OFF: Én Berki Krisztián olimpiai bajnok tornászt sajnáltam mindig, miközben a névrokona vasaltatta a heréit.
ON: Nem véletlenül szerepel az anyakönyvi eljárásról szereplő törvényben, hogy "53. § (1) Az egy családhoz tartozók vagy azonos családnevűek megkülönböztetésére szolgáló betűjelet a családi név részének kell tekinteni, az nem minősül külön tagnak."
Vitályos: Az ókori latin Vitalis ’életerős, eleven’ személynév magyarosodott alakja. Ugyanezt a személynevet később a latinhoz közelebbi Vitális alakban is átvettük. Több korai szent neve volt, akiknek a tiszteletére kapták a középkorban a felmenők ezt a személynevet, amely a leszármazottak öröklődő megkülönböztető neveként, azaz képzőtlen apanévként lett családnévvé.
Bár a magyar nyelvterületen nem volt olyan elterjedt név, de Olaszországban (Vitale) és a keleti szláv területen (orosz Виталий, ukrán Віталій / Vitalij) népszerű volt (van).
Kosza: Az 1720. évi összeírás adatai szerint a Kosza családnév az ország minden vidékén előfordult: keleten (Bihar, Zaránd), északon (Nyitra, Zólyom, Liptó), nyugaton (Veszprém) és délen (Baranya).
Kázmér Miklós a magyar családnévszótárában a Kósza és a (történeti helyesírású) Koza családneveket a kósza ’kóborló, csavargó’ melléknévre vezeti vissza mint az életmódra utaló ragadványnevet. Esetleg a Kosza családnév is idevonható harmadik alakváltozatként.
Szintén Kázmér adatolja a Kosz családnevet, amelyet a kosz ’fonalgomba okozta bőrbetegség; ótvar; aranka <gyomnövény>’ szóval kapcsol össze. A nevünk lehet ennek az alapnévnek -a kicsinyítő képzős változata.
Végére hagytam azt, amit a legvalószínűbbnek tartok. Lehet a Kasza vezetéknév olyan alakváltozata, amely a kasza ’szálas termények levágására használatos, hosszú nyelű kézi szerszám’ eszköznév eredetibb kosza ejtésformáját őrizte meg. Ezt elősegíthette az, hogy a név a fenti XVIII. sz.-i elterjedésében főként a szlávokkal érintkező területen mutatkozik, és a szláv nyelvekben ez a szó o-val ejtődik, pl. horvát-szerb kosa / коса ’kasza, a szűcs acélkése’, szlovák kosa, ide értve a románt is, ahová szintén o-val került be a szótő, pl. cosi ’kaszál’, cosaş ’kaszás; szöcske’.
Az előző bekezdésbeli etimológia megengedi azt is, hogy a szlávok (is) lakta környezetből származó családok esetén szláv eredetű legyen a vezetéknév a szláv kosa ’kasza’ szóról.
További szláv etimológiai lehetőség a hajviseletre utaló horvát-szerb kosa / коса ’haj, hajszál’, ukrán-orosz коса (kosza) ’hajfonat, copf’, szlovák nyelvjárási kosa ’hajfonat, copf’.
Azt nem tudom, hogy volt-e már Pócs, de mindenesetre könnyű: Kázmér szerint a Pál régi becézője. Kiss Lajos a Máriapócs cím alatt ugyanezt írja. (Családnévként tehát jelöletlen apanévi eredetű.)
Güth: A mai német Güte ’jóság, jóindulat, szívesség, kedvesség’ főnévből eredő, belső tulajdonságra utaló ragadványnév. Azonos értelmű tehát a gut ’jó, jól nevelt, szorgalmas, előkelő barátságos hasznos’ melléknévből eredő német Gut családnévvel, csak a tartalmat kifejező alapszó szófajisága tér el. A Güte szó végső -e-je az ófelnémet -ī absztraktívumképzőre megy vissza, amely így umlautot okoz. A német nevek végén álló hangsúlytalan, mormolt -e hajlamos a lekopásra, amelynek révén -e-s és -e nélküli névpárok jöhetnek létre, vö. a nemrég elemzett nevek kapcsán említett Ecke ~ Eck, Droste ~ Drost eseteket. A t helyetti th egyszerű helyesírási archaizmus mint a magyarban.
Ui. A német Gut családnév a fenti gyakoribb, belső tulajdonságra utaló ragadványnévi eredet mellett ritkábban a Gut- előtagú régi német személynevek (pl. Gutwald, Gutwein) önállósult rövidüléséből is származhat, amely így a leszármazottak felmenőre utaló megkülönböztető neveként képzőtlen apanévi motivációjú. Ebben az esetben a Gut- előtag teofórikus értelmű, és a mai német Gott ’isten’ szóval köthető össze,
Garzó: A vezetéknév már az 1720. évi összeírásban is szerepel elsősorban a Somogy megyei Csököly településen, de egy-egy családfő mutatkozik Nagyzerénden (anno Zaránd vm., ma Zerind, Románia), Solton (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.), Nagyszalontán (anno Bihar vm., ma Salonta, Románia) és Kecskeméten (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.).
A név magyarázatára az alábbi lehetőségek merültek föl bennem.
1. A horvát történeti szótárban szerepel a garzon ’legény, ifjú’ szó, amely családnevet is adott. A XVIII. sz.-i Somogy megyei centrum felveti annak a lehetőségét, hogy egy Garzon személy- vagy ragadványnevű feltelepülő horvát leszármazottai kapták a felmenőjükről a megkülönböztető nevüket, amelyet a gyakori magyar -ó végű nevek magukhoz hasonítottak.
2. Kázmér Miklós magyar családnévszótára nem ismeri a Garzó nevet, de a Gorza vezetéknevet, amelyet a Gorzsa név alakváltozatának tart. Talán kialakulhatott a Gorza névnek o : a > a : o (ó) hangátvetéses változata (vagy a hangátvetéssel azonos eredményt adó módosulása), amely kialakíthatta a nevünket. A Gorzsa családnév a használt eszközről vett közvetett foglalkozásnév, vö. a magyar gorzsa ’farúd, a végén kiálló szegekkel felfegyverzett szerszám, melyet a jég alatti halászatnál a vezér- v. hajtóléc hajtására használnak’ közszót.
3. Az olasz névtárak ismerik a Garza, Garzi, Garzo családneveket, amelyeket (kérdőjellel) gyapjúfésülő vagy textilmunkás szakmához kapcsolódó megnevezéshez társítanak. Ennek alapján esetleg olasz bevándorlás is szóba jöhet úgy, hogy a név idővel betűejtéssel honosodott meg.
Nmem óriási, de engem piszkáló érdekesség. Egy pécsi ujságíró neve: Güth. (Az ü-nek ejtendő u talán valamely magyar-német dialektus, vagy elírás, ami úgy maradt?)
A magyar beszéd szó a szláv besěda szó átvétele. Az átvételkor a szóvégi -a-t a magyar birtokos személyjelként értelmezte, ezért elvonta: hasonló alakuláshoz vö. kolbász < szláv kl̥basa. A beszél ige a beszéd szó kötőhang nélkül kapcsolódó -l igeképzős származéka a *beszédl > beszéll > beszél alakváltozatokon keresztül. Az ómagyar igék -dl > -ll alakulásához vö. hall < hadl (a Halotti Beszédben „Hadlaua choltat” ’hadlavá [=hallá] [a] holtát’), vall < *vadl > vádol (szó- és jelentéshasadással).
A szláv besěda szó már az ószlávból adatolható ’beszélgetés; szó’ jelentésben, és gyakorlatilag minden szláv nyelvben a jelenkorban is megtalálható, gyakran kibővült jelentéssel. Pl. szlovák beseda ’társalgás, beszélgetés; összejövetel, vitaest; beszeda <körtánc>; kultúrotthon, társaskör’, és származékai: besiedka ’lugas, kert házacska; <ritkán> elbeszálgetés, terefere’, besednica ’hírlapi tárca’ — orosz беседа (beszeda) ’beszélgetés, társalgás; megbeszélés, eszmecsere; (eszmecserével egybekötött) előadás; interjú <újságban>; <régi, táj> gyülekezet, társaság; <táj> esti mulatság, cécó; <táj> pad’ — horvát besjeda ~ szerb беседа / beseda ’beszéd, szónoklat’. A magyaron kívül a ezt a szláv szót átvette az albán (bisedë) és a román (beseadă) is.
Az Új magyar etimológiai szótár, amely a szavak történeti jelentéseit is tartalmazza, az ugor eredetű szó esetén jelzi a XIII. sz.-ból a ’beszéd; az, amit vki mond’ jelentést, és hasonló értelme (’beszélés’) van a korai szólás, illetve birtokos személytagos szólta származékainak. Az uráli eredetű mond ige jelentése ’szóban közöl vmit’; a belőle képzett mondás igei főnév értelme, valamint a mondat származék korai jelentései átfedők a beszéd-ével.
Nincs arról szó tehát, hogy a magyar nyelvben ne lett volna korábban megfelelő a beszéd jelentésére, sőt több is volt, és ehhez csatlakozott szinonimaként a beszéd. A nyelvek szinonimaként olyan szavakat is hajlamosak átvenni a velük kapcsolatban lévő nyelvektől, amelyek jelentésére már van szó. Adott esetben akár a beolvadó szláv szubsztrátum „ragaszkodását” is láthatjuk a korábbi nyelv otthonos szavaihoz. A szinonimák (legyenek azok akár ősiek, akár átvétel után meghonosodottak) egymáshoz képesti földrajzi, jelentésbeli vagy konnotációval színezett használata idővel változhat. Itt is olyasmit láthatunk, hogy teljes szinonimákból részleges szinonimákká váltak a megnyilatkozás hossza szerint: a beszéd több mondatból áll, a mondat pedig több szóból.
Ui. A szláv nyelvekben is vannak a besěda szónak szinonimái. Látható, hogy ezen belül a besěda elsősorban a beszéd szociális aspektusaihoz kapcsolódik, míg a govor ~ hovor, poveda stb. inkább a pragmatikai és az általános szintre utalnak. A szlávon belüli jelentésdifferenciálódás azonban az átvételt követően már nem hat (nem hatott) a magyaron belüli szótörténetre.
A Beszeda nem igazán nagyon ritka magyar családnév. Nyilvánvalóan szláv, de ami nekem érdekes: a magyar "beszéd", "beszél" szó ugyanígy szláv? és ez furcsa: 1) a beszédre nyilván volt másik szó, amit eszerint kiszorított a szláv jövevényszó, de mi lehetett az ősibb? annak nyomaveszett? 2) melyik szláv nyelvben maradt meg, mert az ismertebbekben ez a "govorit". (Povedal is?)
Taliszter: Ilyen formában semmilyen etimológiai alapot nem tudtam találni hozzá. A lehetséges írásváltozatokat is figyelembe véve egyértelműen csak magyarországi elterjedésű névnek tűnik, ugyanakkor a hangalakja nyilvánvalóan nem magyar. A jelenlegi adatok szerint Vas megyei centrumú névnek bizonyul, és ez mutatkozik a FamilySearch (FS) adatbázisát is vizsgálva: a XX. sz. elején Bélbaltavárról és Csehimindszentről kerülnek elő anyakönyvi rekordok.
Akad Taniszter név is, amely szintén Vas megyei és egy leheletnyivel gyakoribb. Az FS szerint a korai adatai ennek a névnek is Bérbaltavárról vannak, de már a XIX. sz. elejéről. Emiatt úgy gondolom, a Taliszter név a Taniszter családnév alkalmi elváltozása lehet valamelyik viselőjének vagy lejegyzőjének tévedéséből.
A Taniszter név már etimologizálható, minthogy XVII. sz.-i szótárban szerepel a krajnai szlovén tanister szó ’zsák, iszák; bendő’ jelentéssel. Egy magyarországi szlovén kaphatta ezt a nevet a szlovén nyelvű környezetétől viselőre, tulajdonosra utaló metaforikus vagy a készítőre utaló metonimikus ragadványnévként. A szlovén szó kiavulásával (esetleg a viselők magyarosodásával) megteremtődött a feltétele, hogy a már motiválatlan (azaz ismert szóhoz, jelenséghez nem kapcsolódó) hangsorban a generációk közti átadás során egy családi ágban n > l hangváltozás lépjen fel.
"magyarországi? Érdekes lenne, hogy a világ ilyen távolri részén is ki tudna alakulni egy ilyen név."
Egy történelmi félreértés és a vándorlási útvonalak miatt alakult ki ez a jelentés.
A 19. század végén és a 20. század elején nagy számban érkeztek roma csoportok Latin-Amerikába (főként Argentínába, Brazíliába és Kolumbiába) Közép-Kelet-Európából.
Mivel sokan az akkori Osztrák–Magyar Monarchia területéről indultak el, a hatóságok és a helyiek „magyarnak” (húngaro) könyvelték el őket az útlevelük vagy a származási országuk alapján.
Mivel a bevándorlók ezen csoportja cigány életmódot folytatott (vándorlás, üstfoltozás, lótartás), a spanyol nyelvű közösségekben a húngaro szó sok helyen a „vándorló cigány” szinonimájává vált, függetlenül attól, hogy az illető tudott-e magyarul vagy volt-e magyar identitása.
Érdekesség, hogy emiatt a valódi (nem roma) magyar kivándorlókat néha meglepetés érte, amikor „húngaro”-ként azonosították őket, feltételezve róluk a vándorló életmódot.
Kolumbia: Itt a legélőbb ez a jelentés. A hétköznapi nyelvben a húngaro szót (vagy a gitanos húngaros kifejezést) kifejezetten a vándorló életmódot folytató romákra használják.
Mexikó: Számos irodalmi műben (például Gabriel García Márquez: Száz év magány) a vándorló cigányokat húngarókként említik, akik technikai újdonságokat (pl. mágnest, távcsövet) hoznak a falvakba.
Argentína: Itt is elterjedt volt, de a nagy létszámú valódi magyar emigráció miatt a szó jelentése kettévált: megkülönböztetik a „magyarországi magyart” és a „vándorló húngarót”.
Chile és Peru: Ezekben az országokban is a „kelet-európai cigány” szinonimájaként rögzült a kifejezés a népnyelvben.
Ungaro: A Wikipedián külön szócikk van a brazíliai olaszokról, akik (ha a származást nézzük) a teljes brazil lakosság 15%-át alkotják. (Argentínában pedig a népesség 2/3-ának van olasz felmenője, l. az előző pápát, Ferencet is.) A XIX. sz. közepétől több millió olasz vándorolt ki mindkét amerikai kontinensre. Amanda Ungaro is a brazíliai olaszok közé tartozik, és így már érthető a családneve, minthogy Olaszországba könnyebben eljutottak magyarok, akik ott a származásuk alapján kaptak ragadványnevet, amely idővel vezetéknévvé szilárdult. A magyar itt nemcsak etnikumot jelölhet, hanem tágabb értelemben vett magyarországi származást is. (Oroszul a венгерец / vengerec szó ’házaló kereskedő’ jelentésű, de eredeti jelentése ’magyar/magyarországi férfi’, ugyanakkor a névadó házaló kereskedők jellemzően szlovák származásúak voltak.) Ungaro ragadvány-majd, vezetéknevet kaphatott ezenkívül olyan olasz is, akinek kereskedőként vagy magánszemélyként Magyarországgal vagy magyarokkal volt kapcsolata. Az Ungaro családnév elterjedéséhez l. https://forebears.io/surnames/ungaro
Skiba: Próbáltam a magyaros olvasatú [ʃkiba] hangalakhoz romani (cigány), beás vagy román etimont találni, amely a név alapjául szolgálhatott volna. Nem találtam, sőt más nyelvi lehetőség sem akadt. Ezért úgy gondolom, a magyaros olvasatú Szkiba névnek lehet olyan változata, ahol az eredeti idegen helyesírású Skiba íráskép betűejtéssel magyarosodhatott.
Ez az elgondolás az elsősorban lengyelországi elterjedésű Skiba, illetve az ukrajnai Скиба (Szkiba) névhez vezet, amely a lengyel skiba ’nagy szelet kenyér; a szántás során az ekével levágott és félretett keskeny talajcsík’, ukrán скиба (szkoba) ’nagy/vastag darab/szelet’ szóból lett ragadványnév. (Talán a viszonylagos jómódra utalhatott, mert nagyobb darab kenyér juthatott az étkezéshez.) A név Skyba írásmóddal Szlovákiában is jelen van, elsősorban keleten, így ott ruszin provenienciájúnak tűnik (a megfelelő közszó a szlovákban skyva ’kenyérszelet’ alakú). Ha helyes az elgondolásom, akkor cigány névként így elsősorban kárpáti cigány eredetűnek vélhető, és a család a szlovák-ruszin népességmozgással együtt kerülhetett délebbre.
A Katz családnevet a 17. századtól kezdve használták hagyományosan az askenáz zsidó közösségekben, olyan személyeket jelöltek, akik Áron főpap leszármazottaihoz tartoztak.
A Katz egy mozaikszó (abbreviatura), amely a Kohen (pap) és a Tzedek (Cedek) (igazság/igazságos) szavak kezdőbetűiből (Kaf-Cade) áll össze.
A Katz is hasonlóan „kétfedelű” név, mint a Kohn, azaz a zsidó etimológia mellett van német motivációja is. Lehet egyrészt a német Katze ’macska; ostromgépek mozgatható védőtetője’ főnév rövidülésével előállt metaforikus vagy metonimikus ragadványnév, másrészt lehet a német Achatz ’Akakiosz, Acacius’ egyházi személynév, illetve az abból lett képzőtlen apanév csonkolt formája is.
