Tudom, hogy megjelentek, mondom, olvastam is. Olyikat élveztem, olyikat kevésbé. Azért azt ne mondd, hogy a Shakespeare-fordításaiban nem képes mesterfokon használni a nyelvet! Szóval bort prédikál és vizet iszik...
Nádasdynak is megjelentek a Shakespeare-fordításai, igaz, hogy nem próza és nem vers. Na de ki látott már ilyen önkényes műfordítás definíciót, amiből épp csak a drámai műveket hagyjuk ki. Szegény Arany, forog a sírjában. Nem áll szándékomban versenyezni ezen, sőt, szeretnék békejobbot nyújtani, és (bár sokmindenben nem értünk egyet, főleg a nyelvhasználat terén), lezárni ezt a vitát mára. Remélem, elfogadod.
Elnézést, nem voltam egyértelmű. Nekem a műfordítás prózai szövegek, versek magyarítását jelenti, ami kizárólag nyomtatásban él. A színházi műfordítás kívül esik a látókörömön, noha éppen Nádasdy több fordításával közelebbről is megismerkedtem. Az ember nehezen lát ki a maga skatulyájából. Most versenyezzünk, ki ismeri régebben Nádasdyt? Na ne.
"De nem gyakorló műfordító" Akkor ezt nem te írtad? Vagy azt hitted, nem ismerem, és ez az amúgy hamis érv is megfelel, hogy kioktass? Nézd, én nem akarok veled veszekedni, az egészet nem is én kezdtem, de ha komolytalan érvekkel jössz, meg azzal, hogy ki hány éves, akkor nehéz nem vitába szállni.
Jujj, de megijedtem, végem van. Honnan tudod, mikor születtem? Sejtem, hogy a valaki más által írt 22 évet vonatkoztatod rám. Olvasni tudni kéne, azt nem én írtam. Én annál valamivel idősebb vagyok, ha már a kor annyira számít. Szóval te mindenhol úgy nyilvánulsz meg, ahogy egy szépirodalmi műben. Elég rossz lehet a családodnak. A nyelv pont attól szép, hogy változatai vannak, amiket az alkalomhoz lehet igazítani. Egy fordítónak éppen ez is a dolga. Vagy te nem tudsz elképzelni olyan művet, ahol előfordulhatnak ilyen "vadhajtások?" Arra nem gondolsz, hogy esetleg ezeknek is van stílusértékük? Szóval örökre ássam el magam, mert le mertem írni egy informális fórumon, hogy "ledegradálni"?
Ja, és még valami Nádasdyval kapcsolatban. Személyesen ismerem, úgyhogy cáfolom, hogy ne lenne gyakorló műfordító. Folyamatosan fordít színházaknak drámákat angolból.
Honnan tudod?:-) Te mindent szó szerint veszel, amit itt olvasol? Legyél csak olyan laza, hogy szétesel. A te dolgod. Én nem szoktam nyelvhelyességen lovagolni (noha preskriptív szemléletű vagyok, fujj, sőt purista), de ha egy fordító BÁRHOL nem képes megfelelően használni a nyelvet, akkor nem jó fordító. Amúgy 8 évvel régebben fordítok pénzért, mint hogy Te megszülettél. És 5 évvel régebben szerkesztek. Vigyázz, kerülhetsz még elém:-)
Hátrébb az agarakkal? Asszem te támadtál be. És ebbe is nyugodtan köss bele. Nem csak te jártál Nádasdyhoz amúgy, hanem én is, az egyik kedvenc tanárom volt, ezért is jutott eszembe azonnal ez a példa. A nyelvművelés károsságával kapcsolatban az ő nézeteit osztom, úgyhogy asszem nem baj, hogy beidéztem (sic!) Vagy nem szabad? Amúgy meg, a műfordító is ember, és ez nem egy könyv, hanem egy fórum, ahol én magánemberként vagyok jelen. A hozzád hasonlókat meg amúgy ki nem állhatom, akik az ilyen fórumokon ádázul figyelik a többieket, mikor ejtenek "hibát", és azonnal az arcukba dörgölik. Én igenis használom a "ledegradál" szót, de ez nem jelenti azt, hogy egy fordításba is beleírnám. Ott mérlegelném a regisztert, az biztos. Itt hadd legyek egy kicsit laza. Az lehet, hogy nem vagyok Nádasdy, de tiszta szerencse, hogy te meg nem vagy főszerkesztő:)
Hát te nem vagy Nádasdy Ádám, ezért gyengébb az alkupozíciód. Ha a szerkesztő azt mondja, hogy ilyen magyarsággal nem óhajt szépirodalmat látni, neki is igaza van. Én amúgy jártam Nádasdyhoz, amikor még nem volt ilyen alter. Okos ember. De nem gyakorló műfordító, és nem 22 éves (már). Úgyhogy hátrább az agarakkal, ha kérhetlek.
Oké, neked is igazad van. Én csak annyit szeretnék, ha nem pont a kollégáktól hallanám úton-útfélen, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, és hogy nem tehetünk ellene semmit. Igenis számít, hogy mit gondolunk magunkról. Nincs azért olyan sok jó műfordító az országban, hogy packázni lehessen velük. És én itt most nem azokról a kiadónak nevezett kuplerájokról beszélek, ahol nincs szerkesztő meg korrektor, és tök mindegy a minőség.
De például lehetne bojkottálni kiadókat. Szégyenfalat vezetni, rajta hogy melyik kiadók nótorius nemfizetők, és kinek. Ezeknek a kiadóknak nem dolgozunk. ezeket a listákat esetleg időnként a sajtóban is le lehetne hozni. A negatív reklámot senki nem szereti.
"Mivel Salamon nem hoz példát a nyelvromlásra, hát ajánlok én. A minap egy fiatalember újságolta, hogy tévéműsorában a „fölösleges igekötők” (pl. ledegradál) használatáról próbálja leszoktatni a nézőket. Ám tegye, ha a nézők ettől könnyebben találnak állást vagy jobb jegyük lesz az iskolában, azaz ha nyelvhasználatuk pozitívabb társadalmi megítélés alá fog esni. A nyelvész azonban eltöpreng: mi baj van azzal, hogy ledegradál, hiszen az igekötőhasználat a magyar nyelv egyik sajátos vonása, miért ne használja, ha van neki? Azt szokták válaszolni, hogy itt a le- fölösleges, mert anélkül is ugyanazt jelenti: de-gradál. Hm, de akkor a beinjekcióz is kifogásolandó (in = 'be'), és a föl is a Hánykor kelünk föl? mondatban (hiszen a Hánykor kelünk? is ugyanaz). Ezekről is le akar szoktatni a tévéműsor? Ha nem, miért nem?"
A többit elolvashatod itt a "Fölöslegesség" címszó alatt, ha érdekel: http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/salamon-valasz.html
Tényleg, mennyire gyakori hogy egy egyben kiadott könyvnél két részletre szóljon a határidő?
hát, az én szerződéseim úgy szoktak kinézni, hogy a pénzt felezzük csak meg, azaz a felét leadás után fizetik ki, a másik felét meg a megjelenés után, de eddig a gyakorlatban mindig úgy volt, hogy a megjelenés után fizették ki az egészet. mivel nem csak ebből élek, nekem ez nem okoz gondot, sőt, kevesebbet kell számláznom, ami jó, mert attól rendesen futkos a hátamon a hideg. de lehet, hogy nem erre vonatkozott a kérdésed :)
ez attól függ, hogy hány éves vagy, és van-e családod
én speciel 22 vagyok és nagyon kezdő, és nem kell eltartanom családot, ráadásul van főállásom, de eszem ágában nincs semmiért sem balhézni - egyszerűen azért, mert előbb-utóbb fizetnek, és meg örülök, hogy dolgoznak velem. annak ellenére is, hogy sok szempontból nem vagyok stabil, és minden évben van legalább két-három hónapnyi olyan időszakom, amikor nem tudok semmit sem dolgozni.
ami meg a munka kezdetét illeti: az én első történetem ilyen volt: szóbeli megegyezés -> munka kezdete -> szerződéskötés -> munka befejezése -> leadás, megjelenés -> kifizetés. és ez a láncolat egy évet és tizenegy hónapot vett igénybe :) ha ennél legközelebb gyorsabbak leszünk, annak csak örülök :)
tekintve, hogy az egyes ember érdekérvényesítése a nulla felé tendál, ehhez képest a MEGY mégiscsak valami. ha csak megkönnyíti az információáramlást, esetleg létrehoz egy feketelistát a kiadókról, netán erősíti a tagok szolidaritását, már nem hiába létezik.
És szerinted nekik jó "vasalni", meg új fordítókat keresni állandóan?" tévedésben vagy. nem kell keresniük. tele van minden hirdetésekkel, a kezdők maguk jelentkeznek, figyelik egymás fordítóit. én kaptam már úgy munkát, hogy megjelent egy könyvem egy kiadónál, azután egy másik megkeresett, hogy nem dolgoznék-e nekik is.
Nagyon rossz tendenciának tartom, hogy éppen a fordítók ássák magukat el még mélyebbre az ilyen vélekedésekkel. " akkor majd jöttök ti ifjútörökök, és megváltoztatjátok a világot. nosza rajta. drukkolok. én magam azért inkább a MEGY-ben bizom. mérsékelten persze.
Abszolút nem értek egyet ezzel. A fordító termeli a szellemi munka nagy részét, ha azt silányul, és késve teszi, a kiadó igencsak megnézheti magát. " te nem értesz egyet. a kiadók meg veled nem értenek egyet. sokukat nem nagyon érdekli a minőség, a megtakarítás viszont igen, így a legtöbb kiadónak még olvasószerkesztőre sem telik. továbbá rendszerint mondanak egy árat, és abból nemigen alkudhatsz, mert ha nem tetszik, odaadják a mögötted várakozó fordítónak. legföljebb valamivel rosszabb lesz a fordítás. amíg nincs érdekvédelmünk, addig ez bizony így lesz.
Ha nem lennének olyan műfordítók, akik még a honor több havi csúszását és a ledegradáló bánásmódot is elviselik azzal a felkiáltással, hogy "én függök tőlük, stb.", akkor talán nem is itt tartana a szakma." bizonyára. de ha neked is családot kell eltartanod a fordításból, és nincs semmi anyagi tartalékod, akkor ez a tudás csak elméleti tudás számodra. továbbá igazad lenne, ha a következő fordító nem fogadná el azonnal a munkát ugyanezen okból.
Persze tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, mindenesetre én nem félek, hogy ne találnék munkát ezzel a hozzáállással, eddig is úgy válogathattam, és inkább le kellett mondanom megkereséseket, mint nekem vadászni. " ez attól függ, hogy hány éves vagy, és van-e családod.
Nem önbecsülésről van szó szerintem, hanem arról, hogy máshogy látjuk a dolgot.
Szerinted egy kiadónak a szerződésben kijelölt időpontban kell fizetnie. És igazad van.
Szerintem mindennapos, hogy egy kiadó még ehhez képest is csúszik - és nagyon örülök, hogy akikkel eddig dolgom volt, azok nem ilyenek. Viszont amikor aláírok egy szerződést, akkor már beletervezem a csúszást (mármint a fizetését). Ha nem történik meg, annak csak örülök. :)
És szerinted nekik jó "vasalni", meg új fordítókat keresni állandóan? Vagy a rosszabbnál rosszabb kéziratokat újrafordítani a "fordítók" után? Nem. És van, aki ezt jól tudja, szerencsére ismerek ilyet. Nem csak a saját véleményemet mondtam, egy ismerős főszerkesztőtől hallottam éppen ezt. És ehhez nem is kell sok, csak egy kis odafigyelés, meg emberség. Persze ha magát sem becsüli az ember, akkor mit vár mástól. Nagyon rossz tendenciának tartom, hogy éppen a fordítók ássák magukat el még mélyebbre az ilyen vélekedésekkel.
"lehet, hogy függ, de nem nagyon." Abszolút nem értek egyet ezzel. A fordító termeli a szellemi munka nagy részét, ha azt silányul, és késve teszi, a kiadó igencsak megnézheti magát. A normális helyeken ezt tudják is, és igyekeznek a jókat megtartani, nekem konkrétan ez a tapasztalatom. Nagyon nem mindegy, mennyi dolguk van még a szerkesztőknek/korrektoroknak az ember után. Ha nem lennének olyan műfordítók, akik még a honor több havi csúszását és a ledegradáló bánásmódot is elviselik azzal a felkiáltással, hogy "én függök tőlük, stb.", akkor talán nem is itt tartana a szakma. Persze tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, mindenesetre én nem félek, hogy ne találnék munkát ezzel a hozzáállással, eddig is úgy válogathattam, és inkább le kellett mondanom megkereséseket, mint nekem vadászni. Hiszem, hogy számít a minőség, és ha jól dolgozom, nem kell fülem-farkam behúzva tűrnöm a kiadó önkényeskedéseit.
Letelt a határidő. Azt csak pluszban tettem hozzá, hogy hosszú munka volt, ezért különösen rosszul érint a csúszás. Sehol nem írtam, hogy ne telt volna le a határidő. Három évig jól elvoltam két másik kiadóval, bővíteni szerettem volna a repertoárt (témák szintjén), ezért néztem más után. Soha, sehol ilyen hozzáállással nem találkoztam, pedig egy könyvet fordítottam egy harmadik kiadónak is. Mindenesetre a MEGY-et megnéze, köszönöm.
asszírok alatt egy ókori mezopotámiai, az akkád nyelv egyik dialektusát beszélő, majd nyelvcsere folytán arámi nyelvet beszélő népet, illetve egy mai, keresztény kultúrájú, szír nyelvű, a Közel-Kelet északi régiójában élő népet értünk.
A mai asszírokat szíreknek is nevezik. Saját szír nyelvű elnevezésük ma általában ܐܬܘܪ̈ܝܐ, aturaje, vagyis „asszírok”, illetve szuraje vagy szurjoje, azaz „szírek”. Az „asszír” név csak a 20. században terjedt el, korábban a „szír” népnév volt az általános. Egy-egy kisebb csoportjuk aráminak, illetve káldnak vallja magát. A kaukázusi országokban, illetve Oroszországban élő csoportjaikat ajszoroknak nevezik (oroszul: айсоры), ami az asszír név egy változata.
ilyennel még nem találkoztam papíron. csak a gyakorlatban. tudom, én csak egy ember vagyok, viszont húsz éve fordítok. ellenben jobb helyeken olykor lehet előleget kérni, ha leadtad a melót, de még nem fizettek.
Tényleg, mennyire gyakori hogy egy egyben kiadott könyvnél két részletre szóljon a határidő? (Vagyis első-második fél leadási határideje, első-második fél kifizetése.)
