Íme egy hatéves topic, ahol zavartalanul szórakozhatsz. Egy régi/új szolgáltatás, bármilyen történelmi témában -- ahová betette a politika a mocskos patáját -- irhatsz, vitázhatsz, elmélkedhetsz. Egyetlenegy kérés: tiszteljük a vitapartnert. Andrea Sbardellati
Kifejtenéd részletesebben, hogy szerinted a liberális elvekből hogyan következik az, hogy akár - nevezzük így - a szociáldemokratákk, illetve a szocialistákkal kössenek szövetséget?
0. V. egyértelműen identitáshiányosnak érzi magát. Kimaradt gyermek- és ifjúkorából a pozitív csoportképző eszme: szellemi érése során a közösségformáló erő az antikommunizmus (tehát egy negatív csoportképző eszme) volt. Azért is csatlakozott a "demokratikus ellenzék" liberálisaihoz, mert ők voltak a leghangosabban antikommunisták. Ekkor a liberalizmusban vélte megtalálni a maga ideológiáját. Éppen ezért volt iszonyatos, máig feldolgozatlan csalódás számára, amikor rájött, hogy a liberálisok nem elveiket feladva, hanem éppen azokból következően szövetkeznek az általa "kommunistának", tehát ellenségnek minősített szocikkal. Ezek után nem maradt számára más, mint a "történelmi" egyházak: csak azok utálták ideológiai alapon a szocikat és a libiket is.
"Orbán: Európa nem izgalmas a keresztény gyökerek nélkül
Az ENP és a Fidesz között létrejött megállapodás szignálása előtt Orbán arról beszélt, hogy a magyarok számára sem lenne túl izgalmas egy olyan Európa, ahol - még ha alkotmányjogi érvek miatt is - de kihagynák az alaptörvényből a gondviselés szerepét. A pártelnök szerint "identitáshiányos közösségben már volt része a magyaroknak". Orbán felhívta a Fidesz európai parlamenti képviselőjelöltjei figyelmét, hogy a még nem elfogadott alapszabály létrehozásában "mellőzhetetlenként" támogassák Európa keresztény gyökereinek megjelenítését."
Botrányosra sikeredett a Siculicidium 240. évfordulóján a felcsíki Madéfalván január 7-én szervezett megemlékezés.
(...)
Először, pár perccel korábbi bejelentésétől eltérően, maga a polgármester mondott megemlékező beszédet, amelyben 240 évvel korábbi elődjét Bécs képviselőjének mondta, magát pedig Bukarest képviselőjének nevezte.
A második felszólaló a HTMH elnöke volt, aki előre megírt beszédet olvasott fel. A magyar kormány kolozsvári származású képviselője magát történésznek és politikusnak nevezte. Bálint-Pataki megütközést keltve felvetette, hogy a császári csapatok madéfalvi vérengzéséért lehet, hogy maguk az áldozatok a felelősek. A jelenlévők botrányosnak és kegyeletsértőnek minősítették a kormányhivatalnok felvetését, a történelmi tények elferdítésének, politikai célzatúnak tekintve azt. Bálint-Pataki a madéfalvi veszedelem áldozatainak általa vélelmezett hibás politizálását kivetítette a mára, és anélkül, hogy bárkit megnevezett volna, elmarasztalta azokat, akik szerinte túl radikálisan próbálnak a kisebbségi jogoknak érvényt szerezni.
Van ebben minden, tortenelem, politika...
Balint Pataki ars poeticajat eredeitben is jo volna elolvasni ... de nem lele'm a neten
Jöhetnél vissza a topikba robotolni, mert tényleg meghal, pedig még sok ága-boga lenne a történelem és a politika kapcsolatának.
Elsőre is vegyük azt, hogy a Fidesz megnyeri az EU választást:
milyen keresztény Európát fognak képviselni a fiúk ott? Felveszik-e a keresztény kurzus konzervatizmusát? Ha nem, milyen tartalommal töltik meg a jelszavukat?
Kedves Resetgomb, ha jól olvasom, egy régi székelykáposzta felmelegítése, nevezetesen, Mohács tragédiája a Habsburgokkal szövetkezett nemzetközi zsidóságnak volt köszönhető. Kiváncsi vagyok, hogy hanyadik hozzászólás után kerül elő Szerencsés Imre és a különös államháztartási reformja...
:)
Azt hiszem ebben a topicban már volt erről szó. Vannak visszatérő viccek és visszatérő összeesküvés-elméletek. Ez a Fugger-féle nem annyira érdekes (szerintem). A topicnyitóban közölt levél forrására magam is kiváncsi lennék.
Én úgy tudom a verespataki ügy még nem lefutott, talán megvétózzák a parlamenti képviselők, hisz egész komoly botrányt kavar. Ott a cég profitérdeke áll szemben a helyi lakosság, természet érdekeivel. A cég nagyon is megtervezte, kiszámolta, hogy neki mikor éri meg a beruházás.
Ezzel szemben a hivatkozott cikkben egy idióta csinovnyik (és tsai) nem tudott tervezni, majd a saját ténykedésénak csődjét/kárát látva lett öngyilkos. Erre a tervezés nélküli idiotizmusra utaltam a hozzászólásomban, s amit lehet hogy félreértettél.
Az attól függ. Lásd, verespataki arany- és ezüstbányászat. Alapvetően mindenkit ki lehet csinálni, aki hagyja magát, nem kell hozzá SZU se, csak erős érdek kontra gyenge érdekérvényitő képesség.
OFF: Eegen, a két nyelv teminológiája némileg eltér: mint ahogy a magyar "talajerózió" fogalomba is beleértjük a szél munkáját, hogy egy szóval ki lehessen fejezni. De mi ezt abban a tudatban tesszük, hogy az nálunk alárendelt — ott meg ugyebár ippeg fordítva.
Azt hiszem, a szerzö talán kerülni akarta a szakszót, ezért használhatta az általánosabb "erózió" kifejezést. A forditó meg egész biztosan nem volt szakember :)
Deflation: Process where wind erosion creates blowout depressions or deflation hollows by removing and transporting sediment and soil.
Erosion: The removal of weathered sediment or rocks by the forces of wind, water, and ice.
Elfújta a szél -A szűzföldek feltörése Hruscsov alatt.
G. Regan, 2002
A szűzföldek feltörésének programja mögött nem kis mértékben belpolitikai okok álltak: A Sztálin utódlásáért folyó harcban Hruscsov programja a gazdasági felzárkózás volt, ehhez pedig kellettek volna a látványos eredmények .
A mezőgazdasági helyzet ugyanakkor tragikus volt. A világ leggazdagabb mezőgazdasági területein a gazdák éheztek, és városokból kellett a húst és más élelmiszereket beszerezniük. Az egyetlen remény a masszív termelésnövelés volt: a szemes-terményeket duplájára, a hústermelést triplájára, a tejtermelést pedig 4-5-szörösére kellett volna emelni ahhoz, hogy az ország önellátóvá, esetleg exportálóvá váljon. Ennek a programnak része volt a kazahsztáni szűzföldek feltörése.
53-basn rossz volt a termés, ez adta a végző lökést. a célt, hogy 1955-ig a szűzföldeknek legalább 20 millió tonna gabonát kell termelni. 1954 elején 300 ezer önkéntest vittek a különvonatok Észak-Kazahsztán és Dél-Szibéria területeire, százával épültek a sátrovárosok. 50 000 teherautó és több mint 6 000 teherautót és más járművet vittek a helyszínre. Látványos kezdet volt, akárcsak Kína Nagy Ugrásáé, és látszólag nem voltak benne olyan elemek, mint Mao abszurd közgazdasági elképzelései. A várva-várt 1955-ös termés azonban Szovejetúnió-szerte igen rossz volt, a szűzföldeken elvetett tavaszi búza teljes egészében kipusztult, és olyan kevés volt az élelmiszer, hogy az önkéntesek ezrei hagyták el a táborokat. Hruscsovot kritizálni kezdték riválisai, főleg Malenkov és Kaganovics, hogy a pénzt inkább a jóltermő régi területeken kellett volna befektetni, nem pedig elpazarolni a szűzföldeken.
Hruscsov azonban tartotta magát és nemcsak hogy nem adta fel a szűzföld-programot hanem még inkább erősíteni kezdett. 1ö56 döntő év volt, és a termés – nem annyira a szakértelem, mint inkább az időjárás és a szerencse miatt – jóra sikerült. Egyidejűleg a régi mezőgadasági területek termése a szárazság miatt gyenge volt, a szűzföldek eredménye ezzel összehasonlítva óriási, példanélküli sikernek számított. Hruscsov úgy utazott körba Kazahsztánban, mint egy győztes hadvezér. Az 1955-re kitűzött 60 millió tonnás célt több mint háromszorosan túlteljesítették. A rossz tervezés és elosztás miatt azonban ennek nagy része kárba ment. Annyira a termelésre koncentráltak, hogy nem gondoltak a tárolók építésére sem. Nem volt elég teherautó – a szovjetek szervezési képtelensége új történet. [Nem terveztek gyomirtókat sem, ezt később magyar segitséggel próbálták orvosolni. Ezt a Chinoin Nagytétényben felhúzott gyáregysége volt hivatva végezni, ahol egyetlen terméket, egy amerikai szabadalom lelopása alapján előállított növényvédőszert termeltek óriási mennyiségben, szovjet exportra.]
Hruscsov ezután figyelmét a hús- és tejtermelésre fordította. 1957 májusában kiadta a jelszót, hogy négy év alatt meg kell előzni az Egyesült Államokat. Ez majdnem olyan esztelenség volt, mint a falusi kohók ötlete Kínában. A legrosszabb események a Rjazanyi oblaszty-ban (kerületben) történtek, ezt rjazanyi fiaskónak szokták emlegetni.
A rjazanyi oblaszty vezetője az ambiciózum A.N. Larionov volt, aki mindent hajlandó volt megígérni főnökeinek. Mikor meghallotta Hruscsov nagyratörő céljait, kijelentette, hogy Rjazany hústermelését 48 00-ról 150 000 tonnára fogják felemelni. Hruscsov erre mindjárt vezetői posztot ígért Larionovnak, ha eléri a célt. Da amit Larionov megigért, az nyilvánvalóan lehetetlen cél volt. Azonban Hruscsov, hogy ezzel is növelje a kerületek közötti versengést, hozzájárult ahhoz, hogy Larionov ígéretét a Pravda is közölje. A természetet nem lehet sietetni, mindenki számára világos volt, hogy ekkora növekedést nem lehet ilyen gyorsan elérni. És bár a rjazanyi kerület azonban megkapta a Lenin rendet, és Hruscsov személyesen ment el átadni a díjat, biztosnak látszott, hogy Larionov terve nem fog sikerülni.
Larionov azonban nem adta fel harc nélkül, és olyan politikába kezdett, ami ellenkezik a mezőgazdaság elemi érdekeivel. Nemcsak a húsmarhákat vágatta le, hanem a tejtermelőket, sőt a tenyészállományt is. És mikor ez nem volt elegendő, kiküldöttei útján megpróbbált marhát vásárolni a környező oblaszty-okban. Egész költségvetését erre áldozta. A munkások nem kaptak bért, nem fizették ki az állami vállalatok követeléseit, és mindenféle más utakon teremtettek illegális pénzalapokat a szarvasmarha-csata megnyerésére. A szomszédos oblasztyokban azonban nőni kezdett az aggodalom, Larionovot és embereit hamarosan azzal vádolták, hogy harácsolnak. Valóságos falusi háború tört ki, a rendőrség úttorlaszokat emelt a rjazanyi bandák éjjeli marhaszállítási akcióinak megállítására. Állítólag vadnyugati tűzharcokra is sor került.
Utolsó elkeseredett erőfeszítésként Larionov meggyőzte a helybeli pártvezetést, hogy egyezzenek bele egy új adó kivetésébe, amit csak húsban lehetett befizetni. Nemcsak a gazdák, hanem az iskolák, kórházak sőt a helybeli rendőrségeknek is be kellett szolgáltatni a kivetett húsadagot. Valóságos hús-feketepiac keletkezett, Larionov emberei itt is vásároltak, majd az ár töredékéért szolgáltatták be a húst az államnak. Ez gazdasági őrület volt, de Larionov végülis megnyerte a személyes csatáját. Az oblasztyban üresek voltak a boltok, nem volt hús, vaj, sőt élő tehén sem, de a 150 000. Larionov azonban nem tudta, mikor kell kiszállni a játékból. Az első hazárdjáték megnyerése után mindjárt megigérte, hogy jövőre még jobbak lesznek az eredmények. Mindenki tudta, hogy ez lehetetlen. Rjazány a tönk szélén állt, nem maradt szarvasmarha. Larionov a Szocialista Munka Hőse kitűntetést kapta, de mikor bebizonyosodott, hogy az 1960-as termelés a 30 ezer tonnát sem fogja elérni, az irodájában főbe lőtte magát. Hruscsov elsietett hústermelési politikája miatt az országos hőstermelés 200 000 tonnával csökkent 1960ban, és az Egyesült Államok megelőzése helyett még a sztálini évek színvonalát sem érte el.
Ha Hruscsov netán azt hitte, hogy ennél rosszabb már nem lehet, tévedett. A szűzföldi programban a kezdeti sikerek után a problémák jelei jelentkeztek. A földek kezdeti bevetését a józanész szerint végezték, de nem számoltak a tápanyagellátással – amit régen pihentetéssel, újabban műtrágyázással szoktak megoldani. A szűzföldek csak az első években tudtak termést hozni. Mikor 1959-ben úgy döntöttek, hogy a Szovjetúnió búzaellátását a szűzföldeknek kell biztosítani, már sejteni lehetett a vihar közeledését. Valójában az 1956-1966-os időszakban a szűzföldeknek csak egyszer sikerült a tervet túlteljesítni, és az itt termelt búza háromszor annyiba került, mint a régi területek, például Ukrajna búzája. Kazahsztán viszonyai között öt évből kétszer jön csak be a búza. Hruscsov mezőgazdászai ezt tudták – de mért nem mondták ezt el neki, miért nem győzték meg?
Az utolsó szalmaszál – ha ugyan megengedhetjük ezt az illetlen szóviccet – a talajerózió volt. A kazah sztyeppéket nem védték erőségek vagy erdősávok. Ezek nélkül pedig abszolút őrültség volt a mezőgazdasági művelés. A politika azonban ismét győzött a szakemberek véleménye felett, mint ahogy az Larionov esete, sőt Hruscsov egész életútja is mutatja. A potenciálisan termékeny sztyeppék után elkezdték a szikes és homokos területek feltörését is, amit a szél gyorsan elhordott.
1960-ra a szél eróziója óriási területeket pusztított el. Az orosz vezetők azonban még mindig olyan határtalannak gondolták az ország természeti lehetőségeit, mint ahogy a korabeli Kínai vezetők bíztak népük óriási számában. Mit számítanak millió hektárok, ha még annyi van? 1962-63 azonban szél végleges győzelmét hozta. A helyenként 140 km/órás szél millió tonna számra hordta el a feltalajt, ami végül nemegyszer valami távoli hegylánc lábánál landolt. Hetekig nem volt igazi nappal, a homokviharok eltakarták a napot, az öntözőcsatornákat betemette a homok, sok város fulladozott a helyenként kétméteres homoktorlaszok alatt. megdöbbentő méretű volt a katasztrófa. Úgy becsülik, hogy kétszáz év kellene, hogy a tönkrement földek művelhetőségét valamennyire vissza lehessen állítani.
Hruscsov szűzfölddi kalandja Mao Cetung nagy ugrásával együtt a kommunista gazdaságpolitika klasszikus tévedése. A szovjetúnióban talán kisebb volt az emberéletben okozott kár, mint Kínában, de a környezeti katasztrófa miatt a szűzföldek programja mégis előkelő helyen áll a történelmi baklövések listáján.
Kedves feleim, a Topiktesztben a beszélgetés lehúlés okán kapott egy R-t, úgyhogy felhasználnám az alkalmat, hogy kiránduljak ide egy másik topikból.
Az EU alkotmány Istennel vagy nélküle beszélgetésben vitába keveredtek az apreamblikusok - másképp: részben azok, akik utálnának preambulumot, merthogy az Isten szó nekik vörös posztó - másrészt a preambulumpártiak.
Szerintem Istne ide, vagy oda, egy EU-alkotmánynak kell hogy legyen preambuluma.
Esetleg nem ártana egy esettanulmány: álljon itt az 1990-es horvát alkotmány preambuluma. A kérdések: mi jut eszünkbe róla, mire szolgál egy preambulum, mikor kell, mikor nem, stb. Igaz történelem-politikai kérdések.
Aki több példát is szeretne megnézni, annak ajánlom a http://www.oefre.unibe.ch/law/icl/hr00000_.html
honlapot.
Tehát a horvátok:
Chapter I Historical Foundations
[Preamble]
The millennial national identity of the Croatian nation and the continuity of its statehood, confirmed by the course of its entire historical experience in various political forms and by the perpetuation and growth of state-building ideas based on the historical right to full sovereignty of the Croatian nation, manifested itself: in the formation of Croatian principalities in the 7th century;
in the independent medieval state of Croatia founded in the 9th century;
in the Kingdom of Croats established in the 10th century;
in the preservation of the subjectivity of the Croatian state in the Croatian-Hungarian personal union;
in the autonomous and sovereign decision of the Croatian Parliament of 1527 to elect a king from the Habsburg dynasty;
in the autonomous and sovereign decision for the Croatian Parliament to sign the Pragmatic Sanction of 1712;
in the conclusions of the Croatian Parliament of 1848 regarding the restoration of the integrity of the Triune Kingdom of Croatia under the power of the Vice-Roy (Ban) on the basis of the historical state and natural right of the Croatian nation;
in the Croatian-Hungarian Compromise of 1868 regulating the relations between the Kingdom of Dalmatia, Croatia and Slavonia and the Kingdom of Hungary, on the basis of the legal traditions of both states and the Pragmatic Sanction of 1712;
in the decision of the Croatian Parliament of 29 Oct 1918, to dissolve state relations between Croatia and Austria-Hungary, and the simultaneous affiliation of independent Croatia, invoking its historical and natural right as a nation, with the State of Slovenes, Croats and Serbs, proclaimed in the former territory of the Habsburg Empire;
in the fact that the Croatian Parliament never sanctioned the decision passed by the National Council of the State of Slovenes, Croats and Serbs to unite with Serbia and Montenegro in the Kingdom of Serbs, Croats and Slovenes (1 Dec 1918), subsequently proclaimed the Kingdom of Yugoslavia (3 Oct 1929);
in the establishment of the Banovina of Croatia in 1939 by which Croatian state identity was restored in the Kingdom of Yugoslavia;
in laying the foundations of state sovereignty during World War Two, through decisions of the Anti-Fascist Council of the National Liberation of Croatia (1943), to oppose the proclamation of the Independent State of Croatia (1941), and subsequently in the Constitution of the People's Republic of Croatia (1947), and several subsequent constitutions of the Socialist Republic of Croatia (1963-1990).
At the historic turning-point marked by the rejection of the communist system and changes in the international order in Europe, the Croatian nation reaffirmed, in the first democratic elections (1990), by its freely expressed will, its millennial statehood and its resolution to establish the Republic of Croatia as a sovereign state.
Proceeding from the above presented historical facts and from the generally accepted principles in the modern world and the inalienable, indivisible, nontransferable and inexpendable right of the Croatian nation to self-determination and state sovereignty, including the inviolable right to secession and association, as the basic preconditions for peace and stability of the international order, the Republic of Croatia is hereby established as the national state of the Croatian people and a state of members of other nations and minorities who are its citizens: Serbs, Muslims, Slovenes, Czechs, Slovaks, Italians, Hungarians, Jews and others, who are guaranteed equality with citizens of Croatian nationality and the realization of ethnic rights in accordance with the democratic norms of the United Nations and countries of free world.
Respecting the will of the Croatian nation and all citizens, resolutely expressed at free elections, the Republic of Croatia is organized and shall develop as a sovereign and democratic state in which the equality of citizens and human freedoms and rights are guaranteed and ensured, and their economic and cultural progress and social welfare are promoted.
Itt van minden főszereplő. VI. Mithridatész Eupátor, Marius, Sulla, Cicero, Catilina etc.
Marius Vercellae közelében lenyomja a germánokat, Livius Drusus a szövetséges népekre és ki akarja terjeszteni a római polgárjogot, amely polgárháborúhoz vezet. Sulla beveszi Athént, s szabadrablást engedélyez, míg az ephesoszi vecsernyén hazavágnak 80.000 amerikai, khm, római polgárt. Sulla rendet teremt, amely radikálisan változtatja meg a szenátus összetételét. Aztán jön a fekete polgárjogi harcos, Spiketacus, akivel Crassus számol le kegyetlenül. Catilina államcsínye kudarcot vall. A gallokra, s Sirakra Cézár Gyula feni a fogát.
Mi magyarok meg lovagolunk erre meg arra, iszunk, nőzünk és vadászunk.
