A szembe előzéseket már nem is számolom..... Van, hogy észre sem veszem.....
Aszissztens???? Ne nevettes, ilyan nagy főnök lennél? Nem inkább a főnök nem adta kölcsön az outi-ját, mert inkább Ő használta. Így hihetőbb a sztory.....
Tegnap este -val'szeg a hidegfront hatasara- hazaerkezes utan agynak doltem es ugy maradtam. Ebersegem pillanatnyi lankadasat kihasznalva, az asszisztensem ratette a kezet (ill. ulepet) az outi bringara, igy vegul otthon maradtam es persze takaritas sem volt.
Vezekles keppen ma hajnalban keltem es bringaval jottem meloba... na ekkor hallottam a korabban mar emlitett dobszot.
En ma egesz jol megusztam, csak egy szembe elozesem volt...
Te másik ismert MTB versenyző tegnap egyedül kellet frissítenem a maláta tartalmu izóitallal. Azért +tornáztattam a szemeimet. Rendezvényszerveződ az esti takarítást adta ki edzésnek?:)
A ma reggeli tekerés fénypontja a dobszó volt... :-) Ma csak leszorított egy teheretó Gödön, lakott területen veszélyeztetve a testi épségem. Majd egy személyató önbíráskodva ezerrel dudált, mert nem a kerékpárúton haladok, majd a Váci úton egy AMG Mercedesz húzott el úgy mellettem, hogy majdnem elszálltam.... Mára csak ennyi volt....
Ma reggel a regi 2-esen egyik legnagyobb hazai MTB csapat ismert es egyre eredmenyesebb versenyzoje terhelte hatszelben, mikozben hevesen integetett. Edzeset hangos dobszo kiserte.
Kalauzfüggő lehet, volt, amelyik már elnézte, de biztos lesz olyan is, aki cirkuszolni fog miatta. Szerezz be egy kerékpárszállító zsákot, abba beletéve velem még az IC-n sem ugattak sosem.
Csapattársunk, Kult Jani és barátai szerveztek múlt szombaton egy kis versenyzős, fűben heverős - napozós, ökörsütéses (oké, gulyásos) bringapartit a Vértes lábánál.
Kicsit csúsztunk a leérkezéssel, de szerencsére Vértesbogláron már tudtam, merre kell menni, egyből megtaláltuk a versenyközpontnak kinevezett falu végi területet. A fű szépen lenyírva, aggregátor, áram, sátor, zeneszó, minden úgy ,ahogy kell! Közben Janinál már szorgoskodtak hölgyek, urak a kondér körül, az előkészületek azt ígérték, érdemes lesz visszasietni!
A nevezéssel nem volt sok faxni, Emese (Elaine) felírta pár adatunkat egy kockás füzetbe (persze pedánsan, kategóriánként!), kaptunk egy nagyon korrekt térképet, egy szelet csokit és egy ebédjegyet, meg egy vignettával rajtszámot a bringára, alkoholos filccel pedig a lábunkra, aztán már állhattam is be a rajtba, sok idő nem volt melegíteni. Mint minden komoly versenyen, itt is Fire-re indultunk. Sajnos nem sokan, tíz-tizenöten lehettünk a rajtnál, főként vértesboglári fiatalok, de azért Sipos Andi, Roger Preed és én képviseltük a Bb-t is.
Én úgy gondoltam, lazán fogom fel a napot, még a telefonomat is vittem magammal, hogy fényképezni tudjak, de azért persze motoszkált bennem, jó lenne egy húzósabb menetet nyomni, hogy vmit készüljek a Salzkammergut Trophyra is. Persze a versenyláz minden számtást keresztülhúzott...
A rajtnál három helyi versenyző meglépett, de úgy láttam, mindegyik rövid távos volt, gondoltam, menjenek, nekik csak 20 km van a célig. A pálya szalagokkal, nyilakkal tökéletesen ki volt jelölve, még egyedül menve sem lehetett eltévedni, a fontosabb kereszteződésekben meg emberek álltak, mondhatni, hülyebiztos volt minden.
Aztán 8 km után, pont egy emelkedő előtt megláttam egy bringást, ezen el is csodálkoztam, a pályarajz alapján úgy emlékeztem, itt már szétvált a két táv. Hamar utol is értem, egy fiatal srác volt, rajtszámának színe alapján hosszútávos volt, megnyugodtam, a másik két versenyző, aki az elején meglépett, tényleg a 20 km-en vitézkedett. A sporttársat hamar lehagytam, szemmel láthatóan kicsit elvállalta magát az elején, az emelkedő rendesen megfogta. Még néhány kanyar előtt hátrapillantottam, de egy idő után már nem láttam.
A Vértes nem túl magas, de azért éreztem, nagyon messze vagyok már pár évvel ezelőtti formámtól, hegynek fel így sem került elő a nagytányér. :-) A pálya néhány része ismerős volt a Kozma 60-ról, a Vérteskozma előtti lejtő pl. ugyanaz volt, ahol ősszel pont felfelé szoktunk mászni az utolsó száguldás előtt. Most persze az ellenkező irányba még nagyon a verseny elején voltunk, a sok sík és enyhén kűlejtő-emelkedő szakaszokon nyomtam a pedált, mint süket a csengőt, nehogy felérjen rám vki. Egy aszfaltos felfelén meg is láttam vki a hátam mögött, úgy saccoltam, kb. 2-3 perc előnyöm lehet vele szemben, igyekeztem tartani a tempót. Lefelé kihasználtam a nagytányér-kónuszt, a következő kapaszkodónál már megint nem láttam sehol senkit, csak a biztosító emberek dícséretét zsebeltem be. Ha tudtam volna, hogy ki elől "menekülök"... :-)
Hamar újból a Vértes "indulás felőli" oldalán jártam ismét, még vissza volt egy aszfaltos rész, majd egy lójárta rázatós, aztán egy földút az erdő alatt, végül egy rövid, de igen meredek lejtő, onnan már csak pár száz méter a célig, de ezen a sík, földes úton sikerült elérni az aznapi maximumot, ötvenegynéhány kilométer per órát, ez volt ugyanis az egyetlen rész az egész távon, ahol hátszelünk volt, mindenhol máshol sikerült Janiéknak úgy forgatni a ventillátorokat, hogy mindig akadályozták a haladást! :-)
A célban fergeteges éljenzés, fotózást, málnaszörp szódával, aztán 7, azaz hét perccel utánam befut a második, egyszersmind a női kategória győztese. Hát őt sikerült a lelkem kiköpésével lenyomnom, nagy dicsőség! :-) Harmadiknak az elején elhagyott fiú érkezik, panaszkodik, hogy görcsöl mindkét lába, gyorsan megmaszírozzuk, inni adunk neki, helyrerakjuk, közben a szürkemarha-gulyás is elkészül, a mezőn tálalják, illata isteni, sűrű, megáll benne a kanál, az íze meg mindent űberel, jól laktam vele, mint a duda, mozdulni is alig bírok.
Közben sárkányeregető verseny veszi kezdetét, az egyik 150 méter magasra kúszik fel, a másik csapatnak még a "fellövéssel" is gondjai akadnak, de mindenki szurkol nekik. Aztán eredményhirdetés azoknak, akiknek menniük kell haza, idővel a hosszú táv túrázós része is beért, őket is megtapsoljuk, Jani még elmondja, hogy szeretnének egyre nagyobb feneket keríteni a dolgonak... Rajtam nem fog múlni, legközelebb is biztosan megyek, feltéve, ha addig nem cserélnek szakácsot! :-)
hello!!
A hétvégi dunamaraton Középtávát letekerném csütörtök, pénteken esetleg ha tuda vlaki az útvonalat és lenne kedve szóljon! vagy simán ara fele tekeregni egyet..
Ez gyönyörűen levezetett történet és igazán mesébe illő... de a szomorú valóság az teljesen más.... :-)
Tündérlányoknak adok igazat...
Ami a fotót illeti, hát akkor most leleplezlek: Azért fékezel oly hevesen, mert annyira elmerültél a hirtelen Zsoltra és rám kiosztott feladatok prezentálásában (három másodperc alatt, amíg tovazúztál), hogy simán elfelejtetted, hogy Neked kulacsod is van. Épp kiakartál kerülni, mikor Rádszóltam, hogy itt a kulacsod és akkor történt ez a "vészfékezés", különben nem jutottál volna folyadékhoz, ugyanis, sokmindent megteszek de hó és snowboard nélkül nem vagyok hajlandó sípályán lefele száguldozni :-)))
amit először írsz meredek, na ez benne van a futókörömben, csak lefelé. Majd kérek kölcsön egy szintet is mérő órát, kiváncsi vagyok mennyi van a körömben, amit elneveztem varázskörnek. hogy miért azt nem tudom, ez jutott eszembe az egyik meredek lejtőn út közben.
én meg felfedeztem magamnak az új UTMB edzőköröm. Nem hosszú, másfél óra futva, de egy 1 Km es szakaszt kivéve (Erdőalja utca, vagy út) vagy brutál föl, vagy brutál le. És jelentem, a zöld+ futva belegyaloglás nélkül teljesítettem. Na jó, ez nem is olyan nagy cucc, hisz 145 volt a pulzusom rajta, de azért jó meredek futva is.
Még barátkozom a gondolattal, meg a pályával, meg a túlélési taktián gondolkodom. (sosem mentem még ekkora távot és szintet országúton, de szerintem a magyar bringások többsége így van ezzel, aki nem indul külföldi versenyen...)
Szerencsére nincs messze, így könnyen le tudok menni Orfűre gyakorolni a kanyarokat, de nagyon kemények ezek a körök...
Azt hiszem tavaly valami 30 bringás indult országúti ob-n. :-) Valakinek utolsónak is lennie kell :-) mindenki csúcsszuper bringákkal, én meg a kis giantommal, jó nehéz kerekekkel :-) velo.hun van egy beszámoló a tavalyi ob-ről, amelyet ugyanitt rendeztek, kicsit vicces. No meg kiváncsi vagyok hány körön belül érnek utol a nagymenők.
mivel nagyon kemény a pálya, sokat nem lehet bolyozni... rövid lefelék, azok is tele kanyarral, és hosszú felfelék... állítólag valami 1,5km-es szakaszon lehet földről is frissíteni.
A te esetedben én újabban számon szoktam kérni az autóst, hogy miért nem vigyáz az autójára. Hogy tudja-e mennyibe kerül egy új fényezés, és hogy ki fogja azt kifizetni, mert én nem, az biztos. Általában érdekesen szoktak nézni rám :-)
Más. Ma reggel éreztem, hogy nem kell elindulni tekerni. Nagyon csúnyán be volt borulva, de mondom nem hiszek én a szememnek, a Met.hu-n szép időt írnak. Start. Olyan szembeszelem volt, hogy a Margit híd kiemelt kategóriás hegynek tűnt, kiállva tudtam csak áttekerni. Na akkor gondoltam, lassan megyek, legyen dombos a tekerés. Valahol a 10-es úton járhattam az madaras teszkó előtt egy körforgalom közeledett....
A körfogrgalom bemenetében 3 kocsi, az első kettő valahogy bénán balra húzódva, a körforgalom kijárátában Budapest fele torlódás. Nem lehet kihajtani arra. Én közelítem a 3 autót a bejárat fele, Budapest felé akartam menni, majd a patka mellé húzodom, hogy jobbról elmenjek a kocsik mellett, mikor a harmadik kocsi gondolt egyet és jobbra kivág, mert volt hely, hogy jobbra haladjon az árúház fele és ne szembe Budapest fele.
Oldalán érintőt vettem, de szerencsére nem estem el, fék, nyugalom, meglepő módon semmi anyázás, hátranézek, kocsi lehúzódik, be van szarva a sofőr. Szerencsére semmi bajom....
Ezek után az áruház mögött visszafordultam Solymár felé és szépen hazasomfordáltam.
most hívott az ÁNTSZ, próbálják összeszedni az embereket, akik ott voltak és végigkérdezni mit ettetek és hol a hétvégén. Szóval ne lepődjetek meg ha esetleg Benneteket is megcsörgetnek.
Országúti OB-n 15 kört kell menni, körönként 175m szintkülönbséggel. Ez összesen 2625m szintkülönbség. Mindehhez párosul a 189km táv (amely szerintem ennél több, mert általam mérve hosszabb egy kör, mint a hivatalosan megjelentetett 12,6km). Mindezt vasárnap majd 35 fokban, árnyék nélkül. Kemény menet.
végre egy versenyző, aki amellett van, hogy ne legyen itatózóna :))) OX-en már forszíroztuk ebben az évben, de olyan csúnyán néztek ránk, amikor mondtuk, hogy az idén nincs itatás :) pedig a Pannon maraton szinte minden versenyén lehetne erre gyakorolni