A Kr. e. XIII. században rejtélyes új nép tűnt fel a Volga és a Duna közötti térségben. Kevéssé látszik hihetőnek, hogy az említett szkíta közösség légüres térben, ősnemződés útján keletkezett volna, mégis, némely modern szerző – a régészeti leleteknek, a történeti, nyelvi adatoknak fittyet hányva – szinte ezt sugallja. Kik voltak ők, akiknek nevét az ókori görögök nyomán aztán még seregnyi hasonló életmódot folytató, lovas harcmodort űző etnikumra alkalmazták? Csak úgy hipp-hopp ott termettek a semmiből a mai ukrán és dél-orosz sztyeppéken és a történelem színpadán? Szerencsére nem mindenki hisz a hús-vér szereplőkre ráerőszakolt fantasztikus mendemondákban. A lakatlan pusztákon való gondviselésszerű megjelenés tézisét a mélyrehatóbb történeti elemzések halomra döntötték. Kiderült, hogy a szkíták emlékanyaga a Hettita Birodalom etnikumainak hagyatékával mutat szinte a végletekig menő hasonlóságot. Csakhogy a hettiták állítólag „kihaltak”, köddé váltak. Előbb az ún. tengeri népek Kr. e. XIII. századi támadásai züllesztik szét a birodalom államgépezetét, majd Kr. e. 717-re utolsó támaszpontjukat, Karkemiš városát is beveszi II. Šarru-Kenu asszír király. Valóban így történt? És mi következett azután? A topic erre és a hasonló kérdésekre keresi a választ. A már létező Kik voltak a szkíták? rovat tágabban értelmezett szkítaságával szemben azonban – elkerülve számos félreértést – ezúttal csak a „valódi” szkítákra koncentrálunk, azokra, akik előbb Anatóliában, majd a Kr. e. XIII. századtól Kelet-Európa pusztaságain éltek. Elképzelhető, hogy közülük is csupán a „basziléioi”, azaz „királyi” csoport volt azonos a korábbi kis-ázsiai birodalomszervező hatti néppel. A többi sztyeppei szkíta közösséget talán a hajdani birodalom behódolt vagy csatlakozó népei és a helyben talált őslakosság adták.
A görög szerzők általában nem voltak hülyék, és többnyire volt valamilyen alapja a legmesésebbnek ható motívumaiknak is. A kis-ázsiai amazonokról gyakorlatilag a bizonyosság fokán állíthatjuk, hogy a Hettita Birodalom népei közül önállósodtak.
Kezdetben én is azt gondoltam, hogy Thermodónia csak az elmés, nemes La Mancha-i lovag és a hozzá hasonló fantaszták képzeletében létezik.
Miután azonban megláttam, hogy Don Quixote az amazonos topikban térképeket és fényképfelvételeket közölt a kérdéses tartományról, megrendült a korábbi meggyőződésem.
Látogass el az Amazonok topikba és te is sok érdekes értesülést szerezhetsz Thermodóniáról.:)))
Kezd érdekelni, merre lehetett ez a Thermodonia? Meg kellene indokolni, mitől képesek a nők egymagukban társadalmat alkotni - már ha egyáltalán erről van szó? Ja. és hogyan szaporodnak? Nyilván ógörögjeinknek biztos értesüléseik vannak a kivitelezés mikéntjéről... Csak a források hiányoznak eddig.
Az általad belinkelt térképen a Palaic és a Kasgian csoport között helyezkedett el valahol Thermodonia, a klasszikus görög leírásokban szereplő amazonok országa.
Köznapi értelemben neked van igazad, mert az iskolában, nyelvórán pl. valóban azt mondjuk, hogy elragozzuk ezt és ezt a szót, szűkebb, tudományos értelemben viszont ragozó nyelveknek csak azok tekinthetők, amelyek kifejezéseit toldalékok hozzáillesztésével variáljuk.
Köszönöm a kiegészítésedet, végülis ugyanarról beszélünk, én azért írtam ezt, mert most szembesültem először azzal, hogy valaki ragozó nyelveknek kizárólag az agglutináló nyelveket tekinti. De elfogadom amit mondasz, nem vagyok nyelvész, viszont lelkesen érdeklődöm az effélék iránt. Akkor tkp. turturnak is igaza van.
"...sprechen ~ sprach ~gesprochen! Mi ez, ha nem ragozás??"
Ragozás az, ha hozzáragasztasz valamit az eredeti szóalakhoz. Azok a nyevek, amelyek alapvetően így képzik a szavaikat, agglutináló nyelvek (< agglutinare 'hozzáenyvez, hozzáragaszt'). Amit te itt bemutatsz, az szűkebb értelemben semmiképp nem ragozás. Tágabb, átvitt értelemben viszont csakugyan annak tekinthető!
Én nem azt mondtam, hogy egyformák! A flektáló (hajlító) nyelvek olyan ragozó nyelvek, melyeknél a ragozás során az ige első magánhangzója megváltozhat!
Pl. a német flektáló: sprechen ~ sprach ~gesprochen! Mi ez, ha nem ragozás??
De a török agglutináló, hasonlóan a magyarhoz az igető mindig változatlan marad a ragozás során: yazmak ~ yazıyorum ~ yazdım stb...
Én (felületesen) végignéztem az egész topikot, de a címbeli témát a legjobban maga a topiknyitó fejtette ki. Viszont az ő kérdései a rengeteg részlet bemutatása, megvitatása ellenére megválaszolatlanok maradtak. (Vagy csak én nem találtam a válaszokra?)
Jan Best–Fred Woudhuizen szerk.: Ancient scripts from Crete and Cyprus; E. J. Brill, Leiden–New York, 1988
Annelies Kammenhuber: Hethitisch, Palaisch, Luwisch, Hieroglyphenluwisch und Hattisch – Altkleinasiatische Indices zum Handbuch der Orientalistik; Kitzinger in Kommission, München, 1969
Harry A. Hoffner, Jr.–Gary M. Beckman szerk.: Kanissuwar: a tribute to Hans G. Guterbock on his seventy-fifth birthday, May 27, 1983; Oriental Institute of the University of Chicago, c1986
Emmanuel Laroche: Dictionnaire de la langue louvite; A. Maisonneuve, Párizs, 1959
Satya Swarup Misra: The Luwian language – A historical and comparative grammar; Larina Publications, Varanasi, 1983
Günter Neumann: Untersuchungen zum Weiterleben hethitischen und luwischen Sprachgutes in hellenistischer und römischer Zeit; Harrasowitz, Wiesbaden, 1961
Bernhard Rosenkranz: Beiträge zur Erforschung des Luvischen; Harrasowitz, Wiesbaden, 1952
Philo Hendrik Jan Houwink ten Cate: The Luwian population groups of Lycia and Cilicia Aspera during the Hellenistic period; E. J. Brill, Leiden, 1961
George Leonard Huxley: Crete and the Luwians; Vincent Baxter Press, Oxford, 1961
A. B. Косян: Лувийские царства Малой Азии и прилегающих областей в XII–VIIIвв. до н.э. (по иероглифическим лувийским источникам); Gitutiun, Jereván, 1994
Luwian (or Luvian), the language of Anatolia's southern coast, is known from texts stemming from three major periods: (1) the Hittite New Empire (c. 1400–c. 1190 BC); (2) the period of the Neo-Hittite states (c. 1190–c. 700 BC); (3) the period of the Lycian monumental inscriptions (c. 400–200 BC).
A lúvi nyelvterület a hattitól délre, délnyugatra és délkeletre esett. Maga a "lúvi" szó egyébként egyaránt hasonlóságot mutat a "lüd"-del és a "lük"-kel...
First Luwian documents refer to the 16th century B.C. Luwian was used together with Hittite in the capital city of Hattusa, many Luwian documents were found in Royal libraries there (már csak a lúvi nyelvterület nagyságánál fogva is mindez tökéletesen érthető). In the 13th century Luwian influenced greatly the official Hittite language of the Empire, and it must have been the result of great power of Luwians in the capital. But still, mainly Luwian language was spoken not in Hatti, the central province of the Empire, but in the country called Arzawa, west of Hatti, and in Cilicia, south of Hatti. There were also Luwian speakers in the East of the country. The culmination of Luwian language development took place in the 13–12th centuries B.C., when most of inscriptions were written. After that it began to retreat constantly under the pressure of Aramaeans and Assyrians who invaded Hittite lands from the South and East. And finally, in the 11th century Luwian sources disappear in the West, in the 7th century B.C. in the East Hatti Luwian was assimilated by Aramaic.
After the Hittite Kingdom was defeated, they migrated south to Syria (az ún. újhettita államokat tehát részben ők hozták létre, majd az asszír hódítások elől fokozatosan a Kaukázus északi előterébe és a mai Ukrajna–Oroszország déli vidékeire vándoroltak) and at the same time part of Luwians moved to the west, to lands later known as Lycia.
Heinrich Otten: Luvische und palaische Texte; Keilschrifturkunden aus Boghazköi 35; Deutsche Akademie der Wissenschaften (der DDR) zu Berlin, Institut für Orientforschung, 1953
Kadasman-Turgu írja a Kik voltak a szkíták? rovatban (10937):
„A hettitáknak is volt egy Tarhundaraos(?) vagy Tarkondimottos(?) vagy inkább Tarkumuva(?) nevű királya.”
Az említett uralkodónév három változata közül az internetes kereső csak az utóbbira adott ki találatokat.
Sayce translated the cuneiform text of a copy made of plaster reading “Tarritktimme, king of the country of Erme” (the seal, known as the seal of Tarkumuwa, is currently in a museum of Baltimore). Unfortunately, the information which the seal of Tarkumuwa could offer was not sufficient to unveil the mystery of the Hittite hieroglyphics. In late 1886, seven signs had been deciphered out of the totality of signs belonging to the hieroglyphic system.
Sayce lefordította egy ékirat gipszmásolatának szövegét, amely így hangzott: „Tarriktimme, Erme országának királya” (a pecsétnyomót, amely Tarkumuva pecsételőjeként ismert, jelenleg egy baltimore-i múzeumban őrzik). Sajnos az az információ, amit Tarkumuva pecsétje nyújthatott, nem volt elegendő a hettita hieroglifák rejtélyének leleplezésére. Az 1886. év vége felé hét jelet fejtettek meg a teljes hieroglif rendszerből.
Ugyanitt a lúvi nyelvről: It is closely related to Hittite language. Its main particularity is that dependence between two nouns is not expressed by a genitive (like in other Indo-European languages) but an adjective (assis or assas). This formation produces toponymic terms. Thus, Tiwatassa and Tarhuntassa mean “belonging to the gods Tiwat and Tarhunt”. Luvita was subdivided into several dialects, one of them was the hieroglyphic language and another one evolved into Lician during the Greek Classic Age.
Közeli rokona a hettitának. Fő jellemzője, hogy két főnév között a függőséget nem birtokos esettel fejezi ki, mint más indoeurópai nyelvek, hanem egy melléknévvel (assis vagy assas). Ezen az alakzaton nyugszik a helynévi kifejezésmód. Így Tivatassa és Tarhuntassa azt jelenti: ’Tivat és Tarhunt istenhez tartozó’. A lúvita nyelv számos nyelvjárásra oszlott, ezek közül az egyik a hieroglif nyelv volt, egy másikból pedig a lükiai nyelv alakult ki a klasszikus ógörög időkben.
Megjegyzések: A hatti vagy hettita csak a birodalom vezető népe volt, a nagy kiterjedésű állam területéről ezenkívül még számos nép és nyelv, illetve néptöredék és nyelvjárás ismert. A lúvi nyelvvel kapcsolatban az „other Indo-European languages” megjegyzés a XIX. században az akkori ismeretek fényében még csak-csak elment, ma már finoman szólva hajmeresztőnek tekinthető. Ami még figyelmet érdemel: a lük nyelv esetében azt látjuk, hogy a tudomány lassan-lassan tudomásul veszi a klasszikus ókor anatóliai gyökereit, vagyis hogy a hellén és a római időkből ismert népek nem légüres térből és nem ősnemződés útján alakultak ki.
Már az említett rövid idézetben találkoztunk – a Tarriktimme országnév és a Tarkumuva uralkodói név mellett – egy Tarhun(t) nevezetű viharistennel, akit a hurrik is ismertek, és akinek az etruszk Tarkhuna istenséggel a kapcsolata több mint valószínű. Ugyancsak el kell gondolkodnunk azon, hogy a Hérodotosznál a szkithák ősatyjaként szereplő Targitaiosznak vajon lehetett-e köze a hettitákhoz, és ha igen, akkor miféle. Nem tűnik feltétlen időpocsékolásnak az ezzel való foglalatoskodás, hiszen Mészáros Gyula óta tudjuk, hogy a tulajdonképpeni szkithák (akikre még nem toposzként akasztották ezt a kifejezést) nem voltak mások, mint a hattik egyes északra vándorló csoportjai. (Maga a „szkitha” népnév is a „kithá”-nak, „hatti”-nak egy közönséges sz-elővetéssel képzett formája.)
„A szarv szó ebből is következően a Tar leszármazottja… egyik eredménye a szár és az úr szavunk is. Ez utóbbi a honfoglaláskor még királyt jelentett…”
Nem értek egyet vele. A magyar „tar” szó jelentése: ’kopasz’. Vö.: tarol, tarló stb.
Viszont amit a szarvról mint felségjelvényről írsz, tökéletesen helytálló:
„…a szarv az Ószövetség szerint is »király« jelentésű. Feltehetően az isten jelképe volt a szarv, mert csúcsos és az istenek csúcsokon laknak. (vö: német horn »csúcs, szarv«!) Az egyiptomi obeliszkek csúcsa is a napistent jelképezte.”
Most el kell rohannom, de amint lesz időm, idézem Götzöt, aki alaposan körbejárta a témát. Remélhetőleg ékjelek is terítékre kerülnek majd. Addig is: akkád, asszír šarru ’király’.
A cikk szerintem inkább csak azt mutatja, hogy a hatti/hettita forrásokból egyre több antik (görög-római) adat hitelessége igazolódik. Bár elég nagy a valószínűsége, hogy az amazónok csoportja épp a birodalom összeomlása körüli zavaros érában, az ún. tengeri népek (sea people) pusztításai idején alakult ki.
Nagyon érdekes dolgokat írsz a korabeli Anatolia nyelvi és nemzetiségi viszonyairól, de az egész anyagban még csak említés szintjén sincs szó az amazonokról.
Ló alakú, festett agyag ivókürt (rhyton)
Szumír GIŠ.BAD ĝešbad ’láb; bútordarab lába’
Ékírásos lúvi szöveg
Nyelvterületek az ókori, préklasszikus Kis-Ázsiában
Apollón neve pl. Appaliunaš/Appaliuna (= apaoroszlán) volt lúvi nyelven...
A lúvi nyelvterület a hattitól délre, délnyugatra és délkeletre esett. Maga a "lúvi" szó egyébként egyaránt hasonlóságot mutat a "lüd"-del és a "lük"-kel...
