Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Báró Chappon Samu egyetemi torna és vivó-tanár hátszegi tanítványaival Hátszegen, 1904. évi december hó 17-én este 1/2 8 órakor az „Arany bárány“ szálloda dísztermében tartandó női vívás, mesteri mérkőzéssel és táncmulatsággal egybekötött vivő akadémiát rendez. [...]
2. Női vívás. I. vitőr iskola, II. kis és nagy tőr nápolyi mód szerint. Vívják Báró Chappon Samu és Chappon Izabella baronesse. 3. Női kardvívás. I. II. és 111. iskola. 4. Verseny vívás a tanítványok között. 5. Versenyvivás nevezőkkel. 6. Vitőr-assaut, Báró Chappon Samu és leánya között."
"...van jelentősége, mert egy mesterlevél azt jelenti (szerintem), hogy a tágabb közösség is elismeri a teljesítményt és a színvonalat, nem csak vásári látványosságnak tekinti a dolgot (mint Hartl "amazonjai" esetében)."
* Per pillanat nincs semmilyen mesterlevél, csupán egy rokon (igazolatlan) állítása.
* Chappon Izabella mindenféle vidéki eseményeken szerepelt, ahol könnyedén lehetett "legyőzhetetlen",
lásd "a versenybíróság egyhangú ítélete alapján legyőzhetetlen bajnokhölgynek ismerte el."
* Chappon Samu magának is kitalált egy pompázatos címet --
"Magyarország első aranykoszorus és diszoklevéllel kitüntetett mesterbajnoka" --, miközben nem volt ilyen
bajnok (vagy max. valami aprócska vidéki eseményen lett "bajnok").
* Max. a baráti körön belül lehetett vívómesternő a lánya, de per pillanat ez sem bizonyított.
"Az egésznek nincs komolyabb jelentősége, hisz Izabella nem gyakorolt komolyabb hatást a magyar vívóéletre."
szerintem a női vívás, vagy tágabb értelemben női sportok és sporttörténet szempontjából van jelentősége, mert egy mesterlevél azt jelenti (szerintem), hogy a tágabb közösség is elismeri a teljesítményt és a színvonalat, nem csak vásári látványosságnak tekinti a dolgot (mint Hartl "amazonjai" esetében). Amikor Sztrakay a könyvében - kb 8 évvel Izabella valószínűsíthető mesterlevele előtt - nyilvánosan meghirdeti, hogy női oktatókat is képezne, az még meglehetősen forradalminak hat. (habár nem példátlan, hiszen pont a Chapponéknál már volt egy kísérlet női tanfolyamra, Chappon Lajos lánya, Leonóra által 1871-ben, de valószínűleg ez nem volt sikeres).
(egyébként pont a női sportok korabeli megítélése miatt valószínűleg sokkal pontosabb képet lehetne kapni a vívónőkről (is), ha elérhető lenne egy vagy több korabeli vívómester személyes iratanyaga, ilyenről jelenleg nem tudok, de nem adtam fel a reményt, hogy még előkerül/kutathatóvá válik valami ilyesmi)
Édesapja -- Chappon Samu -- simán adhatott neki ilyet, sőt megkérhette az ismerős vívómestereket, hogy hitelesítsék
az oklevelet. Kár, hogy eddig nem került elő az oklevél vagy annak másolata :-(
Az egésznek nincs komolyabb jelentősége, hisz Izabella nem gyakorolt komolyabb hatást a magyar vívóéletre.
"Éppen ezért is tartom fontosnak, hogy az alapításkor még igencsak vívásközpontú Nemzeti Sport, illetve a versenyen résztvevő vívók mesterként ismerik el Sztrakay Ellát."
Ez már egy más történet.
Itt már egy (sokkal) komolyabb próbálkozásról beszélhetünk.
égés miatt amputálni kellett a lábát, de a terme tovább működött, ott hozták létre a volt tanítványai a Wesselényi-vívókört, és folytatták az oktatást, a befolyó összegből pedig neki is juttattak, de ezzel nem volt elégedett, ezért 1897-ben - miután Sztrakay, szokásához híven a sérelmeit a sajtónak megküldött nyílt levélben tette közzé - perre is sor került közöttük. Én a nehezen, vagy egyáltalán nem datálható sztorizgatásokon kívül ezután nem találtam hitelesnek mondható említését az ő vívómesteri tevékenységének.
"Roppant energiája akkor se hagyta el. Egy gépet csináltatott és annak segélyével tanított tovább."
Bevallom, legalább háromszor olvastam ezt a cikket, a dolgozatom (ami egyszercsak fent lesz az Ensis honlapján) valamelyik verziójában idéztem is belőle, de ez a félmondat elkerülte a figyelmemet. Nagyon is karakterbe illik a gép nála, mert céllövőgépet is készített korábban.
Kaphatott vívómesteri oklevelet (bár ez sem volt feltétel, Keresztessynek pl volt, Sztrakaynak nem), a korban még - több vívómester folyamatos unszolása ellenére - nem volt központosított vívószövetség és vívómesteri vizsga, noha tervek már a 19. század végén voltak rá. Gyakorlatilag az volt vívómester, aki annak mondta magát, aztán az évek során kiderült, mennyit ér. Éppen ezért is tartom fontosnak, hogy az alapításkor még igencsak vívásközpontú Nemzeti Sport, illetve a versenyen résztvevő vívók mesterként ismerik el Sztrakay Ellát.
"...de alighogy a tanfolyam debütált, Sztrakay Norbertnek amputálni kellett a lábát, és fel kellett hagynia a vívóoktatói tevékenységével és így valószínűleg a dolog a tesztkörön (azaz a bemutatókon megjelent első nőtanítványokon) túl el sem indult."
Itt érdemes pontosítani.
Egyfelől igaz, hogy valamikor 1895-ben amputálták a lábát, lásd: "...Sztrákay Norbert, aki mankójára támaszkodva jelent meg, mert jobb lábát az elmúlt évben amputálták..." (Magyarország, 1896. október 24.) Másfelől meg tudjuk, hogy "1905-ig a collegisták Sztrakay Norbert vívótermébe járhattak a párbajképesség megszerzése érdekében hetente kétszer, délután négy és öt között, illetve vasárnaponként délelőtt nyolc és kilenc között. A vívóterem a Csillag utca és a Lónyai utca sarkán, tehát az intézet közvetlen közelébe helyezkedett el (vö. Dénesi 1995: 102)." (89. o.)
Szóval, egy ideig jobb láb nélkül is oktatott, ~1896 és ~1905 között.
Erre van egy másik adat is:
"Még mikor terme virágzott, súlyos csapások érték, lábán a térdhajlásba egy súlyos sebe támadt, amely — mert folyton vívott, ennek dacára is — igen elmérgesedett. Az ismételt operációk nem segítettek. Le kellett vágni a lábát. Roppant energiája akkor se hagyta el. Egy gépet csináltatott és annak segélyével tanított tovább. Persze tanítványai elmaradoztak. Ki is járna egy féllábú mesterhez? Sztrakay félrevonult. Nem volt terhére senkinek. Gazdag és hatalmas tanítványaitól nem kért semmit. Dijnoknak csapott fel. Úgy kereste a maga keserves kenyerét. Most újabb betegség látogatta meg, amely a fekete kenyeret is elvette asztaláról. Egy jószívü kollégája egyik kórházban találta meg. Odasietett a vivóvilág segítségére." Sztrakay segélyünnep., Nemzeti Sport, 1912. 18. p. 5.
UvL: "Akinek a működése nem volt különösebb hatással a magyar női vívás kiteljesedésére."
A.:
"Hát sajnos nem is igen lehetett (legalábbis országos szinten). Sztrakay Ella már szerepelt - 17-18 évesen - apja marketingkiadványában*, amiben női tanfolyamot hirdetett (A magyar kardvívás mint női testgyakorlat), de alighogy a tanfolyam debütált..."
Egyszerűen nem voltak meg a feltételek a női vívás kibontakozására:
* se a Hartl-féle bemutatók idején, a XIX. sz. 80-as éveiben;
* se a 90-es években: Sztrakay Ella próbálkozásai;
* se az első -- tényleges -- női vívóverseny (Pozsony, 1909) időszakában.
Csak a XX. sz. 20-30-as éveiben tudott kibontakozni a női vívás -- konkrétan a tőrvívás -- hazánkban.
Elképzelhető, hogy az egész "vívómesteri oklevél" egy félreértés lehet.
Herkules (1907):
"A hölgyek vivásában (Palermói tőr iskola) Chappon Izabella baronesse magas iskolázottságával és remek szép plasztikai mozdulatai al tünt ki és a versenybíróság egyhangú ítélete alapján legyőzhetetlen bajnokhölgynek ismerte el."
Lehet, hogy ezt az elismerést értelmezték az utódok "vívómesteri oklevélként".
Maria MedgyesiChappon Izabella az én nagymamám volt, Én is vívtam, de nem voltam sikeres, mint a nagymamám, ő aranykoszorús vívómester volt, az oklevelét őrzöm.
"...erről nem hallottam, nem találtam forrást amikor a témát kutattam [...] A mesterleveléről most hallok először."
Még 2009-es adat:
"Hol van eltemetve Louis Chappon? Úgy tudom, Kolozsvárott. Hol lehet hozzájutni a könyveihez? Miért nem foglalkoznak az unokájával, Chappon Isabella baronesse-szel? 1909-ben vívómesternővé avatták Brádon. Mesterte a Louis Chappon báró fia, Samu volt. Izabella nem csak jól vívott, de nagyon szép is volt. A korabeli/talán/ Nagyváradi lapok mint bálkirálynőt említik. Nem sok vívómesternő volt és van, kellene írni róla.
Nekem meg is van az oklevele. Üdvözlettel, Medgyesi Mária, Chappon Izabella unokája (törölve)@freemail.hu"
erről nem hallottam, nem találtam forrást amikor a témát kutattam (már Chappon Lajos lánya, Eleonóra is indított női tanfolyamot az 1870-es években, de annak is mindössze a hirdetését találtam meg). Azt tudom, hogy Samu lánya, Izabella vívott, gyerekkorától kezdve több bemutatón is említik, de nekem úgy tűnt, hogy ez nála addig tartott, amíg apuka pártolta/támogatta/tolta előre, házassága után nem találtam róla ezügyben semmit. A mesterleveléről most hallok először.
"Akinek a működése nem volt különösebb hatással a magyar női vívás kiteljesedésére."
Hát sajnos nem is igen lehetett (legalábbis országos szinten). Sztrakay Ella már szerepelt - 17-18 évesen - apja marketingkiadványában*, amiben női tanfolyamot hirdetett (A magyar kardvívás mint női testgyakorlat), de alighogy a tanfolyam debütált, Sztrakay Norbertnek amputálni kellett a lábát, és fel kellett hagynia a vívóoktatói tevékenységével és így valószínűleg a dolog a tesztkörön (azaz a bemutatókon megjelent első nőtanítványokon) túl el sem indult.
Ezután Ella megházasodott, de nem hagyott fel a vívással, a férje, Ifj. Bránszky Antal a Postánál dolgozott és volt az alakuló postás sportegyesületben vívóoktató, és a Postás sport történetéről szóló könyv megemlékezik Bránszky Antalné tevékenységéről, aki sokat tett azért, hogy elinduljon a női vívásoktatás is (részletekbe sajnos nem bocsátkoztak).
1904-ben szerepel a "Nemzeti Sport vívóversenyén" (aminek nem ez volt a hivatalos neve, de minden sajtóforrás így emlegeti, egyébként számomra kifejezetten meglepő adat volt, hogy a Nemzeti Sportot Fodor Károly vívómester alapította) ahol mint első női vívómestert említik, és alapvetően pozitív kritikákat kap. Mondhatni ez a vívómesteri debütálása.
De ő sem tudott szélesebb körben tanfolyamot indítani, mert ugyanebben az évben férje, Ifj. Bránszky Antal hirtelen meghalt (a harmincas éveiben járt, és nem találtam adatot róla, hogy miben halt meg), Ella pedig magára maradt a két kislányukkal.
Ezután nem csoda, hogy nemigen maradt ideje és módja nagyobb vívóoktatói tevékenységet kifejteni (bár lehet, hogy a fent említett postás sportegyesületi tevékenysége ezekre az évekre tehető, erről az emlékkönyv a nevén túl nem közöl semmilyen adatot). 1909-ben házasodik újra, elköltözik Székesfehérvárra (a második férje a legjobb tudomásom szerint nem vívó), és 1915-ben meghal, mindössze 39 évesen.
*- nem tartom kizártnak, hogy Sztrakayban a lánya (aki egyetlen gyermeke volt) hatására született meg a női tanfolyam ötlete.
Tary Gizella teljesítménye minden szempontból példaértékű, mind az 1909-es pozsonyi győzelme az első női versenyen, mind az olimpiai szereplése, (az pedig, hogy hogyan jutott ki az olimpiára, meg kifejezetten szégyenteljes a kor sportvezetése szempontjából), de ő egy évtizeddel később kezdett, mint Sztrakay Ella, egy olyan korszakban, amikor a vívómestereknél már divat volt női tanítványokat is oktatni (Santelli - aki később Tary olimpiai felkészítését ingyen vállalta - például saját magát tartotta az itthoni női vívás elindítójának, ami finoman szólva is túlzás) és akkor tudott levizsgázni amikor már volt erre központi lehetőség, volt hol vizsgázni, stb - mellékesen az országos vívószövetség létrehozásának egyik első támogatója pont Sztrakay Norbert volt.
"...már pedig a női mellet ily módon támadni, böködni tőrrel, holott még a vítőr gombja is igen gyakran letörik, nemcsak határtalan könnyelműség, de valóságos merénylet is!"
Egy nagyon eseménydús 3 hónap után vagyunk, nézzük sorba mik történtek: Májusban elhoztuk a Blood and Iron Martial Arts Hungary által szervezett Slash and Pierce verseny első helyét. Részt vettünk a Black Horns Cup versenyen, ahol mindketten hatalmasat fejlődtünk. Megszerveztük a Keresztessy József II. Emléktábort, aminek A Völgy adott otthont. Itt felavattuk 2 új mesterünket és sikeresen végbement az első saját vizsgánk is.
Részt vettünk az MHS által szervezett Symposium Stellare konferencián, ahol 2 előadást is hallhattatok tőlünk. Ezt még leírni is sok"
"...már pedig a női mellet ily módon támadni, böködni tőrrel, holott még a vítőr gombja is igen gyakran letörik, nemcsak határtalan könnyelműség, de valóságos merénylet is!"
Ez kimondottan meredek állítás!
"...a lánya, aki elvileg az első magyar vívómesternő"
Akinek a működése nem volt különösebb hatással a magyar női vívás kiteljesedésére.
Chappon Samu is adott oklevelet a lányának stb. stb. Igazából Tary Gizella volt az első:
"1931. augusztusában sikeresen levizsgázott és megkapta a vívómesteri oklevelet, ezzel Tary Gizella lett
Magyarország első, hivatalosan elismert női vívómestere".
Sztrakay (és később pár évig a lánya, aki elvileg az első magyar vívómesternő) a saját kardiskoláját reklámozta, nála megszokottan nagy vehemenciával (nem volt egy konfliktuskerülő ember, hogy finoman fogalmazzak), de ettől még nem biztos, hogy igaza van. :)
Hiába érvelt vastag betűkkel a női tőrvívás ellen, az a 20. sz első éveiben kifejezetten virágzott (természetesen a kor viszonyai között tekintve).
Kb tíz évvel a halála előtt jelent meg a cikk. (Keresztessy Sándor egy évvel apja után halt meg, emlékeim szerint 1896-ban vagy 97-ben). Szerintem feltételezhető, hogy előre megírta az összes részt, egyszerűen csak nem került nyomtatásba. Persze tény, hogy feltételezésekre nem lehet oktatást alapozni.
"A vitőrvívásnál ugyanis már a kiállás, az úgynevezett „en garde" is más; más, sőt épp ellenkező a kezek tartása, a jobb és bal kéz helyzete; más a vitőr és más a kard fogása és tartása; más, sőt nagyon is elütő a támadás kiviteli módja is. Vítőrrel szúrni, karddal pedig vágni kell; a szúrás mindig a mell közepére, tehát folyton csak egy pontra irányul, mig a vágást az egész kar és felső test bármely és különféle részeire intézhetjük, amazt döfés, emezt pedig ütés alakjában. Hogy miként képezheti a szúrás a vágásnak, a döfés az ütésnek előkészítő alapját?" (14. o.)
Írt persze igen erős túlzásokat is:
"A vítőr maga ugyan könnyű és finom eszköz, - de a heves szúrások, melyek folyton csak a mellre irányulnak, rendszerint oly erősek és intenzivek, hogy a vítőrnek a döfés alatt mindig ivalakban kell a mellen meghajolnia; már pedig a női mellet ily módon támadni, böködni tőrrel, holott még a vítőr gombja is igen gyakran letörik, nemcsak határtalan könnyelműség, de valóságos merénylet is!
Karddal azonban, - még ha oly nehéz is volna, - az egész testes egész kar különböző és kevésbé veszélyes részeire is oly finoman és gyöngéden lehet vágni, hogy alig érezni meg az érintésit." (12. o.) (Saját kiemelés.)
"Köztudomás szerint ugyanis általános az a hit, hogy a vitőrvivás képezi a kardvívásnak alapját és előkészítő iskoláját; hogy csak abból lehet egykor kitűnő, jó kardvivó, a ki előbb jól megtanult fleurettezni vagy rapirozni, szóval, hogy a vitőr tanulása föltéllenül szükséges a kardviváshoz.
Innen van az, hogy mindenütt - még a katonai - intézetekben is - rendszerint mindig vítőrrel kezdik meg az oktatást, illetve a kardvívást. A vitőrvivás kedvelői azonkívül még annyira el vannak ragadtatva annak magasztosságától és szépségeitől, hogy a vitörvivást valósággal művészetnek tartják, míg a kardvívást - már nyersebb jellegénél fogva is - inkább csak mesterségnek mondják." (13. o.)
"Hogy a kardvíváshoz tényleg csakugyan teljesen felesleges a tőrvivás, annak 24 év alatt tanítványaimnak egész légiója elég fényes bizonyítékát adta már eddig is; sőt Lisznyayy,ckény (balkezes), Pálföldy, Mérai Horváth stb., h kikbek aedig vitőr soha még kezükben sem volt, ezelőtt már 10-15 évvel is megmutatták, hogy vitőr nélkün is meg lehet ..^;..«t jól ép alaposan tanulni a kardvívást.
Schleicher Ágost, a ,i aambachban Felső-Ausztriábanr Gmunden közelében visszavonultan még ma is él, annak idején Európának egyik leghíresebb és legkitűnőbb kardvivója volt, anélkül, hogy. valaha csak vitőr látott volna is valaki a kezében." (16. o.)
"2. Amit Ulrich írt,, alapállás, vágás, stb" alap technikák, ezeket Keresztessy már eleve nem oktatta, mivel ,,kezdőkkel" ő nem igazán foglalkozott már az 51.-utáni időszakban."
Per pillanat nem igazán érzem bizonyítottnak a fenti állítást.
1851-ben Keresztessy még csupán egy fiatal pesti vívómester volt, a későbbi országos hírneve nélkül.
Nagy valószínűséggel foglalkozott kezdő vívókkal is, igaz első lépésben tőrvívást oktatott nekik, majd pár évvel később kardvívást is, amit mostanság szablyavívásnak hívunk.
"ha nézzük az akkori névsort, a legtöbb ember aki oda ment már 18-20+ akiknek volt valamilyen vívó múltjuk, más iskolában, katonaként, stb."
Nagyon komoly és aprólékos kutatást igényelne az Emlékkönyv névsorának a tételes elemzése:
* ki hány évesen lett a Keresztessy-terem vívója?
* pontosan milyen vívómúlttal rendelkezett? (Elképzelhető, hogy ezt nagyon nehéz lenne kideríteni.)
"Főképp arra alapozom ezt a dolgot, hogy több forrás említi, hogy a szablya vívást megelőzi egy pár éves tőr vívás, ahol az alap lábmunkát és mozgáskultúrát elsajátítsák."
Igen, abban az időben ez egy klasszikus elképzelés volt.
Ugyanakkor már Sztrakay Norbert is megkérdőjelezte ennek a módszertannak a létjogosultságát.
Ezen a héten a Kávézó füleki stúdiójában Albert Dávid volt a vendégünk. A felvidéki szablyavívó mester szenvedélyéről, a szablyavívásról mesélt nekünk, illetve beavatott minket a harcművészet titkaiba is. Kiemelte, hogy a szablya a honfoglaló magyarok egyik legjelentősebb ősi fegyvere volt."
Sajnos, az említett, Keresztessy Sándor cikk ami ,,A vívásról III" sosem jelent meg, mivel nemsokkal a II. rész megjelenése után hal meg, már az első kettőnél is nagyon beteg.
Főképp arra alapozom ezt a dolgot, hogy több forrás említi, hogy a szablya vívást megelőzi egy pár éves tőr vívás, ahol az alap lábmunkát és mozgáskultúrát elsajátítsák. 51 után ha nézzük az akkori névsort, a legtöbb ember aki oda ment már 18-20+ akiknek volt valamilyen vívó múltjuk, más iskolában, katonaként, stb.
Így szerintem kevés volt az aki tényleg tiszta lappal nála kezdett. Emlett ha az 51 utáni időszakban foglalkozott is, később amikor az új terembe átköltözött már le is írják, hogy kevesebb emberrel akart foglalkozni.
Keresztessy Sándor (a fia) így írta le az ideális vívó nevelést:
Szerintem nem csoda, hogy nem foglalkozott a kezdőkkel, erre volt(ak) ott a segédvívómester(ek), a kihívásokra sem személyesen felelt, hanem úgy reagált, hogy "íme itt egy tanítványom, ha őt legyőzöd, akkor vívhatsz velem is."
Bár az én kutatásom (női vívás a 19. sz végén/századfordulón) csak mellékesen tért ki Keresztessyékre, de ez alapján sem teljesen adnám fel, hogy találunk még valamilyen leírást az iskola alapjairól, a tőr alapokat ugyanis fia, Sándor a Tornaügy folyóiratban leírta (1886/87-ben), és a bevezetőben még ígéri a kardvívást is a folytatásban. Ez nem jelent meg (legalábbis ott), de nem zárom ki, hogy megíródott, vagy akár megjelent egy olyan újságban ami még nem került feldolgozásra.
