Ilyet nem mondtam, hogy foton energia nélkül lenne.
De ha elmegy valameddig és ott nem adja le az energiáját, hanem visszajön, akkor nem haladt az energia sehova.
Én nem tudom van-e foton vagy nincs, de ha két elektront köt csak össze, akkor csak egy közvetítő csatorna, és emiatt lehet úgy a folyamatról beszélni, MINTHA nem lenne köztük foton.
De a másik amit meg akarok érteni, éppen a foton terjede. Hogy jut el egyik helyről a másikig, és hogy lehetséges az interferencia HA egyetlen pont.
Nem azt mondom, hogy a foton egy pont, hanem hogy mi lenne ha....
Ezért nem is értem miért nem meri senki felvenni a fonalat. Annyira követhetetlen?
Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a mező nem létezik...
Csupán a nagy tömegben kisugárzott fotonok kölcsönhatásai által ekvipotenciális felületeknek érzékeljük...
Ez olyan, mint egy vízmolekulának nincs vízszintje... Nagyon sok együtt már igen, képez vízszintet...
A mező is ilyen. Nagyon sok foton együttes hatása... Így mivel nem fotonoktól mentesen, önállóan létező, így értelmetlen töltés vagy tömeg keltő tulajdonságáról beszélni!
Szerintem valami hordozza. Vagy valamely töltés, vagy a tömeg. Hiszen azért mondom, hogy a fénynek is van töltés és tömegsűrűség hordozója. Amely a mezőt kelti. De mondható fordítva is. A mező, ami a töltést és a tömeget kelti. Mindegy, mert elválaszthatatlanokbnak gondolom őket. Szinted elválaszthatók?
Megváltozik a mondás: - Ne játsz a tűzzel- mert megégeted jaj magad! a következőképpen: - Játsz inkább a tűzzel, de a fényt hagy békén, mert nélküle nappal is az éjjelibe botlunk...!
A kétréses kísérlethez talán nem is kell ekrán? Mert ha kell, akkor tegyük a kezeinket inkább a zsebünkbe, azzal ott lehet jól vizsgálódni.
Az egész független attól, hogy a foton 'zéró idejű', vagyis időtlen vagy nem. Azt csak ahhoz használtam fel, hogy elektron-elektron ütközésnek vehessem a fotonátadást.
Az alternatív foton akkor megy vissza az időben, ha nem tudta leadni az energiát. Ezt nem tiltja semmi, hiszen energia nem ment visszafele. Nem változtatott meg a jövőben semmit.
Sajnos, az én ujjaim között nem láttam interferencia csikot., még mindig könnyezem. És különben is, nem a távolságot, hanem a szöget vettem alapul. Valamiért ? Vagy nem Te irod, hogy a fény "megkostolja" az anyagot, és ott megy bele, ahol kell? A virtuális fény.... Én itt alátámasztom, Te meg magad alatt vágod a fát. Ferde ekrán, vagy görbe!
"Mindenestre kiváncsi lennék olyan kétréses kísérletek eredményeire is: - ahol az ekrán nem merőleges, hanem gorbe, vagy ferde - ahol valahogy mérték az ekrán hőmérsékleteloszlását is.
Az elsőt viszonylag könnyű lenne megcsinálni. Várakozásom szerint az ekrántól alakjától függő "interferencia kép alakulna, sőt elérhető lenne interferencia nélküli kép is. Nem tud valaki közületek ilyen kísérletet tsinálni? Én biztos nem..."
Mindenki könnyen végezhet interferenciakisérletet. Emeld a kezed kb 5-10 centire a szemed elé, és a mutató-hüvelyk ujjadat közelitsd egymáshoz (fehér hattér kell). Ha elég közel kerültek, de még nem érnek össze fekete csíkok fognak a résben megjelenni.
Namost mindegy milyen messziről nézed, sose lesz olyan távolság, ahol ne lennének csíkkok.
Tehát a kisérlet eredménye a várakozásoddal ellentétes eredményt adott.
off. A hegymászást, a csúcsokat mindenki élvezi, aki megmássza, nemcsak a legelső. A legelsőé - a dicsőség! A későbbieké az élvezet... És mégvalami! Aki eleget gyakorol, az elsőként is megmászhat majd egy ismeretlen csúcsot. Van elég belőlük. Kívánom mindenkinek, hogy sikerüljön.
Az biztos hogy ha az ember saját maga fedezi fel a világot az sokkal izgalmasabb, mintha elolvasna egy könyvet, és mindent elfogad úgy ahogy leírták.
Viszont irgalmatlan sok energiába kerül. Tudom mert régen én is ezt csináltam. Ha nincs megfelelő alap akkor túl sok elágazás közül kell választania az embernek, és legtöbbször a rossz utat választja.
Amikor a fényelhajlással ismerkedtem úgy gondoltam, hogy az atomok felgyorsítják a fotont és azért hajlik el a pályája. Aztán egyszer véletlenül a sin() függvénnyel játszadozva rájöttem hogy működik a fényelhajlás a Huygens-Fresnel-elv szerint.
Jóval később olvastam, hogy a történelemben ugyan így volt. Newton pont így gondolta ahogy először én is. Csak akkor még nem tudták a fény sebességét megmérni.
Lehet hogy majd kiderül, amit a másik topikban írok a fotonról, azt pont úgy gondolta Feynman is. Nem elképzelhetetlen, mert az alapokat tőle vettem. De ilyen formában sohasem olvastam.
De majd kiderül a végén...hogy ki derül a végén... ;)
Bozse moj! Az a baj, hogy minden későn jön rám. Már jó lenne, ha előbb jönne rám valami, ráadásul, amibe igazam van, és más is elismeri. Dehát így is sikerült kitalálnom egy történetet, ami egészen a mi Univerzumunkra érvényes. (A tágabb világmindenséget puszta szerénységből még nem kevertem bele.)
Most már csak arra kell ügyeljek, hogy mást el se olvassak, nehogy kiderüljön, hogy tévedtem. És akkor elégedett maradhatok, ami fontos, a jó alvás miatt. (Annál meg nincs fontosabb :-)
"Mert ha olyasminek veszem, hogy az egy korpuszkula, aminek ráadásul van tömege, akkor egy sor gázanalógia kipróbálható rajta. Az egyik ilyen a hőtan."
Már megint lemaradtál, idézek:
"A közelmúlt egyik fizikai aktualitása indokolja, hogy megemlítsem az indiai származású Satiendranath Bose nevét, aki a sugárzást Einstein nyomán fotongáznak tekintette, és feltételezte, hogy a fotonok nem különböztethetők meg egymástól. (A fénykvantumok megkülönböztethetetlenségét először 1911-ben Wladyslaw Natanson lengyel fizikus állította.) Ezek alapján a statisztikus mechanika módszereivel legegyszerűbben jutott a Planck-törvényhez. Dolgozatát még a közlés előtt elküldte Einsteinnek, aki Bose módszerét ideális gázra alkalmazta, és ennek alapján jött rá a Bose-Einstein-kondenzáció néven ismert kvantumfizikai jelenségre. Ennek lényege, hogy egy bizonyos kritikus hőmérséklet alá hűtve a gázt, a gázmolekuláknak egy hányada a kvantummechanikai alapállapotba kerül. Az alapállapotban levő molekulák összessége a Bose-Einstein-kondenzátum. Ennek kísérleti kimutatását jutalmazták 2001-ben fizikai Nobel-díjjal. "
Miért kérdéses ez? Mert vannak olyan formái az energiáknak, amellyek tömeggel mérhetők. Például a nukleáris energia, a fúzió, a bomlás...megváltozik az anyag tömege, ami mérhető, akár súlymérlegen is, és átszámítható. Ezekkel nincs is gond. Benne vannak az egyenlegekben.
De vajon minden energia átalakulás ilyen? A forgás, a keringés, az elgőzölgés, a fagyás? Ezek sebességváltozással is járnak, amelyek relaviszikus hatását nem vesszük úgy figyelembe, mint a rádióaktív bomlásét. Vagy figyelembe vesszük valahogy mégis, látens módon? Hogyan? Nos, minden elhanyagolt relativisztikus tömegváltozás hiányzik- univerzumunk tömeg-energia egyenlegéből. Így a forgásé is. Még senki nem mondta, hogy egy forgó pürgettyű könnyebb, vagy nehezebb, mint az álló. Néhányszáz éve az Angol Királyi Tudományosakadémiában vita folyt, hogy az élő hal könnyebb e, mint a kimult? Végül is, nem találtak különbséget. Itt azonban- másról van szó.
Vajon, amikor univerzumunk tömegét meghatározzák, belészámítják a forgási, keringési energiákat? És ezen belül- - a legapróbb részecskék belsejében történő forgásokat, - a részecskék forgását, keringését, saját, és egy kiválasztott tengely körül? - a részecskékből alkotott halmazok forgását, keringését. - szilárd testek - Meteorok - bolygók - Csillagok - galaxisok - galaxishamazok? - Végül az univerzum, És ezek egymáshoz viszonyított forgása keringése "ekvivalanes energiáját, és tömegét? És a különféle fáziaátalakulási, vegyi energiákat? Amelyek a mozgásit megkötik?
Kétlem... Csak érdekességként, az EXCEL programmból, amivel az árapályt vizsgáltam. - A Naprendszer tejútbeli IM-je E+- 56 kg m^2/s - A Naprendszer összes forgási IM-je E+43 ezen belül a Jupiter és a Szaturnusz a hangadó, a napé csak 0,5% - A bolygók összes forgási IMje (ke-ringésük a Naprendszer forgásija) E+38 - A bolygók holdjai ~ E+31 - s így tovább....
A tejútrendszeré 200 Mrd csillaggal szorozva E+66 kgm^2/s nagyságrendű. Az összes galaxisé- ám legyen E+76 Hogy Univerzumunkké mekkora? m= E+55 R=1,2E+26 m v= 300000000 m/s (mint maximális becslés). IM univ. max. E+88 kgm^2/s
Ez bődületesen nagy, és ha csökkenteném a forgási sebessége még akkor is nagyon nagy lenne. De az látható, hogy az univerzum IM je a mértékadó, ha létezik. Az energia azonban még a fordulatszámtól is függ, az viszont az univerzumnál a kisebb.
Így becsülgetve az univerzum összes elemének a forgási energiája: E=E+72-73 J
És mennyi az ekvivalens tömegéből számítható energiája?
E=m*c^2 = E+73 J
A heurasztikus megközelítésemből két dolog következik: 1. A két érték túlságosan közeli ahhoz, hogy az UNIVERZUM tömege mellett a benne lévő alrendszerek forgási energiái elhanyagolhatóak legyenek. 2. A forgási energiával a hiányzó sötét tömeg egy része megmagyarázható. 3. Az egyéb, kémiai, fázis stb. energiákkal a hiányzó sötét tömeg más része is megmagyarázható. 4. Ami még hiányozna, azt elosztjuk egymás között úgy, hogy szokás szerint nekem jusson a legnagyobb- hiány!
Mert van 1. Diszkrét matematika, amely óriási sikereket ért el, és amellyel diszkrét dolgokat vizsgálnak, mint a tömeg 2. Analóg matematika, amely folytonos függvényeket vizsgál.
A csillagászat azonban inkább, tömegekkel foglalkozik, a sűrűséget lefitymálja. Éppen ideje lenne az összes tömegképletet vektorhelyesen sűrűségléptékre átírni. Sok érdekes szemléletváltás következne...
Például fajlagos forgási impulzusmomentumot bevezetni:
IM/V= m*r*v = (ró)*r*v Ez tehát nem egy konkrét tömeg forgási IM-je így, hanem összegezve, egy rendszeré is lehet.
Hiszen képzeld, Univerzumunkban minden- minden forog, kereng stb. Mennyi ezek összege? Nem tudjuk... Pedig az árapály, ami távolítja vagy zuhanásra készteti a tömegeket, ettől függ. (Könnyező szemekkel írom e sorokat, tegnap volt egy kis szemműtétem...)
Tudod, az a baj, hogy nem világos előttem, mit nevezünk "űr"-nek. Mert a "sűrűségléptékű Univerzum"-ban, amit propagálok, nincs olyan, hogy -űr. Mert bármely tömegpont az Univerzum bármely más pontjában is létrehoz un. "vonatkoztatási sűrűséget" Így az univerzumunkban egyetlen pont sincs, ahol az ne lenne. Nincs Űr- amire a fénysebességet, vagy hőmérsékletet vonatkoztatni lehetne. Hanem ezeknek a vonatkoztatási térsűrűségeknek a gravitációs összevissza huzó hatása érvényesül minden pontban, minden irányban, a következő, általam propagált képlet szerint:
a= 4(PI)/3*G*(ró)*r. m/s^2
pld Földre számítsd ki magad:
ró=5520 kg/m3 r=6372000 m G=6,672 E-11
Amint látod, ez pont olyan, mint a NEWTON, de lineáris, mert nem a tömeg, hanem a (ró) szerepel benne. (A tömeg hibás szemléletet okoz, amely történetileg (súlymérés) alakult ki) Az r helyvektorral csak szorzok, nem a négyzetével osztok, így az R=0 helyen nem okoz galibát. Ezzel a képlettel csináltam egy excel programot, amellyel leginkább kockákat vizsgálhatok (sajnos). De az is érdekes. Mert 10x10x10 raszterben (ró) sűrűséget adok meg, amely azután bármely más, kockán belüli, vagy kivüli pont vonatkoztatási sűrűségére átszámítható. Bár a felbontás kicsi, az eredmények roppant szignifikánsak. Egy ürges kockán belül vannak olyan zónák, ahol a vonzás iránya megfodul. Az Univerzumunkban ilyen csomósodási zónákban keletkeztek a galaxishalmazok. Óriási mennyiségű munka van mögöttem, de sajnos nem tudom kifejteni.
