Hogy szakadnék el a HGYs asszociációktól, amikor erről szól a topik. Meg olyan fogalmazásmódot használsz, amiről rögvest a HGY ugrik be. Azt kéred rajtam számon, hogy nem gondolkozom ezekben a (nekem régi) HGYs kategóriákban. Másfelől elismered, hogy máshogy is lehet Istent keresni, mint ahogy itt vagy ott előírják. De aztán a következő mondatod megint visszacsatolás azokra a "tanításokra", amik alapvetően rossz irányba viszik az embereket.
Azt értettem, azt mondod a kengurunak, meg nekem, hogy nem lenne biblikus egy olyan új mozgalom (jobb híján), ami a testvériséget (egységet, barátságot, jószándékot) hangsúlyozza az ellenségeskedés helyett.
Erre írtam olyan idézeteket, amik szerintem az ellenkezőjét igazolják. A másik elfogadása (gyengeségeivel, tévedéseivel együtt) pl. lehetne egy jó fundamentalista alap, amit újra felfedezünk...
Az elfogadott Koránértelmezések szerint a többi ilyen szöveg a korabeli pogány törzsekre vonatkozott, akár csak a mózesi Istentől rendelt gyilkosságok.
"A HGY féle felekezetek szerint ez csakis az azonos felekezetbe, gyülekezetbe járó "testvérre" vonatkozik. Én meg azt mondom, hogy aki Jézust Krisztusnak, és Úrnak ismeri el, és ugyanazokat a sorokat olvassa, ha van is téves gyakorlata, a fenti kategóriák alapján nem annyira ítélgetésünkre, mint inkább elfogadásra méltó."
"Az, hogy létezik egyházkritika, egy dolog. Az, hogy bizonyos gyakorlatok tévesek, nem biblikusak, o.k. De, hogy a különböző felekezetek mely tagjai kerülnek be az égi országba, nem kéne kategórikusan meghatároznunk. "
Kérlek, szakadj már el a hágyés asszociációktól. Hol állítottam én ilyet?
"Nem ellentétes a Bibliával a "régi" felekezetekbe tartozó hívők elfogadása, és ha "újat" akarunk, pl. ennek az elvnek alapulvétele. Ez nem az a sokat kritizált "ökumenizmus". "
Állítottam én ennek ellenkezőjét? A hitnek nem a felekezeti hovatartozás az ismérve, hanem az Úrral való járás. Ha egy katolikus keresi az Urat, megtalálja. És ha egy hágyés nem keresi, nem találja meg.
"...nem véletlen lettem később rózsakeresztes, van egy bája a titkos társaságoknak."
Van bizony! Annakidején a katakombák népe mesélhetett volna erről a bájról, de idejekorán szétszedték őket az arénák vadállatai.
Nagy tisztelőd vagyok, ezért nem etikus részemről, de nem tudom megállni, hogy ne éljek egy piti hasonlattal, ami a "Hgy-ből Rózsakeresztbe" manőverről jutott eszembe. Nekem ez olyan, mint amikor egy Fideszes kiábrándulván a jobbos eszmékből, szélsőjobbos lesz, nem pedig baloldali. (Vagy balról u.ez.)
Fel nem foghatom, hogy ha észrevetted a sok hazudozást, Bibliától idegen tévtanítást, és már bőven volt ismereted is az igét illetően, mért nem a valódi keskeny útra tértél a nem titkosan széles ösvény helyett?
Tényleg érdekel, remélem nem a privát szférádba való betolakodásnak veszed...
"A ki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos" (1Ján 3/15)
Ezt a gondolatmenetet továbbvíve: aki másokkal gyűlölteti az atyjafiát, az olyan, mintha kivégeztetné azt. És nézd meg azt az engesztelhetetlenséget, ahogy a HITesek a BAGYosokhoz állnak. Persze, nem rendelt el kivégzéseket. Nem is tudom, hogy mi lenne jobb? Elvégre akiket igazságtalanul kivégeznek, azoknak valahogy kiderül az igazságuk. Nem is kell mindenkinek 40 évet várni erre, mint Nagy Imrének. Jobb ez a mostani gyűlölet? (persze, jobb, hiszen az áldozatok legalább életben vannak)
"Róm. 14,1-6 A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtelen pedig zöldséget eszik.
A ki eszik, ne vesse meg azt, a ki nem eszik; és a ki nem eszik, ne kárhoztassa azt, a ki eszik. Mert az Isten befogadta őt.
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.
Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.
A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek."
Bibliatanács:
"Ef 4,2-7 teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,
igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is:
egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség,
egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.
A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott."
A HGY féle felekezetek szerint ez csakis az azonos felekezetbe, gyülekezetbe járó "testvérre" vonatkozik. Én meg azt mondom, hogy aki Jézust Krisztusnak, és Úrnak ismeri el, és ugyanazokat a sorokat olvassa, ha van is téves gyakorlata, a fenti kategóriák alapján nem annyira ítélgetésünkre, mint inkább elfogadásra méltó.
Az, hogy létezik egyházkritika, egy dolog. Az, hogy bizonyos gyakorlatok tévesek, nem biblikusak, o.k. De, hogy a különböző felekezetek mely tagjai kerülnek be az égi országba, nem kéne kategórikusan meghatároznunk.
Nem ellentétes a Bibliával a "régi" felekezetekbe tartozó hívők elfogadása, és ha "újat" akarunk, pl. ennek az elvnek alapulvétele. Ez nem az a sokat kritizált "ökumenizmus".
De, azért van köze hozzá. A fundamentalisták mindig nagyon merevek, semmiből sem engednek, ezért kívülről kegyetlennek, könyörtelennek látszanak. (Beszélhetünk fundamentalista fizikáról - akkor is.)
Fundamentelizmus 1. vall.: csak a vallási kinyilatkoztatást és annak legrégibb szent könyveit elfogadó álláspont 2. pol.: szélsőségesen konzervatív, mindennemű újítást, korszerűsítést elutasító felfogás
Az iszlám fundamentalisták is ezen a talajon állnak, ugyanis a Korán egyértelműen arra utasít, hogy a hitetlenek meg kell ölni, ha nem akarnak "megtérni".
Na ja. De erről nem a Biblia tehet, sőt az is észrevehető, hogy az újabb és újabb fundamentalista mozgalmak egyre több alapigazságot igyekeznek feltárni és megélni.
Ha pl. összehasonlítjuk Luther és az anabaptisták viszonyát N$ és más pünkösdi gyülekezetekével, azért van különbség. N$ minden hubája mellett nem rendelt el kivégzéseket (Még?) :-)
A fundamentalizmusnak elég pontos definíciói vannak, de most maradjunk a közérthetőségnél. A fundamentalizmus akkor is káros, ha csendes, lassú víz partot mos jellegű, nem kell feltétlen erőszakosnak, radikálisnak és rombolónak lennie.
A fundamentalizmus abban tér el a szokványos vallásosságtól, hogy a szent szövegeket teszi meg abszolút mércévé. Ez azt eredményezi, hogy elszakad a realitásoktól és egyfajta kultúra-taszító burkot von maga köré. Ezt nevezzük bástya építésnek (Bástya-elvtárs) vagy más meghatározások is vannak. A lényeg, hogy pszichikailag elkülönülő, elittudattal rendelkező és mereven ragaszkodik a leírt dogmákhoz. Ettől válik különösen veszélyessé: az egyén számára a fundamentalista közösségek vezetőinek iránymutatása a lényeges, a világ többé-kevésbé ellenséges és hitetlen, ártalmas közeg, ahol csak a megszokott szektárius jelleg nyújt bizonyos menedéket.
Naja. Ezért nem szeretem én a közel-keleti terroristákra az "iszlám fundamentalista" jelzőt aggatni. Félrevezető, és emiatt ma már sokan a terrorizmust azonosítják a fundamentalizmussal. :)
Yeah, az az igazi fundamentalizmus, nemhiába gyakorolják a Filep-szigeteken.
De ha az iszlámot nézzük, a siíták még pár évtizede is öngyilkos akciókat hajtottak végre a szent ünnepen, így kifejezve érzelmeiket. Igazi fundamentalizmus.
Igen, hasonlít, de mégsem, mert új. Attól függ, mit veszünk összehasonlítási alapnak. Pl. mindegyiket emberek valósítják meg. Mindegyikben hívő csoportok, gyülekezetek jönnek létre. Mindegyik Istent, ill. Jézust helyezi a középpontba. Ebben közös az újjal a régi, meg nyilván még sok másban is.
De: az új némely dologban továbbmegy a réginél, pontosabban mélyebbre hatol a fundamentális igazságokba, s ismét felszínre hoz olyan tényeket, melyek évszázadokkal korábban feledésbe merültek. Ettől új, de régi is egyben.
Az új nem lesz igazán új abban a tekintetben, hogy csupán a fundamentumokból mutat meg többet, viszont új lesz azért, mert ez a több már gondolkodásmódként épül be az újat képviselőkbe. Ld. gyermekkeresztség kontra felnőttkeresztség. A protestánsok elfogadták a csecsemőkeresztséget, noha ők találták ki a "sola scriptura" elvet, míg a baptisták a "sola scriptura" alapján gyakorolták a felnőttkeresztséget. A baptizmus új volt, de régi is, hiszen Keresztelő János már több mint ezer évvel korábban gyakorolta a felnőttkeresztséget.
