Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Hoppá, annak idején úgy adta elő az összeboronálódásukat, mint valami sorsszerű, gigantikus összecsapódást, amibe a hegyek is beleremegtek.
Később elszólta magát, miszerint a mackó "igent mondott rá", nos, ez eléggé szarul hangzik. Ebben azért ott bújik az, hogy kellett valamilyen ráhatás, mire a másik belement a kapcsolatba :D
Aztán a panasz a naplócskájában, hogy a mackó nem tartja szexinek, vonzónak. Nos, ez nem szokott "rendbejönni". Ha valaki nem vonzódik, az sajnos úgy is marad.
Némi párkapcsolati próbálkozás után szépen visszatértek a haversághoz. Az is lehet erős kapocs, vannak is szép példák erre. De az nem az, amit el akar hitetni.
Rusonynak extrém fontos, hogy férfit tudjon felmutatni. Érthető, hisz az önbecsülése rottyon van. Nőként kimondottan sikertelen, bizonygatni kell hát azt, ami bizonytalan.
milyen jogdíjak? a szerkesztésért nem jár jogdíj, ha esetleg a férje könyvei után járó jogdíjról beszél, hát abból se vesz senki sarokházat, az ő könyvei után meg nem tepernek annyira, ahogy elnéztem, már mindkettő mélyen leszállított áron kapható, csak vigyék már.
Ha Coelho influenszer lenne és posztolna a Lidl parkolóból, miután csöndben megvilágosodott a joghurtpultnál, ő sem csinálhatta volna különbül. Ez a komment az öntetszelgő kommentek csúcspéldánya: túl édes, túl illatos, túl tökéletes. A boldogság szirupba mártott cukorkája, amit ki lehetne rakni Instagramra fejléc-idézetként.
a legértékesebb gyöngyszemek:
„cirreg a sok tücsök…” - Hangulatkép a giccs első számú eszközével: tücsökciripelés. Ha lett volna egy szalmabála, ami átgurul a képen, langyos esti szél vagy csillagok milliárdjai, az se rontott volna rajta.
„belém döbbent” A "döbbenet" itt nem a felismerés fájdalma, hanem az önstilizálás drámája. Rusi nem rájön, eszéb jut, megérez, rusi döbben. Ő mindenben grandiózus. Valószínűleg arra is rádöbben, ha éhes vagy szarnia kell.
„van-e még bármi szépség, meghittség” - Gyanúsan pontosan megfogalmazott "gyötrődés" kb. egy IKEA-falidézetet egyediségével.
„az, aki akkor a vágy tárgya volt” - "Tárgy" – freudi elszólás? Azért objektifikál, hogy birtoklásként mutassa be a sikert. És ne feledjük: vágytárgy = trófea, amit megszerzett.
„családként fedeztük fel a földi paradicsomot” - Már majdnem Krisztus-analógia. A Szent Család, Édenkert – egy nyári Airbnb-s nyaralásban, egy európai fürdővárosban.
„semmi hivalkodás, mesterséges luxus” - Ha már az igazi luxushoz fösvény, legyen egy kis rejtett elitizmus. A mondat jelentése: mi nem olyan újgazdagok vagyunk, mint ti mások, mi természetesen vagyunk felsőbbrendűek.
„bármi történhet most már, ezt senki nem veszi el” - Ez már a melodráma zárómondata. Látjuk a vágóképet, lassú zoom, tengerpart, naplemente, a messzeségben vitorlázó sirály, halk zongora prelűd.
"cirreg a sok tücsök… a tengerparti hegyek kabócákkal voltak tele, elképesztő babérfák! és e hangról eszembe jut az a sóvárgó nyár, a 2015-ös, annak is az augusztusa, amikor belém döbbent, hogy mindjárt vége annak a nyárnak, és gyötrődtem, hogy hány nyár lesz még az életemben, van-e még bármi szépség, meghittség. itt vagyok tíz évvel később, és azzal élek már öt éve, aki akkor a vágy tárgya volt, és most családként fedeztük fel a földi paradicsomot. micsoda szépség, lezserség, és ez olyan hely, ahol mindenki együtt fürdik, napozik, semmi hivalkodás, mesterséges luxus, veszély nincsen. bármi történhet most már, ezt senki nem veszi el"
Jaj, rusony, már megint a bizonygatás meg a múlthamisítás.
2015-ben még javában Pít után sírtál, 2019-ben kezdted el, hogy Macyka kéne, de nem látja benned a nőt.
5 éve éltek együtt? Aha, maga Macyka mondta a bíróságon, mikor is? 2023-ban vagy 2024-ben, hogy egy pár vagytok, de nem éltek együtt, és azóta is az a legkomolyabb közös dolgotok, hogy vesz neked király dezodort. :)
A blogger „tudja az életét” – hát nézzük csak, mit tud.
Ötven felé jár, de vagyontárgyait még a NAV-végrehajtó is percek alatt listázná: se lakás, se szakma, se rendes munka, de legalább nem zavarja.
Anyagi sikerei? Vagy egy volt férj bankszámláján keletkeztek, vagy a véletlen úgy döntött, hogy örökít egy kicsit a semmire.
Családi kapcsolatai olyanok, mint egy Zola-regény vége: a testvérek menekülnek, a rokonok legyintenek, az élettárs családja meg inkább csöndben számol vissza a vacsoránál.
A blogja, életének fáklyája, olyan, mint egy elhagyott pszichiátria: a neon villog, a padlón víz, ő meg ott kószál, magában motyogva, szitkozódva, mint a zártosztály utolsó lakója, akit ottfelejtettek, mert nincs senkije.
Online próbálkozásai? Egytől egyig leálltak, mint a rosszul összeforrasztott powerbank – pukkant egyet és vége, ma már maximum már ártalmatlanításra váró veszélyes hulladék.
A magyar neten kb. úgy emlegetik, mint SoDi és Selyem Jázmin szerelemgyereke: kínos, senki nem akarja látni, legfeljebb a trahslegyek, de mégis ott van.
Lakása és külleme: nos, ő „bohémnak” hívja, mások szerint tele van lommal, szaggal és kínos vintage darabokkal, amik még a 2010-es lomtalanításon is cikik lettek volna.
Adósságai mint a penész a fürdőben: szaporodnak, és már nemcsak ő fizeti, hanem lassan a gyereke is a hitelörökség tagja lesz.
Élettársa egykori tanítványa, aki csak annyira ambiciózus, mint egy szivacs, de legalább Matolcsy-rajongó. Az erkölcsi mélypont már csak bónusz.
És a „sportlady”? Ja, ő... hát valószínűleg kiiratkozott az életprojektből is.
Na kérem, ezt az életet valóban „tudni kell” – már csak intő példaként is.
Írhatna, de nem bírja ki túl sokáig, hogy ne villőzzön.
Látod, a naplóba is muszáj volt beletennie végére az ellenségein és a 'tudott' életén való vekengést, nem képes átlépni a saját árnyékát.
Közben mindenféle bloggerek írnak az utazásaikról érdekesen, olvasmányosan, őszintén és elfojtott frusztrációk nélkül. Rusi már csak megmarad bohócnak, mert az idő igaz 😃
A bálnák vastag hájrétege kétségtelenül hatékony segítséget nyúlt a hidegtűrésben, és egy bizonyos vastagság felett a szigony már nem érheti el a belsőbb szerveket.
Így a megszigonyozási kísérletek csak feldühítik a bálnát, ami aztán őrjöngő csapkodásban nyilvánul meg...
"Itt nem bánom, hogy kövér vagyok, és egyébként 26-án futottam is egy tízest. Mely a tengernél végződött. Na, az volt még katarzis."
Azért akkor egy picit bánta, amikor a Greenpeace vissza akarta dobni a tengerbe, és sem franciául, sem angolul nem tudta nekik elmagyarázni, hogy ez csak az új forma :-)
Kedves olvasóim, követőim, rajongóim, és ti is, dühösen irigykedő, besült életűek! Örömmel osztom meg veletek, hogy hosszú, mély, alapos kutatómunka (két Netflix-doku, random szörfölés a neten, félig bebaszva álmatlan éjszakákon és egy megrázó beszélgetés a fodrászommal) után végre készen állok, hogy megírjam A Művet a SZEXMUNKA témájáról.
Mert ha valaki, hát én tényleg közel állok ehhez a világhoz: – társadalmi érzékenységem határtalan (vállfa) – kutatási tapasztalataim kimagaslóak (főként Instagram-storyk alapján), – és érzelmi intelligenciám már többszörösen validálódott (felőlem fel is fordulhatnak) Mi lesz a fókusz? – A szexmunka női oldala (férfiak nem annyira érdekelnek, kivéve ha jól néznek ki), – a társadalmi stigma (értsd: mit mond róla a bulvár és szerintem mi van), – a test autonómiája (erről sokat tudok: az enyém mindig fotózható szögből van), – és a hatalom-önkép-intimitás tengelye – amit én gyakran egyedül forgatok. Lesz szó mindenről: dubaji lányokról, Tinderes félresikerült randikról, meg arról, hogy egy-egy terápia során mennyit tanultam a szexről... magamról. kutatási módszertan: 1. Fázis: képnézegetés (Pinterest és Tumblr – NSFW tartalmak kizárva, of course). 2. Fázis: Elmélyülés (két este wine & Netflix: „Escorts”, „Hot Girls Wanted”). 3. Néhány Youtube short a K és K2 c. filmekből 4. (legfontosabb) Fázis: Saját testemre reflektálás 5. Fázis: Posztolás előtt 12 órával: gyors Wikipédia-összefoglaló, fél szemmel.
Mert hiszek abban, hogy egy szívhez szóló, intuitív, nem-tudományos, de nagyon érzékeny poszt többet adhat, mint egy terepen dolgozó szociális munkás, rendő, kutató 20 éves tapasztalata. Végül is, a valóság relatív. Én pedig relatív közel érzem magamhoz ezt a témát. Kövessetek, olvassatok, szeressetek. Vagy baj lesz. Feljelentek mindenkit is.
Látom, bejelentette, hogy a szexmunkáról fog írni, amiről egy ilyen háromgyerekes szegínözvegy, holtak és adófizetők pénzén élősködő nacccságos asszony mindent is tudhat.
Fújj, fújj, világbotrány, fújj, tájföld, fújj, lakatos márk, fújj, mert jobban szopok, mint egy travi alkonyatkor, fúújj, fújj, mert a pornó is fúújj, de legfőképp, mert a jó fizetős, fújjj, mert senki se szólt, hogy beöntés kell, ha seggből szájba, fújj, mert én tudom az életemet, és mindenki engem irigyel, fújj mert piszkosul sokat keresnek, amit nem én, fújj, mert bennük látják a nőt, fújj, mert Villő és a transzatlanti járatok, fújj, mert a Barbara igenis elkészül 2032-re és majd szégyellik, hogy nem hittek benne, fújj, úgy szeretnék megmítúzódni, de csak 30 éves sztorim van, fújj, bassza meg mindenki, aki szexel, fújj.
A 'remekmű' már 4226 napja íródik, sőt már a kiadására is begyűjtötte a pénzt.
Sajnos, a színvonal még nem éri el a publikálhatóság határát, de már csak pár év(tized), és jobb ugyan nem lesz, de az író nő realitásérzéke lesüllyed majd annyira, hogy kiadhatónak ítéli...
