Sajnos még csak a Laurie-s filmsorozatot láttam, de valahogy olyan érzésem van, hogy PGW is Rejtő-szerűen átültethetetlen szinpadra. A lényeg sikkadna el.
A belpolitika vérzivatarában említés nélkül hagytuk elmúlni a kerek évfordulót, P. G. Wodehouse 125. születésnapját.
Az Öröm az ürömben színpadi verziója megfeneklett a Vidám Színpadon. A Karinthy Színház (Márton) érdeklődött, de a szöveg nem jutott el hozzá. Ígérték, nem küldték. Én pedig csak kétszer sürgettem, nem voltam elég erőszakos. Szánom, bánom. És bosszant, mint a fene.
A Megőrült, Jeeves? után végre kijött az Európánál a Best of, Hahó címen. Utóbbiba utólag betettek egy Psmith regényrészletet is, önhatalmúlag, ez értelem szerűen nem az én fordításom, tehát még jó is lehet. :)
Annyit még talán elárulhatok, hogy a Cicerónál már keresik a következő kiadandó Wodehouse könyve(ke)t.
Másik jó hír: az Európában is napokon belül nyomdába kerül a Best of Wodehouse. Több mint fél éve nem fordítottam Wodehouse-t. Kezdenek elvonási tüneteim lenni...
Most találtam rá a topicra és mint Wodehouse-függő nagyon megörültem neki.
A Cicerónál azt az infót kaptam, hogy szeptember végén-október elején várható a "Megőrült, Jeeves?" kiadása és az Európánál pedig szeptember végén adnak ki egy magyarul még meg nem jelent kötetet, a címét nem árulták el - én már nagyon várom mindkettőt...
Cecilke, az a Megőrült, Jeeves? lesz, amelyet KMG olvtársunk fordított a Cicero kiadó számára, és a kiadónál bekövetkezett informatikai malőr miatt csúszott több hónapot — de azt hallottam, hogy még az idén megjelenik.
Annyira nem rossz egyébként, csak -- bár hivatalosan nincs áttéve a 30as évekből a mába -- mai mentalitású figuraként jelennek meg a szereplők, ami engem mindig zavarni szokott. A nyelvi humor nagy része per definitionem elveszik, marad a történet, ami annyira nem erős, de távolról sem unalmas. A film egy erős közepes, ez nálam kb. annyit tesz, hogy egyszer érdemes megnézni, főleg egy Wodehouse-rajongónak.
