Katolikus hittanon katolikusként vettél részt vagy érdeklődőként?
V: Először katolikusként, meg egy másik egyházban érdeklődőként (Egy kis hitoktatás meg a jó társaság pozitívum, de nem fordulnak el, mert nem térek át hozzájuk. Sőt oda jóval régebben járok, már majdnem egy éve).
Na mindegy, előbb utóbb úgyis felismerik a hibákat.
Tényleg mi a helyzet a többi keresztény országokkal (gondolok itt Olaszországra). Na ott hogy dolgozhatnak? Még ha jól tudom, ott templom is van.
""más keresztények" - a keresztény hit alapjait elfogadó felekezetek, melyek azonban sok mindenben eltérték a tanítástól - a szertartások itt nem érvényesek, újrakeresztelnek, azonban a hit alapjait nem kell újra tanítani, csak a tévelygéseket kell kigyomlálni az érdeklődőből,"
""más keresztények" - pl. reformátusok, hitgyülekezetesek, adventisták, baptisták,"
a katolikusok reformátust biztos nem keresztelnek újra és tudtommal baptistát és hgy-ést sem.
5 lecke alatt, hogy lehet átadni a lényeget? Nem csoda, hogy sikertelenebbek. Még a keresztényeknél bérmálkozás/áldozás előtt is legalább tripla annyi idő van (ja és ott csak biblia van), na meg persze az iskolai hittan órák is.
Én úgy érzem kevesebbet kaptam, mint ami a könyvben van (amit linkeltél). Jó ha a tizedét átadták, meg szerintem volt olyan ami ki is maradt. De amúgy ha lejár ezek a tanítási alkalmak és nem akar valaki tag lenni, akkor miért nem foglalkozhatnak, ha még azért érdekelné az infószerzés? Engem például a katolikus hittanról soha nem dobtak ki, mondjuk az azért más.
Olvastam a nyelvtanulás részt is, azért van nekik kiadott speciális könyv (MTC-től), jó lenne ebből egy angol példány :O.
Köszi! Most nézem, hogy azt írtad, hogy vannak leckék, de nekem úgy tűnt össze vissza olvasgatunk, nem éreztem tematikát (vagy egyéni elbíráláson alapszik?). És amúgy egy emberre hány leckét szánnak?
Azt tudod, hogy Magyarországon hány misszionárius van? És egy mormonnak hány megtértje van a missziója során?
Persze tudom, hogy téríteni jöttek ide. Én biztos nem tudnák így senkitől elfordulni ha megkedveltem. Mondjuk az egy kicsit felelőtlenség, hogy minden elérhetőségeiket megadogatják (bár lehet csak azért, hogy jobb színbe tüntessék fel magukat az érdeklődő előtt). Amúgy ha a sok misszionárius közül van aki válaszol majd nekem, vagy újra felveszi a kapcsolatot, ha otthon lesz, akkor annak nagyon örülni fogok (főleg a ha azok közül kerül ki aki kedvesebb volt :O).
SMS-t amúgy miért nem írhatnak? Én se kaptam tőlük, csak hívtak - vagy csak azért mert az gyorsabb és biztosabb a válasz?
Hogy tudtam, amit már írtam is korábban. Mióta tudják, hogy nem akarok megkeresztelkedni, azóta sokkal hűvösebbek, távolságtartóbbak és kevésbé segítőskészebbek lettek (nem azt mondom, hogy hűvösek, távolságtartóak, vagy nem segítőkészek, csak azt, hogy a kezdethez képest nagyon visszavették). Amúgy szerintem ezért nem kéne ennyire visszavenni, mert nem tudhajták, hogy hány új érdeklődőt hozhat az aki látogatja őket (akár csak a jó hangulat, személyiség is vonzó lehet mások számára).
De azért reménykedek, hogy a korábbi misszionáriusok, akik megadogatták az elérhetőségeiket nem fordulnak el emiatt. Mondjuk majd meglátom.
én azt gondolom helyes úton jársz. mert igyekszel a szeretethez szabni az életedet.
biztos vagyok abban is, hogy isten megáld mert szertet, ráadásul válaszoltál az üzenetére.
isten nem a felekezeti hovatartozás szerint tekint gyermekének és igy mindegy milyen felekezetbe jársz. minden ember sokféle képpen tévelyeg. őt nem érdeklik a felekezeti tévelygések. a szívünket nézi elsősorban. minthogy az a legdrágább kincsünk. ha az tiszta bolbog lehetsz mert az látja istent. (máté 5,8.) ha mi megtisztítjuk a szívünket a rárakódott mocsoktól mi is látjuk istent a szívünkön keresztül. akkor olyan uton járunk, hogy "ha vakok vagyunk akkor sem tévedünk el."
na, ez az az írás ami felekezeties. nem is mennék bele a boncolgatásába. találunk itt értékesebb dolgot is.
isten akkor is megálld téged ha nem tanok szerint élsz és nem parancsolatok szerint jársz. mégpedig egyszerűen azért mert a gyermeke vagy és szeret.
ennek legékesbb bizonyítéka, hogy elküldte jézust anélül, hogy kértük volna, vagy cselekedeteinkkel kiérdemeltük volna. sőt, egyáltalán nem érdemeltük ki.
az édesapa még a rossz gyerekét is sajátjának tartja és ott segít rajta ahol tud.
sőt, ha a bárányka kíugrik a kerítésen attól még a gazda báránykája marad akit értékesnek tart. (ha már a fiát oda adta érte)
istennek nem számít milyen felekezetbe járunk. nem a babonák által van közösségünk vele,
hanem az ő lelke által. és akkor járunk jó uton ha megtisztulunk mindeféle hiedelemtől mert
minél kevesebb felekezeties/világias hiedelem van az életünkben annál tisztábban rajzolódik ki maga isten.
igen biztosan tudom. más is így érez az általa elfogadott felekezettel kapcsolatosan.
és ha elfogadom, hogy a hívő istenhez igyekszik szabni az életét, vagyis isten lelke vezeti
akkor is csak az az egyházfelfogás állja meg a helyét amit jézustanít, a szeretet.
a szeretet pedig nem zárható szektákba. mert ilyen egyházszemélet minden felekezetet szektává tesz mert a szekta csak annyit fogad be istenből amennyit a keretei engednek.
a szeretet pedig átnyúlik minden egyház keretén és ezzel együtt befogad és összekapcsol...
nem félek az egyháztól. szeretem az egyházat. tudom mi a szerepem az egyházban.
és tudom, hogy rend van az egyházban. de a rend következménye az igazságnak ami szereteben áll meg. ha az igazság nincs szeretetben, akkor a szeretet felül írja az igazságot.
törvény pedig oda kell ahol az igazság uralkodik a szeretet helyett. vagyis ahol nincs szeretet. ez krisztus egyháza. teljesen felekezet független valóság.
"aki a szeretetben marad istenben marad. mert isten szeretet." (I jános 4,16. I péter 1,22. I jános 3,23)
nem ó szövetségi vagy egyéb vallási törvényen áll vagy bukik az egyház ismérve. sem szervezeten, sem papságon hiszen isten népe "választott nép királyi papság" és egyenlő testvérek. "és nincs szükségünk arra, hogy valaki tanítson" (I jános 2,27.)
egyébként nagyon fontosnak tarton az egyház kérdést de csak azért mert teljesen félrecsúszott a róla alkotott felfogás és mégjobban férecsúszott a gyakorlat.
Nem tudok olyan „ritka” alkalomról, ami segítene neked. Sajnálom, de az egyetlen módja annak az ösvénynek a bejárása, amiről írtam és amit Te is tudsz. De hát Isten országába sincs kerülő út. A templomi kiadványnak utánanézek, és majd írok, amikor megszereztem Neked.
A pentagrammát és a szfinxet nem láttam még sehol.
A szertartások nem szimbólumok (nem jelölése valaminek), hanem életbevágó (szó szerint az örök életbe vágó) szövetségkötések. Pl.: nem elég egy férjnek és egy feleségnek szeretnie egymást halálig, hűségesnek lenniük egymáshoz. Ha felajánlják nekik azt, hogy fogadjanak örök hűséget egymásnak Isten előtt (azaz, ha taníttatnak ennek jelentőségéről, ha tudomásuk van róla) és ők ezt nem tartják fontosnak, azaz nem pecsételik egymáshoz őket a Szent Templomban azáltal, akinek erre felhatalmazása van (mint Péternek), akkor ezzel kifejezik akaratukat, hogy nem érdekli őket Isten, nem tartják fontosnak az Ő szava szerinti életet. Ezért tehát nem élhetnek majd vele együtt, hiszen nem olyanok, mint Ő.
A szertartás tehát nem szimbólum, hanem Isten országába egyfajta „belépő”. Azért használjuk, mert Isten mondta, hogy „használjuk”, Ő megparancsolta, hogy ezek szerint éljünk.
Talán a „szent ruha” vagy garment áll a legközelebb ahhoz, hogy szimbólumnak hívjam. Ahogy korábban írtam, ebben is minta van. Amikor Ádám és Éva ettek a tiltott fa gyümölcséből és kiűzettek az Éden kertből, Isten felruházta őket egy-egy általa készített bőrruhával, mely segítette emlékezni őket arra, hogy tiszta és erényes életet kell élniük. Azok a ruhák meg lettek szentelve arra a célra, hogy emlékeztesse őket ezekre, illetve, hogy Isten hatalma velük legyen, amikor majd a gyermekeiket Isten dolgaira tanítják, és Őróla bizonyságot tesznek.
Ugyanezen minta alapján lettünk mi is felruházva ezzel a garmenttel. De ez nem egy erő nélküli szimbólum, hanem a mindennapokban jelentkező, konkrét erőt adó szövetség. Szövetség 2 fél közt: ha én követem a parancsolatokat, Isten megáld valamivel.
Titkos kézfogások. Talán nálam jobban vagy tájékoztatva ebben az ügyben (illetve többet olvastál róla, mivel én egyáltalán nem olvastam utána ennek az interneten). Én pár alkalommal részt vettem azon a szertartáson, ahol ezek a „titkos kézfogások” vannak, és nem sokat tudok annál többet mondani erről, mint hogy voltak. :) Ezek olyan kézfogások, melyek Krisztus engesztelő áldozatára emlékeztetnek. Talán pár hónap, év múlva (néhány újabb templomlátogatásom után) visszatérhetünk rá, mikor majd többet értek belőlük.
Köszönöm a kérdésedet, érdekes volt. Nem, még nem imádkoztam más egyházak vezetői felől. Ha más is így hisz és követi a Lélek sugalmazásait, akkor nagyon jól fogunk tudni majd egymás mellett élni. :) Barátként támogatni és erősíteni fogom majd őket az életemben.
Mindenki érezheti a Lelket, bármilyen felekezetben, ha ott Isten követésére buzdítanak, róla prédikálnak, vagy éppen Krisztusian cselekednek. Ebből kifolyólag minden felekezet tagja meggyőződhet arról, úgy hiheti, hogy az az igaz egyház, hiszen érezte a Lelket a tanításokban vagy a szertartások alatt. És ez így helyes. Isten mindig ott van az Ő Szentlelkével, hogy bizonyságot tegyen az Őt keresők szívében az igazságról.
De ettől még az az egyház nem lesz az, amit Krisztus irányít. Ezt úgy érzem, nehéz lehet megérteni. Ő mindenütt ott van, ahol helyes, Isteni dolog van jelen, és EMELLETT épít az Ő rendje szerint elhívottakon keresztül, az Ő saját vezetésével, egy szervezetet, ami az Ő egyháza. Én ennek az egyháznak a vezetése felől érzem a bizonyságot. Úgy érzem, ez felül van a többi lelki élmény felett más felekezetekben.
Ha mások is úgy éreznek a saját felekezetük vezetősége felől, akkor nincs válaszom. :)
Nem szeretném, ha úgy éreznétek, hogy bárkit is lenézek, vagy máshogy bánok vele, aki nem azt a hitet vallja, amit én. Talán tűnhetek ilyennek a hozzászólásim alapján, de remélem, nem.
Ne félj az egyháztól! Tudom, hogy sokszor átverik az embert egyházakban, a politikában, klubokban, munkahelyeken, és emiatt az emberi szervezett dolgoktól, az uralomtól való szabadulási vágyunk van, egyfajta lázadás ez, de ez a „hely” tényleg szép és helyes.
És igazat adok pinkódom **** -nak abban, hogy egyháznak, egyfajta rendnek lennie kell, hogy a hívők céljait szolgálja: biztosítja a taníttatást, segítségnyújtást és az örökkévaló szertartások elvégzéséhez való felhatalmazás meglétét.
Sokan az elmúlt 2 évezredben visszaéltek ezzel és rossz hírt hoztak az „egyház” szóra, de ettől még Isten háza a rend háza: lennie kell egy szervezetnek, amit Isten tervezett meg.
Nem értek egyet veled. Az ószövetségi „szokások” (is) mind Mózes törvényeiből fejlődtek ki, ami pedig Isten által adatott. Mindegyik ilyen „szokás” egy-egy lelki törvényből származott. És mivel Isten örök és változatlan, így ezek a lelki törvények ma is fennállnak.
Hadd mondjak egy példát: ott van az az eset, amikor Dávid a szövetség ládáját Jeruzsálembe hozatta, és mikor az leborult a rúdról valamiért, az egyik mellette gyalogló ember megtartotta azt a kezével. Nem hiszem, hogy rossz szándékkal tette volna azt, Isten mégis megbüntette őt: halálra sújtotta egy villámmal. Ez példája annak, hogy bizonyos feladatokra Isten előtt felhatalmazottnak kell lenni (=lelki törvény). Ahogy korábban írtam, a szentek szentjébe is csak a főpap mehetett be (=„szokás”). Ez úgy volt akkor is, így van most is. Ennek a mai megtestesülése a Szent Templomok, amihez való belépés szintén érdemességhez kötött (=mai „szokás”).
Mindez azt bizonyítja, hogy Isteni kinyilatkoztatásra alapult meg ez az egyház, és hogy Ő áll az élén ma is.
Igazad van: az evangélium örömhír. Bárki, aki keresi Krisztust és igazán a parancsolatai szerint él, örömet találhat ebben az életben és örök életet a következőben. És ha helyesen él, Isten egyre több és több hatalommal ruházza fel és egyre több feladatot ad neki, és ezeknek az egyik helyszíne az Ő háza, a Szent Templomok.
Tudod, nem zavar az, hogy az UNSZJKE lassabban növekszik, mint az általad felsorolt egyházak. Ha vannak olyanok, akik botlást okozó követ találnak abban, hogy ennek az egyháznak a vezetői (közel 200 év eltelte után) még mindig többnyire amerikaiak, ám legyenek. Krisztus idejében és az utána következő évszázadban minden vezető izraelita származású volt. Ha ez távol tartja az embereket attól, hogy higgyenek, ám legyen.
Tényleg úgy hisszük, hogy az amerikai alkotmányt Isten ihlette. Ha ez abszurdnak tűnik néhányaknak, akkor az azért lehet, mert nem ismerik azt. Ha a szövegét elolvassák az emberek már a megfogalmazás is olyan, amiről nem lehet letagadni azt, hogy Istenben mélyen hívők írták. Az egyetlen nemzet, aminek a bankóján mélyen vallásos szöveg szerepel, szintén Amerika: „In God We Trust”, azaz Istenben bízunk. Maga az alkotmányozás napjai is úgy kezdődtek mindig, hogy a képviselők Istenhez végeztek egy közös imát, és a nemzet érdekeit szem előtt tartva próbáltak dűlőre jutni a vitás kérésekben. Kétlem, hogy a mostani magyar alkotmányozás ugyan ilyen Isten iránti tisztelettel folyt volna le.
Az akkori kor legjobb elméi és legtisztább szívei készítették el az alkotmányt. Ismerve az amerikaiakkal szembeni általános rossz véleményt (gyenge oktatás, pökhendi népség stb.) szerintem azért gondolják viccesnek és komolytalannak az alkotmányuk Isteni ihletését, mert elfogultak az emberek, és mert nem szánnak időt arra, hogy megnézzék és tiszta szívvel értelmezzék azt az alkotmányt.
Összességében sem problémát nem találok abban, hogy a vezetők nagy része még amerikai. Tudom, hogy vannak gyengeségeik, hibáik, de ők a legtisztább szívű emberek ma, és igyekeznek minden döntésükben Isten akaratát tenni.
Nem az Amerikai Egyesült Államokat éltetem a fenti szavaimmal, hisz tudom, hogy rengeteg morális, erkölcsi problémával küszködnek és egyre inkább világiasodik az az állam is. Dicsérő szavaim az alkotmányozók és azok iránt az emberek iránt szóltak, akik mindig is Istent követték.
Hisszük azt, hogy az Újszövetségi Jézus Krisztus ugyanaz a személy, mint az ószövetségi Jehova, akiről önmaga állította, hogy az Alfa és az Omega. Erre a Bibliában lehet igazolást találni, amikor a Jelenések levelének elején Jézus Jánoshoz szólva jellemzi magát, hogy ki ő, milyen neveken ismert, és pont ugyan ezeket lehet olvasni Ézsaiásnál is, akihez mint Jehovaként szólt. Ne haragudj, nincs előttem most a Biblia, nem tudok idézni, de ha szeretnétek, utánajárok pontosan a szentírásrészeknek.
Az Atya, vagy Elohim az, aki Krisztus megkeresztelkedésénél vagy a Színeváltozás hegyén szólt hozzá az égből. Joseph Smith látomása is e két személyről, mint különálló lényekről tett bizonyságot.
Úgy hisszük, hogy az Atya irányítása alatt Jézus Krisztus (vagy Jehova) teremtette a földet. Imádjuk és tiszteljük mindkettejüket, nem teszünk különbséget köztük a hódolatunkban, bár maga Krisztus ismerte el, hogy az Atya nálánál nagyobb.
Krisztus (vagy Jehova) attól az Alfa és az Omega, hogy maga mondta ezt önmagáról, és hogy Ő is mindöröktől fogva van és lesz végig, mint az Atya.
rendben. én sem feszegetem ezeket a húrokat. most is csak bántást okoztam vele.
de azért jelzem, hogy viszonylag tüzetesen utána jártam a mormon vallásnak.
legalább olyan intenzítással ahogyan a misszionáriusaitok tanulják a nyelveket. teljesen jóhiszeműen tettem mert szeretetre méltó közösségnek látlak benneteket.
azért ez még mindig magas: TUDOD, hogy ÉRZED, hogy j. smith igaz volt.
én is azt mondom, itt beszéljünk mormonos dolgokról. ez az a fórum.
de ha értelmes modon máshonnan származó példával lehet megvilágítani az aktuális témát szerintem nem követünk el szentségtörést.
