyogó idő volt, nagyon szép képeket lehetett készíteni. A szintén a városban levő és jobban ismert Magyar laktanya mellett a téma érdeklődőinek érdekes lehet.
Én is öt objektumról tudok plusz egy rt. állomásról a város mellett.
Három laktanya: Rákóczi (Frigyes), Vadász, Lovassági, egy telephely, egy üa. telep és a magyar laktanyától délre egy rt. bázis. Sejtésem szerint még egy külön lőszerraktárnak is kellett lennie valahol az egykori gyakorlótér környékén.
Közvetlenül a Szigethalmi bejárása után néhány héttel már be is gyűjtöttem a következő osztályt : Gyál 11 légvédelmi dandár 11/13 SZ-125M Nyeva légvédelmi rakétával szerelt osztálya . Laktanyája helyben volt . Itt is 2006 ban jártam, először . Említettem az előző osztálynál hogy gyakorlatilag a házak közelében volt ,ami akkor számomra érdekes volt. Na itt szintén ugyanez a helyzet , gyakorlatilag a tiszti lakótelep már egy fő útra nyílik. A bejutás itt is egy véletlenen esett ,akkoriban kezdtem megismerni néhány airsoftozó havert ,ez azért volt jó mert ők pont olyan már nem használt katonai objektumokba harcoltak amik az én érdeklődési körömhöz is jó volt. Így mondta el egy srác hogy ők a gyáli objektumba járnak. Ezek után nem volt nehéz egy szervezett játék alatt velük bemenni és végig fotózni a helyet .Csak annyit kellett vállalnom hogy sárga mellényben és védő szemüvegben kellett mozognom ,le ne szedjenek :-) . Velem volt Bay Zsolti is az Indexes topik alapító. A laktanya kissé romos de viszonylag még értékelhető állapotú volt, az airsoftosok mellett mivel paintball pálya is volt ezért inkább a rengeteg festék paca volt zavaró. Nagy legénységi épület látható ,ez azért volt mert a nem messze levő Felsőpakony Volhov osztályának legénysége is itt volt ,hasonlóan az Ízbégi laktanyához . A Nyeva osztály technikai területe itt nem a laktanya mögött kapott helyet ,hanem szembe állva vele jobbra volt lekerítve a tüzelő állás és a terület végén a 7 épületek. Ha jól tudom most sem változott a terület bérlése,jelenleg is airsoft -paintball pálya. Mindig olvasom hogy hirdetnek oda játékot.Rendesen pusztul a hely, a legénységi már nagyon romos. Ezzel a Nyeva osztályokat befejeztem ,tudom Kerepes kimaradt , de ott csak egyszer voltam szintén 2006 ban ,de a kapunál tovább akkor nem jutottam ,és a kerítés lukon kifutva vagy 5 kutya akart megenni ebédre. Többet meg nem jártam arra. Továbbra is légvédelmi objektumok lesznek ,csak egy kicsit messzebb megyünk Budapesttől . A többi kép itt :https://onedrive.live.com/?id=92D81BA291AEC03A!2670&cid=92D81BA291AEC03A&group=0
A Radar nevű területen hajdan a Putyilov építőinek barakkjai voltak, most óragyár, betonelem gyár, iskola, sportpályák, stb. Szerinted 1952. óta mi maradt meg ott.
Magyarországon lokátorfejlesztés 1942-ig nem volt. A háborús elszigeteltség következtében a világban meglévő fejlesztési eredményekről csak korlátozott mértékben állt rendelkezésre adat. Ez is alapvetően a német eredményekre korlátozódott. A kutatók az Egyesült Izzóban 1939-40-ig még kaptak angol-amerikai szakirodalmat a Philips cégen keresztül. A háborút megelőző években ionoszférakutatást folytattunk rádió-rövidhullámokkal. Tehát a lokátor működésének elve ismert volt, de a mikrohullámú terjedési sajátossággal kapcsolatban még nem voltak kutatási eredményeink. Az 1940-es évek elejétől a légvédelmi feladatok megoldására a kialakított figyelő- és jelentőrendszer csekély lehetősége és alacsony hatékonysága miatt szükség volt egy korszerű rádióbemérő rendszerre. 1942 nyarán a HTI állományából Jáky József alezredes és Huba százados tanulmányúton vettek részt Németországban, hogy a német híradófejlesztéseket, különösen a mikrohullámú eredményeket tanulmányozzák. Visszatérve javaslatot tettek német rádiólokátorok beszerzésére, valamint a hazai kísérletek beindítására, mely 1943. február 5-én vette kezdetét, a lokátor-kormánybizottság megalakulásával. A saját fejlesztés beindítására már csak azért is szükség volt, mert a német fél elzárkózott attól, hogy lokátort adjon el Magyarországnak. Kormánybiztosnak dr. Bay Zoltán egyetemi tanárt nevezték ki. A bizottság vezetője volt még Jáky József ezredes a HTI-től és dr. Istvánffy Edvin elektromérnök, a Standard Villamossági Rt. igazgatója. A csoport tagjai voltak Babics Viktor a BME-től, Budincsevics Andor, Dallos György, Horváth Antal, Papp György, Preisach Ferenc, Simonyi Károly, Sólyi Antal, Szepesi Zoltán és Winter Ernő fizikusok, illetve elektromérnökök. Mellettük dolgozott még 12 technikus az Egyesült Izzóból. Jáky Józsefen, a HTI 4. szakosztályának vezetőjén keresztül a HTI több mérnöke is részt vett a munkákban. A nevek közül csak Balassa őrnagyot ismerjük biztosan. A sikeres prototípus-kísérletek után Jáky József ezredest a lokátorgyártás kormánybiztosának nevezték ki.
A Sas radar sematikus rajza
A távolsági felderítő radarral kapcsolatos munkák előbb a Viktor, majd a Sas fedőnevet kapták. Az antennatervezési munkákat dr. Istvánffy Edvin végezte a munkacsoport elméleti számításai és a kísérleti adatok és tapasztalatok alapján, és a Standard Rt. gyártotta le. A 2,5 m hullámhosszú radar az Egyesült Izzóban tervezett OT-400 jelű ultra-rövidhullámú tóriumos katódú adócsövet kapta. Az oszcillátor kettős adócsővel, koaxiális rezgőkörrel és jobb hatásfok érdekében a Budincsevics által alkalmazott katódhangolással volt ellátva. Az adó impulzus-csúcsteljesítménye 20 kW körül volt, így a szabadtéri maximális felderítési távolsága elérte a 350 km-t. A légvédelmi tüzérség számára kifejlesztett lokátor a Borbála, a vadászirányításra tervezett a Bagoly nevet kapta. Az éjszakai vadászfeladatok ellátására is terveztek repülőgép-fedélzeti radart. Ez a Turul fedőnevet kapta. A fejlesztés legfontosabb feladata egy, a kb. 50 cm hullámhosszon működő, 10-100 kW impulzus teljesítményű adócső elkészítése volt. Az először elkészített EC-103-as típusjelű kísérleti mikrohullámú impulzusadócső (trióda) 2,5 kW csúcsteljesítményt adott le 1 ms impulzusidő mellett. A cső átlagteljesítménye kb. 20 W volt. A csővel felmerülő problémák azonban rögtön újabb fejlesztést generáltak. Először egy új konstrukciójú bárium-oxidos katódot készített Budincsevics, mely kialakítás jobban megfelelt a katonai követelményeknek. Majd az impulzusteljesítmény növelésének érdekében egy megnövelt méretű triódát kellett készíteni. Az így elkészített adócső, melynek impulzusteljesítménye elérte a 12 kW-ot, az EC-108 típusnevet kapta. Az ekkor már létező német együttműködés keretében sor került egy német másolatú LD-150 trióda magyarországi gyártására. Mivel ennek üzemideje nem érte el az 50 órát, így a németek is áttértek a Budincsevics-féle oxidkatód-eljárásra és a Würzburg radarjaikban alkalmazták is ezt. Arról nincs adatunk, hogy mekkora mennyiséget szállítottunk, de egy ideig biztosan ezekkel a csövekkel építették radarjaikat.
A Sas radarokat a Standard Rt. gyár készítette el 1943 nyarán és őszén. A Honvédelmi Minisztérium megrendelésének első tétele 4 db Sas (Standard Rt.), 2 db Bagoly (MOM és BAMERT), 4 db Borbála (Standard Rt.), 1 db Turul (Philips) volt. Az első Sast 1943. november 2-án a János-hegyen telepítették, de a kedvezőtlen mérési eredmények miatt november 25-től Sáriban telepítették. A másikat Dunapentelére tervezték, de végül Jászkiséren telepítették. Ezekkel a berendezésekkel, valamint az időközben németektől vásárolt Freya radarral biztosították az ország légvédelmének riasztását. A felderítési információk a Légvédelmi Erők Parancsnokságához futottak be, és riasztást és más légvédelmi intézkedéseket is itt koordinálták. Érdekesség, hogy a Freya radar és licencének megvételére Magyarország már 1942-ben tett kísérletet, de Németország csak a sikeres magyar kísérletek hatására adott el berendezéseket. A német típusú radarok magyarországi telepítésének másik oka volt, hogy időközben, 1943 decembere óta a Dél-Olaszországban települt USAAF bombázói előtt le kellett zárni a légteret. Az EC-108-as elektroncsőre épített Borbála és Bagoly radarok csak mechanikai felépítésükben tértek el egymástól, elektromos részeikben alig. Alapvető különbség a két radar antennarendszerében mutatkozott meg. A Borbála antennájának átmérője 3 méter, míg a Bagoly antennájának átmérője 7 méter volt. 1943. szeptember 18-án készült el 14 t szerkezettel az első Bagoly. Valószínűleg október 13-án került Jászkisérre, de 1944 januárja előtt nem üzemelt. A mechanikai részek gyártásával Jáky a győri Wagon- és Gépgyárat, valamint a MÁVAG-ot bízta meg. Az elektronikus részek gyártását a Standard Rt. kapta meg. A folyamat azonban 1944. március 19-e után megállt. A németek leszállítottak 5 db Würzburg-Dora légvédelmi tüzér tűzvezető és 2 db Würzburg-Reise vadászirányító radart, négy üteg 88 mm-es légvédelmi ágyúval együtt. Ezek telepítésre és alkalmazásra is kerültek. A vezérkar ragaszkodott az éjszakai vadász feladatok ellátására képes Turul radar elkészítéséhez is. Az EC-103-as csővel szerelt radar gyártásával a Philips céget bízták meg. A repülőgépbe szerelhető (Me-210 Ca-1 éjszakai vadászrepülőgépbe) radar első és egyetlen példányát az RKI 1944 nyarán berepülte és kipróbálta Várpalotán.
A Borbála lokátorantenna vázlata
1944. március 19. után alig 3 hét alatt jelentős német híradóegységek érkeztek Magyarországra. Ezek 8 lokátort telepítettek Pécs, Kecskemét, a Fertő tó, Szered, Celldömölk, Veszprém, Pápa és Lovászpatona mellett. Dunapentelén és Jászkiséren egy-egy éjszakai vadászirányító állomás működött 3 radarral, míg Sáriban az első Sas készülék egymagában üzemelt. Ezeket 11 nagy, mobil német rádióállomás szolgálta ki. Ezenkívül 50-nél több légvédelmi üteg kapott Dóra tűzvezető lokátort. A magyar gyártás 2 db Sas, 2 db Borbála, 4 db Dóra és egy db Turul készülékre tehető, a gyártás itt leállt.
A kutatócsoportot 1944 áprilisától szeptemberig Nógrádverőcére telepítették ki, de itt csak elméleti munkálatokkal foglalkoztak. A magyar lokátorkutatások első szakasza 1945 januárjában Budapesten ért véget. A még élő tervezőknek 1945 végén összefoglaló jelentést kellett írniuk a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak a magyar lokátorkutatás eredményeiről. Ezek az eredmények bizonyították, hogy a magyar mérnökök korábbi évtizedes hátrányukat ledolgozva képesek voltak felzárkózni a világ akkori színvonalához.
Nagyon jó téma! Köszönöm! Megmondom őszintén eddig nem tudtam hogy volt würzburg Magyarországon, én tavaly láttam egyet Gatowban ,ennyit tudok hozzászólni elnézést :-)
A Duna nyugati oldalán még megvan a nyomvonal, bár a talpfák között méretes fák nőttek ki. A túloldalon már a töltést is elhordták. Néhány éve még ott volt Dunaújváros mellett lekötve az összes szükséges uszály, a parton pedig ott voltak a különféle horgonyok és egyéb parti elemek. Most már nincs ott semmi. A képen a Duna felé tartó ág volt az átkelő. A dél felé tartó pálya a kikötőbe tart.
A honvédelmi miniszter 1943 szeptemberében elrendelte, hogy a 101. Mozgó légvédelmi jelző és léggömbosztály állományából töröljék a léggömbalosztályt melynek szakanyaggal való ellátása amúgy is állandó gondot okozott és helyére a 271. Légvédelmi rádióbemérő üteg-et rendszeresítette. Ezzel létrehozták a lokátorrendszer szervezeti feltételeit is. Ezt az alakulatot, ugyanezen a hadrendi számon egyébként már júniusban felállították, de eddigi működését nehezítette a gépjármű- (3 darab vontató, 6 darab tehergépkocsi, 1 darab közepes és 1 darab kis személygépkocsi) és egyéb anyaghiány. Decemberben a szervezetet 101. Honvéd mozgó légvédelmi bemérő és jelző osztály-nak nevezték el.
1943 szeptemberében elkészült a STANDARD művekben a második, a tapasztalatok alapján módosított, javított SAS lokátor is, majd november 2-án Jáky ezredes jelentette a vezérkarnak, hogy a magyar gyártású keresőlokátorból már kettő rendelkezésre áll. Ezekből az egyiket augusztusban a jánoshegyi Erzsébet-kilátónál telepítették. A lokátor kísérleti példányként szolgált, melynek üzemeltetési tapasztalatai alapján módosították a továbbiakban gyártott eszközöket, és ezen kívül felhasználták a hazai kiképzés céljaira is. A telepítési hely azonban nem volt megfelelő, ezért Jáky ezredes Sárit javasolta a keresőlokátor új állomáshelyének, mivel innen is képes volt a SAS a budapesti tűzrendszer három darab WÜRZBURG-D-jének vezetésére. A sári telep decemberben elkészült, és 20-ától megkezdte működését.
A második saját gyártású keresőlokátort éjjeli vadászirányításra tervezték. Vita folyt arról, hogy hová telepítsék az eszközt. Javasolták Csórványost, majd a Felsőerdő 269. HÁRP-ot (háromszögelési pontot), de a vezérkar egyik lehetőséget sem támogatta. Ezek után Terecske és Jászkisér merültek fel megoldásként, végül az időtényezőt figyelembe véve az utóbbi helység mellett döntöttek. (Ez a lokátor és a telep 1944 elején kezdte meg működését.) A SAS-ok kitűnően üzemeltek, s különlegesen jó feltételek mellett, időnként még 500 kilométeres távolságban is képesek voltak detektálni a célokat. Az év végére ahogy ekkor nevezték, a LRB/V (Légvédelmi Rádió-Bemérő/Vadász) telep üzemképes állapotban volt (eszköze a német importból származó FREYA), Dunapentele állomáshelyen.
A tüzérlokátorok telepeit LRB/T-nek (Légvédelmi Rádió-Bemérő/Tüzér), a keresőlokátorok telepeit pedig LRB/K-nak (Légvédelmi Rádió-Bemérő/Kereső) nevezték. Jáky ezredes, a terület miniszteri biztosa javasolta a másodiknak elkészült lokátor berepülését, majd december 1-jétől rendszerbe állítását. Megoldották a telep híradóhálózatba kapcsolását is. A vezérkar döntésének megfelelően a dunapentelei lokátort a vadászirányítás mellett távolfelderítő feladatokra használták, bekapcsolását csak éles helyzetben engedélyezték. A vadászirányítás céljaira a két darab rendelkezésre álló WÜRZBURG-R-t ugyanebben a körzetben telepítették. Decemberben a németek a második FREYA-t is átadták a magyar honvédségnek. Azonban 1943 végén még csak a sári és a dunapentelei telep üzemelt, ezért Jáky ezredes októberben intézkedett az újabb LRB/V telep munkálatainak megkezdésére Jászkisér község mellett. Ide szintén SAS-t (a második elkészült magyar kereső, távolfelderítő lokátort) akart telepíteni, vadászirányítási, rávezetői funkcióra.
A magyar BORBÁLA gyártása is folyamatban volt a STANDARD műveknél, azonban a három lokátor készítése leállt a német megszálláskor, pedig a kísérletek alapján a lokátorok tökéletesen megfeleltek feladatuknak, ráadásul viszonylag nagy mozgékonysággal is rendelkeztek, hiszen a 36M légvédelmi gépágyútalpra dolgozták ki felszerelésüket. A vadászirányító és a repülőgépbe szerelt radarok végül is csak a gyártás megkezdése, illetve a tervezés szakaszáig jutottak. Az 1943-as évben a teljes honi légvédelmi figyelő- és jelzőszolgálatot a megalakított Légvédelmi Erők Parancsnokság hatáskörébe utalták. Az év végére a magyar légvédelem rendelkezésére állt bár nem volt még az összes eszköz telepítve, berepülve 4 darab kereső- (ebből kettő darab hazai gyártású, SAS), 5 darab WÜRZBURG-DORA légvédelmi tüzér tűzvezető- (német import), és 2 darab WÜRZBURG-RIESE vadászirányító (német import) lokátor. A keresőlokátorokból 1 darabot távolfelderítésre, 2 darabot vadászirányításra, 1 darabot a légvédelmi tüzérség tűzvezetésére terveztek felhasználni. A hadsereg rendelkezésére állt tehát egy olyan eszközrendszer, mely alapját képezhette a modern légvédelem megteremtésének. Erre azonban a hadi események és bizonyos szempontból a német megszállás már nem adtak lehetőséget.
Ez így nem egészen pontos. A 30-asnak némi vezetékes összeköttetésen kívül semmilyen híradása nem volt. Ha az megszűnt, - miért is ne szűnt volna, mikor a kábeleket lépten-nyomon elvágták - akkor csak a 31-es és a 32-es által biztosított URH és RH összeköttetés maradt.
Köszönöm! Nagyon érdekes volt! Az elmúlt hetekben nem hiába került terítékre a téma. Sok új dolgot megtudtam. Egyszer talán megérem hogy lássam a legendás 30 ast . Az általad említett kerepesi nyeva osztály volt amúgy elszállásolva a Nagytarcsai laktanyában valóban.
Én csak "őriztem", a rádiósok és az őrök nem voltak semmilyen viszonyban. Annyit tudok hogy naponta 1x kellett adniuk, csak tartalékok voltak (1989). A 31 sem volt rossz hely, de a 32 volt a legjobb mivel messze volt a laktanyától, így hetente 1x ha volt ellenőrzés. A 30 -as szopás volt, mert ott rengeteg civil is volt, de szerencsére mint "megbízhatatlant" (nyugati rokon) nem vezényelhettek oda :-). Más volt a váltás is, a rádiósok reggel váltottak Nagytarcsáról, mi 15 -kor. Persze annyira nem voltam megbízhatatlan, hogy az áram kerítést ne kapálhassam, hogy a "kémekkel" ne beszélhessek. A kerítés talán egyszer sem volt bekapcsolva, vagy csak kipróbáláskor. A 30 -asnál komoly kémkedés folyt még akkoriban is, 2 ember csak az oda "betévedt" autókat fényképezte, őket teljesen emberszámba vették, hírszerző adatokat is kaptak. Közvetlen kapcsolat volt az OLP -vel, ezért sem volt akkora szükség már a 31-32 -esre. Volt még az egyik épület egyik szintjén egy Kerepesi rakétaszázad(?), de csak ott aludtak semmi közünk nem volt hozzájuk.
A képeidhez kapcsolódva , most értem utol magam a képtár feltöltésekben , épp tegnap sikerült az utolsó még elmaradt albumot osztanom. Ami pont Berekfürdő -Kunmadaras a múzeumi nap. Legközelebb akkor már egy "lapátos" képet kérek magamról :-) Még egyszer elismerésem, tudom mennyi munkád, munkátok fekszik benne.
Végre felkerült a reduktor és a lapátok is, nagyon szép lett! A fekete fehér kép egyenesen olyan, mintha csak Székesfehérváron készült volna, amikor még üzemelt a szovjet reptér!
Ezt az albumot tegnap raktam fel, nem laktanyás de határ téma, pár hete megnéztem a Szlovákiai Oroszkán a hadijátékot. Nagyon komoly "háború" volt. És a legjobb hogy az egyenruhásoknak ingyen járt a sör és a babgulyás :-) Ettem ,ittam , jól éreztem magam .
Tapolca ,hadi fesztivál , egy nagyon jó kis rendezvény volt az MN 1480 laktanyájában ,sok ismerőssel . És külön köszönöm hogy megismerhettem Árpapát -Kása Árpádot , akiben egy nagyon elkötelezett jó embert ismertem meg. Én egy G5 girotájoloval emeletem a rendezvény fényét :-) Amit már tudom hogyan is használtak.
Vértesacsa , volt légvédelmi laktanya , és mögötte a régi TÁS , ahol sikerült megnéznem a 11 Légvédelmi dandár tartalék HÁP ját , amit eddig csak sejtettem hogy ott van valóban , és nem csak a leírásokban. Azt hiszem ennek az évnek a legnagyobb élménye :-)
Én a másik öreggel találkoztam. Szomjazva ittam szavait :-)
a volt NDK 6001 objektum,csak a laktanyája van meg ,bal oldalt az el nem készült bunker föld munkái látszanak 
Dunaszentmiklós RT , nagyon szép szabályos objektum ,könnyű észrevenni :-) 
Hantháza Szovjet lőszer raktár, az ilyen raktárak nagyon jellemző félépítésűek,ezeket már rosszabb felbontásban is könnyű észrevenni 
Kalocsa Szovjet reptér , a repterek mindig jól néznek ki, a felső harmadában jól látszik a leszeparált lőszer / bomba raktár 
Keresztkút volt MN lehallgató állomás (HÖR fedésben) a kép magáért beszél 
a volt NDK ,Larz Szovjet reptere melletti repülő múzeum , milyen szépek is a gépek így felülről is ! 
a Szolnoki párja , sajnos így már csak a műhold képen lesz látható még egy darabig , aztán majd megnézzük hogy mutat a Reptár .
Egy igazán szabályos lőszer raktár ,Lukácsháza Magyarország , csend rend fegyelem .
A szovjetek központi ÜZA raktára ,Pétfürdő ,jelenleg MOL , a szovjet múltra a kép alsó felén látható két hatalmas rozsda barna tartály utal .
A Páneurópai piknik emlék helye , a magyar -osztrák határon ,igazán látványos felülről.
Egy bazalt típusú atombomba raktár ami teljesen egyben van ,nem mint Kunmadarason ,Lengyelország Szprotawa
Sárbogárd az 50 -es , talán egyszer a HÁP ba is bejutunk :-)
Ez is volt NDK ,Müncheberg , volt rádiótechnikai bázis, ugye milyen szép így felülről?
Szentkirályszabadja ,a Szovjet rész szép nagy íves utak és szabályosság .
És végül Tótvázsony , "kis Moszkva " Jól látszik a bal felén a 2 tároló jól elkülöníthető területe.
