A Domján név eredeti, ősi cigány név illetve roma név. A DOMJÁN név, már több évszázaddal ezelőtti feljegyzésekben is szerepelt, mint ROMA / CIGÁNY vezetéknév.
Most ez lehet, hogy furcsa lesz, meg ne vedd készpénznek, de ami nekem beugrik, az a szláv "halál" szó (cseh smrt, orosz szmerty stb.). Ahogy nézem, délszláv nyelvekben a smrtnik jelentése "halandó".
‘marha, juh és ló levágásával, húsának kimérésével foglalkozó iparos’. Származékai: mészáros, mészárol, mészárlás.
A ~ mára már elavult, szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén mesar, szlovák mäsiar (‘mészáros’), ezek a szláv meso, mäso (‘hús’) származékai -ar foglalkozásnév-képzővel. Nyelvünkbe először egy igen korai, még nazális magánhangzót őrző menszár alak került, ez már csak a Menszáros, Mensáros családnevekben él. A ~ későbbi, új átvétel, a hajós, szekeres mintájára ez is fölösen felvette a foglalkozást jelző magyar -s képzőt (akárcsak a csapláros, esztergályos, kocsmáros), és ebből lett a ma általános mészáros forma. A mészárol, mészárlás, mészárszék viszont csakis az eredeti ~ alakból vezethető le.
Az elsőnek elnevezett lehetett onnan elszármazott ember (valahol a közelben, ahol a névnek volt megkülönböztető ereje), vagy esetleg ott birtokos nemes.
Igen. ez motoszkált az én fejemben is. Amikor a családnevek kialakultak, akkor gyakran a nemesi nevek a településről kapták a nevüket, tehát Buji lett volna. Ha maradt Buj, akkor aligha függ össze a településnévvel, így az eredet sem szükségszerűen ugyanaz a név.
Egyébként a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Buj első előfordulásakor Bul alakban jelenik meg, a végén feltehetően egy lágy "szlávos" l van, ami kiejtve lj, s a magyar ely hang előzménye(?). Így érthető a mai Buj forma. (Bár a név eredetét bizonytalannak mondja Kiss Lajos). Azért említettem a román Pui nevet, mert az viszont elég elterjedt, s Magyarországon is vannak. Az idegen hangzást meg esetenként "magyarossá igazították", akár például az említett Buj hatására.
S ha a család esetleg vándorcigány felmenőkkel is rendelkezne, akkor még reálisabb a felvetés. (Nem pejoratív értelemben mondom, hanem lehetséges magyarázatként.)
Igen, csak a két esemény között évszázadok teltek el. Az Árpád-korban volt az a szokás, hogy egy emberről úgy neveztek el települést, hogy semmit sem változtattak a nevén. Csanád nevű ispán vára melletti falu egész egyszerűen Csanád lett. Évszázadokkal később az onnan elszármazott embereket, vagy akinek ott volt birtoka, Csanádi-nak kezdték nevezni.
Érdekes gondolat, de akább valahol azt idézik, hogy a Buj (kelet.mo.i) helységnév tulajdonnévi eredetú. Vagyis tulajdonnévből helységnév lett, majd a helységnévből származók némelyike ismét tulajdonnév?
Esetleg ha Békés vagy Hajdú megyeiek, akkor szóba jöhet a román eredet is. Bár némi módosítással. A Pui az román név eredetileg. P>B átalakulás elvileg végbemehet...
Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint van ilyen nevű magyar település: "...puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással; vö. 1237-40: Bul szn. Az alapjául szolgáló szn. eredete bizonytalan."
Érdekes, hogy a wikipédia gond nélkül összekapcsolja a két családot:
"A tatárjárás után tűnik fel a Kóvári és Kicsalomjai ág, melynek őse Lampert egri püspök (1246-1275) testvére Miklós. Miklósnak két fia közül Pázmány a Kóvári, Miklós, pedig a Kiscsalomjai család ősatyja. Pázmány fia László 1338-ban királyi emberként már a Kóvári nevet viseli. Unokája Pál (1388-1425) Garai Miklósnádor ítélőmestere volt. Az ő unokáját, Györgyöt (aki 1472-ben Mátyás király udvarnoka volt) tartják a források a mai Koháry család ősének (Nobilis Georgius Koháry Matthiae Corvini Regis Hungariae Aulicus)."
A konkrét forrást nem tünteti föl, az azonban bizonyos, hogy a klasszikus genealógiai munkák (Nagy Iván, Kempelen Béla) egyike sem írja azt a Koháry családról, hogy a Kóváryakkal azonos eredetűek lennének, csupán annyit, hogy a 15. században tűnik föl ilyen nevű nemesi család...
Én meg egyikhez sem értek, csak érdekelnek ezek a kérdések :) .
A szláv eredet vagy közvetítés szerintem is elég valószínű a név alakja miatt.
Az intervokális helyzetben azért előfordul v~h ingadozás (csalán~csóvány~csihány), mintha kettős átvételekben sem ritka, a kova~kohász példa talán releváns is.
A Kóvári~Kohári tekintetében amit írsz, megfontolandó. Ténynek vettem, hogy a Koháry család Kóvári eredetű, de ez lehet tévedés. Ami még érdekes lehet, az magának a településnévnek az eredete: egyik verzió szerint pont a kovár 'kovács' eredetről van szó, a másik szerint személynévi, Koch+vár. Ez utóbbi eset érdekes, mert akár mindkét verzió jöhetne innen, csak mondjuk két különböző időszakban, tehát a családok közt nem feltétlen kell kapcsolatnak lennie. De ez persze mind csak tipp.
1. A név szláv eredetét, mint az látható, te sem cáfolod...
2. Én alapvetően családtörténeti kutatásokban vagyok otthon, a nevek etimológiájába is így sodródtam bele, nem vagyok szakértő, de azért már ragadt rám némi ismeret... Én egy korábbi bejegyzésemben a Koháry és Kóváry családokkal kapcsolatban jegyeztem meg, hogy a Koháry családnév eredetét Kóvár település nevéből azért problémás eredeztetni, mert ebben az esetben a Kóváry és Koháry családok között is illene kimutatni az azonos eredetet, erre pedig nincs adat a szakirodalomban. Ez nem nyelvészeti érvelés, itt két nemes család eredetéről van szó, ami közvetetten szerintem cáfolja a Koháry név Kóvár település nevéből való származtatását. Erre jegyeztem meg, hogy talán nyelvészetileg sem magától értetődő az ilyen v-h átalakulás...
Biztosra vehető a szláv eredet és a szakács jelentés.
Teljesen?
A nyugati szlávban is kuchár vagy hasonló a szakács, ukránban hasonló, szláv nyelvet hirtelen nem találok, ahol az o-s változat lenne. Persze ennyi ingadozás épp elképzelhető, de nem tudom, hogy az adott pozícióban a rövid o-u ingadozás akár a szlávban, akér a magyarban mennyire valószínű. Viszont a szerbben a szakács "kuvar", v-vel. Innen két dolog jut eszembe.
1. Ismert családi név a Kohári/Kohári, és ezt a Wikipedia a Kóvár (Koláre) településhez köti. Itt gondolom, a v egyfajta hiátustöltővé gyengült, és úgy lett belőle h, a magyarban ez az ingadozás néha előfordul.
2. A kov (fém) szláv szóból ill. valamelyik alakjából (pl. cseh kovář "kovács") is lehetett hasonlóan. Ld. kova, de kohász.
+1. A csehben és szlovákban a kochat se, kochať sa létező ige, kb. "csodál" jelentéssel. Ez nem tudom, valaha adhatott-e személynevet.
A Gutai családnév eredete érdekelne! Sok helyen próbálkoztam már, de mindenhol mást mondtak, nem igazán tudta senki se megmondani, hogy honnan/miből is származhat! Válaszokat előre is köszönöm!
Harangi Judit vagyok és jelenleg kutatás alatt van a családfám. A kutatásaim során kiderült, hogy a szép szüleim Dancsházáról kerültek ide, jelenlegi szülővárosomba. Nagyon szívesen beszélgetnék Önnel privát emailben, amennyiben ez lehetséges.
Kicsit olyan... "gazdája" volt ennek a fórumnak. Lehet, csak átmeneti a távozása, ilyen már előfordult vele. Én még azért várom vissza, hisz az ő fejtései voltak vitathatatlanul megalapozottak, komolyan vehetők. Persze a segítőkész laikusok próbálkozásának is teljes tisztelet jár, mégis. Hiányzik a profizmusa.
Nem tudom, de azt tudom, hogy udvariasabb lett volna, ha távozásakor egy mondatban elköszön. Nem akart udvarias lenni. Joga van hozzá, Nekem meg ahhoz, hogy ezt szóvá tegyem.
Sziasztok, keresek valakit, aki hozzáértő és ambíciózus a témában... Adott családnév eredetére, első írásos emlékére, esetleg címerére szeretnék rákerestetni kutattatni és sok információt összegyüjteni róla. Több név is lenne, nem családfát szeretnék, hanem a név eredetét... Várom hozzáértő hozzászólásaitokat!
Az orosz (esetleg ukrán?) Пищалко név magyar átírásának tűnik. A Google jó néhány ilyen nevű oroszországi lakost dob ki. A név töve megérzésem szerint a пищать (piscsaty) ige, jelentése: csipog, nyafog, siránkozik. Ragadványnév lehet.
Talán egy valaha volt Mászkál nevű község vagy folyó vagy dombság. Bár ezt biztos kutattad már. (Mindenesetre a keresztneved szép. Takán görög eredetű.)
A siska szónak a magyar nyelvben is van jelentése, több is, amelyeket lehet, hogy csak nyelvjárási szinten használnak. Én a siskát mint fűfélét ismertem ezekből.
A környező szláv nyelvekben is jelen van (volt?) a siska kifejezés, többféle jelentéssel is.
A Siska személynév már a 15. század elején adatolt Magyarországon.
Valakinek esetleg van-e tudomása a Szmirtnik név eredetéről? Gyanúm szerint a Szmertnik és a Szmrtnik vezetéknév egy családra vezethetők vissza. Van aki esetleg ebben tudna nekem segíteni?
Remélem nem túl nehéz család névvel fordulok hozzátok. Már régóta próbálom meg fejteni idáig sikertelenül. Remélem tudtok segíteni, a Dovicsin névről van szó.
"Helynévből keletkezett szláv családnevek: Gerembelszki -, Kelecsinszky, Kondószki ~, Lasánszki -, Ladánszki, Mihalovszky, Pápánszki - Pápászky -, Toporszk?, Tarnóczki stb. Bőhozamú folyó ez a típus a szomszédaink nyelvében is. Számos ilyen családnévnek mind a magyar, mind a szlovák képzős változata élt a faluban, de hogy ingadozott-e a használata, azaz egy személy egyidőben viselte-e mindkettőt, arra nem tudok bizonyítékot felmutatni: a Görömbölyi - Gerembelszki és nagyszámú helyesírási változatuk együttélése, majd a szlovák változat elapadása talán annak a jelenségsorozatnak a része, amely a nyelvi asszimilációt kísérte, vagyis az elmagyarosodással párhuzamosan a családnevek egy része is magyarrá változott."
Nyugodtan hozzátehetjük: nem talán, egészen biztos. A szlovák változat elmagyarosodása ugyanis egy sajátságos nyelvi közegben való asszimilációra utal.
Ha valakinél – ennek ellenére – megmaradt a szlovák verzió, akkor ő vlsz. valamiért jobban kötődött a szlovák őseihez.
Ezt természetesen a Monarchia utolsó évtizedeiben (Nógrádban, Borsodban és a Felvidéken sok helyütt) történt elmagyarosítás miatt gondolom így. (Anyai nagyapám családja is akkor magyarosított, félig külső kényszernek engedelmeskedve, félig saját akaratból.)
Szerintem egy bizonyos emberi viselkedésre gondolhatott, ami jellemző egyes emberekre, a magyarban erre mondják, hogy karót nyelt - hideg, barátságtalan.
A Schleswig hercegségben található Eiderstedt és Nordstrand tájegységekben ez egy történelmi tisztségelnevezés volt. A Staller a legfelsőbb rangú uralkodói tisztségviselő volt, hasonlóan a községi elöljáróhoz/tiszttartóhoz/törvényszolgához (Amtmann).
A hivatal dán hatásra került létrehozásra az említett északnémet tájakon, etimológiailag az installieren (installál, vagyis egy hivatalba helyez) igéből ill. annak német változatából "Bestallung" (= beiktatás). Egy másik jelentésben a Staller tkp. a Statthalter (= helytartó) szó egyik északfríz formája.
3. a Kärnten tartományban található osztrák községet is Stall-nak nevezik.
A neve a legenda szerint úgy keletkezett, hogy 957-ben a templomból és az egykori Wildegg helységből egy hatalmas hegyomlás/földcsuszamlás után csak egy istállóépület maradt meg. Így kapta volna a Stall (= istálló) nevet. Másik lehetőség a latin „curtis stabularia", mely egy főúri földbirtok (szolgáltatásokkal terhelt föld értelemben) volt, és több -stall/-stadel nevű német/osztrák községnél feltehetőleg referálható.
Érdekes, hogy több forrás is a nevet legelőször előfordultnak (1227) az angliai Norfolk grófságban tudja, egyéb változatai: Stallard, Stollard, Stallwood, Stallworth, Stallworthy, Stollworth, Stollworthy. Angolul a jelentése zászlóvivő (standard bearer).
Mivel a legtöbb magyar találat Csátalja és Gara községekből van, és oda a Bácskába tudomásom szerint svábokat/bajorokat telepítettek, valószínűbb, hogy a magyar Stallerek a délnémet istállószolga jelentésből lettek.
Stoller: a középfelnémet/középalnémet stolle szóból eredeztetik, melynek jelentése pillér (cölöp), támaszték. Mint ilyen, ez egy foglalkozásnévbeli utalás lehetett az ácsra avagy esetleg egy merev személyre.
Legelőször Svájcban fordult elő, Zürich kantonban a kora középkorban. Később onnét terjedt át Bajorországra és a többi német fejedelemségre. (További betűzési variációk: Stol, Stoller, Stole, Stohl, Stohle stb.)
Ebben a témában magamat nem sorolnám be a megszólítottaid közé, de LvT -t már igen, akitől az idézeteket hoztam a topik előzményekből. Az elsőben csak említi a Tanács családnevet, amelynek eredendője egy régi egyelemű magyar személynév. (Itt elsősorban a Harag névre ad választ.)
LvT:
"Harag: Nem találtam rá irodalmi adatot, de szerintem ez a magyar családnév megegyezik a magyar harag ’bosszús indulat’ közszóval. Kálmán Béla és Kázmér Miklós is említi a hasonló Haragos vezetéknevet mint ’mérges, dühös, hirtelen haragú’ személyre utaló jellemnevet. Nem jellemző, hogy az ilyen belső tulajdonságra utaló nevek az elvont főnevekből keletkezzenek és nem a melléknévi alakjukból, de Kálmán azért említ olyan régi egyelemű személyneveket, mint a Nyugalom, Bosszú, Tanács stb., és legalábbis az utolsóból családnév is lett. "
"A Tanács a XIII. sz. elejéről (Tanals, T[h]analch[u] formában) adatolható magyar személynév. Ez azonos a tanács közszavunkkal, de személynévként ’tanácsadó; okos, tanult ember’-t jelent. Így az esetleges a délszláv Tanacskovics (Tanačković) névből való névmagyarítástól függetlenül is létezik.
A Tanačković egyébként is nagyon ritka névnek tűnik, csak két adatát találtam a Google-lal. Ellenben gyakoribb a vele esetleg összekeverhető Tanacković /tanackovics/. Ez utóbbiban a -k kicsinyítő és az -ović apanévképző előtt vagy a szb.-hv. tanac ’tánc’ vagy a tanak ’vékony, sovány’ szóból származó személynév áll. "
A második LvT idézet eleje ugyanarra vonatkozik mint az első, miszerint egyelemű magyar személynévből lett családnév a Tanács. A második részében pedig arra a felvetésre ad választ, hogy
keletkezhetett-e csak névmagyarosítás által ez a családnév.
Amely válasz azért azt nem zárja ki, hogy esetleg valamely más név magyarosítása által is létrejöhetett egyes Tanács családnév, egyes családoknál.
A szlávon kívül még talán a németből is történhetett ilyen, lefordítás által.
Ezek megállapítása csak a konkrét családtörténet feltárása után lehetséges.
Röviden összefoglalva: a Tanács egy régi egyelemű magyar személynévből vált megkülönböztető névvé, az elnevezett leszármazóinak családi nevévé.
Egy saját példámmal próbálok segíteni, de nem biztos, hogy nálad ez lesz a megoldás. Heves megyébe, németföldről betelepülő őseimnél láttam ilyet, hogy Kerégjártó alias Peckel, illetve Istvány alias Steffl. Itt én egyértelműen tudtam, hogy felvették a magyarosabb nevet. Igaz azt nem tudtam meg sajnos az anyakönyvekből, hogy vajon a Peckel nevű ősöm a munkája miatt vette-e fel ezt a nevet, mert nem említették sehol, de mivel elég nehéz szót választott, valószínűleg ez volt az oka.
Mivel láttam a mellékelt anyakönyvedben, hogy lejjebb önmagában szerepel a Pankuch, így gondolom a településen már meglévő név volt, talán ezt szerette volna felvenni, vagy netán rokoni szál (vagy örökbefogadás) miatt változtatta meg a nevét.
A lényeg, hogy minden bizonnyal a Kontsar volt a születési neve, de legalábbis az apjáé biztos.
Sziasztok! A véleményeteket szeretném kérni. A saját családfámat kutatom, de most elakadtam.
A Kancsár vezeték név után kutatok. Sáros megyéből Ladány-ból származnak, bár nem találtam ilyen települést, csak Ladát. A ladai anyakönyvben minél inkább visszafelé lapozok (1818), így bukkan fel pl: Joannes Pankuch alias Kontsar - csatolom az anyakönyvet (ld:5-6. bej). De nem tudom mire utalhattak ebben a formában.
Segítsetek légy szíves, hogy ha a Pankuch mellett mint "alias Kontsar" jelenik meg, akkor mit akartak ezzel közölni?
Szóval, mit jelenthet a Pankuch alias Kontsar verzióban. Mire utalhat? Foglalkozásra, eredeti településre, származásra? Mire? Mi lehet a Kontsar név jelentése? Honnan származhat? Mit lehet róla tudni?
Egyébként a Kancsár név Kancsár formában az 1869-es ladai összeírásban még felbukkan, de az 1715-ös gergelylaka-iban is így szerepel. Tehát, kérdezem, hogy létezhet egy eredetileg is Kancsar verzió? Mit gondoltok? Nem tudom melyik fonalat engedjem el.... Ha létezik egy eredetileg is Kancsar név, akkor is ugyanaz a kérdésem: mit lehet róla tudni?
Tudom, hogy egy kicsit kuszán írtam, de valóban kusza fonalat kell kibogoznom. Segítsetek légy szíves. Köszönöm szépen.
Sziasztok ! Arra azért felhívom a figyelmet, hogy a fórumban van egy kereső funkció, fent balra - beütöd a keresett nevet és Gyorskeresés -, kérlek használjátok, ne váljon összehányt kazallá ez a topik (különösen egy régi fórumozónak esik rosszul ilyet mondanom).
Filep: Ez elég egyszerűnek látszik. A Fülöp név régebbi magyar, vagy valamelyik szláv nyelvből származó alakja. A Fülöp a görög Filipposz (lókedvelő: filosz 'barát' + hipposz 'ló') név magyar változata.
Új fejlemény: nagy belbudai bérházunkban majd minden lakást bérlik, és sűrűn cserélődnek. Most megjelent a postaládán egy név: "Édes Anna". Szerintetek valósi név? Kösz.
..nekem is lenne egy kerdes a magyar nyelvvel kapcsolatban , amely nem igazan ide valo , de nem tudom hol keressem a Szia! üdvözlettenek az eredete. biztosan van közöttetek olyan magyar nyelvesz, aki tudja. Nincs az etimologiai szotarban.
az -ura vegzödes mindenkeppen szlav eredetü. A gled elöfordul lengyel nevekben is mint ględać,de szh. is gledati "megnezni, megtekinteni. vagy lengyel ględa = dumás, dumáló
Nemrég olvastam Hahner P. történelmi tévhitekkel foglalkozó könyvét. Azt írja, hogy a franciák furának találták a császár nevét, ezért mindenféle mendemondát találtak ki az eredetéről: Nápolyból származó férfi, Nápoly oroszlánja, Niebelung, de még egy sosem létezett Szent Napoleont is kitaláltak, - de a valójában ismeretlen eredetű név, amiről csak annyit tudni, már a középkorban elterjedt volt Itáliában és Korzikán is, többféle változatban.
Ez kíváncsivá tett, olvasgattam nevek eredetével foglalkozó honlapokat, mind egyértelműen azt írja, hogy Nápolyból származó férfi - akkor ez lenne az eredete vagy tényleg ismeretlen?
És ha már Napóleon, honnan ered a Bonaparte név? Bona-parte = jó-rész ?
a Six a Sixtus latin kereszt- es szentnevböl ered. (Sixtus = a a hatodik , ehhez hasonloan Qintus,Tertius,Septimus......) A nev nemet vatozatai csaladnevekben Sixt, Sextl...
Szeretnék segitséget kérni- Nikolicza, Baczakó, Bulath- családnevek eredete felöl és minden ezzel kapcsolatos tudnivalót. Köszönöm szépen, Domokos Katalin
Tisztelt LvT, A 10405 -ös hozzászólásában a Szeltner családnevekkel kapcsolatban írt. Illetve más alkalommal a cseh-morva területekről volt szó. Hogyan tudnánk kapcsolatba lépni? Ebben a témában kérdeznék.
karoly.szeltner@indamail.hu e-mail címre várom válaszát,mivel nem vagyok internetközelben,csak nagyon ritkán. Köszönettel,
Ha magyarországi névről van szó, akkor szerintem a Peabody - Pabody kapcsolat felejtős. Főleg akkor, ha kapcsolatban áll a Lábay/Lábody névvel. P, T, L - Ezeket a nagy kezdőbetűket könnyű összekeverni.
Látom, hogy van a neten Pabody családnév, de abból nem derül ki számomra, hogy magyar származású lenne.
Szóval, HA egy autentikus magyar forrásban létező Pabody névről van szó, annak az etimológiájára nem tudok megoldást.
A Familysearch találatai között viszont szinte kizárólag nem magyar Pabodyk vannak. Az egyetlen 1736-os "Pabody" pedig biztosan nem az (talán inkább Petródy):
Ha tehát nem kifejezetten hivatalos forrrásban fordul elő, akkor talán csak egy félreolvasott Labody. Vagy Tabody.
Létezik Somogybabod nevű falu. Meg biztosan van máshol is még Babod nevű hely. Ha valakit úgy emlegetnek "babodi", elképzelhető, hogy a másik ember úgy hallja: "pabodi". Főleg, ha Babod neve neki semmit sem mond, nem hallott még erről a faluról. Aztán rajta marad a családon, hogy "Pabody".
Sziasztok! A Pabody nevet illetően szeretnék segítséget kérni, egyszerűen nem találok róla semmit azon kívül, hogy a Lábady/Lábody névvel kapcsolata van.
A Peabody név egyik változatának tűnik a találatok alapján, de jöttek volna angolok a középkorban Magyarországra? Vagy ismer valaki reálisabb forrást?
Ma volt megint időm keresgélni egy kicsit és addig jutottam, hogy szerintem nem szláv, hanem szász név lesz ez. Ezt onnan gondolom, hogy rákerestem Szászberekre ahonnan a név eddigi legrégebbi felbukkanását találtam és azt írták a weboldalukon, hogy "A településnév előtagja (szász) a középkori - török idők előtti -német nyelvterületről történt betelepülés emléke", ami szerintem azt jelenti, hogy itt szász telepesek laktak főként. Szóval számomra még mindig érdekes, hogy mit jelenthet ez a Drawoch?
A Viniczai helynévi eredetűnek tűnik. A szlovákiai Vinica (Ipolynyék) kizárható, mert csak a XX. sz-ban kapta ezt a nevet. Viszont Horvátországban van Vinica, Varasdtól (Varaždin) nyugatra.
Az ukrajnai Vinnicja (oroszosan Vinnyica) túl távolinak tűnik, hogy ilyen típusú családnév keletkezzen belőle, de ebben nem vagyok egész biztos.
Szerintem is német lesz, mert a kinézetük eléggé északnémetes a családban: kék szem, magas termet, világosbarna/ szőkésbarna haj. Még annyi, hogy a Fejér megyei Szikszekről volt szó akik családfája többnyire német és nem az erdélyi, partiumi személyekről ugyanezzel a névvel.
> A Szirbek családok ezekszerint elnémetesedett nyugati szlávok voltak.
Nem egészen, inkább úgy mondanám, hogy szorb származású csehek. A szorbok nincsenek (vagy csak részben vannak) elnémetesedve, a mai napig tartják kultúrájukat és szláv nyelvüket. Persze, mint szinte mindenhol a világban, a XX. sz.-ban felgyorsult a kisebbségek asszimilációja.
Egyébként, mint arra topikszakértőnk, LvT is többször rámutatott, a népnév jelentésű vezetéknevek (Horváth, Németh, vagy más nyelveken pl. Ungár, Polák, stb.) nem feltétlenül utalnak tényleges "etnikai" származásra. Egy "Horváth" úgy is megkaphatta a nevét, hogy többségben horvátok lakta vidékről jött, úgy öltözködött, viselkedett, mint a horvátok, baráti, rokoni kapcsolatai voltak, kereskedett horvátokkal, beszélt horvátul, stb.
A Szirbek név minden bizonnyal a cseh Srbek név magyarosodott formája, kiejtéskönnyítő magánhangzó betoldásával. A cseh név töve a srb népnév, ehhez járul az -ek kicsinyítőképző. A srb szó a szerbekre is vonatkozhat, de ebben az esetben a csehekhez földrajzilag és nyelvileg is jóval közelibb szláv népcsoportról van szó, a szorbokról. A szorbok a mai Németország területén élnek, a német-lengyel-cseh hármashatár közelében, nagyjából Drezdától keletre, északkeletre.
Még annyit hozzátennék, hogy a Kuhar egy elég gyakori családnév a délszláv vidéken, a jelentése pedig szakács... Nem zárnám ki, hogy a Kohár névhez lehet némi köze...
A szlovákiai Kohárokra/Koháriakra szerintem az lehet a megoldás, hogy a Jászságból a török időkben hatalmas kivándorlás volt főleg északra és északkeletre. Közülük aztán sokan visszatelepültek az 1600-as évek végén, de számos család maradt, bár sajnos nincsen konkrét adat erre. Mindenesetre ez a veszprémi Kohár nekem igen valószínűnek tűnik, valószínűbbnek, mint a "Kóvár-teória", ettől függetlenül fenntartásokkal kezelem.
A régi nagy családok eredetmítoszait mindig kellő óvatossággal kell kezelni. A Kóvár - Koháry származtatással nem csak az a probléma, hogy nehéz elképzelni egy ilyen v-h átalakulást, de az is, hogy létezett egy Kóváry család is, amely már az 1300-as évektől birtokolta Kóvárt egészen a 18. századig. Ha a két család valóban közös tőről szakadt volna, arról biztosan tudtak volna, és ez megjelenne a korabeli okleveles anyagban.
A locatemyname oldal a Kohár nevet Szlovákia középső részéről, Magyarország északi részéről, valamint a magyar-horvát határ mellől adatolja. Mindent egybe véve én arra tippelnék, hogy ez a Kohár név egy régi személynév lehetett, és -i képzővel keletkezett belőle a Koháry név. Mindkét család esetében...
(Egyébként a magyar-román határ mellett létezik egy kohár puszta nevű hely, ezt sem lehet kizárni, mint egykori potenciális névadót...)
Tudtommal két család létezik/-zett ezzel a névvel, az egyik a hercegi család (Koháry), amely a XIX. században kihalt, a másik pedig egy nemtelen család Jászberényben, akik még ma is élnek. Az előbbinek a nevét a szlovákiai Kóvár helységből vezeti le. Ez az állítás helyénvaló?
A másik Kohári család már az 1670-es években is Jászberényben élt, tovább viszont már nemigen lehet kutatni. Egy 1550-es összeírásban viszont (A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása) a szomszédos Jászapátin jelenik meg a Kohár név. Elképzelhető, hogy ezesetben nem településnévből, hanem ebből lett -i képzővel "létrehozva" a név? A XVII-XVIII század fordulóján tapasztaltam már, hogy a Bartal nevet Bartalyként is írták, szintén -i képzővel.
Lehetséges, hogy a Kohár egy jász eredetű név lenne?
A régi anyakönyvekben a Csincs név is létezett. Ehhez járulhatott az -ák (-ak) szláv kicsinyítő képző.
A Csincs névtőből más képzőkkel is keletkeztek nevek a Felvidéken. Mivel az egyházi anyakönyvek szerint a Csincsák név a Felföldön és a Délvidéken volt gyakoribb, illetve olyan köztes megyékben ahol szintén megjelentek szlovákok, talán hozzájuk köthető a név. Aztán, hogy korábban esetleg voltak-e vlach őseik, ... ?
A szláv -ovce/-ovec végű településnevek a magyarban jellemzően -óc (régebben -ócz) végződésre módosulnak. Horvátország északi részén van egy Rinkovec nevű település, valószínűleg ezt nevezhették a környékbeli magyarok Rinkócznak. Azért is valószínű, hogy erről a helységről ered a név, mert a "locatemyname" weboldal kizárólag Somogy megyéből adatolja a Rinkóczi nevet...
A régi nevekben szereplő ch-t feloldhatták c és cs hangként is. A Drávucz cz-je a mai c, akkori helyesírással. Lehet ugyanígy a -cz helyett -tz is, ha máshol, vagy más időben írták, ez is csak helyesírási különbség. A név ugyanaz. A Drávucz mellett ott van a Jászságban is a Drávutz alak, még Jászladányban is, ahol népesek voltak a Drávuczok.
A Drávucz mellett a Drávocz (és hasonló írásmódjai) is előfordulnak, kissé távolabbi vidéken.
Szerintem még ez a két név is ugyanaz, csak valamiféle nyelvjárási különbség (?) lehet köztük.
Ehhez nem értek. A Drávecz - Drávicz és a belőlük továbbképzett neveket meg főleg nem tudom, hogy viszonyulhatnak a te alapnevedhez.
A RadixIndex családneveinél még találsz változatokat a névre. Elég számos a Drav névtőből képzett nevek száma.
Szerintem a Hungaricana adatbázisában találhatsz még esetleg adatokat, felbukkanásokat a neved valamelyik kicsit eltérő, - leírt- formájára. Eddig is sikerült elég régi adatokat gyűjtened a névre.
Amúgy egy kicsit utána néztem már ezen az oldalon is, de mindig érdekelt a teljes jelentése. Én a hungaricana oldalán találtam rá a név egyik régebbi változatára ami még Drawoch volt amit később magyarítottak Dravocs-ra ha jól tudom, de ez közel se biztos.
A történeti névváltoztatások során legjellemzőbben vagy lefordították az idegen hangzásúnak ítélt, vélt nevet, vagy a név kezdőbetűjét, esetleg nagyobb részét igyekeztek megtartani az új családnév kiválasztása során. Nyilván voltak olyan esetek is, amikor a régi és új névnek semmi köze sem volt egymáshoz, sem tartalmi, sem formai.
LvT elég régi névfejtése szerint a Drávucz név már átmehetett esetleg egy korai névmagyarosításon. A névtő jelentését írja, miszerint vad, heves, stb.
A Vad , Heves ma is használt magyar családnevek.
Ha a kezdőbetűt kívánják megtartani, vagy a névalakhoz hasonló nevet választanak, akkor eléggé szabadon szárnyalhat a fantázia.
Ha valaki ma kíván nevet változtatni, akkor a mai szabályozásokkal kell tisztában lennie, mert emlékezetem szerint bizonyos történelmi nevek felvételét, (stb.) manapság nem engedélyezik. Korábban azért születtek így új Petőfik, Rákóczik, Hunyadik.
Az egyik felmenőm vezetékneve Krajcsirovics alias Csizmár volt. A Krajcsi(r) jelentése, LvT megfejtése alapján szabó. (Vö.: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=52783436&t=9056730.) Ráadásul tényleg csizmadia volt az a felmenő, akinél megjelent az alias név.
Mivel a név Csizsmár formában is létezik, elég valószínűnek látszik, hogy a tő a csizma közszó (török eredetű, de pl. a szlovákban čižma alakú) , az -ár végződés pedig a viszonylag gyakori foglalkozást, tevékenységet jelentő (többforrású, itt valszg. szláv) képző. Tehát a jelentés "csizmás", "csizmadia" lenne.
Hogy pontosan milyen útvonalon jött a név, arra talán egyszer LvT tud válaszolni, mindenesetre a RadixIndex szerint északkeleti-keleti (szlovák-ukrán-román lakosságú területről való) eredet valószínű.
Sziasztok! Tavaly ilyenkor már kértem segítséget a Makhándi vagy Machandi családnévvel kapcsolatban. Sajnos az utóbbi hónapokban sem jutottam előrébb a kutatásban, gondoltam még egyszer megpróbálkozom itt is, hátha valaki mégis hallott valamit, mert látom, hogy nagyon aktív a fórum és ez reményt ad. Előre is köszönöm az esetleges információt.
Érdeklődnék, tudtok-e valamit a Szenyán név jelentéséről, eredetéről, esetleg van-e valami ötletetek? Évek óta próbálkozom rábukkanni valamire, de annyira ellentmondásosak az információk, hogy kezdtem feladni. Nagyon szépen köszönöm előre is, a kérésemre fordított időt! :)
Azért ennyire ne bánjunk nagyvonalúan a részletekkel... A szlovák /d/ többnyire d-ként íródik át. A szlovák /gy/ (ď , illetve sokszor /gye/, /gyi/ hangkapcsolatokban d) gy-ként íródik át. A szlovák Ďuďák (és nem Dudák, ami másik név) név ejtése Gyugyák, de , nekem nem világos, hogy a gy-ből hogyan lesz a dzs, azért egy ilyen átmenetet csak meg kellene magyarázni.
Logikusnak tűnik, ha a D - Gy - Dzs hang-változás-sorozat nyelvészetileg lehetséges. És akkor az eredeti a "Dudák" lenne? És szlovák környezetbe illeszkedik egy lengyel eredetű név? Persze szomszéd-népek...
A szlovák Dudák névből jön Dudák-Gyugyák-Dzsudzsák átmenettel. A szlovák "d" a magyarban rendre "gy"-re íródik át (Durcan-Gyurcsány, Durica-Gyurica, stb.).
Egyébként Dzsudzsák nyíregyházi, s az a környék 250 évvel ezelőtt gyakorlatilag színszlovák volt...
Tényleg, látom, hogy ezt én is kérdeztem 6 éve a 7582-ben a Dzsudzsa név apropóján, de úgy tűnik, hogy akkor végül nem lett megválaszolva. Hátha most sikerül megvilágosodnunk :)
Nagyon köszönöm a néveredeztetéseket! Irtó érdekesek, főleg összevetve az anyakönyvi kutatásaimmal.
Pl így már látom, hogy a Gembiczki (ahogyan a mai leszármazottak is viselik a nevet) itt alakult át Gömbiczkivé (talán a palócos nyelvezet miatt) aztán az 1800-as évek vége felé újra Gembiczki lett belőle.
Kicsit még érdekesebb a Kubala, amivel ebben a formájában csak a szorosan jelenkorban jelentkezik ez a forma. Előtte egész a 1900-as évek eleje-közepéig Gubala/Gubola formában találkozni.
A Glauber/Klauber is hasonlóan alakult itt ahogy a fentiek. kb az 1800-as évek vége felé szerepelnek már Klauber formában.
Szép napot! A Foci EB kapcsán jutott eszembe a Dzsudzsák név, többször is már megakadtam a furcsaságán és a különösségén. Van ötletek az eredetére? (kicsit hasonlít a Jumurdzsák-ra -Egri Csillagok)
"Úgy vélem, nem kell, hogy tényleges német név bújjon meg az előtagban. A zsidók családnévfelvétele nem természetes folyamat volt, így felvehettek „csinált” neveket is"
Oké, köszi, így akkor érthető. Azt hittem, hogy esetleg ez is létezhetett "echte" német névként, párhuzamosan a névfelvételkori kialakulással (mint a Kohn). De akkor ha jól értem, ebben az esetben ez a név csak a mesterséges névfelvétel során jelent meg arrafelé, még ha esetleg ki is alakulhatott volna szervesen is valahol a francia-német nyelvhatárok környékén.
Sziasztok ! Már rég foglalkoztam kutatással, de most szükségem volna annak az oldalnak a címére, ami az egyes német vezetéknevek előfordulásának területi eloszlását mutatja német nyelvterületen. (hamarjában nem találom, s nem emlékszem mivel keressem) Köszönöm.
(Ad Robinzon) > A "sohn" érthető, de melyik német utónév bújik meg a "Robin" komponensben? Valahogy nem ismerős ez a név.
Úgy vélem, nem kell, hogy tényleges német név bújjon meg az előtagban. A zsidók családnévfelvétele nem természetes folyamat volt, így felvehettek „csinált” neveket is, ahogy pl. ez a névmagyarosítás esetén is megtörtént. A lényeg a németes hangzás volt, a korabeli német tisztviselő azt más nem ellenőrizte, hogy ez ténylegesen létező név-e, ill. hogy etimológiailag korrekt-e.
Találtam [újra rátaláltam] egy oldalt a galíciai zsidó vezetéknevek felsorolásával: http://www.avotaynu.com/books/DJSGNames.htm. Innen kiemelendők a kapcsolódható nevek egymást keresztező variációs sorozatai:
(1a) Rabinsohn, Rabinson;
(2) *Raben-;
(3a) Robinsohn, Robinson, ill. (3b) Robinstein;
(4a) Robensohn, Robenson;
(5a) Rubinsohn, Rubinson, ill. (5b) Rubinstein;
(6b) Rubenstein.
Héber oldalról az (1) sorozatba nem nehéz belelátni a rabbi tisztségnevet, a (6)-ba pedig a Ruben személy- és törzsnevet. Az (5) viszont a rubin drágakőnevet, amely az (5b) alakban eufónikus indíttatású nevet képez, vö. hasonlóhoz a listán: Diamandstein, Goldstein, Safirstein.
Az u ~ o váltakozás még történeti német alapon is létezik, vö. Kohn ~ Kuhn < Konrad, nemhogy ilyen turbulens névgeneráláskor. Így az (5b)-ből előállhatott a (3b), majd ezek az (1), ill. a Bernsohn ~ Bernstein, Ebersohn ~ Eberstein, Wolfsohn ~ Wolfstein párok analógiájára -stein > -sohn végződéscserét kaphattak (vö. hasonlóhoz Goldstein ~ Goldsohn). Talán a (6b) és a (4a) is így kapcsolódik össze, de lehet, hogy a (4a) a (3) és a (6) kontaminációja.
A (3) sorozat alapjával azonos Robin név eredetileg francia személynév: az ott frank eredetű Robert személynév rövidülése az -in kicsinyítő képzővel. A normannok vitték át a brit szigetekre, ahol népszerű utónév lett, míg a francia területen az ilyen használata visszaszorult, viszont meglehetősen gyakori családnév lett. (Míg az angol nyelvterületen vezetéknévvé inkább -s, ill. -son apanévi végződéssel vált.)
Ez utóbbit azért írom, mert a francia névhasználat egyes német területekre is hatást gyakorolhatott, ezáltal közvetlenül vagy közvetve a zsidóságra, amely onnan települt a középkor folyamán keletre. Így [részben] akár megőrzött és újra felbukkant régiségnek is gondolhatjuk a (3) sorozatot, nemcsak másodlagosan kialakultnak.
Köszi. Igen, gyanítom, hogy galíciai beszármazásról lehet szó. Bár talán az sem kizárható, hogy néhány más német név mintáját követve a magyaros fonetikához idomult az írásmódja (pl. Vogel -> Fogel).
Német eredet esetén mi a név etimológiája? A "sohn" érthető, de melyik német utónév bújik meg a "Robin" komponensben? Valahogy nem ismerős ez a név.
Azt szeretném még hozzátenni, hogy a német etimológiájú családnevek magyar környezetben rendszerint megtartják az eredeti helyesírásukat, így a Robinsohn (Robinson) helyetti Robinzon – bárni is a név héttere – mindenképp felveti az (adott esetben szláv) közvetítés lehetőségét. Szerintem.
A feltételezésed kétség kívül benne van a pakliban. A német Kohn eredetileg nem zsidó név, hanem az „echte” Konrad személynév rövidült, köznapi formájából lett képzőtlen apanév. Úgy lett belőle zsidó családnév, hogy hangzásában egybeesett a zsidó [ha-]Kohen (méltóság-, tisztség-, származási) névvel, így amikor a zsidókat német vezetéknevek felvételére kötelezték, akkor sokan választották ezt mint „kompromisszumot”. A [feltételezett] zsidó Robinsohn-ban is megbújhat így a zsidó rabbi méltóságnév (nem közvetlenül, csak az egybecsengés okán).
De a jelenlegi németországi névtárakból ez hiányzani látszik, ezért elhessegettem magamtól ezt a vonalat, mert idő lett volna kikutatnom.
> Az említetted al-dunai cserkesz kapcsolat egy valós dolog? Korábban már olvastam, hogy Macedóniába kerültek cserkeszek csoportjai az Oszmán birodalmon belül, de a Dunához is?
> A Klukon név -on képzője milyen szláv nyelvekben fordul még elő?
Ha ritka is, szerintem nincs olyan, amelyikbe ne fordulna elő az -on névképző, vagy annak gyakoribb lágyított -oň (-oń) változata*. De a kérdés nem is ez, hanem inkább az, hogy mely szláv nyelvekben lesznek képző nélküli apanevek családnévvé. Ez utóbbi pl. gyöngíti a szerb és horvát eredet vélelmét, mert ott inkább képzővel Klukonić alakot várnánk, a bulgár és a keleti szláv nyelvek esetén pedig Klukonov-ot. Ezért a nagy számok törvénye leginkább csak a nyugati szláv nyelvek (ill. esetleg a velük érintkező keleti szláv sáv) mellett szól.
A másik jelentős kérdés, hogy a név -on előtti töve magyarázható-e egy adott szláv nyelvből, ill. ha nem is, akkor ennek a [fiktív] tőnek vannak-e más képzővel alkotott névszármazékai.
* Mivel a szó végén történelmileg a magyarban nincs -n : -ny kontraszt, így a magyarba kerülve az eredetileg lágy -ny-re végződő szláv nevek végmássalhangzója -n-né keményedhet és viszont.
> Nem hagyom annyiban:) / Vidák volt ő, sőt az édesapja is.
Hát sok van, mi csodálatos… Kíváncsi lennék a keresztlevelére is, hogy abban mi áll. Mert azért, tudtommal a katolikus gyakorlat az utóbbi időkig ragaszkodott ahhoz, hogy a keresztségben adott név (azaz a keresztnév) a Martyrologium Romanumban szerepeljen (http://www.liturgialatina.org/martyrologium/00.htm). Ezért is fontos megkülönböztetni az „utónevet” (avagy „személynevet”), amelyet a környezet, illetve a polgári anyakönyvezés ad, a „keresztnévtől”, amelyet pedig valamely keresztyén egyház.
Buzsák [közép-]délszláv falu, és feltúrtam néhány ilyen utónévkönyvet, és a magyarországi hivatalos kisebbségi névjegyzék szerb részében adható személynévként megtaláltam a Видак (Vidak) nevet. (NB. A horvát részében nem, és más névjegyzékben sem találom [még szerbben sem], gondolom, mert olyan ritka.)
A XIX. sz.-i romantika nálunk is feltámasztott olyan régi utóneveket, amelyek régen egyelemű személynévként használatosak voltak, de – többek közt a keresztyén névhasználat nyomására – évszázadokra kivesztek az utónévkénti használatból. Paradox módon ezek ezt az időszakot családnévként élhették túl. Ez történhetett a szerb (+ nyelvjárási horvát?) Vidak-kal is, de ezt megírtam a hivatkozott 11349-es hozzászólásomban: „A kicsinyítő képzők rendszere talán a szerb-horvátban a legkiterjedtebb, így megvan az -ak képző is. Ebben az esetben ez a Vid ’Vitus’ egyházi névhez járult.”
Szóval a Vidák kb. olyan mint a magyar Benke, amely a Benedek egyházi név -ő kicsinyítő képzős származéka. Régen (és még tán mai is) ez is volt köznapi használatban, de ilyenformán az egyház nem adta keresztnévként, mert annak formája a Benedek volt. A korai adóösszeírásokban stb. megjelenhetett ugyan a Benke forma, de az egyházi anyakönyvben Benedictus volt írva. A köznapilag Benke-nek nevezett személy leszármazottai ezt megkaphatták megkülönböztető névként (pl. a „Benke Pista” = az a Pista nevű személy, akinek az apját/felmenőjét Benke-nek hívták), majd ez a generációk között már mint családnév öröklődhetett. A XIX-XX. XXI. sz.-ban pedig a polgári anyakönyvezésben utónévként feltámasztották, így már néhány évszázad kihagyásával ismét megjelenhetett az iratokon mint személynév.
"Oroszországban (Ukrajnában) meglepően sok előfordulását találom"
Ezzel szöget ütöttél a fejembe. Azt hiszem, van olyan etimológiai magyarázat -- méghozzá az orrunk előtt --, amely választ ad a nagy arányú keleti előfordulásra és a magyarországi jelenlétre egyaránt. És az nem Albionban keresendő.
Szerintem a név eredetije a német alakú Robinsohn. Nem mellesleg az összes híresebb viselője zsidó. Ez azért megmagyarázza a név széles földrajzi elterjedtségét. Az etimológia szabatos levezetését nem vállalom, de gyanítom, hogy talán a rabbi szó német megfelelője lehet a szótő, vagy legalábbis valami köze van a névhez.
A Vahin esetén nem gondoltam, hogy a hindu vonalat is kikutatod, csak megemlítettem, mert azt hozta elsőnek a Google :-)
A Zsohár névről nekem is eszembe jutott Dzsohar Dudajev. Az említetted al-dunai cserkesz kapcsolat egy valós dolog? Korábban már olvastam, hogy Macedóniába kerültek cserkeszek csoportjai az Oszmán birodalmon belül, de a Dunához is?
A Klukon név -on képzője milyen szláv nyelvekben fordul még elő?
Mudriczki: Nyilvánvalóan szláv családnév, de a hozzá tartozó cseh-szlovák Mudrický ~ Múdrický ~ Moudrický ~ Moudřický névalakra egy találatot sem ad a Google. Ritkásan akad orosz Мудрицкий (Mudrickij), viszont meggyőző számú ukrán Мудрицький (Mudrickij) található Elviekben lehet ez egy Mudrice alakú településnévhez képzett lakosnév, de ilyet nem találtam.
Így arra lehet gondolni, hogy a névben az északi szláv -с[ь]кий (-ц[ь]кий) ~ -ský (-cký) képző másodlagos apanévképzői szerepben áll a Мудрик ~ Mudrík ~Múdrik ~ Moudřík alapszemélynévhez járulva: tehát az utóbbi nevű leszármazottait jelöli. Az alapszemélynév az orosz мудрый (mudrij), ukrán мудрий (mudrij), szlovák múdry, cseh moudrý ’okos, bölcs, nagy tudású és tapasztalatú’ melléknévhez képzett jellemnév.
Szóval elsősorban ukrán eredetre gondolhatunk, ugyanakkor az adatolhatatlanság ellenére lehetséges, hogy a név szlovák alapon is kialakult, de csak magyar területen maradt meg.
Szedunka: Ez is keleti szláv névnek tűnik (Седунка), az orosz седой (szedoj) ’ősz (hajszínű)’ melléknévhez járult az -ун (-un) személynévképző és a -ка (-ka) nőneműsítő képző: tehát alapvetően egy ősz hajú nőt jelölhetett, akinek a leszármazottai anyanévként kapták meg ezt a megkülönböztető nevet. — Orosz nyelvjárásokban a седунка ’(világos tollazatú) tyúk’ jelentésű közszó is, és esetleg ez is lehet a név alapja (ilyet tenyésztő paraszt, esetleg ezzel a nyelvjárási szóval élő ember). Folyónév és külterületi helynév is akad ilyen orosz területen, de képző nélkül ezekből vezetéknév kialakulása nem várható.
Szókup (Szókub): A Radixindex.com Szoukup, Szoukoup, ill. Szukup, Szukupp alakban is adatolja. Az első szótagi ó-s, ou-s formákhoz a cseh Soukup családnév illik, az u-shoz pedig a szlovák megfelelője, a Súkup. Ez közszói eredetű: cseh soukup, szlovák súkup ’együttes, kölcsönös adásvétel’: ilyenben résztvevőt jelölő ragadványnév lehet. — A b végű alak hiperkorrekció eredménye lehet, ui. a cseh és szlovák szavak szó végi mássalhangzója zöngétlenedik, így a Soukup és a *Soukub írásformák izolált ejtése azonos.
Festbaum: Ritka német vezetéknév, amelynek a közszói jelentése ’ünnep alkalmából állított és feldíszített pózna; májusfa’ [vö. német Fest ’ünnep(ség), ünnepnap’ és Baum ’(élő) fa; rúd, gerenda, pózna’]. Szlovákiában a jelenkorban három előfordulása van Szencen (Senec, németül Wartberg), Hizéren (Chyzerovce, németül Hiserowitz / Hiperwitz, ma Aranyosmarót / Zlaté Moravce része) és Léván (Levice, németül Lewenz) bízvást az ott élő németséghez kötődve.
Friedel, Friedl: Német képzőtlen apanévi eredetű családnév. Az alapja az azonos személynév, amely a német Friedrich ’Frigyes’ személynév Fried(e) rövidülésének -(e)l kicsinyítő képzős származéka. A két névalak azonos, csak az előbbi a köznémet, az utóbbi a bajor írásmódot követi. A mai Szlovákia területéről származva is az ottani németséghez köthető.
Gembiczki: Vö. szlovák Gembický családnév, amely elsősorban a Rimaszombati járásban (Zeherje / Zacharovce, Rimaszombat / Rimavská Sobota, Balogpádár / Padarovce településeken) koncentrálódik. Ez a lengyel Gębicki vezetéknév szlovákosodásának tűnik.
Ez utóbbi egy lengyel Gębice településnévhez képzett, az onnan történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra, esetleg az ottani birtokra utaló szláv lakosnév. A településnév egy Gęba nevű személy által telepített, birtokolt vagy jórészt az ő leszármazottai által lakott községet jelöl. A személynév mögött a lengyel gęba ’száj, pofa’ közszó áll. A közszónak van ’jól tartott, jól táplált ember / állat’ jelentése is, ugyanakkor a gębacz származéka ’nagy szájú: vastag ajkú, széles szájú; sokat és hangosan beszélő, szájaskodó ember’ értelmű, amelyek megvilágítják a névadás motivációját.
A lengyel szó gamba és gemba ’ajak; (többesz számban) száj’ jelentésben bekerült a szlovákba is, az azonos eredetű, de szabályos hangfejlődés mutató szlovák huba ’száj, pofa’ szinonimájaként. Ennek régi gembička kicsinyített formája akár lehetőséget adna a név szlovák eredeztetésére is (ahol a -ský / -cký toldalék apanévképzői szerepű lenne), de ezt inkább nem tartom valószínűnek.
A Gömbiczki névváltozat a gömb szó által befolyásolt magyar népetimológiás alakulat lehet.
Gotyár: A ma Nagyrépényen (Veľké Ripňany) és Alsócsitáron (Štitáre) kimutatható szlovák Gaťár vezetéknévvel vélem összetartozónak. Formailag ez lehetne a szlovák gate ’gatya’ szó -ár foglalkozásnév-képzős származéka, de azt hiszem, ilyen önálló foglalkozás nem volt. Ezért esetleg a morva-szlovák gaťaľa ’vászongatyában járó férfi’ szó helyi, nem szótárazott változatáról lehet szó. Az -ár képző ui. néha tulajdonságneveket is alkot, mint pl. halenka ’rövid szűr(mellény), szűrkankó’ > halenkár ’szűrben járó férfi’. — Emellett talán a német Gotthar(d)t személynév népetimológiával szlovákosodott változatáról is szó lehet.
Gubala, Gubola, Kubala: Ezek közül a Kubala tűnik az eredetinek, amely szlovák, lengyel és cseh névként is ismert. A szláv Jakub ’Jakab’ egyházi személynév Kub (-a, -o) csonkolásáról van szó, amelyhez a szláv -ala (-aľa, -ała) kicsinyítő képző járult. Mint ilyen, a felmenő személynevéből képzőtlen apanévként lett a leszármazottak megkülönböztető neve, majd családneve. — A szó eleji k > g zöngülésért már a német vagy a magyar környezet lehet a felelős.
Johanyák: A szlovák névtár Rimaszombatról (Rimavská Sobota) adatol egy Johaniaková asszonynevet, amely mögött a kérdezett névnek megfeleltethető szlovák Johaniak családnév áll. Van viszont több Juhaňák (főként Kassa / Košice, Garamszentkereszt / Žiar nad Hronom környékén), amely név idevonható. A latin Jo(h)annes ’János’ egyházi név származékáról van szó, vélhetően a német Johann forma közvetítésével, amely a szlovák -ák nagyító-rosszalló képzővel alakult.
Kinczel: Vö. német Kinzel ~ Kintzel vezetéknév, amely a német Künzel ~ Küntzel név délnémet, ajakkerekítését vesztett változata (hasonlóhoz vö. Müller ’molnár’ > Miller). Ez utóbbi eredetileg személynév, a családnévként is fennmaradt német Kun(t)z(e) (> magyar Kuncze) ~ Kün(t)z(e) ~ Kin(t)z(e) személynév -(e)l kicsinyítő képzős alakja. E rövidebb forma pedig a német Konrad ’Konrád’ személynév -(t)z kicsinyítő képzővel továbbképzett rövidülése.
Klauber: Német foglalkozásnév a német klauben ’gyűjtöget, begyűjt; felszed(eget), csipeget’, amelyet a bányászatban, földművelésben stb. ilyen tevékenységet végzők kaphattak.
Glauber: Német családnév. — 1. A Klauber név frank változata. — 2. A középfelnémet glau ’megfontolt, körültekintő, gondos, óvatos’ melléknév erős ragozású alakjából lett jellemnév.
Délnémet környezetben a k-s és a g-s alakok egymásba alakulhatnak, így az adott esetben a Klauber ~ Glauber névalak elsősége csak családkutatással tisztázható.
Kluszti: A RadixIndex.com Kassáról (Košice) adatolja, az -ig végű alakot azonban Chlustig formában Csornáról. Német etimológiát nem találtam hozzá (az Chl- kezdetűhöz nehéz is lenne), ezért úgy vélem, szláv eredetű névről van szó, és forrásul a szlovák Chlustík családnevet vélelmezem, amely ma ritka név, de Érsekújvár (Nové Zámky) környékén koncentrálódik. Etimológiája vélhetően a chľus(t)nuť ’kiloccsan(t)’ igére vezethető vissza, amelynek töve a chľus(t) a víz, ill. a csapódó tenyér hangját utánzó, ’loccs!; püff! csatt!’ értelmű indulatszó. Ez az ilyen szerepel is ellátó -ík kicsinyítő képzővel lett előbb személynév, majd onnan képzőtlen apanévként családnév. — A név a német lustig ’vidám, jókedvű’ melléknév belehallásával alakulhatott -g végűvé, majd ez vélhetően magyar ajkon kiesett, mivel ez az -ig végződés a németben [iç] ejtésű, azaz a magyar fülnek olyan, mintha -ih lenne a szó végén: ahol a h a magyarban rendesen nem hallik.
Regász: A RadixIndex.com is elsősorban onnan adatolja, ahol a név mai is kimutatható Szlovákiában Regás alakban: Újlótról (Veľké Lovce). Ez a szlovák-magyar nyelvi határra esett, de a név maga nyilvánvalóan se nem szlovák, se nem magyar. Egyenlőre nem jártam még teljesen körül a kérdést, de egyelőre úgy vélem, talán a görög Ρήγας (ógörög Régasz, újgörög Rígasz) vezetéknév klasszicizáló kiejtése állhat mögötte. Ezt talán érősíti, hogy a Rigász névalak is adatolható a történelmi Magyarország területéről.
A görög név azonos az újgörög ρήγας ’király’ közszóval, amely a mai nyelvben már jobbára csak a megfelelő játéklapot jelenti. Mint név, a többiek szemében királyként öltözködő, viselkedő személyt jelölhetett, illetve olyat, aki király alatt szolgál, vagy kapcsolatot tart olyan országbelivel, ahol király az uralkodó s í. t.
Harrach: Osztrák-cseh főúri családnév, amely először a XIII. sz.-ból adatolható a latin de Horach alakban mint birtoknév. A név Harrach alakja németesedett forma (von Harrach), amely a csehbe is átkerült (z Harrachu nemesi „utó-” névként).
A névadó település ma már nem létezik, a dél-csehországi, Šumava hegységbeli Rožmitál (németül Rosenthal) mai területére esett, és neve az idők során Hora alakban stabilizálódott a korábbi Horachy, Harachy formákról. Ezek utóbbiak mögött vélhetően a cseh horák ’hegylakó’ szó helynévi értelmű többes száma állhat, vö. még cseh hora ’hegy’.
Harag: Nem találtam rá irodalmi adatot, de szerintem ez a magyar családnév megegyezik a magyar harag ’bosszús indulat’ közszóval. Kálmán Béla és Kázmér Miklós is említi a hasonló Haragos vezetéknevet mint ’mérges, dühös, hirtelen haragú’ személyre utaló jellemnevet. Nem jellemző, hogy az ilyen belső tulajdonságra utaló nevek az elvont főnevekből keletkezzenek és nem a melléknévi alakjukból, de Kálmán azért említ olyan régi egyelemű személyneveket, mint a Nyugalom, Bosszú, Tanács stb., és legalábbis az utolsóból családnév is lett. Így feltételezhető, hogy ez a Harag esetén is megtörténhetett.
Egy másik lehetőség, hogy esetleg a Harang vezetéknév alkalmi módosulata is lehetne. Ez utóbbi ’harangöntő’ vagy ’harangozó’ értelmű foglalkozásnév.
> a Vahin […] viszont állítólag hindu [személy]név
Mint ilyen, a वहीं (Vahín) Síva ezer neve közül az egyik, és teofórikusan kapják (nem túl gyakori) személynévként Sívát tisztelő hindu családok gyermekei. Női párja a वाहिनी (Váhiní). Bár a वहीं (vahín) a modern hindiben ’ugyanott’ értelmű közszó, a nevet a szanszkrit वहिन् (vahín) ’hord(oz)ó, viselő, bíró stb.’ igenévre vezetik vissza, minthogy Síva lenne az, aki a hordozza a világot. Ugyanez a szó a szanszkritban ’ökör’ és ’kocsi’ értelmű is volt, mivel az előbbi a jármot, az utóbbi az utasait hordozta.
Az ukrán-belorusz Вахин (Vahin) családnévvel az egybeesés véletlen.
Klukon: A jelenkorban Magyarországon kívül Szlovákiában, főként Ipolyságon (Šahy) fordul elő a Klukon családnév. Ennek hangalakja (a kezdő mássalhangzó-torlódás miatt) nyilvánvalóan nem magyar, így adódik, hogy szlovák eredetű.
Ennek megfelelően az alábbi etimológia állítható fel. A név a szláv -on kicsinyítő képzővel keletkezet a (szintén családnevet is adó) szlovák Kluka alap-személynévből, és mint képzőtlen apanév lett vezetéknévvé. Az alapszemélynév elsősorban a szlovák kľuka (nyugatszlovák kluka) közszóhoz köthető, amelynek jelentése ’fogantyú, fogó, nyél; forgattyú, hajtókar; kilincs’, régen ezek mellett ’horog; körbejárás, megkerülés, kanyarodás’ is. A szó további jelentésspektrumához l. az alábbi származékait: kľukatý ’tekervényes, girbegurba, zegzugos’, régi klukonosek ’görbe orrú személy’, morva-szlovák kľukaňa ’görbe szarvú tehén’. Így elsősorban arra gondolhatunk, hogy görbe tartású, görbe orrú, görbe járású, esetleg görbe jellemű személy ragadványneve lehetett.
Bernolák szótárában ezen kívül található egy további szlovák kluk szó az alábbi jelentésekkel: 1. ’legény, ifjú, fiatalember’, 2. ’huncut, kópé’, 3. ’akasztófavirág, csirkefogó, gazember’, 4. ’nyíl’. Bár ő ezt bohemizmusnak minősíti, de talán ez is szolgálhatott a név alapjául.
Vahin: Ilyenformán ez valóban az Oroszországban leggyakoribb Вагин (Vagin) családnév ukrán vagy belorusz formájának tűnik. A családnév maga a Вага (orosz: Vaga; ukrán, belorusz: Vaha) személynévhez -ин (-in) birtokos melléknévképzővel alkotott apanév, azaz az ilyen nevű felmenő leszármazottait jelöli.
A Вага (Vaga,Vaha) alapnév köznévi eredetű: vö. orosz вага (vaga) ’mérleg, mázsa; emelőrúd; hámfa; (eredetileg) súly’ tájszó, illetve ukrán és belorusz megfelelője. A név egyrészt jelölhet olyan személyt, akinek ez munkaeszköze, ill. aki fizikailag vagy átvitt értelemben ’súlyos’.
Orosz névtani oldalak azt is említik, hogy az alapszónak egyes északorosz nyelvjárásokban van átvitt jelentése: ’paraszt, fajankó, faragatlan ember’, másutt ’durva, lusta ember’, ill. ’kópé, tréfacsináló’: belső tulajdonságra utaló ragadványnévként ezek is szolgálhattak kiindulásul.
A harmadik lehetőség, hogy a ritka, görög eredetű Евагрий (Evagrij) egyházi személynév a köznapi használatban Ваг- (Vag-) tőalakra csonkolódott, és ehhez hozzájárulhatott a kicsinyítő szerepű -a végződés.
Negyedjére azt is olvastam valahol, hogy a Вага (Vaga) folyónév is szolgálhatott kiindulásul. Ebben azonban a magam részéről nem hiszek, mert képzőtlenül ilyen módon szláv nyelvben nem alakul lakosnév.
Ötödjére: a Waga lengyel-litván címer (azaz nemzetség) és család, amelynek etimológiájaként a fenti első lehetőséget említik, mivel a mögöttes közszó minden szláv nyelvben megtalálható. Így esetleg lengyel (litván) területről is érkezhetett orosz vidékre a névadó felmenő.
Zsohár: Elsőbben nekem Dzsohar Dudajev (ill. Dzsohar Carnajev) személyneve jutott eszembe. Ez elsősorban a Kaukázus vidékén divatos, és az arab közvetítésű perzsa گوهر (góhär) ’drágakő, ékszer, (igaz)gyöngy; lényeg, eszencia’ szóból alakult. Az átadó arab جوهر (dzsauhar, nyelvjárási dzsóhar) szó változata volt egyébként a Nílus gyöngye c. film címszereplőjének neve (al-Dzsauhara ’a gyöngy’). — Ettől vezéreltetve azt kezdtem keresni, hogy nem valami al-dunai cserkesz kapcsolat áll-e fönt.
Aztán megnéztem a név magyarországi elterjedését a RadixIndex.com-on, és a fenti elképzelést azonnal el is vetettem. A név ugyanis a dél-nyugati megyékben (Vas, Zala) koncentrálódik, ahol a nyugati délszláv lakossággal kell számolni, nem kelet-balkánival.
Ennek megfelelően a Žohar ['ʒôxa:r] családnév Horvátországban előfordul (ma leginkább Sziszek-Moslavina megyében, Zágráb, ill. Križevci/Kőrös környékén). A horvát súgóm szerint közszói eredetű, vö. szerb-horvát žohar ’csótány, svábbogár’.
A szerb-horvát žohar közszó a jiddish shokher ~ shohkor ’fekete (hajszín, szőrszín), sötét (arcszín)’ szó átvétele, amely az azonos jelentésű héber שָׁחוֹר (šāḫôr) szóra megy vissza. Így fennáll a lehetőség, hogy az eredeti névadás nem feltétlenül csak a kevéssé kedvelt rovarra utalhat, hanem fekete hajszínre, sötét arcbőrre stb. is.
Ui. A magyar sóher ’szegény, pénztelen; fösvény’ szó egyik lehetséges etimológiája is az előbb említett jiddis színnév (’fekete’ → ’leégett’ → ’pénztelen’).
Köszönöm a válaszokat. Igen érdekes némelyik. Bátorkodom tovább kérdezni az itteni üveggyár miatt beköltözött családok neveiről (többnyire mai szlovák területről jöttek): Fesztbaum, Friedl (vagy Friedel), Gembiczki (régebben Gömbiczki), Gotyár, Gubala (más írásmódban Gubola ill. láttam már Kubala alakban is), Johanyák, Kinczel, Klauber (régebben Glauber), Kluszti (láttam már Klusztig alakban is írva), Mudriczki, Szedunka, Szókup (régebben Szókub)
Az angol wikipédia szerint a Robinson kimondottan angliai eredetű név. A Robin a Robert becéző formája.
Az Egyesült Királyságban a 15. leggyakoribb keresztnév. Az USÁ-ban az 1990-es népszámlálás szerint a 20. leggyakoribb név volt, az akkori lakosság 0,23%-a viselte a nevet, ami durván 600 ezer embert tesz ki.
A sok Robinson közül valakik valamikor Magyarországra is elszármazhattak.
A Robinzon családnév érdekelne. Nem annyira a szigorúan vett jelentése, hiszen az egyértelmű, hanem inkább az, hogy vajon le lehet-e szűkíteni valamilyen etnikumra, földrajzi területre. (Kizárólag Albion jöhet számításba? Esetleg valamiféle elzászi családnév? Ír?)
Gondolom, hogy a z betűs írásmód már egy XX. századi elmagyarosodás eredménye, mert ahhoz képest, hogy nem magyar név, elég sok Robinsont ad ki a FamilySearch. Robinzont viszont egyet sem.
(A források leginkább a két háború közt egy Debrecenhez és egy Lentihez köthető Robinzon Gyuláról írnak, és egy TF-re járó, majd a Közgázon tanító Gyuláról a háború után -- talán ugyanaz a 3 személy --, de pl. egy Gyuláné '70-ben még Miskolcon tanított. Illetve volt még egy szintén Debrecenhez köthető Robinzon Fanny a két háború között, és egy Robinzon Hermanné Siófokon, szintén ekkor.)
Az lenne a kérdésem, hogy a "Harag" vezetéknév honnan ered pontosan? Csak mert a párom ezt a vezetéknevet viseli, s ahogy megfigyeltem, nem túl gyakori vezetéknévről van szó, de lehet hogy tévedek. Kérem segítsen valaki.
A Vahin nevet egy lépcsőházban láttam az ajtóra kiírva, elképzelhető, hogy keleti betelepülőről van szó, merthogy a Google semmilyen magyar keresztnévvel kombinálva semmit nem dob ki, viszont állítólag hindu keresztnév. Ugyanakkor találtam egy ukrajnai lakhellyel (Cherkasy) rendelkező Viacheslav Vahin grafikust, és innen a szomszédból már könnyen átszármazhatott a név. Persze lehet, hogy egyenesen Ukrajnából érkezett a Bp. IX. kerületi Vahin.
Laksz: > Bár a jelentése egyértelmű: a lakik ige 1. szám 2. személye, de talán mégis más az etimológiája
A személyragozott igealakokból csak igen speciális körülmények közt lesz családnév. Ilyenek elsősorban a szavajárási nevek és a mondatnevek. A Laksz esetén ezek nem jöhetnek számításba, hiszen ez a szóalak nem értékelhető sem jellegzetes szójárásként, sem sajátos szokást vagy jellegzetességet leíró kijelentésként.
Ellenben ismert a német Lachs ’lazac’ jelentésű közszó, amely német családnevet is adott (vö. No.). E név magyaros ejtését fonetikusan leírva éppen a Laksz alakot kapjuk.
Fonetikailag hasonló további német vezetéknevek: Dachs (’borz’), Fuchs (’róka’), Luchs (’hiúz’), Ochs (Ochse ’ökör). Valamint még Sachs (’szász’), Wachs (’viasz’).
> Talán ők tudják és családi történetekben fent maradhatott a családi néveredet...
Mivel te már eljutottál a XVII. sz.-ig, valószínűleg neked van a legvilágosabb képed erről. Én úgy vélem, a családokban (leszámítva az írásos hagyományokkal rendelkező nemes famíliákat) csak az utolsó egy-három generáció emlékei maradnak meg, és azok is egyre inkább mitologizálódnak (azaz a valóságot egyre inkább felülírja benne az utóbb kialakult családi önképből következő – gyakran téves – interpretáció). Ezt a saját családom példáján keresztül is mondom.
Az általam megtalált és bescannelt születési anyakönyveken az általam ismert Palaszkó- magyaros formáját találtam leggyakrabban. Az egyéb lehetséges eltérésekre is rákerestem ,mert azt gondoltam, hogy a papok által vezetett anyakönyvekben csak hallomás alapján beírt nevekben sok lehet a tévedés. Ezért is tervezem, hogy a jelenleg élő leszármazottakkal felveszem a kapcsolatot. Talán ők tudják és családi történetekben fent maradhatott a családi néveredet...
Palaszkó: Vannak hasonló lengyel vezetéknevek, de azok a Palaszkó névnek nem forrásai, csak rokonai lehetnek. És akadnak köztük „hamis barátok” is, ezek közül kiemelném a Pałaszko* nevet. Fontos, hogy a lengyel sz kettős betű /s/ hangot jelöl, így az írásbeli azonosság nem jelent egyezést, sőt. A magyarban Palaszkó alakú nevet a lengyelben Palasko vagy Pałasko alakban kellene keresnünk (ilyet nem találtam). Illetve fordítva: a lengyel Pałaszko név a magyarban Palaskó alakban honosodna.
A kérdezett nevet én a szlovák Palacko vezetéknév magyarosodásának vélem. Ezt kihangsúlyozza, hogy ez a szlovák forma még ma is kimutatható a családtörténetben említett Gočovo (Gócs) településen. A /ck/ és az /szk/ hangkapcsolatok a magyarban könnyen átalakulhatnak egymásba.
Maga az etimológia problematikus. Úgy vélem, leginkább a szlovák palác (lengyel pałac) ’palota’ szó személynévképzői funkciójú -ko kicsinyítő (esetleg -sko nagyító) képzős származéka lehet. A második á megrövidülése talán a szomszédos szepesi szlovák nyelvjárások hatását mutatja. Bár ha az „oláh” (valójában vlach / valach) telepítők nyelvi sajátosságai a névadás koráig eltartottak, akkor az ezzel együtt járó keleti szláv, (kárpát-) ukrán fonetikát is beleláthatjuk ebbe a változásba.
A Palacko név ritka és egy centrumúnak tűnik, így vélhetően helyben (Gócson vagy a környékén) alakult ki. A motiváció talán az lehetett, hogy az elnevezett a földesúri kúriában („palotában”) dolgozott. Esetleg a saját házának volt olyan jellegzetessége (díszítés stb.), amely miatt azt a környezet palotának nevezte.
Vannak hasonló szlovák nevek, amelyek már lengyel megfelelőkkel is bírnak. Ezek közül lehet, hogy a gyakoribb szlovák Palacka esetén felvethető, hogy a kérdezett név ebből származik -ka > -ko képzőcserével. (Az ennek megfelelő lengyel Pałacka, Palacka gyakorisági alapon szlovák vagy morva-szlovák eredetűnek tűnik.)
* A lengyel Pałaszko nevet a magyar eredetű lengyel pałasz ’pallos’ szó személynévképzői funkciójú -ko kicsinyítő képzős származékának tartják.
> A legidősebb viszont 1666- ban született Alsóradosban (Radosovce) amiről fogalmam sincs , de érzésre inkább Palóc terület lehetett, mint ahogyan a Gömöri vidék is régen- a betelepített oláhok előtt -az volt állítólag.
A XVII. sz.-i etnikai viszonyokat nem ismerem, de a település első említése 1216-ból való Radichow alakban, amely szláv név, és így akkori ottani szláv etnikumra mutat.
Pogonyi: Ahogy Kaspar Herrenberger már jelezte, -i képzős magyar lakosnév, amely az elsőnek elnevezett Pogony nevű településről történt elszármazására, az oda való kapcsolatára, esetleg az ottani birtokára utal. A névadó település lehet az említett Nógrád megyei Szilaspogony, vagy az az ettől nem messze lévő Gömör megyei volt település, amely Pogony(i)puszta néven ma Serényfalva (korábban pedig Bánréve) része.
Ui. Kiss Lajos szerint a Pogony településnévnek ha van is kapcsolata a magyar pagony ’fiatal, ritkás erdő’ szóval, akkor is inkább közvetett. A közszó ui. a magyarban írásban csak a XVIII. sz.-ban mutatható ki, így az ilyen helynevek inkább szláv névadásból származhatnak az ottani a szláv pogonъ ’hajtás, űzés’ szóból (amelyet a magyar pagony eredetének tartanak az 1803-ban adatolható magyar págony ’vadászok és hajtók által körülkerített terület’ köztes jelentésen keresztül).
Schiessler, Schüssler, Schießler, Schüßler: Kaspar Herrenberger a második körben végül is megadta a megoldást. A német Schüssel ’tál’ szó foglalkozásnévi származéka, azaz a magyar Tálas családnév értelmi egyenértékűje. A Duden szerint olyan finom-faesztergályosról van szó, aki elsősorban fatálakat, facsészéket készített. A magyar Tálas esetén a cseréptálat készítő ’fazekas’ foglalkozást is említik, és ezt a német név esetén sem lehet kizárni.
Az ü > ie változás, azaz az Entründung, a magánhangzó ajakkerekítésének elvesztése nyelvjárási jelenség, amely a délnémet területen (is) ismert.
Ui. A Schüssel szó a korábban említett Koch-hal egy rétegbe tartozik, ez is a kolostorokból kisugárzó étkezési kultúra miatt a középkori latinból származik, az eredete a latin scutula, scutella ’lapos tál, csésze, hosszúkás négyszög alakú tál’ szóra megy vissza, amely az azonos jelentésű latin scutra kicsinyítő képzős származéka.
Szilárdi: Én is úgy látom, hogy a Sziládi név íráshibás alakja lehet, megengedve, hogy a szervetlen r esetleg egyesek kiejtésében is megjelent. Ilyen szervetlen r alkalomszerűen betoldódhat (bár leginkább /s/ előtt, vö. német Fasching > farsang).
A Sziládi a Nyitra megyei Szilád (Siladice) községre utaló -i képzős magyar lakosnév, amely az elnevezett onnan történt elszármazására, az oda való kapcsolatokra, esetleg az ottani birtokra utalt.
Az a lehetőség is fennáll, hogy olyan magyar nyelvjárási környezetben, ahol az i hang előtti d ~ t meglágyul, a Sziládi alak a Szilágyi név hiperkorrekt formája is lehet. Így a név elviekben valamely Szilágy (pl. Szilágy, Baranya m.; Püspökszilágy, Pest m.)
Ui. Szilád és Szilágy nevét a magyar etimológiai irodalom a szil ’Ulmus spp’ fanév származékának tartja ’szilben gazdag hely’ jelentéssel. Mindenesetre a nyitrai Szilád esetén a szlovák alak korábban jelentkezik (1113: Saladizc), mint a magyar (1324: Zyli, 1393: Zylad), így lehet, hogy itt korai magyar népetimológiáról van szó.
Szilárdi: Én is úgy látom, hogy a Sziládi név íráshibás alakja lehet, megengedve, hogy a szervetlen r esetleg egyesek kiejtésében is megjelent. Ilyen szervetlen r alkalomszerűen betoldódhat (bár leginkább /s/ előtt, vö. német Fasching > farsang).
A Sziládi a Nyitra megyei Szilád (Siladice) községre utaló -i képzős magyar lakosnév, amely az elnevezett onnan történt elszármazására, az oda való kapcsolatokra, esetleg az ottani birtokra utalt.
Az a lehetőség is fennáll, hogy olyan magyar nyelvjárási környezetben, ahol az i hang előtti d ~ t meglágyul, a Sziládi alak a Szilágyi név hiperkorrekt formája is lehet. Így a név elviekben valamely Szilágy (pl. Szilágy, Baranya m.; Püspökszilágy, Pest m.)
Ui. Szilád és Szilágy nevét a magyar etimológiai irodalom a szil ’Ulmus spp’ fanév származékának tartja ’szilben gazdag hely’ jelentéssel. Mindenesetre a nyitrai Szilád esetén a szlovák alak korábban jelentkezik (1113: Saladizc), mint a magyar (1324: Zyli, 1393: Zylad), így lehet, hogy itt korai magyar népetimológiáról van szó.
Az üknagyapám 1855-ben született Gócsfauban ( Gocovo ) ami a wiki szerint inkább Oláh település volt akkoriban. Az Ő apja 1819- ben Sajórédén (Rejdová) született ami szintúgy Oláh település volt. Az Ő szülei is ott születettek 3 generációval korábban 1789 és 1766 , 1709. A legidősebb viszont 1666- ban született Alsóradosban (Radosovce) amiről fogalmam sincs , de érzésre inkább Palóc terület lehetett, mint ahogyan a Gömöri vidék is régen- a betelepített oláhok előtt -az volt állítólag.
Lehet, hogy tévedek, de szerintem ez nem oláh név és nem is palóc. Minden esetre az időutazás folytatásához jó lenne ha kiderülne miért ennyire ritka név ez erre felé. Minek az elhallása lehet és hol az "Őshaza".
Köszönöm az infót ! Ezt nem tudtam. A dolog csak onnan jött, hogy egyszer egy Lengyel kollégával beszélgetve azt állította, hogy szerinte ez feléjük gyakori vezeték név... És hogy valami köze lehet a " palloshoz " szerinte. Ezzel nem tudtam vitatkozni szóval elhittem neki. Pusztán ezért gondoltam.
Bár a neved eredetét nem tudom megfejteni, és szerintem nem is különösebben lengyeles, de azt hadd jegyezzem meg, hogy a mai Lengyelország déli része (pl. Krakkó) a Monarchiához tartozott, azaz szép számmal éltek a Monarchián belül is lengyelek.
A Wiki szerint igen: Szilaspogony Nógrád vármegyében, a salgótarjáni járásban.
1954-ig egyszerűen Pogony volt a neve.
A Pogonyi név e szerint helynévi eredetű lehet, Pogony falu neve után.
Esetleg a Pogony falunév összefüggésben lehet a magyarban talán szláv eredetű pagony szóval, amelynek jelentése kb. fiatal, ritka erdő.
Vesd össze a Százholdas pagonnyal a Micimackó c. mesében :-)
A Szókincshálóról:
pagony‘fiatal, ritkás erdő’.
Bizonytalan eredetű szó. A szerb-horvát, szlovén pogon (‘hajtóvadászat’) szavaktól eredeztetni jelentéstani okokból nehéz. A ~nak csupán egyetlen késői és elszigetelt adat szerint volt a vadhajtáshoz kapcsolható értelme, a szlávságban pedig sehol sem lelünk ‘erdő’ jelentésre.
Tovább szőve a gondolatmenetet, a vandál népnév vélhetően a közép-svédországi, upplandi Vendel körzet nevéből származik, amelyről a viking kor előtti Vendel-korszakot is elnevezték a svéd történelemben.
Egyes vélemények szerint a vandálok végső soron ebből a térségből származtak és innen kapták a nevüket.
Egy másik elmélet - amely nem feltétlenül zárja ki az előzőt - az, hogy a vandál szó a germán "wand" - vándorol igéből származik és vándort jelent.
Ehhez kapcsolódóan felmerült, hogy egy Aurvandil - "hajnali vándor" nevű ógermán istenség nevéből származik a vandál népnév az Aur előtag elhagyásával.
Belefogtam a családfakutatásba és korábbi születési anyakönyveken apróbb eltéréseket találtam a családnevemben. Gondolom ezeknek egy része véletlen, de felvetődött bennem, hogy előfordulhat szándékos változtatás az adott kornak megfelelően. Szeretném megkérdezni, hogy a Palaszkó vezeték név szerintetek minek a képzett alakja lehet. A család sok generáción át a Sajó völgye mentén élt. Rimaszombattól északra és Ózd környékén is. Önmagában nekem van benne valami Lengyeles hangzás, de az elmúlt 300 évben senki sem élt A monarchián kívül szóval ötletem sincs.
Segítsetek léci, hátha tovább jutok a kutatásban ezáltal.
Abban Kaspar Herrenbergernek igaza van, hogy a Vidák keresztnév nem lehetett, hiszen ilyen nevű szent, ill. bibliai figura nincs, ilyen nevet az egyház nem adott a keresztségben. Erről én ma is annyit tudok, mint 2013-ban, l. 11349. hozzászólás http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=127638685&t=9056730
A VI–VII. sz.-i Szent Vendel tiszteletére adott Vendel keresztnévhez (pontosabban egyházi személynévhez) nincs köze. Viszont ha a keresztnévnek nem volt helyben szokásos köznapi formája, akkor éppen használhattak helyette egy hasonló hangzású másikat…
Azt hogy a germán Wendelek, azaz vandálok tényleg "vandálok" voltak-e, ma már erősen vitatják a történészek.
Valószínű, hogy semmivel sem voltak rosszabbak, mint a többi korabeli barbár törzs, rossz hírüket valószínűleg Róma 455. évi kifosztásának köszönhetik, meg annak, hogy a korabeli történetírásnak is szüksége volt rosszfiúkra.
A Vidák mitől keresztnév? Szerintem családnév, mégpedig a Vitus keresztnév Vid formájának szláv -ák képzővel ellátott családnévi alakja.
A Vendel a vandál jelentésű germán Wendel törzsnévből származik, jelentése kb. "vandál férfi, a vandál törzsből való férfi".
Szent Vendel nyomán lett bizonyos közösségekben nagyon népszerű a Vendel keresztnév, pl. a Galgamentén is van ilyen falu, Galgahévíz, ahol régebben nagyon népszerű volt a Vendel keresztnév.
Vizkovicz: Lehet, hogy meglepő lesz, amit írok, de ilyen formában szerintem német eredetű név. A kiindulási német formát Witzkowitz alakban rekonstruálom. Ez a ma Třebětín község részét képező kelet-közép-csehországi Víckovice falucska német neve. A családnév német eredetét kihangsúlyozza az, hogy a térségben lakosnév képző nélkül csak a németben és a magyarban lesz. Szláv névadás esetén mindenképp képző járulna a településnévhez, így a várt alakja Víckovický (esetleg Víckovský) lenne (vö. történeti adatát itt: http://monasterium.net/mom/CZ-SOAT/CizyStatky/402/charter).
A fonetikailag nehéz név nem szabályosan magyarosodott: az első /c/ hang helyébe a német íráskép vezérelte z lépett, persze az is lehet, hogy íráshibáról van szó a reguláris magyar Viczkovicz helyett. Mindenesetre a RadixIndex.com-on találtam az újabb magyar helyesírás szerinti szabályos Vickovic formát. (Ezek ugyan délre mutatnak, de csak azért, mert az illetők a déli fronton haltak meg az I. világháborúban.)
Víckovice igen kis falu, így kérdéses, hogy bírt-e elég megnevező erővel az onnan való elszármazás. Egyrészt gondolhatunk arra, hogy a névadás nem Magyarországon, hanem a településhez közelebb történt. Másrészt azonban azt sem lehet kizárni, hogy íráshibáról van szó, és valójában a gyakoribb cseh Vítkovice nevű települések egyike a névadó, amelyek – közülük elsősorban a ma Ostrava részét képező valahai önálló morva-sziléziai Vítkovice város – németül viselték a Witkowitz nevet. Így az onnan elszármazott németek vagy németek közé települők megkaphatták ezt a településnevet megkülönböztető névül.
A csatolmányokból is látható, hogy azért maradtak fenn kun (kipcsak) eredetű magyar vezetéknevek, ha nem is túl nagy számban.
Egyébként az első linkben van említés a Garagulyról, mint a Nagykunságról Debrecenbe beköltözött számos nagykunsági család egyikéről, de a név etimológiáját nem tárgyalja.
Semjén: Az etimológiai irodalom csak mint képzőtlen apanevet tartja számon, amely a Simon egyházi név Simeon alakjából magyarosodott Semjén (Simjén) személynévvel azonos.
Az Új Magyar Tájszótár adott (4.) kötete nincs meg nekem, így nem tudom megnézni, hogy a semlyék közszó semjén formája hol honos, de mindenképpen korlátozottabb tér- és időbeli elterjedtségű lehet ahhoz, hogy családnevet alkosson. Az is felmerül még ellenérvként, hogy a közszó elsődleges formája ly-nal íródik, vö. semlyén, így ha ebből eredne a vezetéknév, akkor kellene találnunk ly-os formát is, de a családnév kizárólagosan j-s.
Spranger: Német családnév két lehetséges etimológiával. (1) Lehet a cselekvőnév az ófelnémet sprangen ’(fel)ugrál’ igéből, így mutatványos, kötéltáncos stb., értelmű foglalkozásnév lehet, vagy csak az elnevezett mozgékonyságára utaló ragadványnév. — (2) Lakóhelyi név is lehet a német Sprang ’patak eredő pontja, forrása’ külterületi, ill. dűlőnévből.
Krammer: Többes eredetű német vezetéknév. (1) A Kramer (Krämer) írásváltozataként ’kiskereskedő, szatócs’ értelmű foglalkozásnév. — (2) Ragadványnév a középfelnémet krammen ’karmol, karommal megragad’ igéből.
Schlegl: A köznémet Schlegel családnév bajor-osztrák írásváltozata. Ez utóbbi egyben ’sulyok; ütő, verő; bunkó; cséphadaró; nehéz kalapács’ értelmű köznév is. Családnévvé többfajta motivációval válhatott: (1) Mint eszköznév az azt használó [mosó, cséplő, kovács, mészáros stb.] foglalkozásneve lehetett. — (2) Ragadványnévként az értelme ’neveletlen, pimasz fráter; durva, nyers, bárdolatlan személy’ volt. Hasonlóhoz vö. magyar bunkó ’eszköz’ → ’személy’. — (3) A közbévnek régen volt helynévi jelentése is (’hely, ahol valamit vernek, leütnek’), így kovácsműhely, mészárszék stb. mellett lakó megkülönböztető neve is lehetett. — (4) A XIV. sz.-ban Wormsban volt egy „ze dem Slegel” (’a sulyokhoz, verőhöz’) nevű ház*, így elképzelhető, hogy egyes esetekben egy ilyen nevű házban lakó család neve lett. — (5) Végezetül a szászországi, thüringiai, bajorországi, sziléziai Schlegel települések egyikére utaló képzőtlen lakosnév is lehet.
* Az utcanevek és házszámok rendszere viszonylag fiatal találmány. Korábban a nyugat-európai városokban inkább a házak nevei után tájékozódtak. Ezek a polgári házak kaphatták a nevüket a festésükről, díszítésükről, fekvésükről stb., és ez a név rászállhatott lakokra. A háznevek magyar területen nem voltak olyan elterjedtek (kivéve a kocsmákat, vendéglőket, szállodákat), ill. az elnevezés iránya inkább fordított volt: a családokról nevezték el a házakat (de ez is kései nyugati minta nyomán jelenhetett meg).
Götz: Német apanévi családnév, amelynek van Götze alakja is, amelyet hasonló személynevű felmenő leszármazottai kaptak megkülönböztető névként. Az alapszemélynév a Gott- (< ógermn *ġudą ’isten’) tagot tartalmazó összetett német személynevek, elsősorban a Gottfried rövidülésének -z kicsinyítő képzős származéka. — Vö. Hasonló képzéshez lejjebb még a Fritz személy- és vezetéknevet.
NB. A Kaspar Herrenberger által Götze ’bálvány’ párhuzamos, a névtől független alakulat, a német Gott ’isten’ közszó kicsinyítő képzős alakja. A mai értelmét Luther bibliafordításának köszönheti. A Götze szónak van ’tuskó, fajankó’ jelentése is: ez voltaképpen a Götz(e) személynév köznevesedett alakja, vö. magyar Pali > pali.
Kess, Keß: Erre közvetlen irodalmi adatot nem találtam, de azt olvastam, hogy a német Kessmann ~ Keßmann név a Käsemann alakváltozata, így a kérdezett név is a német Käse név egyik formája lehet. Ez utóbbi voltaképpen ’sajt’ jelentésű köznév, és így ’sajtkészítő, ’sajtárus’, ’sajtkereskedő’ értelmű képzőtlen foglalkozásnévről lehet szó. — Ugyanez a motivációja, csak utótaggal, ill. képzővel, a Käsemann (Kessmann, Keßmann) és a Käser neveknek is.
Weber: A hatodik leggyakoribb német családnév (1996-os adatok szerint), amely foglalkozásnév: Weber ’takács, (gyapjú-, len-) szövő’.
Huffnagel, Hufnagel, Hufnagl: Patkolókovácsra utaló német foglalkozásnév a munkavégzés eszközével, ez esetben a ’patkószög’-gel megnevezve, vö. Huf ’pata’ és Nagel ’szög, szeg’.
Metzger: Jól írta hunrus a 14403-asban, ’mészáros, hentes’ értelmű foglalkozásnév, amely a Köln–Erfurt, ill. az Erfurt–Salzburg vonalak határolta délnyugat-német részen a foglalkozás fő megjelölése. Ettől északra (az Erfurt–Berlin–Szczeczyn vonalig) a Schlachter, északkeletre a Fleischer, délkeletre a Fleischhacker szinonima a domináns vezetéknévként. Ez utóbbi területen Bécs és Pozsony közt kis „enklávéban” a Selcher a legelterjedtebb.
NB. A mai Metzger szó középfelnémet alakja még metzjer (korábbi metzjǣre) volt, a j és a lágy ch [ç] hangok g-vé keményedése a nyugati középsőnémet egyik eseti változása, amely a Georg > Jörg névpárban is megmutatkozó g > j lágyulás [hiperkorrekt] visszahatása. Ez mutatkozik az irodalmi -chen kicsinyítő képző nyugati középsőnémet -gen alakjában is. — A szó maga a középkori latin matiarius ’hurka-, kolbásztöltő; belet feldolgozó, azzal kereskedő személy’ foglalkozásnév átvétele. Utóbbi a görög ματτύη (mattüé) ’hidegen, csemegeként tálalt, zöldfűszerekkel ízesített vagdalt hús’ szóból latinizálódott matia, mattea ’bél; hurka, kolbász, bélbe töltött, ízesített vagdalt hús; mattüé’ származéka.
Heiss, Heiß: Német vezetéknév több lehetséges eredettel: (1) A német Matthias ’Mátyás’ (ill. részben Mattäus ’Máté’) egyházi személynév Mat(t)heis alakváltozatának csonkolása. Így családnévvé képzőtlen apanévként lett. — (2) A német heiß ’forró, meleg; heves, megerőltető, nehéz; benső, hő; dühös, bosszús’ melléknévvel azonos, belső tulajdonságra utaló ragadványnév.
Fritz, Fritze: A német Friedrich – esetleg más, az ógermán *friþuz ’béke, békesség; (fegyverektől való) védelem’ tagot tartalmazó összetett – személynév rövidüléséből -z kicsinyítő képzővel alkotott köznapi személynév. Ez annyira gyakori volt a németségben, hogy más nyelvekben, elsősorban az angolban, ’német férfi’ értelmű gúnynévvé is vált. Családnévként a felmenő személynevére utalóan, azaz képzőtlen apanévként rögzült.
NB. A német -rich névtag az ógermán *rīkijaz ’hatalommal bíró, (valamit) uraló; gazdag’ melléknévre megy vissza. Az összetett jelentés első részének folytatója a németben a főnevesedett Reich ’birodalom’ szó, a másodiké pedig a reich ’gazdag’ melléknév.
Koch: Mint hunrus írta a 14403-asban, ’szakács’ értelmű foglalkozásnév. A szó a népi latin cocus, klasszikus latin coquus ’szakács’ átvétele. Ez és a belőle alakult kochen ’főz; fő, forr’ ige az eredeti sieden ’főz; fő, forr’ igét szorította ki. Az új szóval elsőként a finomabb, több fűszerrel élő kolostori szakácsmesterséget jelölték (innen is a latin megnevezés), majd az udvari, úri, ill. jómódú háztartásban szolgáló szakácsot, később pedig a nyilvános helyeken, vásárokon megtalálható kifőzdést, lacikonyhást.
Sauer: Az elnevezett belső tulajdonságára utaló ragadványnév, amely a német sauer ’savanyú, kesernyés, fanyar; komisz, megkeseredett, bosszús, ádáz’ melléknévvel azonos.
Till, Tille: A Thiel, Thiele írásváltozatokkal, ill. a Dill alakkal együtt a régi német Thilo személynév mai hangalakja, ez utóbbi pedig az ógermán *þeudō ’nép’ tagot tartalmazó összetett nevek (pl. Dietrich) önállósült rövidülése. — A T(h)-s formák eredetileg északnémet alakok, amelyek korán elhatoltak a déli frank területig is (esetleg archaizmusként maradtak meg itt, amelyeket nem érintett a délnémet hangeltolódás).
Kellner: Kaspar Herrenberger (#14406) már célzott rá. Foglalkozásnév (jogállási név) az azonos német közszóból, amelynek történeti jelentései: ’pincér; pincemester; uradalmi adótisztviselő, intéző’.
Scharle: A német Schaar (Schar) név sváb -le kicsinyítő képzős származéka. Az alapnév az középfelnémet schar szóval azonos, így lehet (1) ’vágóél, ekevas, olló’ értelmű, ekkor a készítőre (kovács) vagy a használóra (paraszt, szabó, borbély) utaló képzőtlen ragadványnév; — (2) ’úrdolga, robot, úrbér’ jelentésű, így erre kötelezett jobbágyot jelölő jogállási név.
Rákerestem a fórumban és csak mellékesen említik a Semjén családnevet. Viszont most Oravecz Imre verseskötetében találkoztam a semjénnel, mint közszóval és a neten azt találom, hogy a semlyék = mocsár, láp szóból eredhet. Kérnék megerősítést vagy cáfolatot.
Karakas: Ha török alapon értelmezzük a nevet, akkor a qara qaş (oszmán kara kaş, mizser tatár кара каш) szószerkezet részint ’fekete szemöldök’, részint ’fekete drágakő’ jelentésű. A Karakaş jelenkori oszmán-török vezetéknévként is adatolható [bár ezek voltaképpen csak a XX. sz.-ban jelentek meg, így magyar családnév etimológiájának alátámasztására önmagában nemigen használható föl]. Azonban akad bulgár és orosz Каракашев (Karakasev, szláv apanévképzővel) családnév, a Krímben volt Каракаш (Karakas) nevű falu (tanya), sőt az örmény eredetű orosz-ukrán Каракашьян (Karakasjan, örmény apanévképzővel) vezetéknévre is van példa. Talán ide vonható a dalmáciai Karakašica településnév is. — Ezek legyőzték a kezdeti szkepszisemet a török etimológiával szemben. Mindenesetre az, hogy a Karakaš név Horvátországban Bród-Szávamentén és Lika környékén is előfordul, ott inkább oszmán-török réteghez köti a nevet.
De egy másik lehetőséget is fel szeretnék vetni: van magyar Karakás családnév is. Legalább annyira valószínű, ha nem jobban, hogy ez a magyar Karikás vezetéknévből alakult hangrendi illeszkedéssel, minthogy a Karakas név változott el. Sőt ebben az esetben a rövid hangzós Karakas is lehet [legalábbis részben] a Karikásból fejlődött Karakás alakváltozata.
A Karikás családnévről úgy tartják, hogy az ’kádár, hordókészítő’ értelmű foglalkozásnév a magyar karika szó régi ’hordó’ jelentéséből. Ismert a szinonimnek vélt Karika is, valamint a Karikó név is. Különösen ez utóbbit a Károly név kicsinyítő képzős származékaként is elemzik (mint apanevet).
Garaguly: Itt nem látok reálisan felvethető török etimológiát. A magyar név dominánsan -ly végű, így a köy ’falu’ utótagnál jobbnak tetszene a tatár kül ~ oszmán göl ’tó’, de még inkább az oszmán kul ’rabszolga’, tatár kul ’kéz’, oszmán kıl ’szőr, haj’. Ezekhez azonban nem találtam a fenti Karakas-hoz hasonló párhuzamokat, amelyek valahai személynévi használatukat demonstrálnák. Az utótagok egy része egyébként is csak településnevek képzésére látszik alkalmasnak. Ilyenek a környéken nem mutathatók ki, így képzőtlen lakosnévre sem gondolhatunk.
Ezért én úgy vélem a név esetleg inkább a magyar garagulya (karagulya) tájszóval állhat kapcsolatban, amelynek a jelentése ’két végén horoggal, esetleg lánccal ellátott vízhordó rúd, amelyre a vödröket akasztják’, ill. ’faláb’.
Látok továbbá lehetőséget török etimológiára is, de talán szláv áttéttel. A magyarba karvaly alakba bekerült török qırğuy (Kásgarí qarğuy, qırğuy, Codex Cumanicus qırğuly, oszmán-török kırğı) ’karvaly’ – amely talán a török qır ’szürke’ színnév szárazéka – korán a szláv nyelvekbe is bekerült orosz крагуй (kraguj), szerb-horvát kraguj ~ kragulj, cseh-szlovák (továbbképzett) krahulec stb. alakban. A szlávból a magyarba továbbkerülve a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldódott (vö. le. Kraków ~ m. Karakó, szl. kraj ’szél’ ~ m. karaj), és a második g hatására a szó eleji k zöngésedett.
> tudunk-e olyan családneveket, amik valóban kun eredetűek, mármint hogy az egykori kipcsak-török kun nyelvből magyarázhatóak?
Hajdú Mihály kétség kívül a szakma egyik legkiválóbb képviselője volt, ennek ellenére a Családnevek enciklopédiáját – bár én is használom – még érlelni kellett volna. leszámítva az olyan furcsaságokat, hogy a héber szavakat angol fonetikai segédlettel olvastatja ki, vannak benne mélypontok, baklövések is. Talán a legnagyobb a Szlávik név, ahol még a tévedésben is el sikerült tévedni.
A Götz jelentése elsősorban "bálvány", etimológiailag összefüggésben van a Gott - isten szóval.
A Sauer jelentése savanyú, a Weberé - szövő, takács.
A Kellner szerintem a pince jelentésű Keller szóból származik.
A Fritz keresztnévi eredetű, a Friedrich keresztnév becézett Fritz alakjából.
A Friedrich ősi, kételemű ógermán név, a Fried, Friede elem jelentése béke, a Rich elem a Reich szó régebbi alakja, jelentése "birodalom, hatalom, uralom, királyság", de melléknévként a reich jelent gazdagot is.
Bár a Grimm-féle Német mondák utószavában a fordítók azt írják, hogy a reich melléknév jelentése a középkorban, kora újkorban még elsősorban az volt, hogy hatalmas, nagy hatalmú, a gazdag jelentés későbbi fejlemény.
Azért én is szívesen olvasnám LvT fejtegetéseit, nem csak ezekkel a német nevekkel, hanem a Garagullyal és a Karakassal kapcsolatban is. :-)
Engem a Garaguly és a Karakas családnevek eredete érdekelne.
Garaguly nevű ismerősöm a Nagykunságból, Kisújszállásról származott és azt állította, hogy a családneve kun eredetű és hogy ő egy ősi kun család leszármazottja.
A Karakasról azt hallottam, hogy az is valamilyen török nyelvből származó családnév, a ’kara’ tagról tudom, hogy feketét jelent, no de vajon a ’kas’ mit jelent a török nyelvekben?
Lehet, hogy a Garaguly is eredetileg Karakuly, azaz ’kara kuy’ volt, azaz fekete ’kuy’, vagy netán ’kara köy’- ’fekete falu’?
Egyébként a mai kunságiak túlnyomó többsége magyar családnevet visel, de tudunk-e olyan családneveket, amik valóban kun eredetűek, mármint hogy az egykori kipcsak-török kun nyelvből magyarázhatóak?
"Az utóbbi kérdésre itt nem adok választ, mert nem vettem az elszánást, hogy mintát vegyek Kiss Lajos földrajzi névszótárából, és megvizsgáljam az adatolható, ill. nem adatolható személynévi előzmények arányát."
Jaj, pedig milyen jó kis kutatási projekt lehetne ez valakinek! Már látom is a címét: "A Kárpát-medence településnevei, mint egyes Árpád-kori személyneveink adatolásának kizárólagos forrásai". Vagy valami ilyesmi. :)
"Egyelőre arra utalnék, hogy az Árpád-korban is több százezer lakosa volt az országnak, akik bízvást több tízezer egyelemű személynevet viseltek, és ezek töredéke jelenik meg a korabeli forrásokban (egyrészt, mert az írásbeliség szintje alacsony volt, másrészt pedig azóta vesztek el források)."
Oké, értelek: tehát ez feltehetőleg egy olyan személynévre vezethető vissza, amely elég gyakori volt ahhoz, hogy országszerte több település névadójává is váljon, de még így sem volt annyira elterjedt, hogy a megmaradt írásos forrásokban fennmaradjon. (Vagy akár gyakoribb is lehetett néhány fennmaradt névnél, de míg azokról maradtak írott források, erről -- és sok másikról -- nem, mert vagy megsemmisültek a források, vagy akár soha nem is került számos név leírásra.)
"Arra feleljen kend, talján-e kend vagy sem?" (Lúdas Matyi rajzfilm)
"Mint minden népnév, akkor is ragadványnévvé, abból családnévvé lett, ha a személynek semmi köze nem volt a névben jelölt néphez, de ahhoz hasonló ruhát viselt, hozzájuk hasonlóan viselkedett, beszélte a nyelvüket, vagy csak egyszerűen arról a vidékről származott, környékükről költözött új lakhelyére." (Hajdú Mihály: Családnevek enciklopédiája – Olasz címszó, [PDF] 260. old.)
Ha a logikádat követem, akkor a vásárhelyi "Olasz" nevűek az őseiket (legalábbis ez lehet a legvalószínűbb) a románok közt kereshetik, hisz földrajzilag ők a legközelebbi újlatint beszélő népcsoport.
Ezzel csak az a gondom, hogy a románokra régen és régebben az "oláh" megnevezést használták, a mi szintén az alap "vlah" (vagy hasonló) szó leszármazottja.
Nyilvánvalóan előfordulhat, hogy két nyelvben egymástól függetlenül kialakul azonos írásképű családnév (vö. az évekkel ezelőtti Murray vs. Muray szálat itt), valamint Amerikába Norvégián keresztül is kitántoroghatnak egyesek.
Itt azonban szerintem más a helyzet. Ha megnézzük az eredeti irat fotokópiáját {1}, akkor a 252279. sz. bejegyzésben találtható Burgely Andreas (68 éves), de a megelőző 252278. sz. bejegyzésben szintén egy norvégiai családfő található, akinek a neve Burgley Andreas (38 éves). Szerintem egyértelmű, hogy itt apáról és fiúról van szó, és a két névalakból legalábbis az egyik elírás.
Ha a Burgley-t vesszük korrektebbnek, akkor a pl. Borgøy /burjöj/ sziget {2} neve (tkp. ’Vár-sziget’) idéződik fel, ha a Burgely-t, akkor pedig a borglig /burjli/ ’várbeli’ köznév. De ilyen neveknek a nyomán nem találtam (a Burgely-nek és a norvég Burgley-nek sem). Egy Wikipedia-oldalon {3} szerepel viszont a Bergli, amely vélhetően a berglig /berjli/ ’hegyi, sziklás’ közszó egyszerűsödött írásmódja.
[LvT] > Így a g > gy változást az bizonyíthatja, ha további g > gy változásra hozunk példát. — Lehet, hogy van ilyen, de én eddig nem tudtam ilyet felidézni, ezért fogadom szkepszissel a magyarázatot.
Most magamat fogom cáfolni, mert úgy találtam, hogy a román érintkezési zónában és német, valamint latin etimológia esetén előfordul g > gy változás. ezek (pl.): Gyimes < gímes ’gímben [rőtvadban] gazdag hely’, Gyergyó < régi (1695.) Gijergijo < (1332-7.) Gorgio ~ ? Görgő hn., ill. Gyimót < német Germut személy- és családnév, Gyirót < német Gerolt név, valamint Gyermely < régi (1322.) Gyermen < latin Germanus személynév.
Ezek magyarázhatók úgy, hogy a román érintkezési területen a románba átkerült magyar nevek (Ghimeş, Gheorgheni) lágy [gʲ]-je hatott vissza a magyar ejtésre, a német esetén pedig voltaképpen nem [g], hanem [j] ejtésből kell kiindulnunk. Ez utóbbi még német ejtési sajátosság lehet, vö. Georg ~ Jörg alakpár, amelyből a magyar j > gy affrikálódással (vö. jó : gyógy-, jer : gyere és Jakus szn. > Gyákos hn.) lett gy. Erre mutatna, hogy a Germanus név első magyar említése 1273-ból Iarmanus írásmódú. A latin alakok esetén az olaszos dzs-zést imitáló hanghelyettesítés is szóba jöhet.
A fentiek azonban nem magyarázzák meg a szlovákiai Gyerk példáját, amelynek párhuzamos szlovák Hrkovce neve mutatja az eredeti [g]-t (és egyben az ószlovák Grk ’görög’ személynévvel való összefüggést). Itt tehát egyértelműen magyar fejleménynek látszik a g > gy, amely megengedi, hogy az ehhez nem messzi Gömör és Gyöm(ö)rő neveket ezzel mégis összekössük.
[Mezőbándi] > Ha tehát elfogadjuk a személynévi eredetet, akkor lennie kellett legalább 4 ilyen nevű birtokosnak (vagy 1 országos jelentőségű személynek, aki az ország 4 táján kapott birtokokat) -- ami egy viszonylag elterjedt személynévre utal. Ám ennek ellenére maga a személynév nem adatolható. Szóval, ezért kérdeztem, hogy mennyire gyakori (vagy esetleg milyen analógiák vannak), hogy földrajzi neveink egy amúgy nem adatolható személynévre vezethetők vissza.
Az utóbbi kérdésre itt nem adok választ, mert nem vettem az elszánást, hogy mintát vegyek Kiss Lajos földrajzi névszótárából, és megvizsgáljam az adatolható, ill. nem adatolható személynévi előzmények arányát.
Egyelőre arra utalnék, hogy az Árpád-korban is több százezer lakosa volt az országnak, akik bízvást több tízezer egyelemű személynevet viseltek, és ezek töredéke jelenik meg a korabeli forrásokban (egyrészt, mert az írásbeliség szintje alacsony volt, másrészt pedig azóta vesztek el források). A települések egy részéről is csak az alapításuk (és vélhető elnevezésük) után emberöltőkkel van említés. Az sem ritka, hogy a településnév korábbról adatolható, mint a megfelelő személynév (és persze itt felmerül a tyúk vagy a tojás dilemmája).
Mivel tipológiailag a korai képző nélküli helynevek esetén a személynévi eredet az egyik legjelentősebb rétegnek tetszik a biztos[nak vélt] etimológiák alapján, ezért interpolációval gondolhatjuk azt, hogy ez igaz a bizonytalan, ill. fel nem derített etimológiákra is.
Bartus: Magyar személynévi eredetű képzőtlen apanév. Az alapszemélynév a Bertalan egyházi személynév régi Bartalan formájának rövidülése a magyar -us kicsinyítő képzővel.
Cselkó: Vö. szlovák Čelko családnév, amely a čelo ’homlok’ szó továbbképzése a személynévképzői funkciójú -ko kicsinyítő képzővel, így külső tulajdonságra utaló ragadványnévről van szó.
Gáspár: Az azonos alakú egyházi személynévvel megegyező képzőtlen apanév. Bár a teljes alakú személynevek családnévvé válása a keleti országrészre jellemzőbb (ide értve Erdélyt is), Hajdú szerint ez a név a Tiszától nyugatra gyakoribb és a protestáns vidékeken ritkább volt. L. ezen kívül még a 9719-es hozzászólást.
Kívés: A magyar Kévés vezetéknév í-ző nyelvjárási alakja. A név a magyar kéve ’levágott gabonából összekötött nyaláb’ szó –s melléknévképzős származéka. Így kévekötőt, azaz ebben gyakorlott, ill. az aratáskor nem kaszáló, hanem kévét kötő személy megkülönböztető neve volt.
Krizner / Knizner: Német családnév magyaros formái, az alakok elsődlegességében etimológiailag nem lehet dönteni, mert mindkettő létezik. (1) A Knizner német formája a Kniesner, amely a középfelnémet knüs(s)en ’(meg)lök, (meg)üt’ ige déli nyelvjárási (ü > i illabializációt mutató) formájának továbbképzése -ner személynévképzővel. Így belső tulajdonságra utaló ragadványnév lehet. — (2) A Krizner előzményéül szolgáló Kriesner lehet (a) –ner képzős alakulat (i) az alemann (délnyugat-német) kries(e) ’cseresznye, meggy’ szóhoz termelőt vagy kedvelőt jelölve; (ii) északi eredet esetén, esetleg, lakosnév lehet a német Krieseby, Kriesow településekre utalóan. (b) Előállhatott fonetikai egyszerűsödéssel a Kriestner < Christner névből, amely a német Christian ’Krisztián, Keresztély’ egyházi személynév rövidülésének apanávi formája.
Kukolya: Úgy vélem, szlovák névről (ill. annak magyarosodásáról) van szó, de a kiinduló alak bizonytalan. (1) Adódik a kúkoľ ’konkoly’ gyomnövénnyel azonos családnév. A régiségben ez nőnemű (is) volt, így kaphatott egy sztereotip -a végződést, bár ez a névforma ma nehezen mutatható ki (a létező ritka Kukola magyar alak is lehet). — (2) Lehet a szlovák Kukuľa (Kukula) vezetéknév elhasonult formája, ez vélhetően a kukulienka ’kakukk’ madárnévvel áll kapcsolatban.
(3) Felmerült bennem a magyar eredet is, mert alakilag az is lehetne, de megfelelő etimológiai alapot nem találtam. Pl. a kukora ’göndör (szőrű), konkorodó (farkú), összehajló (szarvú)’ melléknév r > l hangváltó formáira nem leletem adatot.
Malicsek: Vö. szlovák Malíček családnév, amely közszói eredetű ragadványnév: malíček ’kisujj; kis emberke; kicsike (kedveskedő megszólítás)’.
Mata: Több etimológia is lehetséges. (1) Képzőtlen magyar apanév a Máté egyházi név rövidült alakjának -a kicsinyítő képzős származékaként. — (2) Szlovák családnév a köznyelvi mäta ’menta’ növénynév nyelvjárása máta ~ mata alakjából.
Osztafin: Ostafin alakban ma főként Kis-Lengyelországban előforduló vezetéknév. Ez az Eustachius (< görög Ευστάχιος / Eusztakhiosz <: ευ- / eu- ’jó, valódi, igazi’ + στάχυς / sztakhüsz ’kalász’) egyházi név régi lengyelesedett formája (Eustachy > Ostafy > Ostafin), amely szervetlen -n-nel kiegészülve illeszkedett be a névkincsbe (mintha birtokos képzős alak lenne).
Pifkó: A jelenkori elterjedtsége alapján magyar névnek tűnik, jóllehet a vegyes hangrend ennek ellentmond. Ugyanakkor a hangalakja legalább ennyire nem is szláv. Jobb híján azt vélem, hogy a mai német Pfeifer ’furulyás, sípos’ foglalkozásnév középfelnémet phīfer (ill. ī [ie] > ei ditongálódást nem mutató nyelvjárási) alakja rövidülhetett meg, és kaphatta meg a magyar -kó* vagy [magyarországi szlávok közt] a szláv -ko kicsinyítő képzőt. (* A magyarban a hangrendi eltérés talán az alapnév idegen voltának köszönhető, vö. német Ziel > magyar cél > céloz.)
Puhala: Vö. a Szepességben gyakori szlovák (ruszin) Puchala családnév. Ez vagy a szlovák puchnuť, ukrán пухнути /puhnuti/ ’(meg)dagad, (fel)duzzad, (fel)puffad’ ige tövéből, vagy az ukrán пух ’pehely, pihe; bolyh, szösz’ főnévből, vagy a régi szlovák puch ’lehellet, bűz; pihe, pehely’, pucha ’kőműveskalapács’ szavakból képződött -ala (-aľa) kicsinyítő, ill. cselekvőnévképzővel.
Sidló: Vö. morva-szlovák és nyugat-szlovák Šídlo vezetéknév. Ez a jellemző eszközzel megnevezett foglalkozásnév, vö. nyugat-szlovák šídlo ’ár (cipészeszköz)’.
Stork: Német Storck ~ Stork családnév, amely több név egybeesése. (1) A német Storch név alakváltozata, amely azonos a Storch ’gólya’ madárnévvel. Ez lehet (a) egyrészt metonimikus ragadványnév (pl. hosszú láb, jellegzetes járásmód), (b) másrészt gólyáról elnevezett ház lakóját jelölhette. — (2) Képzőtlen lakosnév a hesseni Stork településnévből. — (3) A Stark ’erős’ ragadványnév nyelvjárási változata.
Strubel: Német vezetéknév, amely (1) -(e)l kicsinyítő képzős származék az elnevezett hajviseletére vagy jellemére utaló középfelnémet strūbe ’meredező, fölmeredő; nyers, erős, mogorva’ szóból, esetleg a középfelnémet struve ’cukrozott, borzas hatású sütemény’ főnévből mint pék vagy az ételt kedvelő ragadványneve. — (2) A Strobel név mellékformája.
Strobel: Német családnév, bajor-osztrák írásformájában Strobl, amely Stróbl-ként magyarosodott. Ez a hajviseletre utaló ragadványnév a középfelnémet strobel ’bozontos, borzas, kócos’ melléknévből.
Szlovencsák: Vö. a Rimaszombat környékén gyakoribb szlovák Slovenčák vezetéknév. Ez a XIV–XV. sz.-ban kiavuló szlovák Slovien ’szlovák / szláv férfi’ népnév helyébe lépő egyik régi szinonima, tehát a mai Slovák egykorú riválisa. Vélhetően egy áttelepülő kaphatta ragadványnévként, mert ő akkor ezt a népnévi megjelölést alkalmazhatta magára, miközben az új lakóhelyén más alak dívott. — NB. Ugyanez eredményezte a magyar Magyar családnevet: ilyet pl. székelyek közt kaphatott más helyről származó magyar.
Vanó: Etnikai meghatározásra kevéssé alkalmas név, mert mind a környező szláv nyelvekben, mind a magyarban létrejöhetett az Ivan ~ Iván ~ Jovános ’János’ egyházi név csonkolásával, valamint a szláv -o végződéssel, ill. a magyar -ó kicsinyítő képzővel.
Vitai: Magyar lakosnév, amely a veszprémi Nemesvita (a XIX. sz. előtt inkább csak Vita) településről történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra, esetleg az ottani birtokra utal.
Zachar: Vö. szlovák Zachar családnév, amely a Zachariáš ’Zakariás’ egyházi személynév rövidüléséből lett képzőtlen apanév. — Magyar párhuzama a Zakar.
Zám: (1) Régi magyar személynévből lett képzőtlen apanév. — (2) Képzőtlen lakosnév a magyar Zám településnevek egyikéből (Hunyad vm., Hortobágy).
Smidróczki: A RadixIndex.com a Smidróczki, (Smidroczki), Smidroszky, Smidrovski formák mellett ismer Smigrocky, Smigroczki, Smigróczky, Smigrodski, Smigrotzky névalakokat is, szerintem ez utóbbiak lehetnek az eredetibbek, és valószínűleg csak a Schmid-féle nevek hasonlították a gr hangkapcsolatot dr-ré. A kapcsoltságra utal, hogy a RadixIndex.com a hevesi Nagyivánban együtt kimutatja a Smidrovski és a Smigrotzky neveket
Így a véleményem szerint a lengyel Żmigrodzki, esetleg a szlovák Žmigrodský családnév magyaros írásmódjáról, ill. részben magyarosodott alakjáról van szó. Ez a név a lengyel Żmigród (szlovák Žmigrod) nevű településről történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra utaló szláv lakosnév. A forrás elsősorban az a lengyel településpár lehet, amely ma Nowy Żmigród néven található a Kárpátaljai vajdaságban, és amely Lengyelország utóbbi felosztása után a Monarchiához is tartozott. A másik lehetőség a szintén lengyelországi alsó-sziléziai Żmigród.
Ez a településnév összetett, az utótagja a lengyel gród ’vár(os)’ az előtagja pedig vagy az ólengyel zwnieć ’harangozik, cseng(et), zeng’ ige tövével (ebben az esetben az orosz Zvenyigorod értelmi egyenértékűje), vagy a lengyel żmij(a) ’sárkány, kígyó’ főnévvel azonos. — Nowy Żmigród német neve népetimológiával Schmiedeburg ’kovácsvár’, tehát a d > g változás már itt fellépett, és lehet, hogy ez tükröződik Smidróczki formában.
Nowy Żmigród esetén szlovák, ill. kárpátukrán (ruszin) közvetítés is elképzelhető.
A Smidróczki név eredetére lennék kíváncsi. A szüleim szerint talán lengyel eredetű lehet. Én meg a -czki végződésből kiindulva arra gondoltam még, hogy esetleg egy helynévhez köthető, de nem jutottam így sem az egyről a kettőre.
Az olasz jelentése nem feltétlenül itáliai, hanem egyéb újlatin nyelvet beszélő is lehetett. Akár - mint írod - vallonok, akár más francia nyelvjárás beszélői, akár esetleg vlach, román. A vallonok Mátyás koránál jóval hamarabb is betelepülhettek.
Maga a szó a vlach - újlatin nyelvű balkáni népek - nevének többesszámú alakjából származik (vlasi), és így az oláh (~vlach) népnévvel rokon.
Mindkét szó délszláv közvetítéssel jutott a magyarba, végsősoron valamely kelta nép megnevezésére szolgált, és Wales nevével áll kapcsolatban.
Létezik Vásárhelyen (Hódmező) egy viszonylag gyakran előforduló név: Olasz. (van a felmenőim között is..) Jelentése gondolom nem kérdés, de az felvetődik, hogy hogy kerültek Vásárhelyre olaszok. Nekem eddig az volt a laikus ötletem, hogy a reneszánsz korában Mátyás király kezdeményezésére érkezhettek olasz építészek és egyéb iparosok (?) Magyarországra, (bár ez lehet hogy hülyeség, hisz Vásárhely környékén nem sok reneszánsz kastély található...) .
Nemrég viszont arról olvastam, hogy az Olaszi helynevek az Árpádok idejében ideköltöző vallonokkal kapcsolható össze. (ezt sem nagyon értem, hisz a vallonok egy fajta - talán északi - franciák)
És maga az "olasz" szó honnan származik, hisz magukat az országról (Italia) nevezik, de hát az országuk is csak a 19. század 60-as éveiben "állt össze". ?
Lumniczer: Nyilvánvalóan német név. A tátrai Lomnici-csúcs első említése 1719-ből való Lumnitzer Spitze alakban, így a név a szintén kimutatható Lomniczer ~ Lomnitzer alakváltozata, amely valamelyik német Lomnitz településnévhez alkotott -er képzős lakosnév. Ilyen település a tátrai Kakaslomnicon (németül Großlomnitz) kívül sok helyen előfordul, így nem feltétlenül tátrai cipszer eredetre mutat: https://de.wikipedia.org/wiki/Lomnitz
NB. Ezek a településnevek szláv eredetűek a lom ’törés; (kő-) fejtő, bánya’ szó -nica képzős származékaként. Eredetileg általában patak neve, a tátrai esetben is a Kő-patak régi szlovák neve volt a Lomnica (első említése 1285: Superior Lumpnitza). A szláv lakosságra telepedő németség a nevet Lomnitz alakban honosította.
Gundhart: Azonos német személynévből lett német családnév. Az összetett alapszemélynév az alábbi elemből áll: Gund- < ógermán *ġunþiz ’harc, csata’ és -hart < ógermán *harduz ’kemény, erős’.
Theiss (Theiß): Német név. (1) A Matthias ’Mátyás’ (esetleg névtévesztéssel a Matthäus ’Máté’) személynév rövidülése. Ilyenformán képzőtlen apanév, azaz az elnevezett leszármazottai kaptán megkülönböztető névként.
(2) Képzőtlen német lakosnév az azonos település- vagy víznévhez. Ez nemcsak a magyarországi Tisza folyóra utalhat, hanem az alsó-ausztriai Gedersdorfhoz tartozó Theißre is.
> én norvégiában találtam ilyen nevűeket, meg Tarnaörsön.
.no domén alatt nekem a Google nem adott találatot a Burgely-re. Ennek ellenére lehet, de azt is érdemes figyelembe venni, hogy Svédországban viszont Ibrahimović nevűeket találhatni.
Fenákel: Ilyen formán az elterjedése alapján magyar névnek tűnik, a hangalakja azonban kétségkívül nem magyar. Talán a mai német Fenchel ’édeskömény’ növénynév ófelnémet fënachal formájának átvételéről van szó, amely magyar névadás alapja lett. A német Fenchel (Fenchl) családnévről azt írja az irodalom, hogy fűszerkereskedő vagy gyógyszertáros foglalkozásneve, mert az édesköményt a középkorban és a népi gyógyászatban gyógyszerként alkalmazták.
Geleta: Közszói eredetű vezetéknév, amely a magashegyi pásztorkodás szókincsébe tartozik, és mint ilyen a románból bekerült a környező nyelvekbe. Vö. román găleată ’vödör, fejősajtár’ > szlovák geleta ’bödön, sajtár’, ukrán гелета (geleta) ’ua.’, lengyel galeta ~ gielata ~ gieleta ~ gilata ’ua.’, magyar galeta ~ galjáta ~ galáta ~ geleta ~ geljáta ’juh fejésekor használt fasajtár’. Adott hangalakú családnévként szlovák (Geleta) vagy ukrán (Гелета / Geleta) eredetre lehet gondolni.
Haszpra: Továbbra is úgy tartom, hogy az etimológiája nem szláv, mert a szláv fonotaktikai szokásokkal ellentétes a hangalakja. Az persze lehet, hogy a viselői már századok óta szlovákok (vagy magyarok).
NB. A Gáspár név formájára a fentieken kívül több okból sem gondolni. Egyrészt ez nem bibliai név, csak később „tapadt rá” az egyik háromkirályokra. Így a XIII. sz.-ra datálható felsőszorb-cseh-szlovák-ukrán-belorusz g > h változás előtt a kultusza nem terjedt el a területen, így ez a név nem vehetett részt ebben a változásban. utána pedig az érintett területen a K-val kezdődő formája terjedt el (vö. a cseh Kašpárek-ből az osztrák Kaschparek közvetítésével elterjedt monarchiabeli név, illetve bábfigura). A szlovákban a Gašpar alak magyar hatásra terjedt el. — A másik, hogy az -a végződés, ha nem képző része, akkor rövidült-csonkolt névformához járul. A szlovákban van Gaša, amely Gaš- töve a Gašpar-ból rövidült, de már *Gašpa nincs, ugyanis ezek a rövidülések – a muta cum liquida eseteit (főként a -tr-t) nem számítva – egy mássalhangzóra kell végződjenek.
Rinyu: A RadixIndex.com az ország északkeleti szögletéből adatolja. Erre is igaz lehet az, amit a 14378-esben a Biszku kapcsán leírtam: egy -o-ra végződő forma helyi alakváltozata lehet. Tímárról ugyanez a forrás hoz is ez Rinyó nevet.
A várt alakú szláv vezetéknevet (pl. szlovák Riňo / Ryňo, ukrán Ріньо / Риньо, lengyel Rzynio / Rynio) nem sikerült adatolni. Azonban egyrészt a Riňo ritka, de kimutatható szlovák becenév, és továbbképzett alakjai megjelennek szláv családnévként, mint szlovák Riňák, lengyel Ryńko stb., így korábbi, ill. helyi létrejötte feltehető. A lengyel források a Ryń- tövet a Grzegorz ’Gergely’ személynév régi rövidülésének tartják, de szóba jöhet a Rein- kezdetű német személynevek rövidülése is. Szlovák részről ehhez hozzátenném a Ri- kezdetű személynevek (főként Richard) rövidülését is -ň tőzáró képzővel.
Szóval szerintem szlovák, (kárpát)ukrán, esetleg lengyel eredetű név lehet, amely személynévből alakulhatott ki a jelenlegi magyarországi elterjedési területén.
-----
Nem méltó, de azért leírom, hogy amikor a bejegyzésedben az utolsó két kérdezted nevet együtt megláttam, elsőnék az jutott eszembe, hogy „I should Rinyu (re-new) my opinion about Haszpra…”
Biszku: A RadixIndex.com Márokpapiból és Tiszacsomáról (Чома / Csoma, Ukrajna) adatolja. A volt kommunista miniszter is Márokpapiban született. A névalak és a településtörténet együtteset kárpátukrán eredetet sejtet. Volt már korábban is olyan -u végű név, pl. Rezsu, Herczku, amelyek leginkább szláv eredetűnek tűnnek, jóllehet az -u végződés ott atipikus. Egyre inkább úgy tűnik számomra, hogy ez a kárpátukrán-magyar-román érintkezési zóna jelensége lehet: ez utóbbi kettőben szokatlan a szóvégi rövid -o, ezért ezen a kontaktusterületen ez a szláv névvégi hang hajlamos lehet -u-ra váltani.
Iszkán (Ізки / Izki, Ukrajna) a RadixIndex.com adatolja is a Biszkó név alakot, és Galícia Monarchiának jutott részéről is hozza ez a forrás a nevet. Lengyelországban jelen van ma is a Bisko és a Bysko. Ukrajnában pedig a Бісько (Biszko) és a Бисько (Biszko) mutatható ki. — Ilyen módon feltehetünk egy szláv Bisko / Bysko > Biszkó ~ Biszku magyarosodást (románosodást).
Úgy tűnik, két név egybeeséséről van szó. (1) Ha az első szótagi i a szlávban kemény (lengyel Bysko, ukrán Бисько), akkor By- kezdetű, vagy ilyenre egyszerűsödő személynév rövidüléséről lehet szó -ś (> -s) tőzáró képzővel, valamint -ko kicsinyítő képzővel. Itt elsősorban a *bytъ ’lét(ezés), élet; helyzet, tartózkodás’ (pl. Bytomirъ,Vělebytъ), *bъděti ’virraszt, őrködik’ (pl. Bydgostь), ill. *jьzbyti ’elad, túlad (vmin), megszabadul (vmitól)’ (pl. Zbygněvъ > Bygněvъ) tagot tartalmazó szláv összetett személyneveket lehet kiindulásként venni.
(2) Első szótagi lágy i (lengyel Bisko, ukrán Бісько) esetén az alap az ukrán біс (bisz), régi lengyel bis ’ördög, gonosz lélek’ szó, amely személynévképzői funkciójú -ko kicsinyítő képzőt kapott.
Bajkán: A jelenkori Magyarországon Békésben gyakori, Szerbiában van ritka Bajkanović, viszont a román Baican ezeknél gyakoribbnak tűnik. Összességében úgy vélem, magyar névként román eredetű lehet. A román név az román -an képzővel alakhatott abból az alapnévből, amelynek folytatásaira rátaláltál, azaz a török bay ’gazdag’ szóból lett személynévből.
Haszpra (Ez már volt 2005-ben, akkor esetlegesen francia eredetűnek vélted, ill. kizártad, hogy szláv lehetne. A rákeresés előtt én arra gondoltam, hogy egy cseh-szlovák-ukrános g > h fejleménnyel nem vezethető-e le a Gáspár név valamely alakjából?)
Kuczaj: Valóban lengyel családnév, további alakváltozatai: Kucaj, Kucej, Kuciej, Kuczej. Szlovák megfelelője a Kutej, a morva-szlovák pedig Kutěj, amelyek Kutyej alakban jelennek meg a magyar névkincsben.
Ennek etimológiája nem egyértelmű, -aj / -ej (kicsinyítő) képzővel alakulhatott leginkább abból a szláv szóból, amelynek mai folytatói: cseh kutě ’fekhely, fészek, vacok’, morva, régi szlovák kuťa ’vityilló, viskó, barakk’, lengyel kuca ~ kucza ’kunyhó, kaliba, bódé’, ill. szlovák kút ’sarok; zug, félreeső hely’.
Ezenkívül azonban további lehetőségek is akadnak, pl. morva kut! ’nyúlhívó szó’, kuťák ’házinyúl hímje; vasalt csép árpa cséplésére’, lengyel kucać ~ kuczeć ’guggol’, szlovák kutiť ’túr(kál), áskál, cserkész’.
Burgely: Szerintem ez a német Burgel név magyarosodása. A német név elsősorban a német Burkhard személynév rövidülésének továbbképzése -el kicsinyítő képzővel, vagy a német Bürge ’kezes, jótálló’ szó umlaut nélküli formájának -l kicsinyítő képzős származéka.
Kevésbé valószínű, hogy az Új Magyar Tájszótár által Szekszárd környékéről adatolt burgel ’olyan zenész, aki fúvós hangszeren játszik’ szóval azonos foglalkozásnév legyen.
Vašičkanin: Elsőre azt gondoltam, hogy szerb-horvát lakosnév lesz, vö. magyarországi horvát Luka ’Magyarlukafa’ > Lukanin ’magyarlukafai férfi’. De a név csak Szlovákiában fordul elő, ott is csak Bárfa környékén (vö. Vašičkanin). Emiatt horvát betelepülés sem valószínű*, sokkal inkább lemk név lehet. A lemken belül is egyedi alakulatról lehet szó, mert nemhogy ukrán, de lengyel területről sem sikerült amegfelelőjét kimutatnom.
Így úgy vélem lemk (egyben szlovák) anyanévről van szó, amely egész képzőbokorral alakult az alábbiak szerint: Va-1 + -š2 + -iček / -ička / -ičko3 + -aňa4 + -in5
1Va-: ilyen hangsort tartalmazó személynév rövidülése/csonkolása, elsősorban az Ivan vagy a Václav névé (a lemk esetén az előbbi a valószínűbb).
2-š: névzáró elem, amely azért kell, hogy a rövidült személynévi tő CVC alakú legyen {V.2.}.
3-iček / -ička / -ičko: nem lehet dönteni, hogy ezek közül melyik volt az eredeti alak, mert más képzők előtt mindegyik -ičk- alakban jelentkezik. Ez egy összetett kicsinyítő képző, amely az -ik, valamint az -ek / -ka / -ko kicsinyítők kapcsolatából áll {I.B.4.}.
Kustár: Ilyen alakban szlovák családnév, vö. Kuštár. Ez a középkori latin custor ’őr (elsősorban az egyházi javaké); templomi gondnok; egyházszolga’ foglalkozásnévből a (családnevet is adó) magyar kustor alak közvetítésével. A név tehát arra utal, hogy az elsőnek elnevezett ilyen foglalkozású volt.
A szlovákban a latinos -or végződés kicserélődött a szlovák -ár foglalkozásnév-képzőre. A magyar közvetítést a harmadik š /s/ hang jelzi, mert a környező nyelvekben másutt ugyanebből a latin szónak a honosodásában megmaradt az s /sz/ hang, vö. a szintén családnevet adó német Küster, lengyel kustarz ~ kustorz, horvát-szerb kustor, ukrán кустар (kusztar) stb.
A középkori latin custor szó klasszikus latin alakja a custos ’őr, felügyelő, gondnok, őrszem’, amely szintén használatban volt a középkorban is a custor-ral azonos jelentésben. A custos formából származnak az alábbi magyar vezetéknevek: Kustos, Kusztos, Gusztos.
----
A Kustán családnév nem ide tartozik, az az azonos régi személynévből veszi az eredetét, amely vagy török eredetű (vö. baskír quštan ’hízelgő, szolgalelkű ember’, tatár qoštan ’üzeletelő, nyerészkedő ember; hangadó, főkolompos; rossz, kapzsi ember; cselszövő, bajkeverő’), vagy szláv, a Konštantin egyházi név rövidült, kicsinyítő képzős alakja. A Kustyán vezetéknév etimológiája ez utóbbi szláv személynévi alak.
Gyanítom, hogy német lakosnév. Van Kailing nevű település Németországban az osztrák/cseh határ közelében, tehát onnan származhatott el az az ős, akin rajta ragadt a név.
Üdv! Kérnék egy kis segítséget a családnevem eredetével kapcsolatban: KUSTÁR. Van Kustor, Kustán, Kustyán amik hasonlítanak, de nem tudom, van e összefüggés. A segítséget előre is köszönöm!
Az utolsó kérdésem (Árpád-kori nevek) igazából abból jött, hogy elég soknak tűnik 4 azonos településnév ahhoz, hogy eközben a lehetségesen alapul szolgáló (kőszén jelentésű) személynév nem adatolható. Még ha a Gömörő-Gyömöre váltást nullus testisnek tekintve el is vetjük a Gömörő-Gyömörő azonosságokat, és kizárjuk a vizsgálatból a csak Gömörő alakban előfordulókat, akkor is ott van az eredetileg felsorolt 4 helyszín, amelyek egymástól elég távol vannak.
Ha tehát elfogadjuk a személynévi eredetet, akkor lennie kellett legalább 4 ilyen nevű birtokosnak (vagy 1 országos jelentőségű személynek, aki az ország 4 táján kapott birtokokat) -- ami egy viszonylag elterjedt személynévre utal. Ám ennek ellenére maga a személynév nem adatolható. Szóval, ezért kérdeztem, hogy mennyire gyakori (vagy esetleg milyen analógiák vannak), hogy földrajzi neveink egy amúgy nem adatolható személynévre vezethetők vissza.
Amúgy ha elvetjük a g > gy átalakulás lehetőségét, attól még a személynévi eredetet valószínűsíted, vagy akkor lényegében azt mondhatjuk, hogy egyelőre nincs semmiféle valószínűsíthető magyarázat e földrajzi nevek etimológiájára?
Édesanyám vezetékneve ez, és tökéletes lesz az etimológia, ugyanis Fedorkó déd és üknagyapám Szécskeresztúri születésű, és görög katolikus az a família. Sejtettem én ebből, hogy valószínűleg ha egyszer tovább jutok a kutatásban akkor orosz irányba fog visszavezetni a szál. Most a név etimológia megerősített ebben.
Másik oldalon (apai) pedig egy mátrai falucska a származási helyem, aminek a település családfáját fel is "rajzolom" - ez a jelenlegi projektem. Itt elég helyhez kötötten házasodtak nagyon sok generáción keresztül (így egyben könnyebb is a dolgom, nem kell csapongani ide oda sokat). Vannak is nevek amik igen gyakoriak és - legalábbis számomra - nem egyértelműk miből származtatnak. Ebben is kérném segítséged. Az itteni leggyakoribb vezetéknevek:
Bartus, Cselkó, Csortos, Gáspár (bár ebből van keresztnév is, és nem is kifejezetten csak errefelé gyakori), Kívés, Krizner (régebben Knizner), Kukolya, Malicsek, Mata, Osztafin, Pifkó, Puhala, Sidló, Stork, Strubel (régebben Stróbl, de ez lehet más család, még nem derítettem ki), Szlovencsák (ez gondolom valami szlovák tövű lesz), Vanó, Vitai, Zachar, Zám
Macsuga: Vö. ukrán Мачуга (Macsuga), ill. lengyel Maczuga, szlovák Mačuga, amelyek a ruszin területekhez látszanak kötődni. Ez az ukrán мачуга (macsuga) ’karó, cölöp; buzogány; bunkó’, ill. ’magas női hajviselet’ szóval azonos, jellemre vagy külalakra utaló ragadványnév. (Az ukrán szó a román măciucă ’bunkósbot, fütykös; bunkó’ átvétele.)
Támcsu: Talán a moldvai román Tamciuc családnév magyar ajkon kialakult rövidülése. Ennek etimológiáját nem sikerült megközelítenem, talán a török -çuk k9csinyítő képző van a végén, és akkor török (tatár) eredetű lehet. — Nem valószínű, hogy aromán Tanciu név ncs > mcs elhasonulásos formája lenne. Ez utóbbi a Stanciu egyszerűsödése, amely pedig a Stan- kezdetű szláv nevek (pl. Stanislav > magyar Szaniszló) rövidült becézőjének átvétele.
Tátorján: Magyar ragadványnév, amelynek az alapja a keresztesvirágúak közé tartozó tátorján ’Crambe tataria, tatár répa, tatár repce’ növénynév. Vélhetően ezt fogyasztó személy ragadványneve. — A tájszótárban van a tátorján szónak ’szélvész, orkán’ jelentése is, így ezt a motivációt sem lehet kizárni.
Márkuj – Márkúj – Márkuly: A román Marcu vezetéknév határozott Marcul alakjából magyarosodott családnév. Az alapvezetéknév a Márk egyházi személynév román formájával azonos.
Szojka – Szolyka – Sztojka: Két külön szláv név, vö. fulco #13393
Korondán: Szatmárban leggyakoribb román családnév Corondan alakban. Minden valószínűség szerint Szilágykorond (ronánul Corund) településről történt elszármazásra utaló, román -an képzős lakosnév.
Bocz: (1) A régi magyar Boc személynévből képző nélkül alakult magyar apanév. Az alapszemélynév vagy a német Burkhard (< ófelnémet. burg ’vár, kerített hely’ + harti ’kemény, erős’) személynév Botz becézőjének az átvétele, vagy a ’comb’ jelentésű régi magyar buc szóból lett ragadványnév. — (2) Lehet az előbb említett német becenévből lett német Botz családnév is. — (3) Esetleg a német és magyar névvel azonos szlovák Bôc (Buoc) vezetéknévről is lehet szó.
Percze: Kázmér Miklós magyar apanévnek tartja a Perce személynévből, amelyről úgy tartja, hogy talán a mondai Priamosz névből magyarosodott Perjámos rövidülése -ce kicsinyítő képzővel. — Ez az etimológia különösen a -ce becéző képző fiatal volta miatt kérdéses. De ugyanígy aggályos az alternatív lehetőség is, amely a német eredetű Perczel családnév (vö. #367) személynévi alapjával kapcsolná össze valahogy.
Ancsán – Áncsán – Ancza: Az n-re végződő alakok szláv, esetleg román anyanevek lehetnek az Anna női személynév -ča ~ -cea kicsinyítő képzős származékának -an férfi személynévképzős formájából. Bár szláv vagy román alakját a jelenkorban nem sikerült adatolnom. — Az Ancza olvasata vélhetően Ancsa, és ez lehet magyar anyanév is, ui. az Anna személynévből a magyar -csa kicsinyítő is képez becenevet.
Verdes: Vö. román Verdeş, amely a román verde ’zöld’ színnév -eş ellátottságképzős származéka. Az illető ruházatának színére utalhatott.
Kompár: Kázmér Miklós szerint a magyar komplár (kompolár) foglalkozásnév ejtéskönnyített alakja. Ennek jelentése ’kiskereskedő, viszonteladó, üzér’, ill. talán ’kocsmáros’. — A magyarban a XIV. sz.-tól kimutatható alapszó az azonos jelentésű régi német gempler szó délnémet nyelvjárási kämpler ~*kampler alakjának átvétele.
Fedorkó: Ukrán (esetleg fehérorosz) családnév, vö. Федорко (Fedorko). A ruszin népesség nyomán Szlovákiában is jelen van (Fedorko). Képzőtlen apanévről van szó, azaz egy ilyen személynevű felmenő leszármazottait jelöli. Az alapszemélynév az ukrán Федор (Fedor) ’Teodor, Tódor’ egyházi név -ко (-ko) kicsinyítő képzős származéka.
A ma Szepesjánosfalva részét képező, utóbb Csontfalunak nevezett település neve a XIX. sz.-ig Csantafalva (Csontafalva). Legkorábbi említése Kiss Lajos szerint 1274: Chunta. Ugyanakkor a vármegyének nevet adó Hont település első adata 1156: Chunt. Csak azért, mert a régi hangjelölés szerint a ch egyaránt jelölt /cs/ és /h/ = [x] hangot is, valamint a Csont és a Hont szavak az első, régen azonos betűvel jelölt hangjuk kivételével azonosak, még nem lesz automatikusan etimológiai kapcsolat a kettő között.
A fenti megfontolás él a Gömör(ő) : Gyömör(ő) névpár esetén is: a hasonló hangzás és a valahai azonos írásmód nem elég. A nyelvészetben is igaz az unus testis nullus testis (egy tanú nem tanú) elv. Azaz, ami egyszer megtörtént, annak többször is meg kellett történnie. Így a g > gy változást az bizonyíthatja, ha további g > gy változásra hozunk példát. — Lehet, hogy van ilyen, de én eddig nem tudtam ilyet felidézni, ezért fogadom szkepszissel a magyarázatot.
A mai Géza személynév ezért is kettős téves olvasat eredménye. Az ezzel összefüggő (Al-, Fel-) Győ, (Mária-) Gyüd helyneveknem ui. nem g- kezdetű változata van, hanem d-: Decs, Décsi(puszta), Décső, Déva, Devicse, (Magyar-, Maros-) Décse. A gy-nek a g nem szokásos „váltótársa”.
Ezért továbbra is úgy vélem, hogy amíg az említetted Gömörő helynevek kapcsolatba hozhatók a Gömör település- és megyenévvel, de a nexus már aggályos a Gyömörő esetén.
--------------
A puszták és tanyák általában nem több száz éve eltűnt személyneveket őriznek meg, hanem jobbára olyan több száz éve eltűnt településekét, amelyek neve régi személynévvel volt azonos. Sok helyen megőrizte a helyi közösség a valahai települések emlékét külterületi nevek formájában.
--------------
Nem tudom megmondani, hogy gyakoriak-e azok az elfogadottabb településnévi etimológiák, amelyeket önállóan nem adatolható magyar személynévre próbálnak visszavezetni. Erre ugyanis nem végeztem számításokat, és ennek hiányában a magamban felidézhető esetek is torz képet adhatnak. Mindenesetre ezt az ortodox szemlélet érvelési gyengeségnek szokta tekinteni, ész az erre alapuló magyarázatot csak akkor „illik” figyelembe venni, ha megalapozottabb lehetőség nem merült fel.
Köszi. Szóval egyelőre a megfejtés az, hogy "talán" :)
"a g > gy változásnak nem látom alapját"
Pedig valaminek lennie kell. Például Gyömöre (Győr-Moson-Sopron) estében azt írja a Wiki, hogy "első birtokosául (1377) Gemevrei vagyis Gyömörei Györgyöt ismerjük". Mondjuk ettől még lehetne a Gemevre kiejtése Gyömöre, de egy jóval későbbi dokumentumban ezt írják: "Az ácsi uradalom Győr, Komárom és Veszprém megye területén feküdt. A hozzá tartózó helységek a XVIII században... Gömörő, Alpéc, Fölpéc, Lovászpatona..." (Az Eszterházy család zólyomi ágának levéltára : Repertórium)
Ennek alapján úgy tűnik, hogy valóban végbement (ennél a településnél legalábbis) egy Gömöre/Gömörő -> Gyömöre változás. (Na persze kérdéses, hogy ez a dokumentum mennyire őrizte meg a XVIII. századi írásmódot.)
Illetve volt Gömörő nevű tanya Békés mellett a XIX. sz. elején, és volt egy Gömörő nevezetű "erdőspuszta" Debrecen mellett a XVIII. században. Nekem azért fura, hogy ezek a puszták és tanyák így megőriztek volna egy legalább 700 éve eltűnt személynevet? (Nem lehet valami földrajzi adottsághoz köthető etimológiája? Göb, gödör, gömbölyű...? Oké, tudom, hogy ez idegesítően laikus megközelítés. Bocs.)
Amúgy mennyire egyedi vagy éppen gyakori, hogy a földrajzi neveink olyan (valószínűsíthetően Árpád-kori) személyneveket őriznek, amelyeket személynévként egyáltalán nem lehet adatolni?
Miereis: A baden-württembergi Mühlacker környékére koncentrálódó igen ritka név. Nem találtam róla semmi, és magam sem találtam fogást rajta. — Egyrészt hasonlít a holland Van Mieris festődinasztia vezetéknevére. Másrészt az alnémet Miere és a holland mier a ’hangya’ neve, amelynek köznémetül Ameise a megfelelője. Csábító lenne arra gondolni, hogy az északról jött Mier(e) vezetéknevet délen értelmezték, és az ilyen *Mier(e)-Ameise névalak rántódott volna egybe. De e két ötletről magam sem vagyok meggyőződve.
Kellmayer vagy Gellmayer: Úgy vélem, a Kellmayer lehet az eredetibb alak, és a jelenkori gyakoriság is ennek megfelelő. A Mayer (Maier, Mair, Meyer, Meier) utótagú összetett vezetéknevekhez (vö. #14245, #5951 stb.) hasonlóan olyan Mayer ’intéző, jószágigazgató, gondnok; (paraszti) haszonbérlő, (nemesi) örökbérlő’ foglalkozásnevű személy, akit arra utaló előtaggal különböztetnek meg a többi hasonló nevűtől, hogy (1) ő vagy hozzá kapcsolódó más személy ’szakács’ vagy ’kőműves’ tevékenységet [i]s végzett (vö. német Kelle ’merőkanál; vakolókanál’) ; vagy (2) olyan helyen lakott, ahol a középfelnémetben kelle szóval hívott ’lyuk, odú; halfogásra szolgáló kiöblösödés folyóvízben’ volt.
Higler: Hiegler írásmóddal is előfordul, és a köznyelvi Hügler sváb nyelvjárási alakja lehet. Ez utóbbi (1) a német Hugo (< ófelnémet hugu < ógermán *huġaz ’gondolat, értelem, szellem’) személynév -(e)l kicsinyítő képzés és -er apanévképzős származéka; — vagy (2) a német Hügel (Vesztfália, Bajoro.) településre utaló -er képzős lakosnév.
Helmle: A Helm (< ógermán *helmaz ’ sisak, védőfelszerelés; ‹átv.› védelem’) tagot tartalmazó összetett német személynevek (pl. Helmbrecht) rövidülésének továbbképzése a sváb -le kicsinyítő képzővel.
Schrautz: Nem a Schrantz félreolvasásáról van szó?
Schrantz, Schranz: (1) Olyan lakóhelyre utaló megkülönböztető név, ahol középfelnémetül schranz ’szakadék, (szikla-) hasadék, üreg’ volt. — (2) Ragadványnév a középfelnémet schranz ’hasítékos, slicces öltözék’ szóból, és innen átvitt értelemben ’fiatal, puccos férfi, aki ilyen öltözéket hord; piperkőc; hízelgő, talpnyaló’ (vö. mai német Schranze ’hízelgő, talpnyaló’).
Steckl: A köznémet Steckel név délnémet írásformája. Ez (1) -(e)l kicsinyítő képzővel alakult (1a) a ’merev, nyers ember’-re a német Stecken ’bot, fütykös, dorong, cövek, karó’ szóval utaló ragadványnévből; ill. (1b) a Steck ’körülkerített legelőterület’ dülőnévből képzőtlenül lett lakóhelyi névből. — (2) Esetleg északi területről délre származó esetén szóba jöhet a középalnémet stekel ’kissé megbántott, kissé sértődött’, ill. ’idős, éltes’ szóval azonos ragadványnév is.
A Gyömörő, Gyömrő, Gyömöre településnevek eredetét [egyelőre] csak Kiss Lajosnál tudtam megnézni. Ő a te általad elsőként idézett etimológiához csatlakozik. Ami téged zavar, azt úgy lehet feloldani, hogy ez az etimológia nem közvetlen, hanem áttéten keresztül valósulna meg: a település egy olyan személyről lett [volna] elnevezve, akinek a neve volt a törökben ’szén’ jelentésű.
Kicsit konkrétabban Kiss szerint e kérdezted településnevek kapcsolatban állnak a Gömör helynévvel (a vármegyének a ma Sajógömör [ma Gemer, Szlovákia] település adta a nevét). Ez pedig az első ispánjának személynevét viselheti, amelyet az ótörök kömür ’szén’ szóra vezetnek vissza. Az illető valószínűleg divatnevet viselt, de a név első viselői talán a haj-, ill. szemszínük után kaphatták ezt a nevet. — Ezzel az etimológiával az a probléma, hogy a megfelelő személynevet magyar környezetben (a településnévtől függetlenül) nem sikerült kimutatni, csak valószínűsítik a létét a kirgiz Кемирбай (Kemir-baj) személynév alapján.
A felvetés szerint ebből a magyarrá lett *Gömör személynévből aztán magyar -é, ill. -ő kicsinyítő képzőkkel lett volna a *Gyömöre és *Gyömörő személynevek, és az ilyen nevűek által telepített,. birtokolt falvak kaphatták meg a Gyömöre, ill. Gyömörő elnevezést (az utóbbiból pedig a két nyílt szótagos tendencia alakította ki a Gyömrő alakot).
Ezzel nekem személyesen az a problémám, hogy a g > gy változásnak nem látom alapját. Az oszmán korban délszláv közvetítéssel előfordul a magas oszmán-török g-nek a magyarban gy megfelelője, vö. török gâvur > szerb-horvát đaur > magyar gyaur, de korábbi példát nem tudok felidézni.
-----
A másik etimológiai felvetés még eddig sem jut el nálam. Nem találok ui. gyömör ’gyűrődés, mélyedés’ szót. A gyömör hangalak a történeti és jelenkori szótáraimban is ’gyűr, gyömöszöl, töm, nyomkod; gyomroz, dögönyöz’ jelentésű ige. Esetleg feltehetnénk, hogy az -e ~ -ő a folyamatos melléknévi igenév képzője, és így ’gyűrő, tömő, nyomkodó’ értelmű személynévből lettek a településnevek, de a gyömör igét az EWUNg csak a XVIII. sz. közepéről adatolja, és egy szerintem túl késői, hogy XIII–XIV. sz.-i település-névadás alapja legyen.
Egyébként, ha elfogadnók a gyömör ’gyűrődés, mélyedés’ szó létét (mert kizárni nem zárom ki, ui. csak a saját könyvtáramban ellenőriztem), akkor is valószínűsíthető lenne a közvetetten, személynéven keresztül történt névadás, mivel úgy vélem az -e és -ő kicsinyítő képző földrajzi objektumok nevében ritkán jelenik meg.
Egy picit offolás, de négy hasonló földrajzi név etimológiája érdekelne: Gyömöre/Gyömörő (Győr-Moson-Sopron), Zalagyömörő (Veszprém), Gyömrő (Pest) és Gyömrőpuszta(Sajólád, BAZ).
Két magyarázatot hallottam eddig: az egyik a kőszén ótörök nevével hozza összefüggésbe (?), a másik az elhelyezkedésükkel ("gyömör", mint gyűrődés, mélyedés). Egyik sem tűnik túl meggyőzőnek. Szerintem egyik helyen sem volt soha szénbányászat, és nem mindegyik fekszik völgyben vagy tó mellett (bár ebben nem vagyok 100%-ig biztos, ráadásul mára megszűnt halastavak akárhol lehettek régebben). Esetleg lehetne személynévi eredetű, de hasonló személynév semmiféle Árpád-kori dokumentumból nem rémlik.
Persze feltehetem a kérdést úgy is, hogy ne legyen off: érdekelne a Gyömörei/Gyömrőy családok nevének eredete :D
Én hajlanék a <c>-re, de próbálok majd további bejegyzéseket keresni a családról, hátha a későbbiek jobban olvashatóak. Amint lesz új információm, megosztom itt.
A Régi magyar családnevek névvégmutató szótárában (2009) http://mek.oszk.hu/08900/08923/08923.pdf a "Foglalkozásra, tisztségre, munkaviszonyra, tevékenységre utaló családnevek" (4a) között szerepel. 1454 az első előfordulás ideje. Itt ugyan az is áll, hogy a Koponyás és Kaponyás egymás írott alakjai, ahogy más neveknél is szép példákat hoz rá a szótár, mégis az első előfordulásának éve miatt hajlok arra, hogy - a neten többhelyütt fellelhető magyarázatként - "merítőedény" jelentésű, mint régies kifejezés. (aztán majd az lesz, hogy a koponya és a merítőedény kifejezések nem is idegenek egymásnak. Nem tudom).
Kaponyás: Az -s képző nem alkot lakosneveket, így nem a Kaponya (ma Kopoňa, Szlovákia) településnév áll a név hátterében. Ehelyett -s melléknévképzős foglalkozásnévről van szó, amelynek alapja a nyelvjárási kaponya ’merítőedény, vödör’. Ez elsőnek elnevezett személy kaponyát készítő mesterember, teknővájó, kádár lehetett.
A fenti kaponya szóalak azonos a koponya ’fej csontos váza’ szóval, és az eredetibb jelentés őrizte meg. A ’koponya’ jelentés ui. csak a XVI. sz.-ban jelent meg, vélhetően az agya koponyája > agykoponya > koponya jelentésátvitel eredményeként. — A magyar szó délszláv eredetű, vö. szerb-horvát kopanja ’fából vájt teknő, vályú; dagasztóteknő’, szlovén kopanja ’teknő, vályú; dézsa’ stb.
Közvetve azonban lehet kapcsolat a Koponya településnévvel. Ez utóbbi ui. környezetleíró jellegű lehet, arra utalhatott, hogy egy merítőedényhez hasonló mélyedés volt a településen vagy a környékén. Hasonlóhoz l. Vödör-völgy (Szentkirályszabadja mellett), Söjtör (amely a sajtár [< német régi seihter, mai Sechter ’régi gabonamérték, kézi merítőedény’ < latin sextarius ’űrmérték, (a római congius) hatodrésze’ ] szó magas hangrendben kiegyenlítődött alakváltozata). — A településnév azonban lehet a szláv Kopina ’ásott [kút, csatorna, tóka stb.]’ helynév magyaros népetimológiája is.
Rég jártam erre. Szeretném megtudni, hogy a Kaponyás név miből származik. Vagyis feltételezem, hogy a szlovákiai Kapona településről (Szabolcsban kutatok), de mi a jelentése? Köszönöm.
A <c> nem olasható <e>-nek? Így esetleg lehetne kapcsolat a szláv Орешин ~ Orešin ~ Orzeszyn családnévvel (< szláv *oreša ’diófás, dióliget’ [< orech ’dió’ + -ja] + -in birtokosmelléknév-képző).
Más lehetőség, hogy az 1715. és 1720. évi összeírásokban előfordul az Orcsa vezetéknév, ehhez éppen elképzelhető egy -in birtokosmelléknév-képzős apanévi *Orčin /orcsin/ ’Orcsáé, Orcsa [leszármazott]-ja’ alak. A probléma az, hogy ez az Orcsa vezetéknév leginkább román kötődésűnek tetszik, tehát szláv továbbképzése magyar anyakönyvben nem tűnik túlzottan valószínűnek.
További lehetőség, ha feltesszük, hogy a név eleji H- lekophatott, ekkor talán a ritka cseh-szlovák Horčin ~ Chorčin vezetéknévhez juthatunk (? < hora ’erdő, hegy’ v. horký ’keserű’ v. chorý ’ beteg’ + -ca személynévképző + -in birtokosmelléknév-képző).
NB. A horcsin (хорчин) – amely nem tévesztendő össze a harcsin (харчин)-nal – egy kicsiny Belső-Mongóliai mongol népcsoport neve is, de ez nem lehet a név feltételezett alakja, ui. túl azon, hogy ilyen periférikus népcsoportból nemigen lesz népnévi megkülönböztető név, az írott mongol alakja, amely a korai átvétel alapja lehetett volna, qorčin (korcsin).
Bacsovka: Szlovák családnév, amelynek mai írásmódja Bačovka. Kialakulása két féle módon is elképzelhető.
1. Anyanév a szlovák bačovka ’juhászné; számadójuhász, juhászgazda felesége’ foglalkozásnévből.
2. Ha nő vezetékneveként fordul elő, akkor lehet a Bača (tkp. ’számadó juhász, juhászgazda’) családnév nyelvjárási nőnemű alakja, azaz a köznyelvi Bačová helyi megfelelője. Vö. http://www.nyest.hu/hirek/szlav-nok-balti-asszonyok — Ezen az úton is lehet anyanév (tehát férfiak családneve is), csak akkor nem juhász foglalkozású személy feleségének a leszármazottait jelöli, hanem egy olyan asszonyét, akinek a férje Bača vezetéknevű volt.
Draveczky: Mai írásmódjában Dravecký alakú szlovák lakosnév, amely egy Dravce nevű településről elszármazót, oda való kapcsolatokkal bírót, esetleg ottani birtokost jelölt. A szóba jöhető települések a mai nevükön pl. Dravce (Szepesdaróc, ma Lőcse része), Panické Dravce (Panyidaróc), Šarišské Dravce (Daróc), Veľké Dravce (Nagydaróc), esetleg Dravce (ukr. Дравці / Dravci, m. Ungdaróc, ma Ungvár része).
A település darócok által lakott szolgálófalut jelöl. Ezek feladata az elejtett állatok húson kívül felhasználható részeinek (bőr, tülök stb.) levétele, ill. kikészítése volt. A daróc foglalkozásnév a szlovákban és a csehben járatos dravec ’ragadozó állat, ragadozó madár’ szó metonimikus átvétele. A szlovák településnevek is ennek a szónak a többes számú alakjai.
A jelen nyelvállapotot tekintve igazad lenne, mert most tényleg ßsch [sʃ] > *[ʃʃ] > [ʃ] hasonulás lép fel, de a családnevek keletkezése történelmi folyamat, ezért az irodalom általában a XI–XIV. sz.-i középfelnémet (ill. középalnémet) alakokból szokta a neveket magyarázni. Ilyen szempontból pedig nem a Groß-Schmuck [gro:s- ʃmʊk] összetételből kell kiindulnunk, hanem a középfelnémet grōʒ-smuc? [gro:s-ʂmuk] formából. Ebből következően a ʒs?[sʂ] hangkapcsolat előbb egyszerűsödhetett szótagzáró s [s]-szé, mielőtt a szótagkezdő sm-?[ʂm] klaszter schm- [ʃm] ejtésűvé nem lett.
egy ilyen feltételezett szibilánstorlódásnál valahogy amúgyis azt várnám, hogy az első essen ki, tehát /grosmuk/ és nem /groszmuk/ legyen a végeredmény.
A Groß-Schmuck nekem is eszembe jutott, de azzal pont ugyanaz a gond, mint a Groß-Muck-kal, hogy az utótag nem illik a többi Groß-os összetétel sorába. Ezért aztán nem is említettem. Utótagként a Mick, amely a Nick szláv szubsztrátumterületen jellemző változata, jó megoldásnak tűnik.
> ez a név talán Hrkecz-ből is származhat amelyik vagy cseh vagy pedig horvát-jugoszláv is lehetne?
Gondoltam erre, de az /ü/ meglehetősen szokatlan toldóhang lenne. Így elvetettem.
A Hrkecz egyébként, ilyenformán leginkább kaj-horvát (esetleg szlovén) eredetű lehetne: http://www.locatemyname.com/croatia/Hrkec Irodalmi szerb-horvát megfelelője a Hrkac. Nem kizárt lenne cseh-szlovák Chrkec és Hrkec sem, de ezekre nem találtam előfordulási adatot. Ezeknek a jelentéséhez vö. szerb-horvát hrkati ’hortyog, horkol’, szlovák chrkať ’harákol, krákog, torkát köszörüli’, hrkať ’csörög, zörög’ + -ec személynévképző.
Bár a Grassmick alakváltozat fényében ez talán nem túl valószínű, de amúgy lehetséges lenne egy Gross+Schmuck összetételű név, és azután a [sch] hang kiesése? Vagy ilyen nem fordul elő?
Köszönettel olvastam én is a név levetezését és nagyszerűen meghatározta a Kúnszentmártoni helységet, mivel a névviselő valóban onnan származik.
Egy nem szakember arra is gondolhat, hogy ez a név talán Hrkecz-ből is származhat amelyik vagy cseh vagy pedig horvát-jugoszláv is lehetne? és Magyarországon hozzáillesztettek egy magánhangzót, de persze ez csak egy laikus feltevés. Lehetne ennek is valami "értelme".Köszönöm előre is válaszát
Gaidenecker: Német név, és azt gondolná az ember, hogy egy német Ecke ’sarok, szöglet, zug; szegély; sziklapárkány; ékszerűen határolt terület, valami szélén lévő terület’ (~ délnémet nyelvjárási Egg[e]) utótagú összetett település- vagy dűlőnévhez alkotott -er képzős lakosnévről lenne szó, minet pl. Honecker <: Hoheneck< hohe Ecke ’magas zug’, Schönecker < Schöneck < schöne Ecke ’szép zug’. — De egyrészt nem találtam *Gaideneck helynevet (Geiden-, Geuden- előtaggal és -egg utótaggal sem), másrészt az előtaghoz sem találtam német etimológiát, ami szükséges lenne ahhoz, hogy hipotetikusan feltehessük a név létezését.
Akad viszont német Gaideck név, amely szláv eredetű lehet. mint a gajda ’duda’ szó -ek kicsinyítő képzős alakja, vö. lengyel Gajdek. Ehhez az alapnévhez járulhat német -er apanévképző, amely a Gaidecker névalakot adja. Ez utóbbiból talán (!) a népetimológia beszúrhatta az -en szótagot a hohe Ecke > Hoheneck alakulás mintájára. Talán.
Grossmuck: Világosan összetett német családnévnek tűnik, ahol az előtag a német Groß ~ Gross ’nagy’ melléknév, ill. az ebből lett ragadvány- majd családnév. Végignézve az ilyen összetételeket, az utótag vagy gyakori foglalkozásnév (pl. Müller, Meyer), vagy gyakori személynév (Hans, Klaus, Kunz stb.) — kivéve persze az olyan összeforrott kifejezéseket, mint a Großkopf ’nagyfej(ű)’, illetve az apanévi szerepű és már szinte képzőként viselkedő -mann utótagot.
A probléma az, hogy a Muck utótag nem illeszkedik a fentiekhez. Önálló névként előfordul, de nem gyakori, és nem a várt motivációjú, mivel az alábbiakra vezethető vissza: 1. német Mücke ’szúnyog’ (izgága, tolakodó ember); 2. német Mucke ’szeszély, bogarasság’ ~ mucken ’morog, zúgolódik’; 3. szláv muka ’liszt’ (mint molnár, lisztkereskedő, pék ragadványneve).
Persze nem lehet kizárni, hogy két Muck nevűt is meg kellett különböztetni a Groß- előtaggal. De szokásosabb lenne a magyarázat, ha a Muck utótag valahogy a német Nikolaus ’Miklós’ személynév Nick rövidülésének írásbeli torzulása, vagy valamilyen alakváltozata lehetne.
Ruff: A Duden szerint a Rudolf személynév összevonásából keletkezett (a *Ruolf > Ruoff alakokon keresztül). Képzőtlen apanévként lett családnévvé.
Schmidinger: Kétféleképpen értelmezhető. 1 Egy bajor–felső-ausztriai Schmiding vagy Schmieding nevű településről* történő elszármazásra utaló -er képzős lakosnév. — 2. Kevésbé valószínűen egy Schmied ’kovács’ nevű vagy foglalkozású személy leszármazottait jelölte dupla (-ing és -er) apanévképzővel. — * A településnév arra utal, hogy egy Schmied ’kovács’ nevű vagy foglalkozású személy alapította, illetve az ő leszármazottai lakták. Esetleg kovácsok lakta szolgálófaluról van szó.
Zank / Zang: Ha a Zank [tsaŋk] alak az eredeti, akkor: 1. a lakóhely jellegzetességre utaló ragadványnév a mai német Zacke(n) ’fok, orom; csipke’ szó régebbi zanke alakjából. — 2. Jellemre utaló ragadványnév, vö. korai újfelnémet zangk ’viszály veszekedés’ köznév.
Ha a Zang [tsaŋ] az elsődleges, akkor kovácsot a jellemző munkaeszközével jelölő foglalkozásnév a német Zange ’fogó’ szóból.
Krapf: A Duden a vrobee által a 14312-ben említett etimológiákhoz (1. Krapfen-t, azaz ünnepi olajban sült süteményt, fánkot készítő pék, ill. azt szerető ember — 2. Jellemét vagy külalakját tekintve görbe ember ragadványneve) hozzátesz még egyet: 3. A szászországi Krappe (ma Löbau része) településre utaló képzőtlen lakosnév.
Probst: Vö. vrobee #14312, azaz ez a mai német Propst ’prépost, esperes’ szó korábbi írásváltozata (vö. ófelnémet probost). Azért térek ki erre mégis, hogy utaljak az etimológiailag ezzel összetartozó, 14302-ben elemzett Profuszek névre. Ugyanis a korábbi németben nemcsak egyházi elöljárót jelenthetett a szó, hanem világi elöljárót, felettest, felügyelőt is. Ezért ilyen értelmű foglalkozás-, ill. jogállási név lehet. Ha a katolikus egyházi értelemből indulunk ki, akkor a motiváció közvetett: egyrészt prépost(ság)nak szolgáló személy ragadványneve lehetett, másrészt metonimián alapuló jellemnév lehet (olyan ájtatatos, úgy öltözködik stb. mint egy prépost).
Hürkecz: Magam – a névetimológiát tekintve – nem osztom Davies322 14062-beli véleményt, miszerint ez német név lenne*. Alakilag ugyanis egyáltalán nem német: kevés kivétellel az /ec/ – és főként a /kec/ – végű német nevek szláv eredetűek, ezekben pedig az az /ü/ nem etimologikus. Elképzelhető persze, hogy a potenciálisan az igen ritka szláv Hirkec (< Hirko / Hirka személynév + -ec kicsinyítő képző) olyan német nyelvjárási környezetbe kerül, ahol /i/ > /ü/ labializáció történik (pl. a Müller ↔ Miller stb. változás hiperkorrekciós hatására). De a várt német Hür(c)ke(t)z név nem mutatkozik.
A brabanti (holland) Hurk (tkp. ’„szarvszerű” > sarok, szöglet, zug’) helynévből lett Hur(c)ke(n)s [hœrkə(n)s] nevek ény-német környezetben hanghelyettesítéssel megjelenhetnek Hür- kezdettel, de ezekből az /ec/ végződés nem magyarázható.
A név ilyenformán magyar alakulatnak tűnik. Kakuk Mátyás a Kunszentmárton idegen családneveiről 1719–1945 c. tanulmányába** felveszi az ott 1755-től Hürkecz ~ Fürkesz ~ Fűrketz ~ Hirkesz ~ Hörketz ~ Hürkesz ~ Hürköcz ~ Űrkecz alakváltozatokban kimutatható nevet, de magyarázatot ő sem ad hozzá. A fenti variációkból azt lehet sejteni, hogy a név eredetibb alakjában -esz-re végződött, és csak a magyarban gyakori affrikációval lett /ec/ végű. Az f-fel kezdődő alakok vélhetően népetimológiásan keletkeztek, és nem a korábbi alakváltozatot sejtetik. Az első magánhangzó eredeti hangszínéről nem lehet könnyen dönteni, mert az i ~ ü ~ ö mindegyik irányban átalakulhattak egymásba; az ü-s alakok gyakoribb volta azonban inkább ennek az elsődlegessége mellett szól.
Ennél tovább nem jutottam, úgy tűnik, hogy a Hürkesz ~ Hürkec(z) név specifikus erre a környékre, és nem lepődnék meg, ha végső soron valamely, a magyarságban olvadt helyi etnikum (pl. a kun) nyelv személynevére (a magyar nyelvbe átkerült, de már kiveszett közszóra) menne vissza.
* Mindenesetre a német eredetre utaló adatokat érdemes lenne megemlítenie annak, akinek ilyen véleménye alakult ki. Hátha mégis meggyőzőek.
Krapf: "German: nickname for a small malformed individual, from Middle High German krapfe ‘hook’. In southern Germany the word was also applied to a type of crescent-shaped pastry, and the surname may thus also have been a metonymic occupational name for a baker." (ancestry.com)
Probst: szvsz lehet a Propst, azaz prépost alakváltozata.
LvT-nek kérdés, ugyan már egyszer feltettem (14058) Hürkecz név eredete érdekel, bár választ kaptam, (14062) azért szeretnék megerősítést, hogy tényleg jó a megoldás... köszi előre is!
"Lehet, hogy rosszul fogalmaztam, de a Šika alapnév létezik."
Nem, újraolvastam, jól fogalmaztál, csak én nem figyeltem oda eléggé. Bocs.
Re: Kitajka. Hát igen, abban a vagyoni helyzetben, ahol a répa, a bab meg a dara is családnevet ad, egy selyemsál birtoklása végül is simán lehetett nemzedékekre kiható megkülönböztető jelző. Nem is nagyon lehet csodálkozni azon, ha kiszorít esetleg egy olyat, hogy lassú vagy buta. :)
A гречка szót ismertem is az oroszból, asszociáltam is rá, de furcsának tűnt így a képzőtlen növénynév családnévként. Most már látom, hogy ez nem ritka, hiszen az Árpa, Búza is előfordul így, ill. az imént volt a Buob is.
Pácsa: Vélhetően s Kázmér Miklós családnév-szótárában említett Pacsa vezetéknév alakváltozata lehet. Ezt a szerző az azonos régi magyar személynévből képző nélkül lett apanévnek veszi, amely a Pál egyházi név Pa- (Pá-) rövidüléséből és az összetett magyar -csa kicsinyítő képzőből alakult.
Kiss Lajos a Zala megyei Pacsa település etimológiájánál ezen kívül felveti a szerb-horvát Pajča személynévvel való összefüggést is. Ez utóbbi is a Pál név kicsinyített formája, csak a szerb-horvát Paja < Pavle formáé.
Becser: Szintén Kázmért idézem, aki ezt az azonos alakú régi magyar világi személynévre vezeti vissza képzőtlen apanévként. A személynév etimológiájáról nincs adatom.
Tancsa: Képzőtlen magyar apanév az azonos régi magyar személynévből, amely valamely Tan- alakú személynévi rövidülés és az összetett -csa kicsinyítő képző kapcsolata. A rövidült személynév eredetije lehet pl. a Tamás egyházi személynév vagy egy Sztan- kezdetű szláv név magyarosodása.
Pólya: Kázmér Miklós szerint a Pál személynév régi magyar Pólos alakjának rövidülése -a kicsinyítő képzővel, valamint a gyakori hangzó közi l > ly lágyulással. Családnévvé képzőtlen apanévi használatban lett. — Szerinte a pólya ’csecsemőruha’ szó hangtörténeti akadályok miatt nem jöhet szóba. Én azonban ilyen ragadványnévi eredetet sem zárnék ki.
Arra, hogy a kitajka mikor került be a nyelvbe, nem találtam adatot csak annyit, hogy a szlovák felé a lengyel volt a közvetítő (oda pedig az orosz). Abban igazad van, hogy a családnév-képződés általános időszakához képest valószínűleg kései. Az azonban különbség a Rása névhez képest, hogy nincs jobb alternatív etimológia: több lehetőség esetén hajlamosak vagyunk a kivételes fejlődést feltételező magyarázatokat elvetni.
Az időrendhez az általánosságban elmondható, hogy minél periferiálisabb egy csoport, egyrészt annál később jelennek meg a családnevek, másrészt annál változékonyabbak is maradnak a polgári anyakönyvezés beálltáig. Ezért valami esély van az alsóbb néprétegek közt a fősodornál későbbi keletkezésű vezetéknevekre. Ebbe a népmozgalmak is beszámítanak, hiszen az Alföldre való szlovák áttelepülés teljesen átrendezte a korábbi családneveket. Az utána ott beálló jobb mód viszont konzerválóan hatott, míg a Felföldön, ahol a rossz helyzetű szlovákok közt anyagiak nem nagyon öröklődtek, az alapváltozékonyság magasabb maradhatott.
Amúgy a sztenderd szótárak közül kimozdulva, úgy találtam, hogy a szlovák kitajka szónak további jelentése is van Kelet-Szlovákiában ’faág nehezen elérhető vége, különösen a fa csúcsa’, ’ostorhegy’. Az időbeli horizontja azonban ennek a szónak sem lehet sokkal korábbi, mint a textilé.
------------
> Re: Sikinya, Sikalák, Sikutyák. Érdekes, hogy egy ritka, nem adatolt alapnév három nevet is "terem" egyazon faluban, nem?
Lehet, hogy rosszul fogalmaztam, de a Šika alapnév létezik. Az esetre, úgy vélem, három megoldás is adódik. (1) Meglehet tényleg három hasonló, egymástól független ritka név került itt egymás mellé, és ez csak azért tűnik fel, mert ezt az aspektust vizsgáltuk. Ha más aspektust néztünk volna, akkor talán más ritka jegyek „sűrűsödtek” volna más neveknél, és lehet, hogy más faluban. Szerintem ez lehet a kutató optikája, amikor is az érdeménél jobban felnagyít valami megfigyelést.
(2) De az is lehet, hogy ezek a nevek eredetileg messzebb által egymástól, és éppen az egymás mellett élésük folytán hatottak közelítőleg egymásra a hangalakjukat is tekintve. Ilyenkor az etimológus látszólag téved, hiszen a másodlagos alakot elsődlegesként elemzi. Mivel az etimológia, mint minden diszciplína, mégiscsak a szabályos változásokból tud rendszert építeni, ezért az ilyen eseteket névcserének szoktuk tekinteni: azaz valaki felcserél két hasonló, de egyaránt elsődleges névformát.
(3) Végezetül az is leképzelhető, hogy egymás mellé került három Šika nevű ember, vagy egy ilyen személy családja vált háromfelé. Ez pedig magával hozta a megkülönböztetés kényszerét, és a különböző kicsinyítő képzők funkciója éppen ez: ugyanabból az alapnévből eltérő apellatívumokat generálnak.
Közben a Šika alapnévhez még eszembe jutott valami. Az is lehet, hogy a magyar Sike személy- (majd család-) név átvételéről van szó. Ez a Szixtusz (< latin Sixtus ’hatodik, hatodszülött’) egyházi név régi köznapi, rövidült magyar formája.
Izgalmas ez a paraszti névkincs: Dugó, Lassú, Buta, Ostoba, Rabló, illetve Dara, Bab, Répa, Gabona... :D
Re: Kitajka. Elég régi ez az anyagnév és ruhadarab ahhoz, hogy családnevet adjon? (Emlékszel, pár éve szó volt a Rázsa névről, és később a Rása névről is.)
Bár, eléggé úgy tűnik, hogy Trsztenán még a XIX. században is valamelyest képlékenyek voltak a családnevek, és könnyen válhatott egy újabb ragadványnévből családnév. Vajon minek köszönhető ez a képlékenység ilyen későn? Azért ez nem volt jellemző az ország minden részére.
Re: Sikinya, Sikalák, Sikutyák. Érdekes, hogy egy ritka, nem adatolt alapnév három nevet is "terem" egyazon faluban, nem? Lehet, hogy ez az elterjedtség inkább tényleg a közszói eredet elméletét erősíti?
Profuszek: Ez a csehes szlovák profús (közszlovák profoz, cseh profous) ’tábori csendőr; foglár’ foglalkozásnév -ek kicsinyítő képzős származéka. — Az alapszó egyébként a prépost egyházi tisztséggel együtt a latin praepositus ’elöljáró’ szó származéka, csak annak propositus mellékalakjából keletkezett az ófrancia provost közvetítésével.
Lof(f)ai/y: A mai szlovák névkincsben Loffay, Loffaj, Lofay, Lofaj stb. alakban szerepel. Szerintem ez magyar -i (-y) képzős lakosnév. Az alapul szolgáló településnév talán a sárosi Lófalu (Kobyly) elképzelhető rövidült *Lófa alakja.
Kominek: Szlovák formája Komínek, és a Komín alapnév -ek kicsinyítő képzős származéka. Az alapnév közszói eredetű, l. szlovák komín ’kémény, kürtő’ (magának a komínek alaknak is van ’kis kémyén, kürtőcske’ közszói jelentése). Kéményrakással foglalkozó iparos, vagy jellegzetes kéményű házat bíró ember ragadványneve lehetett. A Komín alapnév önmagában is családnév, ill. ismert a nagyítórosszalló képzős Komiňák alak is.
Jarina: A jelenkorban is adatolható családnév közszói eredettel, l. szlovák jarina ’tavaszi vetés; tavasszal elvetett gabona’. Paraszt ragadványneve.
Suchor: Igen ritka, de a mai is kimutatható a szlovák Šuchor családnév, kissé gyakoribb változata a Šuchora. Ez a szlovák šuchoriť ’susog, suhog, zizeg, zörög; (fel)borzol, (össze)kócol, (össze)kuszál, felráz; porhanyósít, lazít’ igéhez képzett igei főnév.
Kapal(l)a(j): Kapala, ill. történeties-magyaros Kapalla alakban kimutatható Szlovákiában. Talán a kapať ’eltűnik, elvész; (el)pusztul’ ige -al(a) igenévképzős származéka. A feltételezhető jelentéshez l. szlovák kapalica ’tunya, rest, elkószáló asszony’ szó. — Ez azonban nem magyarázza meg a névvégi -j-t.
Lepacsek: Lepáček formában adatolható ma is Trsztenából. E mögött a régi szlovák lepák ’ostoba, tökfilkó, bolond ember’ szó -ek kicsinyítő képzős származéka áll.
Zboja: Ilyen alakban ma is szlovák családnév. Az alapszava a szlovák zboj ’rablás, fosztogatás; zsiványság, betyárság’, amelyhez személynévképzői szerepű -a végződés járult. L. még szlovák zbojník ’rabló, betyár, szegénylegény’.
Szadlis: Ma Zsolnán (Žilina) akad szlovák Sadliš, Nowy Sączban lengyel Sadlisz családnév. Ez a jobb módra utaló ragadványnév lehet, a szlovák sadlo, lengyel sadło ’(állati) zsír, háj’ szó -iš / -isz kicsinyítő képzős származéka.
Kitajka: Mai szlovák családnévként nem mutatható ki, de köznévi alapja adatolható: a viseletre utaló ragadványnévről lehet szó, vö. régi szlovák kitajka ’(nyak-) sál’. — A szlovák szó mögött Kína orosz közvetítésű neve, a Kitaj áll. Ez köznévként kínai selyemhez hasonló könnyű anyagot jelölt, amely a -ka képzős nyaksál jellemző alapanyagát képezte.
Luty / Luti: Vö. szlovák ľúty ’vad, bősz, ádáz’, ukrán-ruszin лютый (ljutij) ’ua.’, lengyel luty ’erős’. A mai szlovák névkincsben nem mutatható ki, lenygel történeti alakjait találtam Lutti, Lutty, Luty, Lutyj alakban.
A nem túl megbízható lengyel forrásom elképzelhetőnek tartja a német Luther és a szláv Ľutobor nevek rövidült becézőjeként is. Mivel szláv -i (-y) kicsinyítő képző nincs, az utóbbit nem tartom elképzelhetőnek, az előbbit is csak német alakulatként.
Buob: Középszlovák hangalakú név, amelynek mai írásmódja Bôb, és a szlovák bôb ’bab’ közszóval azonos. Motiváció: jellemző termény, kedvelt étel.
Kvak: Viszonylag gyakori szlovák név, amely a Kvaka változatával együtt az előzőhöz hasonlóan növénynév lehet: kvak(a) ’karórépa’.
Német területen is ismert a Quack családnév, amely egyrészt a beszédmódra vagy a pletykásságra utalhat az (észak-) német quaken ’kuruttyol, fecseg’ igéből, vagy az alnémet Quack ’gyenge, erőtlen ember’ szóból lett ragadványnév lehet. A másik etimológiája felsőszorb: a fentihez hasonlóan a kwakaś ’kuruttyol, hápog, fecseg’ igéből vagy a kwak ’a kacsák hangja’ hangutánzó szóból.
A hangutánzó eredet a szlovák esetén sem zárható ki, vö. kvákať ’károg, hápog, kuruttyal, brekeg’, illetve kvaknúť ’leguggol’.
Mamlinda: A jelenkorban nem tudom adatolni. Főként két etimológiai lehetőséget látok, amelyek a középső szótag magyarázatában térnek el. Közös elem a névvégi -da kicsinyítő képző, és az alap a mama ’mama, anyu’ szó. A középső szótag vagy a nőnemű szavakhoz való -in birtokos melléknévképző, amely elé a meglágyult m ajakhang járulékaként a keleti szláv nyelvekben és a keleti szlovák nyelvjárásban szokásos módon ľ hang szúródott be. A másik lehetőség a mama szó játszi becézése, vö. a hasonlóan bővült cseh mamlenka ’anyácska’ szót.
Kisebb valószínűséggel az alap lehet a német Mammel személy- (majd család-) név szlávosodott alakja, amely pl. a lengyelből Mamla formában adatolható. Ugyanezt a hangalak esetleg a lengyel mamlać ’kérődzik, lustán rág’ igéből, ill. a szlovák mamľas ’mamlasz’ szóból is előállhat. Ekkor is -in birtokos melléknévképző és -da kicsinyítő képző alkotja a név további részeit.
Mokoss: Vö. a gyakoribb szlovák Mokoš családnevet, amelynek ritkább cseh Mokoš és lengyel Mokosz változatai vannak. Ennek alapjához l. szlovák mok ’folyadék, nyirok, nedv; ital’, moknúť ’ázik, nedvesedik, nedvedzik; (eső) esik’, mokrý ’nedves, vizes, nyirkos’. A név végén az -oš kicsinyítő képző áll.
Meress: Van ma is szlovák Mereš és Merešš (ez utóbbi Trsztenában is), de nem tűnik szlovák névnek. Magyar vonalon kellene körülnézni (egyelőre nincs találatom), illetve van lengyel Mereś név, amelynek a vége esetleg szlovákosodhatott -š alakban. Ez utóbbiról azt írják, hogy a Mar- kezdetű személynevek (Marek, Maria) becézője -eś kicsinyítő képzővel.
Pariz(s)a: Előfordul a mai szlovák névkincsben Pariža, Pariza, Paríža, Parýzová alakban is, Trsztenán az első forma mutatható ki.
A Szentmáriai-víztározó (Liptovská Mara) által elöntött egyik falu neve Párisháza (szlovákul Parížovce) volt, amely mutatja a kérdezett névvel azonos személynév régi előfordulását. Ez voltaképpen a Helenét elrabló trójai Parisz királyfi neve, amely a középkori irodalom nyomán divatnévként lehatolt az alsóbb néprétegekhez is. Perjámos alakban az apja, Priamosz, és Iktár formában a testvére Hektor is bekerült a térség tulajdonnév- és településnév-kincsébe.
Furdek: Ma is jelen van Trsztenában, A Furdík, Furdák szlovák nevek mutatják, hogy egy Furd- alapnév -ek kicsinyítő képzős származékáról van szó. Az alapnévhez talán l. lengyel furda ’apróság, csecsebecse; ostobaság’
Mi a šprndeľ-t illeti 5 msh. van benne egymás után, és ez szerintem nem a csúcs, mert pl. a zmrzlina ’fagylalt’ szóban is ennyi van. Igaz, a šprndeľ „javára” írható, hogy ha ragozzuk, akkor az e kiesik,így már 6-os sorozat áll elő, pl. šprndľa tárgy-és birtokos eset, ill. kicsinyítő képzős šprindlík. A hatos sorozat már tényleg ritka lehet, ha lesz időm, akkor csinálok egy korpuszvizsgálatot.
Lohaz(z)a: Adja magát alapul a szlovák nyelvjárási lohaza ’árpadara; abból készült étel’ szó, mint kedvelt vagy gyakori táplálékot megnevező ragadványnév.
Dilong: Máig megvan Trszetnán (ez előbbivel szemben), Poprádon stb. A radixIndex.com kimutat Delong és Delonga neveket. A Duden a Delang családnevet ismerteti, amely egyrészt a határozott névelős német der Lange ’a hosszú’ kifejezés nyelvjárási alakja, másrészt a felsőszorb delan ’lapályon lakó / síksági szorb, alsó-lausitzi szorb’ népnév németes népetimologikus alakja. — Esetünkben szerintem az előbbi értelemmel azonos német névalakulat lehet mögötte.
Sikinya: Jelenleg is létező név Šikyňa írásmóddal Szuchahorán (Suchá Hora). Nincs egyértelmű etimológiája, az -yňa nőneműsítő képző, így talán anyanévről van szó, amelynek alapja a Šika egyéni- (majd család-) név nőnemű változata. Ha ez nem valami Ši- kezdetű személynév köznapi formája, akkor az alábbi közszavak egyikének tövéhez kötődhet, mint šík ’(csata-) sor, vonal, felsorakoztatott csapat’, šikmý ’ferde’, šikovný ’ügyes’.
Sikalák: Alsókubin környékén ma előfordul a Šikala név, a kérdezett név ennek -ák nagyító-rosszalló képzős származéka lehet. Az alapnév a fenti Sikinya név alapjával lehet azonos, csak az -ala személynévképzővel alakult. — A nevet lengyel névsorokban is megtaláltam Szykałak formában, de a jelenkorban már ott sem adatolható.
Sikutyák: Illava és Pozsony környékén jelenkori adata van a szlovák Šikuta családnévnek. Ha az utóbbihoz -ák nagyító-rosszalló képző járul, akkor megkapjuk a kérdezett nevet: Šikuťák ~Šikutiak. Az -uta a szlovákban ritka kicsinyítő képző, de más neveken is kimutatható, vö. Blahuta < Blaho <: blahý ’boldog’. Az alapnév az előző két kérdezett névvel azonos Šika lehet.
Skaplár: Nem sikerült kimutatnom, az etimológia sem egyértelmű. Két lehetőség merült fel bennem. Egyrészt a hipotetikus *škapiar foglalkozásnév keleti nyelvjárási változata lehet, ahol a lágy ajakhang után l szúródott be. Ez a foglalkozásnév a škapa ’gebe, sovány ló’ szóból alakulhatott -ár ~-iar foglalkozásnévvel.
Másrészt, és talán ez a valószínűbb, a szlovák škapuliar szó szinkópás alakváltozata állhat mögötte. A škapuliar jelentése: ’olyan népi amulett, amely két posztódarabból áll, amelyekre imát vagy szentképet hímeztek’, ill. ’skapuláré, egyes szerzetesöltözékek rátett vállrésze’. Az elsőnek elnevezett ilyen amulettet viselhetett. — A szó a latin scapulare szlovákosodása. A latin kifejezés a scapula (többes számban scapulae) ’lapocka, váll, hát’ szó továbbképzése az -arium eszköznévképző többes számú alakjával.
Lolják: Ma nem mutatható ki, *Loľák ~ *Loliak, esetleg *Ľoľák ~ *Ľoliak alakban rekonstruálható. Ez a „Lolka, Bolka” rajzfilmpárosból ismert lengyel Lolek ~ Łolek névvel azonos tövű lehet, csak nem az -ek kicsinyítő képzővel, hanem a szlovák -ák ~ -iak nagyító-rosszalló képzővel alakult. A név töve a szlovák ľoľo ’buta, lassú észjárású férfi’, lengyel lol(a) ’semmirekellő ember’ közszóval azonos. (A név a lágy lj hangkapcsolat miatt nem lehet lengyel.)
Lusbetják: Brezovica központtal ma is kimutatható szlovák név Lužbeťák írásmóddal. Úgy vélem, anyanév lehet, az Alžbeta ’Erzsébet’ személynév Al- > Ol- > *Lo- > Lu- hangátvetéses, zárt ejtésű formájához járulhatott az -ák (-iak) nagyító-rosszalló képző. — A név köztes, záródó Olžbut formája is adatolható szlovák családnévként.
Kijak: Szlovák írásformája Kyjak, de több más szláv nyelvben is kialakulhatott. Ma Szlovákiában Herhely (Harhaj), Zsolna (Žilina), Elecske (Alekšince) stb. környékén fordul elő. Az etimológiája kétszintű lehet. Egyrészt közvetlenül eredhetett a szlovák (és más szláv) kyjak ’bunkó, dorong’ szóból, másrészt -ák (-iak) nagyító-rosszalló képzős alakulat lehet az azonos jelentésű szlovák (és más szláv) kyj szóból.
Ui. Ez utóbbi azért érdekes, mert ugyanez a Kyj ’bunkó, dorog’ személynév áll a Kiev (Київ, Киев) városnév mögött, csak ebben az esetben a lágy -ev birtokos melléknév-képzővel bővült.
Tjarbak: Jelenkori szlovák családnévként nem mutatható ki, de az etimológiája egyértelműnek látszik, a szlovák ťarbák ’esetlen, ügyetlen, nehézkes, lassú személy’ közszóval azonos ragadványnév lehet.
Ami a „gyönyörűséges” Sprngyely nevet illeti, az voltaképpen köznévi eredetű ragadványnév a szlovák šprndeľ ’gyerkőc, poronty; „dugó” (kistermetű ember gúnyneve)’ szóból.
Morosz: Ez nyilvánvalóan a keleti szláv Мороз (Moroz; Ukr., Bel., Or.) vezetéknév kiejtett változatát* tükröző írásmódja. A név a keleti szláv мороз (moroz) ’fagy’ közszóval azonos. Az elnevezés motivációja többféle lehet: az illető nagyobb fokú hidegtűrése, vagy éppen a csökkent végtagi keringés miatti hidegérzet, de utalhat fagyos jellemre, ősz szőrzetre, és fagykárra vagy téli történésre vonatkozó eseménynév is lehet.
Szlovák, ill. szer-horvát változatából lett a Mráz családnév, amely Maráz alakban magyarosodott. — Kicsinyítő képzős lengyel formájából alakult Sławomir Mrożek író vezetékneve (bár ez utóbbi forrása lehet még az Ambroży ’Ambróz[iusz]’ egyházi név rövidülése is).
* A szóvégi mássalhangzók zöngetlenedése általános a németben és a szláv nyelvekben. Az egyik kivétel az ukrán, ahol marad a /moroz/ ejtés. Ezért közvetlen ukrán eredet nem valószínű, de német, szlovák stb. közvetítéssel ez sem zárható ki.
Bogoly: A Bagoly családnév (észak-) keleti nyelvjárási változata, így metaforikus ragadványnév lehet, amely arra utalhat pl. az elsőnek elnevezett sokat virraszthatott, álmatlanságban szenvedhetett, vagy az átlagosnál nagyobb feje, szeme volt stb.
Krusó: Nehéz ügy, mert jelenkori előfordulási adatai nincsenek, ugyanakkor szinte minden szláv nyelvben kialakulhatott olyan tövek önállósulásával, mint a szlovák krušiť ’gyötör, sanyargat; zúz, aprít, darabokra tör’, krušný ’nyomasztó, terhes, keserves’, kruch ~ krušok ’karaj, szelet’, szerb-horvát kruh ’kenyér’, lengyel krusza ’körte’. Emiatt a magyar névforma forrását nem tudom azonosítani.
Az -o a névben kicsinyítő szerepű tővégződés. Ha ezt -ko kicsinyítő képző váltja, akkor már könnyebben adatolható szláv névalakokhoz jutunk, mint a szlovák Kruško, lengyel Kruszko, horvát Kruško.
Hrecska: Vö. ukrán Гречка (Hrecska), amely a termelt növényre, gyakori/kedvelt táplálékra utaló képzőtlen ragadványnév, l. ukrán гречка (hrecska) ’hajdina, pohánka, Fagopyrum esculentum’. — Az ukrán növénynév a ’görög’ népnév származéka. Hasonló alakulat a magyarban a tatárka, ill. a tatárbúza, amely szintén egy hajdinafajt, a Fagopyrum tatarica-t jelenti.
Marada: Vö. morva-szlovák Marada, (Cs., Szlk.) családnév. Az etimológiája nem tiszta, mert a szláv -da kicsinyítő képző leginkább zárt tőhöz szokott járulni, bár Kniezsa adatolja a Mikuláš ’Miklósa’ névből származó Mikuda-t. Szláv etimológia esetén anyanév lehet, a Mária személynév Mara rövidülése lehet az alap.
Szlovákiában azonban a Hegyentúlon ismert a Maradík vezetéknév, amely ugyan lehet a Marada továbbképzése -ík kicsinyítő képzővel, de ugyanakkor alakilag egybeesik a magyar Maradék ’sokgyermekes családban az utolsó gyermek; utószülött, apja halála után születet gyermek’ családnév í-ző változatával. Ez megengedi azt a feltételezést, hogy a szlovák név a magyar átvétele legyen, a Marada pedig ebből való visszaképzés.
Bagala: Vö. a Léva környékén központosuló szlovák Bagala. A nevet máshonnan nem tudtam adatolni, az etimológiáját nem látom, de -ala képzős származék lehet egy olyan tőből, amely a g hang miatt végső soron nem szlovák.
Golenyák: Vö. dk-lengyelországi Goleniak, orosz Голеняк (Golenyak) és a ma családnévként nem kimutatható, de korábban akár létezhető szerb-horvát-szlovén *Golenjak. Ez az elsőnek elnevezett jellegzetes testrészére utaló, -ak személynévképzős ragadványnév, vö. lengyel goleń, orosz голень (goleny), szerb-horvát golen ’lábszár’. Hasonló köznyelvi képzéshez l. szlovén golenjak ’lábszárvédő, kamásli’.
Már volt róla szó korábban, bemásolom ide LvT válaszát:
Ulveczky / Ülveczky / Ölveczky: Úgy vélem, hogy egy magyar Ölved helynévhez járulhatott a szláv, és ez esetben leginkább szlovák –ský lakosnévképző, így normatív helyesírású alakja Ölvedský lenne, szlovákos kiejtéssel Ulvedský (az /ü/-s alak talán a kettő kontaminációja, de az is lehet, hogy esetleg magyar ü-ző nyelvjárási alak szemben a köznyelvi /ö/-vel).
A Trencsén vármegyei Ölvednek csak a XX. sz.-ban lett ilyen magyar neve (korábban Jasztrabje volt magyarul is), ezt így kizárhatjuk a név forrásaként. A Hont vármegyei Nagy- (Mező-) és Kisölved pedig a magyar lakossága miatt nem valószínű, bár azért nem zárható ki.
Így a legvalószínűbbnek látszik a Békéscsaba területén lévő valahai Ölved (vö. itt 36/38. old.). Ez utóbbi magyarázná azt is, hogy miért maradt meg az /ö/ egyes esetekben, ill. miért hiányzik a név a mai szlovákiai névkincsből: így ugyanis sajátos alföldi szlovák fejlemény lenne.
Burbucs: 1910-ből találtam szlovén adatot a Burbuč névre Goriziából (ma Olaszország), ehhez taéán illik, hogy a RadixIndex.com-on a II. vh. alatt Rijekában van a Burbucs névnek előfordulása. Mai horvát nemzetiségi előfordulása is van Tótszerdahelyről (ma Magyarország). Van azonban lengyel Burbuć [burbutɕ] családnév is (a gdański vajdaságból), amely talán ilyen alakban is magyarosodhat. A lengyel esetén egy forrás a burbotać ’morog, dörmög, korog’ igéből vezeti le.
Lehet, hogy van más lehetőség is, de ilyenre [eddig] nem találtam.
Preszlen: Szlovák vagy szlovén családnév lehet. Jóllehet ezek törzsterületén nem tudtam kimutatni, de más opció szerintem nemigen lehetséges*. Ez a munkaeszközt megnevező foglalkozásnév, vö. szlovák preslen ’pereszlen, orsópörgettyű, orsó végére erősített karika/súly’, szlovén nyelvjárási preslen ’rokka, fonókerék’.
* A megfelelő szláv közszó a magyarba is bekerült mint pereszlen, de annak már a XVI. sz.-i felbukkanásakor fel volt oldva a szó eleji mássalhangzó-torlódás. Ez utóbbi miatt zárható ki a magyar eredet.
Nyitrapereszlény (Preseľany, Szlovákia) neve vélhetően ide tartozik annyiban, hogy a korai személynévként használt kérdéses szlávból ered, mivel első említésekor 1280-ban Prezlen-ként említik. A honti [Ipoly-] Pereszlény (Preseľany nad Ipľom) neve azonban csak ehhez hasonult, mert első említéséből egy másik szláv személynév bukkan elő: 1156: Prilscan (olv: Prisclan, azaz *Prislan).
Sailer: A német Seiler családnév írásváltozata. Ez azonos a német Seiler ’kötélverő, kötélgyártó’ közszói foglalkozásnévvel.
Schroff: A lakóhely jellegzetesességére utaló német megkülönböztető név, vö. német Schroff ~ Schrof(f)en ’szirt, szikla; meredek hegyfal’.
Mesmer: A Messmer, Meßmer, Mesner, Messner, Meßner változatokkal együtt német (régi, nyelvjárási) Mesner ’sekrestyés, egyházhi’ közszói foglalkozásnévvel azonos. — Ez utóbbi a középkori latin ma(n)sionarius ’egyházszolga; (eredetileg) házgondnok’ szó honosodása. Az pedig a latin mansio ’maradás, tartózkodás; szállás, (lak)hely; jobbágytelek’ szó származéka.
Haim, Heim: Ez képzőtlen apanév, a régi német Heimo személynév modern hangalakjának kétféle írásmódja. A Heimo az ógermán *haimaz ’otthon, ház, szállás’ előtagú összetett germán személynevek (pl. német Heinrich, Heimbert) önállósult rövidülése. — Voltaképpen azonos a német Heim ’otthon, lakás, szállás’ közszóval, de az irodalom szerint a kapcsolat az előzőekben kifejtettek szerint csak közvetett.
Első ránézésre az előtag nagy valószínűséggel a délnémet Reut(e) ’irtványföld’ szó. Sok délnémet nyelvjárásban megfigyelhető az illabializáció, vagy az a jelenség, hogy az ajakkerekítéses magánhangzók elvesztik az ajakkerekítést. Így lesz ebből Rait(e), amely a köznémet helyesírási konvenció miatt Reit(e) írásmódú is lehet (sőt gyakrabban ilyen).
Az utótag a német Buch ’könyv’ szóval látszik egyezni, de talán inkább a Buche ’bükk(fa)’ szóról van szó. Ezt a kettőt nehéz összerakni, talán irtásföldön maghagyott, vagy annak a határán álló bükkről van szó. Ez esetben lakóhelyi névről lehet szó, de a hozzá tartozó települést, dűlőt stb. ki kellene tudni mutatni, de ez eddig nem sikerült.
Az előtag ei-je azonban lehet eredeti is (és ez írható ai-jal is), vö. svájci, nyelvjárási Reite ’szénapadlás; asztagláb, lóhereszárító, szárítóbak/-állvány; ív, kanyar’, Reitel ’(kötál)szorító-/csavaró-/tekerőfa,; husáng, fiatal, fa(törzs); ösztöke, orrszorító’, ill. ’hinta’, Reiten ’lovaglás’, Reiter ’ rosta’, ill. ’lovas’. A köznémet -ck-nak a délnémetben sokszor -ch felel meg, emellett az u és o váltakozhat. Így az utótag is lehet Bock ’bak (állat és eszköz)’. Bizonyos körülmények köt a régi u nevekben és nyelvjárási szavakban megmaradhat, és nem válik au-vá, tehát a Bauch ’has’ szót is rekonstruálhatjuk belőle. Ezenkívül a Burkhard személynév is rövidülhet Buck-ká (amely délen akár továbbalakulhat Buch-há).
Tehát, ha a ránézésre adódó, „elsődleges” etimológia helyett keresnénk a fenti probléma miatt másikat, akkor annyi lehetőség bomlik ki, hogy miattuk távolabb kerülünk a megoldástól.
Nagyon köszönöm. Igen, ők mind Schwandorfban éltek Tuttlingen közelében, ahogy az a öt ősöm is akiket még megkérdezek: Sailer, Schroff, Mesmer, Bayer, Haim / Heim.
Geiger: Ez német tudás mellett egyértelmű foglalkozásnév, a magyar Hegedűs vezetéknév szoros párhuzama. — Németország szerte elterjedt, de délnyugaton (alemann-sváb-keleti frank területen) a leggyakoribb.
Reutebuch / Reitebuch: Sváb–alsó-alemann név, amelynek a jelenkorban koncentráltan fordul elő, központja ajakkerekítéses (eu) változatban Tuttlingen-Sigmaringen, illabializált (ei) verzióban Ostallgäu. Az etimológiáját egyelőre nem látom.
Rossnagler / Rossnagel: Az első változatban képzős, a másodikban képzőtlen foglalkozásnév, amely patkolókovácsot jelöl, vö. német Ross (Roß) ’paripa, ló’, Nagel ’köröm’. — Jelenleg képzőtlenül gyakoribb, és Karlsruhe környékén koncentrálódik.
Fuchs: Szintén intuitív, azonos a német Fuchs ’róka’ állatnévvel. A motiváció elsősorban a vörös hajszín, vagy a ravasz jellem. Ugyanakkor lehet utalhat rókaprém ruházatra, zömmel rókára vadászó foglalkozásra vagy rókaprémet feldolgozó szűcsre. Továbbá a középkorban sok német városban neveztek el rókáról házakat (Haus zum Fuchs) az ilyen tulajdonosa is megkaphatta megkülönböztető névként. — Felnémet nyelvterületen igen gyakori, általános elterjedtségű név.
Futterknecht: Olyan szolga (Knecht) foglalkozásneve, akinek állatok (lovak, marhák) takarmányozása (Futter) volt a feladata. — Jelenlegi elterjedtsége megegyezik a Reutebuch és Reitebuch közös elterjedtségével.
> Ezen jót mosolyogtam, hiszen - amennyiben még emlékszel
Minden kijelentést az adott kontextusban érdemes értékelni. Én vörösvári kérdésére válaszoltam, és ezt konkretizálva: ritka családnév esetén arról nem mondhatunk semmit, hogy egy magyarországi német név Svábföldön alakult-e ki, vagy már itt az áttelepülés után. De ezenkívül sok mást megmondhatunk, csak ezekre most vörösvári nem kérdezett rá.
> azonban ami a mém-elméletet illeti, tulajdonképpen ez emelte az evolúció elméletét - az evolúció mechanizmusát - egyetemes érvényűvé
Ez az, ami miatt a memetikát akkor is fenntartásokkal kell kezelni, ha részleteket megmagyaráz. Ez a félreértés, amely már a szociáldarwinizmus esetén is sokba került.
Én egy általánosan alkalmazható modellre igyekeztem felhívni a figyelmet. A családnevet tulajdonképpen egy Y-kromoszómán öröklődő virtuális génnek is tekinthetjük, amely - bizonyos korlátok között - a génekhez hasonlóan képes mutálódni. Ennélfogva a genetikában ismert jelenségek számos analógiája alkalmazható esetükben. Ami a kivételeket illeti én a "sodródás" helyett inkább az "alapító hatást" emelném ki az adott példában, hiszen a magyarországi német és szlovák betelepítések esetén inkább ez a szabály játszik...
"Így én úgy vélem, ritka családnév esetén éppen a ritkaság miatt nem mondhatunk semmit. Hacsak, ahogy a tevék esetén az ásatag leletekből ettől eltérő kép nem bontakozik ki. Vagyis a vezetékneveknél maradva: vissza kell őket az anyakönyvekben és dokumentumokban minél inkább követni."
Ezen jót mosolyogtam, hiszen - amennyiben még emlékszel - korábban éppen erről vitáztam hosszasan veled, miszerint ritkának számító, régi világi személynévi eredetű családnevek esetében, mielőtt megmondanánk a "tutit", nem árt annak a névnek a történetét (fejlődését, eloszlását) korabeli dokumentumokból rekonstruálni...
Ami Dawkinst illeti, teljes életművének valóban vannak szakmailag és emberileg is erősen vitatható fejezetei, azonban ami a mém-elméletet illeti, tulajdonképpen ez emelte az evolúció elméletét - az evolúció mechanizmusát - egyetemes érvényűvé, s ezért fontos és időtálló alapelv.
A kérdéshez azért hozzátenném, hogy a genetikai változatosság csak stabil populáció esetén korrelál a „honossággal”. Egyébként ellentétes irányú folyamatok is fellépnek, pl. a genetikai sodródás. Közismert ellenpéldaként említem a teveféléket, amelyek Észak-Amerikában alakultak ki, de ott kihaltak, és most ott csak visszatelepített képviselőik vannak, amelyek genetikai változatossága – természetszerűleg – csekély.
Ugyanígy számolni kell memetikai sodródással is, ha az adott mém frekvenciája alacsony. vörösvári kérdése ritka családnevekre vonatkozott, így szerintem ezek esetén a sodródás sokkal inkább hat, mint a normál eloszlás. Így én úgy vélem, ritka családnév esetén éppen a ritkaság miatt nem mondhatunk semmit. Hacsak, ahogy a tevék esetén az ásatag leletekből ettől eltérő kép nem bontakozik ki. Vagyis a vezetékneveknél maradva: vissza kell őket az anyakönyvekben és dokumentumokban minél inkább követni.
Végezetül, én becsülöm Dawkinst az evolúciógenetikai felvetéseiért. A memetikaiakért már nem annyira. a szociáldarwinizmus kapcsán már láttuk, hogy a biológiai szervezettséget leíró teorémák nem feltétlenül működnek szociológiai szinten. Mondhatnám, carefully with that axe, Eugine.
> Egyéb internetes forrásban sajnos nem találtam Kozalek Mártont semmilyen változatban ... Van ötleted, hogy hol lenne érdemes megnézni?
Sajnos én egy véletlenül idecsöppent és itt ragadt etimológus vagyok, és nem foglalkozom genealógiával, a saját családoméval sem. Semmilyen tanácsot nem tudok adni, de van egy topik, amely az átjárások folytán ennek a társa lett, a Családfakutatás. Ott e téren gyakorlott nickek vannak: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9000502
Az 1890. évi népszámlálási adatok anyanyelv és hitfelekezet szerinti bontása elérhető online: http://konyvtar.ksh.hu/inc/kb_statisztika/helysegnevtar/1892/index.html. Itt a 414. oldalon található a budapesti adatsor. Eszerint az akkori 491.938 lakosból 27.449 volt szlovák anyanyelvű, ami 5,6%. (És egyben ez a 3. legnépesebb nemzetiség a 66,3% magyar és a 24,0% német után.)
Köszönöm szépen, ez ismét nagyon érdekes olvasmány volt. Nem közvetlenül ide tartozik, de Szentendre kapcsán merült fel bennem, hogy a 19. sz. végén Budapest lakosságának hány százaléka lehetett szlovák anyanyelvű?
Ez egy érdekes kérdés, én egy analógiát hoznék erre. Ma már kevesen tudják, hogy a mém kifejezés egykor nem celebekről készült vicces képet jelentett, hanem Richard Dawkins biológus alkotta meg a gén analógiájára. A mém eredetileg olyan kulturális - esetünkben nyelvi - entitást jelöl, amely a génekhez hasonlóan rendelkezik három fő tulajdonsággal:
képes a szaporodásra
tulajdonságait átörökíti
változékony, vagyis az átörökítés folyamatába hibák csúszhatnak, utat nyitva ezzel különböző változatok megjelenésének
Nos, egy családnév - az eredeti definíció értelmében - tökéletes példája a mémnek, mivel mindhárom fontos tulajdonsággal rendelkezik. Entitások ilyen populációjában idővel evolúciós folyamatok mennek végbe, vagyis az idő előrehaladtával a populáción belül változatok (mutációk) jelennek meg, és ezeket a változatokat különböző szelekciós tényezők tovább alakítják.
A fenti analógia alapján tehát azt mondhatjuk, ha egy családnévnek adott területen minél több - egyetlen „ősi” alakból levezethető – változata van jelen, annál régebb óta van jelen ott az adott családnév. Ezeket a területeket megvizsgálva jó eséllyel meglelhetjük a családnév kialakulásának helyét, de ennek eldöntésére nyilván több szempontot is figyelembe kell még venni. A változatok száma a lényeges tehát, nem pedig a családnév egy adott alakjának abszolút mennyisége.
Ennek alátámasztására végül hoznék egy biológiai példát. Ma az emberiség legnagyobb és legsűrűbb populációi Délkelet- Ázsiában találhatók, ebből azonban nem következik, hogy ott alakult ki az emberiség. Ugyanis, ha a populációk genetikai heterogenitását vizsgáljuk, az messze a legnagyobb értéket Afrika középső részein mutatja, vagyis ez az a terület, ahol a legtöbb idő telt el a sokféle mutáció felhalmozódásához.
A radixindexen milyen adatokat találok meg? Egyéb internetes forrásban sajnos nem találtam Kozalek Mártont semmilyen változatban, pedig a XIX. század századfordulós szlovák keresztleveleit elég jól feldolgozták már, úgyhogy tartok tőle, hogy Szlovákia ki lett zárva. Van ötleted, hogy hol lenne érdemes megnézni?
Szeretném jelezni, hogy az évekkel ezelőtt kialakult megosztásnak megfelelően az ilyen téma az Alternatív elméletek fórumcsoporton tárgyalandó, esetleg Móricz János apropóján a Rejtélyes dolgokban. Itt az a III. 1. H. moderációs alapelvet sérti.
A dákoromán kontinuitást elutasító szemmel is elmondható, hogy ez az iromány már akkor is tényállításokat kifordító románellenes pamflet volt, amikor megírták. Ennek idézése szintén az alternatív vagy a politikai dühöngő topikokra való.
És offtopik, mert őstörténeti megfontolásokkal nem lehet tagadni azt a jelenvaló nyelvi tényt, hogy a Tulca településnévhez (szintén függetlenül annak eredetétől) a románban a Tulcan lakosnév tartozik. A nevek eredetét pedig a legutolsó képzési mozzanat határozza meg.
Lehet persze más etimológiákat felvetni (alappal, amely nálad most hiányzott), de a román eredet lehetősége akkor is megmarad. Mert, a beírásodból sugallt szemlélettel ellentétben a neveknek lehet többes eredete, illetve a az azonos hangalak nem feltétlenül jelent azonos eredetet.
Nagyon köszönöm az alapos munkát, ezek szerint frank eredetű volt az ősöm. Szerintem az olajkereskedő a legvalószínűbb, több német blogban is olvastam arról, hogy olajkereskedő őseik voltak a 17-18.században, persze elég fura foglalkozás.
> Már csak a cseh vagy szlovák felmenőket kellene megtalálnom.
Röviden céloztam a zöngés z-s alak miatt a német közvetítésre. Így lehet, hogy időben visszafelé elsőnek német környezetben találod meg őket, és csak onnan visszafelé követve jutsz szlávokhoz.
Az Ulzimer is eléggé adatolhatatlan névnek látszik, hacsak nem véljük úgy, hogy a ritka, ma alsó-frank területen adatolható Ulzheimer lakosnév torzulásáról lehet szó. A név alapjául szolgáló Ulzheim (melynek jelentése ’Ulz [< Ulrich] otthona’) település a mai rajna-pfalzi Ober-Olm részét képezi.
Az Ulsamer névvel más a helyzet annyiban, hogy ez biztosan adatolható német családnév, amelynek mai centruma az alsófrank Würzburgba esik, amely közúton csak 200 km-re esik Rheinstettentől. Vélhetően tahát inkább ez lehetett az eredeti névalak, és az Ulzimer ebből torzulhatott. Ez utóbbi talán magyarosan is olvasható,, és akkor csak a-i eltérés van a két névalak közt.
Az Ulsamer-nek (amelynek akad sokkal ritkább Ulsammer formája is) azonban nem találom az etimológiáját. Adna magát itt is az -er képzős lakosnév, de az alaptelepülést nem találom. A bajor nyelvjárási Sammer szó foglalkozásnévi családnevet is adott, ennek köznémet alakja a Säumer ’ hajtó, málhásállat vagy társzekér vezetője’. Elképzelhető lenne, hogy az kettős nevet adjon az Ulrich-ból rövidült Uhl névvel, de ennek az a gyengéje, hogy a feltételezett eredetihez hasonló (tehát dupla mm-et, ill. nyújtó h-t tartalmazó) alakok ritkák vagy nem adatolhatók. [A poszt végén erre még visszatérek!]
A németben létezik a melléknevet képző -sam utótag, melynek jelentése névszóhoz járulva ’-ható, -hető’, ill. ’-as, -es’, igén pedig ’-ó,-ő; -va, -ve, -n’. Mind minden német melléknév hímnemű erős ragozásban ez felveheti az -er toldalékot, és az ilyen erős ragozású formák a németben családnevet is adhatnak, pl. Lang ~ Langer ’hosszú, magas’. Ilyen német nevek pl. Ehrsam ’tisztes, tiszteletreméltó, jóravaló’, Seltsam ’különös, furcsa, idegen(szerű)’.
Vannak továbbá olyan német összetett nevek, amelyek végén a -sam a mai köznémet Samen ’mag, szem, csíra’ szó változata. Az ilyenek apanévi származékukban felvehetik az -er képzőt. Példák: dny-német Dörsam <: középfelnémet torse ’(káposzta-) torzsa [termesztője]’, Magsam ’mákszem [termesztője, sajtolója]’ <: ófelnémet mago, māho > mai német Mohn ’mák’, Rübsam ’répamag [termesztője, sajtolója]’ < Rübe ’tarlórépa; takarmányrépa’.
Az utóbbi két etimológiához azonban az Ul- előtagot kellene megfelelő jelentésben értelmezni. Ha feltesszük a szó eleji Wo- > Wu- > U- alakulást, akkor eljuthatunk a ritka, szótárban nem, de az interneten adatolható német wohlsam melléknévhez, amelynek a szövegkörnyezetből számomra kitetsző jelentése ’kellemes, pihentető, gyógyító’. Ezzel az a baj, hogy ilyen hangalakulásra egyrészt nem találtam példát, az eredetinek feltételezett alak sem mutatható ki, ugyanakkor az alapul vett kifejezés is ritkának és esetlegesnek tűnik a névképződéshez.
A másik ötletem az volt, hogy a növénymagokat gyakran olaj sajtolására termesztették. A magból olajat kinyerő foglalkozás neve német területen Ölmüller ’olajmolnár’, Ölschläger ’olajütő’, amely vezetéknevet is adott. Azt leírják, hogy a német nyelvterület nyugati részén az Öl ’olaj’ szó hangalakja umlaut nélküli Ohlig (vö. még alnémet és holland olie), így itt az ’olajütő’-t Ohligschläger-nek hívják. A németben az o > u záródás nem ritka (miként a fordítottja sem), így az ’olaj’ hangalakja a luxemburgi németben is Uelech ['uə̯ləx]. Így az irodalmi német Ölsam(e) ’olajos mag, [Grimmnél:] répamag, repcemag’ szónak talán lehetett *Ulsam változata, amely ilyet termesztő paraszt neve lehetett a Rübsam-hoz hasonlóan. Az -er toldalék, mint már fentebb jeleztem, ’olajos magvat termesztő leszármazottja’ értelmű apanevet képezhetett.
Ui. Hogy most az utolsó pillanatban Grimm szótárának on-line változatában rákerestem az Ölsame szóra, vettem észre, hogy a következő lexéma az Ölsäumer ’„olajhajtó”, olajfuvaros, az olajat málhásállatokkal eladni vivő’. A fenti már elemzett irodalmi Säumer ~ bajor Sammer megfelelés alapján talán ennek is feltételezhető egy nyelvjárási Ulsammer változata, amely a kérdezett név alapja lehet. Igaz, ekkor is probléma az, hogy az eredetinek feltételezett dupla mm-es forma a ritkább.
Összehasonlító nyelvészeti példatár A magyar KÉT-S királyság területérl /Equador/ egynéhány családi, földrajzi és helységnevet úgy ahogy azokat a spanyol hódítók az erszakos nyelvcsere idején feljegyezték. Az alább közölt nevek jelentését ez ideig a nyelvészek nem tudták megfejteni.
Teljesen reális is. Az 1800-as évek elejéig sikerült visszakeresnem a családfámat és földművesek voltak, úgyhogy telitalálat! Már csak a cseh vagy szlovák felmenőket kellene megtalálnom. :-)
Ulzinger: Nem jutottam definit megoldásra. Nyilvánvalóan német névről van szó, és adódna, hogy egy Ulzing nevű helyre utaló lakosnév legyen. egy ilyenre találtam utalást Ultzing írásmóddal. Egy XIX. sz.-i konkordátum szerint ez a bambergi püspökség egyik parókiája. Utalhatna tehát ez a név az innen történt elszármazásra, az ide való kapcsolatokra, esetleg az itteni birtokra.
Azonban ezen kívül más forrásban nem találtam meg ezt a települést, így lehet, hogy elírás, ezért a névvel nem lehet összekötni. Alternatív etimológiára adhat okot az Ultzmann név, amely egy Ultz személynévhez alkotott apanév. Az -ing és az -er toldalékok is apanévképzők a németben, így lehet, hogy a névben ennek az Ultz személynévnek a származékát is kereshetjük. A probléma az, hogy nem nagyon találtam esetet a dupla -ing + -er képzős apanévre: ezek etimológiájára az átnéztem esetekben mindig lakosnévi eredetet adnak.
Ez az Ultz személynév az Uhl (Uhlmann) és az Utz (Utzmann) nevekkel együtt a német Ulrich (< ógermán *ōþalą ’örökség, [családi] birtok, otthon’ + *rīkijaz ’hatalommal bíró, [valamit] uraló; gazdag’) személynév rövidülésének -(t)z kicsinyítő képzős származéka lehet.
A német Uhle családnevet a fentin kívül visszavezetik még a középalnémet ule ’bagoly’ (vö. mai német Eule, holland uil) szóra mint metonimikus ragadványnevet.
Ulsamer: Erre még kevesebb ötletem van, sőt. A „Ulzinger / Ulsamer” hivatkozásodból úgy vélem, hogy valamilyen kontextusban az Ulzinger variánsa lehet. Ennek az alapját nem nagyon látom, de ha kézírás kiolvasásáról van szó, akkor visszakérdezek: nem lehet, hogy az Ul[t]s[m]anner forma torzulása? Ez esetben esetleg -ing ↔ -mann képzőcserével össze lehetne kötni a kettőt (bár ez azért furcsa dolog lenne).
Fiehl: Az ógermán *felu (> német viel) ’sok, nagyon’ vagy az ógörög φίλος (filosz) ’szeretett, kedves; …-t szerető’ taggal kezdődő német nevek (mint Filiber, Filimar, ill. Philipp) önállósult rövidülése. Az azonos személynévből képző nélkül lett apanévi jelentésű családnév.
Eisenkrammer: Az Eisenkrämer (Eisenkraemer, Eisenkremer) alakban is ismert, ’vasárus, vasáruval foglalkozó kiskereskedő’ értelmű foglalkozásnév umlaut nélküli, nyelvjárási formája.
Zetlmayer: A német Meier ~ Meyer ~ Maier ~ Mayer ’intéző, jószágigazgató, gondnok; (paraszti) haszonbérlő, (nemesi) örökbérlő’ foglalkozásnév gyakran kapcsolódik a terményre, a személyre, a lakhelyre stb. utaló előtaggal, és már több ilyen összetett név is előfordult korábban, vö. #5951, #4256, #4085, #3543, #1327.
Ebben az esetben a Zetl előtag az irodalmi német Zettel szó délnémet formája, amely önmagában is családnevet adott, amely két foglalkozásra is utalhat: (1) ’írnok’, vö. mai német Zettel ’cédula; (régen) teleírt vagy megírandó lap, okmány’, ill. (2) ’takács’ a középfelnémet zettel ’nyüst, a szövőszéken a szövetet felhúzó szerkezet vagy lánc’ szóból.
Adott esetben tehát egy olyan haszonbérlőről lehet szó, akinek a (vagy rokonának, ismerősének) a neve Zetl volt, vagy írástudó, ill. takács is volt egyben.
Halmschlager: ’Szárvágó’ értelmű német foglalkozásnév, amely gabona-, nád- stb. aratóját jelöli. A név umlaut nélküli nyelvjárási alakú.
Gleichauff: Ismert német területen, különösen Hessenben és Württembergben az Auf der Gleiche dűlőnév. A türingiai Römhildnek van Gleicherwiesen nevű településrésze, amely (modernizált német helyesírással) a Gleichen auf der Wiesen kifejezésből univerbalizálódott. Egyes magyarázatok szerint ez két hasonló (vö. gleich ’egyforma, egyenlő, azonos’) földrajzi objektum (pl. két azonos magasságú hegy) közelségére, az ahhoz való viszonyításra utal. De szerintem emellett valamiféle közbirtokosságra is gondolhatunk, ahol a közösség egyenlően használhatta az adott dűlőt, rétet, erdőt stb.
Úgy vélem, a kérdezett név képzőtlen lakosnév, amely egy ilyen nevű külterületen, településrészen lévő lakhelyre utal.
Kozalek, Kozalik, Koszalik: Úgy vélem, hogy ez a Kovalik / Kovalek szláv névvel azonos felépítésű lehet. Erről már volt szó a 4148-asban és az 5951-esben. De itt álljon az alakulás ideillő menete: kovať ’kovácsol, vasal’ ige + -aľ foglalkozásnév-képző > kovaľ ’aki kovácsol, vasal, azaz kovács’ + -ek vagy -ík kicsinyítő képző > kovalek / kovalík ’a kisebb, fiatalabb, nekünk kedvesebb vagy éppen lebecsültebb stb. kovács’.
A kérdezett nevet kapjuk, ha a kovať helyett a szláv kosiť ’kaszál, arat’ igét vesszük alapul, ekkor képezhető a *kosaľ ’aki kaszál, arat; azaz kaszás, arató’, főnév, illetve annak kicsinyített *kosalek / *kosalík formái, jóllehet ezeket így nem tudtam kimutatni. Ezek a szláv nevek Koszalek / Koszalik formában kerülhettek be a magyarba, ahol – az etimológiát már nem érezve – a magánhangzók közt az sz hang z-vé zöngésedhetett. Esetleg a német is lehetett a közvetítő, mert ott ez a zöngésedés természetesebb.
A mai, valamint a RadixIndex.com-on mutatkozó elterjedésből úgy tűnik, hogy a szlávon belül cseh, morva vagy szlovák névről lehet szó. Mint írtam, a pontos szláv megfelelő nem mutatható ki, de szlovák területen előfordul a közeli Kosalník névforma, és Csehországtól Szlovákiáig akad párhuzamos Kosáč, Kosáček, Kosačík, amelyek úgy viszonyulnak a kérdezett névhez, mint a Kováč ~ Kovaček ~ Kovačík a Kovaľ ~ Kovalek ~ Kovalik névbokorhoz (azaz az -aľ képző helyett a rokon értelmű -áč szerepel bennük).
Pistyur: A RadixIndex.com Szentendréről és a nógrádi Érsekvadkertről adatolja, és a mai vezetékes telefonkönyv szerint is hasonló a helyzet. Ez utóbbi magyar-szlovák vegyes település volt, és a szlovákok Szentendrén is jelenvoltak*. Így én ezt a nevet szlovák eredetűnek vélem, annál is inkább, mivel a budapesti kiadású, a magyar kormányhoz közel álló Slovenské noviny 1915. január 27-i számának a losonci 25. közös gyalogezred háborúban meghalt és megsebesült zömmel szlovák katonáit felsoroló hírében szerepel az érsekvadkerti Pišťur Florián és Pišťur Ignác.
Ez a név azonban vélhetően itt keletkezett, mert más területen nyoma nincs, csupán hasonló képzésűeknek, mint szlovák Pišťák, Pištík ~ Pištik, esetleg Pištej. Ezek, úgy tűnik, az István egyházi név magyar Pista becézőjéből keletkeztek szlovák kicsinyítő képzőkkel. Az –úr használatához vö. szlovák Mišo ’Misi’ > Mišur (> magyar Misur), magyar Bence > szlovák Benco > Bencur (> magyar Benczur) stb.
Az előbb említett Pištej családnévnek talán nem ez az etimológiája, hanem mondatnévként a szlovák pištať ’sípol, sivít, csipog, cincog’ ige felszólító módú alakja lehet, amelyet sípon szívesen vagy jól játszó kaphatott ragadványnévül. Ezt az alapot sem lehet kizárni a Pišťur esetén sem.
* Az 1890-os népszámláláskor Szentendre lakosságának 23,6%-a volt szlovák anyanyelvű, ez meghaladta a szerbek 19,1%-os arányát.
Tyirityán: Valóban elsőre románnak imponál, és bizonyos román nyelvjárásokban a /t/ is meglágyul, amelyet a magyar így átvehet, vö. Tyiulesd településnév a román Tiuleşti-ből, ill. Muntyán vezetéknév a román Muntean (tkp. ’hegyvidéki) névből. Részletesebb vizsgálattal azonban nem találtam megfelelő román etimológiát.
A nevet a RadixIndex.com Ópécskáról (ma Pecica / Pécska része, Románia), ez román-szerb vegyes lakosságú település volt. Ez alkalmat adott arra, hogy a nézőpontomat szélesítsem.
A szerb-horvát névkincsben adatolt a Ćirić családnév, amely valamely, a görög Κύρι- (Küri- < κύριος /küriosz/ ’úr, uralkodó; az Úr[isten]’) kezdetű egyházi személynév (főként Ćiril[o] ’Kirill’, Cirijak ’Cirják’) rövidülésének továbbképzése az -ić apanévképzővel. A kótyavetye (< szerb-hotvát ko hoće veće ’ki akar többet [adni érte?]’) szó, a Sztevanovity (< Stevanović) családnév mutatja, hogy a szerb-horvát ć hang a magyarba ty-ként is bekerülhet (nemcsak cs-ként). Ennek megfelelően a RadixIndex.com a magyarosodott írásmódú Tyirity vezetéknevet is kimutatja a szerb és horvát népcsoportok lakta történelmi magyarországi területekről, többek közt Ópécskáról is.
Én a Tyirityán nevet a fenti Ćirić ~ Tyirity családnév származékának gondolom. A név bővülése talán már szerbekkel együtt élő románok ajkán történhetett, ahol adaptív elemként aggathatták a szerb névre a gyakori román -(e)an(u) névképző toldalékot. A bácskai román nyelvjárásban is lágyulhat i és félhangzós e előtt a t, így a névtárakban nem, de a Google-lel adatolható Tiritean forma lehet ennek a névnek a román írásmódja.
Ui. A szerb-horvát is ismeri az -an névképző toldalékot (vö. Dušan, Zoran), de ez már nem járul az -ić apanévképzőhöz. Ebből vélem, hogy a Ćirić nevet nem délszlávok képzeték tovább.
Köszönöm a részletes elemzést a Tipka névvel kapcsolatban. Kutatásaimból úgy tűnik, hogy a kőszegi család egy tagja került Pécsre egy másik pedig Szabadkára. Szóval meglehetősen ritka név volt. A Kőszegből, valamint a későbbi horvát/bunyevác családi házasságból én a bunyevácra tippelek.
„[…] Szülővárosom családneveivel, az írásban is rögzült (és csak szóban terjedt) ragadványnevekkel gyerekkoromban, az ötvenes években ismerkedtem meg. Szentesről elköltözve, alkalomadtán az országot járva, a városra jellemző neveket hallva – például: Dósai, Rúzs Molnár, Vecseri Szabó, Kanász Nagy – az otthonosság érzetét keltették bennem.
Az egy-egy településen, így Szentesen is gyakran előforduló családneveket az elébe vetett jelző tette újból egyedivé. Ezek egy része írásban is rögzült. Csak sajnálhatjuk, hogy generációk során át használt ragadványnevek „tulajdonosait” vagy családtagjait anyakönyvezéskor lebeszélték a kettős vezetéknév használatáról. (Erre a XX. század elejéről vannak adataink.) Így például a Kőteleki Nagy és Inokai Tóth családok tagjai valamikori származási helyüket jelölő nevüket elvesztve, beolvadtak a Nagy-ok és Tóth-ok tömegébe. Ezáltal nyelvi, névtani kifejezésmódunk gazdagsága is csökkent. […]
Az alábbiakban a [1857-es népösszeírási] jegyzéken található ragadványneveket a családnevek alatt rendezve mutatom be, tehát például Balog(h) Szabó a Szabó alatt szerepel. […]
Balog: Csákó, Mecs, Mets, Páhi, Sz. (Az Sz. lehetséges feloldása az 1870-es összeírás alapján Szépe.); […] Molnár: Alsó, Béres, Bölcskey, Bődi, B., Dévai, Dósai, D., Füsti, F., Gazsi, Győző, Jakab, Juhász, Kis, Rúzs, S., Szarka, Sz. (Az S. feloldása az 1870-es összeírás és Dr. Kálmán Dezső gyűjtése alapján Sarki.); […]
Az előbbiekben láthattuk, hogy egy-egy családnév hány és milyen előtagot kapott, a gyakori név viselőjét milyen jelzővel különböztették meg egymástól. […]
Legtöbb előtagot a Nagy (42), Szabó (28) és a Tóth (22) nevűek kaptak. Az 1857-es jegyzék 231 fajta ragadványnevet tartalmaz (ahol a kezdőbetűvel jelzett név teljes alakban is szerepel, például Kanfi Horváth és K. Horváth, ott a két nevet egynek vettem). […]”
A kérdezted Szentesi utcákat tehát szentesi családokról nevezték el. A Rúzs-Molnár egyébként a vezetékes telefonkönyvben máig megtalálható Szentesen, a Mecs-Balogh pedig e nem messzi Hódmezővásárhelyen és Fábiánsebestyénen. De erről már téged tájékoztatott Mezőbándi a 14196-osban és 2xkiss a 14234-esben. Ha többet akarsz tudni, akkor Szentesen kell helytörténészt keresned.
Korábban a Mezőbándi által adott válasz, és az általa hivatkozott előző LvT hozzászólás lényegében azért megadta a kérdésedre a tudást.
Mindkét név máig élő, és persze már nem csak Szentesen.
Az anyakönyvek szerint 1798-ban már volt Rúzs Molnár család, és 1823-ban pedig Mecs Balogh család a városban. Ezeken kívül a Mecs és a Rúzs családnév is van, ismert ez idő tájt Szentesen.
A Rúzs nevet már fejtette LvT, a Mecs családnevet talán még nem.
Hátha lesz itt valaki, aki Szentes város helytörténetében jobban otthon van, s ad neked konkrétabb választ.
Tipka: Ez ilyen módon magyar alakulatnak tetszik, amelyik a radixindex.com adatbázisában a XIX sz.-ban kőszegi, pécsi és szabadkai előfordulással képviselteti magát. Ugyanakkor a végső magyar etimológiában kételkedem, mivel a hangalak ennek ellentmondani látszik.
Egyelőre úgy látom, talán a szláv Štipka névből magyarosodott. A szókezdő /st/ hangkapcsolatnak az /s/ kiesésével való egyszerűsödése nem példa nélküli, vö. a mai Őrhalom eredeti Trázs nevét, amely eredetileg Stras, Zthras < szláv Stráž volt. Ugyanígy egyszerűsödött a stiglic ’Carduelis carduelis’ madárnév tengelic-cé. Továbbá vö. a strucc népies /trucc/ ejtését. Az /s/ más kapcsolataihoz: skatulya ~ /katuja/, sparhelt ~ /parhét/ stb.
Hasonló jelenséget mutat, hogy Lajtakörtvélyes 1715. évi összeírásában Nicolaus Tipkovics szerepel, míg az öt évvel későbbi 1720-asban már Nicolaus Stipkovich (-icſ). Lajtakörtvélyes (ma Pama, Ausztria) horvát falu, valamint ilyen az ebben a két összeírásban a Stipkovics név további előfordulásai: Horvátkimle, Kópháza, Sopronudvard. Ez együttállni látszik a radixindex.com-ból kitetsző képpel, amely szintén horvát (bunyevác) érintettségű településeket mutat.
Mindazonáltal, bár horvát területen kimutatható a Štipković családnév, amely nyilvánvalóan a Štipka személynévből képződött az -ović apanévképzővel, de maga a Štipka név nem lett vezetéknévvé. Ezért arra gondolhatunk, hogy a horvát Štipka személynév kerülhetett át a magyarba Tipka alakban, és ebből már a magyra környezetben lett családnév.
Azonban nem mehetünk el amellett, hogy van szláv terület, ahol a kérdéses név önmagában is vezetéknév, és ez Szlovákia, Léva környéke, l. Štipka. Ez a horvát betelepülésben jellemzően nem érintett terület, így ha van is összefüggés a fenti horvát és a szlovák név közt, akkor a kapcsolat inkább fordított lehet (ti. szlovák betelepülés a horvátok közé).
Ami a Štipka név etimológiáját illeti, adódik a szlovák štipka ’csipet’, illetve štipkať ’csipked’ ige. Ezt erősíti a biztosan az utóbbi igével összevonható ritka szlovák Štipkala név. Ez az ige ugyanilyen jelentésben és hasonló štipkati formában a szerb-horvátban is megtalálható. A főnévi származék azonban a szerb-horvátból hiányzik.
Az előbbin kívül még személynévi eredetre is gondolhatunk: a magyar ’István’ egyházi névnek megfelelő mai sztenderd horvát Stipan és a szerb Šćepan mellett van „köztes” Štipan névforma is, amely rövidülve -ka kicsinyítő képzővel adhatott Štipka alakot. Hasonló északon is lejátszódhatott, a közszlovák Štefan ’István’ személynévnek van Štepan formája (vezetéknévként is), amelyből lett becézett Štepka személy- majd családnév. Ennek első magánhangzója pedig i-vé záródhatott: Štipka.
Ui. A horvát és a cseh-morva-szlovák nyelvek kivételével a szókezdő št- /st/ hangkapcsolat a szláv nyelvekre nem jellemző, ehelyett šč- /scs/ áll, amelyből a magyarban /cs/ lesz, vö. az imént taglalt magyar Csépe < Csépán < szláv Ščepan nevet. Ez tehát alkalmas a név eredetének szláv nyelveken belüli szűkítésére.
Uui. A teljesség kedvéért itt említem, hogy a magyar Stefka vezetéknév (amely szőrmentén a 3414-esben is szerepelt), is ide tartozik, csak a közszlovák Štefan alak fejlődött tovább ezzé a szlovák és morva-szlovák centrumú névvé.
Tud valaki valamit a Rúzs Molnár és a Mecs Balog utca eredetéről? Honnan származhat illetve ki lehetett a névadó? Egyébként Szentesen találkoztam vele, és nagyon izgat.
Az előzőekben kapott választ szeretném pontosabban tudni, mert ez még kevés a tudáshoz. köszönöm mindenki segítségét.
Inkább Szkülla felé igyekezz a hajóddal, evezz el gyorsan a szirtje alatt, mert többhasznú, ha a bárkán hat társat gyászolsz majd, mint együtt valamennyit.
Ad Homor. A temességi Omor (Roviniţa Mare, Románia) településhez, amelynek első említése 1319: Humur, Kiss Lajos nem tudott adatolni megfelelő magyar személynevet, de más magyar etimológiát sem. Így kérdőjelesen szláv eredetűnek véli, és a cseh Umíř falunévhez hasonlónak tartja, amely a kéttagú szlávUnemir szláv személynév rövidült formájából alakult.
Így, ha a Homor családnevet ehhez kapcsoljuk, akkor csak képzőtlen lakosnév lehetne. Tovább gyengíti ugyanakkor ezt azt a lehetőséget, hogy a szervetlen kezdő h-, a Wikipedia-cikk adatai szerint úgy tűnik, csak az Omor településnév legkorábbi előfordulásai esetén található meg, később nem.
Tschöp, Tschöpe: Német-szláv kontaktusterületen kialakult családnév: a latin Stephanus ’István’ egyházi személynév köznapi szláv Ščepa (< Ščepan) formájának a németesedése. Így végső soron a magyar Csépe vezetéknév német megfelelője.
Goró: Valószínűleg ugyanaz, mint a Kázmér Miklós által hozott Góró családnév (1602: Goro Georgy, Goro Gergelj). K. M. ehhez két lehetséges magyar etimológiát ad:
1) külalakra utaló ragadványnév a magyar nyelvjárási góró ’kóró’ szóból;
2) a régi magyar Gór személynév -ó kicsinyítő képzős származékával azonos képzőtlen apanév. Ennek a Gór személynévnek az etimológiájára két kísérletet találtam: a) ragadványnév a régi, ill. nyelvjárási magyar gór ’nagy (termetű), hosszú’ melléknévből; b) a szláv Govor (tkp. ’beszéd’) személynév magyarosodott összevonása (hasonlóhoz vö. zár < závár), vagy c) a Gor- kezdetű szláv összetett nevek (pl. Gorislav) önállósult rövidülésének az átvétele.
Gúr: Úgy vélem, az önálló családnévként is adatolható Gór alakváltozata lehet. Ez esetben az előbb a Goró névnél említett 2. etimológia alapnevéről van szó. Számolhatunk magyar eredettel, de a lengyel névtan is számon tartja sajátként (azonos /gur/ ejtésű Gór és Gur írásmóddal).
Homor: Itt megakadtam. A mai előfordulásai alapján magyar eredetűnek látszik, de jó etimológiát nem találtam rá. A felvetetted homorú ’gömbölyű, visszahajtott’ azért nem alkalmas, mert az -ú (-ó) képző nélkül nem fordul elő. Ez egyébként melléknévi igenév, így a homor tő valójában kiveszett ige, így önmagában névképzésre nem alkalmas.
A hamar ’gyors, elsietett; hirtelen haragú, indulatos’ melléknév, hamar(ja) ’ló válla, csípőjének búbja’ főnév, esetleg a hamar ’kisbalta’ szó már jobbnak tűnhet, azonban a tájszótárt böngészve nem találtam *homor alakváltozatát. Azonban a ’ló válla stb.’ értelmű szót rendszerint E/3. birtokos személyraggal használják: hamarja, és ennek adatolt a nyelvjárási homorgya formája. Így nem lehet kizárni, hogy volt o-s alak is, jóllehet már az Árpád-kori személynévi használatban a-s: 1198: Hamard, 1271: Pouhamara. (Hacsak nem számolunk más nyelvi átvétellel, majd visszakölcsönzéssel, az ajakkerekítéses magyar /å/ megfelelője a környező nyelvekben /o/ is lehet, pl. román Homorâciu <? m. *Hamar-ügy ’Sebes-patak’.)
Még egy bizonytalan opcióra leltem. A latin humor ’folyadék’ szó a magyar népnyelvbe is bekerült ’elevenség, mozgékonyság, csintalanság’ értelemben. Talán lehet belőle ragadványnév Homor alakban.
Most az utolsó pillanatban találtam Árpád-kori forrásokban említeni „villa Humor”-t (Humor nevű falut), amely a Temességben található, és mai magyar neve Omor (Roviniţa Mare, Románia). Ennek még majd megpróbálok utánanézni, de ha ez személynévi eredetű, akkor lehet, hogy a Homor vezetéknévben egy régiesebb alakváltozata őrződhetett meg. Ha nem személynévi eredetű, akkor pedig esetleg a családnév lehet oda való kötődést jelző képzőtlen lakosnév.
Kicsák: Vö. lengyel Kiczak, szlovák Kičák (Kyčák, Kičak) csn. Ez szláv -ak ~ -ák személynév- (v. nagyító-rosszalló) képzős alakulat lehet. Az etimológiája azonban nem egyértelmű, talán az alábbiak egyikével függhet össze a képző előtti Kik- (Kyk-) ~ Kič- (Kyč-) ~ Kic- (Kyc-) tő:
a) ólengyel kicz, cseh-szlovák nyj. kyka, kyčka ’bot, dorong, vessző’;
Putics: Leginkább a szerb-horvát Putić (Szb., Hv.) családnévvel lehet összekapcsolni. Ez utóbbi az orosz Путин (Putyin) vezetéknév nyugati délszláv megfelelője, csak nem -in birtokos képző, hanem -ić apanévképző szerepel benne. A képző előtti Puta alapnév leginkább a Put- kezdetű szláv nevek (pl. Putilo, Putivoj, Putimir, Putimysl) rövidült becézője lehet, kisebb valószínűséggel az orosz путный (putnij) ’értelmes, okos, rátermett’, vagy a szlovák pútnik ’zarándokló, búcsús’ szavakhoz hasonló értelmű, rövidült ragadványnév. A többi hasonló szláv tő, pl. a közszláv puto ’bilincs, béklyó, nyűg; csűd’, cseh puta ’csirke, jérce’ inkább kizárható.
A távolléted alatt felgyűlt anyagot is olvasgatod, vagy inkább szedjük össze ismét új hozzászólásokba? Ne értsd félre, nem sürgetésképpen kérdezem, hanem a munka megkönnyítése végett. Ha olvasgatod a régebbieket, akkor nincs értelme duplikálni.
Hálás köszönet a "szófejtésért"! Nagyban megerősítetted kutatásomat, mert bár eljátszottam a gondolattal, hogy a család a török elől menekült a Délvidékről északra - na de ennyire? Főleg, hogy mint említettem pont északról dél felé történő mozgást látok (legalább is az elérhető anyakönyvek szerint).
Mellesleg jegyzem meg, hogy azonos vagyok a korábbi "keltomán" nevű hozzászólóval. Ez a mostani nick nagyon régről került elő egy jelszó-malőr kapcsán, miután egy rövid ideig "nem volt jogosultságom", szóval nem is értem, mi történt.
Kernya: Természetszerűleg nem mindegyik itt adott etimológia tartható, a magaiméit is beszámítva. Én úgy vélem, hogy a Kernya név esetén is ez a helyzet. Ez előfordul Szlovákiában az eredetibb Krňa formában. Horvátországban és Szerbiába a Krnja igen ritka (így nem tudható, hogy ez a betelepülő szlovákokhoz köthető, vagy horvát-szerb alakulat), de az apanévi Krnjić (Hv., Szb.) származéka gyakoribb.
Az igaz, hogy ha lenne Kernya település, akkor a Kernya név a fenti mellett még erre a településre (az innen történt elszármazásra, az ide való kapcsolatokra stb.) utaló képzőtlen lakosnév is lehetne. Ekkor, mint ilyen, elsősorban magyar alakulatnak kellene tekinteni. Ugyanis a képzőtlen lakosnevek főként a környéken a magyarra és a németre jellemzőek. (A német pedig kizárható, mert a Kernya hangalak a németben nem lehetne stabil.)
A Bács megyei (új nevén) Kerény települést én nem nagyon tudom elképzelni lehetséges forrásként, mivel lehet, hogy manapság említik Kernya-ként, de Vályi és Fényes is Kernyája néven ismeri. A Kernya így fiatal alakulat lehet, amely a Wikipedia-cikkben említett Kernai köztes alakon rövidült a Kernyája-ból. A fiatalsága miatt pedig ki lehet zárni, hogy családnév keletkezzen belőle.
Ami az általad hozott Nagy Iván-beli „Kernyő” települést illeti, az már talán perspektivikusabb. Nagy Iván esetén észben kell tartani, hogy az írásmódbeli forráshűsége minimum kérdésesnek tekinthető. Ezt mutatja az is, hogy ezt és a „Család”, „Zsigárd” helynevet modern helyesírással hozza, de „Gezthe” esetén korabeli írásmódot használja. Holott ez utóbbi is lehetne a mai „[Nyitra-] Geszte”, vagy az előbbi a korabeli „Chalad”, „Sygard”.
A fentiekből tehát az valószínűsíthető, hogy a településnek eredetileg szláv Krňa neve volt, amely magyar ajkon előbb Kernya lett, majd még tovább változva hangrendileg kiegyenlítődött Kernye alakúvá. Mivel a Kernya még XV. sz.-i oklevélben is szerepel, elképzelhető, hogy ebből képzőtlen magyar lakosnév lesz. Hacsak arról nincs szó, hogy az oklevél valójában már nem használt, archaikus írásváltozatot őrzött meg.
Végezetül én mégiscsak azt vélem, hogy elsősorban szláv óvónévről, ill. ragadványnévről van szó, szlovák esetben a krňa ’elsatnyult, csenevész gyermek’, horvát-szerb esetben pedig a krnja ’csonka, tömpe orrú személy’ közszóból.
Már szerepelt ugyan a Kernya név - általában azt a magyarázatot találtam/kaptam hogy a délvidéki Kerény falu nevének régebbi formájából alakult (Bács-Kiskunban van is jócskán ilyen családnév).
Viszont mint említettem, az én kutatgatásaim során Győr, Moson vármegyébe - illetve az utóbbi időkben már a Felvidék egyre északabbi területeire vezetnek a szálak.
Találtam Nagy Ivánnál egy mondatot: "1560-ban a Családi, Zerdahelyi, Ghyczy, Hencz stb. család béliekkel II. Péter, neje Boronkay Anna részén Nyitra megyei Család, Gezthe, és Kernyő egész helységekre és Zsigárd pusztára új királyi adományt nyert I. Ferdinánd királytól."
Bár ezt a Kernyőt sehol máshol nem találtam, de elképzelhető egy Kernyő - Kernya hangváltás?
Verpecz: A verpec közszó jelentése ’bocskorfajta’, a szótárak (pl. Kázmér) adatolnak a XV. sz.-ból magyar Verpeczes ~ Verpeches családnevet. De érdekes módon képző nélküli Verpecz-et nem: ettől még kialakulhatott.
A közszó viszont ukrán eredetű: kárpátukrán nyelvjárási верпець ~ вирпець (verpec ~ virpec), rendszerint többes számban használva: верпці ~ вирпці (verpci ~ virpci). Ez úgy vélik, hogy a верба (verba) ’fűz(fa)’ szó származéka, minthogy ennek a bocskortípusnak ez lehetett az eredeti anyaga.
Így ukrán név is lehet, azonban Верпець ~ Вирпець (Verpec ~ Virpec) alakú ukrán névre nem leltem, csak Вербець (Verbec) formájúra. Persze régen lehetett p-s kárpátukrán alak is, amelyet esetleg kiszoríthatott az etimologikusabb, irodalmibb b-s.
Így tekintve a névközi p hangot és a római katolikus vallást, talán a magyar eredet a valószínűbb a magyar közszóból. Az elsőnek elnevezett szegény sorú, verpecet viselő személy lehetett; esetleg ilyen lábbelit készítő iparos volt.
A Verpecz családnév után érdeklődnék. Az enyéim abaújiak, és római katolikusok. A nevet írták Verpesznek is. Van feltételezésem a név eredetéről, de a szakértői vélemény érdekelne.
> A fonetikusan leírt "Szitznider" (Sitznieder) jelentését szeretném megtudni. Köszönöm.
Sitznieder: 1. A németben vannak u. mondatnevek, amelyek az elnevezettre jellemző, felszólító módú igei kifejezésekből rántódtak össze. Ilyen pl. a Schickedanz < Schicke [den] Tanz! ’rendezd a táncot! igyekezz a tánccal!’. A Sitznieder is lehet ilyen alakulat a délnémet Sitz nieder! ’Ülj le!’ kifejezésből. Google-lal szétnézve, délnémet területen elvétve közszóként is használatos ma is a Sitznieder ’ülésre, pihenésre alkalmas hely, eszköz (pl. turistapihenő)’ jelentésben. — Ilyenformán az elsőnek elnevezett ücsörgős, pihenős típus lehetett.
2. A Sitz és a Nieder önálló német családnevek is, amelyek két névből is összeforrhattak, akár két felmenő vagy a házastársak vezetéknevéből, akár úgy, hogy a régebbi név és a hozzá társuló ragadványnév forrt egybe.
a) A német Sitz eredetileg köznapi személynév, a Sie- kezdetű összetett német nevek (pl. Siegfried, Siegmund) rövidülése a -(t)z kicsinyítő képzővel. Családnévvé képzőtlen apanévi használatból lett, azaz a leszármazottakat a felmenőjüknek ezzel a nevével azonosították (ezt kapták megkülönböztető névként).
b) A német Nieder a magyar Alvégi-vel azonos értelmű lakóhelyi név, olyanra utal, aki a falu alsó részén lakott. Kisebb valószínűséggel egy Nied nevű helynévhez (ma Frankfurt része, ill. lotaringiai folyó) képzett -er képzős lakosnév is lehet, ekként az onnan történt elszármazást, az oda való kapcsolatokat, esetleg az ottani birtokot jelölheti.
Egy a Google előhozta XIV. sz. végi Jeschk der Sitznieder előfordulás arra utal, hogy az 1. változat lehet a valószínűbb (gyakoribb). Itt egyértelműen ragadványnévként szerepel a szlávból németesedett Jeschk(e) (< Johannes ’János’ v. Jaroslav) személynév mellett.
Látos: Kázmér szerint az azonos régi magyar személynévből lett képzőtlen apanév. — A személynév a Lat- / Lát-ra rövidülő olyan régi személynevek -s kicsinyítő képzős származéka lehet, mint a Latabár < szláv Ratibor, Latk(ó) < szláv Vlatko stb., Látrán(y) < német Leodrand v. latin Lateranus.
A Miss családnév a Mi-vel kezdődő szláv nevek, mint Miloslav (< milъ ’ kedves, jószívű, szerető’), Miroslav (< mirъ ’béke, barátság’), Mikolaj ~ Mikuláš ’Miklós’, Michal ~ Mihail ’Mihály’ önállósult Miš becézőjéből alakult, tehát az ilyen személynevű egyén leszármazottai kapták megkülönböztető névként. A magyarba lehet, hogy nem közvetlenül került, mert az ugyanilyen eredetű német Misch vezetéknév is lehet a forrása.
Mai elterjedései: Miš (Hv., Szlk.), Misch (No., Au.). A mai délszláv előfordulások talán párhuzamba állíthatók azzal, hogy Rácalmás a XVII. sz. elején szerbekkel települt újra (bár ez a párhuzam nem feltétlenül jelent oksági kapcsolatot).
A Főcén ~ Fecén ~ Fölcén ~ Felcén személynév a mai Felicián egyházi névnek volt a középkori, magyarosodott alakja. A Földszin (ma Floreşti, Románia) településnév is erre a névformára megy vissza népetimológiás írásmóddal.
Ruják: Jelenkorban Horvátországban (Rujak) és Szerbiában (Rujak), valamint Szlovákiában (Ruják) fordul elő elsősorban. Az északi előfordulás alapszavához vö. szlovák, lengyel, ukrán ruja ’párzási időszak, (szarvas-) bőgés, barcogás, búgás, dürgés stb.’, szlovák rujný ’buja, pajkos, szilaj’. A délihez az előbbivel etimológiailag talán összefüggő szerb-horvát ruj ’vörösség, pír’, rujan ’vörössárga, rőt, piros, vörös’. Az -ak (-ák) itt személynévképző, amely az alapszóval jelölt belső vagy külső tulajdonság fokozott meglétét jelzi.
Ugyanebből az alapból származik a cseh říjen ’október’ és a horvát rujan ’szeptember’ hónapnév is.
Szerintem szlovák eredetű, vö. Tesarovič (ejtve: /tyeszȧrovics/), amely a szlovák tesár ’ács’ foglalkozásnév -ovič apanévképzős származéka. Ha délszláv (szerb-horvát) lenne, akkor Tesarević lenne, mert az -ar foglalkozásnév-képző eredetileg lágy r-re végződött, és ahhoz a szlovákot leszámítva magas hangrendű -ević (-ewicz, -евич) képzőforma jár. De még így is a szerb-horvát Tesarević egy nagyságrenddel ritkább, mint a szlovák Tesarovič: az előbbiben ui. a megfelelő értelmű családnevek a tesar szó helyett inkább annak tesla szinonimájából erednek. Vö. Nikola Tesla.
Ugyanez a helyzet a lengyellel, az ’ács’ ott is cieśla alakú (ez tartozik össze a szerb-horvát tesla szóval), és nem *ciesarz, amely a szlovák tesár megfelelője lenne. Ha mégis létezett volna a lengyel *ciesarz szó, akkor abból Ciesarzewicz apanév lett volna, tehát lágy rz-vel és ew-vel. Ebből látszik, hogy a „Csezarovits(cs), Czezarovits” alakokból rekonstruálható lengyel Ciesarowicz voltaképpen a szlovák Tesarovič lengyelesedése.
Az ukrán is ismeri az -ович ~ -евич (-ovics ~ -evics) apanévképzőt. Ebben az ’ács’ jelentéshez a fenti két alak kontaminációja, a тесляр (teszljar) szó tartozik. Ebből megint nem jön ki a vizsgált név.
A horvát névtár ismeri a Česarović családnevet (a Cezarović mellett), amely a cesar ~ ćesar ’császár, cár’ közszóra megy vissza. Ebből azonban nem jönnek ki a t-vel kezdődő alakok. A szlovákban megmaradna a szókezdő mássalhangzó, mivel ott is vannak hasonló nevek, mint Čisarík, Ciesarík, Cisar. Ugyanígy a lengyelben: Cesarz, Cesarzewicz, Cysarz.
A segítségeteket szeretném kérni a családomban előfordult névvel kapcsolatban.
Az 1810 körüli anyakönyvekben (Ajak) először Tiszarovitsnak volt írva, és származási helyként Lengyelország Czukiew városa volt megadva. Ez ma Ukrajnához tartozik.
De elég "mozgékony" lehetett a család, mert a Felvidéken több helyen is találkoztam ilyen vagy hasonló névvel.
Aztán az (ajaki) anyakönyveket végignézve láttam, hogy a családokat többféleképpen írták: írták Tiszarovits(cs), Teszarovits(cs), Csezarovits(cs), Czezarovits.
Kíváncsi lennék a név eredetére, jelentésére. (Van egy elképzelésem, de nem akarlak befolyásolni benneteket.)
Illetve honnan kerülhettek ide? Én ugyan lengyel eredetűnek tekintem, de vannak olyan ismerőseim, akik délszláv eredetűnek gondolják. Szerintetek?
Lent a 7442-es számra kattintva elolvashatod azt a posztot, amelyik pont ezt a nevet érinti.
Az ilyen kettős nevek jellemzően azért alakultak ki, mert már sok volt az azonos nevű lakos (Molnár, Balogh stb.), ezért a nem egy tőről fakadó, vagy az egy tőről fakadó, de jól megkülönböztethető csoportot alkotó Molnárok, Baloghok további ragadványnevet kaptak. Ebben az esetben valószínűleg a Rúzs és a Mecs családokkal kerültek rokonságba, és ez vált megkülönböztető névvé.
Egy kis várostörténet talán fényt deríthet az utcanévadás motivációjára, de mivel sok más szentesi utcától eltérően ennél a kettőnél nincs keresztnév, ezért még akár az is lehet, hogy ez két utca a "Mecs-Baloghék utcája", illetve a "Rúzs-Molnárék utcája" volt. (Bár, ahhoz talán mégsem voltak elegen, hogy egész utcákat belakjanak.) Annyi bizonyos, hogy a Mecs Balogh utcát már 1910-ben is így hívták.
Tud valaki valamit a Rúzs Molnár és a Mecs Balog utca eredetéről? Honnan származhat illetve ki lehetett a névadó? Egyébként Szentesen találkoztam vele, és nagyon izgat.
Helo ,hogy meg egyszer visszaterjünk a Rujak nevhez.... Benkovac - Split között volt több ilyen nev a jugoszlav haboru elött. emögött lehet esetleg a rujan szo amely tulajdonkeppen a szeptember elnevezese , de ez (Ime „rujan“ dolazi od naziva za jelenje glasanje pred parenje - rujanje) a szarvasok bögeseröl kapta a nevet. Lehet hogy ezzel kapcsolatos a nev is mivel a szlav -ak vegzödes altalaban egy bizonyos csoporthoz valo tartozasat jelenti, ez lehet persze foglalkozas is , de egy taj is (Pl. Spisak = Szepesi)
A google fordító a szlovák ruja alakra a 'keréknyom'-ot hozza, míg a rula alakra a 'gneisz'-t. Ez egy ásványtani szakszó, egyfajta kőzetet jelent a német Gneis nyomán. (ófelnémet gneista 'szikra')
Így nem szabad leragadni az első helyesnek vélt találatnál.
A név nagyon ritka az országban és ezen nevet viselő család Kárpátaljáról származik. Feltehetőleg a forrásnyelvben, akár szlovák, akár lengyel, akár ruszin, maga az alapszó sem lehet egy köznyelvi alak. A végleges megállapítást bízzuk a tapasztalt névszakértőkre.
Verpeléthez nem messze Parádon (én itt lakom, és a település családfájának felépítésén dolgozom éppen) ismerek egy Főczény vezetéknevű srácot. Lehet ők is onnan származnak mert a környéken (Parád, Bodony, Recsk) nincs másik ilyen nevű.
A végződés szláv képző, foglalkozásneveket képeznek vele. Az alapszóra pedig:
Nem tudom, régebben mi volt a helyzet, de némelyik mai szláv nyelvben -pl. a csehben, szlovákban- az -ák nem foglalkozásnevet, hanem általánosan főnevet képez.
Kicsit olyan a működése, mint a magyar -s (-as) névszóképzőnek. Általánosan becézésre, melléknév-főnév kapcsolat egy szóba sűrítésére, a leglényegesebbnek tartott tulajdonság felnagyítására és az illető vagy a dolog azáltali megnevezésére lehet használni.
A magyarul legismertebb - családnevet adó - előfordulása talán a Novák (nový 'új'), de van panelák (<panelový dům) 'panelház', chytrák ( < chytrý) okoskodó, Mirák (< Náměstí Míru) 'prágai tér' stb...
