Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Ahogyan a Quirinale felé közeledünk, egyre nagyobb a sürgés-forgás, és a tér felől hallható morajlásból ítélve sok-sok várakozóra tippelek. Felérve számomra ismerős kép, kacskaringós kordonokkal elválasztott embersor áll a tűző napon. Catella elejt pár szót, de nyugtatom, hogy gyorsan haladunk majd, és abban is bízom, a szökőkutak vonzása és csábereje is besegít. Szerencsére valóban így is volt. A sorban állva magyarul szólít meg minket egy leánycsapat 2 tagja, velük is váltunk néhány szót. Kiderül, hogy az esti géppel utaznak vissza ők is, a spanyol nyelv gyakorlása kapcsán Róma közeli családoknál laktak 1 hétig. Szomorúak, hogy letelt, de vigasztalni próbáljuk őket, hogy segítünk olcsó jegyeket vadászni, jöhetnek még fel a fejjel.
Így esett meg, hogy egy magyar szenvedélyesekből rögtönzött kis csapat a magyar Himnuszt énekelve lépte át az őrségváltásról sokak által ismert Elnöki Palota kapuját. A biztonsági átvilágítást követően a Palota felől közelítjük meg a kertet. Egy teraszra érve először a Város látképében, majd a pálmafás udvarban gyönyörködhetünk. A kilátásról és az innen részben látható egyik gyöngyszemről túl sikeres fotót nem tudunk mutatni, ugyanis szemből ragyogott a nap.
Igényes képes ismertetőt kapunk a kertről és az elnöki rezidenciáról, majd elindulunk, hogy a sok-sok figyelő szempár és kíváncsi látogató között felfedezzük élőben, amit előzetes kutakodásunk alapján kissé ismertünk.
Feltehetően az átláthatóság miatt és a négyzetméterenként megtalálható fürkésző biztonságiak munkájának könnyítésére, a kert szabályos angol része nyitott.
Van itt minden, mi szemnek léleknek, no és fényképésznek ingere. Szökőkutak, tó, szobrok, egyenes sétányok, kacskaringós ösvények, hívogató padok, márványból készült ülőkék a lugassal leválasztott sétányokon, buja délszaki növények, (ciprusok, píneák, cédrusok, gingko biloba, csüngő japán akác, platánfa és a pálmafajták sokasága...) köztük szép számmal fellelhető különlegességek is. Még így a zsibongó nézősereggel is felüdülést nyújt a szépen ápolt nagy park változatos növényzete a zöld minden árnyalatában.
Az égig érő pálmafák törzsét futórózsa öleli át, színt és tartalmat adva az emberközeli térnek is. a díszes amfórákban színes virágokat helyeztek el, a lugasok rejtekében acanthus és páfrány bújkál.
Megnézzük Borromini márványból készített napóráját, a változatos szökőkutaknál (van itt 4 oroszlán, sárkány, delfinek és teknősök, a pápai címer mozaikját mintázó vagy a medence közepéből kiemelkedő női alakos kút ) próbálunk pózoló látogatóktól mentes fotót készíteni és Hadrianus császár is visszaköszön mellszobráról.
A sövényekben fülkeszerű kivágással szobrok állnak, gyakran hétköznapi emberekről formázták őket. A Kávéház, a labirintus valamint a Fontana Orgona és a Szarkofágok útja is elkerített, tisztes távolból nézhetjük és fotózhatjuk. Amolyan pick-nick hangulat van a fák árnyékában- szobrok, virágtartók és kutak tövében hűsölve ücsörgő emberekkel. Népszerű a díszes egyenruhás jellegzetes hosszú lófarkas süvegben álló őr, sokan állnak mellé egy-egy fotó erejéig.
Mi is letáborozunk a szép gondozott fűszőnyegen, majd kevés pihenő után a csomagokért indulunk.
Útközben egy pillanatra engedélyt kapok :) hogy belessek Borromini San Carlinójába, mely tényleg egy kedves ékszerdobozként hat rám. Korábban levágtam a Quirinálé felé vezető utat, ezért nem jártam még ott, de augusztusra ez is tervben van ismét. Elhaladunk a Palazzo Barberini díszes kerítésoszlopai és pálmafás udvara mellett. Hiába mondom, hogy nézzük meg a pálmafák és bokros ölelésében megbújó kutat, azt nem nézzük meg, pedig nincs még kép Catella gyűjteményében róla.
3 megállóért most buszra szállunk,- mely végigvisz a Via Cola di Rienzon,- hiszen 3 nap sok-sok lépése van már lábainkban. A Shuttlebusz a csúcsidőszak ellenére pontosan érkezik a Via Crescenziora, felszállunk. Útközben elcsendesedve integetünk Prátinak és a házak közül előbukkanó St. Pietro kupolájának, néha csak szemeinkkel simogatva az elrobogó házakat motyogjuk: a viszontlátásra.
Hamar a reptérre érünk, ahol erősen hűtenek, így a hosszúnadrág zárt cipő és pulcsi is előkerül. Ahogy kint pakolászunk, megérkezik a délutánról ismerős lelkes fiatal csapat tanárnővel és teljes létszámban, olasz kísérőkkel. Szomorkásan ölelkezve könnyezve búcsúzkodnak. Akadálymentesen áthaladunk a secun egy szemvillanás alatt. Pótolom a hetekkel ezelőtt kifogyott Limoncellót, és elindulunk a kiírás szerinti kapu felé. Itt létrejön egy mini-fórumtalálkozó, néhány gondolatot cserélhetünk a „Fórum Atyjával”. A tranzitban találkoztunk a Fórum Atyjával elsősorban a tervezhetőség miatt. Azon gondolkodtam, mennyire jellemző: útban Budapest és szülőhazánk felé, de részben Rómában, annak légi-kapujában. Ahogyan gyakran megesik ez nappali elmélkedésünkben, térképes barangolásunkban és álmunkban egyaránt. Lelkesen mesél a két hét alatt bejárt parkokról, éttermekről.
Még egy Caffé-Correttoval ismét elköszönünk a Várostól, majd beállunk az újabb kiírás szerinti kapuhoz a sorba.
Kellemes visszaút nyugodt repülés kedves személyzettel több szabad hellyel, no és vásárolt magyar borral a fedélzeten. Családi transzferrel térünk haza utunkról.
Rómában minden rendben gyönyörű ragyogó napsütéssel külön ajándékokkal.. Szuper volt, különleges, kicsit rövid, de tartalmas. A fagyi, a limoncello, a pizza/pasta Caffé Latte, Caffé Corretto, a nasonik frissítő vize...... isteni. Voltak új helyek, és van pár olyan hely, ahová el kell menni minden alkalommal. Még egy minitalálkozó is belefért a 3 napba. Találkoztunk fiatal új szenvedélyesekkel, és új megélt élményekkel gazdagabban tértünk haza.
1. San Gioacchino templom a csillag berakásos kupolával és a teljes homlokzattal.
2. A büszke mester
3. San Agostino
4. a szülő édesanyákat segítő Szűzanya szobra
5. San Agostino a Biblioteca Angelicával
6. Bramante 1 emeletes kerengője a Sta Maria della Pace mellett, mely szieszta alatt is nyitott étteremmel és kávézóval nyújt pihenőt az arra járó vándornak.
Amiről én írtam, a Szent Mátéról szóló freskók, a San Luigi dei Francesi templomban voltak..., amúgy egy festőt nem szeretni kell, hanem csodálni a művészetét!:-) Van szeretnivaló művész??? Persze mindenképpen ízlés kérdése:-)
Az olaszok egyetlen nemzeti ünnepe június 2. a Köztársaság napja. Utolsó napunk éppen erre esett. Előző évek programjai alapján tudtuk, hogy az ilyenkor szokásos katonai-és fegyveres erők felvonulása és az ismeretlen katona koszorúzása idén is várhatóan a délelőtt programja lesz. Így a via Fori Imperiali és környéke már éjszakák óta a gyakorlatozás és egyéb előkészületek helyszíne volt. A Piazza Venezia és környéke lezárása számos busz vonalát is érintette. A légi-parádét idén Ostia fölött rendezték, így a Centro Storicoban tett ebéd körüli sétánk közben nem sokat érzékeltünk a nagy ünnepségből. De ne szaladjunk így előre, mert reggeli első vizitünk lakóhelyünkhöz közel Prátiban a Chiesa di San Gioacchino ai Prati volt.
A templom elegáns külsejével vonzza magára a tekintetet. A bejárati homlokzatán 6 vörös gránit oszlop korinthoszi oszlopfővel a 6 kontinenst ábrázoló mozaikkal, San Gioacchino hatalmas bronzszobrával és kristály-csillagokkal berakott fém kupolájával magasodik a Piazza dei Quiriti fölé. - Ez a legrégebbi fémből készült kupola.
A templomot 1898-ban avatták fel, de a díszítése 1940-ben fejeződött be 24 ország pénzügyi támogatásával. Jelenleg a keresztelőkápolna mellett 14 kápolnája van, mindegyiket arról az országról nevezték el, amelyik hozzájárult a díszítéséhez.
A szószék juharfából van, a főoltár vörös márványból készült malachit és aranyozott díszítéssel. A kupola gyönyörűséges, akár egy csillagos ég, a kiterjesztett szárnyú fehér galambbal a közepén. Körben festett színes üvegablakok.
A kápolnák és azok oltárai is gazdagon díszítettek, megtalálható a bronz, az értékes carrarai és intarziás áttört márvány, mozaikok ametiszt, malachit és lapis lazuli használatával.
A bejáratnál elhelyezett értékes rózsaszín és fehér erezetes márványoszlopokat korinthoszi oszlopfővel az orosz cár ajándékozta a templomnak.
A kápolnák a pápák és apostolok mellett az adott országra jellemző szenteket történelmi személyeket és róluk szóló legendákat is ábrázolnak, különböző stílusban és vallási kulturális megjelenítésben. A vallási szimbólumok is megjelennek a díszítésben mint a jogar a galambok,az angyalok, a kereszt.
Körbejárva a kápolnákat és nézegetve azok festményeit, freskóit megtalálom a Franciaország kápolnában Szent Margitot, és a Lengyelország kápolnában Lengyelország királynőjét Magyarországi Szent Hedviget, aki Nagy Lajos lánya, szintén itt látható egy fénykép II. János Pál pápáról is.
Tudom, hogy Rómában hihetetlenül sok legendás, és kortörténeti vagy építészeti szempontból is különleges, többnyire egységesen szépen megmunkált templombelső van. Számomra különleges ez a templom is, pedig nem a Rómában megszokott pompa jellemzi. Nem tudhatom, hogy lesz-e módom eljutni például Brazíliába vagy Argentínába, de itt betekinthettem egy kicsit az ő vallási világukba is. Mosolyogva nyugtáztam, hogy az USA kápolnából nem maradhatott el az amerikai zászló.
Természetesen nem hagyjuk ki a Piazza dei Quiritin lévő fontanellát sem körbefotózzuk kifelé jövet is.
Hamarosan elindulunk a Centro Storicoba, hogy egy szintén kevésbé népszerű/ismert templomot nézzünk meg.
Talán többen emlékeztek arra a februári könyvtárban készült fotómra. Azon az estén már nem tudtam megnézni a templomot, de ajánlásra vágytam rá. Mivel Catella ebben is engedékeny volt, most sor került rá. A könyvtár a Biblioteca san Agostino mely következő úticélunk a Chiesa Di San Agostino mellett található. (Időközben kiderítettem, hogy az 1604-ben alapított könyvtár 1100 ősi iratot közöttük számos ritkaságot őriz, és sokak szerint a legszebb könyvtárak egyike Európában. Az első nyilvános olasz/ európai könyvtár. Akit bővebben érdekel: valamint www.biblioangelica.it)
Egy kis séta után érünk a Piazza San Agostino templom hátsó bejáratához. Nem messze egy fafaragó mester ücsörög üzlete előtt, és egyik alkotásával (pinocchio) büszkén vállalja a modellkedést.
A San Agostino templomról ha említést tesznek a könyvek, csupán Caravaggio Zarándokok madonnája kapcsán teszik. Esetleg megemlítik még Raffaello Ézsaiás prófétáról készült freskóját, mely a Vatican Stancáival egyidőben készült. A Szent Ágoston püspökről elnevezett szép és egyszerű kora-reneszász latin kereszt alapú templomban találjuk édesanyja Szent Mónika zöld márványkoporsóját, valamint a híres kurtizán Fiammetta sírját, aki Cesare Borgia szeretője volt. A templomban Szent Ágoston és édesanyja életéről készült számos jelenet látható. Gyönyörű a keresztelő-kápolna mennyezeti freskója, és az angyalt formázó szenteltvíztartók, de említést érdemel még a 12 tanítvány és a 4 evangélista a kupolából, valamint az Ótestamentum női alakjai és az arkangyalok freskói. Szombat délelőtt és egyébként is ünnep lévén keresztelőket tartottak, és utána a művészien díszített Madonna del Parto szobornál mondtak imát. Az Édesanyákat segítő Szűzanya szobrának a legenda szerint csodatévő ereje van.
A templom sziesztára bezár délben, a főbejáraton távozunk, Catella a szemben lévő igényes könyvesboltnál vár.
Itt belelapozunk a kínálatba, és ahogy elnézem, bőven vásárolnánk, de szerencsére a pénztárcánk mellett a poggyász is szűkös keretet hagy, így anélkül indulunk tovább. A „lődörgés a belvárosban ” volt a következő programunk, így a Navona és környéke , és olyan helyek meglátogatása következik, melyek egyszerűen nem maradhatnak ki még sokadszorra sem. Megnézzük a zsibongó Navonát, a színes virágokat, a kiállított képeket, és egy padon pörgő kártyapartit. Végre egy hely, ahol mangó-fagyi is kapható, mely hűsítő és finom az igen csak napos délidőben. Lassan tovább haladunk a Pantheon felé, ahol megpihenünk, és kívülről szemlélődünk, a szokásosan zsúfolt téren, de mise lehet, mert az ajtó zárva van. Folytatva utunkat a Piazza Pietron megcsodáljuk az egyik kapun körbefuttatott Bougenvillea dús virágfüzérét, és a vele szemben lévő régi idők hatalmas oszlopait, majd hamarosan a Trevi-kúthoz érünk. Hogy a szokásos kis rituálénkat megtehessük különválunk, én a rendezői jobb oldalon ücsörgök, és az ott lévő kút folyó vizével frissítem arcomat, lábaimat, s persze Bonnitát is az égiek figyelmébe ajánlom ismét. Bedobom a 10 centest, bízva abban, hogy a februárihoz hasonlóan hoz pár újabb alkalmat a visszatérésre.
Innen már majdnem egyenes az utunk a nap különlegességéhez a Giardino Quirináléhoz.
A Quirinálé Róma 7 dombja közül a legmagasabb, a háború istenéről kapta nevét. Ezen a dombon épültek a 16. századtól gazdag családok Palazzoi a korábbi szőlőskertek helyén. A Quirinálé Palota valaha Pápai nyári székhely volt, 1574-től kezdték használni, 1870-től Olaszország királyai használták, a köztársaság kikiáltása óta pedig ez az államelnöki rezidencia. A jelenlegi Elnöki Palota kertje az aktuálisan ott élők nyugalmát, meditatív elvonulását kikapcsolódását szolgálta, és az idők folyamán az adott lakók igényei szerint változott.
Egy évben egyszer, kizárólag a Köztársaság napján nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt, és mi éppen ott voltunk, de előre tájékozódtunk. Vagyis Catella átküldött egy tavalyi Róma- programismertetőt, és abban fedeztem fel, hogy szokásosan nyitva van június 2-án, így gyorsan írtam vissza, hogy stipi-stopi, ezt mi idén megnézzük. :)
Manipurától elvállva, célba vettem a centrot, és órákon át bóklásztam. Megnéztem a felújított pz. S. Silvestrot, és el kell mondanom, hogy ennyi munka után többet vártam volna. Eredeti tervek szerint sok dézsás olajfa lett volna, aztán jött egy újabb tervező. Meg nem lepődtem, olasz lapokban már láttam képeket. Nyáron szabadtéri programok lesznek itt, állítólag.
Végül a Feltrinelliben zártam a sétát, néhány cd-vel távoztam.
A szárd étteremben az első fogás gnocchi dello chef (petrezselymes-vargányás-kagylós) és culurgiones (gnocchi-szerű tésztába töltött ricotta, finom paradicsom szósszal) volt. A másik kép a tengeri herkentyűim.
A Circo Massimo oldalán egy lépcső vezet fel, és a forgalmas út túloldalán van a Roseto Communale (Rózsakert) bejárata.
Cím: Roseto Comunale di Roma, Via di Valle Murcia . Ingyenes, és mindennap este 7 körül zár.
Tavasszal, a virágzás idején kb. 1 hónapig van nyitva csak, és eddig egyikünk sem látta. A repjegy foglalásakor tudtam, hogy éppen nyitva lesz, és szerettem volna, ha belefér az időnkbe. Catella a teljes programnál engedékeny és rugalmas volt. :) Többször elképzeltem, milyen ott járkálni az illatos színes virágok között, úgy tűnt ez a vágyam is hamarosan teljesül.
Ezen a helyen egykor a római zsidó közösség temetője volt, a felső kert bejárata melletti héber feliratos oszlop, és a parcellák közötti járdák menorát (hétágú gyertyatartó) formáznak. A kert egy természetkedvelő gazdag olasz amerikai feleségének ötlete alapján nyitott meg a temető átköltöztetését követően. Talán a szívet formáló lugast is neki köszönhetjük.
Az idén teljes pompájában április 28-án nyitott ki, a szokásos új fajták nevezéses Premio Roma versenyének eredményhirdetése május utolsó harmadában volt. A versenyre nevezett csodák, és a tavalyi nyertes példányok a kert alsó részében, a hagyományos kiállítás a jól elkülöníthető felső részben kap helyet. Az állandó gyűjtemény három csoportja botanikai (hagyományos), „régi" (a hagyományos rózsák keresztezéséből származó) és modern (mindenféle újabb hibrid) fajtákat tartalmaz
A rózsakülönlegességek sorában idén kínai és mongol rózsákat is kínáltak, mint például a zöld szirmú Rosa Chinensis Virdiflorát, a színét napról napra változtató Rosa Chinensis Mutabilist, vagy a kétszínű Rosa Foetidát. Volt itt sok-sok keresztezett és nemesített rózsatő, csoportban, lugasban, szólón, pergolára futtatva, cserépben.
Catella a középső rész árnyékos részén türelmesen várt rám, míg alaposan körbejártam az illatos területet. A tetején két kutat is felfedeztem.
Ezt követően különváltunk, Catella a város- majd a szállás felé vette az irányt, nekem a közelben volt egy találkozóm, azután pedig a Gianicolóra indultam.
A 870-es buszra sokat vártam a Lgt.Sassián, de végül jött, és hamar felértünk a Piazza Garibaldira.
Szeretek ott fent sétálni, és nézni az ismerős és oly jellegzetes épületeket, tornyokat, színeket és az embereket. Örömmel láttam, hogy ott még a vadkacsák is párban járnak. :)
Az apartmanban jól esett felfrissülni, és elindultunk, hogy a legendás Szárd étteremben költsük el vacsoránkat. A buszról utáni rövid séta alatt mosolygunk, hogy akik ott szálltak le, szintén oda indultak. Tudom, hogy többen is kipróbálták már innen, nekem is nagyon bejött. A tulajdonos és a nagyon kedves pincér Catellát ismerősként üdvözli. vízzel és persze a ház borával oltjuk szomjunkat. A finom, ízletes vacsorát is azzal öblítjük. (a gnocchi alla séf az utóbbi időben némi változtatáson ment át, de Catella kedvéért elkészítik nekem hagyományosan, és mondhatni kedvemre-valóan is.) A jeges pohárban felszolgált Limoncello a ház ajándéka. Ücsörgünk még egy kicsit, és záróra felé jár, így fizetünk, és mielőbbi viszontlátás reményével hazamegyünk, hogy a fáradalmakat kipihenjük. A rövid út nagyobb része letelt, de örülünk a megélt szép pillanatoknak, és bizakodva várjuk a nemzeti ünnep napját is.
Jól gondolod. :) Egy percig sem volt kérdés, hogy látni szeretném az alsó szinteket mindkét templom esetében.
Azon a napon a szieszta miatt a 3 templom így fért össze az élettel. Nem teljesítménykényszer volt, hanem könnyed, ott megélt percek. Amikor meghozzuk a döntést, hogy kell legyen még alkalom, sőt tudjuk, hogy van is újabb lehetőség, akkortól a terv már csak előkészület, ráhangolódás. Sokkal fontosabbá válnak a jól megélt pillanatok és csipegethetünk kedvünk szerint apránként.
Hozok néhány képet az eddig leírtakhoz, aztán folytatom még a beszámolót amikor a "Jelen" is engedi a múltidézést.
Az első Tivoliban az útmenti jázminról, sajnos az illatot nem tudom illusztrálni.
A következő kettő Tivoli város látképe a Villa Adrianából, az egyiken a nekem sokatmondó fákkal, és a virágzó akhantusz.
A násznépről még, amin a frizura és a fiatalok stílusa is jobban látható talán.
Nem volt tervbe véve a templom sem, és a siesta miatt igyekeznünk kellett, a S. Clemente következett, ahol a föld alatti részre már nem is volt idő. Így Manipurának újabb megnézni való került fel a listájára:)
Hát persze, hogy nem, csak mivel eléggé macerás az elérése, és ha már ott voltatok, azért furcsállottam. De ha te már voltál, akkor értem. Jelen esetben "kárpótolt"benneket a díszes nászmenet:-)
