Értem mire gondolsz. Azt hiszem felvételen megvan (a Bartókról). Korábban bedobtam egy gondolatot, írjunk erről a "kicsit túljátszott" műről. Ha van még efféle a tarsolyodban, kérlek oszd meg velünk.
Az energiák miatt az egyik kedvencem olasz előadó, az I musici di roma. Most gyorsan feltettem egy másik érdekességet: Stern, Zukerman, Mintz, Perlman. Egy-egy tételt játszanak, vezényel Zubin Mehta. Messze nem a kedvencem, mert úgy érzem itt főleg a technika csillogtatása a cél. Ez persze elég jól sikerült.
Jut eszembe Vivaldi. Meg a multkor a Negy evszak kapcsan akartam irni egy furcsa lemezrol, ami nalam jart: Giovanni Antonini es az Il Giardino Armonico 1994-es Teldec kiadasu lemeze meglepoen uj arcat mutatja a kicsit tuljatszott munek. Egyreszt korhu hangszereken, masreszt valami brutalis energiaval nyomjak.
Annál én finnyásabb vagyok. Van itt néhány X.Y., aki úgy kornyikál, hogy borzalmas. Na most: egy előadáson elég egy ilyen...
Sosem felejtem el, amikor a Kassai Színház előadásában egy hormonzavaros kiselefánt vonyította szlovákul szegény tüdőbeteg Violettát... na akkor már inkább egy jó DVD otthon...
Van külön tévé-rencerem, Ion Obelisk 1 + Standart 1, azért azon már nagyon észrevenni, ha valami csak AC3, és nem PCM... mondjuk vettem pár operafilmet, azon majdnem mind LPCM, és mégis nagyon gyenge a hang... ha kép nem lenne, sose hallgatnám, mint felvételt... :(
Volt még W. Byrd: Mise öt hangra a King's College-dzsel, Jethro Tull: Thick as a Brick,
és persze az Újvilág szimfónia Kertésszel, mióta megvettem, naponta többször felteszem. (Ezzal a művel kezdődött a klasszikus zene iránti szeretetem 14 éves koromban.)
na! felemeltem a trottyost, Jethro kikapcs - vége a dövödönek, gyalun egy korai 60-as évek beli DISCO DURIUM Alta Fedelta LP és Roberto Murolo danászik, meg penget Vecchia Napoli dalokat. Pár hete a CORA-ban találtam cédát tőle, de ez sokkal jobban szól... érdekes a hangján nem sokat fogott az idő.
Ja, amúgy meg az airisben az első lemez a firmware-frissités wott, egyből letöltöttem, és még kiprósza elött frissitettem, nincs is gondja a feliratokkal.
Az AIRIS az csak az ilyen avik lejáccására lett beállítva, a dövödöket a philips q50-es viszi. Nagyon szépen szól, bár a teve hangoskodik csak, de az meg egy nagybuznyák 82 centis philips.
A lemezen a hang AC3/2-es, tehát sima sterejó, nem PCM, de az isten nem mondaná meg...
Mindez egy cd-n, igen magas minőségben. Kremerata Baltica, Gidon Kremer - Silencio. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki kedveli a klasszikus zenét, és nem zárkózik el a kortárs alkotásoktól.
Ja, az említett Dvorak/Kertesz lemezből még van két darab raktáron a Vinilcenternek,
dobni kell nekik egy email-t, és két nap múlva ott a lemez!
Nem akarok szart reklámozni, semmi hasznom nincs belőle, de szerintem jól jár vele, aki lecsap rá. És úgy tudom ezt a lemezt már törölték, nem biztos hogy fogják még nyomni.
köhmmm...... jaja. csak akkor még nem volt egységes a RIAA karakterisztika, elő kéne bányászni az irodalmat, 6 vagy 7 féle vágási karakterisztikát alkalmaztak...
Zeneileg és hangtechnikailag is kitűnő + megvan otthon (ritkán jön a kettő össze, hát még a harmadik!*):
Külön kategória 1.(jelenlét-érzet, életszerű dinamika): Bartók:Concerto /Bernstein,N.Y.Philh. O. - Columbia MS6140 (hetvenes évekből)
Külön kategória 2.(hallgathatóság): (véletlenül sem lapos,unalmas!) Csajkovszkij 1812 nyitány,Italian Capriccio /A, Fiedler, Boston P. Orch. - RCA(Red Seal, jó félszáz éves LP) LM1134
* a legtöbb azokból az időkből származik, amikor használt, de megkímélt lemezekből igazi választék volt a Múzeum körúton.
Van jónéhány Decca is, de ezekkel valahogy sosem volt szerencsém. Sokkal jobbakat hallottam máshol. Lehet, hogy ők vitték el az orrom elől:)
Nagyon sokan állítják, hogy a deccánál a régi vágógép gyengébb minőséget produkált, így az 1968 az azelőtt készült felvételek újrakiadásai lényegesen jobbak.
A Dvorák/Kertész lemez, amire hivatkoztam, (P)1967-es.
