a varázsköröm kiegészítettem még 10p emelkedővel, így már másfél órás. Bár úgy látom boldog boldogtalan OB lázban ég, engem ez a varázskör egyelőre jobben leköt. Ma magamra parancsoltam, hogy vasárnapig már nem nagyon kéne varázskörözni, inkább cangázni illene. Na majd meglátom.
Tegnap mentem 2 órát a piros Gravityvel, a titán után kiállva nagy különbség érződik merevségben. A titán viszont lefelé volt olyan mint a vaj.
Holnap megyek reggel 2.5 órát lendületesen Nagykovácsi felé, ha érdekel valakit jelezze.
Kezdem azt hinni, hogy vilard mester kapta feladatul Harangtól az említett szakasz jelölését, csak ő sem kapott rendes térképet hozzá. És most parázik... :-)
....a kis rigóig, onnan szentlászló a zöld jelölt kerékpárut szentlászló hegytető parkoló, onnan az aszfaltos erdésztin pap rét, megkerülöd a rétet piros bingás jel dózerút, azt követd, lesz egy balra le elágazás még mindig piros bringás jel plusz kék + ott fincsi lejtőzés -ez az akácos árok-
Akácos-árok után tovább piros bringás, majd a ződ bringás, Bogdány magasságában tovább a sotteres erdészeti úton (balra), mindig a visszafordítókon haladva. Az Etetői-réten borítás jobbra az erdészeti útra le a Mester-rétig, onnan tovább egyenesen, letérve az erdészeti útról (és a kék jelzésről). Kicsi emelkedő majd gurulás először az erdőben, aztán egyre sziklásabb úton (itt tessék ésszel menni, mert a végén, ahol tiszta szikla, csúnyát lehet firkálni és boritékolható a sérülés. Ahogy leértek, tovább egyenesen a kék jelzés mentén, fel a Nagyvillám melletti rétig, itt balra fordulva tovább a Silvanus-ig vezető aszfaltig, átkelés és irány a Nagyvillám teteje. Innen le a sípálya felett elindulva a murvás úton (pár visszafordító). Mikor eléritek a sípályát felező murvásat, rajta tovább, majd leborítani a sípályára és a jobb oldalán haladva (az ugratók mellett) le az aszfaltig. Itt erős balos, majd ismét balra fodulva irány a Görgey-bérc. Elhaladva mellette kicsit fel a murváson majd jobbra leborítani, és innen végig az úton a Salamon-tornyot érintve le Visegrádra.
A szembe előzéseket már nem is számolom..... Van, hogy észre sem veszem.....
Aszissztens???? Ne nevettes, ilyan nagy főnök lennél? Nem inkább a főnök nem adta kölcsön az outi-ját, mert inkább Ő használta. Így hihetőbb a sztory.....
Tegnap este -val'szeg a hidegfront hatasara- hazaerkezes utan agynak doltem es ugy maradtam. Ebersegem pillanatnyi lankadasat kihasznalva, az asszisztensem ratette a kezet (ill. ulepet) az outi bringara, igy vegul otthon maradtam es persze takaritas sem volt.
Vezekles keppen ma hajnalban keltem es bringaval jottem meloba... na ekkor hallottam a korabban mar emlitett dobszot.
En ma egesz jol megusztam, csak egy szembe elozesem volt...
Te másik ismert MTB versenyző tegnap egyedül kellet frissítenem a maláta tartalmu izóitallal. Azért +tornáztattam a szemeimet. Rendezvényszerveződ az esti takarítást adta ki edzésnek?:)
A ma reggeli tekerés fénypontja a dobszó volt... :-) Ma csak leszorított egy teheretó Gödön, lakott területen veszélyeztetve a testi épségem. Majd egy személyató önbíráskodva ezerrel dudált, mert nem a kerékpárúton haladok, majd a Váci úton egy AMG Mercedesz húzott el úgy mellettem, hogy majdnem elszálltam.... Mára csak ennyi volt....
Ma reggel a regi 2-esen egyik legnagyobb hazai MTB csapat ismert es egyre eredmenyesebb versenyzoje terhelte hatszelben, mikozben hevesen integetett. Edzeset hangos dobszo kiserte.
Kalauzfüggő lehet, volt, amelyik már elnézte, de biztos lesz olyan is, aki cirkuszolni fog miatta. Szerezz be egy kerékpárszállító zsákot, abba beletéve velem még az IC-n sem ugattak sosem.
Csapattársunk, Kult Jani és barátai szerveztek múlt szombaton egy kis versenyzős, fűben heverős - napozós, ökörsütéses (oké, gulyásos) bringapartit a Vértes lábánál.
Kicsit csúsztunk a leérkezéssel, de szerencsére Vértesbogláron már tudtam, merre kell menni, egyből megtaláltuk a versenyközpontnak kinevezett falu végi területet. A fű szépen lenyírva, aggregátor, áram, sátor, zeneszó, minden úgy ,ahogy kell! Közben Janinál már szorgoskodtak hölgyek, urak a kondér körül, az előkészületek azt ígérték, érdemes lesz visszasietni!
A nevezéssel nem volt sok faxni, Emese (Elaine) felírta pár adatunkat egy kockás füzetbe (persze pedánsan, kategóriánként!), kaptunk egy nagyon korrekt térképet, egy szelet csokit és egy ebédjegyet, meg egy vignettával rajtszámot a bringára, alkoholos filccel pedig a lábunkra, aztán már állhattam is be a rajtba, sok idő nem volt melegíteni. Mint minden komoly versenyen, itt is Fire-re indultunk. Sajnos nem sokan, tíz-tizenöten lehettünk a rajtnál, főként vértesboglári fiatalok, de azért Sipos Andi, Roger Preed és én képviseltük a Bb-t is.
Én úgy gondoltam, lazán fogom fel a napot, még a telefonomat is vittem magammal, hogy fényképezni tudjak, de azért persze motoszkált bennem, jó lenne egy húzósabb menetet nyomni, hogy vmit készüljek a Salzkammergut Trophyra is. Persze a versenyláz minden számtást keresztülhúzott...
A rajtnál három helyi versenyző meglépett, de úgy láttam, mindegyik rövid távos volt, gondoltam, menjenek, nekik csak 20 km van a célig. A pálya szalagokkal, nyilakkal tökéletesen ki volt jelölve, még egyedül menve sem lehetett eltévedni, a fontosabb kereszteződésekben meg emberek álltak, mondhatni, hülyebiztos volt minden.
Aztán 8 km után, pont egy emelkedő előtt megláttam egy bringást, ezen el is csodálkoztam, a pályarajz alapján úgy emlékeztem, itt már szétvált a két táv. Hamar utol is értem, egy fiatal srác volt, rajtszámának színe alapján hosszútávos volt, megnyugodtam, a másik két versenyző, aki az elején meglépett, tényleg a 20 km-en vitézkedett. A sporttársat hamar lehagytam, szemmel láthatóan kicsit elvállalta magát az elején, az emelkedő rendesen megfogta. Még néhány kanyar előtt hátrapillantottam, de egy idő után már nem láttam.
A Vértes nem túl magas, de azért éreztem, nagyon messze vagyok már pár évvel ezelőtti formámtól, hegynek fel így sem került elő a nagytányér. :-) A pálya néhány része ismerős volt a Kozma 60-ról, a Vérteskozma előtti lejtő pl. ugyanaz volt, ahol ősszel pont felfelé szoktunk mászni az utolsó száguldás előtt. Most persze az ellenkező irányba még nagyon a verseny elején voltunk, a sok sík és enyhén kűlejtő-emelkedő szakaszokon nyomtam a pedált, mint süket a csengőt, nehogy felérjen rám vki. Egy aszfaltos felfelén meg is láttam vki a hátam mögött, úgy saccoltam, kb. 2-3 perc előnyöm lehet vele szemben, igyekeztem tartani a tempót. Lefelé kihasználtam a nagytányér-kónuszt, a következő kapaszkodónál már megint nem láttam sehol senkit, csak a biztosító emberek dícséretét zsebeltem be. Ha tudtam volna, hogy ki elől "menekülök"... :-)
Hamar újból a Vértes "indulás felőli" oldalán jártam ismét, még vissza volt egy aszfaltos rész, majd egy lójárta rázatós, aztán egy földút az erdő alatt, végül egy rövid, de igen meredek lejtő, onnan már csak pár száz méter a célig, de ezen a sík, földes úton sikerült elérni az aznapi maximumot, ötvenegynéhány kilométer per órát, ez volt ugyanis az egyetlen rész az egész távon, ahol hátszelünk volt, mindenhol máshol sikerült Janiéknak úgy forgatni a ventillátorokat, hogy mindig akadályozták a haladást! :-)
A célban fergeteges éljenzés, fotózást, málnaszörp szódával, aztán 7, azaz hét perccel utánam befut a második, egyszersmind a női kategória győztese. Hát őt sikerült a lelkem kiköpésével lenyomnom, nagy dicsőség! :-) Harmadiknak az elején elhagyott fiú érkezik, panaszkodik, hogy görcsöl mindkét lába, gyorsan megmaszírozzuk, inni adunk neki, helyrerakjuk, közben a szürkemarha-gulyás is elkészül, a mezőn tálalják, illata isteni, sűrű, megáll benne a kanál, az íze meg mindent űberel, jól laktam vele, mint a duda, mozdulni is alig bírok.
Közben sárkányeregető verseny veszi kezdetét, az egyik 150 méter magasra kúszik fel, a másik csapatnak még a "fellövéssel" is gondjai akadnak, de mindenki szurkol nekik. Aztán eredményhirdetés azoknak, akiknek menniük kell haza, idővel a hosszú táv túrázós része is beért, őket is megtapsoljuk, Jani még elmondja, hogy szeretnének egyre nagyobb feneket keríteni a dolgonak... Rajtam nem fog múlni, legközelebb is biztosan megyek, feltéve, ha addig nem cserélnek szakácsot! :-)
hello!!
A hétvégi dunamaraton Középtávát letekerném csütörtök, pénteken esetleg ha tuda vlaki az útvonalat és lenne kedve szóljon! vagy simán ara fele tekeregni egyet..
