Ha irányjelzést szeretnél modellezni, akkor elágazó állomáson többkarú jelzőt kell kijárati jelzőként használni. Kétvágányú pályán jellemzően a helyes vágányra lehetett kijárni, így a helytelen vágányra a kijárati jelzőt sem lehetett szabadra állítani, illetve bejárati jelző és előjelzője sem kellett a helytelen irányból, helyettük ! és F táblák voltak.
Van ilyen is, olyan is. Ha biztosított jelzők vannak, akkor három fogalmú bejárati jelzőket láttam. Ilyenkor a kijárati jelzők előjelzője is a bejárati jelző mellett szokott lenni. Értelem szerűen van a vágányok mellett két fogalmú kijárati jelző.
De vannak nem biztosított bejárati jelzős állomások, ott kétfogalmú bejárati jelző van. Ilyenkor kijárati jelző nem is szokott lenni.
(Persze én sem vagyok biztosítóberendezési szakember).
Én sem vagyok szakértő, de azt írja a nálamnál okosabb (Gerhard Trost: Vasútmodellezés, 175. oldal), hogy a bejárati alakjelző, ha van mögötte kitérő irányba állítható váltó, akkor kétkaros jelzőt kell alkalmazni.
Magyarázat:
- Ha az állomásra a bejárat nem kitérő állásban álló váltókon át történik, akkor sima "szabad" jelzés kell.
- Ha az állomásra a bejárat kitérő állásban álló váltókon át történik, akkor meg "szabad, csökkentett sebességgel" jelzés kell.
Ez meg csak három fogalmú jelzővel megvalósítható, ha élethűek szeretnénk maradni.
alakjelzős kérdésem van, nem vagyok vasutas és nem találok rá leírást:
egy 2 vágányú pályán van egy állomás irányonként 2-2 állomási vágánnyal. A bejárati jelzőnek elég-e kétfogalmú, vagy nagyon kell háromfogalmú alakjelző a nyílt vonalra? Valamint milyen a javasolt kimeneti jelző?
Egy brit videóban láttam, hogy a modellező az eltört mozdony kasznit ezzel ragasztotta. Kikockáztam, rákerestem, rendeltem a sima egydarabost, hát elképsztő. Össze nem hasonlítható egyéb általam ismert ragasztókkal. Tényleg pillanat, tényleg ragasztó. Nem kell komponenseket kevergetni, meg várni ennyiannyit. Bekenem, összeszorítom és meg is ragadt. Persze veszélyes is, mert rosszul is ragaszthatunk, akkor eltörni, újra kezdeni. Csak nem ott törik, ahol ragasztottam :)
A stabilitása, hatásossága: eltört nemrég a WC lehúzó kar billenő szegének műanyag tokja, vagy örökké folyik, vagy sehogysem. Újat venni...járvány, problémas eset, falbontás, stb, ezt nem akartam. Na, kipróbálom az új ragasztómat: szétszed, tisztít, ragaszt. Ez 2 hónapja volt, azóta napi sokszori (nagy család) hanszálat után is tökéletes.
Amikor a cseréptetejű paprikatartó teteje leesett, eltört, azt is megragasztotta.
meg persze minden modell-jellegű javító ragasztáshoz is kiváló :) Az épületekhez elég a faller, a figurákhoz meg gumiragasztó, így nem törnek le, ha véletlen hozzáérek.
Ha kibírod a járvány végéig adok szívesen egy ragasztásnyit :) ha nem , a gyártó egy db-ot is szállít postán (DHL)
Szakértők tanácsát szeretném kérni! Elkezdtem építeni egy terepasztalt, amit a terveim szerint 4 szakaszra osztok, és 2 szerelvényt szeretnék egyidejűleg járatni. Minden szakaszt önállóan táplálnék 2 db FZ1 trafóról. Minden szakaszhoz tartozik egy kapcsoló is, tehát áramtalanítani lehet őket. A különböző irodalmakat olvasva nem egyértelmű számomra, hogy ilyen esetben minkét sínszálat meg kell szakítani, vagy elég csak az egyiket. Ha csak egyet, akkor úgy látom, hogy a megszakított sínszálhoz vezető ágba kell tenni a kapcsolókat.
Ez a "flexivég" a sínpapucsokhoz kell. A flexi talpfarács végig fogja a sínt, nincs benne hely a sínpapucsnak. Sínpapucs nélkül lehet építkezni, de akkor kell valami, ami szilárdan rögzíti a sínek végét. A talpfarács sajnos nem elég szilárd - különösen a végén. Megenged mondjuk egy 0,5mm-es eltérést, akkor ott már kisiklik a vonat. A sínpapucs tartja a sínvégeket pontosan egy vonalban.
A modulokon manapság az a szokás (pl. a Fremo-nál is), hogy nincs sínpapucs, hanem a sínszálak végét nagyon szilárdan rögzítik az alaphoz. Például egy réz csavart erősítenek be a modul végébe és annak a fejére ráforrasztják a sín végét. Akkor a modulokat egymáshoz lehet csavarozni, addig ütögetni, illesztgetni a teljes meghúzás előtt, amíg a szomszédos modulok sínjeinek a vége 0,1mm pontossággal egymással szemben van. Ezt úgy ellenőrizzük, hogy a sín felső-belső oldalán végighúzzuk az ujjunkat - az 0,1mm-t simán megérez. A sínpapucsos illesztés ezt teszi feleslegessé.
Jó pár évvel ezelőtt, amikor némi aggályom volt, hogy biztosan szükségem van-e születésnapomra egy X-dik modell mozdonyra, édesanyám megnyugtatott, hogy a férfiembernek szüksége van egy hobbira, ami kikapcsolja, megnyugtatja, örömet okoz a vele való foglalatosság. Nyilván ez azért a nőknél is igaz lehet, ő például népművész, a csipkeveréstől a hímzésen, fonáson át a csuhébaba készítésig sok mindennel foglalkozott (a kora miatt pár éve már nem aktív), így neki azért van némi fogalma, hogy mi az az „alkotás öröme“.
Alapvetően gyerekkorunk óta vonzódunk minden járműhöz, lehet az mozdony, autó, repülő, helikopter, hajó és ebből nem lehet kinőni. Én jó eséllyel bele tudnék szeretni az autó-hajó-repülő modellezésbe vagy makettezésbe is, de nálam még az egyéb tényezők között volt, hogy családomban több vasutas is van, édesapám vonatvezető (volt), bátyám mozdonyvezető és gyerekkoromban nagyon sokat utaztam vonaton.
A többi modellezéshez képest a vasútmodellezés az egyik legszerteágazóbb hobbi. Ha valaki nem csak a vonatokhoz vonzódik, lehetősége van akár az adott építési nagyság közúti járműveivel is foglalkozni, továbblépve akár a Faller Car-System-mel is vagy ha makettes ambíciói is vannak, az épületek összeszerelésével, festésével, antikolásával kiélheti magát, de ezt akár modell mozdonyaival és vagonjaival is megteheti. Van aki csak gyűjti, de időnként azért megfuttatja vasútmodelljeit, van aki inkább a valósághű terepasztal vagy dioráma építést szereti, van aki a valósághű vasúti üzemet szeretné leképezni, van akit a digitális technika ejt rabul, van aki a teljesen automata, PC vezérelt üzemre gerjed és van aki inkább maga, egy személyben „kézzel“ szeretne irányítani mindent. Az én szemben a vasútmodellezés csúcsa, amikor valaki maga épít vagy átépít mozdonyokat, vagonokat, épületeket és kiegészítőket. Van akit a vasútmodellezésen túl a vasút, a különleges vonatok, a vasúti járművek története is érdekli, ezért utánajár, utána olvas, szakirodalmat búj. És van aki egyszerűen csak a maga és gyerekei örömére, szórakoztatására „játszani“ szeretne. A fenti témától kicsit elkanyarodva az egésznek addig van értelme, amíg tényleg kikapcsol, örömet okoz és nem görcsösen akarunk valamit „megcsinálni“ vagy „megszerezni“, amíg nem fordulunk ki önmagunkból azért, hogy valamit elérjünk és itt azért sok esetben vékony jégen járunk. Emiatt fontosnak tartom, hogy toleránsak legyünk mind a magánéletben mind vasútmodellező társainkkal, hogy ne a család rovására menjen az „őrületünk“ és fogadjuk el, hogy a másik vasútmodellezőnek mások az igényei, lehetőségei, adottságai és az ízlése és mást tart fontosnak.
Zárszóként még annyi, hogy 33 éve foglalkozom vasútmodellezéssel, sokkal több modellem és kiegészítőm összegyűlt, mint ami majd (nemsokára) egy terepasztal építéshez szükséges lesz, ezért most „böjtöt“ tartok, nem veszek egy ideje szinte semmit, hanem örülök annak ami már megvan:)
Enélkül is lehet építkezni. Én soha nem használtam ilyet. Annyiból hasznos, hogy ha megnézed, akkor ennek a végén van egy kis kivágás, ami a sínpapucsnak hagy helyet, így nem kell a flexi talpfarácson az utolsó 2-3 talpfánál leszedni a rögzítéseket hogy aláférjen (no meg olyankor egy kicsit felfelé nyomja a nem kivágott talpfa a sínszálat). Itt találsz pár képet arról, hogy miként oldottam meg én: https://youtu.be/OezppkPJAO0
Volt szó a flexikről és hogy mi kell még hozzá. Én még sosem használtam - de szeretnék majd - így nem tudom ez mire jó: https://shop.modell.hu/piko-a-flexiveg-31mm-4015615552826 Mármint elolvastam, hogy helyén tartja a talpfákat vágás és rögzítés után. Ez utóbbi furcsa nekem, mert ez azt feltételezi, hogy e nélkül nem lesz jó, hiába rögzíted (gondolom kirúgja magát a sínszál?!). Itt viszont csak a sínpapucsot említettétek, mint szükséges pluszt. Öntsetek tiszta vizet a pohárba: kell ez a cucc (ha kell akkor mindjárt mindkét végére) vagy nem.
Miről szól a vasútmodellezés? Hmm. Ez jó felvetés :) Amit lent írtál, nagyjából nálam is hasonló. Egy kis 3D-s mini valóság, az igazinak a kicsinyített mása. Lehet irányítani, fejlesztgetni, bütykölni, lehet vadászni a hiányzó modelleket, meg talán megidézni a régi időket, egy korszakot, egy nyári Balatoni szerelvényt, egy nemzetközi vonatot amit sokat láttam. Ilyesmik nekem.
Elgondolkoztam ma azon, hogy miért okoz örömet az, hogy 1:87-ben birtoklok számomra tetsző járműveket. Logikusnak tűnik a válasz, hogy az igazit lenne jó birtokolni, ez csak egy pótlék, de valahogy engem jobban vonz a modell, mint az igazi.
Kicsit olyan mint egy pillanatfelvétel 3D ben, fizikálisan, 25 évesen is úgy néz ki, mintha most jött volna a gyárból. Nekem ez is nagyon tetszik, hogy képes egy tárgy ennyi idősen is tökéletesen működni, bár több ilyen használati tárgy lenne.
Én szeretem tisztogatni, javítgatni is, mondjuk ezt sok minden másban is át lehet élni, de ez biztos benne van. Megvan benne a vadászat is, 99%-ban épp nem elérhető ami érdekelne, keresni kell és várni.
Mindegyik PLUX csatlakozónak eggyel kevesebb lába van, mint, ahogyan azt a neve mutatja!:-))) A hiányzó láb az index, vagyis ehhez kell igazodni. Ugyanis a PLUX csatlakozók "belülről kifelé" épülnek egymásra:
PLUX8 > PLUX12 > PLUX16 > PLUX22
Az bevett szokás, hogy a gyártók általában a PLUX22-es aljzattal szerelt modellekbe nem PLUX22 vakdugót tesznek, hanem csak PLUX16-ost, vagy a PIKO esetében PLUX12-est.
Vagyis, amit a modellben találtál, az nem "sufnituning".:-)
