Én Egerben a Szépasszony-völgyben ettem hasonlóan szar halászlevet pár éve, pedig jópár pince meglátogatása után tértünk be, úgyhogy éhes voltam rendesen, de ez még így is szinte ehetetlen volt. Mondjuk én is megkaptam nagybátyámtól, hogy aki Egerben eszik halászlevet, az meg is érdemli...:)
Csak az a szomorú, hogy a külföldi turista Szentendrén a Főtéren akarja megkóstolni a halászlevet, aztán azzal távozik innen, hogy ezek a hülye magyarok ezért a szarért vannak megveszve?:)
Szombat délben tök üres. Már kellett volna fognunk a gyanút, de mégsem tettük, mert pár éve isteni halászlevet ettünk itt. Persze azzal kezdtük, hogy nekem egy halászlé, férjnek egy vadpörkölt. A halászlevem még véletlenül sem hasonlított halászlére. Édeskés, paradicsomos, a tetején vastag zsírréteg, benne zsíros, és némely darab pocsolyaízű hallal. Férj vadpörköltjét nagyítóval kerestük a tányéron. Az íze jó, de nagyon kevés. Mellette a petrezselymes krumpli új értelmezésben, miszerint főtt krumpli szárított petrezselyemmel. Egyszóval pocsék volt minden, de megérdemeltük. Aki Szentendrén, a főtéren eszik, az minden rosszat megérdemel!
Értettem én, de aki ilyen helyen friss lepényhalat kér tavaszi zöldségekkel, az meg is érdemli. :-) (Egyébként olyan lehet ez az 55 étel, mint Móra Ferencnél a háromfogásos vacsora: kenyér, héja, bele.)
Dobogókőre gyalog kell érkezni, vagy túra után kell enni, az sokat dob a gulyáson. :-) (Bár az szerintem egyébként is jó ott.) Ott főzik az orrod előtt a bográcsban (üstben). Belenézel, ha nem tetszik arrébb állsz a babgulyáshoz, vagy a pörkölthöz. Régen a pogácsájuk és a pitéjük is jó volt, de vagy egy éve nem próbáltam. Rendes menedékházi étel turistáknak.
Nem hiszem, hogy sokan lennének érintettek, de Gyöngyösön a Steak Palotát kurva messzire kerülje el mindenki!
Családi esemény volt és mindenképpen ide kellett menni, hiába érveltem más megoldás mellett, de az biztos, hogy soha többé be nem teszem oda a lábam.
A többiek csirke dolgokat ettek, nem tudom, az milyen volt.
Egy valaki milánói bordát, az végül is elment, a tészta persze agyonvágva ketchuppal, de legalább nem szétfőzve.
Én viszont, ha már steak palota, akkor bélszínt kértem, rösztivel, meg valami zöldbors mártással.
Már az milyen, hogy nincs más steak, csak ami vagy juhtúróval, vagy tejszínnel, vagy sonkával-gombával töltve?
Kérdezi a pincér, hogyan süssék meg?
Mondom: médiumra.
Erre kihoz egy olyan bélszínt, hogy elsőre nem hittem a szememnek.
Eleve akkora a hús, mint a tenyerem, de az ujjaimmal együtt, ellenben max. 1 cm vastag.
A bélszínt nem könnyű elrontani, hát én ilyen minősíthetetlen szart még életemben nem ettem.
Soha!
Teljesen száraz, nem tudom, minek kérdezte meg, hogyan süsse, ha egyszer cipőtalpat kívánt feltálalni, ami bélszínből azért nem kis szakmai bravúr.
Fogalmam sincs, hogy érték ezt el? Kiklopfolták?
A rostok is olyan furán álltak benne, valahogy természetellenes volt, mintha keresztbe szeletelték volna.
A röszti legalább ehető volt, ami ezek után eredmény.
Kértem valami vörösbort.
Kérdezi a pincér, hogy akarok-e édeset?
Nem akarok.
Erre tanácstalanul levesz valami mittudoménmit, hogy azt dicsérni szokták.
Hát, én nem fogom dicsérni, mert szar volt az is, de legalább bor, nem úgy, mint az ételem, amit egy jobb kutya biztos kiköpött volna.
És a legszebb, hogy mindezért az értelmezhetetlen fosért, mármint a bélszínemért 4.500.- Ft-ot fizettem, amennyiért már Pesten is lehet normális bélszínt kapni.
Egyetlen dolog szól mellette, hogy brutális méretű adagokat adnak, a milánói felét elhoztuk.
Ha nincs ott az egész családom és nem félek, hogy elrontom mindenki kedvét, biztos nem fizettem volna egy fillért sem.
Tulajdonképpen kíváncsi lennék, mi történik a konyhában, mert ami onnan kijött, az teljesen abszurd volt.
Az Il Mercato konkrétan pocsék. Én be nem tettem volna a lábam egy Spoon étterembe, de gondoltam olyan nagy gáz nem lesz. Lett. A pizzafeltétek a vicces kategóriába sorolhatók (de nem késztetnek önfeledt kacagásra :( ).
Kicsit tanácstalan vagyok. Az ilyen balatoni helyeket ajnározó cikkeket mennyire érdemes komolyan venni?
Napernyők és világító Staropramen reklám, a tikkasztó hőségben mi kellhet, hogy célkeresztbe kerüljön a hely!:)
Asztalon dizájnos reklámanyag, hogyaszonnya csapolt belga meggysör (500/900 Ft)
Pincérhölgy jön, kérdés (biztos ami fix, bár a város közepén, tele turistával ez csak elvi dolog):
- Kártyával lehet fizetni?
- Nem.
- OK, a közelben hol van bankjegy kiadó automata?
- Öööö...itt a második sarkon jobbra azt hiszem....
Étlapot kapunk, és a szokásos: Inni valamit?
- Barna csapolt Staropramenjük van?
- Nincs, se világos.
- OK, milyen csapolt van?
- Csak soproni(? lehet borsodi volt, már nem emlékszem, valami belépő kategóriájú magyar)
- Akkor abból lesz 1 pohárral és 1 pohár belga meggysör.
Pár perc után jön a söröm, és az újabb meglepi:
- Sajnos nincs meggysör sem.
Rendelt ételek:
Csirkecsíkok salátaágyon
Kacsacomb pároltkáposztával, hagymás tört burgonyával
Első jellegtelen, másodiknál a kacsacomb kisebb mint egy csirkéé, a hagymás törtburgonya pedig gyakorlatilag főtt krumpli kicsit szétnyomkodva, 3 karika újhagymával "elcsúfítva"
Kaja után nem volt kedvünk várni, és bementem fizetni, bent ott virított a kártyaleolvasó, rajta a normál üzemkész állapotot jelző felirattal...
Az amúgy igen kicsiny étlap választékából sikerült rögvest két olyan dolgot is kiválasztanunk, ami elfogyott. Ha elfogyott, hát elfogyott, de azért egy ilyen helyen csak vártam volna az étlap átadásával egyidőben valamiféle jelzést, hogy mit ne válasszunk, mert úgysincs. Hogy miért nincs? Ki tudja:))
A tyúkhúslevesem katasztrofális volt. Ízetlen és bár szeretem a roppanós zöldségeket, ebben a levesben a borsó répa teljesen nyers volt. A lányom medium steakjéből csurgott a vér, gyakorlatilag messze volt a mediumtól, a férjem szarvas steakje szintén gyakorlatilag nem volt sütve. A fiam kacsamáj adagja meg akkora volt, hogy egy kiscsoportos óvodás is sírva könyörgött volna az anyjának repetáért már akkor, amikor a tányért meglátja. A rántott húsom rendben volt( mit lehet ezen elrontani?) kivéve, hogy a kész rántott hús nagy szemű sóval volt meghintve. Mire rájöttem, hogy le kell kapargatni a sót a tetejéről, már a felét megettem.
A felszolgáló kisasszony viszont teljesen szűz maradt a szakmai tudástól. Fogalma sem volt a borokról, de még azt sem tudta megmondani, hogy a kihozott étel mellett milyen zöldség volt és persze arra nem is gondolt, hogy bemenjen a konyhába és megkérdezze. A fiam csoki moussejában a cukor dominált a kakaó helyett, az ásványvizünket meg elrakták az asztalról, így állandóan várnunk kellett, hogy valaki végre töltsön.
Az egész úgy globál nem volt jó( kivéve a túrógombócot és a mini adag tatár bifszteket) és mindez nem is olcsó. Senkinek sem ajánlom!
Osztálytalálkozó volt az ilyenkor szokásos kétszemélyes tálakkal, amik hozták a sztenderd szar minőséget, de ezt is vártam, emiatt nem írtam volna. (Meg is ettem mindent, mert előtte futottam 15km-t a Mátrában, ilyenkor nehéz olyat adni, amit nem zabál be az ember:)
De nem ez a súlyos, hanem a kiszolgálás kriminális szintje.
Meg mertük kérdezni, hogy mi van a palacsintában. Hacsak nem szar...:)
A felszolgáló hölgy kimondott inzultusnak élte meg a kérdést, úgy is reagálta le, mellesleg fogalma sem voilt a válaszról.
Ettől a kelletlen kiszolgálástól évekkel ezelőtt elszoktam, amikor beszüntettem Liszt Ferenc térre járást...
A hely egyébként is kriminális, 1 WC vagy 150 vendégre, lehetetlen helyen, mellénk raktak egy eljegyzést, pedig megígérték, hogy nem teszik.
Rémálom.
Ha nem előre leszervezett dolog, simán otthagyom, ezzel tovább frusztrálva az egyébként sem nagyon nyugodt felszolgáló hölgyet...
Szt. Orbán témához....én tavaly januárban-szóval nagyon nem csúcsszezonban- voltam ott 2 napot. A kaják rendkívül finomak voltak, ott ettem életemben először salátalevest füstölthússal, szóval lehet, hogy
Én már csak azokat az éttermeket tesztelem, amelyekről a netes tesztelők nem írnak (nagyon) negatív véleményt. Persze, ez sem garancia semmire (lehet rossz napja a szakácsnak is), de ha egy helyet sokan bírálnak, akkor azt messze elkerülöm. A tatai halászcsárdáról korábban sem lelkendeztek a vendégek ...
Ma látogattuk meg a tatai Tóparti Halászcsárda fedőnevű üzemegységet, a tatai Öreg-tó partján, halászlé evési célzatból. Minden idők legpocsékabb "halászlevét" ettük -volna-, a híg, igen sós és teljesen ízetlen lében még a harcsaszeletek is ízetlenek és rágósak voltak, ilyen rosszat egész egyszerűen nem lehet csinálni.
A házi csuszatésztából készült túrós csusza leginkább levesre emlékeztetett, úszott a tészta a vízben.
A kiszolgálás illett az ételekhez, a korántsem fiatal -tehát vaszeg nem pályakezdő- pincér képtelen volt megjegyezni, 4 fős asztaltársaságunkból ki melyik ételt kérte, nem tudta hogyan rakja le az "ételeket", egész egyszerűen elképesztő volt az egész. Az étel nem rossz volt, hanem elképesztően pocsék, ilyen rosszat életemben nem ettem, beleértve a menzát, a honvédségi étkezést, bármit. Szerintem konkrétan Magyarország legrosszabb éttermét sikerült megtalálnunk.
Ha csak a fele autós, és egy kocsinyi vonatozó ment fel kajálni,, már ettől kimerült a konyha kapacitása. Nem tudom a személyzet mekkora volt, de valszeg az idegbaj határán, főleg, ha csak hét végi fregolik.
(én "békeidőben", 1990-ben ettem 2* az Orbánban, akkor még a névadó személyesen is megjelent az asztaloknál.)
No, azt nem tudom, mert a gyerekek miatt vegyes tálat vettünk, abból meg szerintem nem derül ki semmi. Bár a darált füstölt csülökkel töltött rántott karaj jópofa volt, és a lányomnak nagyon ízlett a natúr szelethez adott gombaszósz. Annyit tudok, hogy az egyik szülőtárs elégedetlen volt a levesével, mert a vad gulyásban saját állítása szerint csak pár mócsing képviselte a vadat, de addigra már eléggé fel volt paprikázva a csaj, úgyhogy nem feltétlenül objektív a véleménye. Lehet, hogy egyszer békeidőben megérne egy tesztet, de az is tuti, hogy az a tesztelő nem én leszek. Ezekhez az árakhoz ez a stílus sújjjosan "nemgyerebe".
