Érdekes amit írsz, de engem az érdekelt, hogy a hullámzó tengeren hogy menne a dolog. Megpróbáltam, 3-as szélben még elment, de 5-ösben teljes kudarc volt. Már ott jelentkezik a probléma, hogy két kéz kell hozzá: a ballal a szextánst tartod, a jobbal a szöget állítod be. De erősebb szélben kapaszkodni is kell! Nem lehet támaszkodni, mert akkor együtt mozogsz a hajóval, úgy lehetetlen a horizonton tartani a szerszámot. Feltételezem, hogy nagy gyakorlattal megy tudják csinálni.
Kétezerben még kellett tudni a kódlobogókat, azért emlékszem ilyen jól rá, mert nagy pofával nem tanultam meg őket, merthogy ki használ még ilyet, úgysem kérdezik. Hát kérdezték, aztán egy hét múlva mehettem vissza, külön a kódlobogókból vizsgázni.
Én próbáltam, mikor elkezdtem csillagászati navigációval foglalkozni, eleinte a partról, egy HP számológépet programoztam be, azzal számoltam, elég pontos is volt, nem úgy, mint hajóról, örültem, ha 10 mérföldön belül voltam.
Aztán a covid alatt elvégeztem az ASA csillagászati navigációs tanfolyamát, leginkább az érdekesség kedvéért, ahol papíron, vonalzóval kellett dolgozni (a numerikus megoldás helyett), ami aztán további hibalehetőségeket rejt, meg akkor nem tenger közelében laktam, tavakat használtam, ahol szintén korrigálni kellett mert nem volt elég nagy, hogy látsszon a horizont (meg a vízvonal se mindig jól látható, attól függ milyen a part), de azért így jobb eredményeim voltak mint hajóról. Elő kéne venni megint mielőtt teljesen elfelejtem.
És még vízen is van nem egy. Egyikkel holnap az utolsó vizsga, de a dec. 2- ai versenyhez az lassú, így egy másikkal indulok. Már daruztunk ki pár napja a szakadó esőben egy hajót. A maradékot gondolom hóban és/vagy fagyban. Kijut minden évben a tevékenységekből.
Volt egy olyan ötlet pár hete, hogy elmegyünk edzeni erre a versenyre a csapat néhány tagjával Németországba. De végül többen nem értek rá közülük. Végül némi nehézség árán megnyertük. Tök jó hangulatú klubban, nehéz szélviszonyok között.
Hmmm... akkor Berecz Zsombi mégiscsak képes volt felnőni a helyzethez:), hogy nem egyedül van a hajón. Meg betanítani a legénységet:))) Micsoda meglepetés... mármint leginkább neked, ha jól emlékszem:))))
Akinek már száraz a hajó alja, annak nincs más csak az elmélkedés. Épp tegnap szaladtunk ki a telekre szétnézni minden rendben van-e (igen), de a hajót a futón látni azért inkább szomorú mint örömteli. A fiam azért megjegyezte hogy jobb ez így mert most nem lenne kedve a kiszedéssel bíbelődni. Igazat adtam neki.
Úgy tudom, a csillagászati navigáció még ma is követelmény. A 200 mérföldes (II. osztályú) képesítéshez van elméleti vizsga (szóbeli, írásbeli) és kell a mérföldgyűjtés alatt elvégzett 10 mérés jegyzőkönyve, ahogy Construct írta. A tananyag egyszerűsödött, nem kérnek olyan sok számítási módszert (nincs 7 csillagos, ilyesmi).
Rádiós vizsga kötelező, az külön van (inkább GMDSS vizsga, képesítéstől függően SRC vagy LRC: short range ill long range certificate)
A morse abc-t és kódlobogókat nem tudom. Nekem anno még tudni kellett, az volt a beugró kérdés :) Szerencsére morzézni nem kellett, sőt , az már a rádióamatőr vizsgán sem kötelező, külön lehet jelentkezni rá.
Azt tudjátok, hogy meddig kellett kishazánkban csillagászati navigációból vizsgázni kedvtelési célú, tengeri vitorlás papírhoz? 1979-ben még kellett, de nem kellett gyakorlati vizsgát tenni belőle, csak elméleti számítást végezni. De akkor még nem kellett rádiózásból vizsgázni (nyilván abból a megfontolásból, hogy egy kedvtelési célú hajón nincs rádió). Viszont kellett ismerni a Morse ábécét és az egyszerű lobogó-jeleket.
Maga az eljárás egyébként nem ördögien bonyolult, viszont nagyon gyakorlásigényes. De azt is tudni kell, hogy ha valaki egyszer megérti az alapjait vagy sikerül kézvezetéssel megmérnie a Nap magasságát, az még nagyon messze van a gyakorlati csillagászati navigációtól.
Amikor én kezdtem tengeri hajókázni, valamikor a 90-es években, akkor szvsz még indokolt elvárás volt a csillagászati navigáció ismerete a nyílttetngeri hajózásban. Azóta sokat változott a helyzet. Ezzel nem azt mondom, hogy vegyék ki az anyagból, csak a helyén kell kezelni :) Az is érdekes, hogy ez benn van az anyagban, de pl. sem modern meteonavigációt, sem hagyományos meteorológiai ismereteket (pl. szél szerkesztése izobárokból, stb) nem tanítanak, csak trópusi meteorológiát.
Egyébként lehet, hogy újra indokolt lesz elővenni a szextánst: a ha a gps zavaró technológiák széleskörben divatba jönnek bizonyos területeken :)
Látni már láttam ennél egyszerűbb feladatot is. Egy Atlanti átkelést csinált az egyik általam követett pár és ott brahiból a srác szextánssal meg asszem órával navigálva végülis a cél közelébe (látták a szigetet) navigáltak. Az asszonyka persze GPS-en követte az utat, nehogy nagyon mellémenjenek.
Persze partközelben ez nem igazán járható út.
Valamelyik magyar videóban elmagyarázta a srác az Adrián partközelben a világítótornyok/ismert, térképen szereplő objektumok szögmérése és térképre szerkesztése alapján történő helymeghatározást. Sokkal gyorsabbnak és biztosabbnak tűnt. Persze ha nincs látható referencia pont akkor nem igazán lehet mit kezdeni ezzel se.
A navigáció legfrissebb térképe se feltétlenül jó ott, ahol a part vonala gyorsan változik (például nálunk a bányatavon) így fordulhat elő hogy a kajakozás vagy vitorlázás trackelése után az útvonal egy része szárazföldre esik. :) A jelenlegi legfrissebb műholdas nézet nálunk nem is tudom mikori. A hajóm még nincs a vízen, de a ház előtt se. Ugyanakkor a tó nyugati és keleti része két különböző időpontban készült képet mutat. Ezt is csak érdekességnekmirtam mert nálunk ugyan semmi szükség ilyen jellegű navigálásra, de biztos vannak még helyek ahol aránylag gyorsan változik a helyzet.
Igen, kb. egy ilyen "kihalási esemény" az, ahol nincs alternatíva :). Atomháború, pusztító napkitörés, ilyesmi. Minden más esetre valószínűleg tudok jobb alternatívát javasolni.
A szememben kb. olyan, mint a lovasíjászat :) Szép hagyományőrző hobbi, számos pozitív hozadékkal, de hogy a valós funkciójában legyen igazán elkerülhetetlen szükségünk rá ... hát, max zombiapokalipszis esetén :)
egy ilyen esemény után a sextáns maradna az egyetlen használható navigációs eszköz, a szemafor integetés pedig az egyetlen távoli kommunikációs forma :)
Amikor én szereztem a tengeri jogosítványaimat Magyarországon, akkor az elméleti vizsgán túl, igazolni kellett valamennyi önállóan megtett tengeri mérföldet, és be kellett adni róla 10 db. szextánssal elvégzett csillagászati helyzetmeghatározást is. Mivel hullámos vízen ennek elérhető pontossága nem jobb 5-10 mérföldnél, megviccelheti az embert egy olyan szigetekkel teleszórt szűk területeken, mint az Adria vagy a Kykládok. Teljesen korrekt mérés és számolás ellenére könnyen megeshet, hogy egy sziget ellenkező oldalán "találjuk" magunkat, mint ahol valójában vagyunk. Hogy ennek a kötelező feladatnak mégis legyen valami komolysága, én egy éjszakai Astipalia-Iraklion átkelésen mértem mind a tízet. Aztán párszor valódi szükségből is mértem szextánssal, olyan kb. egyhetes átkeléseken, mint pl. Málta-Kréta, vagy Kréta Ciprus. Egyszerűen életben akartam tartani ezt a tudást, arra az esetre, ha a digitális kütyük esetleg bedöglenének. Meg izgalmas játék is, érdekesebb mint kütyük gombjait nyomogatni. Amit munka közben villamosmérnökként amúgy is épp eleget művelhetek.
Mindenesetre, aki biztoságosan akar hajózni a tengeren, az ne a szextánsba bízzon (mondjuk Horvátországban/Szicíliában az egyhetes chartere alatt), hanem legyen nála megbízható mobil (hozzá vízhatlan tok), jól karbantartott navigációs sw-el, és GPS prg-val, power packkel, így a hajó GPS rendszerétől függetlenül is van mire támaszkodnia, bármikor (akár villámcsapás után is). Az sem árt, ha ezeket időnként összeveti. Ellenőrizze le, hogy útvonalára vannak e megfelelő térképek a hajón, a tervezett útvonalra. Mindig tervezze meg az útvonalát, főleg akkor, ha arra még nem járt.
(Nálam tablet + mobil van, navigációs + GPS prg-okkal, power packkel - 3 berendezés egyidejű meghibásodása gyakorlatilag kizárt, A-GPS, GLONASS, GALILEO, BDS szintén mefelelő biztonságot nyújt)
Hát, nem egyszerű... Én megtanultam, kellett a vizsgához, de legfőképpen érdekelt is. Viszonylag jól is ment a gyakorlatban is. De ma már egyre inkább úgy gondolom, hogy a hagyományőrzésen kívül nem nagyon van jelentősége.
A szextánst ne hasonlitsuk a csillagképnézegetéshez... emellett tartozik hozzá egy megbízható iránytű és kronométer, szögmérő/távcső, táblázatok - a klf. léptékű térképhegyekről nem is beszélve.
Ezek nélkül NINCSEN pontos navigáció. Kolumbusnak volt legalább iránytűje, Jákob botja illetve astrolábiuma (ezek a szextáns elődei), s vízbe dobott fadarabbal sebességet is mértek... természetesen csillagászati ismereteik sokat segítettek a tájékozódásban. De egy erősen tagolt part melletti hajózásban a szextáns sem sokat segít, már csak a lassúsága miatt sem, marad a térkép, a helyismeret - parti tájékozódási pontok, a jól kitűzött rotta, no meg a szuper óvatosság folyamatos mélységmérés mellett... (nem mindenütt olyan barátságos a fenék, mint a balatoni iszap...) Kolumbus térképei pedig még az "ismert" területekről is nagyon bizonytalanok. Az újvilágról pedig semmi. Rengeteg gyakorlati ismeretük volt (bizonyos fű, moszat stb. a vízben - "közel" a föld stb.) De megfelelő térképek híján a hajók többnyire zátonyon, vagy vízalatti sziklákon fejezték be sorsukat... pl. a Santa Maria is így végezte a karibi térségben.
De megfelelő gyakorlattal mégis el tudtak oda jutni, ahol egyszer már voltak (nem mindig) - Kolumbus pl. ragyogó navigátor volt.
Az ókorra mindez még jobban igaz, lévén iránytű sem volt...
Egy fotó az 1989-es építésű 2500 tonnás japán vitorlás iskolahajó (melyről közöltem már pár képet) parancsnoki hídjáról, látható az erős szerepe a precíziós kompassnak... (miközben a hajón külön szoba van a rádiós-navigációs berendezéseknek is) - de a GPS akkor még csak születőben volt.
Próbált már itt valaki a hullámzó tengeren megmérni szextánssal egy égitest magasságát? (direkt nem csillagot írtam, mert azt még megtalálni sem könnyű)
Azért valahogy a Mini 6.50-ek is el bírnak jutni az óceán egyik oldaláról a másikra. Papírtérkép, szextáns és rádióalapú weatherfax ami a rendelkezésükre áll. Aki nem jut át, az se azért mert nem talál oda...
De van valami régi hajókkal földkerülő verseny is ahol kb ugyanennyi a megengedett eszköz, aztán valahogy azok is megbirkóznak a feladattal.
Természetesen partközelben navigálva a helyismeret/pontos chart biztos jól jön.
A Velencei-tavon már sokszor elakadtam, szerencsére egy 22-es hajót nem túl nehéz lepiszkálni a nádgyökérről. Eddig csak egyszer kellett bemásznom a vízbe, hogy lebillegtessem a zátonyról.
A Vörös tengeren a helyiek simán elnavigálnak a parti fényeket és a csillagokat figyelve. A kijelzőt ilyenkor letakarják egy pólóval, hogy ne zavarja őket. Általában működik. Általában... :) Egy este sikerült dagálykor rátenni a zátonyra a 30 m hosszú, 200 tonnás fa hajó bő kétharmadát.Pár órán keresztül próbálkozott a kapitány hátramenetben horgonyokkal és 2 csónakkal levontatni a hajót. Amikor feladta lemerültem megnézni milyen állapotban van a hajófenék, egyben volt. Apálykor ráfeküdt egy gömbölyű korallra, de szerencsére nem szakította be deszkákat. Reggel jött 2 hasonló méretű hajó, megpróbáltak lehúzni bennünket, eltéptek pár 5 cm vastag kötelet, meg sem mozdultunk. Másnap éjjel dagálykor jött egy kisebb hadihajó , (maszekban, 10000 dollárért) eltépték párszor a hajó körül átvezetett kb. 10 centi vastag kötelet, maradtunk. Végül a korallzátonyt megfaragva hidraulikus munkahengerekkel sikerült centiről centire letolni a hajót. Kibírta a szárazdokkig, kapott egy új gerincet, ki kellett cserélni a palánk egy részét és a 2 hajócsavart. Lehetett volna rosszabb is.
Annyi vicces és kevésbé vicces történetet tudnék erre írni, hogy inkább el is engedem:)
Amúgy igen, de épp ez benne a játék.
Amíg az én életem a tét, addig rendben van ( ezt egy másik szálon még érdemes lenne tovább gondolni ), mások életét nincs jogom kockáztatni ( ja-.ja, hacsak...).
De utóbbi 3000 évben sokan máshogy gondolták ezt, és pár százalékuk túl is élte,
Nem volt okos telefonjuk, de fel tudtak nézni az égre.
Én sok éve egyszer Trapani és Marsala között váratlanul feneket fogtam. Nagyon puhán, semmi szikla, csak egy furcsa iszapgerinc, tengeri fűvel, és szerencsére elég lassan poroszkáltunk. A partoktól sok mérföldre, a térképen sehol semmi zátony, a legkisebb jelzett mélység 3m. Mégis felült a gerinc a tőkesúly előtt, legfeljebb 1m mélyen. Szerencsére nem hullámzott, de motorral nem tudtam lehúzni, ki kellett vinni egy nagy horgonyt dingivel, és egy felhúzóhoz kötve, megdönteni és lehúzni a hajót. Utána imádkoztam még egy darabig, hogy ne legyen több. Voltak viszont körbe mindenfelé halászbóják, ráadásul úszókkal felszerelt zsinegekkel összekötve. Valahogy sikerült kikecmeregni közülük, a hajón egy 8 és egy 11 éves kisfiú volt minden segítségem.
A lehúzásban volt már némi gyakorlatunk, mert pár héttel korábban még valamelyik dalmáciai kikötőből kifelé tartva, közvetlen közelben keresztezett egy párevezős, aki ott benn cikázva tartotta a napi edzését. Semmi mást nem tehettem, mint hirtelen mögé fordultam, de abban a pillanatban, ahogy lehajoltam a gázkarhoz, sziklát fogott a tőkesúly, olyan hirtelen, hogy a kormányba vertem az orrom. A párevezős ránk se rántva folytatta a tréninget, mi pedig ott álltunk félredőlve a kijárat közelében. Az ajánlkozó motoros nem tudott lehúzni, és a kijárat túloldaláig nem volt annyi hely, ahová érdemes lett volna horgonyt vinni. Mit volt mit tenni, egy parti sziklára kötöttük a kötelet, amihez elkezdtem lehúzni az áboccsúcsot. Ahogy csörlőzöm, jön a bejáraton befelé egy motorcsónak, aki nyilvánvalóan nem vette észre a keresztbe kihúzott kötelet, hiába integettünk neki kétségbeesetten. Már azt hittem a nyakát szegi, de mázlija volt, elment alatta.
