Beszélgetőhely babájukat 2010 első felére tervező, vagy esetleg már váró (leendő) anyukáknak, apukáknak. :)Beszélgessünk, osszuk meg a várandóssággal kapcsolatos kérdéseinket, problémáinkat, tapasztalatainkat! :-)
A nagydologtól érzelmileg nehezebben válnak meg, nálunk mind2 gyerek elbújt a sarokba, ha dolga volt. Tudta, érezte az ingert előre, de csak pelusba ment sokáig. Biztatni kell, jön az majd.
Ovis betegségek. Sajnos odahaza nem fordítanak elég figyelmet a higiéniára, értem ezalatt a legegyszerűbbet, hogy kezet mosunk. Itt érkezéskor, evés előtt, evés után kötelező kézmosás van. Eredménye, hogy sem a 3 évesem 4 hónap alatt, sem a 7 évesem 9 hó alatt SEMMIT nem kaptak el. Igaz, előtte sem voltak egy nagy beteges fajták. A kisebbnek volt 2x 2-3 napos orrfolyása, de az inkább az enyhe idő hozadéka volt.
Ezt az embert most ismered meg igazából, most vizsgázik abból, hogy milyen valójában... Komolyan mondom nem értem, miért nem lehet kulturáltan elválni. Attól még hogy szerelmes, lehetne benne annyi becsület, hogy legalább titeket korrektül lerendez. De amit írsz... sajnos arra vall, hogy egy kicsinyes, manipulálható, kisstílű figura.
Egyébként igen, benne van a pakliban, hogy ha végre lehiggadt, akkor elkezd másképp muzsikálni. Ilyen sztorit is ismerek, csak vice versa, csak ott nem a férj lépett le hanem a feleség, aztán visszakönyörögte magát...
Nyilván nem ismerem a teljes történetet, de az biztos, hogy ha te higgadtan kezeled az ügyet (tudom, hogy nehéz) és találsz egy jó ügyvédet, akkor anyagilag kedvezőbben is kijöhetsz az ügyből, pld. a gyermektartás az jár, olyan nincs, hogy nem fizeti. Pld. a kollégám ex felesége, most intézett egy tulajdonrész foglalást mivel a manusz nem fizette a gyerektartást. Az sokkal többe kerül mint maga a gyerektartás... Utána lehet nyúlni mindenkinek, csak legyen az embernek hozzá idegrendszere.
Nekünk a bölcsi nem nagyon jött be, nagyon sokat volt beteg a gyerek az ősztől (mióta bölcsibe járt), gyakorlatilag egy-két nap bölcsi után betegség és antibiotikum-kúra következett. Mostanság a torok- és fülfájós bajokat lecseréltük hányás-hasmenésre, 2 héten belül már a második hányós-fo..ós kört nyomjuk.
Ráadásul szegénykém most tanulgatná a szobatisztaságot, és pl. a múltkori fo..ás (ergó pelenkázás) is eléggé visszavetette, pedig akkor már a pisi esetében majdnem mindig szólt. Most megint egész jól ment, erre itt a következő hasmenés....
A kakit viszont csak pelusba hajlandó nyomni, nem tudom mi a baja a WC-vel/bilivel, ha a pisit már ügyesen oda csurgatja?!
Amiket művelt..és it már nem csak a megcsalásról beszélünk....ezek után nem tudnám visszafogadni! Ő edig nem jönne vissza, ha beledöglene a hiányomba sem. Annál önfejűbb....a gyerekeket sem fogja sokáig elvinni, erre mérget veszek! Sőt, a gyerektartást is leshetem egy idő után. Ez az ember nem az az ember, akivel én éltem....
Ha rengeteg pénze van, neked pedig lenne egy jó ügyvéded, akkor talán érdemes lenne őt egy kicsit megf*ngatni... illetve ne döntse el ő egyoldalúan, hogy eladja a házat.
véletlenül néztem be ide... én épp olyan embert keresek aki jól beszél angolul és németül... szúkségem van egy beszerzőre, aki leadja a rendeléseket és intézi a fuvart, nem nagy ördöngősség sztem... érdekel? sway
Boldogok is voltunk. Milán születése után 2 hónappal még a föld felett jártunk. Aztán elfáradtunk, a hosszú tél, a bezártság bennem nagyon megtette a hatását, kissé be is depiztem, ő ugye persze eljárt dolgozni, neki tényleg nem igazán változott két gyerek után sem semmi. Én pedig nem tudtam felvenni a versenyt a munkahelyen lévő mindig csinos, kosztümös, kisminkelt nőkkel, akik közül az egyik nem átallott egy 2 gyerekes nős férfit elvenni a családjától. Lebukott, egy hét múlva már az ügyvédnél ültünk. Nekem még borzalmasan fáj, neki nem, ő boldog a nőjével, el akarja adni a házat, amit olyan gondosan újítgattunk, szépítgettünk, én meg valószínűleg mehetek egy másfél szobás panelba. Neki rengeteg pénze van, ő jól jár mindenképpen. Na meg a nője is.
Hú, hát nagyon sajnálom. Amit olvastam, láttam tőled (szülésleírások, videók) mind azt tükrözte, hogy mennyire boldogok vagytok együtt. Sajnos a gyerekek nagyon megterhelik a kapcsolatot, ha jól tudom, ti építkeztetek is, az is óriási stessz. Ráadásul a nő marad otthon bezárva 4 fal közé, az egész napja a gyerek körül forog, míg egy férfi folytathatja az életét, megy, dolgozik, új emberekkel találkozik... tényleg nem csoda, hogy ilyen gyakran egyszerűen elidegenednek egymástól a párok.
Sajnos ez már veszett fejsze nyele, ő beeszeretett a szeretőjébe, teljesen kifordult önmagából, mindenki előtt engem vádol, és olyanokat mond rólam, hogy mnetse a saját bőrét, hogy a hajam égnek áll. Én csak csendben szerettem volna elválni, de folyamatosan hallom vissza, hogy miket tesz, miket mond, a gyerekeket is lesz@rja, és ezért nagyon mérges vagyok, és így nem tudom lezárni. Nagyon jó embernek ismertem meg, vagyis jó társnak, de tévedtem, képes volt éveken erszetül színészkedni, vagy ez a nő fordította így ki, nem tudom, de már nem is érdekel. Rettentő fájdalmat okozott, és mégis én iszom mindennek a levét. Na meg a gyerekek.
Nagyon sajnálom, hogy nálatok is ilyen rossz a helyzet. Ez hihetetlen, hogy ahová nézek, mindenhol gondot, válást, szétmenést látok....és miért van az, hogy általában mindenhol a férfi a hiba igazi okozója???? ...mégis a nő szenved/gyerekek szenvednek...
Már 7 hónapos? Te jó ég...én azt hittem még csak 2-3...
Ez nem jó hír, tényleg, és nagyon nehéz időszak lehet, de talán lehet még "javítani rajta" (lásd másnak is volt már hasonló problémája itt a topikon, ott ha jól emlékszem mégiscsak visszatalált apa a családhoz...reméljük azóta is minden rendben). Persze ha már végérvényesen összetört a kapcsolatotok és a bizalmad benne, akkor nincs értelme együtt maradni. :-(
Hát mi sem a nagy rózsaszín ködben élünk már elég régóta, nálunk apunak nincs munkája tavaly ősz óta, és igazából nem túl sokat tesz a helyzet megváltoztatására, én meg majd meggebedek, folyamatosan olvasom és írom az álláspályázatokat, motivációsleveleket, önéletrajzokat, nekem is, neki/helyette is, de sajnos olyan szakmáink vannak (kultúrszféra), hogy a nullához konvergál az esélye, hogy új munkahelyet kerítsek. És a folyamatos elutasítás már elhiteti velem, hogy egy rohadt kis "sz...rcsimbók vagyok", aki smemit sem tud, pedig van két diplomám, angolul és németül is beszélgetek, de mindez sehová sem elég, vagy túl sok...és fogalmam sincs, hogy fogjuk a gyereket felnevelni, és azt a biztonságot, életszínvonalat, amit pl. nekem megadtak a szüleim, én hogyan fogom biztosítani neki. De ez úgy tűnik csak engem zavar, apát nem...és már ebből a tehetetlenségből, egyoldalú küzdésből is rohadtúl elegem van...
Szóval megértem, ha valaki válni akar, mert ha anyagilag el tudnám egyedül tartani a gyereket, lehet hogy már én is elváltam volna (ill. mi nem is vagyunk házasok :-)...
Azóta Nati igazi ovis. Szeret járni, könnyű az elválás. Lassan csináltuk a beszokást, utána pár napig még volt sírás, főleg evésnél. Aztán abbamaradt, szereti a többieket, de ugyebár csak 4-en vannak :-) A gondozójuk viszi őket templomba (húsvét), átbuszoznak másik rendes nagy oviba, szóval nem csak otthon vannak. A szobatisztaság teljes már hónapok óta, nincs már pelenka. Alulról tud öltözni egyedül, felülről próbálkozunk. Imád "olvasni ", színezni, most már a tesójával (7éves fiú) is többet tudnak igazán együtt játszani. Sok finn szót is hazahoz, magyaráz :-) könnyű dolgokat a tesójával is finnül intéz.
Én intenzív nyelvtanfolyamra járok délelőttönként, utána megyek a gyerekekért, fél napos mindkettő.
ajjaj nagy lemaradasbanvagyok:) juli marcius 6-an 36 hetre megszuletett egy fantasztikus, osszessegeben egy oras vajudast kovetoen - ebbol ugy 15p volt igazan eros fajasokkal kisert de az konkretan mar a kitolas volt:) gatvedelem is volt es azonnal szokelltem semmi nem fajt es s nem okozott nehezseget! juliska kicsike most lehet igy ket es fel hetesen 3 kilo korul azonnal nagyon szepen szopott es azota is zabal mi meg megzabaljuk:)))
sokat dumaltunk a szulesznommel es orakon at lelkiztunk a nogyogyaszomnal is es bar ugy gondoltam hogy a felelem tovabbra is irto nagy bennem megis jo erzes volt hogy ok a segitoim... a dokineni nem ert oda csak amikor mar reg szoptattam es a mehlepeny is megszuletett csak a betapintast intezte o minden mast a szuledzno csinalt igaz sokmindent nem kellett tennie... 1 oraval juli erkezese elott meg indexet olvasgattam meg facebokokoztam nulla fajassal elfolyt magzatvizzel egyujjnyi tagulassal 45p mulva eltunt a mehszaj es en meg se ereztem a valtozast... konkretan a semmibol jott a kitolas:) hogy ez fejben dol el es igy dintottem vagy szimpla mazli nem tudom de nagyon szerencsesnek erzem magam hogy lett egy ilyen szulesem is ami alomszep es konnyed volt... es sziv alaku volt a mehlepeny! meg is csodaltak! en az eddigieket nem is lattam... hat igy tortent diohejban. en magam se hiszem el meg most sem:)
Van dúlám, Zsigánál is volt már, van egy dúlaszerű szülésznőm, és járok egy relaxációs valamire, egy nagyon klassz csajhoz, a módszer neve haptonómia. A félelem, a pánik meg egyre hatalmasabb. Így most már szinte biztosra mondom, hogy ha nincs túl késő hozzá, szóval nem valami villámtágulás és már nincs idő rá, akkor kérni fogok epidurális érzéstelenítést. Szerencsére a szülésznőm azt mondta, hogy az a lényeg, hogy informált döntést hozzak, és ha azt hozok, amiben ő biztos, akkor ő megszervezi nekem, ha kérek. Az orvosommal még nem beszéltem erről, de szerintem ő is támogató lesz. El se hiszem, hogy ilyesmire "vetemedek", de így 6-7 héttel a vége előtt úgy érzem, hogy millió fényévnyi távolságra van az, hogy feldolgozzam az előző szülést, illetve a nem tudom mit, ami lehet, hogy sokkal régebbre nyúlik vissza... és ezzel a hatalmas szorongáscsomaggal nem lehet nekiindulni a szülésnek...
irigylem saját korábbi magamat, amikor egyáltalán nem féltem. könnyű volt úgy, csak a jó izgalom.
Maja nagyon édes-vidám, cuki frizurával:)
Zsiga is olyasmibe jár valójában, mint a bölcsi, az Iván ovijában van egy kisovi, ami 3 délelőtt és csak 3 év alattiak vannak, összesen hatan a csoportban... de ősszel már indul a komoly nagyovizás:)
A szakdolgozatomhoz végzek kutatást az anyaszereppel, gyermekvállalással kapcsolatosan. Kérlek, töltsétek ki az alábbi (2 részből álló) kérdőívemet, hogy ezáltal reális képet kaphassak az anyai örömökről és nehézségekről! A kitöltés kb. 15-20 percet vesz igénybe.
Kineziológusnál, szülésfeldolgozó csoportban voltál esetleg? Ezek biztosan sokat segítenek! A szülés előtt, alatt és után is sokat segíthet egy dúla (ha esetleg még nincs), nekem is nagyon szükségem volt rá, pedig először egyáltalán nem akartam.
Zsiga nagyon helyes :-))))
Nekünk Maja bölcsibe jár még, bár most épp betegek vagyunk mind, de ő is az első naptól úgy járt be, mitha mindig is járt volna bölcsibe.
Viszont ahogy közeledik a szülés, úgy hatalmasodik el rajtam a pánik. AKKOR amikor megszületett Zsiga, nagyon büszke voltam magunkra, hogy megcsináltuk, de aztán átfordultak a dolgok, és elkezdett erősebb lenni az az érzés, milyen pokoli volt a fájdalom, mennyire nem dolgoztam együtt a babámmal, nem segítettem a szülést, hogy anniyra nem akartam valójában megszülni, hogy még a méhlepényt sem, hogy mennyi sérülést szereztem, hogy mennyi vért vesztettem, hogy el kellett altatni a méhlepény kioperálásához, hogy milyen hosszú volt a felépülés:( és lelkileg még mindig nem vagyok túl rajta, pedig többfrontos támadást indítottam a félelmeim, szorongásaim ellen, de már nincs elég idő (mondjuk 7 hét) és itt állok, hogy rettegek a szüléstől:( a legtermészetesebb szülést támogató orvossal és szülésznővel magam mellett, akik fantasztikusan jók, azon morfondírozok, hogy minimum EDA, de még jobb lenne hogyha valaki kivenné belőlem Julit és nem kellene újra végigmennem ugyanazon, amin Zsigával...
ugye hogy ez az egész sztori elég rémisztő? :((((
Viszont mivel már oly rég mutattam, itt egy kép Zsigáról, aki annyira nagyfiú, hogy elkezdett oviba járni a héten 3x és az egész olyan természetes neki, mint a bátyjának 3 év után. se. :)
