Talaltam magamnal egy Cesar Franck lemezt (D-moll szimfonia, Berliner Philharmoniker, Mehta), es mivel nem emlekeztem, hogy valaha hallgattam vola, betettem tegnap este.
Ugy a nyolcadik utemnel aludtam el, es csak a harmadik (itt utolso) tetel vegi tuttira ebredtem fel :-)
akkor nemtom honnan vettem azt a kis téglalap alakú mikrofonyt, amivel - a menza hátsó szellőzőrácsára kötözve -, egy tesla b4-el monoban rögzítettem a sulizenekar búcsúkoncertjét. Rhythm&bluest játszottak Cream felállásban (Mo-on akkor ez nagy ritkaság volt).
Az egyik "technokrata állat" BUÉK-et kíván neked, és úgy rémlik neki, hogy egyetlen tesla magnóhoz sem adtak asztali mikrofonyt. ))) Viszont attak olyan DIB csatlakozós zsinórt (Mai modern nevén...interconnect :))) ) aminek a dugórésze világos-(egér)szürke műnyanyagbó wott, és legalább kéccer bele is tuttad dugnyi a rágyigo seggébe felvételi célzattal. No mike! 4.75-ös recording from Kossuth KH rulez!!!!
ne felejtsd el megemlíteni ezeknek a technokrata állatoknak, hogy a magnóhoz adott kis asztali mikrofont a rádió hangszórójához közelítve vette fel apád a műsort:-)))
Annak idejen a magyar tévében volt Sztravinszkij-vetelkedo (amikor meg nem Csao Darwin volt fomusoridoben), es az apukam is ott volt a dontoben :-) Szoval nekem is kijutott a Petruskabol kisfiu kormban :-) (Tesla mono szalagos magno beepitett erositovel, 1 db Videoton 2 utas zart doboz, felvetelek radiobol, reszben kozephullamrol).
Bocsi, már megint én, de ma zenehallgatós estém van (gyerekek alszanak, kis
feleségem kimenőn). Most Keith Jarrett kurjongat vadul a Still Live müncheni
koncertfelvételen. Jó kis lp, pedig „Digital Recording”. Ha nem lenne annyira közel
a zongora, egész jó tere lenne. A bőgő a legjobb, hátulról, pontosan meghatározható
helyről szól. A jól ismert Autumn Leaves sokkal vidámabb, élettel telibb, mint pl.
Nat King Cole-tól (kicsit csöpögős) vagy Patricia Barber-től (melankólikus, már-már
hasfájós).
