ZOH!
Elméletileg utasként lehetőségem lenne meglátogatni a pilótafülkét, ha nagyon rendesek velem és én is kultúrált vagyok. Még nem váltottam be a kapott ajánlatot, de miután 4-5 repülést eltöltenék a gép elejében, lehet bővülnének a tapasztalataim... Meg elmulna a tériszonyom...
Szoval szerintem sem lenne elég egy utazás ehhez. Az alapján még a légitársaságot is elég nehéz megitélni... (Erre nemrég döbbentem rá...)
Az overbooking (a férőhelyeknél több jegy eladása) bevett szokás, nem csak a Malévnál, mivel mindig van utas, aki meggondolja magát, lekési, stb. Aztán mikor nincs, akkor fizet a légitársaság.
Yv:
Igen, van ilyen rendszer több is, ha jól tudom, a Malév a Galileóban van benne, de e téren én se vagyok nagyon képben.
ZOH:
Az azért enyhe túlzás, hogy a pilóták csak az utasok megnyugtatása miatt vannak a gépen. Ennyire azért még nem jó a technika. Ha kicsit zűrösebb időjárási helyzet van, dolgoznak ám keményen. Le- meg felszálláskor dettó. Az viszont igaz, hogy egy utas nehezen dönti el egy repülés tapasztalatából, hogy milyen a pilóta.
De nem az wan, hogy minden utazási iroda be wan kötwe egy rendszerbe, ahol a jegyeket foglalják? (ha yol rémlik, akkor Wordspan a newe) És ez azért wan, hogy ne adjanak el több jegyet, mint ahány férőhely wan. Nem?
Az Eclipseboy altal leirt eset (tobb jegyet adtak el, mint ahany ulohely volt) nem Malev-fuggo, az OSSZES legitarsasag alkalmazza. Kemeny valoszinusegszamitas all a dolog mogott, ellenkezo esetben a gepek "felhazzal" repulnenek es a jegyet dragabban kellene adniuk. Ha neha beut a mennyko, akkor jon a karterites, atszallas, szalloda stb.
Pilota: a pilotak szinte mar csak az utasok megnyugtatasa miatt vannak a gepen, neha piszmognak ezt-azt. Aki azt allitja magarol, hogy utaskent el tudja donteni, jo-e a pilota, az csak magat teszi nevetsegesse.
Ugy het eve tengerentulra tartva a rossz ido miatt lekeste a MALEV gepunk a zurichi csatlakozast. Aznap mar nem volt tobb jarat. Karterites ugyan nem volt, de a szalloda miatt mar megerte. Pezsgovel fogadtak a recepcion, kiralyi vacsora, kellemes szallas, reggeli es mindezt persze a MALEV (ill. nyilvan a biztositojuk) allta.
A Ferihegyről egyszer Amszterdamba kellett volna repülnöm, de kiderült, hogy több jegyet adtak el, mint amennyi férőhely volt. Megoldották, hogy a 20 perccel később induló géppel, Svájcban átszállva kis késéssel eljussak Hollandiába. Ráadásul kártérítést is fizettek. Úgyhogy ez az eljárás a Malév-nél is bevett szokás.
Denevér:
Ennél azért kicsit bonyolultabb a dolog, de "osztályozzák" a pilótákat, az utasoknál kicsit hozzáértőbbek, a típusok vezető pilótái és egyes rangidős kapitányok (a rangidős itt nem kort jelent, hanem tudásszintet). Szóval köztük is van egyféle rangsor, ami leginkább a repülőtudástól függ. Aminek nem csak a leszállás a része.
Kedves akkorcsakmi:
Lehet, hogy nem volt szerencséd, és kifogtál egy pályaalkalmatlant, de szerintem nem jellemző. Ja, régebben sem az volt, hogy csúnya öreg csatalovak - Moszkva, csinos ifjú libák - Párizs, akkor is egyfajta forgási rendben dolgoztk a sztyuvik, van erre direkt egy - illetve több, hogy pontosan mennyi, nem tudom - szolgálatvezető, aki a beosztásokat csinálta/csinálja, és régen is az volt, hogy mindenki repült mindenhová, amikor rá került a sor.
Ami a pilótákat illeti, a gép lerakása csak egy dolog a rengetegből. Azt nem tudod eldönteni, hogyan reagálna egy vészhelyzetben. Az meg, hogy döccen a gép vagy nem, szintén számtalan tényezőtől függ. Esőben „keményebben" odateszik, rövid pályán szintén szeretnék hamar a betonon tudni a gépet. Erős szélben meg nehéz pontosan centizni, ha méterről méterre változik a szél iránya és sebessége.
Légörvényben, dobáláskor pedig a legjobb semmit sem csinálni, ugyanis könnyen határhelyzetbe kerülhet a gép, amikor is a pillanatnyi terhelés a szárnyon eléri vagy meghaladja a számított értéket. Ilyenkor „csak finoman!".
Nekem is gonfom volt feriheggyel. Először azt hittem lerövidült a check-in ideje végre! Azután emiatt késtem majdnem le a gépem. Es nem igaz, hogy nem lehetne eszrevenni, hogy senki nem akar beszalni!! Pedig még a vámnál is volt egy kis dolgom...
Erkezeskor meg az 1 db fem 100-astol akadtam le. Mint a bevasarlokocsiknal! Pont volt nalam, de peldaul egy afrikai, honnan szerez?? Vagy cipeli a ket borondjet kezben, ilyen modszerrel meg nem talalkoztam...
A pilotkat szerintem meg osztalyozni lehetne az alapjan, hogy rakja le a gepet... (Illetve hogy kezeli a legorvenyt...)
Azért vannak nagy dolgok itt is, ott is. Egyszer Isztambulból mentem volna tovább Ankarába, este tízkor, de nem volt meg a csomagom. Pár utassal kivittek egy már megrakott géphez. Alant, a betonon volt pár bőrönd, a többi utas boldogan kiválasztotta a sjaátját, az enyém nem volt meg. Ott álltam a Boeing-727 hátsó ajtajánál, felettem bümbölt a középső hajtómű, és vártam, miközben odabentről türelmetlen utasok nézegettek kifelé, hogy mi is van.
Jött egy kis teherautó, rajta pár bőrönd. Átnéztem, de az enyém nem volt ott. Jó húsz perc múlva jött egy másik kocsi a bőröndömmel. Feldobták, durrant a csomagtérajtó, felmentem, beültem, és már gurultunk is.
Ez az egész út egyébként tele volt hasonló kalandokkal, de talán majd a nagy utazós témánál mesélem el.
És akkor még nem volt szó a csomagosok sztrájkjáról. Kétszer kaptam el Brüsszelben.
Nem azért írom ezt le, hogy csökkentsem a Malév felelősségét, azt nem lehet, de a tényekhez ez is hozzátartozik.
Már nem emlékszem mikor volt pontosan talán 1988-ban, hogy egy csoporttal Barcelonaból akartunk hazafelé repülni, nem a Malévvel, és akkor a földi irányítás, elkeverte a csoportot, így nem tudtunk beszállni, se felszállni. Nagy kalamajka lett az egészből, aztán húsz perc alatt kitalálták, hogyan jutunk haza, és fejenként 100SF fizettek kártérítésként mivel órákkal később értünk haza. A kiasszony valószínűleg azóta nem dolgozik ott. Talán egy két ilyen eset nálunk is hasznára válna a munkamorálnak.
A tabló elromolhat, a monitor, is elromolhat, ezért az üzemeltetője csak korlátozottan és esetenként hibáztatható.
Az utas viszont akkor sem késheti le a járatot, ha rossza a tabló. Azért ülnek ott az utasszolgálattól, az információtól, hogy erről gondolűskodjanak. Ha pedig elromlik a technika, akkor bármilyen módon, de meg kell oldani az utasok tájékozatását.
A világon midnenütt, ha rossz a hangosbemondó, akkor két-három információs kiscsaj körbemegy háromszor a váróban, és hangosan kihirdeti, hogy mi a helyzet. Lehet, persze, hogy a minálunk ez nincs benne a lányok fizetésében.
Az adott esetben mind a három pult működött, mindegyik járatra vett fel utasokat, elméletileg; gyakorlatilag azok a mafla, tökkelütött utasok nem jöttek rá, hogy a 2., 3. pulthoz is oda lehet menni. Akkor meg minek ugráljanak a lányok, addig is pihennek egy kicsit. Azok meg álljanak csa, tömörüljenek csak.
Kedves pancho! Örülök a szerencsédnek. Tényleg. Nekem sajnos két hete n/s/em volt ebben részem. Pedig, ellentétben azzal a véleménnyel, hogy régebben a szoc.országba repülő sztyuvik míszek ( húúú, ha más írta volna így, meglenne a véleményem róla :) voltak, az én tapasztalataim szerint csak kevésbé voltak ifjak és csinosak, mint Párizsba repülő kollegáik, viszont mosolyogni, gondoskodni ugyanúgy tudtak. Mostanság meg mindegy merre repülök MALÉV-val, tisztelet a kivételnek, ritkán érzem, hogy nem zavarok nagyon. Pedig csöndes és megértő utas vagyok. :))
De nagyobb gondom nekem is a földi szolgáltatásokkal voltak. Ha még kitart a topik egy darabig, majd mesélek.
akkorcsakmi
akkorcsakmi:
Nem dobták ki. Most voltam velük, charterjáraton, ahol csakugyan nem kéne erőltetniük magukat, mert ott aztán az utasnak választási lehetősége sincs, oda meg és azzal, amit az utazási iroda választ, ráadásul a többség nemigen fog magánúton repülni soha se a Malévval, se mással, pusztán az anyagi lehetőségei miatt, és mosolyogtak, udvariasak voltak, szolgálatkészek, kedvesek, rendesek, szimpatikusak.
peach,
nem tudom, honnan veszed, amit írsz, de hidd el, nem igaz. A sztyuvik fizetése a napidíjakkal együtt se éri el a 200 000 Ft-ot bruttó (utóbbi a repülések számától függ). Többnyire a 150-et se. És ezért még készenlétet is kell adniuk, meg éjjel-nappal dolgoznak (kvázi 3 műszak). Egy lufis sztyuvié ugyanakkor olyan 4000-4500 márka körül mozog (na persze, nem kap napidíjat, de akkor se teljesen ugyanaz). És ők se kedvesebbek, mint a magyarok. Nekem sose volt velük problémám (mármint a maléves sztyuvikkal). Persze az utas is visszamosolyoghat, nem csak követelőzhet, hogy mi jár neki (sokszor tévesen).
Az meg, hogy nem hozzák haza a gépet - gondolom, nem a sztyuvik, hanem a pilóták, mert ebben ők döntenek -, ha a repülési idő meghaladja a biztonságos repülésre engedélyezettet (ami ICAO - International Civil Aviation Organization - előírás, nem magyar találmány), puszta önvédelem, mert ha bármi baj lenne repülés közben, akkor őket vonnák felelősségre emiatt, mondván, hogy ha nem vállalják, és friss személyzet van a gépen, kevesebb lett volna a baleset bekövetkezésének esélye. Itt bizony kemény szabályok vannak.
Ducky:
A Malévnél a világ legmodernebb gépei vannak (Boeing-737-300, -400, -500 szériák, Boeing 767-200, Fokker-70), pár Boeing-737-200 kivételével, ami már csakugyan nem túl modern. A Tupoljevek már csak charterjáratként vagy cargo (teherszállító) gépként repülnek, ha jól tudom, a 134-esek már úgy sem. A probléma a hazai fizetőképes kereslet, tehát hogy a magyarok zsebe nem engedi meg a havi 1-2 repülőutat, míg egy amerikai átlagdzsóé igen (amellett ott a belföldi járatokra olcsóbb is a jegy, ennek okáról lentebb már írtam). Ez viszont csakugyan csökkenti a piaci versenyképességet, mondjuk egy Lufthansával vagy KLM-mel szemben, mert az átlag német vagy holland lazán kicsengeti a repülőjegy árát, ha 500 km-rel odébb akar utazni (kb. 8-10-szer annyit keres, mint egy átlag magyar), egy magyar meg nemigen tudja.
Drága Ducky! Bár az önámítást a törvény nem bünteti, az Éllet az néha képes ilyesmire, úgyhogy jobb ezzel csínján bánni. Ha Te lennél a főnököm, aki profitot vár tőlem, vagy az ügyfelem a pult túloldalán és mindketten régről ismernétek, mint megbízható, jó szakembert, aki a messze nem ideális feltételek között valaha megelégedésetekre végezte áldásos tevékenységét, akkor elfogadnád tőlem, hogy csak a lehetőségeim rosszak mostanság, ezért érthető, ha veszteséges vagyok és vicsorgok is az ügyfelekre, amikor a pénzükért hülyét csinálok belőlük?
Ugyanis tényleg ez a helyzet a MALÉV-val. A szolgáltatásaik színvonala,- és persze az LRI-é is,- stílszerűen a zuhanórepüléssel jellemezhető. Belátom, nem sokkal rózsásabb a helyzetük, mint akár a régi jó átkosban, akár 8 éve, de a legolcsóbb reklámfogást - a mosolyt, az udvariasságot, a legalábbúgyteszekminthaazutasfontoslenne - kár volt kidobni.
Na ez a sírás amit én nagyon utálok. Egy lufis stuvi fizetése semmivel sem jobb, mint egy Malévesé. Sőt... Csináltak egy összehasonlítást más légitársaságokhoz. Messze itt volt a legtöbb stuvi és a legkevesebb ídőt is ők repülik. A fizetésükről meg ne beszéljünk. Van olyan aki kétszer repül egy hónapban és így keres 200.000-t. Vezető stuvi + pénz, oktató stuvi + pénz. Olyan erős szakszervezetük van, hogy szerintem a legerősebb egész Mo-on.
Volt, hogy eldobták a lantot külföldön és nem hozták haza a gépet, mert 20 percel meghaladta az idő a biztonságos repülést.
A lényeghez hozzátartozik azért az is, hogy nálunk a repülés még Xtra dolognak számít. Tőlünk nyugatra már évek óta teljesen megszokott dolog, de a magyar fizetésekhez még sajnos kicsit drága. A magyar utasok elég nagy aránya rutintalan, eltéved, zavarban van. Kicsiny hazánk pont középen van ebben a szép földrészen, és pont olyan sarkallatos helyen, ahol a kultúra találkozik. Más nép, más szokások. Meg persze a szokásos magyar népbetegség, hogy gyalázzuk a hazait. Ha a magyar légitársaságnak is megadnák azokat a lehetőségeket, ami bármelyik nyugati konkurrensnek rendelkezésére áll,(modern gépek, anyagi biztonság, életszerű fizetések), akkor semmi különbség nem lenne(vagy legalábbis elhanyagolható).
Az LRI-ről nekem is nagyon rossz a véleményem. Az a MALÉV egyéni szerencsétlensége, hogy az utazó közönség 95%-a azt hiszi az LRI=MALÉV. 5 óra TV reklámot helyettesíthetne, ha az LRI egy kicsit normálisabb lenne. Nem egészen értem miért szipolyozza így az LRI a MALÉVot, de hogy nagyon trágya szolgáltatásokat nyújt cserébe, az biztos. A főnök kirúgása pedig nagyon ritkán van összefüggésben a teljesítményével. Kellett a havernak a hely. Ugyan off: de a városban közlekedve az LRI minibuszosnál szemetebb, nyomulósabb, köcsög vezetőt nem tudsz muatatni. Nagyon utálom őket.
Nem is. Sajnos, az a baj, hogy a Malév tartja el inkább az LRI-t jelenleg, ugyanis attól bérel mindent (a repülőtéren lévő összes épületet, + a terminálok összes berendezését. Ami valamikor, míg ketté nem vált a cég - persze még a Kádár-időkben -, mind a Malévé volt.).
Ja, ha nem is nagyon, de én pl. ismertem Erdei Tamást, a beoszottjai közül meg sokakat. Nem voltak valami jó véleménnyel róla. Megjegyzem, én sem.
Ducky!
A MALÉV-ot nem az LRI-nek kell eltartani. A MALÉV-nak olyan céggé kell válnia, hogy a szabadversenyes piacon versenyképes legyen.
Az istenített ex-LRI vezért, Erdei Tamást nem nagyon ismerted szerintem. Sajnálhatod..
Bye
Hat igen, az eddig leirtak kozul osszesen a pilota, a check-in-es kislany es a sztyuvi tartozott a Malevhez, de ebbol is a pilota kilove. (Aki ui. azt allitja magarol, hogy utaskent el tudja donteni, jo-e a pilota vagy sem, hat arrol elegge markans velemenyem van.)
Ultem mar egy parszor Maleven, de meg soha nem volt gondom a stewardess-ekkel - ebben mondjuk az is benne van, hogy en is mosolygok, ha hozzajuk szolok (!), valamint hogy nem akarok csakazertis eggyel tobb kezipoggyaszt felvinni, vagy csakazertis eggyel tobb Baileys-t meginni. Egyebkent en Lufthansa-alkalmazott vagyok, de ha tehetem, akkor a Malevval megyek.
Nem mintha védeni akarnám a Malévot, de a repülőteret, annak minden intézményével egyetemben - utastájékoztató berendezések, étterem újságosstand, duty free shopok, felszállóbeton -, az LRI (Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság) üzemelteti (ők szedik be a repülőtéri illetéket is, ami a repülőjegy árának egy része), a Malév személyzete azokat csak használja. Ha baj van, akkor se tudnak mást csinálni, mint szólnak az üzemeltetőnek, hogy javíttassa meg.
Bár lehet, hogy több beléptető (check-in) pult üres, de oda azért nem kísérnek embereket, mert egy adott járatra 1 (2-3) adott pultnál van beléptetés. Nem csak nálunk, hanem a világon mindenhol. Azoknál a pultoknál azért beszélgetnek a jegykezelő lányok, mert várnak arra, hogy az ő putjuk mikor nyit.
Megérkezéskor az utolsó Malév-alkalmazott, akivel találkozol, a repülőgépen elköszönő sztyuvi, a többiek a határőrséghez és a vámhivatalhoz tartoznak.
A pilóták képzettsége jó, de nem a technika elavultsága miatt (a Tu-154 technikailag pl. jobb, mint a Boeing-737-200, amit a Malév is bérel néhányat), hanem azért, mert a magyar pilóták ezt éveken (3-4) keresztül tanulták a SZU-ban főiskolán, míg nyugaton pár havi oktatás után bárki lehet pilóta (ha orvosilag alkalmas persze), ha előtte nem repült, akkor is, és töviről hegyire ismerik a gépet, a meteorológiát meg az összes járulékos cuccot (pl. rádiós irányító és leszállítórendszerek), nem csak annyit belőle, amennyi a repüléshez épp kell.
Mivel Európában még nem szabadították fel a jegyárakat, nagyjából annyiba kerül egy jegy bármelyik légitársaság nemzetközi járatára (az átszállásosak általában olcsóbbak, mint a közvetlen járatok), mivel nemzetközi egyezményekben van szabályozva. Az USA-n belül azért olcsók a repülőjegyek, mert ott már a 70-es években liberalizálták a jegyárakat, sőt, az amerikai léágitársaságok ma is azért lobbiznak az IATA-nál (Nemzetközi Légifuvarozási Szövetség, ha jól emléxem, International Air Transport Association), hogy az Amerika-Európa utakra is elérjék ezt. Az európai légitársaságok meg ellene vannak, mert így több a bevétel.
A szolgáltatásokról, sztyuvik kedvességéről stb. majd akkor beszéljetek, ha repültetek USA-beli légitársaságokkal. Nemzetközi viszonylatban is pocsék, de a belföldi járataik vetekednek az egykori szovjetekkel, csak a kecskét nem engedik felvinni az utastérbe.
Ja, szerintem a Malév sztyuárdeszei semmivel se rosszabbak, mint más cégekéi.
Amit a Malévnél gyengének találok, az a kaja. 3-4 órás utakra is szendvicset szolgálnak fel. Hideget. Annó elég sokat jártam Finnországba, Malévvel is meg Finnairrel is, a finneknél meleg kaja, a Malévnél némi hideg felvágott, zsömle, saláta. És azóta is ez van. Meg amit hiányolok, hogy régen osztottak cukorkát, amit szopogatva sokat kell ugye nyelni, és nem dugul be az ember füle felszálláskor (na jó, az enyém anélkül se, elég rutinos vagyok már).
SzVSz pedig Malev alkalmazott, mivel az utlevelet egy bajszos ur vizsgalta (vamtiszti egyenruhaban + a holgyon Malev-es egyenruha volt), a tenyleges vamvizsgalat pedig kesobb van.
[Persze lehet, hogy tevedek]
Én tavaly utaztam a MALÉV-val, tök jó volt, a kötelezőn kívül kértem sört és adtak kettőt is és nagyon szép volt sztyuvi :) (és nem zuhantunk le, ennek nagyon örültem :)
caius,
azért azt vedd figyelembe, hogy a gépek menetrendje nagymértékben függ a szembe- avagy a hátszéltől, amit ugye nem lehet napokra, hetekre előre kiszámítani, a felszálláskor azonban már tudni.
