Semmi sem lehet oly tökéletes, mint a kézzel festett hajóhintaminta ágasbogas tüskéinek remekbeszabott vértolulása a műtőasztalon.
Két félbevágott lócitrom merengőn az élet értelméről vitázik, majd egybeforrnak.
Hagymázas mosollyal orcáján a halál közeli radioaktív pocsolyákat szándékosan nem elkerülve közeleg az öreg kaszás.
Lerészegedett tetőfedők egyensúlyoznak a reménytelenség kékes szikláin, miközben valahonnan messziről ordít a himnusz.
Mivel egy ideje már itt élek Southamptonban a nagy ködös albion eme tengerközeli településén, gyakorlom az ánglius beszédet, és egyelőre csak nagyon óvatosan de megpróbálgatom a mondatokat csűrni-csvarni, egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel, ugyanis ánglius barátaim többnyire nem értik mit is akarok, de még nem adtam fel. Ha esetleg érdekel majd valakit, beidézek pár szösszenetet.
Hol bágerdalra, guszta kelésként fakad a hajnal, hol hasad már a felfeslett, s vágható füst, hol csak haloványan dereng a termonukleáris fúzió messzi fénye ott legyek én a tegnapot sirató bolond.
Aktus taktus
Sándor, József, Benedek, Izsákban hozták a meleget. Mézeshuszár legurult.
Tankaranka
Betoppant a roppant Tank Aranka. A padló recsegve roppant alatta Mindez roppant érdekfeszítő volna, Ha a ház ránk nem omolna.
Epitaf
Remegő kezemmel pingálom sírkövem, aranyírás betűk táncikálnak rajta: élt elég sok évet, nyugodjék már meg, e nagybeteg.
kedves gyerekek,
tessék, egy novella[darabka], kíváncsi vagyok a véleményetekre. én nem gondoltam, h szürreális, de aztán elolvastam a topikot, és azután annak tűnt :) ímhol: (félek az új szoftverrel linkelni)
http://delray.bazmag.hu/n_fitymaszurkulet.php
bemásol, elolvas, véleményez, köszönöm,
km
Aha... akkor én most azt gondolom, hogy Te azt gondolod, hogy én azt gondoljam, hogy kívánjak neked is és a rajtam kívül még tudatodban létező egyéb kivetüléseknek is minden jót, további szép napokat, s néha egy kis ihletet, hogy legyenek kivetüléseink...
Így utólag is boldog újévet és boldog nemszületésnapot kívánok minden Kautharnak a végtelen számú párhuzamos világok midnegyikében.
A többieknek nem teszem, nem rosszindulatból, hanem azért, mert rajtam kívül senki más nem létezik, csak az én tudatom kivetítései vagytok. az külön plusz, hogy egy kis emlékcsomagot tettem belétek, így azt hiszitek van múltatok, pedig nem.
***** magányos vagyok itt a hideg Univerzumban....egyedül...
Jó étvágyat, sajnálnálak, hogy ilyet kellett enned, de inkább megyek aludni, aztán majd álmodom szürreálisat, ha úgy akarja az álmom is... Jobb reggeliket! (És hol itt a közöny? Hisz reagáltál.:)
Talán a szürreális most nem reális, legalábbis akkor, amikor az ember nyakig van a realitásokban, s talán még álmodni sincs idő jó kis kavargós csodákat, amelyekből felriadva nem tudjuk, mikor is álmodjuk valójában azt, amit élünk, amikor a karácsonyvárás előkészületei közben már angyalkák szállnak a földre, s megsimogatnak a lélekszárnyak, de Te attól rettegsz, hogy nem leszel kész az ajándékokkal, mert határidősárkányok riogatnak nap mint nap, s nincsenek tekintettel a karácsony határidejére, s úgy érzed, hogy van, akinek magadat kellene becsomagolnod talán, az lenne ajándék, s tudod, hogy amit mondasz, az nem jut el minden fülbe, ahova kellene, mert becsukják egymás elől, mert mindenki csak a saját füle után rohan, rohan, hogy le ne maradjon valamiről, ami mások szerint oly fontos, s ha itt az idő, most, akkor sem tudja, mit jelent a vagy soha...
Ismét egy langy disznózsírolvasztó reggel fogadja testet öltött gondolataink illékony páráját, lassan gomolygó ködben a valószinűtlenségig elsekélyesedett beszűkült homlokkal utazó agyilag kikapcsolt enervált tömeg a csővillamosban. Reklámanyagként ingyenesen a postaládába beszórt Reggel reggeli első olvasmányként, neonfénytől vibráló olvasgatás, jé ebben a sorok között is van élet felfedezés, majd bosszankodás az orrunk előtt elgördülő súlyosan depressziós villamos láttán, füstcsóvák kerülgetése, menekülés a passzív dohányzás elől, átcsattogás a buszhoz, megérkezés...
Zeusz gyakran különféle, de többnyire bika képében élte ki parázna vágyait, s Dionüsszosz-al féktelen nagy kocsmázások után gyakran fetrengtek a sárban, hajnalban aztán üveges szemekkel bámulták a felkelő napot, s azthitték a szemük káprázik csupán, pedig tényleg a napisten vigyorgó arcát láthatták az égen, s a madárcsicsergés nevette ki őket. Néha érdemes lazítani, megereszkedni a természet televényében, s eldobni mindazt a műanyag pasztelszín látomást, ami már-már gépiessé teszi cselekvéseinket, fátyolt borítva arcunk elé, eltakarja előlünk létezésünk puszta szépségét, elbizonytalanít bennünket a válaszban arra a kérdésre, hogy mi végre is jöttünk erre a világra, pedig a válaszról, ami nem más, mint erre a kérdésre keresni a válaszokat, olyan szinten be van égetve az agyunkba, mint a puszta létfentartási ösztön.
Mikor a végletekig ellazult állapotban, alig kipislantva pilláink alól, szűkült pupillákkal, hunyorogva, már magától a létezés tényétől megmámorosodottan engedjük áramlani magunk felé azokat a külső és belső hullámokat, amiket a mindennapi tevékenységeink automatizmusa eddig elnyomott, eltakart, ráeszmélünk, hogy kell léteznie a puszta földi valónál felemelkedettebb szférának, amitől kicsit félünk, kicsit szorongunk, de ismernünk kell ahhoz, hogy teljessé tehessük külső és belső harmoniánkat önmagunkkal és a világgal kapcsolatosan.
Nem szabad megalkudni, nem szabad semmiféle dogmában leragadni, hanem megtartva emberi, erkölcsi, etikai értékeinket, ettől a harmóniától átitatva, erre emlékezve kell visszazökkenünk a társadalom és a létfentartás miatt ránk rótt tevékenységeinkhez.
Szarkasztikusan fellefetyeled saját nagyságos és ettől megérszegülsz: majd a pocsolyában fogsz fetrengeni, ahol lila kutyák ugatják a sikoltozó villanykörtéket.
Megfogadtam tanácsod és megpróbáltam csodálatodat mások számára is emészthető formába hozni, de nem voltam képes eldönteni, hogy félig véresen vagy félig átsütve csináljam ezért aztán hozzákevertem egy jó adag cinizmust, mire olyan lágy lett, hogy úgy döntöttem nem étek, hanem itóka lesz belőle.
Csodálatom határtalan, ahogy te a lét egyik síkjáról a másikra repkedsz, mint egy porszem a világmidnenség űrben levegő sikoltozó létrájának a fokain...Fogadd el a csodálatomat, készítsd el angolosan, aztán tálald fel, hogy elfogyaszthassuk!
Elfeledett topicon oly magasságokba emelkedett a kedvencek között, hogy nem állatom meg, hogy ezen előkelő pozicióját segítsek legalább megtartani.
Köszönöm mindenkinek hogy léte nyúlós ragadványából kikémlelve (most mindegy, hogy keleti vagy nyugati irányból szemlél felkelő avagy lenyugvó napot), rákacsintott erre a szellemi böffedvényre s ha mindezt az output oltárán áldozva még bájtok sorával is növelte úgy különösképpen illesék meg a hála.
Köszönet érte, hogy elmondatom a ma reggeli kutyalegeltetés közben a bőr alá is bekúszó hideg ellenére tett rácsodálkozásomat a természet megannyi apró csodájára, ami olyannyira megkapó volt, hogy fülemől kirángatva a zenelejátszó apró hangszóróit száműzve El Baile Aleman hangzatos Kraftwerk feldolgozását a csendes fülhangszóró légrezgetésnyi szintjére hallgattam némi madárfüttyöt.
Munchausen aznap többször is beírta a keresőbe a saját nevét és perverz elégedettséggel látta, ahogy a kereső-akit mellesleg gyengéd kedveskedésel Jolikának nevezt-kiköhög sokszáz munchausent.
"Kidobott a kerső, ergo létezem"-kiáltott fel a mi bárónk, aki lelkes karteziánus volt, olyannyira, hogy egyik átmulatott éjszakája után megfojtotta és kibelezte a bejárónőjét, aki Berkely szellemi gyeremkének vallotta magát.
aznap este még sok üveg rum fogyott el és mindenki boldog volt.
„munchausen”: 1–10., összesen: kb. 138 000 találat. (0,25 másodperc)
„munchhausen”: 1–10., összesen: kb. 14 700 találat. (0,10 másodperc)
„münchhausen”: 1–10., összesen: kb. 129 000 találat. (0,18 másodperc)
Én nyertem. ;-)))
Mellesleg ezt a nicket, mint már említettem a 80-as évek óta használom, s mivel jelenleg is gyűjtöm a Münchhausen báróról szóló könyveket, nem holmi tudatlanság, hanem az angol írásmód ismerete vezetett arra az elhatározásra, hogy így írjam az aliasom.
De koncentráljunk inkább a topic témájára, mert ez itt off, de nagyon. ;-))
Üdv! Utána néztem: valóban, egy h-val, Munchausen-nek is írják, lásd Google-adatok - de az eredeti német: Münchhausen két h-val. (Békés egymás mellett élés).
