Már megint összefutottam egy vadásszal. A beszélgetés lényege - szokásos - ne menjek a természetbe reggel, délben, este mert lőnek. Azt javasolta fotózzak a közútról.
A hivatalos neve nagy póling. Ez a népies neve. Nálunk csak ritkán költ, tavasszal-ősszel inkább átvonuló madár. A nevét is innen kapta, mert érkezésekor - a megfigyelések szerint - esős, szeles idő követhet, amit jellegzetes hangjával jelez.
Én kipróbáltam az 1200 mm APSC-n ,igaz hogy MF szal mert hiába tekeri nem talál fókuszpontot gép :) Gyanitom hogy 600 F4 jobb lenne :) Ez Sigma 150-600 aszem F5-6,3 . Állvány nélkül.
Ahhoz nagyon kiegyenlített hőmérsékleti viszonyokra lenne szükség, olyan pedig ritkán, vagy csak rövid ideig van. A föld vagy a víz és a levegő hőfok ha csak pár fokkal eltér, az már az 500mm-nél is zavaró/nagyon zavaró tud lenni, persze a magasabban repülő madaraknál más a helyzet. Csak tudd vele követni! :) Tapasztalatból mondom, hogy nyáron használhatatlan sokszor az 500mm is.
Télen, talán száraz időben jobb lehet.
De kíváncsi lennék van-e aki teljes megelégedéssel használja az 1200mm-t.
Számomra egy kép nem azért jó, hogy mivel, milyen közelről, vagy mennyire élesre készült. Inkább fontos, hogy a természetből, egy nálunk kevésbé gyakori vízimadarat, a cankót /tavi cankót/ mutat be egy jó fotó. Az ismeretszerzés, az élmény megelőzi a másodlagos technikai adatokat. Egy kis vöcsök csibe is azért aranyos, mert a természet alkotása és nem az objektív tette azzá. Egy jól kivitelezett kép csak növeli az élvezeti értékét, de akkor is, a téma a tavasz egy látványa az elsődleges.
A "na" kifejezés, amit ennek a vállalhatatlan és alpári stílusnak a végére és ennek lezárására alkalmaztam, a magam és sokunk megnyugtatására szolgált.
Önelégült? Igen az is benne van, de közel nem olyan sértő, mint amiket én kaptam. Tegnapelőtt mások, a napokban én, holnap megint más, holnapután lehet, hogy Te jössz. Bár, ha képeket nem teszel fel, lehet, hogy megúszhatod.
Mint egy sóhaj, hogy ennek a mindenki számára kellemetlen és hangulatromboló incidensnek itt a vége, most már foglalkozhatunk azzal, amiért ide járunk.
A kérés, hogy negatív pontokat kértem elegánsabb kicsit, mintha dicséretként pozitív megerősítést mondok/kérek. Az is lehetett volna, amúgy meg nem tökmindegy?
Mennyivel jobb lenne, ha helyette megbeszélhetnénk itt egy kép hibáit is!
Szerintem az építő kritika leírva előrébb visz.
De engem vád ne érjen, hogy kevés képet hozok, legyen egy fotó(amolyan amatőr), beszéljünk róla, ha szóra érdemes.
Az utolsó 42 hozzászólás egyetlen természetképet sem tartalmazott. Ez a negyven harmadik! A 898 és a 925 közötti pedig kimondottan hatalmi harc volt, a sunyiságtól, az ocsmányságon át, az önelégült "na"–ig. Mert sikerült, eggyel kevesebb jó fotóssal lenni. Elfogadom, ezzel a stílussal nem lehet közösséget nyerni, ez nem ide való. De én szívem szerint a többi hozzászólást is zárolnám, mert ennek kiváltásához főleg a 898 bejegyzés jelentősen hozzájárult.
Ezért ha kérhetném, vissza kellene térni a természetfotózáshoz, fenntartva a korábban leírtakat: „Ha mindenki igyekszik jó képekkel fenntartani ezt a fórumot. És nem a lekezelő, hanem élményt adó szöveggel kísérni azokat. Ezzel szerintem mindenki jól járhat. Egyébként hol marad a természetszeretet, a természet bemutatása iránti vonzalom és a sok látásmódú fotókkal történő élmény átadás mások számára.”
Szerintem nem kellene törölni, sőt, jó lenne megőrizni ezt a fajta "munkásságot". Könnyebb lenne visszakeresni és "tudni a tudhatót", ha újra megjelenik.
Ezeket a köröket muszáj újra és újra lefutni? Neked ettől jobb, igazolást nyersz? Nem lenne egyszerűbb elengedni a fórumot? Mi értelme félévente visszajönni, letenni a stílusoddal a szegénységi bizonyítványod, aztán kiltatni magad?
nélkül.
