Semmi sem lehet oly tökéletes, mint a kézzel festett hajóhintaminta ágasbogas tüskéinek remekbeszabott vértolulása a műtőasztalon.
Két félbevágott lócitrom merengőn az élet értelméről vitázik, majd egybeforrnak.
Hagymázas mosollyal orcáján a halál közeli radioaktív pocsolyákat szándékosan nem elkerülve közeleg az öreg kaszás.
Lerészegedett tetőfedők egyensúlyoznak a reménytelenség kékes szikláin, miközben valahonnan messziről ordít a himnusz.
Nemh tudtamh elégh érthetőh lennih: nem az u/ü-vel van szürreális harcom, hanem azzal, hogy az erdeti báró neve MünchHausen (tehát ---chh---) Szerinthemh.
Münchhausen báró feldúltan érkezett haza, nyakonvágta néma szolgáját. "Uram, mi történt?" - kérdezte feltúnően jó, irodalmi németséggel a néma szolga. "A ripők kelet-burkusok "Müchausen"-nek, póriasan írták nevemet a váruk falára. A néma szolga elszörnyedt, aztán feltalálta magát. "Münchausen?" - ez a bizarr írásmódot csak a "szürreálison túl" kreálhatták. - Münchhausen báró elcsendesedett. Már nem fájt annyira a seb...
Lófasz ez, mondta Ernő, és egy gyors, állhatatos és nyers fintor kíséretében lecsapta a kis Unicumot. A kis Unicum három centilitert tett ki, azaz hatékonyan és rendkívül könnyedén meg lehetett inni. Ernő nagyon szerette ezt az érzést, és azt, amikor a gyermekkorban eltávolított mandula helyén szúrós és tompa bizsergés kezdődött a tömény szesz hatására. A lámpa alatt ültek, hárman, három jó ember.
A lámpa sárga fénykúpja Ernő kissé verejtékes homlokát világította meg, mert Ernő be volt állva, mint a klinikai halál, hogy sarkosan fogalmazzak. A beállt állapot igen könnyen detektálható: jól figyeljük meg a gyanús alakot, észrevehetően méregessük szikrázó és éles tekintettel, tegyünk föl minél több nehezen érthető, hosszú és halk kérdést, amelynek a végét már mi sem értjük. Bár nem érjük el vele a célunkat, morbid tapasztalatszerző módszertanná duzzaszthatjuk a dolgot egy idő után, ha van kivel kísérletezni.
Ernő egy példaképével és egy nővel ült a lámpa alatt, és a Bibliáról beszélgettek, Vietnámról és a drogpolitikáról, Hamvas Béla egzisztencialista polémiájáról, amelyet saját magával vívott, illetve nemes és karcos tömény italokról, amelyek a patriarchális éket jelentik a férfi és a nő között. Lófasz ez, mondta Ernő, pedig az analógia a háború és a nőiesség között meglehetősen tág, talán nem is létezik, de Ernő ennyire volt képes. Tompán csillogó rosét töltött a pohárba, hagyta az alig látható olajos filmet végiggördülni az üvegfelületen, szagmintát vett, majd lehajtotta.
Kérdések jöttek sorban, a származás, a szándék és a jövő tekintetében. A harmadik résztvevő, egy nő volt, akinek gödröcskék jelentek meg arcán, ha mosolygott. Általában, bár amikor beszélt, nem mosolygott, a szemei pedig a bizalmatlanság mérgétől néha elveszítették a csillogásukat. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor a lámpa által bevilágított körök elmosódtak, a harmadik Unicum alkotott diffúz kapcsolatot a roséval, és a társalgás kezdett erőtlenné válni.
A kocsma mintegy átjáró házzá változott, a csönd és a tapintható őrület mellett még az ivás volt az egyetlen járható út, de az idő, ez a politoxikomán, szeszszagú doktor megint rosszkor adta be a szokásos estit.
Ernő a posta mellett jobbra el, rikító piros tarajjal vizionálva Rogán Antalt, a zseni a nővel pedig előre indult, a ködös és hideg éjszaka testében a kijáratot keresve a dilettánsoktól és lehugyozott nadrágszáraktól övezett sétányon. Lófasz ez, suttogta maga elé Ernő.
Döbbent és súlyos csöndben függenek az ezerszínű szivárvány alatti rémképek mostoha fázisváltozásai, s egetverő gyűlölettel tarkított mellébeszélés rögzíti halvány szöveteiket a megrezdülő idő méla töprengésében.
Semmi sem lehet oly tökéletes, mint a kézzel festett hajóhintaminta ágasbogas tüskéinek remekbeszabott vértolulása a műtőasztalon.
Két félbevágott lócitrom merengőn az élet értelméről vitázik, majd egybeforrnak.
Hagymázas mosollyal orcáján a halál közeli radioaktív pocsolyákat szándékosan nem elkerülve közeleg az öreg kaszás.
Lerészegedett tetőfedők egyensúlyoznak a reménytelenség kékes szikláin, miközben valahonnan messziről ordít a himnusz.
