Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Csupán alsómadárfogás kolléga teljesen tökéletes tanácsainak kiegészítése képpen.
Amennyiben nem rendelkezel a vágáshoz szükséges kisgéppel és vágókoronggal, a sínszál vágását megfelelő fűrésszel vagy erős oldalcsípő fogóval is nyugodtan elvégezheted. Ilyenkor egy kisméretű laposreszelővel tudod a pontos sínhosszat és az abszolut kifogástalan sínvégződést kialakítani.
Magam egy Dremel fúrógép-utánzattal (kis, akkus, nagyfordulatú masina, vágókorongot is adnak hozzá) dolgozom. Finom fűrészlappal is szokták, illetve léteznek célszerszámok is, azok is fűrészek.
Merőlegesen nemigen lehet vágni (főleg ha nem pár centit kell lecsípni a végéből), de ráhagyok annyit, hogy a már szabad, hozzáférhető véget egyenesre tudjam köszörülni.
Ahogy csinálom, az egyik sínszálán szabadon mozgó vágányanyagnál (ilyen pl. a Lima flexije) az ív külső részére teszem a fix hosszúságú (a talpfarácsban nem csúszó) sínt, így mindig levágni kell a kicsúszóból, a talpfák száma nem csökken.
A méretet úgy veszem le, hogy berajzolom a kívánt ívet, ráfektetem (ha kell, le is rögzítem) a flexibilis elemet, a már kész vágányhoz rögzítem sínpapuccsal, majd a kész geometria kialakítása után bejelölöm és elvágom.
Az nem túl szerencsés viszont, ha két, már elkészült, lefektetett szakasz közé akarjuk illeszteni. Jobb egyik irányból a másikba haladni, így nem kell feszegetni.
Jó tanácsot kérnék! Flex síneknél az egyikvége, ugye rögzítve van papuccsal, lezáróelemmel mondjuk egy váltóhoz. No de mi a helyzet a túlvégen??? Először is mivel érdemes vágni (talán lánggal ne..:)), másrészt valami tipp, hogy hogyan lehet mondjuk a következő váltóhoz korrektül kapcsolni? Az egyik gond a pontos, a majdani vágánytengelyre merőleges vágás, aminek a végén a két sínszál különböző hoszzúságú lesz, az ívek miatt.
Egy dologra azonban érdemes figyelemmel lenni. Miután a sínpapucs az eltávolíthatóság (lehúzható) okából csupán préselve van a sínre, kilazulás (a rajta futó vonatok is okozhatják), vagy az idő során fellépő esetleges korrózió következtében okozhat kontakt híbát.
Csatlakozom kisfaludy1 javaslatához: a sínpapucs alja a legjobb hely. Praktikusan akár előre. A sínszál belső részénél találkozhat a kerékkarimával.
Ha viszont nincs toldás két elválasztott szakasz között (nálam előfordul, műanyag sínpapuccsal választom el a szakaszokat, közöttük pedig flexibilis vágányt használok), akkor nem látható helyen (nálam: a fal felé) a belső sínszál külső, vagyis a befelé néző fele. Végső esetben pedig (előre preparálva) a sínszál alja, ahol nem zárt a műanyag talpfarács.
Félre ne érts, semmi olyat nem gondoltam, amit írsz. :-) Mégis vannak olyan élethelyzetek, amikor lemondok a magyarázkodásról, és inkább nem terhelem vele az otthoniakat. A modellek és a terepasztal tartozékai ilyenek. Ahol muszáj, ott ecsetet fogok használni.
Egyébként a sínszálakat nem festem le. Túl sok kínos példát láttam (vagy képzeltem el :-) az rossz érintkezésre, a festék apró szemcsékben való megjelenésére a járművek kerekein, és ilyenekre. Elismerem, hogy nem élethű a gyárilag fényes sín, ám nem is kell tartanom a fentiektől. Ha pedig mégis belátom, hogy úgy lenne az igazi, majd átmaszatolom azzal a filccel.
Az üzemfeszültség betáplálásánál természetesen a forrasztásos megoldás a legtökéletesebb, de ügyelni kell nehogy a műanyag "talpfa" megsérüljön (eldeformálódjon).
Ezt úgy képzeld el, hogy egy polcra, megmaradt sínekből készült, ilyen-olyan szedett-vedett anyagból. Szóranyagom sem volt hozzá így sima szitált sóder van rajta. A hídfő papírból van, TESA szalaggal leragasztva körben, mert az érdes felületű. Két délelőtt ment el rá. OK, bevallom, ezt kint festettem a teraszon, mert szép idő volt :)
Mint minden műszaki jellegű hobbynál, a vsútmodellezésnél is rengeteg ismeretre van szükség. Miután megfelelő szakkönyvek az utóbbi időben már nem igen találhatók, két megoldás adódik.
Vagy vasútmodellező folyóiratok olvasgatása, vagy az egyszerűbb:
Neki állni és igen hosszan vissza olvasni ezt a topikot. Itt már minden téma részletesen ki lett tárgyalva. Ezeket mégegyszer leírni hatalmas és felesleges munka lenne.
Velem "értelmetlen" vitatkozni,mert mindenben maximalista vagyok. :) Éppen ezért elfogadom, ha valakinek elég az ahogyan és amit csinál, mert egyébként az emberek nagy hányadába belekötnék a munkája miatt. :) Ez tapasztalat...
Tehát mivel neked megfelel, nos akkor ámen. Tényleg lényegtelen számomra milyen a festésed minősége, de a maszkolást ha meggondolod azzal szerintem nem jársz rosszul.
"A "síncsavarok" környezetében pedig a betonalj is hamarosan rozsdás lesz, ha ráesik az eső...)"
Nyilván ez is igaz, csak nem mindegy mint ahogyan azt itt egy másik kolléga megmutatta a fotóin, hogy ha szóró pisztollyal kerül rá a festék az hogyan mutat, vagy ha rá van kenve, vastagon. És ez még messze nem szőrszálhasogatás...
Köszönöm a választ! Elnézést, hogy nem jeleztem a méretarányt, ami H0-s, és még arra sem foghatom, hogy jelenleg ez a legelterjedtebb méretarány... :)
Újabb kérdésem lenne. A vágányok áramellátását hogyan szokták megoldani? Fúrjak kis átmérőjű lyukat a sínszálak közé, és a vezetékeket forrasszam azok belső feléhez? Van ennél egyszerűbb módszer a kivitelezésre?
Ez a vita értelmetlen, mert messzire vezet(ne...) : párválasztás, lakáskörülmények, jövedelem, stb. és még mindemellett ott van az egyénenként eltérő kézügyesség...
Maradjunk abban, hogy gratulálok Neked : ügyesen oldod / oldottad meg a festést festékszóróval - közben őrködvén a családi békén -, és a festett felületed messze felette áll az én szánalmas pingálásomnak (ecsettel).
Pár ml festékről beszélünk. Egy hígítós palack (Revellt használok mindenből) olyan 2dl lehet. Ekkora mennyiséggel elvagyok egy évig nagyjából. Egy modell festéséhez néhány ml festék kell. A festékszóró tartályába betöltöm ezt a pár ml festéket, ehhez csepegtetek hígítót, lefestem a modellt. Marad mondjuk 1ml a festés végére a tartályban... Ehhez csepegtetek megint hígítót, a hígított löttyel egy papír zsebkendőre fújok párszor, a festékszóró le van tudva. A zsepi maradékával kitörlöm a tartályt és ennyi volt. A hígítós zsebkendőt meg zacskóban kiviszem. Abban igazat adok, hogy a zacskó kikukázása gondot okozhat télen, papucsban kislattyogni a kukáig ilyen hidegben szar meló :) mire visszaérek csukhatom az ablakot, mert átszellőzött a szoba. Tényleg ekkora cécó ez és csak én bagatellizálom el? A következő kérdéskör meg a kompresszor lesz, ami nagy, zajos, vagy a levegős palack amit mindig meg kell venni, jól sejtem? :)
Azért ne írj már le ennyire :) Nincs festékszag a lakásban, és nem lepnek el mindent a hígítós rongyok. Festeni meg megtanultam az 1:1 romjaimon, 1:87-ben már könyebb volt. A festős dobozom az ablaknál szokott lenni, pár méterre tőle van egy szárító. Soha nem volt még, hogy a ruhákon bármilyen érezhető festék/hígító szag lett volna. Odafigyelés kérdése. De magyarra fordítva mindez: nem a családnak kell rám figyelni, hanem nekem rájuk! Ne üljünk fordítva a lovon.
Azért az sem mindegy, hogy szocializálódott a családunk. Itthon magam is legfeljebb valami vízbázisú festéket mernék használni, azt is akkor, ha épp egyedül vagyok. És azt hiszem, nobolond sem véletlen mentegetőzik. Téged viszont már így, készen kaptak, a buzgó barkácsolási szenvedélyeddel együtt. :-)
A kifogások, ugye :) Szobában is simán tudsz vele festeni, nem lesz festékes semmi, nem ködöl mellé, nem szóródik. Festés után ablak kinyit, átszellőztet. A terepasztalt is így festettem.Óvintézkedésként kértem egy rossz lepedőt és a mellé tettem, de nem ment arra sem festék. 10-25 cm távolságból szórok tehát nem tud mellé menni olyan mennyiség ami bármiben kárt tenne. A modellek festéséhez egy festődobozt készítettem, hozva a gagyi formámat - abból dolgozunk ami van - egy nagyobb papírdobozt alakítottam át, egy oldalát eltávolítottam a tetején van egy kivágás a lámpáknak, és bármit lefestek bent a szobában "szemetelés" nélkül. Szellőztetni kell utána vagy közben, de pár perc alatt eltűnik a kellemetlen szaga. Kizártnak tartom, hogy minden modellezőnek saját modellező helysége lenne elszívással - tehát másoknál is működik a dolog :)
Kétségtelen : igen hasznos szerszám, és a végeredmény biztosan szép, homogén felület.
De sajna nálam - garázs, padlás, pince, kamra hiányában - nem volna alkalmazható, mert csak kerülhetne festék máshová a szobában - a "fogadtatásra" pedig gondolni sem jó.... :)))))))
(Esetleg az erkély jöhetne szóba- de nem téli időszakban... :(((((
Minden ilyen kérdésnél jelezni kell a méretnagyságot.
H0 esetében 5 mm vastagságú parafa szükséges, amelyet Faragasztóval kell rögzíteni.
Amennyiben szokásos kavics ágyazatot készítesz az megtartja a sint, leszegezés vagy lecsavarozás kerülendő, mert az növeli a menetzajt. Amíg a kavicságy meg nem szárad, szükség szerint kis szegekkel vagy gombostűkkel lehet elmozdulás ellen rögziteni a sineket, ezeket a száradás után el kell távolítani.
A tolópad mozgatásához bármely megfelelő méretű (forgatónyomatékú) egyenáramú (általában 12-14 V-os) modellmotor megfelel, ennek forgásiránya pólusváltással változik
Ilyen motort az alkatrészeket is forgalmaző modellboltokban vásárolhatsz (google).
