Jülek: Magyar etimológiára nem találtam lehetőséget, az ü hang kizárja a szláv eredetet is. A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a német Jülich családnév magyarosodásáról lehet szó, amelyben a magyarban ismeretlen /ch/ fonéma /k/-ra cserélődött le, vö. pech ejtve /pekk/, technika ejtve /teknika/, az eredeti /i/ hang pedig nyíltabb ejtésűvé vált. Ez a német vezetéknév a hasonló nevű észak-rajna–vesztfáliai városra (Jülich), az onnan történt elszármazásra, illetve oda való kapcsolatokra utaló képzőtlen lakosnév. A város a XI–XVIII. sz. közt fennállt azonos nevű hercegség központja volt, így a családnevet ebből a tágabb környezetből való származás is motiválhatta. A német városnév latin-kelta eredetű: a római kori Iuliacum elnevezés folytatása, amely a Jūlius latin szermélynévnek a kelta -(i)acum helynévképzővel alkotott továbbképzése.
Nem tartom egyáltalán valószínűnek a baskír jülek ’bogyó’ vagy az ujgur jülek ’segítség’ szavakkal való összefüggést. Ez csak akkor lenne lehetséges, ha a honfoglalás előtt került volna a név a magyar közegbe, így a középkori magyar személynévkincsben is adatolni kellene, ami nem sikerült. Ráadásul a baskír forma nagyon kései, a törökországi török çilek (régebbi çiyelek) ’földieper, szamóca’ megfelelője mutatja, hogy a baskírban már annak önállósodását (azaz a mongol kor elmúltát) követően (/cs/ >) /dzs/ > /j/ hangváltozás lépett fel. Ez utóbbi különíti el többek közt a baskírt az amúgy nagyon közeli tatártól, vö. tatár җиләк /dzsilek/ ’bogyó’. Ez a hangalak tehát jóval a magyar és baskír elődök egyáltalán feltételezhető együttélését követően alakult ki. Az ujgurok pedig mindig is távol voltak, és ha akad ujgur-magyar párhuzam, akkor valamilyen közvetítő közegnek is léteznie kell (pl. más török nyelvnek), aminek adott esetben nincs nyoma.
Ad Klampár, Kolompár: Most olvasom a német etimológiai irodalomban, hogy a közelmúlt magyar kultúrtörténetéből is ismert német Klemperer családnév is idetartozik, ugyanis a középnémet régi Klemperer ’bádogos’ szó volt a köznémet Klempner előzménye (< alnémet klempern ’bádogozik’ ~ középfelnémet klampfern ’szorosan összeilleszt, vmit vmivel összekapcsol’ > délnémet klampferer ~ régi klampfer ~ sziléziai klamper ’bádogos’).
Klampár: Szlovák vezetéknév, amely a mai irodalmi klampiar ’bádogos’ szó régi és nyelvjárási klampár formájából lett foglalkozásnév. Beidézem, hogy Anton Bernolák 1825. évi szlovák-cseh-latin-német-magyar szótárában milyen meghatározása szerepel ennek a szónak, és ez mutatja a foglalkozás történeti tartalmát is: ’bátokos (sic!), töltséres, pléh vagy islóg tsináló míves’ [islóg = apró fémlemezkék ruházat díszítéseként, hímzésként; lemezzé kalapált fém, pléh; veret 〈bútor, könyv, lószerszám stb. díszítésére〉].
A szlovák szó a mai irodalmi német Klempner ’bádogos’ szó (sziléziai) nyelvjárási klamper alakjának átvétele a szlovák -ár foglalkozásnév-képző beleértésével.
A magyar Kolompár családnév a magyar kolompár ’bádogos; üstkészítő, rézműves’ szóból lett foglalkozásnév. Erről a magyar szóról a legfrissebb etimológiai irodalom azt tartja, hogy „Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szlovákból. […] A szlovák eredetet mellett szólnak a kultúrtörténeti tények. A kolompár alak a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával és a kolomp népetimológiás támogatásával keletkezett. A 2. jelentés [’vándorcigány’] azzal függ össze, hogy a magyarországi cigányok üstkészítőkként, rézművesekként stb. tevékenykedtek. Németből való származtatása kevésbé valószínű.”
Ui. Az @altenberger idézte MI a Tótfalusi István írta „Magyar etimológiai szótár”-ból vette át az információt. Ez a mű nem a legnaprakészebb és legprecízebb forrás.
"A kolompár szó eredete a német klampfer (bádogos), ami a klemmen (összeszorít, összekapcsol) ige alapján alakult ki, majd magyarosodott a kolompár-rá.
A klampár szó pedig valószínűleg a kolompár-ral rokon, de a pontos etimológia nem teljesen egyértelmű. A kolompár szó jelentése (Magyar etimológiai szótár) 'üstkészítő, üstfoltozó, vándorcigány', A bajor-osztrák klampfer ('bádogos') magyarosodott alakja a szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldásával; a szóvég a foglalkozásneveknél (bognár, kalmár, kufár) gyakori -ár végzetet vette fel
Míg a klampár szó jelentése hasonló, de a pontos értelem a nyelvjárástól függ."
Azért kíváncsi lennék a természetes intelligencia véleményére is!
Káel: Nagyon valószínű, hogy a Kájel családnév alakváltozatáról van szó. Hasonlóhoz l. a Bájer családnév Báer változatát. Ezekben a j betű eltűnését a hiperkorrekt helyesírás okozhatta. Az á és e magánhangzók közt ugyanis a művel magyar köznyelv nem ejt hiátustöltő hangot, de nyelvjárásokban és a köznyelv alsóbb regisztereiben itt j-t ejthetnek, vö. pl. a reá szócska /rejá/ ejtését. Egyesek a Kájel névben a j-t ilyen szubsztenderd jelenségnek vélhették, ezért írásban „kijavíthatták” az irodalmiasabbnak vélt Káel formára.
A név előfordulásai (mint Káel, mind Kájel alakban) alapvetően a magyar-szláv nyelvhatárra lokalizálhatók. Emiatt is úgy vélem, a szlovák nyelvjárási kajel ’biztosítóék, alátét; a kaptafa felső, levehető része’ szónak az előállítóra vagy felhasználóra utaló foglalkozásnévi alkalmazása lehet. Ez a szlovák szó a családnevet is adó német Keil ’ék; (régen továbbá) cövek, karó; durva, goromba fráter’. Emiatt szó lehet a német családnév szlovák hangtannak megfelelő honosodásáról. Az sem zárható ki teljesen, hogy a német név ilyen változata magyar eredménye is lehet, de ekkor a második szótagban inkább i hangot várnánk, vö. német fein ’finom stb’ > magyar fain ~ fajin ~ fájin.
NB. A FamilySearchön (és az USA-ban) előforduló sok Kael név nem ide tartozik, hanem a holland-flamand Kaal családnév történeti írásmódjáról van szó. Ez ragadványnév a holland kaal ’kopasz’ melléknévből, tehát a német Kahl vezetéknév megfelelőjéről van szó.
Emlékezni vélek egy műsorra, amelyben szó került arról, hogy a műsorvezető Rákóczi Ferenc családja is a bükkszentkereszti (valójában: újhutai) elkeresztelésben érintett.
Czverencz: A német Zwirn ’cérna’ szó régi zwerne alakján a magyaron kívül (vö. cérna) a szlovák is átvette cverna alakban. Ennek kialakult cveren- töve is, l. pl. a cverenka ’(vékony) cérnaszál’, cverenný ’cérna-, cérnából készült, azzal kapcsolatos’ szavakat. Ez a tő az -ec személynévképzővel is kiegészülhetett a *Cverenec szót, illetve vezetéknevet adva. Ilyen családnevet a névtárakban nem találtam, csak egy 1950-es évek végi csehszlovák film fikciós karakterének neveként adatolható. Ez azonban mutatja, hogy ilyen név régebben spontánul is kialakulhatott, csak idővel kiveszett. A név utolsó szótagjából a magyarosodás során eshetett ki a magánhangzó a /cverenc/ kiejtésű névalakot adva. Adalék lehet, hogy a FamilySearchön egy 1799. évi keresztelési bejegyzésben az anya vezetékneve Cverenczin, azaz német -in asszonynév-toldalékkal van kiegészítve, így a magyarosodás előtt / mellett németesedéssel is számolhatunk.
A feltételezett Cverenec vélhető jelentése az, mint a szlovák családnévként máig kimutatható Cverenkár névé: ’cérnás, cérnakészítő iparos’. A FamilySearchön előbukkan a csehes Cverenda forma és van egy lengyelországi, de szlovákosan írt Cverenik. 1852-ben a horvátországi Karlovacban szerepel Cverenz, de nem tudni ez elsődleges horvát vagy Magyarországról átkerült név-e.
Az anyai nagyanyám halálakor derült ki nálunk is, hogy máshogy van anyakönyvezve, mint ahogy kellene. Szép szlovák családneve volt, de az egyik anyakönyvvezető önkéntelenül is magyarosíthatta a hangalakot. (A j hang után a szlovákban az a mindig rövid, de az magyarban a szláv -ak névvégződés mindig megnyúlik: az eredmény nagyon rosszul hangzik a szlovák fülnek).
Ezek azonban a XX. sz.-ban szerintem inkább már csak esetleges fejlemények, különösen, ha a korábbi korok úzusával hasonlítjuk össze. Meglehet, hogy a Sedlmeier-ből a XX. sz.-ban is egy anyakönyvi elírás folytán egyszer csak Szedlmajer lesz, de ennek a valószínűségét én már anekdotikus mértékűnek vélném.
Ugyanakkor a legújabb kori magyar kultúrát átjárta a német az átlagos népesség szintjén is. A Monarchia felbomlása után is mindenki igyekezett kijutni legalább a Mariahilfer Strasséra. Így aminek „külföldi” hangzása volt, ahhoz sokan tudták társítani a németes írásképet vagy azt, amit ők németes írásképnek véltek. (Jelenleg ugyanez van az angollal.) A Szedlmajer annyira idegen hangzású név, hogy még egy németül nem tudó egyházfiban is triggerelhette ezt a beívódott németes kultúrréteget, azaz legalábbis kétesélyes volt, hogy a füllel hallott alakot magyaros vagy németes fonetikával jegyezze le. A Viniczai > Viniczay szerintem nem teljesen analóg a Sedlmeier > Szedlmajer alakulással, mert az előbbi a magyar helyesírási rendszeren belüli lehetőségek közt egyenlő súlyú (nyelvészeti kifejezéssel egyaránt jelöletlen) változatok közti választásról szólt.
Mind anyakönyveket lapozgató, elég sok olyannal találkozok még a XX. századból is, hogy másként írják, elírják az anyakönyvben a neveket - akár egy bejegyzésen belül is. És vagy nem veszik később figyelembe, vagy az megy tovább:
Az utóbbi években volt néhány ilyen átnevezési példa:
A magyaros Szedlmajer alaknak 1895 előtt (de talán még az 1840-es évek előtt) kellett kialakulnia. Ugyanis 1895 az októberében indult Magyarországon a polgári anyakönyvezés, és ezzel merevedtek meg végleg a családnevek. (De már a század elejétől jöttek ki ezt szorgalmazó, Magyarországra is érvényes császári-királyi rendeletek.) Aki addig kitartott a nevének az eredeti írásmódja mellett, az ezt követően azt megőrizte. Azt megelőzőleg viszont tényleg az a fő szempont, amit @vadász2 jelzett, hogy az egyházi anyakönyvet vezető egyházfinak milyenek voltak a nyelvi preferenciái. Az a forgatókönyvet, hogy valakinek a bajorországi születési anyakönyve még németes alakot tartalmaz, a magyarországi halotti anyakönyv pedig már magyarosat, én nem zárnám ki, de kevéssé valószínűnek tartom. Az első generációs betelepülők ugyanis magyar nyelvismeret hiányában még inkább anyanyelvi környezetbe költöztek be, ahol a pap is tudta az adott nyelvet. Petőfit (annak ellenére, hogy ő már nem első generációs volt) szlovák lelkész konfirmálta Pesten. A magyarosodás jellemzően már a második és harmadik generáció útja. Rákóczi Ferenc műsorvezető nem az erdélyi fejedelmi család rokona. Valamelyik bükki szlovák faluban (pontosan már nem emlékszem) a magyar érzelmű pap elkeresztelte a szlovák lakosokat történelmi magyar családnevekre hátha ettől megmagyarosodnak. Ez jelzi az egyházfi befolyását, de egyben arra is példa, hogy az adott esetben természetes úton történő magyarosodásról lehet szó, mert mesterséges úton „jó magyar” nevekre cserélődtek le a korábbi idegen vezetéknevek. És ez igaz a XIX. sz. magyarosítására is, mert ebben az időben már a feszesebb ügyvitelt végző egyházközségek esetén is BM-engedély kellett a névváltozáshoz. Ez teszi lehetővé, hogy ebből a korból a névváltozásokról valamelyes képünk legyen: https://mek.oszk.hu/07400/07431/
Szedlmajer: Német jogállási név, amely egy Sedelhof ’»székbirtok«, adómentes nemesi birtok’ bérlőjét (németül Meier) jelöli. A név sok írásváltozatban létezik: ezek a Forebears.io adatai szerint (névforma, előfordulások száma, előfordulások centruma).
A név két tagját külön vizsgálva megállapítható, hogy a köznémet úzus szerint a Sedel- és a Sedl- íráskép azonos kiejtésű. A köznémet ejtést itt alapvetően a délnémet nyelvjárások befolyásolják, ezért a Sedl- biztosabban utal a délnémet (Oberdeutsch: bajor-osztrák, alemann, sváb, dél- és keletfrank) háttérre. A Sedel- írásmód a nyelvjárások közti kompromisszumként jelenik meg a szabályozott német helyesírásban, és mindenki a saját nyelvérzéke szerint ejtheti az -el-t két hanggal [əl]-ként vagy egy szótagértékű [l̩]-ként.
A név utótagja a mai nyelvben kiavult és önállóan ’intéző, jószágigazgató, gondnok; (paraszti) haszonbérlő, (nemesi) örökbérlő’ értelmű szó, ezért nincs a moder német helyesírás szerint kanonizált alakja. Grimm a nagyszótárába Meier alakban vette föl, ezért ezt tekinthető a legsemlegesebb írásformának. Ez egyébként a német helyesírást kialakító elveknek leginkább megfelelő forma. Grimm a Maier alaknál az alnémetre és a bajorra utal, ugyanakkor ez az etimológiailag indokoltabb forma, mivel a klasszikus latin maior ~ major ’nagyobb, idősebb; (főnévként) vminek a vezetője, felügyelője’, középkori latin major (villae) ’uradalmi felügyelő’ szó átvételéről van szó. A Meier ezzel szemben a helyesírás fonetikus alapjaiból követezik, és a nyelvterület közepére, valamint az irodalmiasabb helyesírást használókra jellemző. A y-s formák a történeti helyesírás szerinti alakokat őriznek; ez a különbségtevés nagyban párhuzamos a magyar -i és -y végű vezetéknévformák kettősének. Ahogy az is igaz, hogy a történetiségben ugyanaz a személy mindkét alakot használhatta, és csak a polgári anyakönyvezés „fagyasztotta” be mintegy véletlenszerűen a jelenlegi írásmódot. A Mair ~ Mayr formák ugyanúgy a délnémet ejtést rögzítik írásban is, ahogy a Sedl- is.
A Meier stb. önmagában a leggyakoribb német vezetéknevek egyike. Ezért is kombinálódik gyakran valamilyen előtaggal, hogy ezáltal specifikusabb, nagyobb megnevező erővel bíró nevet alkosson. Az ide tartozó önálló névformák gyakorisága a Forbears.io adatai alapján a következők (névforma, gyakorisági helyezés, előfordulás centruma):
Böröndi: Magyar -i képzős lakosnév, amely Börönd településről történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra, illetve az ottani birtokra utal. Ez a település a mai Zala megyei Hagyárosbörönd község részét képezi. A település neve a gyakoribb Berend helynév ö-ző változata. A Berend helynevek eredete vitatott, elsősorban személynévi eredetűnek vélhető, azaz az első telepítő, a névadáskori elöljáró stb. személynevével azonos. A személynév összefüggése a régi Berény személynévvel nem világos, valamint az sem, hogy altaji eredetű primer személynévről van szó, vagy altaji eredetű népnévből-törzsnévből lett személynév. A végső etimológiai kísérletek között ott van az ótörök *berendi ’aki megadta magát’ igenév, a mandzsu-tunguz *berin ’íjász’ szó a magyar -d kicsinyítő képzővel stb.
Böröndi (rövid ö-vel)a Szendi Ruszin Romulusz nevét tőle kérdeztem meg,Ruszin Romulusz névvel született és házassága után felvette a felesége nevét is, a Szendit
