Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Pont ilyen jellegű kérdésem lenne. A terepasztal és a vitrin között egy liftet képzeltem el, egy olyan vitrint, amiben 1 db vágány van, az is le-föl mozgatható. A DCC asztal vezérlőjéhez kapcsolódva, mintegy fordítókorong, csak ez egy függőleges irányú tolópad lenne.
Kb így:
Aztán megtaláltam a hozzászólásodat, archívban még él a link, és nagyon tetszik a megoldás:
Szép estét mindenkinek! Van valakinek tapasztalata arról, hogy a régi Pilz H0 sínrendszer menniyire kapcsolható a mai Piko A ágyazatnélküli sínekhez? Konkréten van pár Pilz kitérőm, meg angolváltóm, amit szívesen használnék a Piko A rendszerrel együtt. Első ránézésre és összedugásra nem látszik eltérés köztük...
Privátban is szívesen veszem az üzeneteteket. Üdv Géza
Igen a Peco is egy üzembiztos, bevált konstrukció, code 100-at használok én is settrackal keverve lényegében és eddig nagyon bevált. Igaz ez OO de lefestve szerintem nem durung. Az ívek, íves kitérők is pont passzolnak a rendelkezésre álló helyhez. Sőt, ha jól emlékszem, a Fleischmannal való csatlakozásnal a Fle-bol kellett lecsiszolni pár mm-t. Amúgy a Fleischmannal is léteztek hosszú váltók, mozgó szív darabbal a modellgleis sortimentben ha jól emlékszem.
Még tavaly elkezdtem végigpróbálni mindenféle mozdonnyal, kocsival, de egyelőre folytatni kell. A tripla váltót sikerült tavaly kitesztelni és az egyik angolváltót. Mindkettő parádésan működik, semmi sem akad el rajta, nem siklik ki, és totál megbízhatóan kapcsolnak. A legdurvább, hogy súlyosan oxidált állapotban (értsd: karamellbarna sínkorona, elment volna egy koszos nemhasznált ipari vágánynak) is tökéletesen vezette az áramot. A papuccsal nekem is ugyanez volt, oxidáció és elgyengülés egyszerre - a Peco papucsot rátéve (understatement - ráerőszakolva) azonban ismét a régi. Esztétikailag nekem elsősorban a tripla váltó és az angolváltó tetszik, van egy kemény határozott (maszkulin? :D) kiállásuk.
- Persze nagyon szép meg élethű a Tillig Elite, de baromira nem tud érdekelni, ha egy sor kedves és méltán ikonikus régi Fleischmann, Roco stb mozdony nem tud rajta elmenni a 2.1mm magasság miatt.
- A Piko A szinte ordítóan jó ár-érték arányú értelmes választás, szép a sín, de annak az angol váltójára a régebbi mozdonyok (1,15 és 1,18, 1,2mm nyomkarimával) felugranak sokszor, siklásra hajlamosak. A nagyobb nehezebb mozdonyok pedig a sima kitérő filigrán nyelvét csavargatják (kivasalják - el sem merem képzelni, a 700 grammos alu FL BR65 mit művelne vele).
- A Roco 2,5mm nekem csúnya, főleg a szív megoldás miatt (kár, mert a mechanika jó) kb ugyanez a régi Pilz-el (Tillig Standarddal).
- A Peco-t is néztem, klassz a váltó szortimentje, de a 2,5mm-es sínszál nagyon drumi, ordít róla, hogy nem 1:87-es. Érdekes, hogy ehhez képes a 40 (majdnem 50?) éves Fleischmann vágányok mennyivel jobban adják a hangulatot.
Szóval valamennyi vágányzat kompromisszum minden szempontból, nehéz döntés, egyelőre a FL meglepő módon elöl van!
Lassan 20 éve nyuzom őket eddig egész jól bírták. Először szőnyeg vasúton aztán terepasztalon, aztán fél lett szedve és most a jelenlegi asztalom rejtett tárolóján vannak. Erre nameg játékra egész jók is, rövid váltók szűk ivekkel jól használhatóak, hogy kis helyen sokmindent meg lehessen oldani, de sajnos néhány mozdony nem szereti a váltókat. Sok bennünk a műanyag főleg az angol és a 3as valtokban amin elakadtak. A kocsi lekapcsolója csak a saját kupplungal működik, a többihez gyenge sajnos, viszont egyes kengyeles kuplungok igy is beakadnak... Siklani nem szoktak. A műanyagok tartósak, eddig legalábbis nem törtek. Vaskos masszív darabok nyilván ebből fakadóan tartósak is viszont a papucsok gyengék, nem bírják a többszörös szétszedést összerakást. A behúzómagnesek is erősek üzembiztosak. Durva anyaggal viszont nem szabad tisztítani a síneket mert utána még jobban koszolódnak oxidalodnak. Esztétikailag nyilván olyanok amilyenek, ez ízlés kérdése, technikailag viszont jók, a geometria és a vágány távolságok is könnyen variálhatóak. Lerakás után próbáld le az összes járművel hogy nekik is tetszik e mielőtt véglegesíted. Ja, és a váltókkal, az áram átvezető rugók kivételével könnyen szigetelhető bármelyik vágány.
A - szerintem ! - nagyon szép geometriájú és extrém tartós kitérőiről is ismert Fleischmann ModellGleis (azaz: ágyazat nélküli sárgaréz famintás talpfával) van-e hosszú távú üzemi tapasztalat? A német fórumokon ódákat zengenek tartósságáról, és még most is eléggé keresettek a vágányok használtani is. (Ebből van már egy komolyabb szortimentem, abból készülne egy II. korszakbéli viszonylag nagyobb (2,4x1,2) vontatási telep, modulként, benne egy kis gyári iparvágány leágazással, az épületek közti rádiuszok vad "mocsarába". )
Kérdésem, forrasszam-e össze őket, tényleg - valós tapasztalat alapján - szükséges-e ez, vagy elég a jó minőségű új (pl Peco Streamline ) papucs plusz induló tisztítás. Asztalon tesztelve egyébként annyira jól vezet a sínszál, hogy ódon alakjában, barnás bronz színnel is simán kúsznak a mozdonyok analóg módban alacsony feszültségeknél. Nyilván majd átszaladok valamennyin 1200as papírral, alkohollal, de ez azért mutat valamit. 6052-es korong, fűtőház under construction.
Oldani, lemosni nem lehet sajnos. Viszont, ha pici matt lakkot ecsettel felviszel a kérdéses felületre az fedni fogja és nem vagy alig lesz látható a ragasztó. A különböző gyártók matt termékei között van különbség, némelyik kevésbé fed, némelyik agresszívabb. Ezért a felvitel előtt próbalakkozást érdemes csinálni egy fel nem használt alkatrészen vagy magán az öntőkereten.
Épületekről modellragasztó nyomait mivel lehet eltüntetni? Mi az oldószere? Faller ragasztókról van szó. pl: FALLER 170490 Super EXPERT műanyag ragasztó
Esetleg teljes kötést feloldani? Ami nem bántja az épület anyagát.
Igen jól sikerült az első Magyar Modellező Fórum ma Bátonyterenyén. Aki eljött egészen biztosan nem bánta meg. Nagy köszönet illeti a szervezőket, hogy ezt tető alá hozták, s remélhetőleg nem marad folytatás nélkül a dolog.
Megkérdeztem az adott címen levélben, hogy terveznek-e on-line elérést az előadásokhoz. Bevallom, kissé meglepődtem, amikor egy nagyon kedves válaszlevélben arról tájékoztattak, hogy igen, rögzíteni fogják az előadásokat, sőt, esetleg élőben is lehet majd követni FB-n.
Gondolom hozzám hasonlóan kevesen laknak Bátonyterenye közelében.
Szia. Szerintem bármelyik fa gyökere jó. Én haszáltam tuja gyökeret, nyárfagyökeret de még paprika gyökeret is.:-) Metszőolló kérdése az egész, jól körbe metszeni, vagy pótolni ahol kell, faiparival lehet beragasztani, sűriteni a lombot ha kell.
Úttörő vállalkozásba fogott a Viessmann Modellgyártó Kft., azzal hogy felvállalta a Magyar Modellező Fórum megszervezését.
A rendezvény december 2-án, szombaton, 9 órakor kezdődik Bátonyterenyén, az Ady Endre Művelődési Központban (3070 Bátonyterenye, Molnár Sándor út 1–3.). A szombati délelőtt folyamán öt előadást hallgathatnak meg az érdeklődők, majd délután ezt egy állófogadás követi a Viessmann Modellgyártó Kft. bátonyterenyei telephelyén (Bátonyterenye, Orgona út 1/C.).
Sziasztok, diorámához, terepasztalhoz milyen vastag víztiszta plexit szoktatok használni? Otthoni használatra kell, nem kiállításra, csak nagyon porosodik, ezért gondoltam ilyen védelemre. Köszi előre is a válaszokat.
sziasztok, már több helyre feltettem. Ide is felteszem, hátha tud valaki segíteni
Dioráma készítéséhez keresek használt (NEM ÚJ!) H0-ás csak EGYENES kalapsíneket (sokat) és azzal kompatibilis, használt kalapsín BALOS, ÁLLÍTÓMŰ NÉLKÜLI (alias roncs) váltókat (4-10 darab).
A sínek lehetnek régi papírtalpfásak is, azokat már úgysem használja senki sem.
Ajánlatokat ármegjelöléssel, fényképekkel az emailcímemre várom!
Az újakon kisipari gyártók által készültek vannak. Heizerdorfon 3D nyomtatott van, de nagyon törnek, így áttértem a réz öntvényre. Bergdorfon már azok vannak.
Régen volt, hogy kireszeltem rézből, ott mozgott a súlykörte és a tábla is forgott.
Nekem a kitérő jelzéskép kéne mozogjon a súlykörte nem fontos. Egyelőre nem találtam ilyet kereskedelmi forgalomban Roco H0 2.1 kitérőkhöz. A tied milyen típus? Vagy saját gyártmány?
Nem is baj, hogy nem oldottad meg, a valóságban sem mozog a nem helyszíni állítású kitérők súlykörtéje. Ha meg mégis mozogna, akkor kell hozzá egy bakter is.
Igen, akkor torzul jobban, ha szűkebb az ív és ezzel együtt szélesebb kibontás kell, mert pl. egy út megy el a viadukt alatt. Mindenesetre megnyugodtam, hogy a nagyvasúti viaduktoknál is látszik a lábak szűkülése:)
Ez a "gyári" megoldás, a külső íven nagyobb rádiuszú a boltív, a belsőn kisebb + még két rövid egyenes szakasz, hogy a magassági viszonyok kijöjjenek. Ez nem valami elegáns megoldás szerintem.
Majdnem rákérdeztem, de visszakerestem a korábbi hozzászólásaidat és megtaláltam a fotókat az építésről, hogy az íves viaduktnál hol kellett csalnod, hogy a boltívek "szépen" nézzenek ki. Néztem valamelyik gyári íves viaduktot, ott nem sokat tököltek, a lábak oldalai maradtak párhuzamosak, így a felső boltív szűkül, gyakorlatilag nem henger, hanem kúp felületű a boltív. Én is arra jutottam, hogy jobb, ha a lábak szűkülnek felülnézetben, így a boltív szabályos marad. Szerencsés esetben, mint Nálad is, az ív külső oldala felől látszik az íves viadukt, így nem érzékelhető, hogy a lábak szűkülnek, belülről már sajnos elég feltűnő lenne. Incselkedek egy ilyen pici dupla-ovál pályatervvel, csak nem H0m-ben hanem H0-ban, nyilván enyhén növelve a méreteken és kicsit izgalmasabbá téve. Ennél sajnos a hátsó íves viadukt belülről látszik.
Nagyon tudom ajánlani a pentart soft gesso alapozó pasztát. Nekem bevált. Könnyen felhordható spatulával vagy szivaccsal és jól csiszolható. Különböző akril dekor festékeik és kréta festékeik ugyancsak jól használhatók vakolt felület elérésére vagy színezéshez. Nekem az egyik kedvencem a tojashéj szín.
Terepasztalomon lèvő èpületeket szeretnèm "újra dizájnolni" , s ehhez kèrnèk kis segìtsèget. Az èpületek falazatát szeretnèm bordás/fa/tèglamintásbòl sima felülettè alakìtani. Korábban már pròbáltam ilyet, s a REVELL tubusos tömìtőpaszta bevállt; de most lènyegesen több ès nagyobb felületről lenne szò, amit már ezzel a megoldással nem lenne tùl gazdaságos megcsinálni. Nos ehhez kèrnèk segìtsèget, milyen anyagokban kellene gondolkodnom ehhez.
Illetve egy hosszabb videó (sajnos csak franciául) a feltalálóval. https://www.youtube.com/watch?v=ZiIPOLcJVbo A Miniworld Cote d'Azure kiállításon már élőben is megtekinthető Toulonban
A terepasztalt bontsd szét modulokra és elemenként építsd meg. Így kevesebb sínanyaggal is neki tudsz állni és halad a munka. A többihez majd apránként beszerzed. És ha lakásfelújítás van vagy bármi okból vinni kell az asztalt, egyszerűbb lesz szétszedve elemenként. Én még a magasabb hegycsúcsokat is leemelhetőre gyártom, még könnyebb legyen kivinni az ajtón. Lényeg hogy alpakka I profilu sínanyagnál tedd le a voksot. Piko A teljesen jó rendszer én is használom. A váltóit viszont már nem. (Oda Váltógyáttó szokta építeni a kitérőket Piko A sínszálból. ) Ott a szívdaraboknál voltak problémák, a kerék pereme néha átlógott a másik pólusra és zárlatra rakta a rendszert. Ezt a sínkorona vékonyabbra reszelgezése a kritikus pontoknál megoldotta. A másik gondom, hogy a rövid kis gőzösök lassúmenetben torpantak a szívdarabnál, mivel nem polarizálható, hanem kiszigetelt, így ott áramellátás nincs. A hosszabb mozdonyoknál nem volt gond.
Nyilván, csak nálam ez védekező reflex lett. Annyian értették félre, vagy magyaráztak bele a mondandómba olyanokat, amire álmomban sem gondoltam. BOCS!
A sínrendszerek házasítását az ún. modulok találkozásánál gondoltam, ahol egyenesek találkoznak és volna is lehetőség a sínkorona magasságok igazítására.
Maga a "terepasztal" a régi sínekből állt volna, de mostanra már eléggé elbizonytalanodtam.
Mivel szerencsére nem a "kapkodó idegbetegek sportja" ez a "játék", ezért most visszavonulok a kapott információkkal és átgondolom a lehetőségeket.
Az egyik, hogy összefércelem egy részét a pályának (minden tereptárgy, kiegészítő, lámpa stb nélkül). Csak az alap, rajta a sínekkel. Esetleg még egy "modulnak látszó tárgyat" is csatlakoztatok. Pár hónapig játszogatunk és meglátjuk mit mutat.
A másik, hogy a Börzén látni fogtok eladóként (bár az eddigiek alapján ki venné meg a régi síneket...).
A Mehano (nem ch) szürke sínek borzalmasak, nekem ilyen volt az első kezdőkészletem. A sínpapucsok a síneken lötyögnek, csak a pontozás tartja őket a helyükön, kis műanyag kapcsokat adtak hozzá, hogy ne csússzanak szét, ezeket az első talpfaközbe kellett bepattintani, a sínszálak felülete pedig állandóan oxidálódott, a későbbi sárgás színű (alpakka?) már használható.
Pilz: A régi Pilz és a mostani Tillig Standard eltérő sínszálakból van, a Pilz sínszál vaskosabb, szára, feje szélesebb, talpa magasabb is, a mostani olyan mint az Elite, csak a sínszár magasabb. Sokminden már nem kapható (7,5°-os kítérő, Y-váltó, angolváltó), ha ezek közül kéne valami, akkor teljesen esetleges, hogy mit találsz és milyen áron.
Lehet, hogy nem leszek népszerű, és Te se haragudj meg!
Ebből csak tákolás lesz, és rengeteg munkád lesz vele, kétséges eredménnyel, ami majd az üzembiztonságot jelenti.
Kevered a sínek profiláját, és a geometriáját is. Arról nem is beszélve, hogy az Általad felsorolt széles választékból az eltérő elemek elektromos összekötését, és a sínkoronák egy szintbe hozását is meg kell oldani. Az eltérő sínfej szélességeket meg már nem is említem.
Az lesz a baj, hogy tetemes munkát, időt fogsz beáldozni a pálya felépítésére, és a végén a játékból idegbaj lesz, mert akadozni/siklani fognak a vonatok, meg lépten-nyomon szétakanak majd. És ettől meg mindenkinek elmegy az életkedve, és hagyja a fenébe az egészet, elpazaroltnak érezve a sok pénzt és időt, amit a kisvasutakba ölt bele.
Ezt meg kellene előzni, mert a végén nem az lesz a drága, hogy szerzel egy egységes, új/másik sínrendszert Maghadnak, hanem az, amit az előbb leírtam.
Látom diginewl már megírta azt amit én is írtam volna a rozsdáról :) Még annyit tennék hozzá, mint saját tapasztalat, hogy nekem is voltak olyan vágánymezőim, amik végig szépek, és rozsdamentesek maradtak. Arra kell nagyon vigyázni, hogy sehol ne sérüljön a nikkelezett réteg, mert a legkisebb sérülésén szinte azonnal megindul a rozsda, és onnan nincs visszaút. A sok szétszedés-összerakást nem szeretik, mert a kis nyelvecskék ahogy becsúsznak a sínbe előszeretettel viszik magukkal a bevonatot, és akkor ott rögtön megindulnak a folyamatok, amikből nagyon hamar kontakthiba lesz. Nem lehetetlen a jókat kiválogatni, vagy vágánymezőnként biztosítani a tápellátást, de picit orosz rulett lesz mindig. Az idő meg ezek ellen a sínek ellen dolgozik még álltukban is.
Ami költséghatékony megoldás lehet, az a használt piac, akár a startszettekből bontott sínek, akár az egyéb jó minőségű, de használt vágánymezők (a Geoline-t viszont kerüld, mert törik mint a ropi).
Azért ne állítsd be úgy, hogy én konzerválni szeretném a régi rossz megoldást, most erre van lehetőségem. Megnézem az ebay-es használt beszerzési lehetőséget is, köszönöm a tippet!
Még mindig csodálkozom, hogy az akkori szükségmegoldásokat (rosszabb, mint a Trabant hasonlat) többen konzerválni szeretnék. Annó a lemezsín (papíron, vagy műanyag rácson) egy szükségmegoldás volt, hogy valamivel lehessen játszani. Olcsóbban állították elő, mint a tömör sínt, így VOLT, lehetett használni.
Gond vele:
- a csatlakozók bizonytalansága. Ezt úgy lehet áthidalni, hogy minden sínszálat forrasztani a másikhoz (ez történhet diszkréten egy-egy alsó lefogató fülre való vezeték forrasztással.
- a nikkel réteg védelme. Erős dörzsivel tilos tisztítani. Benzinnel lehet. A vonatforgalom több koszt tesz rá, mint a profilsínre, mert ez valamivel rosszabb érintkezést ad, és több lesz a miniszikra, ami gyorsabban koszolja a sínt.
(- nálam DCC-ben kb 3-4 hét után a sínanyag fele magától elrozsdásodott. Az okát nem tudom. Év tizedekig semmi nem volt vele...)
- ha a nikkel réteg lekopik ott marad a vékony fém lemez. Gyorsan rozsdásodik akár a szoba páratartalmán is.
- ha terepépítés lesz a kavicságyazat lerakása közben óhatatlanul fogja víz érni, ezzel szinte biztosan elindulnak rozsdásodások (akár az U profil belsejében is).
Ha ennyire vonz a régi világ sínrendszere, akkor mérföldekkel jobb választás a PILZ akkori rendszere. A régi acélszálas rezes galvanizátumot - sárgaréz színű sínek, is mérföldekkel stabilabb megoldást adnak. Az újabb alpaka verziók meg életfogytig kiszolgálnak. És ezek is olcsók, mert nyugati modellező barátainknak a 2,5mm magas sínkorona már snassz, így nagy mennyiségben adják el bontva is az e-bayen.
Mechano: alumínium. Puha fém, könnyebben koszolódik, többet kell pucolni. Amúgy sokáig jó lesz, mert tuti nem rozsdásodik, viszont sűrűbben kell pucolni.
A sínek minek a hatására kezdenek rozsdásodni? Némelyik már több mint tíz éve van nálam. Több évtizedes koruk ellenére még nem látok rozsdát (dobozban és szekrényben várják a beépítést). Onnan indul, hogy áram megy át rajtuk? Vagy a fizikai behatás, ami a hőtágulástól való "reszelés" az érintkezőknél?
Mechano sínekről van valakinek infoja? Made in Slovenija. Furcsa anyagból vannak, azokkal is baj lesz?
Szia! Én anno minden vágányt szétszedtem és a belsejébe vezetéket forrasztottam, a talpfát át fúrva vezettem el az asztal alá. Fentről semmi nem látszott. A koszolódáson kívül nem volt más áramellátási probléma.
Nem akarlak lebeszélni a kalandról, csak szóltam, hogy kaland lesz... Az, hogy mekkora kiderül majd. Kívánom neked, hogy sikerüljön élvezni a régi modelleket és az évtizedes gyűjtőmunka gyümölcsét.
Az én kedvencem a 36-os terv volt, az 50-es lett volna, de a gyerekszobám nem volt olyan széles. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy akkoriban még a standard vágányok beszerzésére sem volt esélyem.
Egyébként én is a gyerekkori vágyaimat elégítem ki, csak rám már az 1987-88-ban először látott Roco katalógus hatott így. ;-)
És onnan indultunk, hogy el akartak nekem adni 3 pár elektromos váltót akkor több mint egy havi fizetésemért... ;-))
A régi Piko síneknél a gondok nem feltétlen rögtön fognak jelentkezni. Összerakás után még minden jó is lehet, aztán majd elkezd dolgozni a rozsda, elsősorban a sínek összeeresztéseinél bent (nem kell nagy páratartalom vagy nagyobb sérülés a bevonaton, hogy elinduljanak dolgok). Én építettem ilyen sínekből asztalt mert gimisként nem volt pénzem másra. 1-2 év alatt már minden is fel volt szedve majd cserélve és újra cserélve, mert folyamatosan keletkeztek a gyenge pontok. Egy idő után elkezdtem összeforrasztgatni a síneket, de akkor meg a hőtágulástól kezdtek el deformálódni. A vége az lett hogy 2006-ban felszedtem a vágányokat és viszonylag jó áron beszerzett roco 2,5-ös sínre cseréltem.
Nem lehetetlen összeválogatni jó állapotú vágánymezőket, de egy jó adag szerencse is kell hozzá. Aztán azt is érdemes figyelembe venni hogy ezeket a vágányokat nem lehet sínradírral vagy tisztítókocsival pucolni (mert az szépen leszedi a nikkelezést). Cserébe viszont nagyon tudnak koszolódni.
Mostanra mondhatjuk, hogy több mint évtizedes gyűjtögetés követően elérkezettnek láttam az időt, hogy elkezdjem tervezni a terepasztalt.
A sínek igen változatosak. Van rengeteg papírtalpfás is, műanyag talpfás régi PIKO, I profilú Mechano(?) és kéz alól PIKO A is. Vadabbnál-vadabb ötleteim vannak, de a lényeg az, hogy volna egy "hagyományos" terepasztal, amihez megvan régi sínekből minden (régi PIKO 33-as vágánytervből kiindulva). Ezt lecserélni túl húzós lenne anyagilag. Ez van, ezen nem tudok változtatni.
A Mechano (ezek mennyire használhatóak???) és a PIKO A sínekből pedig "házi szabványú" modulokat képzeltem el, amiket a terepasztal két végén lévő csonkákon keresztül szeretném majd bevonni a játékba.
Nagyon fontos, hogy játék a cél, nem a valósághűség.
Gyerekkori vágyak késői kielégítése a cél. Nem dőlök a kardomba, ha néha megáll a játék egy kis kontakthiba miatt. Persze ha ez percenként lesz, akkor át kell majd gondolni. A terv az, hogy magát a vágányokat lefektetem és elkezdek vele "játszani". Amennyiben számomra elfogadható mértékű lesz a "szarakodás", akkor mehet. Majd azt játszom, hogy egy gyenge rendelkezésre állású vasutat üzemeltetek. :)))
A kérdésre a válasz: amennyiben van pénzem, akkor veszek egy Golfot és azzal megyek Hamburgba, de ha nincs pénzem és menni szeretnék, akkor bepróbálom a Trabit. Maximum hazavontat egy IFA, vagy hazajövök stoppal. :)
A gyártása pillanatában sem volt egy nagy szám, az azóta eltelt kb. 40 év ezen csak rontott.
Arra következtetek, hogy az építendő pálya is a régi PIKO sínekből lesz.
Én a régi PIKO síneket a 90'-es évek elején kukába vágtam, mert azok több bosszúságot okoztak -annak idején is- mint örömöt.
A vágányoknak legalább van alternatívája a PIKO A vágányrendszerrel, ellentétben a Blocksignallal. Azt csak fényjelző+relé (vagy fényjelző+ kétállású, kétáramkörös kapcsoló) összeállítással tudod kiváltani.
Sokakban nosztalgikus érzéseket vált ki (bennem is) a régi (értsd:40 éves, vagy idősebb) PIKO modellvasút és ragaszkodnak hozzájuk és ebből tervezik az építendő terepasztalukat.
Én személy szerint nem javaslom ezt senkinek sem, de ez egyrészt az én magánvéleményem, másrészt a tapasztalatokat mindenkinek magának kell megszereznie.
Sokan érvelnek az új dolgok árával. Ez egyrészt mindig szubjektív kérdés, másrészt az új modelleket és tartozékokat (értsd síneket, váltókat) is be lehet szerezni kéz alól, a bolti ár alatt.
Visszatérve az autós hasonlathoz: te elindulnál egy 40 éves Trabanttal pl. Hamburgba, nem vennél inkább kéz alól egy fiatalabb és jobb minőségű autót?
Használható, semmi baja sincs, ha korából eredő kontakthibáit már megjavították. Mint minden trafóra, erre is igaz, hogy terhelés nélkül magasabb feszültséget fogsz mérni a kimenetén, mint leterhelve.
Lüktető egyenfeszültséget ad, vagyis van benne egy egyenirányító híd, ami a váltóáramból egyenáramot "gyárt", a vontatáshoz. Ez egy szűretlen, un. lüktető egyenáram. Semmi baja nem lesz tőle a motoroknak.
A mai PIKO analóg start szettekhez adott kis menetszabályzó az legfeljebb 0,4 - 0,45A leadására képes. Magyarra lefordítva a kezdőszetthez adott egy szem mozdony vezetéséhez még jó, azok beérik általában ennyivel. Másra nem, egy régebbi Gützold vagy kétmotoros PIKO modell már megoldhatatlan feladat elé állíthatja.
A régi PIKO Blocksignal-t és messzire kerülném már.
Oszlopok már állnak, a víznyelő még mindig üres. Majd oda is kitalálok valamit, addig is lehet szemlélni az alatta kanyargó vágányt. A szenelő csonkája is kapott felsővezeték oszlopot, de vezeték nem lesz rajta, nehogy a műanyag lapátos fickó áramütést kapjon. Azt az időszakot jeleníti meg, amikor már átálltak villamosított üzemre, de tolatási feladatokra még meghagyták a gőzöst. 🙃
Mindnek, már csak azért is mert így jössz ki a legolcsóbban mivel hogy a legtöbb helyen az egész tábla rétegelt lemezt ki kell fizetni. Plusz a szabászat. Aztán Tied a maradék is persze.
A legkönnyebb súlyú a nyárfa rétegelt lemez. Vastagsága elég szerintem 10mm. Minőség mondjuk BB/BB. 40-50cm-ként merevítve jo kell hogy legyen szerintem, attól függ hogy az asztal lap telibe lesz vagy csak a sínek alatt. Nem a legolcsóbb, tábla méret és vastagság függő:
Szeretnék az alapokhoz segítséget. Készítenék egy modult (nem szabványosat). A mérete 70 cm × 150 cm. A két kisebb oldalán 50 ill. 30 cm-es részben lesz a sín. A közepe az majd épület és terep.
Milyen méretű legyen a keret anyaga. Itt az anyag vastagsága és a magassága érdekelne. Milyen sűrűn kell keresztbe merevíteni? Mi a javasolt anyag. Az illesztések csapolva vagy sarokelemekkel merevítve kell, hogy legyenek? Rétegelt lemez vagy tömör deszka esetleg táblásított fa? Milyen vastag legyen a sínek alá tett lap, rétegelt lemez Természetesen erre még teszek 3-4 mm-es parafát is.
Segítséget kérnék modellvíz ügyében. Volt már aki használt ilyet? Ha igen, tippeket, tapasztalatokat kérnék, kinek milyen típus vált be, mennyire gyorsan kell vele dolgozni, stb, stb...
A Váci utcában a Tóthnál és az Alkotás útcában Beleznai úrnál nagyritkán lehetett talpfát, sínt gyakrabban kapni Pilzhez (70-es 80-as évek). A nyíltvonal nálam akkoriban ebből épült.
A hatvanas években valahogy kapható volt Magyarországon Pilz gyártmányú, méter körüli sínszál. 2 Ft volt... :-) Persze talpfarács nem volt kapható, mégis vettem egy szálat, mert annyira nagyvasúti szerű volt a keresztmetszete, hogy nagyon. Sokszor elővettem és nézegettem, hogy ha kapható lenne sokminden (meg nekem is lenne elég pénzem), milyen szép terepasztalt lehetne ebből építeni...
Terepasztalom egy része flexisínnel készült a többi része 1m sínszálból lett befűzve fix talpfába. Jóval kevesebb sínpapucsot kellett használni.Nem egy szuperúl kidolgozott asztal. A terep kidolgozásán még sokat lehet dolgozni. Egy vasútmodellezőnek az asztal soha sincs kész.
Terepasztalomon 15 éve használom a Viessmann jelzőket megfelelő karbantartás mellett jól működnek. Az újabb típusnál már nincs a csillapitó dugattyú azt egyszerübb tisztitani és szétszedni. Ha nincs sűrübben kapcsolgatva hajlamosak az érinkezők az oxidációra.
Téged is utolért az, ami mindenkit megtalál, ha elektromágneses hajtóműveket használ (váltók, jelzők). A Viessmann alakjelzők is ilyenek. A hiba az, hogy a végálláskapcsolás érintkező felületei romlanak el, így az áram nem jut a tekercsekbe, a szerkezet nem áll át. Ezt két dolog okozza:
- sok állás miatt az érintkezők réz felületei eloxidálódnak,
- az átállások közben keletkező szikrázás miatt az érintkező felületeken apró beégések keletkeznek.
Szét kell szedni a hajtóművet, és a Viessmann esetében ezeket a csúszó felületeket meg kell tisztítani. Sajnos ezek a hajtóművek eléggé nehezen szerelhetők, mindenképpen ki kell venni a jelzőt az asztalból. Érdemes mechanikusan tisztítani, a kontakt spray-kel vigyázni kell, mert nagyvonalú használat esetén a spray kimossa a szilikonzsírt a csillapító dugattyúból, és oda lesz a szép mozgás.
Sokan megelégelték ezt, és átalakították szervomotoros hajtásra az egyébként szép jelzőket.
Belekotyogva a flexi vitába. Az asztal jó részt flexi sínekből van. De mindenféle sínt felhasználok az adott sínrendszerből. Van, hogy egy darab R3 kell pl, de akkora darabba pont van egy R2 m, akkor alul helyenként kicsipkedem a talpfaösszekötőlet és olyanra alakítom ami kell. Semmi nem megy veszendőbe.
Tavaly februárban kezdtem el bővíteni a terepasztalomat be is mutatnám, hogy honnan hova jutotam ez idő alatt.
Ez volt kiindulási alap majd ilyen lett egy másik szögből már a felhős háttérrel
Tudom nem profi munka és nincsen szét antikolva illetve bolti wc kefe fák kerültek fel. De még tervezek pár figurát bokrokat kerítéseket feltenni. De ötleteket is várnék, mit hova tegyek, hogy jobb legyen a végeredmény.
Csúszó réz érinkezők működtetik a tekercsek kapcsolását ami beokszidálódik azt kell kontakt spray-vel megtisztitani.A régebbi tipusoknál van egy mozgás csillapitó henger dugattyúval az szokott megszorúlni,tisztitani kell. Ez annál a típusnál van amelyiken alul egy kis hernyócsavarral állitható kar mozgása, ha nincs használva sűrűbben akkor fenn áll ez a probléma. Időközönként karban kell tartani és akkor nincs gond vele.
Saját tapasztalatom nincs, de több helyen olvastam hasonló hibáról, illetve halottam modellezőtársaktól, a mechanika érzékenysége okozhatja. A legtöbbször, ha csak pár hét vagy 1-2 hónap szünet volt a használatban, elegendő nagyon óvatosan kézzel az állítóhuzalt finoman föl-le megmozgatni néhányszor. Ha ez nem segít, akkor sajnos van rá esély, hogy végleg tönkrement a hajtás, de a jelző nagyon drága, kidobni nem kell, a hajtás átépíthető szervósra. Német fórumokon érdemes még keresgélni, hirtelen ezeket találtam.
Amennyiben egy Viessmann alakjelző, amelyik először tökèletesen működik èveken keresztül; azonban egyszer csak, vagy reagál vagy nem a kapcsològombok jeleire; utána pedig már egyáltalán nem vált jelzèskèpet, azzal lehet mèg valamit kezdeni, vagy kuka az egèsz?
Ha valakinek volt már olyan élménye, hogy szűk ívben fogyott el a flexi és ott kellett úgy toldani, hogy az ívsugár szigorúan meglegyen (mert ha nagyobb, akkor nem fér el, ha meg kisebb, akkor siklani fognak a járművek) és meg se törjön a toldásnál, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. :)
Érdemes ez esetben a vágányfektetést megelőzően összeilleszteni papuccsal a két flexi vágánymezőt, majd a papucsot vékonyan megfolyatni forrasztóónnal. Így tulajdonképpen folytonossá válik a sínmező, a hajlításkor nem fog szétcsúszni, nem fogja "kirúgni" magát, ezáltal törést okozva, teljesen jól kezelhető. Az áramátvitel is satbilabbá válik, és a festést követően nem fog látszani a forrasztás helye sem.
Igen. Én azt imádom ezekben a régi könyvekben, füzetekben, hogy ihletet ad, beindítja az ember agyát! Ad egy kezdő lökést, és nem feltétlenül azt várja el, hogy ezt, és így építsd meg. Sok mai kiadvány olyan szájbarágós tud lenni...
Az a baj hogy egy olyan "szagértővel" próbáltok vitatkozni aki maximum elméletben képes modellezni, gyakorlatban nem igazán, legalábbis az itteni "kinyilatkoztatásai" alapján.
Gerhard könyve a mai napig alapmű a mai napig minden pontja megállja a helyét. Sokat segítene a fizikatanárdiplomásvagyok topictársunknak is az elolvasása, talán valamit megértene a vasútmodellezésről.
Szegény Gerhard, ha tudta volna, hogy 48 év múlva a SZEMLÉLETE ilyen hullámok fog vetni egy magyar vasútmodelles fórumon. Pedig szemléletem szerint a szemlélete ma is logikusnak mondható.
Step by step, csak hogy mindenki IS megértse. Az én őskövület szemléletemmel és a saját szavaimmal megfogalmazva nekem a következő jött le a szemléletéről. A kezdő, az 1, az 5, a 20 vagy a 30 év tapasztalatával rendelkező modellezőre ugyanaz igaz. Legyen tisztában a maga lehetőségeivel, képességével, kézügyességével, tudásával, kompromisszumaival és tapasztalatával és a szerint döntsön az adott pillanatban. Amit csinál azt magának, a saját szórakoztatására csinálja, mind a terepasztal építés folyamata, mind a végeredmény saját magának kell megfeleljen, a saját kompromisszumait figyelembe véve úgy, hogy mindig törekedjen a nagyvasút lehető legpontosabb leképezésére. Aztán az évekkel ahogy majd gyűlik a tudás és a tapasztalat, fejlődik a technika, úgy lesz majd lehetőség a modellben a valóságot egyre jobban leképezni. Amit elvársz, azt magadtól várd el, ne mástól, mert nem tudod az adott pillanatban ő hol tart. Ha tudást, tapasztalatot át akarsz adni, azt tedd úgy, ahogy pl. Gerhard, türelemmel, alázattal, önzetlenül, ha így nem megy, inkább ne erőltesd.
Persze ha valaki egy 1975-ös könyvben a digitális technika kérdéseire keresi a választ, az csalódni fog, Gerhard-nak gondolom nem volt időgépe. Persze az csak szemlélet kérdése, hogy mit várok el egy 48 éve megjelent könyvtől, de szemléletem szerint a szemlélete ma sem elavult. Ha már így felmerült a kérdés, most már tényleg jó lenne választ kapni, hogy a személetével mi a gond, de félek nem fogunk.
Nagyon remélem, hogy egy 1975-ös kinyilatkoztatás 2023-ban már a legtöbbek számára nem iránymutató. Ha igen, az sok mindent megmagyaráz sajnos, amit a szememmel látok Magyarországon modellezés jogcímen.
Senki nem írt a Wikipédiáról, a dccwiki egy teljesen független site. Évek óta bújom, még nem találtam téves információt rajta, de örülök, ha te találsz, mert akkor rögtön ki is tudod javítani!
Az analóg üzemre engedélyezett, jellemzően bekapcsolási tranziensek hatására elvágtató mozdonyok jelensége jól dokumentált, és a legtöbb ilyen problémát az analóg üzem és a railcom kikapcsolása valóban megoldja. A dccwikin a helyes CV29 táblázat van, szóval az, hogy volt valahol két arc, aki hülye volt, az nem meglepő. Az már annál meglepőbb, hogy te úgy gondolod, a CV1-nek bármi értelmeset kellene mutatnia, ha amúgy a mozdonyt korábban hosszú címmel használták.
Az egyik kedvenc pálya ötletem! Egy régi MIBA-ban jelent meg.
Van egy másik kedvencem is, ez egy régi terv, a "100 Gleispläne H0/TT/N" könyvben jelent meg, a könyv 15. oldalán található. Átterveztem a régi PIKO-ról Tillig H0 Standard sínrendszerre, és így nagyobb lett, mint, ahogy a könyv szerzője azt korábban gondolta. Látványterve az csak össze lett hamarkodva. Hurokmodul az kelleni fog hozzá, de relatíve kis méretben egy játszható H0 asztal. Csak le kell mondani a modern, hosszú vonatokról. Inkább egy III. korszakos mellékvonal, az ide illő mozdonyokkal, és kocsikkal.
Azt hittem, ezt egyszer már megbeszéltük, és eredményre is jutottunk a kérdésen.
Ahogy elnézem nem!
Én is építettem már nem is egy terepasztalt, és nem használtam flexi vágánymezőket. Akkor én most parkinsonos vagyok? Ha igen, akkor vállalom! Habár jobb a sört elfelejteni kifizetni, mint kilötyögtetni...:-)
A Wikipédia DCC részét azért ne tekintsük már releváns forrásnak, ha kérhetném! Messze nem az!*
Van, aki nem vállalja, hogy a flexivel vesződjön, mert nem akar. Ne vitassuk már el tőle, hogy szereti a hobbiját, és valaki szerint nem modellvasutat épít, hanem egy játékszart... (Bocsánat az erős szóért, csak kikívánkozott.)
Olyan jó lenne azt a szemléletet felvenni mindenkinek, amivel Gerhard Trost megírta a Vasútmodellezés című könyvét. Nálunk is megjelent, 1975-ben adta ki a Műszaki Könyvkiadó.
Tudod az zavar, de nagyon, hogyha valaki egy kétségtelenül élethűbb technikát alkalmaz valamilyen téren, akkor azt, aki nem így tesz magasról lenézi, és kioktatja.
Typának van igaza, amíg nincs meg a statisztika, addig ilyen kijelentéseket nem lehet tenni.
Az, hogy ki mivel vesződik, mivel dolgozik könnyebben, fix vágánymezőkkel, vagy flexikkel, az szíve joga mindenkinek! És azért, mert a gyári fix elemeket választja, még se nem ostoba, se nem igénytelen.
Ezt kellene szem előtt tartani!
Béke van!
*: OFF
Csak lazán kapcsolódik ide, egy szintén nem releváns forrásra hivatkozva, nem vitatom, hogy jóindulattól vezérelve, de alaposan bevittek egy DCC felhasználót az erdőbe. A baj az volt, hogy egy DCC digitális modellben a dekóderben engedélyezve volt az analóg üzem, a RailCom, és hosszú címen működött (CV29=46). Állítólag azért "zavarodott meg", mert az analóg üzem is engedélyezve volt. Na ezt "letiltották", és utána viszont a modell az eredetileg beállított címen meg sem mukkant, és a CV1-t kiolvasva 3-t mutatott. Amit elszúrtak - leszámítva azt, hogy az eredeti hibának semmi köze nincs az analóg üzem engedélyezéséhez - az az volt, hogy a CV29-t 14-re állították. Az a vicc, hogy ezzel a hosszú címet iktatták ki, az analóg üzemet nem! Mert valahol hallottak valamit/olvastak valamit, és merő jóindulatból letiltották azt, amit nem kellett volna, amit meg akartak volna azt nem. Mindezt úgy, hogy a CV29 megfelelő beállításának utána lehet nézni a neten hiteles forrásokból is! Még kalkulátor is van hozzá, hogy ne kellejen a biteket fejben lefordítani decimális értékre.
X=terepasztalok száma (Magyarországon vagy ha tetszik a Tejútrendszerben)
Y=ezek közül hány esetében használt a készítője flexit
Z=”általánosan elterjedt” hány százalékot jelent
Az általánosan elterjedt esetében is valami objektív szám szükséges, nem az, hogy ki mennyinek gondolja vagy érzi, tehát az értelmező szótár vagy bánomisén mi alapján egy konkrét százalék, pl. 25%, 33,34%, 50%+1, 66,67%, 75%, 90% vagy bármennyi.
A megoldás: ha Y/X≥Z benbének van igazad, ellenkező esetben nincs, bár a fórum szempontjából ez eddig sem volt érdekes.
Amíg ez nem áll rendelkezésre, marad a 12. napja tartó, a fórum és az olvasók szempontjából értelmetlen vitatkozás.
Nem hiszem, hogy erős lett, ha egyszer ez a nemzetközi konszenzus.
"The advantage of flex track is the ability to smoothly transition into a curve using an easement, compared to section track with its immediate transition from tangent to curve, resulting in a toy–like appearance." - dccwiki.com
Az alap probléma az volt, hogy azt állította Tapicska forgalmista, hogy a flexi nem általámnosan elterjedt.
"It's been asked on nearly every forum on the intertubes: Flex or sectional? Most responses are for flex." - dccwiki.com
Elhangzott itt az, hogy hajlítani kell a flexisínt előzetesen, meg különös szakértelem kell hozzá.
"For smaller scales such as HO or N, the track can be manipulated without tools to create sweeping curves. (...) You can also easily implement more realistic layouts without any additional effort; such as creating easements going into and out of curves."
Ha amit írok erős, akkor a világ legtöbb modellezője rosszul gondolkodik és csak ti mozogtok a jó irányba. Meg túlmisztifikáltok tök egyszerű dolgokat.
"Flex track is actually easier to do than sectional track."
Én nem vagyok egy csodagyerek, de nem a századik flexisínfektetésem lett jó, hanem az első.
Valójában részenkénti sínt fektetni sokak szerint nehezebb, mint flexit.
"Sectional, more joints, every joint is a potential kink, bump, etc. But you know the radius, and it is not hard to lay. Though it is harder to lay well than you might expect." - Model Railroader forum
"Flex, fewer joints, smooth curves, easy to do easments, more "flexibility". You catch on pretty quickly."
"sectional track isn't as easy as you might think and flextrack isn't as difficult."
"if you use sectional track at transition to grade you end up with a "vertical" kink in the track that looks horrible, and can cause you derail problems."
"The only other thing to add is that there is a learning curve with flex track, but nothing Dad and an 8 year old couldn't over come with a little practice."
"Flextrack baby, You can't go wrong with it, smooth easements,no kinks, smooth curves, A better running layout my brother. I can't spell it out any clear!! F-L-E-X-T-R-A-C-K it's the the way to go!!!"
"i used flex track on my first layout, its not very hard at all and i must say easier than sectional track cause you can make the track where you want it to go rather than where the sectional track will take it"
"Flex track a must."
Több tucat hozzászólás és senki nem vitatja, hogy a flexi a király, néhányan megjegyzik, hogy van, ahol jól jön a kész mező, de specifikálják, hogy hol, és máshol totál nem.
Teljesen egyet kell értsék, ez így van. Pont tegnap néztem Csurgó állomásról Dombóvár elé ezt a jelenséget kináráskor a 8225 sz. vonattal. Tessék megnézni Google mapsen, terepasztalosoknak kötelező állomási ívelrendezés! :-)
Nem tudom, hogy sikerült egy freelance-modellezőt magasztaló hozzászólást úgy értelmezned, hogy a fantáziádat valósághű elemekre alapozva megépített terepasztaloddal ne lennél valódi modellező.
furi: hiába adja a matek, h a cosinus elvileg kényelmesebb, a 33. oldalon a mérések alapján mégis a klotoid íven van kisebb oldalgyorulása a valós kocsiknak (biztos bejátszik a túlemelés és a kocsik rugózása).
de hogy a modellvasút is valós legyen: a 34 oldal alapján a különböző korszakoknak megfelelő tervezési előírásoknak megfelelő íveket tud mindenki magának kiszerkeszteni.. aki akar
Azért ez most megint erős lett kicsit. Vagy flexit használsz, vagy kutyaütő amatőr vagy és nem is modellezés, amit csinálsz. De persze a modellezők gondolkozásától nyilván idegen a nüanszokkal való foglalkozás.
Az átmenetiívek vízszintes és függőleges komponensének geometriájában is ugyanazt a görbét alkalmazzák, tehát mindkettőnél cosinus-, vagy klotoid geometria. Én korábban tanultam, akkor még a cosinus nem játszott, csak a klotoid.
amennyire én emlékszem nem is kosárív (több különböző sugarú kör), hanem cosinus-hiperbolikus ívként kellett őket kiszerkeszteni a BME-én. Ennek az előnye, hogy akármennyiedik deriváltja is szögfüggvény még, vagyis sosem lesz "ütés" az oldalgyorsulásban, hanem kényelmesen folyamatosan változó.
de lehet, h ez a túlemelésnél volt, nem a horizontálís ívnél. már nem emlékszem pontosan
Nagy kár, de legalább most már tudom, hogy én pl. nem vagyok vasútmodellező. Ugyanis amit én csinálok, az inkább a fantáziám leképzése, mint a valóságé... ami talán nem is olyan nagy baj.... nekem biztos nem! :)
> ... valóságmániás vagyok a pályát tekintve. Az ív legy ív, ahogyan igaziból, ...
Az igazi vasúton az ív nem állandó sugarú geometriai körszelet, hanem kosárgörbe, ami nagy sugárral kezdődik, és a legkisebb a sugara az ív közepén. Ezt a modellgyári vágányok nem képezik le.
A témához csak annyit, hogy én valóságmániás vagyok a pályát tekintve. Az ív legy ív, ahogyan igaziból, a kitérők nagysugarúak stb.Bánt a keskeny talpfa, a magas sín, de a helyemhez a TT passzol megvalósíthatóság szempontjából, és hát vannak kompromisszumok, amiket le kell nyelni, vagy innen, vagy onnan. Hiába lesz két szép ívem szép sínmagassággal H0-ban, ha TT-ben 4 kijön nem annyira szép sínprofilból. Ott is vannak már nagysugarú kitérők, ami sokat szamított az visszaállásomnál, menr egyszer biza' egyszer majd minden TT-m eladtam asztalostól és cseréltem H0-ra, mire pofáraesés közben megjöttek a szép kitérők TT-ben. Nem két forint volt a csere oda, meg vissza. Tavaly vettem 400m sínprofilt, aljakat, van kb asszem 60 kitérőm és szaporítom, hogy végre el tudjam kezdeni a nagy asztalt amire vágyom. Ennek ellenére nagyon tetszik az, amiről képeket tettem be, mert amikor az pörög , akkor újra gyerek vagyok, mint az 80+ -os bácsi aki építette. Nem biztos, hogy a szép ívek tesznek modellezővé, hanem az az öröm, amit akkor érzek, amikor ilyet látok!
A freelance, sci-fi, stb. modellezők helyes esetben egy képzelt valóságot képeznek le, nem egy elképzelhetetlen valótlanságot. Múlt hónapban halt meg Allen McClelland, a Virginian&Ohio sosem létezett vasúttársaság modelljének megalkotója, a világ tíz legelismertebb vasútmodellezőinek egyike. Modellvasútjának minden eleme valósághű volt, még úgy is, hogy az előkép nem is létezett, csak ő találta ki.
Ezt kellene megérteni, hogy amiről beszélsz, az nem a "vasútmodellezés" nevű hobbi. A "modellezés" szó jelentése az, hogy a valóságnak megfelelő leképezés, és amit itt sikerül újra és újra többeknek megmutatni, az semmilyen kompromisszum szintjén nincs köszönőviszonyban sem a valósággal.
Nem, egyértelműen nem. A 2 kategória, mint azt tökéletesen egyértelműen leírtam a hozzászólásomban:
1. aki képes flexisínt megfelelően telepíteni
2. aki Parkinson-kóros.
Egy szóval sem írtam, hogy aki nem telepít flexit, az parkinsonos lenne. Nyilvánvalóan nem az, hanem ő maga dönt úgy, hogy bár képes lenne élethűen is modellezni, szándékosan élethűségtől mentesen teszi azt.
Nézzétek el neki, értem mit akart mondani, csak elnagyolta a dolgot. Pl akiről tettem be képet, tényleg parkinsonos. És van flexije is. Meg fix vágányanyag is. Na erre mit mond a tudomány? Sokszor én segítek szerelvényt a helyére rakni ha csörög a telefon.Javítani meg főleg. Ez van.
"Nyilván van egy nagyon kis számú ember, aki úgy szeretne modellezni, hogy Parkinson-kóros"
Nagyon sok ember van, aki nem görcsöl rá túlzottan a hobbira, mert szórakozásból csinálja és pont jó neki az, ha egy "dilikört" összerak. Ráadásul elég sokan modelleznek Märklin rendszerben is, hatalmas "asztalokkal", na ott meg aztán van egy kinézete a vágánynak.
Én magam Magyarországon is láttam már jónéhány, nagyon igényes elrendezést fix vágányelemekkel. Ha lefestjük, antikoljuk, nagyon nehezen vehető észre a különbség. Ha meg nem festjük le, akkor meg pont mindegy, mert ugyanolyan csúnya mindegyik.
"Nyilván van egy nagyon kis számú ember, aki úgy szeretne modellezni, hogy Parkinson-kóros, nekik tényleg nem opció a flexisín"
ezek szerint 2 kategória van szerinted:
1., vasútmodellező - aki flexisínt használ
2., Parkinson-kóros - aki nem...
saccom szerint a fórum olvasóinak egy része ezutóbbi kategóriába tartozik, velem együtt. Köszönöm Neked diagnózist, mostantól legalább tudom mivel élek együtt... viszont nagyon szeretek játszani a terepasztalomon!
Kompromisszum: elindulunk két irányból és középen találkozunk.
Az általad berakott fix vágányvég tökéletesen megtestesíti a "nem élethű" kategóriát a sínszálnál szélesebb hosszirányú műanyag darabbal. Soha nem fognám a kezembe.
Kompromisszumra természetesen szükség van. Ott vannak pl. a Tillig TT Y-kocsik MÁV-festésben, formában és színezésben sem felelnek meg a valódi kocsiknak. Ellenben ha nekilátnék a saját kézügyességemmel sztirolból, rézből, vagy 3d-nyomtatott alapból, a saját festési képességeimmel valós kocsikat építeni, azok a végén sokkal kevésbé néznének ki elfogadhatóan, mint a Tillig kocsijai. Tehát mivel béna vagyok, a Tillig kocsik meg mérsékelten pontosak, de nem is egy G kocsi van kék-fehérra festve, a kompromisszum, hogy mégis futtatom a Tillig kocsijait.
Flexi sínt fektetni viszont nem lehet összemérni egy semmiből épített modell megépítésével (B1-kategória az utóbbi, és nem versenyszám az előbbi!) Nyilván van egy nagyon kis számú ember, aki úgy szeretne modellezni, hogy Parkinson-kóros, nekik tényleg nem opció a flexisín, de amúgy mégis mi akadályoz bárkit abban, hogy flexit építsen, vagy valós geometriákat tervezzen, vagy az élethűség jegyében ne úgy építkezzen, hogy a pálya érintőnégyszöge legyen az alaplap.
>Ha valakinek volt már olyan élménye, hogy szűk ívben fogyott el a flexi és ott kellett úgy toldani, hogy az ívsugár szigorúan meglegyen (mert ha nagyobb, akkor nem fér el, ha meg kisebb, akkor siklani fognak a járművek) és meg se törjön a toldásnál, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. :)
Ha így fogy el a flexi, akkor inkább ki kell dobni a flexi egy részét, és egyenlő részekből megépíteni az ívet.
>Egy 2 x 3 méteres asztalon viszont messze jobb a fix vágánymező, mert az, hogy a flexit hajtogatjuk, az csak bizonyos megkötésekkel igaz.
Véleményem szerint ha a helyre csak érintőkkel fér el a pályaterv, akkor az a terv nem ahhoz a helyhez való. Európában 2x3 méterre ovált terveznek, Amerikában azt mondják, hogy a te opciód az industrial shelf switching layout, csak legyen élethű.
>az egyik itt jobb, a másik meg másutt.
Egyetlen helyen jobb a fix, ahová a flexiből is ugyanazt vágnád ki, de így akkor kezettől stabil.
>Egy kis asztalon a fix a jobb, ott az élethűségnél fontosabb a megbízhatóság, a könnyű játékélmény. A flexi meg azoknak szól, akik beválallják a macerát a szebb vágányképért és ehhez megvan a helyük is.
Flexiből sem lehet durvábbat építeni, mint fixből. Ami fixből megy, az flexiből is megy. De flexiből sokszor megy jobb is, élethűbb is. A dilikörben nem véletlen van ott a "dili" szó. Flexit fektetni meg nem macera, ha normális módon tervezed a vágányt rögzíteni (tehát a ragasztott ágyazattal, minden más nem élethű), akkor semmi gáz nincs vele.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk a fotókat, tényleg igazi játék asztal, de nagyon jó ilyet is látni, főleg ekkora méretben és bonyolultságban. A modellező bácsinak jó egészséget kívánok!
Bocsánat a minőségért, nem vagyok fotográfus. :-) Látszik a lényeg, egy igazi JÁTÉK asztal, ahol az alkotó örömét leli a játékban, abban hogy akár 6/vonat hibátlanul fut... 5 db FZ1 trafó és 1 db FZ2 , millió relé, jelzó, szakaszoló, kapcsoló. Szinte zongorázik a Tamás ahogyan mennek a vonatok. :-)
Semmi baj nincs itt, azon túl, hogy a vasútmodellezésben nélkülözhetetlen kompromisszumkészség hiányzik és mindenki szekértáborokba csoportosul. :)
Pedig a modellvágányok fektetésére - ha nem magunk építjük, hanem gyári elemekre hagyatkozunk - csak rossz és rosszabb megoldások vannak.
Ha azt mondjuk, hogy a fix vágányelemek ívei messze nem élethűek, akkor nem hazudunk nagyot, szép íveket soha nem fogunk velük összerakni. Szóval a modulépítők / FREMO-sok biztos, hogy nem fognak fix elemekkel építkezni (jó, a FREMO-sok gyáriakkal sem nagyon).
Egy 2 x 3 méteres asztalon viszont messze jobb a fix vágánymező, mert az, hogy a flexit hajtogatjuk, az csak bizonyos megkötésekkel igaz. Ha valakinek volt már olyan élménye, hogy szűk ívben fogyott el a flexi és ott kellett úgy toldani, hogy az ívsugár szigorúan meglegyen (mert ha nagyobb, akkor nem fér el, ha meg kisebb, akkor siklani fognak a járművek) és meg se törjön a toldásnál, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. :)
Szóval a flexinek is megvan a helye meg a fix mezőknek is, az egyik itt jobb, a másik meg másutt.
Egy kis asztalon a fix a jobb, ott az élethűségnél fontosabb a megbízhatóság, a könnyű játékélmény. A flexi meg azoknak szól, akik beválallják a macerát a szebb vágányképért és ehhez megvan a helyük is.
A Roco vágányvégeken is tetten érhető, hogy másképp néz ki a fix mező vége és a flexihez adott vágányvég, a "háromtalpfa" (az előbbi könnyebben összeilleszthető, az utóbbi az élethűbb) :
Tegnap voltam a bácsinál, nem sikerült jó képeket lőnöm a fények miatt, ne meg nem vgyok fotografus (a zasszony az), de a teljesség igénye nélkül lövök be képeket amint átmentem, örült az ötletnek! Igazi játék asztal, a terep nem kidolgozott, de ami van az brutál módon működik!
Egyik képen nézte magát és megjegyezte: -Bazdmeg, milyen öregnek nézek ki! :-))))))
A pályaterv megítéléséhez sokat adott az EEP-ben megszerkesztett pálya, hangulatos részei vannak. :-)
Eddig én is csak a merevleemznek dokgoztam, a kivitelezésig még sosem jutottam el, csak a hozzávalókat gyűjtögetem.
Most affelé hajlok, hogyha tééényleg elkezdeném, akkor valami városi, inkább hosszú mint széles asztalt építenék (pl. 1m x 30-40 cm modulokból) a villamosaim és városi házaim és ipari építményeim felhasználásával.
Az a baj, hogy a német KBGG (Kleine Bahn Ganz Groß) kiállításokon túl sok inspiráció ért. :-)
Köszönöm, hogy megosztottad ezeket velünk, az ilyen leleményes és trükkös megoldások nagyon hasznosak!
A rejtett pályaudvar tényleg nagyon jó dolog ha megoldható, a feltöltött pályaterveimbe én is igyekeztem belerakni, ahol volt rá lehetőség.
Egyelőre a munka és a család mellett nem jut több időm a hobbimra, a hellyel is úgy voltam, hogy majd csak lesz egyszer és egy kicsit nagyobb asztalban gondolkodtam.
Szóval még semmi nem akar összeállni, de kitartó vagyok, a terveket tényleg csak tanulmánynak és gyakorlásnak szántam, csinálok ezekből nagyobb verziókat is majd illetve kilépve a téglalap alakú asztalból esetleg L és U-alakút is.
A Faller Car-System nagyon tetszik és láttam csodálatos városi asztalokat csak ezzel, de a vasútról nem tudnék lemondani, akkor már legyen egy tényleg kicsi vasúti terepasztal.
- nekem 3x1 méteres az asztal az oldalfal mentén. Méretarány H0. A 3 méteres fal közepén van egy ablak, nyitni, csukni kéne. Emiatt csináltam egy fekvő nyolcast, az állomás az átlón van. Emiatt ki tudtam vágni az asztalból egy nagy ferde V-t, és így hozzáférünk az ablakhoz könnyedén.
A két végén az 1 méteres szélesség elég a Roco line R3-R4-hez, ami 420/490 mm-es ívet jelent, ami elég a hosszabb gőzösökhöz is. Az emelkedők asztalhosszban 1 méteren 80 mm magasra mennek, ezt eddig minden meg tudta mászni. Az állomáshossz 5 vagon+mozdony Orientnek Express-nek is elég.
Ami hiányzik: rejtett állomás, enélkül nem tudom cserélgetni a szerelvényeket. Ma már építenék ilyet az asztal alá.
Érdemes még foglalkozni a Faller Car Systemmel, életet visz bele, kis helyen is elfér.
Ha nagyon nincs hely, akkor meg lehet fontolni a vonat nélküli Car Systemes terepasztalt, épületek ugyanúgy lehetnek rajta, és létezik már digitális verzió is, akár a Koris kiegészítőivel, ami által tolatni is tudnak.
Nézd, valahogy legyen egyértelműbb szerintem, meg kellene próbálnod akkor úgy fogalmazni, hogy ne legyen ennyire félreérthető a dolog.
Például így: "De teljesen mindegy, hogy milyen szintű kérdésnél akad el, előbb-utóbb kiköt egy műhelyben/szervizben. Van úgy, hogy ügyfél lesz, vagy csak tanácsot kér. Én több, mint 20 éve ezen a széles skálán találkozom modellezőkkel. A hozzám járó modellezők nagyon-nagyon kis százalékuk használ flexi síneket, de ez természetesen nem fedi le a teljes modellező társadalmat csak az én tapasztalatom."
A műhelyekes rész. A sajátodról nyilatkozol, ok. De ne nyilatkozz olyat hogy előbb utóbb mindenki egy műhelyben köt ki. Ez nem igaz, más műhelyek nevében meg pláne nem tudsz nyilatkozni. Az egésznek egy olyan fennhangja van. Tudod.
"És biztos vagyok benne hogy nem jár minden modellező nála, hiába érzi azt."
Persze, hogy nem mindenki jön hozzám. És nem is érzem az, hogy mindenki megtalálja a műhelyt, azt meg pláne nem, hogy ennek így is kellene lennie! Légy szíves ne állíts olyat rólam, amit nem mondtam/nem tudsz.
"Arról ne is beszéljünk hogy valószínüleg ő többségében inkább olyanokkal találkozik, akik közelebb állnak a kezdő szinthez (lévén aki kicsit jobban benne van a hobbiban, az egy idő után megoldja a szervizelést magának),..."
Arról, hogy ki milyen szinten gyakorolja a vasútmodellezést a műhelyben megfordulók közül, arról az itt dolgozóknak lehet sejtése, de biztos tudása, csak pár esetben. A skála két végpontja (neeem, nem az "alja", meg a "teteje") eléggé messze van egymástól: az egyik vége, akiknél az a hagyomány, hogy minden karácsonykor a fa alatt fut a modellvasút. Nem azt a szót használják, hogy "kisvasút", vagy villanyvasút". Nekik is fontos, de ezen a szinten nem lépnek túl. A skála másik végén meg olyanok vannak, akiknek a tudása előtt meghajolok, például paksinuti kolléga. Ahogyan én is, ő is messze van attól, hogy "mindent is" tudjon. A nagy többség e között a két végpont között van valahol. Nagyon régen megtanultam már, hogy nem vonok le következtetéseket arról, hogy, aki hozzám fordul, az "mennyire" vasútmodellező.
"... de ő sem gondolhatja komolyan hogy mindenki nála köt ki."
Nem is gondolom! Ugyanis ezt írtam:
"De teljesen mindegy, hogy milyen szintű kérdésnél akad el, előbb-utóbb kiköt egy műhelyben/szervizben."
Tetszik érteni? Az itt szereplő "egy" szócska ebben az esetben egy határozatlan névelő, vagyis nem az én szervizemre utal, hanem általánosságban egy ilyesmivel foglalkozó modellezőre/haverra/vállalkozásra. Vannak olyan gondok, meghibásodások, amiket nem tud megoldani, mert arra már nincs felkészülve. Pl. dekóder javítás, hogy csak egyet emeljek ki. Nem a CV-k visszarángatása gyári értékekre, javítása.
benbe kolléga a legutóbbi hozzászólásának záró mondata ez:
"Szóval: aki kezdő, nem kell használjon flexit, elég, ha tud róla! A többiek meg flexire és valósághűségre föl!"
Csak eljutottunk a végén idáig! Pontosan erre akartam kilyukadni!
Ugyanis az eredeti felvetés azt engedte sejtetni, hogy ma már - sarkítani fogok! - "mindenki lüke, aki nem flexit használ, mert ma már ez az általános". Pontosabban lehetett így is érteni benbe mondandóját. Biztos én is túlzásba estem, de, ha benbe eleve arra gondolt, amit idéztem tőle, akkor megkövetem, és bocsánatot kérek mindenkitől, hogy elindítottam, ezt a lavinát! Mentségemre legyen mondva, hogy szívügyemnek tekintem a kezdő/újra kezdő modellezők ügyét. Igen, azért is, mert, ha egy kezdő örömét leli a vasútmodellezésben, és megmarad nála ez a hobbi, az bővíti a piacot. Nem csak az enyémet, hanem az egészet.
Na béke van, zárjuk le ezt a témát!
Térjünk vissza Typa kolléga pályaterveihez például!
Pont az ilyen gúnyos mentalitás miatt jutott oda a fórum ahol van. Senki nem mondott ilyet. Sőt. Pont azt mondta még benbe is, hogy kezdőknek ideális a vágánymezős építkezés.
A vasútmodellezők nem egyformák, ezt egy percig sem vitattam. Azt sem vitattam, hogy egy bizonyos gyakorlat megszerzéséig ne lenne jogos a fix mezők használata. Egyetlen dolgot vitattam: Tapicska forgalmista azon mondatát, hogy a "felxisínek használata nem általánosan elterjedt", ugyanis de, nagyon is az. Hiszen rengeteg modellvasúton használják és rengetegen propagálják a használatát, egyáltalán nem egy egzotikus, zárt közösség hobbija ez 2-3 hívővel, a modellboltok raktárkészletei is ezt támasztják alá. Amúgy meg nem egy kvantummechanika belőle építkezni, számtalan nagyobb feladat áll egy-egy modellező előtt egy működő modellvasút megépítésében, mint a flexi megfelelő rögzítése vagy méretre vágása. Még szerszámok se nagyon kellenek hozzá, bár én is manhattani dremeles megoldását szeretem, ha épp nem volt kéznél, megoldottam csípőfogóval és különböző finomságú reszelőkkel, ezek ugyanis mindig kellenek vágányos munkák során, mindig kéznél vannak.
Sokan azt hiszik, és ezek szerint itt a fórumon is jópáran propagálják, hogy a flexi nehéz, ezért inkább csak vészhelyzeti problémamegoldásként használatos (főleg a kiegyenlítősínes vágánygeometriáknál szokott előjönni a kőműveslexikon összes szava, amikor nincs otthon elég kiegyenlítősín). Pedig érdemes úgy nekiindulni a modellvasút építésének, hogy ami csak lehetséges, flexi legyen, egyrészt, mert a szabad geometria valósághűbb nyomvonalakat fog eredményezni, a járművek is élvezni fogják az átmeneti íveket, és nem utolsó sorban olcsóbb is. Van, ahol muszáj fix mezőt használnom például azért, hogy maximális merevséget adjak a pályának még a végleges rögzítés előtt, és Tillig Modellgleisből az 1 cm-es bizony majdnem annyiba kerül, mint a leghosszabb fix mező - hiszen az anyagköltség a fix mezőknél jóval kisebb, mint az összeszerelés és külön csomagolás költsége.
Használok a maximális ívsugárból feles hosszú szakaszokat is fixen, mert sok helyre pont tökéletesen illik, és nyilván fölösleges olyan helyre is flexit hajtogatni, ahová pont tuti egy fix elem. Ilyeneket rakok az íves váltóim csúcs felőli végére is, mert a Tillig ívesek annyi nyűggel rendelkeznek (a modellgyártók meg annyira nem tervezik hozzá a modelljeiket, és itt jön be, hogy a múlt héten STModell videóját leteremtettétek, amiben mini-Wegberg-Wildenrathot játszott az asztalán, pedig igenis jó tudni, hogy min ment el a lom, és min nem). Így ha garanciális fölszólamlásom van valamelyik gyártó felé, hogy siklik vagy zárlatot okoz a lomja a Tillig ívesen (helló, rendre MTB ABbmot és MTB M41!), akkor nem tudja azzal lesöpörni, hogy biztos én hajtogattam sarkosra a flexit, hiszen a szabványos vágányzaton sem megy el a lom.
Ha volt raktáron kit, akkor azt vettem, lévén olcsóbb, én meg tanár vagyok, de ha csak kész, nekem az is jó. A MÁV-nál nagyon ritka az ívesített kitérő (tehát amikor amúgy egyszerű kitérőhöz való alkatrészekből művészkedett a PFT össze egy unortodox geometriát), ahol kevés helyen ilyenre volt szükség, inkább gyárilag íves csoport kitérőket építettek be. Előbbire több izgalmas példát is találni a 11-es vonalon, befelé és kifelé ívesített is akad, de másutt azért a rekonstrukciók már elvitték ezeket. Gyárilag ívesre közismert példa Badacsonytomaj végponti első bejárati váltója. Emiatt gyárileg íves kitérőket használok, nem flexi kiteket, mert ez a prototipikus.
Szóval: aki kezdő, nem kell használjon flexit, elég, ha tud róla! A többiek meg flexire és valósághűségre föl!
Még egy ötlet a kis hellyel küszködőknek, egy vasútmodelles könyvben találtam. Lehajtható és kerekeken gurítható asztal.
Abban az esetben lehet jó, ha van elég helyed a használatra, de nem maradhat ott folyamatosan, máshol kell tárolni. Pl. a párod nem szeretné, ha mindig szem előtt lenne, vagy ablak, ajtó elé esik és el kell tolni (néha muszáj ablakot pucolni) vagy a használat egy helyiségben lehetséges, de máshol kell tárolni, így lehajtható és eltolható.
A forgáspontot (zsanérokat) értelemszerűen a súlyvonalba kell tenni, így nagyon kis erővel lehet billenteni. Az alsó részt akár tárolónak, vitrinnek is be lehet rendezni, az asztal látható alsó részére posztert is lehet tenni, így párodnak sem kell a vezetékekben és a favázban gyönyörködnie.
A tereptárgyak rögzítése és a szerkezet merevsége viszont nagyon lényeges és egy szépen kivitelezett ilyen szerkezet nem olcsó.
Nyílt vagy zárt vonalvezetés, nagyon ismerős a dilemma:)
Mindkettőnek megvan az előnye és milyen jó lenne valahogy ötvözni, akár kis helyen is. Ezért is tartom az egyik legjobb pályatervnek a sorban a negyediket. Ez a terv volt a kiindulási alap, csak az adott méretek szerint át kellett tervezni illetve a fejállomásnál én elhagytam a hátra menő iparvágányt és alul egy tárolóvágányt.
Itt van két link is, ha valaki EEP-ben gondolkodna:
A felső szinten van egy fejállomás, relatíve hosszú vágányokkal, a nyílt vonal lemegy az alsó szintre és egy hurokban rögtön visszaindul. Viszont ki lehet menni róla az alsó szinten levő dilikörre és a dilikörről irányváltás nélkül is vissza lehet menni a hurok részre és így a felső szintre. Vannak tárolóvágányok, van egy kis iparvágány, ami ha „soknak” tűnik elhagyható. Aránylag jól berendezhető a terepviszonyokat és a települést figyelembe véve. Ha kicsit nagyobb lenne a hely és hossz és keresztirányban is lehetne növelni, az alsó dilikörnél lehetne egy kisebb állomás vagy legalább egy megálló, ami még változatosabbá tenné a vonatforgalmat.
U profilból, csak úgy „tét”, konkrét méretek és elvárások nélkül szerintem nem lenne sok értelme nekiállni tervezgetni, de szívesen megosztom bárkivel a kicsi felgyülemlett tervezési tapasztalatomat vagy a tervezésben is szívesen segítek, csak legyenek meg a kiindulási paraméterek, méretek, jelleg, elvárások, vágányanyag stb.
Az U profilból a legújabb fuggerth gyártás is lassan több, mint 15 éves, a PIKO meg 30. Nem csúcsmodellezőknek sem ajánlanám hogy ebből bármilyen pályát építsenek (sőt pont kezdőknek szerintem jobb választás mondjuk egy Peco Setrack). Komoly kompromisszum ebből építkezni, és a rendszeres elakadások, kontakthibák, rozsdásodás nem teszi hosszútávon majd örömtelivé az üzemet (főleg olyan helyen, ahol nagyobb a páratartalom/hőingás). Nem lehetetlen belőle építkezni, de nagyon körülményes. Persze olcsó, de ennek bizony ára van.
nekem nagyon tetszik mind, igaz valamiért nekem kell a "dilikör", tehát a fejállomásos pályák MÉG nem tetszenek, illetve, nem választanék ilyet. Tudom, lerágott csont, de ha az program ismeri, biztosan sokmindenkinek segítene, ha U profilból is terveznél hasonlókat. Sok mindenkinél van még ilyen vágányanyag, nem mindenki akar élvonalbeli csúcsmodellező lenni, csupán játszani szeretne.
Korábban már tettem fel néhány pályatervet, most kiegészítem az összes azóta elkészülttel.
Nem valószínű, hogy bármelyik megvalósításra kerül, a cél csak a gyakorlás volt, tehát nem kell túl sokat mögé látni.
Mi fér el egy adott kicsi helyen (1250 x 2350 mm), adott vágányzatból (Roco-Line)? Német motívum, ep. III, mellékvonal, kicsi állomással, gőz és dízel üzem. Célom volt egy kicsi vontatási telep besuvasztása is, ez csak egy egyállásos mozdonyszín, szénrakodóval, vízdaruval. Mivel nagyon szeretem a szép épületeket és kiegészítőket, az állomás környéki kisebb településből is szerettem volna minél többet valahogyan megmutatni. Készültek olyan tervek is, amikről előre sejtettem, hogy nem lehetnek nyerők, de tényleg kíváncsi voltam mit lehet kihozni az ötletből az adott feltételek mellett. Így lettek túl bonyolult és túl egyszerű vonalvezetésű tervek is, hogy aztán ezeket egymás mellé téve össze lehessen hasonlítani melyik miben jó, mi az előnye, hátránya, mit kellene még finomítani. Szóval ennyi és nem több, nem a 25 m2-es U vagy E- alakú vagy falon körbefutó monumentális terepasztalokkal kell ezeket összevetni. Ha van kedved mondhatsz véleményt, vagy ha ötletadónak valamelyik megtetszik, szívesen elküldöm AnyRail formátumban. A felső képen a látható, az alsó képen a takart pályarész van mindegyik tervnél. Néhány tervnél beraktam pár épületet, utat, de ez végképp nem végleges, csak a méretek érzékeltetése miatt. Ja, és bőséggel van bennük flexi vágány is.
Egy ötlet még a végére. A rendelkezésre álló hely kicsi, de egyébként használat közben van annyi hely, hogy a pl. kereken guruló asztalt kicsit előbbre lehet húzni a faltól. Ha az állomás hátul vagy középen átlósan van és mögé terveztük a települést, hátra lehet tenni egy polc-szerű, 3D-s hátteret. Azaz keskeny és hosszú diorámának építhetjük meg, akár félbevágott épületekkel és mögé háttér poszterrel. Ezzel a teret jelentősen meg lehet növelni, ezt a kiegészítő hátteret polcként lehet kezelni, akár hosszában két részre is lehet osztani, hogy könnyebb legyen kezelni. Használaton kívüli tárolása lehet ugyanazon a falon csak feljebb. Használat előtt az asztalt előbbre kell húzni és a hátteret mögé tenni a megfelelő magasságba, a falon elég lehet 2-2 kampó polconként. Vagy a használat közben lehet akár az asztal hátoldalára is rögzíteni. Arról már nem is beszélve, hogy akár fregoliként is meg lehet oldani a mozgatását.
Próbáltam én is felfogni, vajon mi a jelentősége itt a fórum szempontjából, hogy a terepasztal építők körében milyen mértékben van a flexi elterjedve? Kinek mit adhat pluszban, ha megtudja, hogy mondjuk pontosan 83,94%-ban? Pedig olyan jól is tud működni egy ilyen fórum.
Nem rád gondoltam az utolsó mondatban hanem rá. Valahogy meg kellene próbálnia úgy kommunikálni hogy ne az jöjjön le hogy minden modellező a műhelyben köt ki. Lehet sokan járnak oda de ő sem gondolhatja komolyan hogy mindenki nála köt ki. Ezt kellene egyértelműbben megfogalmazni legközelebb. Pl. valahogy így: “Csak az ügyfélköröm alapján tudok nyilatkozni, ez alapján úgy látom hogy xyz”.
Nem vagyunk puszipajtások benbével, de itt szerintem elég jól meglátta a lényeget.
Nem reprezentatív. Magyarul csak szubjektív tud bármit is mondani, azt, hogy ő mit lát abból, akik hozzá mennek. És biztos vagyok benne hogy nem jár minden modellező nála, hiába érzi azt. Eleve a sokan járnak nálam egy megfoghatatlan dolog onnantól kezdve hogy ismeretlen a hazai vasútmodellezők pontos száma.
Arról ne is beszéljünk hogy valószínüleg ő többségében inkább olyanokkal találkozik, akik közelebb állnak a kezdő szinthez (lévén aki kicsit jobban benne van a hobbiban, az egy idő után megoldja a szervizelést magának), gy téves következtetést vonhat le a látottak alapján (nem jó a mintavételezés).
Kicsit lehet érdemes lenne árnyaltabban fogalmazni legközelebb.
Én azt gondolom, hogy csíkos- nagyságrendekkel több modellezővel találkozik, mint például Te, tehát igenis releváns és mérvadó a tapasztalata, véleménye. Annak viszont nem túl jó az optikája, hogy alkalomadtán előfordul, belekötsz csíkos- mondandójába. Valami miatt úgy tűnik, nem szívlelitek egymást, ami nem örömteli, mert az Ő szervizes tapasztalata és a Te videós munkásságod mindannyiunk épülésére szolgál.
Ez is egy féligazság. Ha pl. egy mellékvonal vagy pl. Ep.III vagy Ep.IV fővonal a cél, akkor igen lehet a talpfás vágányelemekből is terepasztalt csinálni és viszonylag modellhűen építkezni, ha viszont valami modernebb, akkor viszont nem jó a kizárólag talpfás sínből való építkezés. Az ágyazatos betonaljasokkal sem lehet szép eredményt elérni, azok szőnyegvasútra, játszós asztalra valóak (egyedül a fleischmann volt terepasztalra való, de azt megszünteették).
Az, hogy ki megy hozzád a műhelybe nem reprezentatív, maximum annyit szűrhetsz le belőle, hogy a te műhelyedbe látogatók közül milyen arányban használnak felxit, de ez nem fogja tükrözni a teljes képet, merthogy nem tudhatod mennyien nem járnak soha nálad vagy másik szervizekben. Ne gondolj többet ebbe, és ne akard ezt kivetíteni mindenkire.
Az ilyen „értő olvasásos” megjegyzésekkel csínján kell bánni, mert visszanyalhat.
Felmerült-e esetleg benned a kétely, hogy mi van, ha te értelmezed rosszul? Mi értelme lenne az eredeti témát (mi kompatibilis a Piko A-val) figyelembe véve arról diskurálni, hogy a flexi mennyire elterjedt általánosságban a terepasztal építők körében? Miért értetlenkedtek többen a hozzászólásodon? Mi van, ha a "nem egy általánosan szokásos módja"-n a hozzászóló azt értette, hogy egy adott terepasztal készítése során (és nem a terepasztal építők körében általában), tehát ahol lehet gyári sín legyen, ahol muszáj ott flexi? Mintha minden a helyére került volna, nem? Ennek fényében szerinted mennyire tűnik értelmetlennek a hozzászólásod?
"...mert a kész vágánymezőkből csak játékterepasztal épül, nem modellvasút"
Na itt van a baj! De nagy...:-(
Magam részéről nem is kívánok tovább ezzel foglalkozni. Nagyon rossz a hozzáállásod, ha tanárként is így viszonyulsz a diákjaidhoz, akkor nem lennék a hallgatóid között.
Akinek a gravitációs gyorsulást kezdjük el magyarázni, mert most hall róla először, akkor neki teljesen felesleges még felhozni azt, hogy az Apolló xx űrhajó hogyan, és miért olyan pályán jutott el a Holdig és vissza. Mert csak összezavarja, és azt az érzetet kelti benne, hogy ő ezt soha nem fogja megtanulni, vagy megérteni.
Tudom, hogy a költőt idézzem: "A mindenséghez mérd magad!", de tartsuk be a fokozatokat, hogy lépésről - lépésre haladunk!
"Évtizedek óta olvasom több ország vasútmodellező sajtóját, jó ideje követek YouTube-csatornákat, rengeteg modellező honlapját és rengeteg remek modellvasutat megnéztem már. Persze nyilván az én merítésem kicsit a fölső szintek felé van eltolódva, de az átlag műhelylátogató meg nyilván kissé az alsóbb szintekből kerül ki, tehát kb. mindkettőnk nézőpontja ugyanannyira van távol a reprezentativitástól."
A vasútmodellezők nem egyformák. Van, aki nagyon sok minden problémáját meg tudja oldani, van, aki a legegyszerűbb kérdésnél is elakad. De teljesen mindegy, hogy milyen szintű kérdésnél akad el, előbb-utóbb kiköt egy műhelyben/szervizben. Van úgy, hogy ügyfél lesz, vagy csak tanácsot kér. Én több, mint 20 éve ezen a széles skálán találkozom modellezőkkel. Nagyon-nagyon kis százalékuk használ flexi síneket.
Te meg nézed, követed a - nem találok rá jobb kifejezést - a "high society-t". Csakhogy ez nem egyenlő a teljes vasútmodellező társadalommal.
A flexi sínek használata gyakorlatot, tudást, rutint követel, és elméleti felkészültséget! A korábban említett Reptár egyik asztalán hiába vannak stabilan lefektetve a PIKO A Gleis flexik, ha a szimpla ovál két ívében is törés van, mert "úgy jött ki a lépés". Arról nem is beszélve, hogy az egyenes/ív átmenet kb úgy van kiképezve, mintha kész gyári vágánymezőket tettünk volna egymás mögé. Ha már flexivel dolgoztak, és hely is volt, akkor sokkal szebben - és nem mellékesen üzembiztosabban - lehetett volna megcsinálni.
Typa kolléga is leírta, amiket Te nézel, követsz, azok már a több éves gyakorlat, rutin, a nem publikált keserű tapasztalatok, elcseszések utáni remekművek.
(Csak halkan: Nálad ugye a pálya minden eleme flexiből van, ugye? És a váltókat sem készen vetted, hanem Tillig flexi építőkészletek!)
Első hozzászólásomban egyetlen szóval sem vontam kétségbe, hogy egy kezdőnek ne lehetne javasolni a szegmensekből való építkezést. Azt vontam kétségbe, hogy a flexisín használata ne lenne általánosan elterjedt.
A legutóbbi hozzászólásomban pontosan ugyanúgy érveltem, ahogy te, tehát hogy nyugodtan mondjuk azt egy kezdőnek, hogy használjon kész vágánymezőket ("egy kezdőnek, hogy neki jó ötlet kész vágánymezőkkel építkezni.") De azt is mondjuk meg neki rögtön, hogy amint lehet, flexiben (is) gondolkodjon, mert a kész vágánymezőkből csak játékterepasztal épül, nem modellvasút.
Csupa igazságot írtál, mégis úgy érzem, ki van forgatva az egész. A szaklapok gondolom azért is vannak, hogy kedvet (vásárlókedvet is) gerjesszenek. A youtube videókban sem nagyrészt azokat töltik fel, hogy mennyit szenvedtek és balfácánkodtak, amíg sikerült egy bonyolultabb problémát megoldani. Az meg kit érdekelne, hogy valaki gyári vágányelemeket dugdos össze? A szaklapokba meg főleg, hogy csak nívós, szépen sikerült, jól átgondolt megoldások, pályák, asztalok kerülnek be. Én meg úgy gondolom, hogy ezek általában inkább mutatnak egy idealizáltabb képet. Te ezek alapján mondasz véleményt, csíkos-háTTú meg a napi tapasztalatai alapján. Elég végignézni bármelyik magyar, német stb. fórumon az elkészült asztalokat, mint végeredményt. Azt is figyelembe kell venni, hogy az egyéni adottságok, kézügyesség, türelem, szabadidő, kitartás, tapasztalat, adott lehetőségek, rendelkezésre álló infók és eszközök nagyon eltérőek. Van, akinek elsőre sikerül, van akinek meg soha és van aki neki se áll, inkább megcsináltatja olyannal aki ebben profibb. Nem lehet azzal lezárni, hogy akinek nincs türelme, ügyessége az menjen a francba és ne foglalkozzon vasútmodellezéssel, attól még szerethetne egy asztalt, csak pont „ebben” nem elég jó.
A fórum jellegét tekintve nem azonos egy profi bemutató videóval vagy egy szakember által megírt és szaklapban megjelent cikkel. Kérdés, rövidebb válasz, aztán tapogatódzás, további oda-vissza kérdések, aztán mások is becsatlakoznak és aztán talán eljutunk odáig, hogy kiderül mi az igazi kérdés és az is kiderül, hogy többféle válasz is lehetséges. Ráadásul különbözőek vagyunk, van aki inkább azt szeretné / várná, hogy megtanítsd valamire és maga szeretné megoldani, de van aki inkább nem akarja feltétlenül megérteni mi hogyan "működik" és adott esetben bőven elég neki, ha valaki konkrétan megmondja a választ vagy a megoldást:)
Ha visszamentél volna, hogy miből indult ki az egész, egy topiktárs rákérdezett, milyen más vágányzattal kompatibilis a Piko A rendszer. Aztán még pontosítani kellett a feltételeket. A kérdésből az látszott, hogy kezdő. Szépen leírták neki, hogy végül is elvileg bármi keverhető bármivel, de gyakorlatilag nem mindegy milyen áron. Ha csak egyféle rendszerből dolgozol és szép és élethű pályát szeretnél, akkor is szükséged lehet flexi vágányokra is. De lényegesen kevesebbre, mintha többféle geometriájú kitérőkből és íves vágányokból dolgozol, főleg ha még a profil magasságokat is variálnád ezzel párhuzamosan, ezért javasolták, hogy "lehetőleg" egyféle rendszert használjon és logikusan ettől csak ott térjen el ahol muszáj. Minél többféle rendszerből építkezel, annál nagyobb a valószínűsége, hogy még az egyeneseket is vagdosnod kell, mert nem lesznek megfelelő méretű kiegyenlítő vágányok sem. Nem mindegy, hogy egy adott pályatervnél N vagy 5-10-20N esetben kell nem gyári elemeket használni, főleg egy nagyobb asztalnál. A többféle rendszer keverésnek akkor van értelme, ha valami nyomós oka van. Pl. a rejtett pályaudvar készülhet kicsit olcsóbb, nem annyira esztétikus (geometriailag), de egyébként megbízhatóan működő elemekből vagy pl. a kiválasztott rendszerhez a gyártó nem gyárt egy kívánt jellegű és geometriájú kitérőt, keresztezést. Egyébként meg úgyis mindenki a tervezés közben fog rájönni, hogy mit lehet és mit nem lehet a gyári elemekből megcsinálni és csak remélni lehet, hogy az első verziót nem fogja azonnal megvalósítani.
Szóval az eredeti kérdésre jöttek hasznos gyakorlati tanácsok is, de 2023-ban egy vasútmodelles fórumon csak annyit írni, hogy a flexi sín használata sokkal természetesebb, valósághűbb pálya építését teszi lehetővé, hát ezzel senki nem fog vagy akar vitatkozni. Nem kell reprezentatív felmérést végezni arról, hogy a többség (~100%) ezzel egyetért, de egy ilyen hozzászólás újdonság / információ értéke vagy más szóval a gyakorlati haszna nem túl sok, még egy kezdő számára sem.
Senki nem tagadta le a flexi vágány létjogosultságát, valamit félreértettél.
Annyit tennék még hozzá, hogy az illető bácsi, Pintér Tamás 80 felett van, mai napig sportol, bárkit leúszik, engem is a fürdőben és rengeteget kerékpározik, aktívan modellezik. Hatalmas TT-s asztala van, olyan saját építésű elektronikával amitől leül az ember ha látja, nekem mai napig csoda! 5-6 szerelvény megy egyidőben, térközös pályán.Kb 200 mozdony és ki tudja mennyi kocsi teljesít szolgálatot nála, elképesztő... Tegnap is meglátogattam. :-)
Véletlenül ez ma került a kezem közé. Hátha valaki hasznát veszi. TT méretarány, könnyen átszámolható más méretre. Ha jól rémlik egy helyi modellvasutas cimbora rajzolta ezt évtizedekkel ezelőtt.Úgy min. 40 éve.
Nem gondolom, hogy burokban élnék. Évtizedek óta olvasom több ország vasútmodellező sajtóját, jó ideje követek YouTube-csatornákat, rengeteg modellező honlapját és rengeteg remek modellvasutat megnéztem már. Persze nyilván az én merítésem kicsit a fölső szintek felé van eltolódva, de az átlag műhelylátogató meg nyilván kissé az alsóbb szintekből kerül ki, tehát kb. mindkettőnk nézőpontja ugyanannyira van távol a reprezentativitástól.
Amiért az én nézőpontomat mégis lényegesebbnek gondolom, az az, hogy a bemutatásra kerülő (tehát a szakma által is jónak értékelt) modellvasutak, illetve a szakma által készített vágánytervek mind tele vannak olyan megoldásokkal, amik totál természetesek, de kész vágánymezőkből nem rakod össze. Most végignéztem a MIBA, MIBA Spezial, MRH, RMC, MR akutális számait, és egy fotó erejéig sem jelenik meg bennük semmi, ami nem flexisín. De abszolút házi modellezők blogjain is mindenhol flexit látok, nem véletlenül, mert az, és csak az a valósághű, a geometria, a kevesebb sínpapucs szempontjából is, és abból a szempontból is, hogy a modellvasút úgy néz ki a legjobban, ha minél kevesebb vágány párhuzamos a felület szélével.
Szóval azt az állítást, hogy a flexisínes építkezés nem általános elterjedt, semennyire sem tudom elfogadni (és itt nem a százalékok vitájába akarok belemenni: az általánosan elterjedt ellentettje az lenne, hogy csak néhány vakon rajongó szerzetes használja, de távolról sem ez a helyzet).
Természetesen megértem, ha valaki azt akarja kommunikálni egy kezdőnek, hogy neki jó ötlet kész vágánymezőkkel építkezni. Én a mechanikai problémáktól kevésbé tartok, de például egy Kato UNITRACK vagy Roco Line vágányzat elektromosan is biztosabb, az meg egy kezdő felé tényleg erős elvárás, hogy buszrendszert meg mezőnkénti betáplálást építsen hónapok munkájával az első vonat leközlekedése előtt. De azt túlzásnak érzem, hogy szinte letagadjuk a flexisín létjogosultságát a vágányépítésből, mivel gyakorlatilag csak annak van amúgy hosszú távon létjogosultsága.
Olyannyira, hogy egy derék brit csatornája a kezdőknek szóló videóiban is igazán az elején már flexisín-építést tanít: https://youtu.be/GQ-xTBTWkQU?t=153
Nem szőrszálhasogatás, csak megjegyzés, a szép illesztéshez: egy ici-pici rést hagyj a két sínszál találkozása között, ha csak nem nyáron építed 30 fokban. A hőtágulás nagyon csúnya dolgokat tud csinálni.
"Arra hívnám fel inkább a figyelmet, hogy ne ez legyen az elsődlegesen választandó megoldás, egy kezdéshez. A kiegyenlítésekhez ideális kezdőknek, lesz nagy öröm :)" - ez egy nagyon jó meglátás. Szerintem is első asztalt nem flexivel kell kezdeni, arra tökéletesen jó a sima fix vágánymezős megoldás. Aztán idővel az emberben úgyis felmerül ez-az, és akkor már némi gyakorlattal bele lehet vágni a flexi sínes építkezésbe.
Én pl. azt csináltam, hogy a végeinél picit előhajlítottam a felxiket (nem pont ívre, csak annyit, hogy ne rúgja ki magát egyenesbe), ez bőven elég volt, középen meg tartja a betonaljrács.
A flexinél szerintem az egyik legfontosabb, hogy az ívek végéinél nem maradjon un. feszültség, azaz ne akarjon a sínszál feszülni
Nem a flexi ellen vagyok, hiszen magam is szinte csak ebből építkezem. Arra hívnám fel inkább a figyelmet, hogy ne ez legyen az elsődlegesen választandó megoldás, egy kezdéshez. A kiegyenlítésekhez ideális kezdőknek, lesz nagy öröm :) Valamint hosszú nagyívű pályáknál kötelezően gazdaságos megoldás.
H0-ban készítettem R385-ös ívet is tillig flexiből - elmegy rajta minden. Jók az előzményekben belinkelt traksetta cuccok. Nekem is van R425, és 386mm-es 45fokos cnc mart sablonom. Azt mondom ezzel királyság a munka, és ellenőrizhető vele a túlhajlítás is. De ezt is le kellett gyártatni, mert az előzményben említett tracksetta a peco geometriáját adja.
A flexi-sínek előkezelése (hajlítása) mindenhol kulcsfontosságú, főleg a végén nehéz megcsinálni a feszülésmentes csatlakozást, de ezt kötelező! Nálam pl. nincsenek sínpapucsok, így nem gond a Peco/piko/tillig2,5/fleischmann/roco2,5/lima sín/váltó találkozása. Igen, ezek mind vannak a pályán. :))
Tetszőlegesen, akár az általad említett műanyagívek segítségével. Az általam feltett képen látható eszköz (gleisklammern - remélem jól írtam) csak a meghajlított flexi állapotának rögzítésére szolgált, azaz a sínszálakat fogja meg az adott állásban, így megtartható a
beállított ív, nem mozdul el. Könnyebb lefektetni vele a síneket.
A flexinél szerintem az egyik legfontosabb, hogy az ívek végéinél nem maradjon un. feszültség, azaz ne akarjon a sínszál feszülni, elmozdulni, elhajlani , mert akkor a sínpapucsokat sem lehet megfelelően elhelyezni. (Nem lesz szép a csatlakozás.)
A forrasztás segíthet ugyan a sínpapucsoknál, de az nem megoldás, hogy mindent forrasztunk... Kell egykis mozgás a síneknek, főleg, ha olyan helyen tároljuk az asztalunkat, ahol nagyobb hőtágulásnak van kitéve.
Én ezt használtam. 
