George Eliot: Middlemarch című regénye, ennek szereplői, a műből készült film és minden, ami még idefér: a kor, a "hely". Mit mond ma ez a regény, miért érdemes belefogni a 700 oldalas szövegbe?
Én is a filmet láttam előbb, és csak utána kaptam kedvet a könyv elolvasásához. (szégyen, de a film megnézése előtt még nem is nagyon hallottam a Middlemarchról)
Mindenesetre nagyon tetszett, és azóta be is szereztük DVD-n. Sajnos az angoltudásom nekem is kevéske ahhoz, hogy eredeti nyelven olvassam a könyvet, de talán majd megpróbálkozom vele.
Nagyon befolyásol, hogy előbb a filmet láttam és csak utána olvastam a könyvet. Így a belső vízióim szükségszerűen hasonlítanak a filmes helyszínekre és emberekre. Azért úgy gondolom, nagyon gondosan követték a filmet, alig tudok olyan jelenetet, ami kimaradt volna, illetve nagyon kevés a "költött" jelenet. A doktor érzelmei sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak, de hát valamivel el kell adni a filmet :)
Most majd a filmet is meg fogom nézni megint, a család nem nagyon érdeklődik, így nehezen találok 7x1 órát a film megnézésére. De talán a párom most hajlandó lesz végignézni, mert sokat meséltem neki a könyvből.
Pl azt felolvastam neki, amikor Mr Garth "treasury"-nek nevezi (gondolatban) a feleségét. Én is szeretnék a párom "treasury"-je lenni. Azt hiszem, ha nem is azonnal, de pár nap alatt megértette a dolgot és talán benne is leomlanak falak ezzel kapcsolatban.
"No manner could have been less like that of Punch triumphant than Caleb's, but his talents did not lie in finding phrases, though he was very particular about his letter-writing, and regarded his wife as a treasury of correct language." 40.fejezet
"Alig van viselkedés, ami kevésbé hasonlítana Punch-éra (ez egy gúnyrajzfigura a XIX.sz. elejéről, úgy sejtem), mint Caleb-é, de az ő tehetsége nem is a kifejezések megtalálásában rejlett, bár elég gondos volt a levélírásban, és a feleségét tekintette a helyes nyelvhasználat kincsesházának."
Úgy néz ki, hamarosan meglesz a film is. Kinek hogy tetszett, mennyire a regény filmen? - ami nem ugyanaz, mint a regény pontos megfilmesítése. Egyébként Eliottól ki mit olvasott még? Én csak a Vízimalom című könyvet, de olyan nyomasztó, hogy habár nagyon erős, mégis nehezen veszem rá magam a másodszori elolvasásra.
Vannak mottók, általában azért passzolnak a fejezethez, némelyiknél volt forrásmegjelölés, amelyiknél nem, annál azt feltételeztem, hogy Eliot írta. Köszi a DVD tippet, azt hiszem, be is szerzem, hanem is az Édesek és mostohákkal együtt. ,)
A film kapható a divido.hu-n is, az Édesek és mostohákkal együtt 2800-ért, magyar szinkronnal és felisattal egyaránt.
A regényről: Igen, nagyon megfog engem is, ami a párkapcsolatokat illeti a könyvben. Ott vannak még: Mr Bulstrode és felesége, van Vincy és felesége, de felvillanások vannak Mr és Mrs Cadwallader-ből is, ami már komikumba hajlik. Majd ezeket később kielemezzük.
Azt hiszem, pont az a jó benne, hogy annyiféle nő és férfi különböző kapcsolatáról szól. Én is sajnálom az orvost. A filmben sokkal lágyabb volt Rosamond, még valami változás is volt benne a film végére, vagy csak én láttam annak, mindenesetre a könyvben végig ugyanaz az önző liba marad. Azért típusnak teljesen igaz.
És milyennek találjátok Mr Farebrother-t? Vagy ahogy én értelmezem: Mr Fair Brother.
Mr Casaubon is érdekes figura. A nagyot akaró, sikertelen, ám emiatt bezáródó egoista fényes példája. (Különös, hogy amikor ahhoz a részhez értem, ahol erről van szó, előtte pont egy szingli öntötte ki nekem a lelkét. És döbbenetes volt, hogy hasonló lelkialkat volt Casaubon-nal. Nagyravágyó, de ha valaki megkritizálta, mint a csiga bebújt a csigaházába. Ráébredtem, hgoy talán ezért maradt szingli a hölgy.)
Most ismét elolvasom a könyvet elölről, és ahogy jönnek a reflexiók, fejezetenként írok. (A BB-t ötször olvastam el egymás után, és még tudott újat mondani, úgyhogy most sem fogom unni az újraolvasást.)
Azt akartam még megkérdezni, hogy a magyar kiadásban benne vannak a fejezetek elején a mottók? Nem mindig értem, hgoy mit akar mondani vele az író, majd erről is fogok kérdezni.
Na, ez is igaz! Csak az meg annyira negatív, és Rosamond szinte az egyetlen a műben, aki igazságtalanul (és teljesen reálisan) diadalmaskodik, hogy néha már nehéz olvasni. ,) A fiatal doktor bukása sokkal fájdalmasabb, mint Cassauboné, és Rosamond kis világa gyorsan regenerálódik, ő az, aki zsákutca, és aki egy konfliktust leszámítva sehova sem fejlődik.
Nagyon szeretem, de sajnos nem tudok angolul úgy, hogy olvashassam eredetiben - habár csábító lehetőség, de egyelőre kisebb falatokért tanulom a nyelvet. Nemrég olvastam újra, azután, hogy egy magyar hölgy feminista szemszögű irodalomtudományi művét olvastam (Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd), aki 19. századi nőírók saját hangjáról, annak megformálásáról írt, és Elliot is szóba került. Ennek hatására külön figyeltem a férfi-nő kapcsolatokat, és nagyon érdekes volt végül, mi is lett az ideális párkapcsolat. (Dodó és Ladislaus vagy éppen a húga és Sir John?) Jó kérdés, mi is az a hely, ahol aztán az ilyen lázadó nő megtalálja a helyét - és a Middlemarch-ban Dorothea szürke eminenciás lett a férje mögött. Egyébként tökéletes a Cassaubon féle házasság leírása is, nekem az a kedvenc szálam, ha nem is túl felemelő, de olyan erősen valódi, és olyan valóságos a bukás, ami aztán a vége lesz, hogy mindig megráz (ugye Cassaubon a maga tehetségével végül semmire sem jut, és még magának sem képes bevallani bukását). Hát így össze-vissza kapva ehhez a nagy témához hirtelen ennyit. ,)
Nos, tehát, azért indítottam a topikot, mert nagyon tetszik ez a regény, mondhatni lenyűgöz. Egyetlen mondatban összefoglalva ennek miértjét: olyan mély emberismeretet látok benne, ami megfogott, ami szerintem 130 év múltával is érvényes, és olyan szerethető figurákat, akik éppen minden esendőségükkel "emberiek". Beszélgessünk róluk!
Egy mondat a mai olvasmányomból a könyv végéről (Mr Brooke éppen bejelenteni készül a nagy hírt Dorotheáról a családi kupaktanácsban, mire D. húga):
""It must be about Dodo," said Celia, who had been used to think of her sister as the dangerous part of the family machinery."
"Biztosan D. lesz az" - mondta Celia, aki mindig is úgy gondolkodott a nővéréről, mint a családi gépezet veszélyes alkatrészéről.
Annyira szeretem ezeket a Mindentudó Írói Közbevetéseket a regényben, ahogyan rávilágít a szereplők motívumaira.
