Én is így voltam vele, amikor először belehallgattam, mondván az első... és tettem is, először azt hallgattam meg, majd rá egy napra a hármast. Egyből változott a véleményem.
A topik miatt hajnali kettokor meg feltettem a Tubular Bells III-at.
Nem tudom, regen mit ettem ezen a zenen. Unalmas, szajbaragos, hangszerelesileg sablonos. Öncélú, magamutogato, profit-orientalt zene.
A II egy fokkal erdekesebb volt.
Oldfield urtol leginkabb az Amarok (az legalabb allatul szol), esetleg az Ommadawn (abban van egy-ket szellemes megoldas), de szerintem en mar ot kinottem :-)
Függetlenül midezektől, a fiú aszem kikaparta magának a cseresnyét, kevesen mondhatják el magukról azt, hogy durrantanak egyet és még 30 év múlva is variálható az eredeti, és vevő is akad rá.
Ellentétben Ozzyval, a gyerek nem hülyült el, sőt! Megjött az esze. A Tubular Bells III koncertjén az ütőst kivéve szebbnél szebb bögyös macákosokkal muzyikált legnagyobb megelégedésemre. (végre a szemem élvezkedhetett egy kicsit.
off!
Lemásztam a dunapartra lesni a túlsó partot, mivel állitólag
Egyenlöre pakolok és költözöm. Flamengorol szo sincs. Majd talán a jöwö honapban. Wixont megjött az erölködömhöz hasonlo márkáju MC elöfok+táp 2dobozban. Remélem,h jok lesznek.)))
Most így, ahogy olvaslak, egyből kiült orcámra a sátáni mosoly: elképzeltelek, amint a fínom vasárnapi ebéd után elfogyasztott némi szeszek után a jó öreg Pákó pengetésére Flamenco-t ropsz.... :)))
Jogos, amúgy teljesen mindegy ki a topiknyitó.
Nem igazán akarok írni erről a lemezről, mert befolyásolna (azt hiszem).
Amennyiben Bp-i vagy szívesen kölcsönadom max. 1 hétre.
Bartók: Concerto, The Philadelphia Orcestra, Ormándy Jenő vez.
(Olasz nyomású RCA)
Aki meg akar ismerkedni Bartókkal, kezdje pl. ezzel a művel.
A vonósnégyesek még várhatnak…
J.S.Bach: Magnificat – John Elliot Gardiner vezényel, Monteverdi Choir
English Baroque Soloists, Philips-Hungaroton
Csodálatos zene, kiváló előadás, nagyon tetszenek a szólisták (persze, angolok,
az olasz iskola képviselői széténekelnék a művet). Azért mégiscsak a polifónikus
zene számomra az igazi, és abban (is) Bach a legnagyobb mester.
Gyönyörűek az áriák, bár a tenoristát, akivel bemutatták Bach idejében a darabot, Bach szerintem ki akarta csinálni, annyira nehéz a tenor ária. A lemezen a tenor elfogadhatóan megoldja a feladatot. A két szoprán (Argenta és Kwella) különösen jó.
Sokszor hallottam a Magnificat-ot, élőben is, de az énekesek kikészítettek mindig, kivéve ezt az előadást. Kár, hogy a nyomás enyhén szólva nem tökéletes.
