Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Nálunk a fiam kezébe a másfél évvel fiatalabb húga adta a könyvet. A lányom imád olvasni, nyáron 8 regényt olvasott el zsinórban (Mary Poppins-ok, Juharfalvi Emil könyvek... stb) . A fiam meg csak nézett, mikor beszélgettünk a történetekről. Valószínűleg megirigyelte a lánytól, mert egyszercsak elkérte az egyik könyvét és elolvasta. Aztán elkérte a másikat is... talán ha egy kortársat lát rendszeresen olvasni, az több motiváció, mint a szülő
Igen, így látom én is... A könyvben nem történnek olyan gyorsan a dolgok, ahogy a gépen vagy a tévében és azt látom, nincs türelme kivárni, míg történik valami. Amikor olvastam fel neki valamit, közben ő (ami nekem halálom) a galéria rácsán tornázott. Figyelt közben, jegyezte a dolgokat, de legalább a kezének mozognia kellett. Mi lesz majd a Tüskevár olvasásakor? Ott azért vannak szép "mozdulatlan" leíró részek. Tényleg vannak hangos-kötelezőek? De ha ezt "bevetem", a maradék motiváció is elillan az olvasásra...
Ő valószínűleg hallás után tanuló típus, de ez nem jelenti azt, hogy olvasni ne kellene :-)
Én is hallás után tanulok könnyebben, de mindig nagyon szerettem olvasni. Szvsz a ma gyerekeinek erre sokkal nehezebben jut idejük olvasni, annyi minden vonja el a figyelmüket: net, számítógépes/video játékok, TV...
Hangoskönyv? úgy rémlik, a kötelezők is megvannak cd-n.
Én dettó így voltam, órán figyeltem, és semmit nem tanultam otthon, mégis tudtam. (na, a matek-fizikát-kémiát nem). Aztán főiskolán a gyorsolvasást is megtanultam, ill. tudtam előtte is, csak ott volt igazán szükség rá. Gyereknél még nem látom, melyik módszer lenne jó neki... de díjaznám, ha lenne egy tanulást tanító tantárgy : ))
(Ja, eddig mercedes1111 néven voltam, csak nem engedett be a fránya Index.)
Én is azt látom, hogy kellene! A sajátomnál is többfélét kipróbáltunk, aztán most ott tartunk, hogy elkezdtem figyelni őt. Nem akartam, hogy az én módszeremet erőltessem rá. Én, még ha rengeteget is kellett megtanulni (pl. államvizsgára), akkor is láttam magam előtt a tételeket. Mintha csak fel kellett volna olvasnom, ami a fejemben van. És most azt vettem észre, mivel ellentétben velem, a fiam nem szeret olvasni (pedig engem gyakran lát olvasni, nem mondható, hogy azt követi egyértelműen, amit otthon lát!), ha én olvastam el neki egy leckét, simán megtanulta hallás után... De mit csináljunk, az Egri csillagokat csak nem olvashatom fel neki?!
Én 10 éve tartok tanulásmódszertani tréningeket, de a saját kölkeimnek nem, a 2 nagy valahogy magától rájött mi a nekik való módszer, most kíváncsian várom a kicsit...
Amúgy ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre sűrűbben gondolok arra, milyen fontos is lenne az iskolában tanítani már kis kortól a "hogyan, milyen módszerrel tanuljunk" tárgyat, mert a sikeres módszer megtanulása tkp. a kulcsa annak, ki hogyan veszi az akadályokat... Különböző típusok vannak tanulás szempontjából, ezt fel lehet már kis korban ismerni és rá lehetne erősíteni ezekre a tulajdonságokra, mennyi veszódséget megspórolna mindenki... Én persze próbálom terelgetni őket, de nem ártana ezt "tudományosabb", "intézményesebb" alapokra helyezni a suliban.
Hááááááááááát, elvben. Gyakorlatban pedig azt eredményezte, hogy először volt az "ej, ráérünk arra még", aztán pedig jött az "úristen, azért ennyit én se tudok elolvasni és megjegyezni" :))))))
NA ezt a "gyorsolvasó" dolgot ismerem. Én voltam ilyen gyerekként. 3 könyvtárba jártam, mindháromba a szüleimet is beírattam, mert így több könyvet tudtam kivenni, és nem csak gyerekkönyveket. Anyáméknak az volt a mániája, hogy én csak minden harmadik oldalt olvasok el, és ők is folyton kikérdeztek. Aztán rájöttek, hogy felesleges. Isteni adomány, ugyanakkor rémes dolog :) Én nem tudok kétszer elolvasni egy könyvet - pontosabban van kb 30 olyan, amit igen. Mindegyik másiknál kinyitom, és a második sor után az egész újra bevillan.
Mi az egyik gyerkőccel ott tartunk, hogy veszekedni kell vele: tegye le a könyvet.:-D Fél kézzel öltözködik, fél kézzel eszik stb., mert a másikban ott a könyv. Hosszú regényeket olvas, általában egy napon belül végez velük (olyanokkal, mint pl. az Abigél...). Komolyan elkezdtem aggódni a szeme miatt... Már szinte minden otthon fellelhető - nem kevés - könyvet elolvasott, két könytárat tartunk ostrom alatt... :-) Megfigyeltem, hogy olyan "gyorsolvasó"-féle lett, mert annyira gyorsan halad, ahogyan én sem tudok. Eleinte gyanakodtam, de mikor visszakérdeztem egy-egy oldal után, mindenre emlékezett, majdnem szó szerint. Másik gyerek is olvas, "normál" mennyiségben.:-)
:) és az egészet simán felülírják a gyerekek. A nagyfiamnál próbálkoztam én mindenfélével jó sokáig. De a Mi micsoda sorozat, a fociról, a zászlókról és az országokról szóló ismeretterjesztő könyvek érdekelték, abból is leginkább a képaláírások :) Idén nyár elején találtuk meg végre azt, ami igazán leköti. Na azóta nincs gond a könyvekkel és az olvasással. Most negyedikes.
Stilton tényleg inkább olyan 2-3. osztályosoknak való, mert sok benne a szójáték, nyelvi humor és a szerkesztése-tördelése sem a megszokott. Ha lány lenne, ajánlanám a Márti könyveket. :-) A könyvesvoltokban van valami sorozat, amelyik kifejezetten olvasni éppen megtanuló gyerekeknek íródott, nagyobb betűkkel.
igen, de azokban nagyon sok idegen szó van, idegen nevek és kifejezetten nem hétéves színvonalú idegen szavak, amelyeket felolvasva már simán értelmez szövegkörnyezetben, de magának olvasva még elég fárasztó.
ja, meg a Geronimo Stilton könyveket is szokták szeretni a kisiskolások. Ő egy újságíró egér és mindenféle kalandok esnek meg vele. A csajos párja a nővéréről szól, Tea Stilton.
Regény, de olyan betűstílusra, mintha egy képregény lenne... oldalanként kevés szöveg, de összefüggő történet.
van egy nagyon jó sorozat, olvasó tigris, olvasó leo, olvasó kalóz és még vagy két-három, nem jut most eszembe, ezek létraszerűen helyezkednek el és épp kisiskolás olvasóknak vannak kitalálva, a sztorik sokkal nagyobbaknak valók (legalábbis nálunk nagy unalom övezi a boribont vagy a kippkoppot és ez érthető is, hiszen ezidő alatt esti olvasásnál már igazán nagyoknak való könyveknél járunk, ahhoz egy boribon, hát elég izé :)))
sok van pl a kisvakondosbol,azok epp elsosnek valok,mert eleg nagymeretuen a betuk,es keves a szoveg....Bar az enyem elso konyve,amit eloszor egyedul kiolvasott rogton egy Janikovszy Eva volt:)
Gyerekként imádtam, a fiamnak is megvettem, csak még nem vettük elő, mert ők még csak 2-3 betűs szótagot olvasnak össze, de szerintem dec-re már fogja bogarászni.
Milyen könyvet tudtok ajánlani egy olvasni éppen megtanuló elsősnek?
Fiamnak nagyon tetszik az olvasás, nagyon jól megy neki, és szívesen próbálgatja magát a tankönyvön kívül egyéb könyveken is. De azok a könyvek, amiket én olvatam neki, neki önűállóan még túl nehezek, hosszúak.
A képregény jó, mert rövig szövegekből áll, de azokat meg nem pártolom.
az alumínium doboznál vigyázni kell, mert nem minden sörös/üdítős doboz alu, van amelyik vas tartalmú. Egy mágnessel hamar be lehet azonosítani, a Tescoban is így ellenőrzik.
