Engem is fel tud baszni. Bár én a végletekig monotónia tűrő vagyok s elég nyugis s sokszor pedig csak félfüllel figyelek vagy ha pl. egséz nap velük vagyok, vagy több napos szünet van, akkor a végére már idegileg kcisit zilált vagyok.
Akkor a legrosszabb, ha amúgy valami más bajom van, vki felbosszantott, bánt valami, akkor hamarabb szakad el a cérna. Néha eljutok pl. odáig, hogy csak annyit mond vmelyik, hogy anyuuu én meg azt válaszolom, hogy "nem!" :-)).
De ez nem szép dolog.
Ettől függetlenül most már sokkal könnyebb, elég önállóak, sokszor szinte eufóriát okoz, hogy milyen lazán el lehet már velük lenni a pár évvel ezelőttihez képest s milyen jópofák.
Amúgy hogy van ez, igaz amit a nővérem mondott: van gyereke, igaz, már majdnem 12 éves, de a lényeg hogy be nem áll a szája baromságokkal ( ez volt X éve is ) és kérdeztem is a nővéremet, hogyan bírja ezt, mert kb. én már alig várom hogy hazamenjek és kuss legyen. Erre mondta hogy ohh ezt ő megtanulta totálisan ignorálni, kizárta teljesen ... van hogy visszakérdez, hogy akart-e valamit kérdezni a gyerek, vagy hogy fontos-e volt ... de amúgy meg egyszerű baromságokat, amit a gyerek magyaráz folyamatosan.
szóval: tudod ezt totálisan ignorálni és max a környezeted agyát bassza fel, vagy téged is? :DD
Na, ez egy kellemesen ironikus írás :D pont csak annyira, hogy ne gyalázzon senkit, de a görbe tükör ott legyen. Mondjuk sokan ebben látják magukat "normálisnak", de az már legyen az ő bajuk :D
