George Eliot: Middlemarch című regénye, ennek szereplői, a műből készült film és minden, ami még idefér: a kor, a "hely". Mit mond ma ez a regény, miért érdemes belefogni a 700 oldalas szövegbe?
Ez kifejezetten jó ötlet, megoszthatnád a Moképpel is:) Szerintem attól meg nem kell félniük, hogy nem lesz elég nagy rá az igény, ha a fórumozókon kívül más alig vásárolna, akkor se járnának rosszul:)
kicsit a nővéremmel, hogy adják ki a Daniel Derondát.Beszúrok ide egy választt.Az utolsó levelemre így reagáltak:
Kedves Dorottya!
Kiadónk hamarosan Gaskell: Észak és Dél, valamint az Édesek és mostohák című műveit fogja majd megjelentetni. Mind a kettő igen vastag, akárcsak Eliot műve, a Daniel Deronda. Ha lesz megfelelő vásárlói igény a Gaskellekre, akkor a Daniel Deronda is kiadásra kerülhet. Én magam több mint két éve láttam a BBC Prime-on a belőle készült minisorozatot, és tetszett, így a könyv megjelentetése már egy ideje tervbe van véve, de biztos időpontot nem ígérek, mert a piac reagálását megvárjuk a fenti művekkel.
Mint már említetted, ha többet gyakorolnál a zongorán, jobban is játszanál a hangszeren. ;-)))
Mivel a lefordítás is időigényes, meg a kiadók se túl gyorsak, pont megtanulhatsz angolul, mire lefordítanák a DD-t. Nemcsak megspórolod a könyv árát, de egy igen hasznos nyelv ismeretére is eljutnál. Megéri az energiát, hidd el.
Mostanság általában magamban beszélgetek itt, de egy esetleges válasz reményében azért mégis írok. Megszereztem George Eliot Vízimalom című könyvét, de még nem volt alkalmam elkezdeni, és kíváncsi volnék a véleményetekre, mert feltételezem, van közöttetek valaki, aki olvasta.
Még valami, ami George Eliot: Megnéztem az írónő regényéből készült BBC adaptációját a Daniel Derondának és nagyon tetszett, de mivel az angoltudásom ehhez csekélyke, nem tudom eredetiben olvasni, magyarul meg nincs. Már bombáztam néhány kiadót, hogy adják ki, de nem igazán lelkesednek az ötletért...
A napokban rendeztünk itthon egy nagy családi Middlemarch-nézést. Hozzám hasonlóan természetesen a többieknek is igencsak tetszett. Az a néhány mondat befejezésként pedig valami gyönyörű........A film nézése közben többekben merült fel lehetőségként, hogy Dorothea és Lydgate szép párt alkothattak volna. Sok a közös bennük. (Lydgate mindenképp jobban járt volna, mint Rosamonddal).Mit gondoltok erről? Amit még a családtagok észrevételeztek, hogy Willből kevés nekik, amit a film megmutat. Mivel én már olvastam a könyvet, nekem ez nem volt feltűnő, sem problémát nem okozott, értettem, mit miért tesz. Egyébként talán jobb lett volna, ha egy 8 részes sorozat készül belőle, kicsit hiányoltam a Bulstrode-Will szál kibontását, meg természetesen azt a bizonyos párbeszédet Dorothea és Will közt. Meg még sorolhatnám a további jeleneteket, amik a könyvben nagyon tetszettek, de azért inkább mégse teszem, nem szeretnék minden apró jelenetet számon kérni az alkotókon, mert így is szép munkát végeztek, és úgysem az egy adaptáció lényege, hogy egy az egyben minden mondatát filmre vigye az eredeti műnek.
Ez attól függ, magyarul vagy angolul olvasod a könyvet. Szerintem elég nehéz angol olvasmánynak, és elveheti a filmtől a kedvet. Ha meg van magyarul, és előbb elolvasod, akkor magad képzelheted el a szereplőket.
A Middlemarch az a könyv, aminek nagyon jót tett a tv-adaptáció.Én előbb láttam a filmet, és ami akkor igazán megrázott, az Dr.Lydgate története volt.Kiváncsi voltam a szereplők gondolataira, és ezért vettem meg a könyvet.Ha nincs film, nem valószínű, hogy valaha is elolvasom.(Eliot-tól az Adam Bede-t ismerem még,és az kicsit nehézkesnek tűnt.) A könyv szerencsére aprólékosan bemutatja, ki mit gondol, és jól jellemzi is a szereplőket.Kicsit azért fárasztó olvasmány volt, pláne angolul,de nem találtam magyar kiadásra, pedig tudom, hogy létezik. Dorotheát nehezen értettem meg, ebben a könyv valamit segített-bár a Causabon iránti lelkesedése számomra érthetetlen, csak plátói lehetett. Rosamond ugyanolyan idegesítő a könyvben is, mint a filmben,Will Ladislaw viszont jobban megismerhető a könyvből.
A könyv elolvasása után már nem sajnálom annyira Lydgate-et-neki nem értelmes nő kellett,azok nem izgatták, hanem egy kacérkodó, kirakatbaba-feleség, hát megkapta. Azért sajnálom, hogy nem tudta a terveit megvalósítani, pedig csupa jót akart.Nem volt elég erős a nagy terveihez, és nem volt elég diplomatikus se-gondolok itt arra, hogy magára haragította az összes kollegáját.
Viszont a Raffles-ügyben szerintem Lydgate nem hibás, bár bűntudata van, és nem "elkente" az ügyet,mert ebben az esetben nem lehetett megállapítani még azt se, hogy Bulstrode hibás-e. Ilyen esetekben még ma sem az orvos emel vádat, mert nem bizonyítható, hogy nem a beteg támolygott ki az ágyból, és kereste meg az italt.Lydgate csak a korábban kapott kölcsön miatt kerül gyanúba-de ő nem tudott róla, hogy Raffles Bulstrode útjában állt volna.
Aki szeretne Middlemarch-os képeket nézni az látogasson el erre az oldalra:www.geocities.com/.../middlemarch.html oldalra ott pedig menjen rá a lap alján a linkeknél a Middlemarch screencaps-ra.Rengeteg kép van!
Én előbb néztem meg a filmet, és most sikerült csak a könyvet megszereznem.Mivel angolul próbálom elolvasni, nagyon lassan haladok, még a közepéig sem jutotam el.Eddig úgy látom, a könyvet elég hűen követi a film. A szereplők is nagyon jól vannak kiválsztva, szerintem.
A doki is, Bulstrode is azt veszti el, ami a legértékesebb neki: az egyikőjük gőgjét, büszkeségét, a másik szabadságát, szabad szellemét. Bulstrode még egészen jól jár, mert mellette kiáll a felesége, de Lydgate szegény a regény legnagyobbat bukó hőse. Pedig csak bizonytalan volt, nem takargatta azt, amit tudott. Legalábbis én ilyennek képzeltem el a regény alapján. Willt még nem láttam a filmben, de elég attraktív a borítón is a nézése. ,)
A doki örök büntetésének tekinthetjük például a feleségét! :) (bocs, ez gonosz volt)
Ami Willt illeti nekem is egy picivel jobban tetszett a könyvbeli, valahogy talán érthetőbb a karaktere, jobban el van magyarázva,ami mondjuk egy filmtől talán kevésbé is várható el. A vonzalom Casaubon haláláig valóban egyoldalú, Dorothea kedveli ugyan Willt, de "úgy" csak a férje halála (pontosabban a végrendelet nyilvánosságra jötte) után gondol rá.
A filmbeli Will nézéseivel én is elégedett voltam:)
Nem volt olyan egyértelmű egyoldalúság. Sőt. Csak Dorotheának erősen tiszta elvei voltak.
Raffles pedig egy undorító zsaroló, ha valaki otthagyta volna az út szélén, jól tette volna. Persze, hogy miért nem hagyták ott, az külön történet.
Eliot nem tör olyan könnyedén pálcát az emberi tulajdonságok és tettek felett, mint főszereplője, Dorothea. Igen részletesen beszámol okokról és következményekről. Ráadásul se Bulstrode, se a doki nem jártak a végén valami jól, tehát a "büntetésüket" megkapták, ki így, ki úgy.
Will? Nekem a könyvbeli karakter jobban tetszett. A filmben sokat néééééz, igen szépen persze, de a könyvben valahogy kiteljesedik, a motívumai világosabbak, a személyisége gazdagabb. Továbbá egyértelmű a könyvben, hogy Cassaubon haláláig elég egyoldalú a vonzalom részéről. A filmben pedig egyáltalán nem annak látszik. Kíváncsi vagyok a véleményedre.
Egy másik kérdés, de ez a regényről szól: teljesen falra mászom a Raffles-ügytől. Elhiszem, hogy az orvosi etika 1830(sztori)/1870 (írás) táján nem volt annyira magasröptű, mint ma, de úgy érzem, GE túlságosan megbocsátó volt Bulstrode-nak és a doktornak is. Kiszedte őket a sárból, pedig hát B. hozzájárult egy ember halálához, L. pedig elkente a történteket.
Egy kis javtás: az előző hozzászólást én írtam, csak véletlenül a húgom ( Miss Dorothea ) nevében, mert épp ő volt bejelentkezve. Csak a félreértések elkerülése végett! :)
Oh, én szerencsére/sajnos előbb láttam a filmet, mint ahogy a könyvet elovlastam volna, így nekem semmi problémám nem volt a szereplőkkel, hiszen már láttam őket, mielőtt magamtól elképzelhettem volna. Nekem is a filmbeli Dorothea talán egy picit szimpatikusabb volt, mint a George Eliot éltal leírt, de összességében nem vettem észre nagy különbséget a két karakter között. Mielőtt leírnám a véleményemet Will Ladislawról is, kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok róla? Jól el lett találva a filmben?
Ma végre volt időm és alkalmam elkezdeni a filmet, egyelőre egy rész fért be, de tetszik. Persze más, főleg, hogy már vagy kétszer olvastam a könyvet, és rengeteg dolgot várok olyan médiumtól, amit az nem vagy csak borzasztó nehezen tudna teljesíteni. ,) Pl. nekem a könyvben eleinte Dodo kicsit kevésbé volt szimpatikus, kicsit olyan önfejű volt, makacs, mondhatni szerepjátszó, vagy szerepben tetszelgő, a filmben pedig nagyon megnyerő, rögtön meghódított, pedig a fotókon nem is ragadott meg a színésznő. Casaubon eltalált, és aki nagyon telibetrafáélt, az Mr Brooke és Sir James, biztos azért, mert a főszereplők sokkal erősebben kialakultak az ember fejében, sokkal aprólékosabb az elképzelés olvasás alapján, hogy aztán az ilyen filmbéli szembesítés ne legyen egy kicsit csalódás. De a mellékszereplők csodásak... Featherstone nagyon kemény, meg a pénzsóvár rokonok is bejöttek.
Nem felejtettem el, csak annyi időm se volt a héten, hogy kinyissam a könyvet (és más könyvet sem). Remélem, jövő hét jobb lesz, talán a filmből is meg tudok nézni egy részt.