Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Csupa igazságot írtál, mégis úgy érzem, ki van forgatva az egész. A szaklapok gondolom azért is vannak, hogy kedvet (vásárlókedvet is) gerjesszenek. A youtube videókban sem nagyrészt azokat töltik fel, hogy mennyit szenvedtek és balfácánkodtak, amíg sikerült egy bonyolultabb problémát megoldani. Az meg kit érdekelne, hogy valaki gyári vágányelemeket dugdos össze? A szaklapokba meg főleg, hogy csak nívós, szépen sikerült, jól átgondolt megoldások, pályák, asztalok kerülnek be. Én meg úgy gondolom, hogy ezek általában inkább mutatnak egy idealizáltabb képet. Te ezek alapján mondasz véleményt, csíkos-háTTú meg a napi tapasztalatai alapján. Elég végignézni bármelyik magyar, német stb. fórumon az elkészült asztalokat, mint végeredményt. Azt is figyelembe kell venni, hogy az egyéni adottságok, kézügyesség, türelem, szabadidő, kitartás, tapasztalat, adott lehetőségek, rendelkezésre álló infók és eszközök nagyon eltérőek. Van, akinek elsőre sikerül, van akinek meg soha és van aki neki se áll, inkább megcsináltatja olyannal aki ebben profibb. Nem lehet azzal lezárni, hogy akinek nincs türelme, ügyessége az menjen a francba és ne foglalkozzon vasútmodellezéssel, attól még szerethetne egy asztalt, csak pont ebben nem elég jó.
A fórum jellegét tekintve nem azonos egy profi bemutató videóval vagy egy szakember által megírt és szaklapban megjelent cikkel. Kérdés, rövidebb válasz, aztán tapogatódzás, további oda-vissza kérdések, aztán mások is becsatlakoznak és aztán talán eljutunk odáig, hogy kiderül mi az igazi kérdés és az is kiderül, hogy többféle válasz is lehetséges. Ráadásul különbözőek vagyunk, van aki inkább azt szeretné / várná, hogy megtanítsd valamire és maga szeretné megoldani, de van aki inkább nem akarja feltétlenül megérteni mi hogyan "működik" és adott esetben bőven elég neki, ha valaki konkrétan megmondja a választ vagy a megoldást:)
Ha visszamentél volna, hogy miből indult ki az egész, egy topiktárs rákérdezett, milyen más vágányzattal kompatibilis a Piko A rendszer. Aztán még pontosítani kellett a feltételeket. A kérdésből az látszott, hogy kezdő. Szépen leírták neki, hogy végül is elvileg bármi keverhető bármivel, de gyakorlatilag nem mindegy milyen áron. Ha csak egyféle rendszerből dolgozol és szép és élethű pályát szeretnél, akkor is szükséged lehet flexi vágányokra is. De lényegesen kevesebbre, mintha többféle geometriájú kitérőkből és íves vágányokból dolgozol, főleg ha még a profil magasságokat is variálnád ezzel párhuzamosan, ezért javasolták, hogy "lehetőleg" egyféle rendszert használjon és logikusan ettől csak ott térjen el ahol muszáj. Minél többféle rendszerből építkezel, annál nagyobb a valószínűsége, hogy még az egyeneseket is vagdosnod kell, mert nem lesznek megfelelő méretű kiegyenlítő vágányok sem. Nem mindegy, hogy egy adott pályatervnél N vagy 5-10-20N esetben kell nem gyári elemeket használni, főleg egy nagyobb asztalnál. A többféle rendszer keverésnek akkor van értelme, ha valami nyomós oka van. Pl. a rejtett pályaudvar készülhet kicsit olcsóbb, nem annyira esztétikus (geometriailag), de egyébként megbízhatóan működő elemekből vagy pl. a kiválasztott rendszerhez a gyártó nem gyárt egy kívánt jellegű és geometriájú kitérőt, keresztezést. Egyébként meg úgyis mindenki a tervezés közben fog rájönni, hogy mit lehet és mit nem lehet a gyári elemekből megcsinálni és csak remélni lehet, hogy az első verziót nem fogja azonnal megvalósítani.
Szóval az eredeti kérdésre jöttek hasznos gyakorlati tanácsok is, de 2023-ban egy vasútmodelles fórumon csak annyit írni, hogy a flexi sín használata sokkal természetesebb, valósághűbb pálya építését teszi lehetővé, hát ezzel senki nem fog vagy akar vitatkozni. Nem kell reprezentatív felmérést végezni arról, hogy a többség (~100%) ezzel egyetért, de egy ilyen hozzászólás újdonság / információ értéke vagy más szóval a gyakorlati haszna nem túl sok, még egy kezdő számára sem.
Senki nem tagadta le a flexi vágány létjogosultságát, valamit félreértettél.
Annyit tennék még hozzá, hogy az illető bácsi, Pintér Tamás 80 felett van, mai napig sportol, bárkit leúszik, engem is a fürdőben és rengeteget kerékpározik, aktívan modellezik. Hatalmas TT-s asztala van, olyan saját építésű elektronikával amitől leül az ember ha látja, nekem mai napig csoda! 5-6 szerelvény megy egyidőben, térközös pályán.Kb 200 mozdony és ki tudja mennyi kocsi teljesít szolgálatot nála, elképesztő... Tegnap is meglátogattam. :-)
Véletlenül ez ma került a kezem közé. Hátha valaki hasznát veszi. TT méretarány, könnyen átszámolható más méretre. Ha jól rémlik egy helyi modellvasutas cimbora rajzolta ezt évtizedekkel ezelőtt.Úgy min. 40 éve.
Nem gondolom, hogy burokban élnék. Évtizedek óta olvasom több ország vasútmodellező sajtóját, jó ideje követek YouTube-csatornákat, rengeteg modellező honlapját és rengeteg remek modellvasutat megnéztem már. Persze nyilván az én merítésem kicsit a fölső szintek felé van eltolódva, de az átlag műhelylátogató meg nyilván kissé az alsóbb szintekből kerül ki, tehát kb. mindkettőnk nézőpontja ugyanannyira van távol a reprezentativitástól.
Amiért az én nézőpontomat mégis lényegesebbnek gondolom, az az, hogy a bemutatásra kerülő (tehát a szakma által is jónak értékelt) modellvasutak, illetve a szakma által készített vágánytervek mind tele vannak olyan megoldásokkal, amik totál természetesek, de kész vágánymezőkből nem rakod össze. Most végignéztem a MIBA, MIBA Spezial, MRH, RMC, MR akutális számait, és egy fotó erejéig sem jelenik meg bennük semmi, ami nem flexisín. De abszolút házi modellezők blogjain is mindenhol flexit látok, nem véletlenül, mert az, és csak az a valósághű, a geometria, a kevesebb sínpapucs szempontjából is, és abból a szempontból is, hogy a modellvasút úgy néz ki a legjobban, ha minél kevesebb vágány párhuzamos a felület szélével.
Szóval azt az állítást, hogy a flexisínes építkezés nem általános elterjedt, semennyire sem tudom elfogadni (és itt nem a százalékok vitájába akarok belemenni: az általánosan elterjedt ellentettje az lenne, hogy csak néhány vakon rajongó szerzetes használja, de távolról sem ez a helyzet).
Természetesen megértem, ha valaki azt akarja kommunikálni egy kezdőnek, hogy neki jó ötlet kész vágánymezőkkel építkezni. Én a mechanikai problémáktól kevésbé tartok, de például egy Kato UNITRACK vagy Roco Line vágányzat elektromosan is biztosabb, az meg egy kezdő felé tényleg erős elvárás, hogy buszrendszert meg mezőnkénti betáplálást építsen hónapok munkájával az első vonat leközlekedése előtt. De azt túlzásnak érzem, hogy szinte letagadjuk a flexisín létjogosultságát a vágányépítésből, mivel gyakorlatilag csak annak van amúgy hosszú távon létjogosultsága.
Olyannyira, hogy egy derék brit csatornája a kezdőknek szóló videóiban is igazán az elején már flexisín-építést tanít: https://youtu.be/GQ-xTBTWkQU?t=153
Nem szőrszálhasogatás, csak megjegyzés, a szép illesztéshez: egy ici-pici rést hagyj a két sínszál találkozása között, ha csak nem nyáron építed 30 fokban. A hőtágulás nagyon csúnya dolgokat tud csinálni.
"Arra hívnám fel inkább a figyelmet, hogy ne ez legyen az elsődlegesen választandó megoldás, egy kezdéshez. A kiegyenlítésekhez ideális kezdőknek, lesz nagy öröm :)" - ez egy nagyon jó meglátás. Szerintem is első asztalt nem flexivel kell kezdeni, arra tökéletesen jó a sima fix vágánymezős megoldás. Aztán idővel az emberben úgyis felmerül ez-az, és akkor már némi gyakorlattal bele lehet vágni a flexi sínes építkezésbe.
Én pl. azt csináltam, hogy a végeinél picit előhajlítottam a felxiket (nem pont ívre, csak annyit, hogy ne rúgja ki magát egyenesbe), ez bőven elég volt, középen meg tartja a betonaljrács.
A flexinél szerintem az egyik legfontosabb, hogy az ívek végéinél nem maradjon un. feszültség, azaz ne akarjon a sínszál feszülni
Nem a flexi ellen vagyok, hiszen magam is szinte csak ebből építkezem. Arra hívnám fel inkább a figyelmet, hogy ne ez legyen az elsődlegesen választandó megoldás, egy kezdéshez. A kiegyenlítésekhez ideális kezdőknek, lesz nagy öröm :) Valamint hosszú nagyívű pályáknál kötelezően gazdaságos megoldás.
H0-ban készítettem R385-ös ívet is tillig flexiből - elmegy rajta minden. Jók az előzményekben belinkelt traksetta cuccok. Nekem is van R425, és 386mm-es 45fokos cnc mart sablonom. Azt mondom ezzel királyság a munka, és ellenőrizhető vele a túlhajlítás is. De ezt is le kellett gyártatni, mert az előzményben említett tracksetta a peco geometriáját adja.
A flexi-sínek előkezelése (hajlítása) mindenhol kulcsfontosságú, főleg a végén nehéz megcsinálni a feszülésmentes csatlakozást, de ezt kötelező! Nálam pl. nincsenek sínpapucsok, így nem gond a Peco/piko/tillig2,5/fleischmann/roco2,5/lima sín/váltó találkozása. Igen, ezek mind vannak a pályán. :))
Tetszőlegesen, akár az általad említett műanyagívek segítségével. Az általam feltett képen látható eszköz (gleisklammern - remélem jól írtam) csak a meghajlított flexi állapotának rögzítésére szolgált, azaz a sínszálakat fogja meg az adott állásban, így megtartható a
beállított ív, nem mozdul el. Könnyebb lefektetni vele a síneket.
A flexinél szerintem az egyik legfontosabb, hogy az ívek végéinél nem maradjon un. feszültség, azaz ne akarjon a sínszál feszülni, elmozdulni, elhajlani , mert akkor a sínpapucsokat sem lehet megfelelően elhelyezni. (Nem lesz szép a csatlakozás.)
A forrasztás segíthet ugyan a sínpapucsoknál, de az nem megoldás, hogy mindent forrasztunk... Kell egykis mozgás a síneknek, főleg, ha olyan helyen tároljuk az asztalunkat, ahol nagyobb hőtágulásnak van kitéve.
A sima vágánymezőkkel viszont az a gond hogy a sok papucs mind mind hibaforrás lehet, ezért jóval gyakrabban kell betáplálni. Arról nem is beszélve hogy mind talpfás, betonaljas csak flexiből van.
Kezdésnek jó a fix elemes de hamar eléri az ember a korlátait. Egy kis gyakorlással hamar megtanulható szépen hajlítani. Nekem az előző asztalnál mindenfajta trükk és segédeszköz nélkül sikerült egyenletesen r421-re hajlítani, és az volt a második próbálkozásom flexi fektetésben.
De, ez egy igencsak szokásos módja a vágányépítésnek
Nem az. NAGYON nem az! A felxi nagyon-nagyon hívogató megoldásnak, de! (H0-ban beszélek) Piszok nehéz vele pl. R420mm körüli ívet csinálni úgy, hogy sehol ne hajlítsd túl, és a végén úgy vidd át egyenesbe, hogy ne legyen egy 5-10cm-es rész ahol r420-ból egyenesbe megy át. Egy 385mm-es ívről ne is beszéljünk. Nagyon könnyű túlhajlítani! Nagyobb íveket könnyű vele megcsinálni az tény, de valljuk be, nem sok asztalon nem adódik R500 feletti ív. Ott szép, és könnyű is vele dolgozni.
Ahhoz hogy egyenletes legyen a sínszál íve, ki kell húzni a rácsból, kell egy előhajlító eszköz, vissza a sínszálat a helyére. Vagy trükkös leszorítókkal dolgozni...
Legszívesebben kis asztalokon kiegyenlítőnek ajánlanám maximum, ha nem lehet kihozni szépen a geometriát. Inkább a gyári ívet vagdossuk el, de ezekkel a flexikkel nagyon vigyázni kell, mert a mozdony nem gumiból/flexiből van :)
Elhasználódtak. De van sajnos sínillesztési hiba is, meg egy "szögben meghajított" flexi is. Fel kell szedni, javítani.
Működőképessé kell tenni a váltókat (le vannak a csúcssínek forrasztva, sic!), meg beszerelni fékező elektronikákat, mert a menetirány váltása, amíg működött, menetből kapcsolta át a polarítást, így pár gőzös tönkre is ment az történelmi diorámán.
Magyarul "takarítani" kell, ki kell cserélni az elhasználódott elemeket, és a kiirtani a "jóvanazúgy" megoldásokat.
A műhelyben megforduló, terepasztalt/pályát építő modellezők talán 5-6%-a használja általánosan a flexi síneket. Számtalan előnyük mellett, megfelelő tapasztalat, rutin hiányában nagyon el lehet vele szúrni! Most éppen zárva van, és elvileg ebben a hónapban neki is látunk a Reptár modellvasúti diorámáinak a rendbeszedéséhez, hát, vannak ott most "szép" dolgok elkövetve PIKO A flexikből...
Ha pontosan figyelnél arra, amit írtam, akkor feltűnne a "nem egy általánosan szokásos módja" fordulat a szövegben. A flexi sínes, vágókorongos vágányépítés haladó szinten jellemző, haladó szinten szokásosan nem kérdeznek olyat, mint az eredeti kérdező tette...
Ha kérhetem, ne kezdjünk bele annak a fejtegetésébe, hogy jogilag mit takar a szokásos, szokásosan fordulat!
>Az hogy vágókoronggal vagdossuk a flexi-síneket, hogy kijöjjön a vágánygeometria, nem egy általánosan szokásos módja a vágányépítésnek.
De, ez egy igencsak szokásos módja a vágányépítésnek, és sokkal természetesebb, valósághűbb pálya építését teszi lehetővé, mint a mereven a 15°-hoz idomított gyári geometriák.
Kb. ez ugyanazt jelenti, amit írtam, ha különböző rendszereket keverünk, akkor bonyolultabbá válik a vágányhálózat megépítése, de nem feltétlenül megoldhatatlan. Az hogy vágókoronggal vagdossuk a flexi-síneket, hogy kijöjjön a vágánygeometria, nem egy általánosan szokásos módja a vágányépítésnek. Ezekre a nehézségekre gondoltam felhívni a modellező társ figyelmét. Innen már csak egy lépés, ha a kitérőket is saját magunk építjük (lásd Váltógyártó).
Magam Roco és Peko kitérőket kevertem a terepasztalomon, a közöket félflex vágánydarabokkal hidaltam át, sehol sem ütköztem gondba. A vágányokat Dremel tárcsával vágtam, aztán kicsit reszeltem.
4 m 20 centi széles terepasztalhoz 300 dpi-s nyomtatáshoz nem elég a Canon 350D-m képének a felbontása, de 150 dpi-hez elég, megpróbálom az egészet így, aztán meglátom.
