1991 óta Veszprémben is lehet űzni ezt a floorball nevű egyre népszerűbb sportot. A Veszprémi Egyetem Lizards Fitt SE csapata 2002 óta vitézkedik a Magyar Floorball Bajnokság második vonalában.
Tóth Zoltán (3+1), Kiss Zoltán (2+1), Török András (1+2),
Kolossváry Dávid (1+0), Knór Gábor (0+1), Tóth Péter, Holéczy Gergely, Tamás András, Rabb Gergely (kapus)
Miskolc:
Láda Balázs (3+5), Egri Gergely (2+1), Láda Péter (2+0), Fehér Iván (1+1), Szabó Gergely (1+1), Varga Attila (1+0), Szónocky János (1+0), Török Gábor, Szabó Ákos, Streng Péter, Stark Gergely, , Jacsó Attila, Keczeli Péter (kapus).
kiállítások:
4 perc ill. 2 perc
0-1 Tóth Zoltán (Török András)
1-1 Láda Balázs 2-1 Láda Péter (Egri Gergely) 3-1 Egri Gergely (Láda Balázs) 3-2 Török András (Tóth Zoltán) X Fehér Iván (2 perc, 211, szabálytalan távolság) 3-3 Tóth Zoltán (Török András) 3-4 Kiss Zoltán X Knór Gábor (2 perc, 217, ismétlődő szabálytalanságok) 4-4 Egri Gergely (Láda Balázs) 4-5 Kiss Zoltán (Knór Gábor) 5-5 Szabó Gergely 5-6 Tóth Zoltán (Kiss Zoltán) 6-6 Láda Péter (Láda Balázs) 7-6 Láda Balázs 8-6 Szónocky János (Szabó Gergely) 8-7 Kolossváry Dávid 9-7 Láda Balázs (Fehér Iván) 10-7 Fehér Iván (Láda Balázs) X Láda Péter (2 perc, 211, szabálytalan távolság) 11-7 Varga Attila (Láda Balázs)
A mérkőzésre Egerben került sor, mivel a miskolciaknak nincs palánkjuk. A tabellán elfoglalt helyezések meglehetősen egyesélyes mérkőzést sejtettek, de a veszprémiek mégsem reménytelenül utaztak el, elég csak az őszi mérkőzésre gondolni, ahol teljesen egyenrangú felek harca zajlott, de a Miskolc némi szerencsével és a kapusuk fantasztikus formájának köszönhetően végül meglehetősen nagyarányú győzelmet aratott (3-8). Hozzá kell tenni, hogy akkor a borsodiak jégkorongos játékosaik nélkül léptek pályára. A vendégek most is abban reménykedtek, hogy a Miskolci Jegesmedvék csapatában korongozó Láda testvérek és Egri nem erősíti majd az ellenfelet, de hamar szembesülniük kellett azzal, hogy igen...
Az első percekben a "hazaiak" mindjárt nekifeszültek a tabella hátsó részén szerénykedő ellenfelüknek, de a gólcsendet aztán mégis a veszprémi Tóth Z. felső sarkos bombagólja törte meg (0-1). Ezután viszont nagyon bekezdtek a miskolciak, főleg a jégkorongozók, és 5 perc alatt három gólt zúdítottak a vendégek kapujába (3-1). A veszprémi védelem ezidőtájt mintha nem is létezett volna. A harmadik bekapott gól után viszont a vendégek kapták össze magukat, és előbb Török révén szépítettek (3-2), majd egy gyorsan kihasznált emberelőnyt követően Tóth Z. révén egyenlítettek (3-3). Ezután a Miskolc beszorította a vendégeket, de gyors ellentámadásokból rengeteg veszélyes helyzet alakult ki a hazaiak kapuja előtt is. Egy ilyen ellentámadásnál Kiss Z. óriási gólt lőtt a keresztvas alá és már ismét a vendégeknél volt az előny(3-4). Sajnos a nehezen megszerzett vezetést nem sikerült megtartani, mivel a harmad vége előtt emberhátrányba kerültek a veszprémiek, és egy látványos védelmi hibából azonnal ki is egyenlítettek a borsodiak (4-4).
A második harmadban felgyorsult a játék, és mindkét csapat minél gyorsabb ellentámadásokat próbált meg végrehajtani. Megint a Veszprém szerzett vezetést egy Knór-Kiss összjáték után utóbbi lőtt ismét hatalmas, lefele csapódó, kapusgyilkos gólt (4-5). A Neumann elleni betegség most is érvényesült,és megint sikerült szinte a középkezdés után azonnal gólt kapni: Szabó Gergely elfutott a bal szélen és a kapu hosszú oldalába lőtt (5-5). Tovább folytatódott a hullámzó kontrajáték, végül egy egész pályás indítás után Tóth Z. a mérkőzés gólját szerezte: a lefelé hulló labdát könnyed mozdulattal átemelte a kivetődő kapuson amivel ismét a vendégek vezettek (5-6). De ahogy megszokhattuk az öröm most sem tarthatott sokáig, mivel a Láda testvérek rögtön gondoskodtak az újabb miskolci gólról (6-6). Ezután nem sokkal Láda Balázs a kaput megkerülve is gólt szerzett, amitől a vendégek gyakorlatilag padlóra kerültek (6-7). A veszprémieken kezdett kiütközni a hosszú utazás fáradtsága és egyre inkább lemeradoztak a párharcokban. Szónóczky góljával ismét két gólos lett a hazaiak előnye (8-6), a gyíkok pedig fejben már kezdték feladni meccset, de ekkor váratlanul segített a harmad végét jelző sípszó.
Az utolsó harmad elején gyorsan szépítettek a vendégek Kolossváry révén(8-7), ami után újból föltámadt a remény. A hazaiak pontatlanságait kihasználva a gyíkok számos ígéretes ellentámadást vezethettek, melyekből ordító helyzetek születtek, de a hetedik bekapott gólja után a miskolci hálóőr lehúzta a rolót, és mindent fogott.Az egyenlítés elmaradt, és ha már nem tudtak gólt lőni a veszprémiek, legalább lövettek egyet a miskolciakkal, akiknek mindössze 2(!) játékosuk volt a pályán amikor gólt szereztek, mert a többiek lefutottak cserélni. Taktikusan elől tartogatták a labdát amíg a csere lezajlik, de mikor Láda B. észlelte, hogy a vendég védőknek esze ágában sincs elvenni tőle a játékszert, kapura fordult és ha már engedték, hát lőtt egy hatalmas gólt a pipába (9-7). A hátralévő nyolc percben a vendégeknek már mindent egy lapra feltéve kellett (volna) rohamozniuk, de általában az elhamarkodott támadások során gyorsan eladták a labdát, a kinyíló védelmet pedig a miskolciak ki is használták: Láda B. passzából Fehér I. gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést (10-7), hiszen ekkor már csak 4 perc volt vissza. Azért a dunántúliak még a végén is alul tudták múlni addigi baklövéseiket, hiszen kaptak még egy bónusz emberelőnyt, ami alatt valami olyan elképesztő produkcióval rukkoltak elő, hogy azt a "hogyan ne játsszunk emberelőnyben" c. oktatófilm egyik iskolapéldájaként is fel lehetne használni, de még annál is sokkal rosszabb. Természetesen sikerült még egy gólt beszedni emberelőnyben is, így alakult ki a 11-7 arányú végeredmény.
A hazai győzelem a látottak alapján megérdemelt, bár a vendégek csak magukat okolhatják, hogy nem lett az eredmény sokkal szorosabb. Sőt! ezt a mérkőzést akár meg is lehett volna nyerni, ha a csapat nem mutat be minden harmadban egy-egy elképesztően szégyenteljes hullámvölgyet, ha nem kap ennyi kínosan elkerülhetőnek tűnő gólt. Meg kell továbbá jegyezni, hogy a miskolciak jégkorongos különítménye (Láda B., Láda P., Egri Viktor; akik az eddigi két elveszített találkozójukon pld nem játszottak) 7 gólt vállalt csapatuk 11 találatából, és összesen 13 pontot "termeltek".
OBII, 9. forduló,Veszprém, 2006.02.18.Neumann FSE - Veszprém Lizards6-6 (2-1, 3-5, 1-0) Veszprém:
Knór Gábor (2+1), Tóth Zoltán (1+1), Tóth Péter (0+2), Török András (1+0), Holéczy Gergely (1+0), Kolossváry Dávid (1+0), Kiss Zoltán (0+1),Jánosa Márton, Tamás András, Kuti Balázs, Rabb Gergely (kapus).
Neumann:
Odor József (1+2), Schauer Balázs (1+2), Ágoston Zsolt (2+0),
Bücs Balázs (1+0), Lantos Richárd (1+0), Desics Péter (0+1),
Török Péter, Koszper Károly, Máté Zoltán, Kocsis Gábor, Takács Dániel,
Csepregi Csaba, Csuvarszki Pál, Drab Tamás, André Balázs,
Kaszás Milán (kapus), Kiss Attila (kapus).
kiállítások: 2 perc ill. 4 perc
X Holéczy Gergely (2 perc, 217, ismétlődő szabálytalanságok) 1-0 Schauer Balázs (Desics Péter) 1-1 Knór Gábor (Kiss Zoltán) 2-1 Lantos Richárd (Odor József) 2-2 Török András (Tóth Zoltán) 2-3 Tóth Zoltán (Knór Gábor) 3-3 Ágoston Zsolt (Odor József) 3-4 Kolossváry Dávid (Tóth Péter) 4-4 Ágoston Zsolt (ea.) 4-5 Knór Gábor (ea.) 4-6 Holéczy Gergely (Tóth Péter) 5-6 Odor József (Schauer Balázs) X Desics Péter (2 perc, 211, szabálytalan távolság) 6-6 Bücs Balázs (Schauer Balázs) X Tóth Zoltán (2 perc, 214, fejelés)
A legutóbbi fordulóban elszenvedett súlyos debreceni fiaskó ellenére bizakodva készült az összecsapásra a Veszprém Lizards, mivel a Neumann játékstílusa az őszi mérkőzésen kifejezetten feküdt a veszprémieknek, akik akkor könnyen meglepetést is okozhattak volna a bajnokság második legjobb csapata ellen (az utolsó harmadban fordították meg az eredményt a fővárosiak).
A mérkőzés elején mindjárt enyhe mezőnyfölénybe került a hazai csapat, de az első ordító gólhelyzetet mégis a gyors ellentámadásokkal operáló vendégek alakítottak ki: Török átkígyózott a hazaiak védelmén, majd lövés helyett váratlanul az kapu előtt ajtó-ablak helyzetben helyezkedő Knórhoz játszott, aki előtt azonban szerencsétlenül felpattant a labda, így elsőre luftot ütött, mire újra megszelidítette a játékszert leszerelték.
A játék felgyorsult és egyre kiegyenlítettebb lett, egyik ellentámadás követte a másikat. A Neumann végül egy ilyen gyors ellentámadásból szerezte meg a vezetést: Desics passzolt pontosan az előrefutó Schauernek, aki egy védővel a nyakán, a kapunak háttal állva, fonákkal minden mindegy alapon rásuhintott, és szerencséje volt, mert a labda a jobb sarokba vágódott (1-0). A játék képe továbbra sem változott, kb. 5 perc elteltével a vendégek szintén egy kontrából egyenlítettek: Kiss Z. pontos passzával Knór üresen léphetett ki, és a kapussal szemben állva nem hibázott (1-1). A vendégek a nagy örömben mindjárt el is feledkeztek a védekezésről, így a Neumann szinte azonnal válaszolni tudott Lantos révén, aki erőszakosan elhúzott 2 veszprémi játékos mellett, majd miután nem léptek ki rá, kilőtte a bal alsó sarkot, igaz a gólhoz az is kellett, hogy az egyik védő lábán szerencsétlenül pattanjon meg a labda (2-1). A szünetig már nem is változott az állás.
A második harmad ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, azzal a különbséggel, hogy a hazaiak bedarálós erőfloorballja látványosan nem tudott érvényesülni. A veszprémiek egyre többet tartózkodtak a Neumann térfelén, majd Tóth Z. sarokból visszadott pontos passza után, a bal szélen helyezkedő Török éles szögből kapásból kilőtte a hosszú alsó sarkot (2-2). Az egyenlítés óriási plusszt adott a vendégeknek, akik ekkor már komolyan kezdték elhinni, hogy a Neuman ellen van keresnivalójuk. Egy perc sem telt el, de már vendég előnyt mutatott az eredményjelző, miután Tóth Z. a szélről, futtából óriási gólt lőtt a hosszú pipába (2-3). Az előny ismét kérészéletűnek bizonyult, mivel a veszprémiek képtelenek voltak megtartani a rendkívül agilis Ágostont, aki a labdával, mint egy tank, betört a kapu előterébe, elkezdett forgolódni, majd háttal állva fonákkal kapura kotort, a labda pedig kivetődő kapus lábai között/alatt valami hihetetlen balszerencsével a kapuba jutott (3-3). A gyíkokat ez sem lombozta le, mert nem sokkal később gyönyörű sakk-matt játékkal nullázták a Neumann védelmét (Tóth P. visszapasszát a berobbanó Kolossváry kapásból védhetetlenül küldte a léc alá) (3-4). Sajnos az előnyt megint nem sikerült növelni, mielőtt Ágoston ismét egyéni akcióból egyenlített (4-4). Az iram elképesztően felpörgött, a neumannosokat láthatóan felpaprikázta a kiesőjelölt "pimaszkodása", és már egymással is veszekedtek. A gólok viszont továbbra is potyogtak. Török remek cselekkel indult el a jobb oldalon a kapu felé, majd egy türelmét vesztő ellenfél játékos elég durván "leszedte". A síp néma maradt, viszont a remekül játszó Knór panaszkodás helyett továbbvitte a labdát, és szinte nulla fokból pöttyintett fantasztikus gólt a kivetődő kapus fölött a hálóba(4-5). A fővárosiaknak ezúttal nem sikerült a gyors egyenlítés, viszont sikerült két gólosra növelni a vendégeknek az előnyt: a veszprémiek szabadütést kaptak a hazai kapu előtt, amit Tóth P. a mellette álló Holéczy elé játszott, aki szabályosan átpréselte a sorfalon a labdát, ami gellert kapott az egyik emberen és így a kapuba jutott. Szerencsés gól volt, de az ellenfél szerencsés találatai után a veszprémiek is megérdemeltek ennyit (4-6). Sajnos fél percre rá a szerencse ismét a Neumannak segített, nem is kicsit, miután egy teljesen ártalmatlannak tűnő középreadott labda, Tamás A. lábáról védhetetlenül a saját kapuba pattant (5-6).
Az utolsó harmadra még elszántabban jöttek ki a hazaiak, és minden mellettük szólt, hiszen az őszi első meccsen is hasonló állásból fordítottak végül. A házigazdák ennek megfelelően megint fölénybe is kerültek, de nem tudtak kifogni a legalább olyan elszánt veszprémi védelmen. A Neumannt aztán a harmad első perceiben súlyos veszteség érte, miután az emberfeletti akarattal küzdő Ágoston egy jégkorongmeccseket idéző sarki dulakodás közben "belenézett" a veszprémi védő, Holéczy könyökébe, és orrtörést szenvedett. A bírók sem látták szándékosnak az esetet, és valóban nem volt az, így rövid szünet után folytatódhatott a játék, de Ágoston már nem térhetet vissza a pályára. A fővárosiakat nem vetette vissza "vezérük" elvesztése, mert így is sikerült egyenlíteniük végül: Schauer passzát Bücs juttatta a veszprémi hálóba(6-6), amikor még volt hátra vagy 8 perc. A hátralévő időben mindkét együttes mindent megpróbált, 2 perccel a vége előtt a veszprémi Tóth Z. teljesen tiszta helyzetben lőhetett volna győztes gólt, de lövése a kapuvason csattant, majd 1 perccel a vége előtt ugyanőt fejelésért kiállították, de az egy perces emberelőny már túl rövidnek bizonyult ahhoz, hogy a hazaiak otthon tartsák a bajnoki címért folyó küzdelemben égetően szükséges mindkét pontot(a vereséget pedig nem kockáztatták azzal, hogy a kapust is lehozzák).
Összességében igazságos döntetlen született a találkozón, bár kis szerencsével akár mindkét pontot hazahozhatta volna a Lizards. A megszerzett egy pont így is rendkívül értékes lehet a végelszámolásnál.
Debreceni Viking FSE - Veszprém Lizards 14-4 (2-0, 7-3, 5-1)
v: Kelemen, Liebe
kiállítások: 4 perc, illetve 10 perc
Debrecen: Kovács G. (5+3), Varga G. (3+1), Dúró N. (1+1), Pazsák Cs. (1+0), Nagy L. (2+2), Rédey T. (1+0), Soltész G. (0+2), Tóth G., Lánczi A., Cseresznye Á., Bulátkó K., (kapus)
Veszprém: Tóth P. (1+1), Tóth Z. (1+0), Kiss Z. (1+0), Kolossváry D. (1+0), Török A. (0+1), Holéczy G., Tamás A., Knór G., Rabb G. (kapus).
A 2 csapat őszi mérkőzése a veszprémiek addigi legsúlyosabb bajnoki meccsen elszenvedett vereségével végződött (5-13), ennek megfelelően a vendégek a debreceni visszavágótól sem várhattak túl sok jót.
A koreográfia az első harmadban szinte teljesen megegyezett az őszi első mérkőzésen tapasztaltakkal. A hazaiak rendkívül gyors, tecnikás, körbejáratós játéka dominált, a veszprémiek általában csak keresték a labdát. A hazaiaknak végül a harmad felénél sikerült feltörniük a teljesen betömörülő vendég védelmet (1-0). A debreceni fiatalok rengeteg helyzetet dolgoztak és hagytak ki, míg végül egy (véleményünk szerint) szabálytalan körülmények között születtet góllal növelték 2 gólosra előnyüket(a gólszerző mindkét lábával a házban állt) bár az már ekkor látszott, hogy a játékvezetők segítsége nélkül is simán meg tudnák nyerni a mérkőzést. A vendégek szórványos ellenakcióiból is kialakult néhány veszélyes helyzet, de azok kimaradtak.
A második harmad megint csak az őszi mérkőzés kópiája volt. Hét gólt rámoltak be a hazaiak a szétesően védekező vedégek kapujába (szeptemberben is). Egyetlen pozitívum hogy a vendégek támadójátéka feljavult, 3 gólt szereztek, bár a felgyorsult rohanásban ezért igen súlyos árat fizettek. Hozzá kell tenni, hogy a 2. harmad jelentős részét a vendégek emberhátrányban játszották, az utolsó 2 percet kettős emberhátrányban sikerült kapott gól nélkül kivédekezniük, és meg kell említeni Rabb "penalty-proof" Gergely kapust, aki természetesen megint kivédte a veszprémi csapat ellen megítélt büntetőt.
Az utolsó játékrészre a veszprémi csapat elkészült az erejével, hála a 350 km fárasztó utazásnak a sok kiállításnak és a kevés cserének. A hazaiak már cifrázták a játékot, de így is lőttek öt gólt, amire a vendégek csak eggyel tudtak válaszolni. Ennek megfelelően a végeredmény nem is lehetett más, mint a veszprémi csapat történetének legsúlyosabb bajnoki veresége, ami az összes mérkőzést tekintve is a második legsúlyosabb (ennél csak az Arcadom elleni 18-2-es MK zakó volt csúnyább).
Az őszi és a tavaszi bajnoki meccsek után azt a következtetést lehetne levonni, hogy a Veszprém Lizardsnak kb. annyi esélye van a debreceni floorballcsapat ellen nyerni, mint a debreceni kézilabdacsapatnak az MKB Veszprém ellen.
Szabó Zsolt (2+0), Bognár Balázs (1+0), Péczi András (1+0), Tóth Béla (0+1), Kaszab Géza (0+1),Galambos Tamás, Nánási András, Kovács Barna, Szakál Tibor, Jaczkó Róbert, Mliskovics Gergő, Süvegh János (kapus).
Veszprém:
Tóth Zoltán (2+0), Kolossváry Dávid (1+1), Tóth Péter (1+1),Török András (1+0), Knór Gábor, Kuti Balázs(C), Holéczy Gergely, Kiss Zoltán, Rabb Gergely (kapus)
kiállítások: 2 perc ill. 4 perc
Az őszi záró bajnoki fordulóra Komáromba látogató, korábban 6 mérkőzésből 6 vereséget begyűjtő veszprémiek győzelmére nem sokan fogadtak volna a kívülállók közül. Talán a hat vereségnél is súlyosabb lelki teher volt, hogy a gyíkok egy héttel korábbi mérkőzésüket -nem kis teljesítménnyel- 9-1-es vezetésről bukták el, ami után egy-egy labilisabb lelkületű ember talán már ütőt sem fogna kezébe többet... Az egész éves balszerencsehullám és morális mélypont ellenére a veszprémi gárda optimistán várta az összecsapást. Nem sok olyan csarnok van, ahol a veszprémieket ne verték volna már meg OBII-es bajnoki meccsen, de a komáromi ilyen. Az utóbbi három évben 1 győzelem és 2 döntetlen volt komáromi bajnoki mérkőzéseken a gyíkok mérlege, a két döntetlent az utóbbi 2 évben az SzPK B ellen (2-2 és 7-7), a győzelmet (7-5) pedig még a kuparendszerű első OBII-es idényben az ARES B ellen szerezték. Ezen kívül egyszer a Eurotrade kupa keretein belül a hazaiak B csapatát 8-4-re verték meg ugyanitt. További bízakodásra adhatott okot az a tény, hogy az SzPk jellegzetesen offenzív játékstílusa nagyon fekszik a veszprémieknek.
(A következő mérkőzésbeszámoló a mérkőzésről készített jó minőségű filmfelvétel alapján készült.)
A kezdő sípszó után pontosan az történt, amit várni lehetett. A hazaiak egyből magukhoz ragadták a kezdeményezést, a belassultan mozgó vendégek meg kicsit az öltözőben ragadtak, de szerencséjükre a hazaiak talán idejekorán elkönyvelték a győzelmet, mert "sportszerűen" nem erőltették a gólszerzést. Az igazat megvallva, igazi helyzetet egyáltalán nem tudtak kialakítani, mivel játékuk körülményeskedő volt, nem volt meg benne az a labdabiztosság és gyorsaság, ami egy betömörülve védekező ellenfél ellen szükséges. A félpályáig felhúzódó hazai védők első nagyobb hibájából aztán az éledező veszprémiek előtt adódott a mérkőzés első 100%-os helyzete. Tóth Z. szerzett labdát a félpályánál, és senkitől nem zavartatva egyedül törhetett kapura, de végül mellélőtt (vagy a kapus is beleért nem lehet pontosan megállapítani még a felvételről sem). A komáromiakat nem pörgette fel sem az intő jel, sem a nézőtérről érkező ezirányú buzdítás. Hiába játszottak mezőnyfölényben, néhány gyenge távoli lövésen kívül csak akkor tudtak helyzetbe kerülni, amikor egyik-másik vendég védő gólpassz értékű eladott labdákat adott nekik, de Rabb kapuson már ekkor látszott, hogy ezen a napon nem sok gólt fog kapni. A gyíkok egyre fürgébbek lettek, most már az ellenfél térfelén is letámadták a bizonytalankodó védőket, ami igen eredményes volt. Először Tóth P. szerzett erőszakosan labdát a jobb sarokban, térdmagasan belőtt labdáját Török még elvétette, de a második hullámban érkező Kolossváry kapásból kilőtte a jobb fölső sarkot (0-1). Néhány perccel később ugyanazon a ponton ahol az előbb Tóth P., ezúttal Török vette el a labdát a hazai védőtől, majd senkitől sem zavartatva lövőhelyzetbe gyalogolt és laposan a hálóba lőtt (0-2). A továbbra is fölényben játszó hazaiak a zavaró letámadás miatt rengeteg labdát eladtak, de a vendégek kontrajátéka is meglehetősen pontatlan volt, annak ellenére, hogy néha eljutottak egy-egy szép lövésig. A hazai mezőnyfölény a 15. perc környékén erősödni kezdett, majd egy elkerülhető góllal szépített is a hazai csapat. Péczi A. ártalmatlan helyzetben cselezgetett a jobb sarokban, majd visszafelé húzódott a palánk mellett, és látszott, hogy lőni akar. A közelben álló vendég védő nem lépett közelebb hozzá, így takarásból a hazaiak csatára óriási gólt zúdíthatott a jobb felső sarokba (1-2). A bekapott gól után szétesett a Veszprém játéka, és a masszív védekezés folytatása helyett vezettek néhány fejvesztett támadást. Az egyik ilyen akciót követően a megszerzett labdát a komáromi Kaszab a félpályáról egyből az őrizetlenül hagyott Bognárhoz játszotta, aki kb 8 méterről kapásból a mérkőzés gólját lőtte (a hosszú sarok kapufájáról pattant be; 2-2). Ettől felpörgött a hazai csapat és többször megszerezhette volna a vezetést is, de a helyzeteik kimaradtak. A szünet a lehető legjobbkor jött a veszprémieknek.
A második harmad nagy iramban kezdődött, gyors egymásutánban két vendég helyzettel. Előbb Török éles szögből leadott lövését védte a hazai kapus, majd a kipattanót Tóth Z. a középen érkező Kolossváry elé játszotta, akinek lövését ismét bravúrral hárította a hálóőr. A játék felgyorsult, de ha lehet még alacsonyabb színvonalú lett, mint az első félidőben. Mindkét csapat gyors ellentámadásokat vezetett (volna), a hazaiak is képtelenek voltak nyugodtan megtartani a labdát, így mezőnyfölényük eltűnt. Kb. a 6. percben aztán újra a vendég csapat szerzett vezetést: Kolossváry a bal oldali palánk mellett tört utat magának, és pontosan középre játszott labdájából az érkező Tóth Z. tanítanivaló higgadtsággal lőtt a hálóba (2-3). A második harmad hátralévő részében az alacsony színvonalú, de rendkívül izgalmas, ide-oda játék folytatódott helyzetekkel itt is ott is. A veszprémi Rabb kapus többször is elképesztő védésekkel mentette meg csapatát, míg a másik oldalon a hazaiak kivédekeztek egy emberhátrányt, Tóth Z. lövéseit és Tóth P. nagy helyzetét védte a hazai hálóőr, Török pedig egyszer remek labdaszerzése után már csak a kapussal szemben állva óriási helyzetben "túlbuzizta" magát, így maradt az egy gólos vendég előny.
A harmadik harmad első néhány perce viszonylag kiegyenlített játékot hozott, aztán ütőre ütésért kiállították a vendég csapatból Tóth Z.-t. Fél perc telhetett el, amikor a labdával egyedül megiramodó Török egy blokkolt lövése után a bal sarokban cselezgetett. Ezután jött egy sajátos 'buzizós' trükk, amivel két védőt kijátszott, így egyedül törhetett a sarokból a kapu felé, két védővel a nyakán fonákkal a kapu rövid oldalába pöccintette a labdát, amire a kapus nem számított. A hazaiak közül néhányan EKKOR "magasütőt" kezdtek reklamálni amivel a hazai kispad mellett álló Odor J. játékvezetőt sikerült is elbizonytalanítaniuk, mert hogy a gólt mutató Vígh játékvezetőhöz sétált és némi megbeszélés után érvénytelenítették a gólt... [(a felvétel rájuk közelít, így jól kivehető a szájmozgásuk: O.J.:"azt mondják, hogy amikor ezt csinálta (mutatja a mozdulatot) magas volt" V.L.:"és, az volt?" O.J.:"szerintem"... Utólag érdemes még megjegyezni, hogy amikor a csel, melynek során a labda és az ütő a levegőbe emelkedett, és a gól között 3-4 másodperc telik el. (ennyi idő alatt még egy lassabb reakcióidejű játékvezető is a sípjába tud fújni, ha szabálytalanságot lát) Addig nem reklamál senki sem magasütőt, csak miután gól lett... A másik, hogy a félpályáról, ahol Odor J. állt, nem lehetett látni a sarokban történő eseményt, hiszen pont eltakarta előle az a két hazai játékos, akik a labdát igyekeztek visszaszerezni. A felvételen egyébként látszik, hogy nem volt magasütő, de ami komolyabb baj, az az, hogy a nem sok mindennel indokolható "utólagos" ítélet gyakorlatilag a hazaiak bemondására született.]
Az emberhátrányt sikerült kivédekeznie a vendég csapatnak de a hazai fölény továbbra is megmaradt és egyre erősödött. A harmad felénél megint gyors egymásutánban kapott 2 gólt a Veszprém: Szabó Zs. előbb a védelmen átkígyózva egyéni akcióból egyenlített(3-3), majd nem sokkal később a Tóth B. passzából is betalált a fiatal játékos (3-4). Nagyon összezuhant a vendég csapat, a következő öt percben további gólokat szerezhetett volna a hazai csapat, ha jobban koncentrál. Kb. öt perc volt hátra, amikor Kuti CSK remek érzékkel időt kért. A filmfelvétel készítői itt saját akaratukon kívül egy akkora morbid poént gyártottak, amit még sokáig emlegetni fognak Komáromban. A kameraman és a mellette álló szurkoló között a következő diskurzus folyik, mikor folytatódik a játék: "nagyon kell a 2 pont" "mi?" "mondom kell a két pont" "ja, jó lenne ezt megnyerni. hányadikak most, utolsók?"
"neeem, kettővel utolsó előtt...az Ares B meg a Veszprém nagyon gyenge...a Veszprémnek még..." és ebben a pillanatban Tóth Z. a hálóba lövi a Veszprém egyenlító gólját (4-4). A két ember ezután úgy elhallgat, hogy az többet mond minden fölösleges megjegyzésnél. Az egyenlítés rejtett energiákat szabadított fel a vendégekben, akik ezek után remek ellenakciókat vezettek. Kolossváry lőhetett volna tisztára játszott helyzetből gólt, de mellétrafált. Felgyorsult a játék, mindkét csapat mindent beleadott. Körülbelül 4 perc volt hátra, amikor egy SzPk játékos egyedül indult meg a veszprémi kapu felé. Az előretolt veszprémi csatár, Knór G., visszafutva utolérte, és szabálytalanul szerelte. Két perces kiállítás, de amit talán még a hazaiak sem akartak elhinni: büntető... Azért nehéz megérteni az ítéletet, mert az eset közben a komáromi játékos nem volt sem gólhelyzetben, sem lövőhelyzetben és Knór G. a saját kapujától legtávolabb álló veszprémi játékos volt... Az eset maga a padlóra felfestett kosárpálya hárompontos vonalánál történt, meg kell jegyezni, hogy a kosárpálya alapvonalától még másfél méterrel hátrább van a floorball kapu. A vendég mezőnyjátékosok még a kispadon méltatlankodtak, amikor a rávezetést végző játékos ütőjéről Rabb kapus kapujából kicsúszva nemes egyszerűséggel lerúgta a labdát. A vendégek erejét és harci morálját a kivédett büntető kb. megnégyszerezte, de még így is ki kellett védekezni egy két perces emberhátrányt. A hazaiak legalább 5-6 óriási helyzetet alakítottak ki, de végül vagy mellélőtték, vagy Rabb kapus védett szenzációsan. Miután kiegészültek a veszprémiek továbbra is óriási fölényben játszottak a vendéglátók, de a kihagyott helyzetek, ahogy az lenni szokott, megbosszulták magukat. A komáromiak messze előrehúzódó utolsó védőjétől szencsétlenül pattant el a labda, amivel a veszprémi Tóth P. -azonnal remekül indította magát. A komáromi kapu felé nyargalt és pont mikor már utolérték a kétségbeesetten menteni igyekvő hazai játékosok, a háló jobb oldalába lőtt (4-5). Elementáris üvöltés rázta meg a csarnokot, amit a 9 fős vendég csapat produkált. A hátralévő alig egy perc egy örökkévalóságnak tűnt. A hazaiak mindent beleadtak, lehozták a kapust, de egy perc frenetikus játék már nem menthette meg őket.
A veszprémiek ugyan nem játszottak mezőnyfölényben de rendkívüli akarással kiizzadt győzelmük mindenképpen megérdemelt annak fényében, hogy a hazaiak a játékvezetők által felkínált többszöri lehetőséggel sem tudtak élni. El kell ismerni, hogy ezen a napon a Szerencse végre velünk volt, de ennyi már nekünk is kijárt félév után...
A játékvezetőktől meg elnézést ha olvassák, tudom nagyon nehéz dolog a bíráskodás egy ilyen gyors játékban. Szerencsére az erősen vitatható ítéletek sem változtatták meg a mérkőzés végkimenetelét.
Veszprém: TÓTH Z. (7+0), Török A. (1+2), Knór G. (1+1), Holéczy G. (1+0), Kolossváry D. (0+1), Tóth P., Kuti B., Tamás A., Kiss Z. Rabb G. (kapus);
White Sharks: JESCH D. (4+2), FOGARASI L. (3+0). , TASSI M. (2+1), JESCH Á. (1+1), J. KJELLGREN (1+1), Bodócs I. (1+0), Kádár Gy. (0+1), Kalmár T., Koncz G., Schwarz G., Holubkó I., Steiner B., Vincze T. (kapus).
A bajai súlyos vereség ellenére a gyíkok bizakodva várták a mérkőzést, és az előjelek is pozitívak voltak. Azon kívül, hogy a két hete térdműtött és rekordidő alatt felépült gólfelelős 'szuperhősüket' ismét soraik közt tudhatták, majdnem 2 teljes sorral gyűltek össze a budapesti Fehér Cápák elleni összecsapásra. A tavalyi idényben két meglepően szoros mérkőzést játszott a bajnokságban élcsapatnak számító cápákkal a veszprémi alakulat,amiből az egyik döntetlennel végződött. Bár a tabella alapján most is esélytelennek látszottak, az eddigi mérkőzések alapján mégis komoly reményeket lehetett alapozni arra, hogy a fővárosiaknak nem igen fekszik a veszprémiek játékstílusa. A hazaiak a babonák negatív hatását kiküszöbölendő, az elátkozott fekete HandOfDoom mezt (amiben eddig mindössze 1 bajnoki mérkőzést nyert a csapat, bár már arra sem mer megesküdni senki, hogy akkor feketében játszottak) a régi 'diadalmas' vörösre cserélték vissza. A vendég csapat fanatikus kapitánya, Jesch D. még a mérkőzés előtti napon - mintha valamit megérzett volna a másnapi eseményekből - hosszú lelkesítő szózatot intézett csapatához egyesületük honlapján, hogy a tabella állása ellenére mennyire nem szabad félvállról venniük ezt a mérkőzést, és lebecsülniük az ellenfelet.
A mérkőzés kezdetén rögtön feltűnt, hogy a hazaiak sokkal fürgébben mozognak, gyors passzokkal kényszerítőznek a vendég játékosok között. Jesch D. tegnapi intelmei látványosan nem hatottak a vendégekre, vagy nem olvasták azokat. A hazaiak előtt mindjárt adódott is egy-két hatalmas ziccer, de ekkor még Vincze kapus segíteni tudott. Azonban ami késik, nem múlik. Az ötödik percben egy érthetelen bírói ítélet következtében Jesch D.-t két percre leültették, de olyan gyorsan büntettek a hazaiak, hogy végül 20 másodpercet sem kellett a padon töltenie: Knór G. bal sarokból visszapasszolt labdáját a kaputól kb. 10 méterre helyezkedő Tóth Z. kapásból, hatalmas erővel húzta a hosszú fölső sarokba (1-0).
A hátrányba került cápák egy-két játékos kivételével nem igazán éledtek fel, továbbra is átjáróházként funkcionált a hátsó alakzatuk, ennek ellenére lézengve is sikerült egyenlíteniük 2 perc elteltével. Jesch D. passzolt öccsének, aki legalább 15 m távolról, lövésre szánta el magát. A lövés meglehetősen gyenge volt, szerencsétlen íve viszont megtréfálta a veszprémi kapust, és a labda a hálóban kötött ki (1-1). Az egyenlítésnek nem sokáig örülhettek a fővárosiak, ugyanis 20 másodperc múlva a vendég kapu előterében labdát szerző Török a kivetődő Vincze kapus fölött fonákkal a hálóba pörgetett, gyorsan visszaszerezve az előnyt (2-1).
A következő percek nagyjából arról szóltak, hogy a cápák körülményes játékkal felhozzák, majd elveszítik a labdát, a Veszprém pedig gyors ellentámadást indít és kihagyja a hatalmas gólhelyzetet. A 11. percben végül Tóth Z. törte meg a gólcsendet, miután Rabb kapus kidobásával kicselezett egy védőt majd a tehetetelen vendég kapust is (3-1). Az általános koreográfia továbbra sem változott, a 16. percben a "belassult" fővárosi védők már csak úgy tudták megállítani a kapu felé törő Tóth Z.-t, hogy egyszerűen fellökték. A jogos büntetőt a sértett remek csellel magabiztosan értékesítette (4-1). Egy percre rá Tóth Z. újra betalált, ezúttal Kolossváry passzából (5-1). A vendégek ettől kezdve teljesen megzavarodtak, bár hozzá kell tenni, hogy becsülettel küzdöttek és próbálkoztak ugyan, de a néhány nagy lehetőségük mind kimaradt. Nem segített rajtuk az időkérés sem, a hazaiak tovább szárnyaltak. A 19. percben az addig rengeteg helyzetet elpuskázó Török ezúttal a kapuval szemben üresen álló Knór elé játszott, aki nem hibázott (6-1). A holtsápadtra vált vendég arcok a teljes tanácstalanságot tükrözték, egyesek idegesen kiabáltak. A 19. percben Tóth Z. ismét tisztára játszotta magát és a 2. gólját lemásolva elfektette a kapust,majd a hálóba lőtt (7-1). A teljesen összeomlott vendég csapat feldúlt edzőjével szótlanul visszavonult az öltözőbe, a történteket vidáman elemző hazaiak pedig hiába hangoztatták, hogy azért két harmad még hátra van, lélekben már elkönyvelték a győzelmet.
Ahogy arra számítani lehetett, a cápák az öltözőben kapott súlyos fejmosás után már csak dacból is küzdeni és hajtani fognak és megpróbálják szorossá tenni a végeredményt. Az iram felpörgött, a vendégek támadásai azonban továbbra is "géppuskafészek elleni" öngyilkos rohamoknak bizonyultak, a hazaiak gyors ellentámadásából 1 perc elteltével még tovább nőtt az előny: Török pontos passzal ugratta ki Tóth Z.-t, aki szinte azonnal a bal felsőbe bombázott (8-1). Ezután is a hazai ellentámadások jelentettek több veszélyt, és a negyedik percben az előrehúzódó szemfüles Holéczy egy kapu előtti kavarodásból már a kilencedik veszprémi gólt szerezte (9-1). Nem volt olyan ember a csarnokban, aki elhitte volna, hogy ez az eredmény a hátralévő időben megfordulhat. Ekkor azonban a pályán kialakult rendszer egyenletében egy-két tényező érezhetően változni kezdett. A hazaiak fokozatosan beszorultak, ellenakcióik egyre ritkultak, és a labdákról egyre többet maradoztak le. De bármennyire is fölénybe kerültek a vendégek, a harmad fele közben szép lassan eltelt, és a nyolc gólos (!!) hazai előnynek minden józan emberi számítás szerint ki kellett volna tartania, hiszen még mindig ugyanaz a két csapat küzdött egymással. Volt viszont néhány igen nyugtalanító jel. Néhány vendég játékos úgy őrjöngött és bíztatta egymást 1-1 kimaradt helyzet után, mintha legalábbis egy gólra lennének az egyenlítéstől és nem nyolcra...valami emberfeletti lelkesedés és harci szellem szállta meg őket, szinte már olyanok voltak, mint a viking mondákból ismert berserkerek, akik Odin dühétől megszállva páncél nélkül harcoltak, és amíg tomboltak nem éreztek sem fájdalmat, sem fáradtságot, emberfeletti erejük volt és mindenki rettegett tőlük. Ami késik nem múlik, a 12. percben elkezdődött a hazaiak vesszőfutása. Kalmár passzát Fogarasi lőtte kapura, és a nem túl erős lövés beakadt (2-9). A hazaiak igyekeztek nyugodt képet vágni a vendégek hisztérikus öröme láttán, de néhányan már éreztek valami olyasmit, mint a katasztrófákat előre megérző állatok. Alig több, mint húsz másodperccel később egy valódi viking leszármazott, a vendégek svéd légiósa, Johannes Kjellgren talált be (3-9). Ahogy a harci őrjöngés emberről emberre terjedt a vérszagot érző cápák között, úgy hatalmasodott a pánik a hazaiaknál. Alig két perc elteltével a pánikoló hazai védőktől megszerzett labdát Jesch az üres kapu előtt ácsorgó Tassinak passzolta (4-9). Ekkorra az ellenfélnél már 12 mezőnyjátékos "berserker" dühöngött, micsoda párhuzam, a berserkerek 12 fős csoportokban harcoltak, Vincze kapus meg mondjuk a 13. harcos volt, bár neki ekkor már nem sok dolga volt, csak annyi, hogy a góloknál ugráljon. A hazaiak képtelenek voltak értelmes cselekvésre, szervezett védelemre, minduntalan megpróbáltak ellenakciókat végrehajtani, de hiába adtak bele mindent, a vendégek minden párharcot megynyertek. A 18. perc elején egy elhamarkodott hazai támadás után Jesch fordulhatott kapura, és már az ötödik vendég gólt szerezte (5-9). A hazaiak másodpercenként kérdezgették az időmérőktől, hogy "mennyi van még hátra?". Lehetetlen elmondani azt az érzést, hogy 4 gólos előnynél az ember nem lát reményt a győzelemre, át kell élni ahhoz, hogy az ember értse. Sajnos nem volt elég rövid a hátralévő idő, hogy ne kapjon a hazai csapat még 2 gólt. Előbb egy beadásnak szánt labda csorgott át a már amúgy is morális gödörben lévő hazai kapuson (6-9), majd egy kapu mögül visszapasszolt labdát a kóválygó hazaiak között szinte a semmiből előbukkanó Jesch az üres kapu közepébe bombázott, miközben Rabb kapus még a labdát kereste a kapu mögött (7-9). A hátralévő 45 másodpercet valahogy sikerült még kihúzni, de nem sokon múlott hogy nem szereztek újabb gólt a vendégek.
Az utolsó harmad előtt a vendégek ismét eltűntek az öltözőben, a hazaiak pedig kétségbeesetten igyekeztek kiagyalni valamit amivel ezt a félelmetes szörnnyé változott ellenfelet megállíthatják. Még mindig volt 2 gól előnyük. Két gól előny a 3. harmad előtt a cápák ellen nem is rossz, mondhatnánk, de emellett mindenkinek ott motoszkált a fejében, hogy a 2. harmad felénél még 9-1 volt...
A veszprémet hazai pályán kíséri egy tipikus, átokszerűen visszatérő motívum. Ez a harmadik harmad elején bekapott, menetrendszerű, villámgyors gól. Hiába koncentrált mindenki, megint az történt, ami idén a Neumann ellen, tavaly az SzPK, SzHely, Baja..stb meccseken, a 3. harmad kezdetét jelző sípszó után ezúttal 9 egész másodperccel sikerült megint gólt kapni: a kapu előtt 2 védő által előadott bizonytalankodó tötyögést a talán legemberfelettibb akarattal küzdő Jesch D. könyörtelenül kihasználta és újabb gólt faragott a hátrányból (8-9). Ha az őrjöngő cápák esetleg valamelyest le is higgadtak a szünetben, akkor ez a gól legalább 100 hordó benzin volt a lankadó harci tűzre, vagy 100 hordó vér a vergődő veszprémi hajótöröttek cápáktól hemzsegő vízébe. Ötven másodperc sem kell a következő harapásig: a bal szélen nyargaló Bodócs lövésre szánja el magát, és a lövés bár elég erőtlen, mégis, mintha zsinóron húznák, úgy csapódik a nem a kapu hosszú oldalába (9-9). Kilenc-kilenc, itt a vég. Amikor a hazaiak már kezdenének magukhoz térni a sokkból, és felfogni, hogy még mindig egál, a kilencedik percben a vendégek hőse, Jesch D. újabb gólt szerez Kjellgren passzából(9-10). A józan ész szerint a hazai csapatnak itt és most végleg össze kellene omlania, de éppen most, amikor már a 9. gólt kapja zsinórban, és hátrányba kerül, mégis taplra áll. Mindkét csapat emberfeletti erővel küzd, de a hazaiak most valamivel jobban akarnak. Mert 8 gólos előnyt elherdálni óriási szégyen, akár hogy is szépítjük a dolgot. A 12. percben a szerencsétlen napot kifogó Török még óriási helyzetben az üres kapu előtt luftot üt, de másodpercekkel később - ki más mint Tóth Z. - összegyűjti a labdát és fordulatból hatalmas erővel lő a kapuba (10-10). A következő percekben ugyanaz a harci tűz minden hazai és vendég játékosra átterjedt, aminek eredményeként kicsit el is durvult a játék, mégsem volt azonban alattomos és sportszerűtlen. Mindkét csapat többször megszerezhette volna a vezetést, végül Fortuna a vendégeket részesítette kegyeiben: Kádár passzából Fogarasi újra a cápáknak szerzett előnyt(10-11), amit ezek után egy emberhátrány ellenére is megtartottak. A hazai reményeket végül a 19. percben Tassi gólja foszlatta szét (10-12).
Óriási drámát adott elő a 2 csapat ezen a mérkőzésen, a játékosok akik végigélték, és a néhány néző aki látta, életreszóló élménnyel gazdagodott.
Ha nem játszottam volna végig, én sem hinném el, hogy 9-1-ről 30 perc alatt ki lehet kapni. Pedig ki lehet.
I/4:23 Tóth Zoltán (Knór Gábor) I/6:55 Jesch Áron (Jesch Dávid) I/7:15 Török András I/10:13 Tóth Zoltán (Rabb Gergely) I/15:07 Tóth Zoltán -büntető- I/15:41 Tóth Zoltán (Kolossváry Dávid) I/18:43 Knór Gábor (Török András) I/18:49 Tóth Zoltán
II/1:19 Tóth Zoltán (Török András) II/3:35 Holéczy Gergely II/11:19 Fogarasi László (Kalmár Tamás) II/11:38 Johannes Kjellgren (Jesch Áron) II/13:46 Tassi Miklós (Jesch Dávid) II/17:10 Jesch Dávid II/18:42 Fogarasi László II/19:16 Jesch Dávid (Tassi Miklós)
III/0:09 Jesch Dávid III/0:54 Bodócs István III/8:33 Jesch Dávid (Johannes Kjellgren) III/11:06 Tóth Zoltán III/16:14 Fogarasi László (Kádár György) III/18:32 Tassi Miklós
I/4:23
Tóth Zoltán
H10
Knór Gábor
H5
I/6:55
Jesch Áron
V8
Jesch Dávid
V97
I/7:15
Török András
H13
I/10:13
Tóth Zoltán
H10
Rabb Gergely
H1
I/15:07
Tóth Zoltán
H10
-büntető-
I/15:41
Tóth Zoltán
H10
Kolossváry Dávid
H15
I/18:43
Knór Gábor
H5
Török András
H13
I/18:49
Tóth Zoltán
H10
II/1:19
Tóth Zoltán
H10
Török András
H13
II/3:35
Holéczy Gergely
H14
II/11:19
Fogarasi László
V17
Kalmár Tamás
V7
II/11:38
Johannes Kjellgren
V12
Jesch Áron
V8
II/13:46
Tassi Miklós
V66
Jesch Dávid
V97
II/17:10
Jesch Dávid
V97
II/18:42
Fogarasi László
V17
II/19:16
Jesch Dávid
V97
Tassi Miklós
V66
III/0:09
Jesch Dávid
V97
III/0:54
Bodócs István
V33
III/8:33
Jesch Dávid
V97
Johannes Kjellgren
V12
III/11:06
Tóth Zoltán
H10
III/16:14
Fogarasi László
V17
Kádár György
V27
III/18:32
Tassi Miklós
V66
Veszprém: Török A. (3+1), Kolossváry D. (1+0), Knór G. (1+0), Holéczy G. (0+2), Kuti B., Tóth P. Rabb G. (kapus)
Baja: Szepesi I. (6+1), Markó E.(3+4), Ádám Zs.(1+1), Ónódi Zs. (0+1), Feicht L.(0+1) Plézev J. (1+0), Lénárt S.(0+1), Szőts A., Sztanó L. (kapus)
A tavalyi idényben a két nagyjából azonos képességű csapat mérkőzéseit az élethalálharc jellemezte. A nyáron nagy változások következtek be a bajaiaknál, hiszen egyesültek az OBII-től búcsúzó Paks csapatával, és együtt a legjobb játékosaikkal igen ütőképes csapatot alkotnak, ahogy az az eddigi eredményeikből is kitűnt. A veszprémiek semmi jóra nem számíthattak, elég volt arra gondolni, hogy az őket legyőző Ares B-t a Baja 18-2-vel küldte haza. A helyzetet súlyosbította, hogy a gyíkok egyik kulcsjátékosukat térdműtétje miatt nélkülözték, és összesen is csak 6 mezőnyjátékost tudtak felvonultatni.
A mérkőzés álmos tempóban indult, a hazaiak nem erőltették a gólszerzést, kényelmesen adogattak. Néhány hazai helyzet után aztán a vendégek váratlanul megszerezték a vezetést: Török lecsapott egy eladott labdára és a kapust kicselezve a hálóba kotort (0-1). A gól felébresztette a hazaiakat, akik sebességet váltottak és Szepesi góljaival gyorsan megfordították az eredményt (1-2). Erre még szinte azonal válaszoltak a vendégek (Knór G. a bal szélen elfutott és éles szögből hatalmas gólt lőtt (2-2)), de azután nagy fölénybe kerültek a bajaiak és a harmad végéig három gólos előnyre tett szert a nagy formában játszó Szepesi és Markó újabb góljaival (5-2).
A második harmadban a vendégek energiatakarékos üzemmódra váltottak és főleg előrevágott labdákkal próbálkoztak, teljesen átengedték a területet. A darazsak ebben partnerek voltak, elkényelmesedésük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a vendégek Holéczy beadásából Török révén szépítettek (5-3). A gyíkok egyetlen fegyelmezetlen kitámadása után újra büntetett a mezőnyfölényben játszó hazai csapat (6-3), de aztán már képtelenek voltak helyzeteket kialakítani, csak távoli lövésekig jutottak. A Veszprém feléledt, és egyre több életveszélyes ellentámadást vezetett. Holéczy újabb gólpasszt adott Töröknek, és már 6-4 volt az állás, és ha még a 2-3 ordító lehetőséget ami később adódott belövik, akár a vezetést is átvehették volna.
Az utolsó harmad elején a Baja továbbra is nyugdíjas tempóban folytatta a játékot. A vendég csapat a harmad elején fölénybe került, amire a mérkőzés folyamán nem volt példa. Török beadásából Kolossváry már 6-5-re módosította az állást, és ha a következő percekben a veszprémiek jobban koncentrálnak, akkor egyenlíthettek is volna. A váratlanul bekapott hetedik bajai gól aztán olyan erejű kijózanító pofonként hatott, amitől mindenki visszatért a valóságba és ráébredt, hogy valójában már olyan fáradt, hogy lépni is alig bír. A támadók folyamatosan elől ragadtak, így a védelem a második harmadban mutatott betonbunkerhez képest átjáróházzá változott, így a veszprémi csapat egy igen látványos összeomlást produkálva 6 gólt kapott 15 perc alatt, néha fél percen belül kettőt is.
Sportszerű mérkőzésen a hazaiak győzelme ilyen arányban is megérdemelt.
Veszprém: Kolossváry (2+0), Tóth P. (0+1), Török(0+1), Tóth Z., Knór G., Tamás A., Kuti B., Holéczy G., Rabb G. (kapus);
Ares: Székely G., Derzsy M., Farkas L., Geri F., Gábor G., Tóth P., Gergely M., Lakatos A., Pavelka Z., Bérczy M. (kapus);
Az Ares pontszerzőiről nincs információ, mivel a jegyzőkönyv másolatot nemkaptuk meg.
kiállítások: az Aresnál legalább 2 perc volt.
A rendkívül fontos kiesési rangadó előtt minden jel arra mutatott, hogy a Veszprémiek végre meg tudják szerezni első győzelmüket a 2005/06-os idényben, hiszen a szintén pont nélkül álló ellenfél az előző meccsén 16 gólos vereséget szenvedett a Bajától. A csapat fogadkozott, hogy ennek ellenére nem fog úgy hozzáállni a mérkőzéshez, mintha eleve meg lenne nyerve.
A mérkőzés első 10 percében a vendégek el is dönhtették volna a mérkőzést, ha helyzeteiknek csak felét belövik. A tudatosan visszahúzódó hazaiak nem nagyon mentek át a félpályán, amikor viszont a harmad felénél első helyzetükig jutottak, abból azonnal gól lett (1-0). A gyíkok tovább támadgattak de egyre pontatlanabbá vált a játékuk, és a fölényből most már csak meddő mezőnyfölényre tellett. A hazaiak egyre elszántabbak lettek, és kontráikból 2 újabb góllal terhelték a vendég kaput (3-0). A veszprémi arcokon a teljes tanácstalanság tükröződött, de mintha még mindig nem ébredt volna rá senki arra, hogy itt sokkal több kell, mint az eddig mutatott kényelmeskedés. Akár tovább nőhetett volna a hátrány, de a sípszó megmentette a vendégeket.
A szünetben rendezte sorait a veszprémi csapat, és magasabb fokozatra kapcsolt. Újabb kimaradt helyzetek után végül sikerült a szépítés is: Tóth P. szabadütésből Kolossváry elé játszott, aki kapásból, nagy gólt húzott a hazai kapuba (3-1). Felcsillant a remény, de a vendégek rövid idő múlva el is szórakozták a nehezen ledolgozott hátrányt egy buta védelmi hibával (4-1). Ezután a szerencse teljesen elpártolt a gyíkoktól, akik újabb helyzetek tömkelegét hagyták ki, naggyá tették a hazai kapust, szétlőtték a kapufát, és a végén a harmad ráadásul egy újabb hazai góllal zárult (5-1).
Az utolsó harmad elején ismét offenzívába lendült a vendég csapat, most már mindent egy lapra téve fel. A szerencse a mérkőzés folyamán először és utoljára segített a veszprémieknek, amikor Török passzát Kolossváry a hazai kapus lába között lőtte a kapuba (5-2). Az idő múlásával a gyíkok offenzívája kifulladt, a lelkesedés a nem teljesen váratlanul érkező hatodik Ares gólnál nulla közelébe csökkent (6-2). A hátralévő időben a hazai csapat még lőtt egy gólt (7-2), de a gólszerzésen kívül már a játék egyéb elemeiben is jobb teljesítményt mutatott, mint a vendégek, akik azért még kihagytak néhány ordító helyzetet.
A mérkőzés élő példa volt arra, hogy egyetlen ellenfelet sem szabad lebecsülni, egyetlen mérkőzést sem szabad félvállról venni. Pláne nem egy nullapontos csapatnak.
Tóth Zoltán (2+0), Kiss Zoltán (1+0), Török András, Kuti Balázs,
Tamás András, Tóth Péter, Knór Gábor,
Bezselics István (0+1) (kapus).
Miskolc:
Szabó Ákos (4+1), Szónocky János (2+1), Tóth Gábor (1+0), Fehér Iván (0+1), Szabó Gergely (0+1), Gál Tamás, Streng Péter, Jacsó Attila, Varga Attila, Keczeli Péter (kapus).
kiállítások:
0 perc ill. 0 perc
0-1 Szabó Ákos (ea.) 0-2 Szónoczky János (Szabó Ákos) 0-3 Szabó Ákos (ea.) 1-3 Tóth Zoltán (ea.) 2-3 Tóth Zoltán (Bezselics István) 2-4 Tóth Gábor (ea.) 2-5 Szabó Ákos (Szónoczky János) 2-6 Szabó Ákos (Fehér Iván) 2-7 Szónoczky János (ea.) 3-7 Kiss Zoltán (ea.) 3-8 Stark Gergely (Szabó Gergely)
Az OB III keleti csoportjából
feljutott Miskolc csapatával eddig még nem játszott 3×20 perces mérkőzést a Veszprém Lizards csapata. Annak alapján, hogy a két válogatott játékost is soraiban tudó Miskolc tavaly az OBIII küzdelmeiben azt a Debrecent is megelőzte, amelyik a Veszprémet az első fordulóban 13-5-re ütötte ki, nem sok jót lehetett várni a mérkőzéstől. Az amúgy sem rózsás helyzetet súlyosbította, hogy a hazaiak több alap játékosa különféle okok miatt nem tudott részt venni a mérkőzésen.
A kezdés után a veszprémieket talán az l
epte meg a legjobban, hogy nem szorultak be mindjárt a kapujuk elé, a válogatott játékosaikat nélkülöző vendégek pedig a pályán már nem keltették verhetetlen csapat benyomását. Talán ez volt a csel, mert a bátran rohamozó hazaiak ellen a vendégek Szabó Ákos szerencsés találata révén gyorsan megszerezték a vezetést egy gyors kontratámadás után (0-1). A gyíkoknak ezúttal egyszerűen remekül ment a játék, csak egyetlen hibás pont volt, a gólhelyzetek kihasználása, amiben erősen közreműködött a vendégek kapusa is. A miskolci hálóőrrel ellentétben a hazai kapus viszont még mindig nem volt ráhangolódva kellőképpen a mérkőzésre, mivel második (az elsőt teljesen lemásoló) kapura lövésükből a vendégek tovább növelték előnyüket a bal szélen elfutó Szónóczky révén (0-2). A hazaiaknak ez sem vette el a kedvét, mert tovább támadtak és számtalan helyzetet kialakítva továbbra is kihagytak mindent. A miskolci válasz megint igen frappáns volt: Szabó Ákos a saját térfeléről indulva lefutott néhány embert és mielőtt a védők megzavarhatták volna a lövésben, nagy gólt lőtt a bal felsőbe (0-3). Ekkor kb. 10 perc telt el a mérkőzésből de a veszprémi csapat továbbra sem tört meg és továbbra is úgy játszott, mint egy bokszoló, aki már a harmadszor került a földre de azért is fölkel és tovább püföli ellenfelét. A már-már legyőzhetetlennek hitt miskolci kapust végül Tóth Z. avatta fel egy szabadütésből lőtt védhetetlen lövéssel, kihasználva, hogy a vendégek nem állnak rögtön sorfalat (1-3). Néhány perc elteltével Bezselits kapus remek kidobása után Tóth Z. átjátszotta magát egy védőn, majd egy az egy ellen ismét megverte a vendég kapust, ezzel már csak egy gól volt a különbség (2-3). A korábbi három gólos vezetés eltékozlásától megrettent vendégek ezután taktikusan visszahúzódtak, és megpróbálták hátul járatni a labdát, de nem sok sikerrel, mert a hazaiak letámadtak és sok labdát szereztek de hiába, mert aztán a száz százalékos kijátszott helyzeteket is kihagyták.
A második harmadban iszonyatos felőrlő harc kezdődött. A hazaiak mindent egy lapra feltéve támadtak, a vendégek pedig gyors ellentámadásokkal próbálták bebiztosítani előnyüket. Ebből az következett, hogy a pályán megállás nélkül ismétlődtek a kontratámadások, mindkét csapat előtt egyre több lehetőség adódott. A veszprémiek továbbra is kihagytak mindent, a vendégeknél viszont Tóth Gábor eredményes volt (2-4). A harmad felénél nyilvánvalóvá vált, hogy a kevesebb cserét felvonultató hazaiak felmorzsolódnak ebben a nyílt sisakos rohanásban. Az ötödik miskolci gólnál a közelben álló hazai játékosok állva nézték végig, ahogy a sarokból belőtt labdát egy berobbanó vendég játékos védhetetlenül lövi a kapuba (2-5). A három gólos hátránytól feldühödve újult erővel “rohamozott”, de inkább már csak mászott a hazai csapat, a szintén nagyon fáradó vendégek ismét visszaszorultak, de ebben a harmadban kapusuk teljesen lehúzta a rolót, egyszer még a kapuvas is segített neki.
A harmadik harmadban a gyíkok tovább kínlódtak a góllövéssel, a Miskolc pedig egyre több veszélyes támadást vezetett. Előbb a remekül játszó Szabó Á. lőtt újabb gólt (2-6), majd egy tipikus veszprémi “tötyögős”(a védők képtelenek voltak eltalálni a kapu előtt pattogó labdát, az ellenfél támadója viszont eltalálta) góllal a szemfüles Szónóczky már öt gólosra növelte a vendégek előnyét (2-7). A hazai csapat Kiss Z. erős távoli lövéséből gyorsan szépített (3-7), és ezután is úgy támadott, mintha csak egy gól választaná el a pontszerzéstől. A miskolciak védelmét még át lehetett játszani, de Keczeli kapuson minden veszprémi gólszerzési lehetőség elvérzett, közben a fellazuló hazai védelem miatt a vendégek előtt is egyre több helyzet alakult ki, végül Stark állította be a végeredményt (3-8).
Jobb helyzetkihasználásuk és remek kapusuk révén megérdemelt a vendég siker, az öt gólos különbség azonban megtévesztő, a pályán végig egyenlő erők izgalmas küzdelme zajlott. A hazai csapat csak saját magát okolhatja: kétszer annyi helyzetet dolgozott (és hagyott) ki ezen a mérkőzésen, amennyi az előző kettő mérkőzésén összesen.
Török András (3+0), Tóth Péter (2+0), Tóth Zoltán (0+1),
Kiss Zoltán, Holéczy Gergely, Kolossváry Dávid, Knór Gábor, Kuti Balázs,
Bezselics István (kapus), Rabb Gergely (kapus)
Neumann:
Ágoston Zsolt (1+3), Bucs Balázs (2+1), Remport Balázs (2+0), Kocsis Gábor (2+0), Schauer Balázs (0+2), Koszper Károly (1+0), Odor József (0+1), Kiss Attila, Máté Zoltán, Szajli Tamás, Lantos Richárd, Desics Péter, Kaszás Milán (kapus)
kiállítások:
7 perc ill. 7 perc
X Koszper Károly (2 perc, 211, szabálytalan távolság) 1-0 Tóth Péter (ea.) 1-1 Koszper Károly (Ágoston Zsolt) 2-1 Török András (ea.) 3-1 Tóth Péter (Tóth Zoltán) 3-2 Remport Balázs (Schauer Balázs) 4-2 Török András (ea.)
4-3 Ágoston Zsolt (ea.) 4-4 Bucs Balázs (Ágoston Zsolt) 4-5 Kocsis Gábor (Odor József) X Török András (2 perc, 209, fogás) X Kiss Zoltán (5 perc, 501, erőszakos ütés) X Odor József (5 perc, 501, erőszakos ütés) 4-6 Bucs Balázs (Schauer Balázs) 5-6 Török András (ea.) 5-7 Kocsis Gábor (Ágoston Zsolt) 5-8 Remport Balázs (Bucs Balázs)
Az őszi idényt súlyos vereségekkel kezdő veszprémiek az esélytelenek nyugalmával várhatták a találkozót, hiszen ellenfelük tavaly még az OB1-ben vitézkedett.
Az első öt perc tapogatózó játéka után a hazaiak meglepve tapasztalták, hogy rettegett ellenfelük nagyon is verhetőnek tűnik. A vendégek talán kissé nagyképűen álltak a találkozóhoz, vagy elfáradtak az utazásban, de meglehetősen dekoncentrált játékkal rukkoltak elő. A hazaiak kontrajáték remekül érvényesült, a fővárosiak számos pontatlan passzából induló gyors ellentámadásokból egyre több veszélyes helyzet adódott a vendég csapat kapuja előtt, de a helyzetek sorra kimaradtak. Egy emberelőnyös helyzet után végül Tóth P. szerzett ajándék labdát a Neumann kapuja előtt, és lehetetlen helyzetből kotort az elfekvő kapus mellett a kapuba (1-0). A hazaiak vérszemet kaptak, a vendég védelem pedig továbbra is gyenge lábakon állt. Növelhette volna előnyét a veszprémi gárda, ha Kiss Z. óriási ziccerben leadott lövésénél a kapuvas nem a vendégekkel van. A wombatoknak még idejében sikerült egyenlíteniük egy szabadütés-szituációt követően - Ágoston passzát az egyedül hagyott Koszper kapásból lőtte a sorfal mellett a hazai kapuba (1-1) -, és ezzel valamelyest rendezték soraikat. A játék képe azonban az egyenlítés után sem változott lényegesen, a hazaiak ellentámadásai több gólveszélyt hordoztak, mint az enyhe mezőnyfölényben, de meglepően sok hibával játszó és a támadásokat körülményesen szövögető vendégek akciói. A hazaiak helyzetek terén mutatkozó fölénye végül újabb góllá érett: Egy kipattanó labdát Török fonákkal emelt az elfekvő kapus fölött a hálóba (2-1). A hazaiak többször is tovább növelhették volna előnyüket, de végül a harmad végéig nem változott az eredmény.
A második harmadra pályára lépő Neumannon látszott, hogy tudják, az eddig mutatott produkció nem lesz elég a sima győzelemhez, de még egy döntetlenhez sem. Hatalmas hajtásban kezdtek, de továbbra is sok hibával játszottak. A hazaiak kezdtek beszorulni saját térfelükre, és kezdtek lemaradozni a nagy szívvel küzdő vendégek mellett. Hiába volt egyre több lövőhelyzete a fővárosi csapatnak, képtelenek voltak a kapuba találni. A kimaradt vendég-helyzetekre aztán a térfelükről váratlanul kiszabaduló hazaiak góllal válaszoltak: Tóth Z. remek passzát Tóth P. emelte lágyan a kapuba (3-1). A vendégek játéka az újabb bekapott gól után egyre idegesebb és fejetlenebb lett, amit veszprémi helyzetek növekvő száma is jelzett. A wombatok kénytelenek voltak időt kérni, ami ugyan hasznos volt, mert nem sokkal később Remport révén szépítettek (3-2), de lényegi változást nem hozott. Mindkét csapat rengeteg hibával játszott, sok volt az eladott labda, itt is ott is ordító helyzetek maradtak ki, végül a hazaiak ismét két gólosra növelték előnyüket: Török egy ajándék eladott labdával egyedül törhetett a vendég kapura és a kapust elfektetve nem hibázott (4-2). A harmad végén újra beszorult az egyre jobban fáradó hazai csapat és nem sikerült megőriznie két gólos előnyét mivel fél perccel a vége előtt Ágoston éles szögből leadott váratlan lövése a kapus mellett utat talált a hálóba (4-3).
A lehető legrosszabbul kezdődő utolsó harmadból kb. 5 másodperc telt el, amikor egyenlítettek a vendégek: A középkezdést követően Török szerezte meg a labdát, de mivel nem passzolt, gyorsan el is veszítette. A megszerzett labdát Ágoston azonnal a jól startoló Bucs felé játszotta, aki a bámészkodó védelmet és a kivetődő kapust megelőzve emelt a hálóba (4-4). A gól erősen leamortizálta a fáradtság miatt amúgy is csökkenő hazai harci morált, és adrenalin injekcióként hatott a vendégekre. A wombatok döntő rohamra indultak megszédült ellenfelük ellen és Kocsis gólja után már ők vezettek (4-5). Röviddel a gól után a hazaiak ráadásul még emberhátrányba is kerültek. Öt a négy ellen csak szenvedett a Neumann, de ekkor Kiss Z. és Odor J. kölcsönös durva szabálytalankodása miatt megítélt 5 perces kiállítások után három a négy ellen folytatódott tovább a játék egy rövid ideig. Egészen addig, amíg Schauer pontos passzát a két elmélázó védő mögött megbúvó Bucs fordulatból be nem bombázta a hazai kapuba (4-6). A széteső hazaiak előtt utoljára akkor csillant meg a remény, amikor Török egy labdaszerzést követően a kapuig vezette a labdát és a kapust kicselezve szépített (5-6). A vendégek azonban röviddel később Kocsis felső sarkos bombagóljával lehűtötték(5-7), majd Remport félpályáról megeresztett szerencsés lövésével végleg szertefoszlatták a hazai reményeket (5-8).
A találkozó előtt toronymagas favoritnak tartott, és kissé nagyképű Neumann csak az utolsó harmadban tudott felülkerekedni a javuló formát mutató hazaiakon, akik valamivel jobb helyzetkihasználással és kondival akár meglepetést is okozhattak volna.
A 2005. évi Magyar Kupában legjobb 8 közé jutásért kiírt selejtezőjében éppen úgy mint tavaly, a budapesti, OBI ben szereplő Arcadom SE csapatát kapták a veszprémiek. Azt már a sorsolásnál tudták, hogy a továbbjutásre nincs reális esély, csak a tisztes vereségre. A nagyon szerény célkütés a "húszat azért ne kapjunk" c. jelszóval volt legtalálóbban összegezhető.
Ahogy az várható volt a vendégek óriási fölényben kezdtek, ami gyakorlatilag az egész mérkőzésre jellemző is maradt. A hazaiaknál csak elvétve volt a labda, és akkor is csak rövid ideig, mivel az ellenfél könyörtelen egész pályás letámadást játszott, és nem ismert elveszett labdát. Ennek ellenére az első harmadban még viszonylag jól tartották magukat a gyíkok és elfogadható védekezéssel sikerült mindössze 3 kapott góllal megúszniuk.
A játék képe hasonló maradt a második harmadban is egy ideig, sőt a hazaiak ekkor már gólhelyzeteket is kialakítottak az ellenfél kapuja előtt, de azokat mind ki is hagyták. A második harmad háromnegyedénél még mindig "csak" 0-5 volt az állás, ám ekkor összezuhant a hazai gárda, és a harmad utolsó pár percében beszedett még 3 - igen elkerülhetőnek tűnő - gólt (0-8).
Az utolsó harmadra a "jó lenne 10 alatt megúszni" jelszóval futott ki a veszprémi csapat, és mindjárt egy gyors góllal bizonyították, hogy nem teljesen gólképtelenek ők sem. A Török blokkolt lövéséből lecsorgó labdát Tóth Z. megszerezte, Kolossváry elé játszott, aki nem hibázott (1-8). A vendékeket kicsit felhergelte ez a szemtelenség, és gyorsan berámoltak hármat a hazaiaknak (1-11). Ezután egy védelmi hibát kihasználva, némi szerencsével, ismét szépített a most már elég fejetlenül támadó hazai csapat: a rosszul kimozduló kapus mellett Török pöccintette a labdát a vendégek üresen álló kapujába (2-11). Ekkor már csak kevesebb mint 10 perc volt volt hátra, az Arcadom SE végül mégis gólfesztivált rendezett a széteső Lizards kapujánál. Szebbnél szebb gólok zuhogtak, az utolsó percekben a vendégeknek minden bejött (azon kívül, hogy kihagytak egy büntetőt), az egyetemistáknak meg már erejük sem - és ami nagyobb baj -, kedvük sem volt nagyobb ellenállást kifejteni (2-18).
A nem túl magas célkitűzést a hazai csapat sikerrel teljesítette.
Tóth Zoltán (2+1), Török András (2+0), Kiss Zoltán (1+0), Kuti Balázs,
Holéczy Gergely, Tamás András, Tóth Péter, Kolossváry Dávid, Knór Gábor,
Rabb Gergely (kapus)
Debrecen:
Varga Gergő (3+3), Kovács Gergő (3+1), Duró Norbert (3+0),
Herpácsi Gábor (3+0), Pazsák Csaba (1+0), Cseresznye Ádám (0+1), Balogh János (0+1), Bulátkó Kornél, Lánczi András, Nagy László, Rédei Tamás, Tóth Gábor, Tóth Gábor.
kiállítások:
2 perc ill. 8 perc
1-0 Török András (Tóth Zoltán)
1-1 Pazsák Csaba (Varga Gergő) 1-2 Herpácsi Gábor (Balogh János) 2-2 Török András X Tóth Péter (2 perc, 211, szabálytalan távolság) 2-3 Herpácsi Gábor (Cseresznye Ádám) 2-4 Duró Norbert (Varga Gergő) X Herpácsi G (2 perc, 218, játék késleltetése) 2-5 Kovács Gergő 2-6 Kovács Gergő 2-7 Duró Norbert (Varga Gergő) 2-8 Herpácsi Gábor X Herpácsi Gábor (2 perc, 210, akadályozás vagy feltartás) 2-9 Duró Norbert 3-9 Tóth Zoltán 3-10 Varga Gergő 3-11 Varga Gergő 3-12 Kovács Gergő X Pazsák Cs. (2 perc, 201, szabálytalan ütés) 3-13 Varga Gergő (Kovács Gergő) 4-13 Kiss Zoltán X Pazsák Cs. (2 perc, 218, játék késleltetése) 5-13 Tóth Zoltán
A Veszprém Lizards csapata az OBII-ből visszalépő Szombathelynek köszönhetően ismét a második osztályban kezdhette a 2005/06-os idényt, mindjárt egy eléggé pikáns mérkőzéssel. A debreceniek elleni találkozó különlegességét az adta, hogy a két csapatnak eredetileg osztályozót kellett volna játszani az OBII-es tagságért, amire az előbb említett visszalépés miatt nem került sor.
A két gárda előzőleg még sohasem találkozott, a veszprémiek mindössze annyit tudtak ellenfelükről (Acsbar sporttársnak köszönhetően) hogy “nagyon jól járatják a labdát, de helyzeteket alig alakítanak ki”.
A j
áték első 10 perce nagyjából igazolta is ezt a kijelentést, ugyanis a vendégek a vártnál is nagyobb mezőnyfölényben játszottak ugyan, de mindösszesen egy kapura lövést eresztettek meg. (Fél perccel a kezdés után egy hatalmas lövésük ugyan a mindjárt veszprémi kapuba vágódott, de már sípszó után, így nem ért gólt.) A harmad felétől kezdett magára találni a hazai gárda is, viszont a vendégek támadásai is veszélyesebbek lettek. Egy debreceni akció után a veszprémi kapuvasról visszapattant a mezőnybe a labda, és a debreceniek közül néhányan gólt kezdtek ünnepelni. A bíró szerint nem volt bent, a vendégek viszont nehezen tértek napirendre az eset fölött, ezt kihasználva a hazaiak egy gyors ellenakcióból megszerezték a vezetést: Tóth Z. passzát Török először még a kapusba lőtte, majd a kipattanót fordulatból bebombázta (1-0). “Sok van még vissza” motyogta az egyik középkezdéshez igyekvő debreceni játékos, és nem is kellett sokáig várni a válaszra, Varga G. visszapasszolt labdáját Pazsák Cs. kapásból küldte a veszprémi kapuba (1-1). Változatos játék alakult ki, de ekkor már látszott, hogy a gyíkok védelmével ezen a napon valami nem stimmel. Az előző gól előtti szituációt lemásolva Balogh J. passzából Herpácsi lőtt nagy gólt kapásból (1-2). A hazaiak próbálkoztak és néhány helyzet után egy szerencsés góllal sikerült egyenlíteniük: Török futott el a bal oldalon és középre lőtt passzát az egyik menteni igyekvő debreceni védő saját kapujába rúgta (2-2). A hazaiak ekkor még bizakodva várták a folytatást bár fejben és testben néhányan közülük már elkészültek az erejükkel.
Gyors kiállítással indult a második harmad a hazaiak oldalán. Az emberhátrányt sikerült még kivédekezni, de utána a vendégek elkezdték sorozatban gyártani a gólokat. Gyorsaságukat kihasználva sorozatban kijátszották a hazai védelmet, és szinte 2 hasonló, nullázós góllal elhúztak (2-4). A gyíkok ettől teljesen összezuhantak, a vendégeknek minden bejött, szinte akárhogy értek labdába, abból gól lett (2-9!!). A hazaiak még emberelőnyben is képtelenek voltak megtartani a labdát, és ha véletlenül száz százalékos helyzetig jutottak, azt is kihagyták. A két csapat ekkor már a játék egyetlen elemében sem volt egy súlycsoportban, a játék szinte olyan képet öltött, mintha egy lelassítva és egy felgyorsítva lejátszott film szereplői mozognának egy közös filmvásznon... A harmad vége valóságos megváltásként jött a morálisan teljesen összeomlott, egy harmad alatt 7 gólt beszedő veszprémieknek.
Az utolsó harmad elején a hazaiak gyors góllal nyitottak: Török zavartalanul törhetett kapura középen, elsőre még remek spárgázással védett a vendég kapus, de a kipattanót a jól helyezkedő Tóth Z. kapásból bevágta (3-9). Erre a még mindig fölényben játszó vendégek néggyel válaszoltak a harmad feléig (3-13). A debreceni Varga G. két “buzizós” góllal igazolta, hogy nem csak szünetekben, hanem meccsen is elő tudja adni - és gólra is tudja váltani - labdazsonglőr mutatványait, persze ehhez kellett a hazai védelem “lelkes” asszisztálása is. A mérkőzés hátralévő részében a hazaiaknak előbb Kiss Z. szabadütés variáció utáni góljával, majd Tóth Z. újabb találatával sikerült két góllal 8 gólosra csökkenteni a még így is rendkívül súlyos vereséget.
Sokkoló erejű hidegzuhanyként érte a Veszprémi Egyetem csapatát a tavaly az OBIII keleti csoport harmadik(!) helyén végző debreceni fiatalokkal vívott mérkőzés. A veszprémi csapat tagjainak nagy része a nyári hónapokban egyáltalán nem edzett és ennek köszönhetően ismét beletelik egy hónapba mire formába lendülnek. Remélhetőleg nem lesz még késő. A Debrecen fiatal csapata ettől függetlenül meglepő szintű felkészültségről és magas játékszínvonalról tett tanúbizonyságot. A tavaly a másodosztályban tapasztalt képességek alapján a 2005/06-os floorball OBII egyik kiemelkedő bajnokesélyesének lehet őket tekinteni…
Tóth Z. (1+0), Török A., Kiss Z., Kolossváry D., Knór G.,
Rajnai G., Kuti B., Holéczy G., Hőgyes E. (kapus).
White Sharks: a pontos névsor hiányzik
kiállítások:
0 perc ill. 0 perc
A Cápák számára a bronzérem, a Gyíkok számára az OB2-ben maradás volt a mérkőzés tétje, ennek megfelelően hatalmas küzdelemre volt kilátás a két csapat idényzáró derbijén. A mérkőzés esélyesei a táblázaton elfoglalt helyezés alapján a Cápák voltak, de mivel az őszi találkozón a veszprémiek pontot raboltak a Cápáktól, most sem látszott lehetetlennek ellenük a pontszerzés.
A bemelegítés alatt kiderült, hogy
a Szövetség nem küldött játékvezetőket a találkozóra, így a két csapat közös megegyezésére a meccset a ’sharks edzőnője, Ambrus Kata vezette le.
Az első harmad nem túl nagy iramú tapogatózó játékot hozott, a biztos védelmet egyik csapat sem kockáztatta. A vendégek enyhe fölényben játszottak, de támadásaik nem voltak túl elszántak, a labdát ugyan többet birtokolták, de néhány lövést leszámítva kapura veszélytelenek voltak, mint ahogy a kontrára játszó hazaiaknak is kevés lehetőségük volt. Ennek fényében nem csoda, hogy az első harmad végén 0-0 eredménnyel fordultak a csapatok. A WS ugyan egyszer bevette a hazaiak kapuját, de azt a játékvezető (mivel szabálytalan körülmények között született) érvénytelenítette.
A második harmadban aztán felpörgött az ir
am, a Cápák rádöbbentek, hogy az eddigi produkciójuk kevés lesz a bronzéremhez. Felgyorsult a tempó, a veszprémi kapu előtt több gólveszélyes helyzet alakult ki, de a vendégek védelme is fellazult, így a hazaiak előtt is nyíltak lehetőségek. A gólínséget végül a Cápáknak sikerült megtörniük egy távolról eleresztett lövéssel, ami egy védőn megpattanva jutott a hálóba (0-1). A gólt követően még élénkebb lett a játék, a Cápák számtalan ígéretes helyzetet puskáztak el úgy, hogy többször 3:1 ellen szituációban még a kapura lövésig sem jutottak el, a hazaiaknak pedig kétszer már csak az üres kapuba kellett volna pofozni a labdát egy méterről, de nem sikerült nekik. A játékrész végén aztán a Veszprém mégis egyenlíteni tudott: a hazai játékos a pálya sarkából indulva becselezte magát a kapuig, majd a beadásra számító kapus mellett a rövid fölső sarokba húzta a labdát (1-1).
Az utolsó harmad első fele kiélezett küzdelmet hozott, mindkét csapat mindent megpróbált. A hazaiak előtt ebben az időszakban több lehetőség adódott, de lövéseik rendre elkerülték a kaput. A félidő felénél egy elképesztő védelmi hiba eldöntötte a mérkőzést: a félpályáig felhúzódó bizonytalankodó veszprémi védők közül egy eladott labdával üresen léphetett ki a WS csatára, és a kapussal szemben, senkitől sem zavartatva, nem hibázott (1-2). A gól teljesen demoralizálta a hazaiakat, akiknek ezek után már nem volt esélyük. Egy újabb súlyos védelmi hiba, hátul eladott labda után, 5 perccel a vége előtt már 1-3-ra vezettek a vendégek. A hazaiak teljesen kitámadtak, és egyre fejetlenebbül játszottak, míg végül a Cápák megadták a kegyelemdöfést (1-4).
A mérkőzés a nagy tét ellenére rendkívül sportszerű keretek között zajlott, senkit nem kellett kiállítani, de még szabadütést is ritkán kellett fújni, a White Sharks edzőnője teljesen pártatlanul vezette a találkozót, 0-0-nál pl. saját csapata gólját érvénytelenítette. A veszprémi csapat elsősorban gólképtelenségének köszönheti ezt a vereséget, egy lőtt góllal floorballban nem lehet meccset nyerni (az idényben eddig legalább 4 gólt szereztek minden mérkőzésen). Ez az eredmény egyben azt is jelenti, hogy a veszprémiek most már csak abban bízhatnak, hogy riválisaik, a Baja és a Paks egymás elleni mérkőzésén paksi győzelem születik, ami azt jelentené, hogy a csapat jövőre is az OB2 résztvevője marad.
Warning: mysql_pconnect(): Can't connect to local MySQL server through socket '/var/run/mysqld/mysqld.sock' (2) in /home/lizards/public_html/Connections/myconn.php on line 9 Can't connect to local MySQL server through socket '/var/run/mysqld/mysqld.sock' (2)
