Crosskovácsi 2007 – kicsit hosszú lett
Az idei évben végre úgy nézett ki, hogy a 4. Crosskovácsi maraton végre száraz pályával örvendeztet meg minket. Nagyon készültem erre a versenyre. Az elmúlt hetekben kb. 4-5x végigmentem a pályán. Az idei évre a vonalvezetés számomra előnyösen változott, kevesebb lett benne a lapos rész.
Szombat délután viharfelhők gyülekeztek Pest irányából. Néztem is rögtön a met.hu-t, merről jön merre megy. Nálunk nem esett, de biztos ami biztos vasárnap reggel felhívtam Gib-et, hogy esett-e odaát. Ugyanis hátra Michelin Sprintet választottam, ami a legminimálisabb sárral sem bír el. Szerencsére nem esett. Így a gumiválasztás maradt.
Negyed kilenckor elindultam át. Odaértem. Gyors kulacstöltés, majd leadás. Szerencsére mindenki tudta, hogy hova kell mennie, nem kellett senkinek semmit magyarázni. Így 8:55-kor el tudtam ugrani megnézni még egyszer a felvezető kört bemelegítés gyanánt.
Az olimpiai kvalifikáló miatt erre a versenyre sem jött el a legjobb 4 élversenyző. A rajthoz állók közül egyedül Szalay Petitől tartottam. Ő egy igazi sötét ló. Sose lehet tudni, hogy mikor fog jól menni. De jó volt a felkészülésem, volt pályaismeretem, meleg volt az idő, száraz volt a pálya. A körülmények mellettem szóltak.
A terv az volt, hogy a felvezető körön és a kör első 5 kilométerén olyan tempót megyek, hogy 1-2 versenyzővel ellépjünk. Hogy kikkel? Aki bírja. A hátralévők küzdjenek csak lehetőleg egyesével, mi meg az első körben csinálunk akkora előnyt hárman (azért maradtak még lapos részek a pályában), hogy legyen a többiekkel szemben a második körre annyi előnyünk, hogy a dobogó biztos legyen. A második körben pedig az első hosszabb emelkedőn megpróbálok ellépni az addigra már a magas tempó miatt remélhetőleg elfáradt ellenfelektől.
Rajt. A szokásos aszfaltfelvezetés után elsőnek fordultam rá a terepre és megkezdtem a tempómenést. Legnagyobb meglepetésemre Grósz Béla és Bogdány Ákos jött (tudott jönni?) csak velem. A lejtőn is elől maradtam. Bogdány Ákos leszakadt, de mire leértünk, Béla és Bogár Gábor utolértek, majd megjött Bogdány Ákos és Szalay Peti is. Pepike szülőktől a kulacsot megkaptam, majd ki a kastélyból.
Maradt 4km, hogy maradjunk hárman. Elkezdtem húzni, Grósz Béla jött, Bogárnál szakadt a sor. Na gondoltam ha ketten megyünk, az még nem jó, mert hátul a két Cube-os (Szalay-Bogár) biztos kézenfogva jönnek majd utánunk és úgy erősek. Néztem hátra és láttam, hogy nagy kupaktanács van közöttük, aztán egyszer csak Szalay felugrott ránk. Na gondoltam ez se jó, biztos nem fog vezetni. De legalább hárman voltunk.
Jött a lapos emelkedő a mezőn és Szalay meglepő módon előreállt. Gondoltam elsőre biztos majd altat, hogy hátulról felérjenek ránk, de nem. Aránylag jó tempót ment. Persze relatív, mert nekem az ilyen laposan emelkedő, fűcsomós, lópatanyomos, rázós emelkedők nem nagyon mennek.
Első itatóban Jimmytől megkaptam a kulacsokat, majd jött az első hosszabb lejtő. Mire leértünk, hárman felértek ránk (Bogár, Juhász és valaki a Meridából). Elkezdtük nyomni az első hosszabb mászást. Grósz Béla kiváló tempót ment, így a tetején már megint csak négyen voltunk, de ebből Juhász Zsolti középtávos volt. Tehát igazán a hosszúról csak hárman voltunk. És a többieket már nem lehetett látni.
Na akkor innen pihenő, szépen összedolgozva haladtunk a kör végéig. Ez aránylag eléggé unalmas része volt a versenynek. Jöttek szépen sorba az itatópontok, Sanci, Máté+Fish. Egyedüli izgalmat a rövidtávosok kerülgetése volt, akik egy átvágásnál elénk kerültek. Mondjuk itt voltak érdekes jelenetek.
Elértünk a kör végén az utolsó lejtőhöz. Hirtelen sötét lett. És elkezdett esni az eső. A semmiből. Szalay Peti ennek nagyon megörült, kikerült és két kanyar múlva már nem is láttam. Én meg kezdtem kicsit csúszkálni a Sprinttel, de szerencsére hamar vége volt a lejtőnek, de az esőnek nem. Na gyorsan Szalay után. Nem túl okosan végighúztam Bélát és Zsoltot a kastélyon. Pepike szülőktől megkaptam a kulacsokat, és nekivágtunk a mászásnak.
De az már kezdett csúszni. Még tudtam haladni, de már csak ülve és közben folyamatosan forgott a kerék. Ezt Juhász Zsolt látta és egy lósszal el is lépett. Okos. Ment előre a csapattársának segíteni, de tudtam, hogy mielőtt elérnek a lapos részre (ahol igazán tudna segíteni) szétválik a közép és hosszú táv, így nem aggódtam emiatt nagyon. Mentünk kb. 1km-et a kastélytól és egyszer csak elállt az eső, sütött a nap és hirtelene száraz is volt minden. Szerencse. Láttam magam előtt mindenkit. A szétválópont előtt felértem, így újra négyen voltunk. De rögtön Zsolt el balra, mi meg le jobbra.
Az első komolyabb emelkedő – ahol támadni akartam – előtti lejtőn Szalay Peti, majd Grósz Béla is egy kicsit ellépett. Nem akartam kockáztatni lefelé, de nem is bántam nagyon, mert az első 1km laposan emelkedik, így legalább nem lógnak le. A laposan emelkedő részen gyönyörűen egyesével mentünk felfelé, mindenki a saját zsírján. Ennek örültem. Olyan tempót mentem, hogy pont a meredek elejére érjem utol őket. Ez pont sikerült is. Előreálltam, de a rossz minőségű út miatt kiállva sprintelve ellépni nem lehetett, így ülve próbáltam nagy tempót menni, de az annyira nem megy. Mindenesetre Béla leszakadt, de Szalay Peti nem.
Jimmytől itatás, majd egy kis hullámvasút majd a következő komolyabb lejtő. Ezen Szalay megint ellépet egy kicsit, nem tudtam tartani vele a lépést. Utána lapos rész, ezen nem tudtam utolérni, sőt szerintem nőtt a hátrány. Jött a mászás Anna-lakhoz. Itatás Sancitól. Minden oké. A dombtetőn Szalay már karnyújtásnyira, de nem tudtam elkapni. Ezután lejtő majd sík. Itt megint nőtt a hátrány.
Ezután következett az utolsó komolyabb mászás a Nagy-Kopaszra. Sajnos hátrányból kezdtem. Ezt kellett volna előbb ledolgozni, majd ehhez még előnyt is csinálni. De ez a mászás mindössze 2km és sejtettem, hogy ez már nehéz ügy lesz. Ráadásul Peti itt már érezte, hogy ezt megnyerheti ami neki plusz erőt ad. Nem adtam fel, de sajnos nem sikerült utolérni. Kb. 10mp-vel érhetett előbb fel.
Innen már csak 10km, főleg lapos és lejtő. De nem adtam fel mert nem volt messze, bár innen már inkább neki feküdt a pálya. Ennek ellenére 5km-el a vége előtt utolértem, de sajnos már nem bíztam a győzelemben. Innen lejtő, majd rossz minőségű hullámvasút dózer, majd lejtő.
A lejtőn lementem vele. Rámentünk a hullámvasút dózerre. Két normálisabb emelkedő volt benne. Az első előtt alul kanyar. Peti még jó íven ki tudott kerülni egy lassabb versenyzőt, én viszont már nem és be kellett lassítanom és elvesztettem a lendületet. Első lehetőség elpuskázva. Sőt, kapaszkodnom kellett utána, de a tetejére megfogtam. Legurultunk, majd jött a következő. Hátulról szélárnyékból kezdtem, kikerültem, de ez már rövidebb volt, nem tudtam ellépni, ott volt mögöttem. Innen lapos. Ezen csináltam még egy megindulást, de fogta. Aztán már ott is voltunk az utolsó lejtőnél. Itt kezdtem keresztet vetni a versenyre. Meglepő módon tudtam tartani vele a lépést lefelé és ez még bizakodásra adott okot, de aztán egyszer csak sár lett. Persze az eső az első körben, jutott eszembe. Na itt sikerült megúszni. Aztán a kastélyban a laposon már nem tudtam utolérni.
Na így lettem ismét csak második. Grósz Béla jött be a harmadik helyre kb. 3 perc hátránnyal, majd utána a negyedik 17 percet kapott. Hát az elképzelésnek csak az első fele működött. De a lényeg, a második fele az nem.
Nagyon köszönöm az itatásban nyújtott profi segítséget Pepike szülőknek, Jimmynek, Sancinak, Máténak és Fishnek. Tökéletesen helyettesítették a Tündérkommandót, akik ezen a hétvégén külföldi munkát vállaltak J
hp |
