Furcsa érzés, nem értem. Én ezt senkitől nem kértem. Egyik percben lenn vagyok a mélyben, Utána repülök fenn a magas égen. Felhőn sétálok, majd érzem a pokol tüzét, Lelkem szárnyal, majd hirtelen megég. Néha úgy érzem, nem kell semmi, Utána a világot át tudnám ölelni. Mélyből a magasba, magasból a mélybe... Hát ennek már sohasem lesz vége? Érzem, belehalok, ha nem láthatlak. Csak Téged, Téged, Téged akarlak!
Ha rám tekintesz és azt kérdezed: "Szeretsz-e még?" Én megfogom kezed, És ajkamat ajkadra téve: Egy néma csók ékes beszéde Elmondja mindazt, amit érezek.
Elmondja üdvöm szép történetét, Hogy életem zavart volt és setét, Egy céltalan, homályos álom. Akkor te jöttél, napsugárom, S fényes, derűlt hajnalra ébredék!
Te hoztad el jobb létem hajnalát, A biztos révet, a fészek dalát. Meleg mosollyal, játszi kedvvel Te száritottad könnyemet fel, S most csak gyönyörtől permetez le rád!
II.
Idővel fonnyad sok, sok szerelem, A magamét virágzásban lelem, S úgy érzem én: egy örök élet Sem volna hosszú, hogyha véled Lehetnék mindig és te én velem!
Nem rémit az, ami megírva áll Rejtett jövőnkben. Mert ha nincs halál, Ha mindig új föltámadás van: El nem fogyó szerelmi vágyban Lelkünk csillagról csillagokra száll.
S ha elenyészünk végkép odalenn: Melletted nyugszik hamvadó fejem, A néma éjben átkarollak, Porló szivem szivedbe olvad, Együtt leszünk, míg tart a végtelen!
Napfény vagy szerelmem egén Szemedből csillagok ragyognak felém két karod lágyan, ha átölel csókodtól a boldogság oly közel S fájdalmam mint délibáb tűnik el...
Érzed majd ,Rád ha gondolok , hisz' velem sírnak mind, a csillagok S álmodó, szomorú sóhajok súgják majd szívednek most is - Rád gondolok...
Telihold.. fényével lágyan átkarolt gyöngéd mosollyal titkon rám hajolt csókja, a Szerelem csókja volt majd ott, ég -föld között holdtündér alakba öltözött S lényed örökre szívembe költözött...
"....amikor azt kezded érezni valakivel, hogy már pusztán a jelenléte, csupán az, hogy együtt vagytok - semmi más, mert másra már nincs is szükség, mert nem kérsz tőle semmi egyebet -, csak a puszta jelenlét, csak az, hogy a másik létezik, elég ahhoz, hogy boldog légy... akkor valami benned nyílni kezd, ezer és ezer lótusz borul virágba egyszerre.... Akkor tényleg szerelmes vagy, és akkor túl tudsz jutni mindazokon a nehézségeken és akadályokon, amit a valóság eléd gördít. A sok-sok szenvedésen, gyötrelmen, szorongáson képes leszel mind túljutni, és a szerelem egyre csak növekszik és virágzik benned, mert ezek a helyzetek mind kihívások, amiket ha meg tudsz oldani, a szerelem csak egyre erősebb lesz benned." (Osho)
Zavarba hozol....a finom lelkületed, bearanyozza a topikot:-)))Köszönet a szépségekért:-)
"Mi a csoda? ... Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki életveszélyben körülnéz és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van együttérzés, élnek még emberek valahol."
Szépek ezek a versek, Kedves Jahorka! Kifinomult, érzelmi töltetű gondolatok színes világa tárul elénk, melyekhez csak gratulálni tudok! .-)
Mert nagyon szeretlek Wass Albert
Könnycsepp a szempilládon este: én vagyok. És én vagyok az a kíváncsi csillag, mely rád kacsingat és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok. Végigálmodom az álmodat, ölelésedben én epedek el, csak én tudom minden kis titkodat.
A kulcs vagyok, mely szíved rejtett zárjait kinyitja, s a nyíl vagyok, amely sivítva holttá sebzi vágyad madarát.
A dal vagyok, mely belőled zokog holt mámorok tört ívén át az éjbe: s én vagyok az a sápadtság, amit éjfél után, ha bálból jössz haza, rád lehel a sarki lámpa fénye.
Ha tudnád, mennyire hiányzol mennyire vágyom finom érintésed ha nem vagy velem, könny nélkül zokogok és addig, míg meg nem érkezel, csak várlak és egyre hagyom, hogy komor csendjével átfonjon bánatom s ha megjössz, felélednek a vadvirágos vágyak leperegnek szívemről a sötét színű árnyak. Melegíts fel csókjaiddal, mikor dermedt lelkem sóvárog utánad, s madárszárnyként rebben, fogd meg kezedben reszkető tenyerem hadd simuljak hozzád, egyetlen szerelmem.
Téli Nap bont szirmot, fagyos szél söpör lelkem hófödte, csendes tájain Ajkaddal mámort csókoltál ajkamra, s én szemeidbe veszve keresem vágyaim...
Úgy lépek, mint aki szívet lopni készül, Te úgy nézel rám, mint riadt kölyökállat Ha Magadhoz engednél, karomba vennélek, s a csúf világ elől ott védve tartanálak...
Nem szólnék, csak néha, becézve Te is hallgatnál - szeretem, ahogy hallgatsz, de ugyanúgy tudok örülni minden szavadnak... Tudom, hogy ábrándos bolondnak tartasz!
Ha aludni készülsz, ölembe fektetlek, csillagport szórok Rád, köddel takarlak be Az ég aljára akasztom a Holdat, s álmokat suttogok majd a füledbe...
Fönt az Égben Lent a földön Bent a szívben Erős hitben Fönt a széllel Lent a fényben Kéz a kézben Csillagfényben Észrevétlen Lebegésben Együtt szállunk Fönt az Égben Bent a szívben Szerelemben elmerülten !
Széles az égbolt Ott , ahol kel a nap . Végtelen a nappal Mikor velem vagy . Álmokban bolyong , mint szikra Egy napsugár A mindenem : ami vagy , S tág a láthatár .
"A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk."
/Francoise Sagan/
"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk, mint nekünk őreá."
/Paul Gerardy/
"A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján."
/Erskine/
"A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja; ám a szeretet minden mást pótol."
/P. Matteo/
"A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok minden tudománya."
/Jókai Mór/
"Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével."
/Gabriel Garcia Márquez/
"Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét."
/Alexandra Penney/
"Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret."
"A szerelem megélése nagy ajándék, éld át testeddel-lelkeddel. Szép lesz a világ, az emberek is kedvesek, és mi magunk is elkezdünk ragyogni." / Harmonet /
Már eltűnt régen a hajó Veled és én még mindég kendőt lengetek. s amíg távolba réved a szemem: arcod vonásait idézgetem. tengerverés csapdos a partokon: benne hangod zenéjét hallgatom. S a szélben, mely hajamba beletép, ott érzem még a kezed kezed melegét. De mindez búcsú már, tudom nagyon. Elnyel a távol, mint egy ősvadon. Pókok szövik be lépteid nyomát, holnapra új lakót kap a szobád, s elönt a hétköznapok bús sora, mintha nem is lettél volna soha... Csak én állok még itt. De már ködöt lehel a tenger árnyékod mögött, s míg lengetem a kendőm, lengetem: emléked lassan eltemetgetem.
Ha ezt megérted, szebb lesz a világ, és gazdagabb lesz számodra az élet: titok se fáraszt, és kétség se bánt, mindent megértesz, hogyha ezt megérted. Akkor leroskad benned a miért, elcsöndesülnek lázas keresések: amennyit hiszel, annyi a tiéd! Mindent megértesz, hogyha ezt megérted.
