Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Második napunkat az előzőhöz képest frissebben kezdjük, nyugodtan készülődünk.
Ez a nap Catella számára mondhatni az ismétlés jegyében telik. Azt mondta, nem bánja, szívesen megnézi, és valóban együtt mentünk, pedig bármikor külön válhattunk volna, mint azt délután meg is tettük.
Szerencsére az élet annyira profi rendező, hogy talán csak félig-meddig volt ismétlés. Programunkat a Santo Stefano Rotondo templommal indítjuk, mely a Via di Santo Stefano Rotondo és a Via della Navicella sarkánál egy kertben található. A kapun áthaladva nem is figyelünk a feliratra mely a falon található. Ezt kifelé megnézzük, és szomorúan konstatáljuk, hogy bár a kerek templom a magyarság felbecsülhetetlen emléke Rómában, de nincs magyar felirat. A piros téglás, kívülről egyszerű, de méltóságteljes templomot Szent István vértanúról nevezték el, és egy laktanya romjaira épült az ötödik század közepe táján.
„A Santo Stefano Rotondot a latin kereszténység építészetében ritka kör alakú alaprajza (rotondo) emeli az épületkülönlegességek sorába és Itália legszebb kör alaprajzú bazilikájaként ismert. A templom az V. században épült egy, Krisztus idejében keletkezett Mithras-szentély romjaira. Az első vértanú, Szent István diakónus tiszteletére szentelt templom 1454 óta szorosan kapcsolódik a magyar történelemhez. Ekkor épült meg mellette a magyar pálosok rendháza. 1578-ban a jezsuiták vették át, s megalapították a magyar kollégiumot magyar kispapok részére. Mivel azonban a török időkben csak igen kevesen tudtak Magyarországról Rómába jönni, XIII. Gergely pápa összevonta a német nyelvterület papképző intézményével, s megalapította a Collegium Germanicum et Hungaricumot. A Santo Stefano Rotondo „kétszeresen is István”. A Szent István király által alapított római magyar zarándokházat ugyanis lebontották a Szent Péter bazilika sekrestyéjének építése miatt. Kárpótlásul épülhetett meg 1750-ben a gyönyörű körtemplom Szent István király tiszteletére szentelt magyar kápolnája. Ide temették el 1523-ban Lászai János fő-esperest, gyulafehérvári kanonokot is, aki szentföldi és római zarándokútjai hatására, egy nevezetes reneszánsz emlék, a gyulafehérvári székesegyház Lászai-kápolnájának megépítése után, erdélyi stallumát odahagyva római magyar gyóntatói megbízást fogadott el.
Mindszenty bíboros cím-temploma volt 1944-től haláláig. ”
Két csoport is akkoriban érkezik. Az egyiknek tagjai elfoglalják a két oszlopsor alkotta belső koncentrikus kört, és német nyelvű misét tartanak. Közben mi körbejárunk, megnézzük az elkerített eredeti padlózat megsüllyedt darabjait, és a vértanúk kínzását bemutató 34 freskót. A 22 Ión oszlop mely a dobszerű kupolát tartja elképesztően elegáns.
Elidőzünk egy kicsit Lászai János életnagyságú mását mutató sírjánál, elolvassuk a latin feliratot. részletek jutnak eszembe a fordításból: "... ki a jeges Dunánál született...", …Róma mindannyiunk hazája.” Számomra mindig különös érzés magyar emlékkel találkozni Rómában.
A templomot többször átépítették, külső falán befalazott boltívek vonala is kirajzolódik, 1-1 bejárat lehetett. Jelenleg csak néhány helyen áll egy-egy állvány, restaurálás folyik szolídan, 1 fő festett a sűrű szövésű háló mögött. A 4 kápolnát görögkereszt alakban helyezték el. Sajnos a Szent István-kápolnát teljesen eltakarták, és szétszedték, közelébe menni sem lehet most. A bejárat mellett találjuk az ókeresztény időkből származó márvány pápai trónt.
Fotózni csak vaku nélkül szabad, és azt is megtudjuk, hogy magyar nyelvű kis füzet kapható, természetesen veszünk 1-1 példányt 2 euróért. Lassan kisétálunk, és a falon kapaszkodó bougenville és a lezárt hátsó udvar fotózása után a kijárat felé indulunk. Megállít néhány percre a szépen gondozott kert még, aztán elindulunk.
Mivel szégyen és gyalázat, de a Santi Giovanni e Paolo templomban sem jártam még, topicunk Főangyala javaslatára a S. Clemente előtt odamegyünk. Messziről rácsodálkozunk a messziről feltűnő gyönyörű harangtoronyra, majd a homlokzat is látótérbe kerül, és örömmel nézzük meg a korábban zárt, de most nyitott kapu mögötti hatalmas épület maradványait.
A feltárt János és Pál vértanúk lakóházába nem megyünk le, de a XII. majd XVIII. sz-i barokk templomban azért nézelődünk, fényképezünk.
A bejáratnál a 8 db tekintélyes oszlop hatását a két kis oroszlán oldja. Az arányos, háromhajós bazilikába árad a fény az ablakokon. A padlózat gyönyörű, csakúgy mint az esküvői virágdekoráció.
Bár, szeretnénk megvárni a násznépet és a menyasszonyt, de még szieszta előtt látni szeretnénk a S. Clemente templomot, így elindulunk. Külön ajándékként megkapjuk a velünk szembe jövő násznépet. Különleges frizurájuk és népviseletük alapján Catella etióp származást sejt. Míg a fiatalok finom anyagból készült elegáns és merész, rendkívül dögös ruhában vonulnak, az idősebbek különleges népviseletet öltöttek. A férfiakon is elegáns öltöny van. Ritka alkalom, hogy ilyet látok, így sűrűn kattog is a gépem.
Mivel az idő közben haladt, már tudjuk, hogy a San Clemente bazilika esetében is csak a felső templomot tudjuk megnézni.
Az előudvar felől közelítjük meg, a szökőkút és az oszlopos előcsarnok meghitt és nyugtató hatással bír.
A San Clemente a 18 római tituláris templom egyike, és már a 3. században is állt. Maradványai, melyet a 19. században tártak föl, jelenleg az alsó templomban áll.
A felső-és alsó templom alaprajzát kint egymás fölé lehet csúsztatni, megnézzük, majd belépünk a középkor jellegű 3 hajós templom belsejébe. Megcsodálom a késő barokk aranyozott famennyezetet, mely Carlo Fontana tervei alapján készült csakúgy mint az utcai homlokzat. Elidőzök még az ókori oszlopok és a diadalív és apszis mozaik gyönyörű színein és az Élet Fáján felejtve tekintetem. Különleges a padozat, a régi korlátok, és a cosmata húsvéti gyertyatartó. Megnézem a Szent Katalin kápolna kora reneszánsz freskóit a szent életéről.
A 1/2 1-es zárás miatt az évezredes időutazást nem teszem meg, kimarad a IV. századi templom, és a Mithrasz szentély Szent Kelemen freskóival, és a Clooaca Maxima is. Augusztusban bepótolom.
A via di San Giovanni in Laterano felé. Ott rögtön szemben ebédelni támad kedvünk, a Pizzéria Rusticában. Mire a szeletelt pizzáinkat melegítve megkapjuk, felszabadul a kinti asztal, így a San Clemente szép homlokzata és az utca végén a Colosseo kanyarulatának látványában van részünk. Falatozás közben arra gondolok, hogy az étel finom, így elfogyasztani még a léleknek is ajándék.
Jót tesz a pihenő, elindulunk hát, és útközben a Ludus Magnus mellett haladunk el. Mint kiderült láttam már, de úgy érzem, kell még néhány kép. Vetünk néhány pásztázó pillantást az előttünk magasló Colosseumra, majd busszal elindulunk az Aventino irányába.
A Circo Massimon tornyosuló sátrakat láttuk már reggel a buszból, nagy örömömre Catella is úgy dönt, és közelről is megnézzük.
Igazi festivi hangulat, zene, lufik a magasban, és fiatalok vidám jövés-menésben. Kiderül, hogy a Don Bosco gyerekek vásárral egybekötött bemutatkozó rendezvénye van. Örömmel mászkálunk a mesterségeket és igazi tájjelegű portékákat is bemutató sátrak között. Itt találjuk nagy örömünkre a Canello Sicilianot is, amit természetesen nem hagyhatunk ki.
Bevallom őszintén, korábban valahol olvastam már az aperitivóról, de akkor nem néztem utána, és később már el is felejtettem, hogy keresgéljek és jobban körüljárjam a témát. Még utazás előtt Catella hívta fel rá a figyelmemet, azt a helyet is megjelölve, ahol végül ezt a kellemes csütörtöki estét elkezdtük. Olaszország-szerte több város éttermében elérhető az "Aperitívo". Vettünk 1-1 koktélt 8 euróért és meg is vacsoráztunk.
A menü arab hideg-saláták (kuszkusz, tészta-tarhonya-rizssaláta, humusz ) szeletelt zöldségek, svédasztalos jelleggel, de az oldalukon is olvashatjátok. Mivel a Trilussa környékén alapból sok a diák, a vendégek nagy része fiatal volt, akik kint ücsörögve fogyasztották az ízletes falatokat.
A koktél és az ételek ízlettek, jól laktunk, kellemes volt a hangulat és nem csak ügyes, hanem igazi partyarc is volt a mixer-srác.
A hely, ahol voltunk csak egy, a sok közül:
Via della Politeama 4-6 (Trastevere) 39 06 58 33 42 10;
19-02-ig van nyitva, és 10 óra körül szedték le az ételes tálakat.
Milyen jó, hogy Catella nyelviskolába jár, ott esett szó róla. Nagyon jó ötlet volt, és ezentúl szerintem sokan kipróbálják majd, hiszen Olaszország legtöbb városában színfoltja lehet a programnak. A kulcsszó: "Aperitivo".
Elidőztünk még egy kicsit kint a fal tetején, majd melegebb pulcsiba bújva indultunk egy kis trasteverei esti sétára. Aki járt már ott tudja, hogy mennyire különleges hangulata van, nagy a nyüzsi sok a járó-kelő mindig. A jellegzetes házak kis utcák között nappal is jó tekeregni, de az esti zsongás különösen az. az emberek forgataga az éttermek fénye és egyéb figyelemkeltő praktikája amolyan zsibvásáros jelleget kölcsönöz helyenként. Itt még a mutatványok is alternatívok. Itt egy pillangókat árusító férfi kínálja és csípteti a falra portékáját, amott a bajszos ősz sörényű zenészt állják körbe, amíg vonaglással és síron túli hanggal fokozza a hangulatot és bezsebeli az elismerő tapsot. Amott a téren pedig egy turbános termetes kártyavető súgja a titkokat egy kapualjban.
A jellegzetes zöld oldsmobil az étterem előtt parkol. - szokás szerint mondta Catella.
A Santa Maria Trastevere tornyának hangja billent ki az időtlen bámészkodásból, s így hazaindulunk, sikerrel megcélozva az éjfélig járó utolsó buszokat.
Tartalmas és szép nap van mögöttünk, mély nyomot hagyó élményekkel, szokásosan az első napnak külön kijáró sok-sok fényképpel. Lábaink mellett piros arcunk és karunk is figyelmet, ápolást kér, majd hamar az igazi álomból éjszakai álomba zuhanunk.
A Villa területén belül a kis fürdőhöz közel, és a gyönyörű pínea-sétány oszlopmaradványai közelében is láttam az éppen virágzó akhantuszt, pipacs szétszórva mindenütt finoman színesítette a látványt. Az épületek formák, oszlopok és mozaikok mellett szerettem a fák változatos formáját. Sok-sok jelet viseltek törzsükön, mind a kor + természet által törzsükbe mart terhükről árulkodott.
Mindezek mellett a hegyoldalon nyújtózkodó Tivoli városkára is gyönyörű panoráma nyílt egy-egy teraszról, magasabban fekvő területről. A nagyon kinyúló részeket nem jártuk be, pedig vittük a hétmérföldes csizmánkat is. Nyugalom, jó levegő, sok-sok látnivaló. Nagyon klassz program volt.
Úgy érzem, jól döntöttem tavaly júniusban, hogy egy külön napra tettem, szerintem a várossal és a másik két villával 1 napba nem fér bele.
Vicces, hogy Tivoliban az a villa maradt utoljára, amire a leginkább kiváncsi voltam. De tavaly nyáron a melegben nem volt kedvem a beharangozott hosszú sétára, ami tulajdonképpen nem is volt annyira sok.
Nekem messze az Adriana viszi a pálmát, szeretem az ókort, (most még) szép zöld minden, elég sok bokor és fa van, összhatásában is kellemes a szemnek.
Kicsit eltérő volt ez az utam a szokásostól, így a beszámoló is az lesz.
Catella fórumtársunk júliusi útjáig tartó várakozást tartotta hosszúnak, nekem pedig egyelőre jegyem sem volt. Fél órán belül ez azonban megváltozott. Éppen akkoriban olvastam a Rózsakertről, és azt is tudtam, május-június fordulóján éppen nyitva lesz. Sok-sok hely kimaradt előző terveimből, így kapásból 10 napos program volt a vágylistámon.
A T1 bezárása előtt vonattal kényelmesen 20 perc alatt a reptéren voltam. A kijutás a metró+ 200E busz kombóval lényegesen hosszabb lett. 3/4 7-kor érkeztem, Catella a tőle megszokott lényegre töréssel tudatta: kicentiztem az időt. A közlekedés kiszámíthatatlansága miatt ő 1 teljes órát várt a reptéren.
Gyors áthaladás a biztonságiaknál, némi ajándékvásárlás, kaptunk egy kedves eladótól 2-2 eurós kupont, melyet (10 euró feletti vásárlásnál) azonnal be is válthattunk, majd a kapu előtt várakoztunk a beszállásra. Elnézve a poggyászokat, jó néhány extraméretes is volt. Nem volt méretkosarazás sehol, de a beszállítást néhány percre félbehagyták.
Kevés késéssel, gyors határozott felszállással indult a 3 napos út 2 Róma-szenvedélyes és velünk együtt kb. 100 ember számára. A Kapitány közlékeny volt többször is szólt az utasokhoz, a Balaton látványára is felhívta a figyelmet. Vettem egy vizet két poharat kértem hozzá, és Catella sem mondhatja már ezután, hogy nem ismeri a Bio-flakonos 1 dl. kiszerelésű Villányi vörösbort. Nyugodt repüléssel 10 perces késéssel érkeztünk meg a kellemes levegőjű városba.
A 11 órás Shuttlebusszal 20 perc múlva Prátiban voltunk, némi séta után az apartmannál voltunk, majd átvettük a kulcsot, rövid ott-tartózkodás után a Piazza San Pietro felé vettük az irányt. Tettünk egy jókora kört a Piazza Risorgimento-Piazza San Pietro- Via della Conciliazione- Ponte San Angelo- Ponte- Vittorio Emanuelle II- Borgo Pió útvonalon. A Tevere mellett haladva szomorúan láttuk, hogy a víz nagyon sekély, a híd tükörképét sem igazán mutatta. Bár hűvös volt, élveztük a Város ölelését, és fényeinek simogatását. 1/2 3 felé járt már, mikor vízszintesbe kerültünk.
Rögtön az elején mindkettőnkben felmerült a Villa Adriana vizitje is, hiszen
mindketten jártunk már Tivoliban, de a Villa Adrianát még nem láttuk. Ez volt a csütörtöki első teljes napi programunk.
Az éjszakai sétánk után későn aludtunk el, másnap nem sokkal 10 óra után érkeztünk a Ponte Mammolóhoz. A bárban a kiírással ellentétben nem adtak jegyet, a jegypénztárakhoz irányítottak minket. A 4 üzemelő kassza előtti szűkös helyen pedig iszonyú sokan álltak sorban. Mintha minden nyugdíjas, és dolgozó Római Polgár új bérletigazolványt készíttetett volna. Beálltunk hát a sorba. Nem értettük, hogy a két oda-vissza 4+4 eurót miért kéri pontosan a hölgy, de végül sikerült apróban összekaparni, és hamarosan indultunk is a Via Tiburtinán közlekedő busszal.
Tivoliban kedves kis utcákon virágos erkélyes, pálmafás udvaros házak között jázminsövény mellett tettünk egy jókora sétát, és elérkeztünk a Villa jegypénztárához. Tanulmányoztuk a térképen a villát, és elindultunk. Megnéztük az épületegyüttes eredeti állapotáról készült mérethű modellt. Ez a belső parkoló melletti épületben található. Gigantikus méreteit a 121 hektáros terület és egyéb olvasott adat már sejtette, de azért elgondolkodtam, micsoda épületek és helyek szolgálták itt az uralkodó pihenését szórakozását, nyaralását, kikapcsolódását. A hatalmas kiterjedésű terület egyszerre volt az emberi teljesítmény emlékműve, illetve a tudomány és elmélyülés helyszíne.
Hadrianus római császár palotakomplexuma a Rómához közeli Tivoliban Olaszország egyik leglátogatottabb régészeti látványossága. Ehhez képest elég kevés látogatóval találkoztunk. Emlékeim szerint a Villa D'Estében egy évvel ezelőtt jóval többen voltak. Igaz, a Villa Adriana Tivolitól 6 km-re délnyugatra található. A nagyműveltségű, építészetkedvelő császár 117-138) felismerve a hely szépségét ide építette a komplexumot. Nem sokkal trónra kerülése után kezdte építeni a Villa Adrianát, és 133-ban fejeződött be az építkezése, amikor már beteg és bánatos volt felesége és fiatal szeretője, Antinous halála miatt. Mindent utánzott, ami érdekeset utazásai közben megkedvelt. ( Hadrianus a béketeremtő császár, híres fala Anglia északi részétől a Rajna és a Duna mentén védte a birodalmat..
A villa valójában egy épületcsoport, mely paloták és díszkertek összessége, az uralkodó kedvenc görög és egyiptomi épületeinek eredeti méretű másolataival volt tele. A legfontosabb épületeket táblákkal jelölték meg, többet közülük részben helyreállítottak vagy rekonstruáltak.
Az első ásatások a 15. században kezdődtek, a leleteket azonban csak 1950 óta tárolják a helyszínen. Az 1999-ben a világörökség részének nyilvánított palotának a mai napig van egy része, amely a közönség számára eddig ismeretlen maradt.
Hadrianus elsősorban más építészeti alkotásai, köztük a Pantheon és az Angyalvár miatt ismert, ám valódi mesterműve a villa. Építésekor a császár újra akarta teremteni vagy fel akarta idézni az akkori világ építészeti csodáit. Az épületegyüttes a császárkori térművészet értékes példáit mutatja meg. Szögletes és íves alaprajzú tereik, ezek bővítései és kapcsolásai, valamint támasz- és áthidaló rendszerei rendkívül változatosak. Szép látványt nyújt mind a villa, mind az azt körülvevő hatalmas park, egy szabadtéri múzeum mely térképpel kezünkben is megtévesztő.
A villa területén, az olajfák és a cédrusok között elszórt oszloptöredékek mellett, festői a környezet.
Az egyik leglátványosabb az un. "Vizi Színház". Ez kör alakú medence, amelynek a közepén egy oszlopokkal körülvett sziget van. A sziget, amelyre lengőhíd vezetett, feltehetően Hadrianus "dolgozószobája" volt, ahová visszavonult a birodalom gondjai elől, hogy két kedvenc időtöltésének, a festészetnek és az építészetnek élhessen. Volt itt még színház, görög és latin könyvtár, két fürdőház, a vendégek és a személyzet befogadására alkalmas lakrészek, a díszkertben pedig szökőkutak, szobrok és vízmedencék. Néhány helyen felfedezhető a színes márványból és apró fekete fehér kövekből változatos mintában kirakott mozaikpadlózat.
Hadrianus az építészet mellett a görög filozófusokért is rajongott. A kert egy részén valószínüleg Platón Akadémiáját rekonstruálta, ahol a görög bölcselő tanítványait oktatta. Másolatokat készíttetett a gazdagon kifestett atheni oszlopcsarnokról, a Sztoa Poikiléről, amelynek a sztoikusok köszönhetik a nevüket. Hadrianus Poikeléjének központi terén medence volt. A Poikile mellett az ún. Filozófusok Terme Könyvtár lehetett.
Hadrianus legnagyratörőbb épületmásolata a Canopus volt, Szeparisz isten Alexandra melletti szentélye. Elkészítéséhez 119 méteres csatornát ástak, és a templomot Egyiptomból hozatott szobrokkal díszítették. Ezt a nagyszerű mérnöki munkát rekonstruálták; a medencét kariatidák szegélyezik.
avilla különböző részeit is föld alatti járatok kötik össze.
A 6. és 8. században itt táborozó barbár seregek helyrehozhatatlan pusztítást végeztek. A márványt elégették, hogy meszet nyerjenek a cementhez, és a reneszánsz régiséggyűjtők tovább rontottak a helyzeten. A kiásott szobrok Európa múzeumaiba kerültek. A Capitoliumi Múzeumban és a Vatikán egyiptomi gyűjteményében is sok az itt talált remekmű. Nagyon kevés maradt meg a Villa nagyszerű díszítéséből. Lila szín az uralkodó szimbóluma, márványdíszítés, opus-sextilek mindig a gazdagság nemesek épületeiben találhatóak.
Labirintus:
Ez a „Cento camerellének” (száz kamra) nevezett labirintus, amelyet a régészek „Hadrianus gyomrának” neveznek. A földalatti sziklákba vájt különös építmény a császár kiszolgáló-személyzetének otthona volt, öt szinten helyezkedik el, magassága helyenként eléri az 50 métert.
Bár a neve százat jelöl, a kis, elkülönített helyiségek száma ennél több és jelenleg egészen más funkciót töltenek be. Bennük tárolják azokat a leleteket, amelyeket a századok folyamán a különböző ásatások során feltártak. Több ezer van belőlük a jelentéktelennek látszó kis töredékektől kezdve márványszobrokig, domborművekig, kerámiáig, festményekig.
A kamrák maguk is műkincsek. Kívül ugyan fémrács védi őket, de belül minden változatlan, a fal sok helyen őrzi még a régi festést, a lineáris motívumokat, amelyeket növény- és állatfigurákkal gazdagítottak. Pénz hiányában a leletek nincsenek katalogizálva, restaurálva, így jelenleg csak egy távoli terv a kamrák múzeummá alakítása és a közönség előtti megnyitása. A labirintust ezért valószínűleg még sokáig csak a világ kutatói látogathatják. Egyikbe befotóztunk, a rekonstrukcióhoz használatos kellékek és festékes-bödönök sorakoznak benne.
Idén áprilistól november 4-ig a szépséges fiúról/Antinoos berendezett- és az állandó kiállítás is a Canopoban van. Fényképezni itt nem engedélyezett. Így utólag nézegetve azt látom, hogy valahogy bekúszott egy pár kép a gépembe. 2 szintes, nyitvatartás: 10-13.15ig, majd 14.15-től szeptember végéig 19.00ig, októbertől 18.00ig. Az állandó kiállítási darabok eredeti díszes oszlopok, szegélyek, szobrok, melyek másolata több esetben eredeti helyén a Villa területén található.
Ragyogó időnk volt, a naptejet Catella a szálláson, én meg itthon hagytam, megpirultunk egy kicsit. Többször frissítettük magunkat a kutak vizével, és akárhányszor bevizeztem lábamat, Bonnitára is gondoltam, ha Catella ott volt, hangosan is mondtam. Úgyhogy a Villa Adriana már kíváncsian vár. ;)
Délután 4 körül járt már, mikor a kijárat felé vettük az irányt. Várt ránk még ugyanaz a séta Tivoli utcáin a buszmegállóig. Egyik busz éppen elment, de hamarosan jött a következő, és gyorsan bent voltunk a Ponte Mammolónál. Innen a Colosseoig mentünk, ahol buszra szálltunk. Ekkor még eredeti útvonalon a Via Fori Imperialin haladhattunk, és láttuk a szombati rendezvényre előkészített lelátókat. Annyira ronda volt, hogy eszünkbe sem jutott fényképet készíteni. A szálláshoz buszoztunk, hogy az esti programunkhoz felfrissítsük magunkat és ruhánkat.
" ...Hangsúlyozta, hogy a pápai állam föld alatti folyosóin a CIA-nál is fejlettebb biztonsági és titkosszolgálati rendszer működik, melyet egy 35 éves hacker irányít, de a dokumentumokat kézben vitték ki a Vatikán kapujain és adták át az olasz sajtónak.
A Corriere della Sera úgy tudja, olasz bíboros mozgatja a vatikáni szálakat és az egész ügy "olasz bíborosok közötti harc".
A La Repubblicának nyilatkozó Hans Küng német teológus szerint szoros kapcsolat létezik a Vatileaks, az IOR vatikáni bank elnöke, Ettore Gotti Tedeschi eltávolítása és a Vatikánnal ellentétes lefebvrianusok között. Kung úgy fogalmazott, a vatikáni udvar visszatért a középkorba és a pápa képtelen irányítani..."
Félelmetes, mint a Borgiák idejében, csak annyi a különbség, hogy akkor elsősorban maga VI.Sándor mozgatta a szálakat.
