A Kr. e. XIII. században rejtélyes új nép tűnt fel a Volga és a Duna közötti térségben. Kevéssé látszik hihetőnek, hogy az említett szkíta közösség légüres térben, ősnemződés útján keletkezett volna, mégis, némely modern szerző – a régészeti leleteknek, a történeti, nyelvi adatoknak fittyet hányva – szinte ezt sugallja. Kik voltak ők, akiknek nevét az ókori görögök nyomán aztán még seregnyi hasonló életmódot folytató, lovas harcmodort űző etnikumra alkalmazták? Csak úgy hipp-hopp ott termettek a semmiből a mai ukrán és dél-orosz sztyeppéken és a történelem színpadán? Szerencsére nem mindenki hisz a hús-vér szereplőkre ráerőszakolt fantasztikus mendemondákban. A lakatlan pusztákon való gondviselésszerű megjelenés tézisét a mélyrehatóbb történeti elemzések halomra döntötték. Kiderült, hogy a szkíták emlékanyaga a Hettita Birodalom etnikumainak hagyatékával mutat szinte a végletekig menő hasonlóságot. Csakhogy a hettiták állítólag „kihaltak”, köddé váltak. Előbb az ún. tengeri népek Kr. e. XIII. századi támadásai züllesztik szét a birodalom államgépezetét, majd Kr. e. 717-re utolsó támaszpontjukat, Karkemiš városát is beveszi II. Šarru-Kenu asszír király. Valóban így történt? És mi következett azután? A topic erre és a hasonló kérdésekre keresi a választ. A már létező Kik voltak a szkíták? rovat tágabban értelmezett szkítaságával szemben azonban – elkerülve számos félreértést – ezúttal csak a „valódi” szkítákra koncentrálunk, azokra, akik előbb Anatóliában, majd a Kr. e. XIII. századtól Kelet-Európa pusztaságain éltek. Elképzelhető, hogy közülük is csupán a „basziléioi”, azaz „királyi” csoport volt azonos a korábbi kis-ázsiai birodalomszervező hatti néppel. A többi sztyeppei szkíta közösséget talán a hajdani birodalom behódolt vagy csatlakozó népei és a helyben talált őslakosság adták.
Ennek - a városiasodásnak - eltérő kialakulása az élelmiszertermelés és a környezeti tényezők függvénye.
A KM ősidőktől fogva az egyik legoptimálisabb ÉLELMISZERtermelő terület, a mai Magyarország (és a KM is !) 2/3-a nem emelkedik a tengerszintmagassági 200 méter fölé, TERMŐFÖLD aránya ma is 85 %-os, vagyis minden egyes lakosra 0,65 hektár termőterület jut....
Ez a fokozott mezőgazdaság-orientáltság az oka, hogy nagyon kevés , nyugati típusú város jött létre, azok is inkább a NÉMET telepesek közreműködésével.
Elég akár a francia vagy olasz -- magyar szemmel városias struktúrájú -- falvakat összehasonlítani a magyar PORTA-szemléletű , családonkénti nagyállattartásra berendezkedett falvakkal összehasonlítani. Ennek gyökerei oda nyúlnak vissza, ahol a "birodalom" határát még vagy 50-100 km széles --- lakatlan, csak legeltetett és lovas-katonailag ellenőrzött - GYEPŰ védte, szemben a nyugati külön-külön , saját biztonságukat kialakítandó kisebb-nagyobb településekkel szemben, ezért aztán minden településen MINDEN szakma képviseltette magát....
A kimmer-boszporuszi állam egyik királya, I. Leokón idején a szkíta földművesekkel dolgoztató Theodosziából olyan sok búzát küldtek Athénba, hogy az nemcsak hogy fedezte egész Attika szükségleteit, de a fennmaradó fölösleget 15 tálentum ezüstért el is adták:
During the reign of the Emperor Leocon I (387–347 B.C.), the colony of Theodosia sent so much wheat to Athens that it not only provided for the whole Attica but made it possible to sell extra for 15 silver talents.
Az ukrán Alekszander V. Gavrilov búzáról, árpáról és más gabonaneműekről számolt be Theodoszia szkíta mezőgazdasági birtokairól tartott előadásában 2001. szept. 3-án Ankarában egy tudományos konferencián (Second International Congress On Black Sea Antiquities – Local Populations of the Black Sea Littoral and their Relations with the Greek, Roman and Byzantine Worlds and Near Eastern Civilisations – 8th Century BC–ca. AD 1000):
All these archaeological artifacts are similar to those of the Taurian, Scythian and Greek settlements and testify to the mixed greek-barbarian character of the population, which was engaged mainly in agricultural activity. Palaeobotanical analyses have shown that the population in the 4th century BC cultivated chiefly wheat (triticum aestivum) and barley (hordeum vulgare) and some other types of corn as well. The palaeozoological material proves that the people bred cattle, horses, goats, sheep and fowl.
Mivel a Kr. e. VII. századtól táplálta az ókori görög poliszokat, a mai Ukrajna területe a szkíta időkben egyesek szerint kiérdemelte az "Európa gabonahombárja" címet:
Ukrainian wheat fed ancient Greece for centuries from 700 B.C. and Herodotus, Plato and Socrates most likely ate bread made from wheat imported from Scythian Ukraine. Golden wheat gave Ukraine the title of the “breadbasket of Europe”.
A hunokról mondottakkal egyetértek, de a germánokat végül is ők ugrasztották rá Rómára. Sok kötetet írtak a bukás egyéb okairól is, de a limeseken átengedett hordák lehettek a fő okozói ennek, őket pedig nagyrészt a hunok lökték ki a helyükről (mondom, nagy vonalakban!). Aztán a nagyhatalmi politika úgy hozta, hogy a hunok eljátszadoztak a nyugati birodalommal, aztán meg a nagy belháborúk őket is tönkretették. Ennyi. Két figuráról szólhatunk itt, akik a bukásnál bábáskodtak: a hun August(ul)us Romulus még meg akarja újítani az impériumot, mindkét neve erre utal egyébként, a szintén hun Odoaker viszont már csak Itália királya lesz...
"A sokszor megvert kelet-rómaiak pedig jócskán túlélték a hunokat..."
"Ami sztyeppei népek városait illetti: voltak, de nem az az érdekes bennük, hogy fából voltak - ahol esetleg nincs ko, a fa praktikus építőanyag - hanem az, hogy ritkák. Egy-egy nagy van belőlük..."
Ez így van, az Árpád-korban Magyaroszágon ugyanez volt a helyzet, volt néhány nagy város (Abu-Hámid al-Garnáti adatairól viszont Kristóék helyesen állapítják meg, hogy azok csak a megyeszékhelyek/ispáni várak számát adják meg), és mellette volt egy, a mainál jóval sűrűbb faluhálózat. Ez régészeti tény.
A városhálózat jellegzetessége volt a mezőváros (oppidum), amelyek mindegyikéhez kiterjedt szántók, legelők tartoztak, és földesúri joghatóság alatt álltak.
Nagy vonásokban azt mondhatjuk, hogy a klasszikus nyugati (okcidentális) városnak az a sajátja, hogy a kézművesek, kereskedők a falai közt éltek, míg a magyar típusúnak az, hogy a kézművesek és kereskedők az esetek igen jelentős részében külön településeken, falvakban laknak, és a városba csak az áruikat hordják. Ilyen kézműves- és kereskedőfalvak pl.: Sajti (sajtkészítők vagy sószállítók), Csatár (fegyverkovácsok), Halászi (halászok), Födémes (méhészek), Márcadó (méhsörkészítők), Gerencsér (fazekasok), Tímár (bőrművesek), Fonód (fonók), Tárnok (árukezelők, raktárosok).
Az Árpád-kori városhálózat fejlettségéről lehetne vitatkozni, de szerintem ekkor még vígan kiállta az összehasonlítás próbáját akár az olasz területek egészével is... A kaput az oszmán hódítás meg a nagy földrajzi felfedezések tették be szerintem...
Témánkba vág Lépő Zoltán tanulmánya, amelyet a Volt-e magyar rovásírás? topikban már egyszer közzétettem (773. hsz.):
Miért rovás a rovás?
Egy kis adalék ahhoz, hogy a kő hiánya miatt nemcsak a betűvetés, de az építészet is túlnyomóan a fára alapozódott a sztyeppei régiókban. Idézet Lépő Zoltán – olykor egyébként zavaros és misztikus – cikkéből, melynek nagy érdeme, hogy a középkori európai gótika valós gyökereit feltárja:
Turán magas szintű építészettel rendelkezett, jóllehet az nem kőből készült [sic!], mint a görög-római civilizáció épületei (amelyet a Nyugat még mindig „felsőbbrendűnek” tekint), hanem Mezopotámia hagyományos anyagával építkezett. Ez a Földanya anyagát használta, hisz ezen vert fal és vályogépítészet ősi mezopotámiai típusú módszereket használva olyan monumentális kompozíciókat volt képes létrehozni, amelyek túléltek nem csupán a kínai építészetben, hanem azon alapformákban is, melyek századokkal később Eurázsia nyugati végén borultak virágjukba. A föld mellett a másik, az építészeti formanyelvet megkoronázó és azt végül is alapvetően meghatározó alapanyag a fa volt …Turán széles térségein bőséggel találunk hajdanán virágzott romvárosokat. Igen gyakran olyan helyeken is vannak archeológiai szempontból jelentős leletek, ahol semmi sem látszik, vagy csupán egy jelentéktelen dombocska emelkedik. Sokfelé még láthatjuk az egykori grandiózus, vert falból készült vár- vagy városfalakat …Ezeket a falakat földből döngölték csakúgy, mint előzőleg Mezopotámiában, majd Európában, vagy a későbbiek folyamán Kínában. Ugyanis a kínai falak jelentős része úgyszintén földből döngöltetett, bár zömüket később kőlapokkal fedték. A monumentális épületek jelentősebb részét viszont fából ácsolták Japánban és Kínában is, mivel errefelé a fa volt a hagyományos építészet főanyaga. Talán csupán egyetlen lényeges különbség akad Turán és a későbbi Kelet-Ázsia ősi építészete között: amíg ez utóbbi terület használt szépen kidolgozott kerámiacserepeket, ilyesmiről nem tudunk Turán esetében. Mivel azonban a leletek bizonyítják a Turáni famegmunkálás igen magas színvonalát, feltételezhetjük, hogy a legszélesebb körökben használt fedésmód a zsindely és a zsúpfedél volt, ez a fedésmód később általánosan elterjedt Európában és Kelet-Ázsiában egyaránt …A fa- és földanyag használata miatt a természetes visszaszervesülés folyamata igen intenzív mind a két helyen. Ezt bizonyítja sok, egykor virágzó ősi város, amelyeknek ma csak a nevét és helyét ismerjük, de semmi nem maradt belőlük. Turánban a sivatag végzi e munkát, Kínában pedig a mezőgazdaság tüntet el egész városokat. Például a Han-dinasztia egykor híres fővárosa jó néhány méterrel arrébb helyezkedett el, mint a mai Loyang, és a masszív városfalak néhány darabjának kivételével szinte minden eltűnt az ősi metropoliszból. Az egész egykori város ma szántóföld, és a kutaktól eltekintve – amelyek talán még a Han-korból valók – a város és a palotanegyed konyhakerteknek adta át helyét. A kutak körül olyan cserépdarabok hevernek több rétegben (ezek közül több Han-korabeli), amelyeket az elmúlt 16 évszázad folyamán vizesvödrökkel húztak fel és dobtak félre. A földet elegyengetve szinte nyomtalanul eltüntették az egykori fővárost … Ugyanezt Turánban a szél, vihar és sivatag tette. Ily módon az esetleg jelentéktelennek látszó dombocskák akár városokat, vagy más egyéb felmérhetetlen jelentőségű leleteket rejthetnek … Kelet-Ázsiában a monumentális építészet elsődleges anyaga a fa. A még meglévő ázsiai emlékanyag alapján megállapíthatjuk, hogy az iszlám- és indiai kultúrkörhöz tartozó építészetben a fa másodlagos szereppel bír a kőhöz és kerámiához viszonyítva. Azonban egyes stílusformák, a kőépítészet bizonyos formáinak kialakulásánál meghatározó szerepük volt az eredeti faszerkezeteknek. Ez különösen jól látható Indiában, de a jelenség Kínában is megfigyelhető. Jogosan feltételezhetjük tehát, hogy a korai korokban szinte minden ázsiai ország kidolgozta a széles körben alkalmazott gerendaszerkezeteit, amelyek a helyi viszonyok függvényében különböztek ugyan, de létrejött az a „gerenda-csontváz” szerkezet, amelyet Eurázsia-szerte alkalmaztak …Sajnálatos módon az ázsiai faépítészet összefoglaló művei hiányoznak, és így áttekintése igen nehéz feladat. Ami elszórt adat létezik, azt az építészettörténeti munkák mellékes megjegyzéseiből kell összeszedegetni …Az ázsiai faépítkezés legrégebbi formáira a korai reliefek és falfestmények ábrázolásaiból, valamint az ásatások eredményeiből következtethetünk. Még Kínában, az ázsiai monumentális faépítészet hazájában sem maradt fenn ókori emlék. A legrégibb, a kínai kultúrkör vonzásterébe tartozó nagyszabású faépület-együttes, Japánban található: a Narában lévő Horjúdzsi buddhista kolostor Kr. u. 607-ből. Kínában azonban nemcsak az írott források emlegetnek négyszögletű alapra emelt nagy, magas, toronyszerű épületeket (amelyeket elsősorban megfigyelő és őrhelyeknek használtak), hanem a Kr. e. 2. sz.-tól a Kr. u. 2. sz.-ig tartó Han-korszak sírjaiban talált cserépből készült makettek jóvoltából térben is láthatjuk egykori formájukat. Jellegzetességeik nem sokban különböznek az újkori épületek sajátosságaitól, bár a kínai építészetre oly jellemző, visszahajló tetőpárkányok akkor még szemlátomást nem voltak szokásban. Az eredetileg katonai célokat szolgáló „t’ai”-nak nevezett tornyoknak a funkciója később megváltozott; buddhista pagodák lettek, de megtartották eredeti formájukat …A Han-sírok megőrizték a lakóházak formáit is, a legrégebbi kínai, Kr. u. 544.-ből származó Négy Kapu Pagoda (Sze Men T’a) buddhista szentély Shantung tartományban …Az ázsiai faépítészet hunokkal összefüggésbe hozható (régibb korszakára vonatkozó) adatokat [sic!] főleg Stein Khotán közelében végzett ásatásai szolgáltatnak, ahol egész városokat emelt ki a homok alól, díszesebb épületekkel és erődítésekkel együtt …Ezek szerkezeti leírásaiból kiderül, hogy a ház alapzata hatalmas gerendákból volt összeállítva, amelyen aztán a tetőzetet tartó és egyúttal a falak vázát alkotó faoszlopok nyugodtak, mint ahogy az a magyar népi építészetben nemrég még élő gyakorlat volt. A faváznak a sűrűn elhelyezett vékonyabb rudak és a rájuk keresztbe fektetett hevederek adtak szilárd állást, amelyre belülről tamarixágakból készült rőzsefonadékot erősítettek, erre került a vastag vakolat. Ez borította a ház külső oldalát is. Stein leírása szó szerint ráillik a magyar sövényfonásos, paticsfalú építésmódra, amelyet házak, várak és templomok építésére egyaránt régóta használtak, de amit a hunok használtak nem csupán Khotánban és Turán más régióiban, hanem Európában is, és amely megmaradt nem csupán Kínában, hanem Japánban is. Hasonló szerkezet adta az alapját az egykori, ma már csak pagodaformában ismert kínai tornyoknak, ahol a gerendaközöket nem paticsfal, hanem deszka töltötte ki. Ezekkel lehetett rokon az a hun fatorony, amelyet nem cseréppel, hanem zsindellyel fedhettek. A határozottan kora kínai formákra utaló, a formafelfogásban megnyilvánuló rokonság ékes példái a magyar, legfőképp erdélyi fatornyok, amelyek formavilágának elemzésével a hun tornyok rekonstruálhatók. Ugyanis a szoknyaszerűen nyílt talapzatú, szétterülő fedelű, sátorszerű torony olyan sajátosság, amelynek rokonait egyrészt a Han-kori sírok makettjeiben, másrészt a japán konstrukciós megoldásokban találhatjuk meg. Mivel azonban a német művészeti szakirodalom úgy foglalkozik ezen művekkel, mint az ógermán építészet nagy jelentőségű megnyilvánulásaival, kívánatos lenne körüljárni az Attila híres fapalotája körüli kérdéskomplexumot. A korabeli forrásokból (mint amilyen Priszkosz) tudjuk, hogy valahol a Kárpát-medencében, a Tisza középső vidékén állott az 5. sz. közepén. Mivel Európa legerősebb uralkodójának volt a palotája, nem csupán a puszta katonai-politikai erőnek volt az egyik jelképe, hanem mint minden jelentős korabeli uralkodó esetében, erősen kötődött bizonyos szellemiséghez is, és annak mintegy szimbóluma is volt. Következésképp igen nagy annak a valószínűsége, hogy az európai erőd-, kastély- és szakrális építészet stílusának kifejlődésében hatékony és meghatározó esztétikai erőként játszhatott közre.Továbbnyomozva a korabeli Turán kastély- és erődépítészetében, amelyből ez a stílus kifejlődhetett, Steintől tudhatjuk, hogy az ottani erődök építésmódjában a következő eljárást alkalmazták: alapnak keményre döngölt agyagot használtak, amely fölé vályogsorokat raktak, és félméternyi közökben tamarixgallyak rétegével erősítettek meg. Erre került mintegy megkoronázva az együttest, a jellegzetes fatornyos felépítmény, amely nem csupán a hunok és avarok sáncait jellemezte …hanem ez adta meg jellegzetességét a magyarok földvárainak is …ahol két sövénykerítés között a döngölt föld szolgált az erődítmény falaként …Ez az eljárás ismert volt Eurázsia-szerte, és a legtöbb európai vár jellegzetes látványa is ennek köszönhető. Hisz többségük sokáig földből és fából készült, a kővár ritka volt a kora középkorban. Japánban még a 20. sz. elején is építkeztek hasonlóképpen. Jóllehet az effajta megjelenítés az átlagos szemlélő számára tipikusan „európai”, hisz számtalan hasonló középkori képünk van, mindazonáltal e látványnak pontosabb jelzője lehetne az „eurázsiai”, mivel nagy valószínűséggel Turánban jöhetett létre …Attila fapalotája ezen turáni sajátosságokat magába foglalta. Mint szakrális uralkodó,palotakomplexuma használatos volt úgy reprezentációs, mint kultikus célokra, következésképp szakrális jelleggel is bírt. Ma több adatunk van Turánról, mint Strzygowskinak volt annak idején, így megkérdőjelezhetjük azon kijelentését, miszerint Attila palotáját a germánok vagy inkább a szlávok építették, mivel a hunok nomádként nem voltak képesek lakóházak építésére [a szláv „grád”, „górad” szó is a magyar „garád”-ból vagy valamely közeli, déli rokonától származtatható – II. Kuri-galzu] …Mi viszont más konklúziókhoz juthatunk el, mivel Priszkosz rövid megjegyzése valami egyebet sugall, amikor Attila feleségével, Réka királynővel kapcsolatosan megjegyzi, hogy bizonyos körök a földszinttől arányosan csökkenő sorrendben emelkednek felfelé. E rejtélyes mondat egyszerre világossá válik, ha arra gondolunk, hogy Priszkosz lakonikus mondatában fontosnak tartotta megemlíteni, hogy egy fura formáció túlontúl szembeötlő helyen volt felállítva: ugyanakkor azt a magától értetődő tényt is muszáj megfontolnunk, hogy egy szakrális uralkodó feleségének lakóhelyén első helyet kell elfoglalni a rettegett ura szellemiségét tükröző külső kellékeknek. Azaz majdnem lehetetlen volt nem észrevenni és megjegyezni létét, mivel úgy tűnik, hogy olyan jelentős jelkép volt, amelyet a világszerte rettegett uralkodó igencsak fontosnak tartott. Továbbá az is egyértelmű, hogy kora legerősebb uralkodójának felesége fontosnak tartotta, hogy ura szellemiségének legfontosabb megnyilvánulását a legláthatóbb helyre helyezze. Következésképp egy ilyen fontos szimbólumnak fontos üzenetet kellett hordozni …Eliade szerint …a „shaman” kifejezés a tungúz „saman”-ból jön, amely a páli „samana” és szankszrit „sramana” és a kínai „shamen” sajátos változata. Az egykori közép-ázsiai tokhár „samane” viszont buddhista szerzetest jelent éppúgy, mint a szogd „smn”(=saman) …A korabeli régió szellemi arculatát a zoroaszterizmus, nestorianizmus és manicheánizmus formálta, de elsődlegesen a buddhizmus ezoterikus változata, a Tantra volt a meghatározó-erő …a Priszkosz által felvetődött kérdésre („bizonyos körök a földszinttől arányosan emelkednek felfelé”) a válasz: …úgy a 3, mint a 7 szintű Életfa a Ghandara-típusú sztúpák tetején volt használatos Indiában a kusán korszaktól kezdve, és onnét a korabeli Turánba terjedve minden jelentős település központi helyén állt. Következésképp igen nagy annak valószínűsége, hogy a jelenség, amelyet a görög Priszkosz látott, nem egyéb, mint egy ilyen Életfa …Réka királyné kastélyának jól látható, fő helyén …Az indiai építészet hosszú időn keresztül a fát használta alapanyagául. Ha faépületek nem is maradhattak fenn, szerkezeteiket és formáikat megőrizték a korai sztúpakerítések és a domborműveken látható ábrázolások. A kőépületek csak a Kr. körüli időben kezdtek elterjedni nyugati hatások eredményeképp. Taxila legrégibb városrésze, Szirkap, az indoszkíta időkben már terjedelmes, kőből épült település volt [az „indoszkíta” elnevezés megtévesztő, hiszen igazi szkíták sohasem éltek tömegesen Indiában, ellentétben a kusánokkal és a fehér hunokkal, akikre azonban a megjelölést csupán toposzként alkalmazzák – II. Kuri-galzu] …és valószínűleg pártus-szkíta hatásra fejlődhetett ki. A monumentális kőépületek megjelenése a buddhizmusnak köszönhető. A „sztúpa” után kialakult a „vihára” vagy „szangháráma” (kolostor), majd a „csaitja” (gyülekezőcsarnok), amelyet először a hegy belsejébe vájtak, kialakítván a későbbiekben Turánban és Kínában oly nagy jelentőségre tett tanítóbarlang intézményének prototípusát. Mivel a buddhizmus elsősorban Tan (és nem vallás olyan értelemben, mint ahogy a nyugati monodeisztikus rendszerek azok, mint a júdaizmus, kereszténység és iszlám), elsődlegesen tanítóhelyeket igényel, ezen igény kielégítésére jött létre Indiában a kultikus célzatú tanítást és a Tan lényegét megérteni segítő, freskókkal és szobrokkal díszített barlang-együttesek sorozata. Ezek közül legismertebb Indiában Adzsanta, amely követendő példaképül szolgált Turánban, majd Kínában a későbbi hasonló létesítmények számára … A Turánt ért indiai hatások leglátványosabb manifesztációja azonban a sztúpa …Minthogy a klasszikus indiai építészet a buddhizmusnak köszönhetően jött létre, a legtöbb szakrális épület alaprajza is mandala, sőt igen gyakran sziluettjét is a mandala térbevetülése adja. Jóllehet a Szancsi Nagy Sztúpa tekinthető a legklasszikusabb sztúpaformának, amely önmaga egy sztúpaépítési stílust indított útjára, azonban létezik egy viszonylag újabb keletű sztúpastílus is, amely úgyszintén klasszikussá válván sokkal szélesebb körben terjedt el. A szankszritül végső, vagy Tökéletes Megvilágosodást jelentő „Mahabódhi” kifejezésről nevezték el ezt a sztúpaformát, amely a történelmi Buddha megvilágosodásának helyén áll, és sok buddhista, valamint hinduista szakrális létesítmény alapformáját is adja. Lényegében nem egyéb, mint egy térbe állított mandala …A térmandala ezúton kialakult újabb, stílusteremtő formája az építészet történelme folyamán meghatározó erővel bírt a turáni, majd európai településformák később kialakuló arculatára. A Bodhgayában álló mai formájában az 5–7. sz. körüli időben épült, előképül azonban a Kániska nevű indoszkíta [kusán] uralkodó által a Kr. u. 1. sz.-ban épült mandalatorony, térmandala, vagy Mahabódhi-torony szolgált. Következésképp ez a kompozíció joggal nevezhető az építészet klasszikus szkíta stíluselemének, mivel azokon az északi szkíta területeken fejlődött ki, amely ebben a korban csaknem olyan fejlett volt, mint India maga, így joggal nevezhető klasszikusnak. Ugyanakkor mondható építészeti archetípusnak is, hiszen meghatározó jellege mindmáig rányomja bélyegét az építészeti kompozíciókra Eurázsia-szerte. Jóllehet e formát gótként ismeri a művészettörténet, amely azonban egyáltalán nem jelenti azt [sic!], hogy a gótok fejlesztették ki. Eurázsia nyugati végpontjára a népvándorlással került, majd meghatározó építészeti elemként Európa-szerte elterjedt. Azonban fel kell tételeznünk, hogy európai térhódítása előtt fontos helyen és befolyásos helyzetben kellett megjelennie. Nem férhet kétség ahhoz, hogy egy szakrális uralkodó palotájának szakrális jellege volt. Mint ahogy az is valószínű, hogy az egykori turáni Hun Birodalom indiai, pontosabban indoszkíta hatásokra kialakult kultikus épületformáit Nyugat-Eurázsiába is magával hozta, így Attila híres fapalotájának fő dísze lehetett az építészet ezen archetípusa …Stein és a többi kutató gyakran nevezi Turánt „Serindiá”-nak, azaz „Sino-Indiá”-nak, még pontosabban „Kínai Indiá”-nak. Hasonlóan Indokínához (India és Kína között helyezkedik el), ahol szintén elsősorban indiai, azaz indoszkíta hatások érvényesültek, és később azok a kínai hatások, amelyek a szkíta örökséget továbbfejlesztették. Turánban is elsősorban indoszkíta hatások érvényesültek, következésképp úgy tekinthetjük Turánt vagy Sinoindiát, mint Indokína északi változatát, amelynek egykori kultikus épületformái a jelen Indokínájának alig-alig változott civilizációs hagyományaiból részben rekonstruálhatók …Igen magas annak valószínűsége, hogy a Mahabódhi-torony a turáni Serindia meghatározó építészeti tényezője volt csakúgy, mint ahogy az meghatározza építészetileg a jelenlegi Indokínát. A térség mandalatornyainak egyik legmonumentálisabb változata található a burmai Paganban, amely a Kr. u. 3. sz.-ban épült, és meglehetősen hasonlít a bodhgayai sztúpához …De a bodhgayai térmandala inspirálta thaiföldi Chieng Mai sztúpájának építőit is …csakúgy, mint a Wat Mahatmat szentély már romos központi épületét … A burmai Mandalay egyik pagodája …szintén továbbfejlesztése a bodhgayai előképnek, mint ahogy a 11. sz.-ban épült sztúpa Paganból …Ezen archetípus későbbi változatai olyan nevekkel jelölhetők, mint a kambodzsai Angkor Wat, a laoszi Vientiane közelében lévő szentély …vagy a thaiföldi Wat Kukut …A 9. sz.-i, monumentális (5 km-es) indonéz Borobudur is Mahabódhi-kategória …de ez a struktúra a nepáli Patanban is előfordul … Borobudur már szinte egy szakrális célokat szolgáló város, csakúgy, mint a Balin lévő, kisebb szakrális romegyüttes …A szakrális sajátosság kiütközik az ősi thai város, Besaki jellegén is, amely égbenyúló tornyaival meglehetősen „gótikus” hatást kelt …Szintén „gótikus” a thai Ayutaya sztúpacsoportjának karcsún égbetörő, tűhegyessé vékonyodó, életfát mintázó csodálatos toronyegyüttese is …éppúgy, mint ahogy Shukotai …valamint a monumentális Wat Aloon sztúpaegyüttes Bankok belvárosában …Ismeretes az egykori Han-főváros, Loyang példájából, hogy sok ősi kínai metropolisz eltűnt. Feljegyzésekből tudjuk, hogy ugyanez történt Turánban is, ahol az 1-2. évezreddel ezelőtt virágzó városok helyén ma semmit nem találunk. Sőt, e században is sok olyan romot megemésztett a homokvihar és a falánk homokóceán, amelyről még fotó készülhetett. Következésképp jogosan tételezhetjük fel, hogy a „gótikus” jellegű térmandala építészeti archetípusa egykor legalább olyan sűrűn fordult elő Turánban, mint ahogy ma Indokínában. Turfánban és Yalban például láthatjuk az egykori Mahabódhi-struktúrák hatalmas vályogalapzatát, és tudjuk, hogy a turáni építészetben a föld + fa játszotta a főszerepet. Az indokínai tapasztalatokon okulva nem nehéz képzeletünkben felépíteni a yali és különösen a turfáni monumentális maradványokra azon korhű faszerkezeteket, amellyel a hiányzó struktúrák pótlásával előttünk áll az egykori sinoindiai, turáni Mahabódhi építmény teljes, égbetörő kozmosz-orientáltságával és a Tan erejét elsöprő egyértelműséggel kifejező dinamizmusával. Pontosan ugyanolyan karcsú eleganciával, mindent legyőző könnyedségével, azaz teljes fenségével és pompájában, hasonlóan ahhoz, ahogy azt megtapasztalhatjuk Indokínában …Minden okunk megvan hát jogosan feltételezni, hogy az indokínaihoz hasonló, szakrális jellegű képiségben, sziluettben és látványban tőle nem messze álló épületegyüttesek, városrészek, sőt városok jelenhettek meg Turánban. Olyan épületegyüttesek, városrészek, sőt városok, amelyek „gótikus” jellege egyértelmű. Ez uralhatta Attila fapalotáját is …ez viszont már valami olyasmi, amely megkérdőjelezi a gótika kialakulásáról mindezidáig vallott nézeteket … Emlékeznünk kell Strzygowskira, aki több munkájában az ún. gótikus építészet előképének a szláv építkezés bizonyos alapformáit tekinti. Azon állítólagos szláv építészet alapformáiról van szó, amelyről a mélyebb elemzés könnyen bizonyíthat valami egészen mást. De azt is, hogy ez a formavilág tulajdonképp egyetlen alapelemre vezethető vissza, amelynek valamilyen variációja. Ez az elem tulajdonképpen nem más, mint a Mahabódhi típusú torony Nyugat felé hozott, némiképp továbbvariált változata, melynek indokínai változatait az előzőekben elemeztük …A komoly érdeklődő a világ bármelyik nagyobb könyvtárában utánanézhet, hogy a két világháború közti időszak művészettörténeti köreiben még a csapból is a bécsi egyetem egykori professzorának, Strzygowskinak a koncepciója folyt a nyugati civilizáció közép-ázsiai eredetéről. Sajnálatos, hogy közvetlenül a második világháború előtt a híres műtörténészt (zsidó származása miatt) oly alaposan kitörölték a nagyközönség emlékezetéből, hogy azóta senki sem emlékszik rá. Pedig az agyonhallgatás nem biztos, hogy jogos, ugyanis senkinek sem jutott eszébe alaposabban utánanézni, hogy Strzygowski miben tévedett, és miben nem. Azóta viszont egyértelmű, hogy a szláv ősműveltséget jóval túlbecsülték, és az ószláv szakrális építészet jelentősebb hányada a Mahabódhi-torony, a mandala térbeli kivetülésének variációira vezethető vissza … A mandala (vagy térmandala) központjában …a …Meru hegy, a Teljesség szimbóluma áll … Ahogy az építészet ezen …szakrális archetípusa a [topikus értelemben] szkíta Turánból egyre nyugatabbra került, a felhőkkel, éggel, végtelennel kacérkodó bátor eleganciája és monumentalitása rabul ejtette az „ortodox”keresztények képzeletét is. A középen lévő Meru Hegyet jelképező nagy torony Isten mindenható erejének, míg a négy égtájat jelképező négy kisebb torony a négy apostol rendíthetetlen hitének allegóriájává vált …Az indiai kultúrkörön belül a négy kisebb torony és a főtorony közé gyakorta olyan apróbb tornyok is kerültek, a kevésbé fontos szubsztanciák – istenségek – jelképeként, amelyek az eredeti elrendezést sűrűbbé, bujábbá tették, ezt láthatjuk az indiai Mahabalipuram Dharmarádzsa …vagy a nepáli Patan Krishna Mandír …templomok esetében. A párhuzam egyértelmű az orosz-karéliai Kizsij 1714-ben újjáépült, 22 kupolás Jézus Apotheózisa Katedrálisát látva …A legtöbb orosz katedrális hű a hagyományos Mahabódhi struktúrához, mint a 12. sz.-i vlagyimiri katedrális, amelyet az ikonfestő Rubljov díszített gyönyörű képeivel 1408-ban …az újabb 16–17. sz.-i rosztovi templom …Kijev barokk stílusú Szt. André-temploma …vagy akár az orosz kolonizátorok által a kazahsztáni Alma Atában épült ortodox katedrális …A híres katedrális a Vörös téren nem csupán Moszkva jelképe, de a térmandala tökéletes példánya is …csakúgy, mint a szintén moszkvai Pavlov-templom …vagy a nem kevésbé híres Lomonoszov Egyetem ismert tornya …Ez utóbbi igencsak európai, mivel Európa telítve van vele és továbbfejlesztett variációival, mint ahogy az iszlám világ is. A világ egyik építészeti csodája, az indiai Tadzs Mahal …csakúgy a Mahabódhi sztúpa egy variánsa, mint ahogy az isztambuli Aya Sophia is, tágas rokonságukkal együtt szerte az iszlám kultúrában. A lényege a dómmá változott Meru hegy és a négy égtáj helyén négy karcsú minaret, amely iszlamizációja a buddhista koncepciónak … Strzygowski szerint a gót építészet a szlávoktól származik, például Szlovákiából, bár elfelejti megemlíteni, hogy a terület magyar volt több mint ezer évig, és még régebben a hun és az avar birodalmak része volt. Csakúgy, mint a közeli Transzszilvánia, ahol az a népi építészet virágzik, amelyet a hun-utód székelyek teremtettek, és amely népi építészet mindmáig használt faszerkezeteit legtöbbet az a Mahabódhi-torony határozza meg, amely a középkor óta a leggyakoribb nyugat-európai építészetelem is. Mivel ismerjük Indokína szakrális építészetét, és képesek vagyunk rekonstruálni Turán építészetét, tudnunk kell azt is, hogy ezen kelet-európai fatemplomok mennyel kacérkodó, égbetörő dinamizmusa miért rokon szellemileg nem csupán az indokínai sztúpák felhőkarcoló karcsúságával, hanem Chartres fenségével és Mont-Saint-Michel elegáns kifinomultságával is. Ugyanis az indokínai szakrális építmények azon törékeny anyagtalansága, amely képzeletünket a szellem világa felé irányítja, nem csupán az európai művészet aranykorát jelképező gótikus katedrálisokban talál rokonokra, hanem azon kelet-európai fatemplomokban is, amelyekben az egykori Turán építészetének jellegzetességeit még fellelhetjük. Ugyanis az erdélyi Felsőföld …Egerbegy …Csizér …Kisesküllő …Nagypetri …Nyárfás …Magyargyerőmonostor …Damos …Bánffyhunyad …stb. éteri dinamizmusa, szellemteli eleganciája, kifinomult arányai állják az összehasonlítást nem csupán Thaiföld szakrális komplexumaival, de a középkor állítólag gótikus eredetű nyugat-európai katedrálisaival is …Ezen fából készült kelet-európai Mahabódhi-tornyok Ázsiából származnak, újjáépítésük is ázsiai módon történt, ahogy az Japánból ismeretes, ahol időről időre eredeti formájában építették újjá a fontosabb szakrális faépítményeket. Pl. a narai híres Hórjúdzsi kolostoregyüttes 60 évenként teljesen újjáépül, és ma pont úgy néz ki, mint ahogy Kr.u. 607-ben, amikor először épült, közel 1400 éve. Transzszilvánia viharos története nem tette lehetővé ezen architektónikus ékszerek ilyen gyakori felújítását, viszont igen valószínű, hogy amikor építési dátumaikként 17–18. sz.-i évszámok szerepelnek …akkor az csakúgy az ősi forma eredeti állapotban való visszaállításának dátumára utal úgy, ahogy az Japánban szokás. Ázsiai párhuzamaik, érett stílusuk és arányaik finomságaiból következő esztékai szintjük bizonyítja évezredekre bölcsen mosolygó, tiszteletreméltó korukat. Hiszen a szkíta [kusán] Kániska az építészet ezen archetípusát először a Kr.u. 1. sz.-ban építtette, feltehetően még ősibb előképeket használva, amelyek fontos üzenetet képviselve, megjelentek Attila hatalmának is egyik legjelentősebb szimbólumaként, palotája fő díszeként. Ezek Priszkosz szerint: „inkább ékességre, mint erősségre szolgáltak” …Következésképp amennyiben Attila nem vesztette el a catalaunumi csatát [nehéz lenne ezt elképzelni, amikor tudjuk, hogy a következő év tavaszán már Itáliában állt a seregével – II. Kuri-galzu], joggal feltételezhetjük: az öntisztítás szükségességére figyelmeztető szakrális építészeti archetípus szabadon terjedhetett szét egész Európába …Tudunk egykori nagyvárosok létezéséről a ma főképp elsivatagosodott Turán területén, és tudunk egyedülálló falak létezéséről meglehetősen távol egymástól ezen az archaikus területen. Ha az egykori Han-főváros területén ma csupán néhány hatalmas vályogfal emlékeztet bennünket az ősi metropolisz egykori létére, jogosan feltételezhetjük tehát, hogy hasonló falak a mai Turán óriási területén egymástól nagy távolságra szétszórva egy-egy egykori vár, település vagy város emlékei. Tudjuk, hogy Stein még képes volt a századelőn egy gyönyörű relieffel teli agyagfalról fotókat készíteni, amelynek mára már nyoma sincs. A homokfúvás egy igen hatékony modern technika, amivel üvegbe gyönyörű minták rajzolhatók, de amely játszi könnyedséggel képes vasbeton struktúrákat megenni. Vajon a sivatagi vihar ezen állandóan dolgozó hatékony homokfúvó módszere, amely a századelő óta is oly sok emléket volt képes megsemmisíteni, vajon mennyit nyelt el egy millénium alatt? Feltételezhetjük: sokat …De hogy nagyjából elképzelhessük: mennyit is valójában, nyomoznunk kell Turán régmúltjába a japán állami tv azon „Selyemút” c. dokumentumsorozata alapján …[a Selyemút] még azelőtt fontos volt, hogy a selyem maga kereskedelmi cikké vált volna, jóllehet ilyen célokra azt már 3000 éve gyártják Kínában. Az a jelenség viszont, amit talán „a Selyemút kultúrája” címen definiálhatnánk, az idők végtelenségébe vesző nemzetközi kultúra volt. Kínaiul és japánul a görögdinnyét például nyugati dinnyének hívják, mivel nyugatról ért Kelet-Ázsiába. A gránátalma Perzsiából jött Kínába, de nagyon sok zöldség és gyümölcs foglalja magába a hun eredetű neveket, mint pl. az uborka, dió, nagybab, szezám, karotta és fokhagyma, amelyek a „Selyemút”-on érkeztek ide. Sok új szórakozásfajta is eljutott Kelet-Ázsia akkori fővárosába Csanganba, mint új táncfajták, új zene vagy olyan fura dolog, mint az Egyiptomból származó akrobatika, amely aztán Kínában azelőtt soha nem tapasztalt szintre jutott. Csangan, a Tang-Kína fővárosa a „Selyemút kultúrájá”-nak produktumaként annak köszönhette nagyságát és dicsőségét, hogy Nyugatról folyamatosan olyan hatások érkezhettek, amelyek ezt a nagyságot biztosítani voltak képesek. Ezért lehetett Csangan kora legnagyobb városaként egyúttal a korabeli New York. Mint a mai Amerika és New York mindenben a legnagyobbat akarja, Csangan is a legnagyobbat akarta. Emiatt akarták a nyugatról érkező hunokat leverő Wu-ti császár sírjának építői felülmúlni a Nyugat nagyságát jelképező egyiptomi piramisokat: és valójában a síremlék jóllehet egy hatalmas földhányás, de vetekszik a piramisok nagyságával, viszont Kao-dzüng császár földhányásszerű sírjának hatalmas méretei meg is haladják nem csupán a piramisok monumentális hatását, de monumentális méreteit is …Ez a nagyvonalú, monumentalitásra törekvő, friss öntudatra ébredő Han Birodalom újdonsült ereje a nem kevésbé nagyvonalú és monumentális Hun Birodalom legyőzéséből származott. Ennek az egykor virágzó birodalomnak az építészete is nagyságról árulkodik. A birodalom megszűnte után néhány századig még folyamatos a hun-utód népek civilizációja Kelet-Tur(keszt)ánban, hogy majd ezen civilizációfellobbanások is az enyészetnek adják át helyüket a 7–8–9.sz.-ra. Az enyészet birodalma pedig rohamléptekkel követeli a magáét. A 20-as években Stein tehát még fotózhatta a reliefekkel teli szentélyfalat, amelyet a 60-as, 70-es évekre elnyelt a homokáradat. Vajon mennyit nyelt el az utóbbi néhány száz évben, és mennyit néhány ezerben, ha csak néhány évtized alatt ilyen eredményes? …építészeti kalandozásunkban teljességre nem vállalkozhatunk, inkább csak sejtethetjük, hogy milyenek lehettek Turán hajdanvolt városai és várai …Hö-xi szoros hun ellenőrzés alatt állt, és Wu-ti császár idején került kínai fennhatóság alá. A területen található őrtornyok és falmaradványok annakidején egy egységes hun várrendszert vagy esetleg várost képeztek. A Lö-tö vára udvarán talált kerámiatöredék több mint 2000 éves, és a legújabbak is 1000 évesnél régebbiek, tehát a vár hun. E várak egyszersmind városok is voltak, és falaikon belül nem csupán katonák, de kézművesek és kereskedők is éltek, nem egy közülük kékszemű volt [a szem színe nem állapítható meg máshonnan, csak színes festményekről – II. Kuri-galzu]. Mivel ásatásokat nem folytattak itt, nem tudjuk, hogy a föld mélye mit rejt. Kara Khoto jelentése „Sötét Vár”, amely a 13. sz.-ban néptelenedett el, de a több méter vastag mezopotámiai jellegű vert agyagfalai még mindig 9 m-esek, amelyek egy várost foglaltak magukba. A 18 m magas sztúpa az őrtornyokkal együtt a hun építészet remekeként 2 évezrede fenséggel uralja a környék látképét, átalakítván a halott romokat az ősi nagyság festőien nagyvonalú emlékművévé. Lou-lan hatalmas, virágzó hun királyság volt a „Selyemút” mentén, amely egyszerűen eltűnt a Takla Makán sivatag óceánjában, viszont helyzete miatt a Hun és Han Birodalmak közti hatalmas harcok színhelye volt. A gazdag arisztokráciájának és tisztviselőinek óriási nyárfából készült épületalapzata még mindig jó állapotban van. Lou-lan buddhista nagyhatalom volt, amelyről a kínai zarándok azt írta, hogy 4000 szerzetese van, amely az akkori lakosság 1/4-ét tette ki: hatalmas sztúpájának romja ma is impozáns. Mirán, az ősi hun buddhista város 170 km-re délre Lou-lan városától azon királyság része volt, amely nevét Lou-lanról kapta. Vára és szentélye ma is áll. Niya hun városa szintén buddhista, és azon Lou-lan Királyság része volt, amelynek jól szervezett közigazgatása volt, és Niya városán kívül számos egyéb várost magában foglalt. Romjai 20x10 km-es területen vannak szétszórva, impozáns, vályogból épült sztúpája még 6 m magas. A sztúpától 1,5 km-re az óriási cölöprendszer nagy szobák maradványaira emlékeztet, 8 m hosszú oldalfalakkal. Stein 1914-ben járt itt, a helyet 1. sz.romcsoportnak nevezve. 1 km-nyire a 2. sz. romcsoport van, amely a városházát is magába foglalja. A sztúpától 3 km-re volt Niya Choboi nevű kormányzójának palotája, akit csakúgy Lou-lan királya nevezett ki, mint a királysághoz tartozó többi régió kormányzóját. Ő gyűjtötte az adókat, vezette a várost, a szülések szemtanúja volt, és házassági tanácsadóként működött. Turfán városa már a Kr. e. idők kínai támadásainak célpontja volt. A „Selyemút” mentén mindmáig a legnagyobb romeggyüttes, amely mintegy 1,5 négyzetkilométeren fekszik. Falai valamikor 12 m magasak voltak, Mahabódhi típusú sztúpája ma is impozáns, és torzójában is lenyűgöző. Chiao-hö erődítménye hajó alakú, és egyetlenegy 300 m széles és 1500 m hosszú sziklából van kifaragva. Felemelő látványt nyújt a mintegy 7000 embernek otthont adó város, amely egyúttal a Turfáni-medence nyugati oldalát védő várként is funkcionált. Kucsa városának valamikor óriási vára nagyságban vetekedett Csangan váráéval, amely sajnos ma már nincs meg. A várostól északnyugatra 20 km-re vannak jelen Nyugat-Kína legnagyobb romegyüttesének, a Szubasi várrendszernek a maradványai. [A „szubasi” az oszmánoknál rendfenntartó tisztség volt, aki főleg a timarióták, azaz a javadalombirtokosok felett rendelkezett joghatósággal – II. Kuri-galzu.] A kora középkorban Kucsa volt a környék legnagyobb buddhista központja, és több mint 100 szentélyében és kolostorában 5000 szerzetes tanult és gyakorolt. A Tien-san északi lejtőjén levő Isszik-tó partján, a mai Csolton-Ata nevű város közelében egy ősi város állott, amely a „Selyemút” egyik fontos állomása volt. A város romjai a víz alatt a tóban ma is megtalálhatók, ahová egy monda által megénekelt szerencsétlenség (talán egy földrengés) következtében süllyedhetett el. Davan királysága a Fergánai-völgyben 70 városból állt a mai kirgiz–üzbég határ környékén. Többszázezer lakosa jól értett a lovas harcmodorhoz, amelyhez íjat és dárdát használt. Békében gabonát és rizst termelt, bort erjesztett. A Kr. e. 5. sz.-tól az itteni vadlovakból fejlesztették ki a kínai költők és császárok generációi által csodált kecses és erős lovakat. Ezek a vékony, hosszúnyakú és hosszúlábú, szívós, bátor és elegáns, a kínaiak által „Mennyei Hadsereg”-nek nevezett „mennyei lovak” később Közép-Ázsiából eltűntek. De a Kr. e. 1–2. sz.-ban még ezen paripák voltak a hun győzelmek letéteményesei, amit a kínaiak nagyon is jól tudtak. Ezért küldött Davanba Wu-ti császár 60 000 harcosból álló katonai egységet, amely 3000 „égi ló” kíséretében tért vissza. Ettől kezdve a kínaiak is rendelkeztek ezen minőségi lovakkal, amelyeknek alapszerepük volt Kína későbbi felülkerekedésében. A „mennyei lovak”-at kitenyésztő Fergánai Királyság fővárosa Axikent volt, amelyet olyan várrendszer védelmezett, amelynek nem egy eleme a későbbi európai várakról köszön vissza az utókorra.Khorezm talán a 2000 évvel ezelőtti hun várépítészet leglenyűgözőbb példája, melynek erődítményei és városai több száz négyzetkilométeren terültek el, melynek monumentális méretei és formavilága Európában élnek tovább. Kuvavárosát a 7–8. sz.-i buddhizmus egyik fellegváraként könyvelik el. A Telmez városnév szintén e Tanhoz köthető, ahol a Kr. e. 1. sz.-ban a legnépszerűbb vallás volt. Merv azon legnyugatibb város, ahol buddhista romokat tártak fel. A hatalmas, mintegy 60 négyzetkilométeres területű romok közt nyájaikat terelgető pásztorokat csakúgy „csobán”-nak hívják ma, ahogy nálunk nemrég még nevezték. Pendzsikent legendás hírű kora középkori kereskedőváros a mai Tadzsikisztán területén, melyet a hun-utód szogdok az 5–6.sz.-ban építettek vámházakkal, templomokkal, kétemeletes házakkal és bazárokkal. A 8. sz.-i iszlám támadás következtében pusztult el. Jóllehet a felsorolást lehetne még folytatni, most azonban összpontosítsunk azon különbségre, amely a korabeli Európa és Turán között fennállt. A brüsszeli egyetem egykori tanára, Kurt Godefroid munkájából megismerhetjük a 8–10. sz.-i európai főnemesség életét … Ez az arisztokrácia nagyrészt fából épült rezidenciában, míg az Európa lakosságának 80%-át kitevő parasztság sárkunyhókban élt. A tipikus „lovagvár” egy földhányás volt, amelyet mély, vízzel töltött árok vett körül, és azt egy fahídon lehetett megközelíteni. A körbefutó vizesárokból kitermelt földhányás tetején fatörzsekből kihasított deszkapalánk fut körül. Ez a főudvar, ahol egy fatörzsekből és hasított deszkából álló zömök, toronyszerű lovagi rezidencia áll. Ezzel szemben van a fahíd, amely azon előudvarból indul, ahol a gazdasági épületek állnak, és ahova baj esetén húzódnak be a „várkastély” birtokának parasztjai sárkunyhóikból. Kőépületek majd csak a 12. sz.-ban kezdenek megjelenni. A kastély urainak életmódja az európai civilizáció 11. sz.-i színvonalán nem változott túl sokat a 8–10.sz.-hoz viszonyítva, ahogy az a New York-i professzor, Sidney Painter könyvéből kiderülhet. A feudális osztály élete egyszerű volt és nyers, a főuraknak alig volt több fényűzésben részük, mint parasztjaiknak. Egy lovagnak bőségesen állt rendelkezésre minden, amit földjei termettek: ehetett kenyeret és vadhúst, ihatott bort és sört annyit, amennyi belefért, és jóllehet étke-itala mennyiségben határtalan volt, de messze volt attól, hogy változatos legyen. Gyapjú ruhája is volt annyi, amennyit el tudott nyúzni, ezeket azonban feleségének és szolgáinak ügyetlen kezei szabták. Azaz több ennivalója és ruhája volt, mint parasztjainak, minősége azonban ugyanaz volt. A kastély pedig rendkívül egyszerű és kényelmetlen volt. Általában két helységből állt, a csarnokból és kamrából. Hivatalnokával, vazallusaival és parasztjaival a lovag a csarnokban intézte ügyeit. Itt evett kecskebakokon keresztülfektetett deszkából készült asztalokon. A csarnokban, melyet szolgák, fegyveresek, prostituáltak, vendégek és a lovag csalástagjai népesítettek be, általában vad összevisszaság uralkodott. Éjjel részben az asztalokon, részben a padlón aludt a cselédség, míg a kamra a lovag és családjának magánhelysége volt, ahol magas rangú vendégét is szórakoztatta. Éjjel az uraság és családtagjai aludtak itt ágyaikban, cselédjeik a földön. Esetenként egy nagyon nagy úrnak még kápolnája is volt kastélyában, a 12. sz.-ra pedig néhány kastély annyira fényűző lett, hogy öltözőszobát is ragasztottak a hálókamrához. A kastélyok nagyon hidegek-huzatosak voltak, mivel ablakaik vagy nyitottak voltak, vagy pedig csak deszkával voltak takarva. Ha faépület volt (a 13. sz.-ig pedig legtöbb az volt), a főúrnak nem volt fűtése, mert csak a kőből épült kastélyokban lehetett tüzet rakni. Mivel azonban a kémény csak a 12. sz. vége felé jelenik meg, a füst elviselhetetlen volt, és ha közülünk valakinek e főúr éjjeli menedéket ajánl, inkább valamelyik parasztjának sárkunyhóját választottuk volna. Ott ugyanis a kedves kis egytérben szunyókáló disznócskák testének kisugárzása némi meleget is biztosít, igaz ugyan, hogy csak jellegzetes szagocskáinak kíséretében, bár az még így is kellemesebb a kastély biztosította „kényelem”-nél …Megértvén Európa legfényűzőbb életmódját, pillantsunk Turánra, ahol a szovjet archeológia eredményei szerint a megerősített hun kastélyok szerkezete hasonló volt, némi különbséggel. A lakótoronynak számos emelete volt. Jóllehet fából és földből készült, de a központi fűtés segítségével nem csupán a lakótorony, hanem az udvar kisebb lakóházait is fűtötték a Kr. e. 5.-sz.-ban,1600 évvel Európa előbb bemutatott 11. sz.-a előtt. [Ennyit a sztyeppei civilizációknak vagy az Árpád-kori Magyar Királyságnak a Nyugattal szemben megmutatkozó állítólagos fáziskéséséről. Szinte halljuk már, ahogy a Babenberg-utódok a freisingi püspök leplezetlenül rosszindulatú leírásait idézik… – II. Kuri-galzu.] Próbáljuk most rekonstruálni az egykori turáni építészet egyéb vonatkozásait, amelynek fő jegyeit azon indiai előképek határozták meg, amely legszembetűnőbb sajátságát Parmentier ekképp jellemezte: ugyanazon elemek állandóan ismétlődnek mindinkább csökkenő sorrendben …és amely jellemző mind az indiai, mind a „gótikus” építészet tornyaira csakúgy, mint a turáni építésmódra. Az erdélyi templomokra ez szintén jellemző, hisz a kárpát-medencei népi építészet a hun építésmód elemeinek kincsesbányája. A „duplatető” pl. széles körben használt …amely pedig tipikus „kelet-ázsiai” építészeti fogás …Megismételnénk: a kelet-európai népi építészet tárháza azon eredetileg turáni építészeti megoldásoknak, amely Attila győzelme jóvoltából épülhetett be a középkori európai építészetbe …A karikatúra a legsajátosabb vonásokat mintegy kiemelve és eltúlozva adja, miáltal jellemez. Amennyiben a „gótikus” építészet karikatúrájának fogjuk fel Disneyland Cindarella-kastélyát …akkor fő jellemzőiből egyértelmű, hogy az nem egyéb, mint az eredetileg Turánból származó kelet-európai faépítészet alapelemeinek továbbfejlesztése …ahol az indiai típusú elemismétlés szembeötlő. Ez a „gótika” főjegye, ahogy ez egyértelmű a svájci Nyon 13. sz.-i kastélyát látva ...amely viszont rokon az indiai Varanashi …vagy egyéb hindu szakrális létesítmény sziluettjével. Példák Európa-szerte idézhetők, mivel egyértelmű, hogy hasonló tényezők alapjaiban befolyásolták a nyugati építészet-kialakulás folyamatát, és az előzőek értelmében kimutatható, hogy még a híres londoni Tower Bridge is hun, és nem gót … Ha joggal feltételezhető, hogy a gót az inkább hun, valami hasonló bizonyítható a románról. Azaz a párthusok fejlesztették ki azt a forradalmian új boltíves kőépítésmódot, amelynek felmérhetetlen hatása volt a Római Birodalom építészetére, és amely adoptált stílus terjedt el római közvetítéssel (H. H. v. Osten: Die Welt der Perser, 1956). Itt is felvetődhet és nem ok nélkül: romanica vagy parthica? [A parthus „íván”-t – nagyon helyesen – hosszú í-vel fordítják Georgina Herrmann Perzsa reneszánsz c. könyvének magyar kiadásában (Helikon, Bp., 1988), ami sejteni engedi, hogy a magyar „ív” szóval szoros kapcsolatban álló kifejezésről van szó – II. Kuri-galzu.] …A hun-szkíta építésmód számos egyéb vonatkozását érdemes újragondolni. A 3, 5, 7 a Kelet azon szakrális számai, amelyek megjelennek a szakrális építészetben is. Nem csupán a kelet-európai 3 szintes templomokat tekinthetjük a 3 szintű koreai sztúpák …és kínai pagodák rokonának, hanem további nyugati kapcsolódási pontokat fedezhetünk fel a pekingi Menny Temploma …és a bergamoi San Bartolomeo templom összehasonlításakor, viszont ugyanakkor egyértelmű, hogy a galíciai Tarnavka …a kárpátaljai Uzsok …és Sóslak …3 szintes fatemplomai, valamint Felsővály 3 szintes harangtornya …is ezen kategóriához tartoznak. A hollókői templomot az építésmód hasonlósága …teszi a régi kínai főváros, Csangan (mai nevén Xian) ismert pagodájának …rokonává, és nincs jelentősége, hogy a magyar konstrukció 3 szintes és a kínai 7: mindkét szám szakrális, határozott jelentéssel, és az esztétikai értékük határozott rokonsága teszi őket testvérré …hasonló rokonság egyéb területen is egyértelmű, főleg ha érintjük a székely kapu …kérdéskörét, amelyet egykor Eurázsia-szerte használtak. Hiszen a nagyalmási fedettkapu…rokona a pekingi Tiltott Város kapujának …mint ahogy a hétfalusi csángókapu …az okinavainak …vagy tunhuanginak. Az archaikus formájú kapu Sajókeresztúrról …az átlag kínai szemében kínainak tűnik, mint ahogy a zsúpfedeles magyar kapu …testvére is egy kínai tusképről köszön vissza ránk …Tiszacsécsén …a fedettkapu díszíti az egyszerű, de jól tervezett és Mahabódhi-toronnyal koronázott és fedett kerítéssel ellátott építészeti együttest …és ezzel határozott ázsiai sajátossággal ruházza fel azt, mivel az egységes fedésmód a tetőn, kapun és kerítésen eredendően turáni, és így jelen van nem csupán a középkori európai épületeken és régebbi magyar városképeken, de ez határozza meg a pekingi Tiltott Város esztétikai jellegzetességeit is …Végül is nem tudjuk kizárni annak lehetőségét sem, hogy az egykori egységes eurázsiai építészeti stílus maradványaival találkozunk a japán várak – pl. Kumamoto …vagy Okayama … – esetében, amelyeknek speciális tetőelrendezése igen emlékeztet arra, amit láthatunk az ukrán Bielavce …templomának tetőzetét nézve …Erősen feltételezhető tehát, hogy egy többé-kevésbé egységes eurázsiai, turáni eredetű építészeti stílus volt képes kialakulni, mivel mögötte egy érett szellemi szerkezet és megkérdőjelezhetetlen belső dinamizmus állt a velejáró elsöprő erővel. Ez az erő egyfajta szakralitásból táplálkozott, amely kultúrájának axisát szolgáltatta. Ezt a kultúrát azon nevelési rendszer eredményezte, amely segítette ezen erő megszerzését …Turán telve volt ilyen szakrális oktatási intézményekkel, amelyeket Mahabódhi-sztúpák tömege díszített, városaik sziluettje tele volt karcsú, égbenyúlóan elegáns tornyok erdejével valahogy oly módon, ahogy azt jól ismerhetjük a középkori Nürberg …Buda …Páris vagy akármely hasonló város nagyszerű korabeli metszeteiről.
Egyszer láttam egy filmet a bukaresti magyarokról, és abban elmondták, micsoda nagy karriert csináltak a magyar fuvarosok a XIX. század vége felé a frissiben megalakult Románia fővárosában, igen nagy jómódban éltek, mert a "Kelet Amerikájá"-nak (valóban sok lehetőség volt benne!) égető szüksége volt a szolgálataikra...
Célszerű lenne megnézni, melyik az az ógörög kifejezés, amelyet következetesen "nomád"-nak fordítanak...
A nomadizmus fogalmát illetően néhány adalék tőlem a Kik voltak a szkíták? rovatból (8820. hsz.), ahol egy Zoroastro nevű fórumtársnak válaszolgattam:
...még szép, hogy elismered, hogy letelepedett földműveseik is voltak, amikor Parthia tele volt iszonyú kiterjedésű, kő- és téglaépítésű városokkal, szántóföldekkel. (Kharaxi Iszidórosz: Parthus állomások… no meg a régészet…) Persze ezek a városok is nyilván görögök meg perzsák voltak, a földművesekkel egyetemben. S a bizonyíték? Így tanultad az iskolában, Ftonyóval együtt. További vitának ezek szerint helye nincs. Szerintetek.
Arra azért még bátorkodom felhívni a figyelmedet, hogy Hérodotosz elég világosan ír a szkithák szántóföldjeiről, arról meg, hogy milyen helyi mezőgazdasági terményeket találtak a szkitha sírokban, ha máshonnan nem, Bakay – egyébként elismerem, eléggé zavaros – könyvében is olvashatsz (Őstörténetünk régészeti forrásai I–II.).
...Felfrissítem a memóriádat arra vonatkozólag is, hogy a nomadizmus fogalmával ott egyszer már tisztába raktalak (15. hsz.), de úgy látom, falra hányt borsó volt minden erőlködésem: „Nomádok pl. azok a szamaras népek, akik napról napra, hétről hétre másutt ütik fel a vityillójukat a családostul való vándorolgatás során. Az, ha valaki a téli szállásból átköltözik a tavasziba egyszer az adott esztendőben, az én megközelítésemben nem nomadizálás.”
Érdemes elgondolkodni még azon is, hogy a sztyeppei lovas népek városai túlnyomórészt fából épülhettek, gondoljunk Kijevre, Itilre, Bulgar városára, Gúrkumánra (Abu Hámid al-Garnátinál), de akár Moszkva 1812-es égésére is, amikor Napóleon mindhiába várta a füstölgő faépületek közt Sándor cár békeajánlatát! Tehát igen jelentős lélekszámú és hatalmas kiterjedésű városaik voltak, rendszerint összetett, etnikailag is vegyes népességgel, ami azonban archeológiai szempontból ma már kevéssé megfogható. Persze idézhetjük László Gyula felgyői ásatásait is, ahol téglaházak kerültek elő, vagy a sarkeli erődítéseket (igen, bizánciak részvételével), lényeg, hogy a „nomadizmus” fogalmát a lovas népekkel kapcsolatban már ebből a szempontból is érdemes gyökeresen felülvizsgálni.
Ekhós szekér: olyan szekér, amely fölött négy álló rúdon domború tetőszerkezet, rácsozat nyugodott, és arra terítették fel az ekhót, kóbert vagy ernyőt (gyékényből font ponyvát), amely hátul leért a saroglyáig is, ha kellett, de rendszerint félig felcsavarták. Az eső és a nap heve ellen nyújtott védelmet. A debreceni cívisgazdák minden útjukra ezzel mentek. Az ekhós szekér fogatolására mindig 3 ló szolgált.
Irod.: Balogh István: A lófogatok Debrecenben a XVIII–XIX. században (3. rész) (Ethn., 1966)
"...álltattenyésztésből élnek, lakni meg a kocsijukban laknak..."
Korábban beraktam már néhány képet anatóliai és sztyeppei szkíta lakószekerekről is, és idéztem Bökönyi szkíta kocsikról szóló könyvét.
A nagy kérdés, Hérodotosz sorait vajon hogy értsük a lakószekerekre vonatkozóan. Szerintem arról lehet szó, hogy amikor az állatot kihajtották, sokan közülük ezekben a kocsikban éltek. Akiknek nem volt állandó nyári szállása – mert valamilyen okból a lakószekeret célszerűbbnek, kényelmesebbnek gondolták –, ezekben a szekerekben élhettek. És ezek az ekhós szekerek valóban mobilisabbak voltak, mint egy nádkunyhó vagy egy faház, így jobban lehetett követni a szűkebb terület keretein belül a zöldülő füvet és a gondozandó vetést! Ebben a többi társadalom jócskán lemaradt a szkítáktól. A mobilitásnak ezek a hiányosságai okozzák majd a Római Birodalom vesztét a hunokkal szemben. Így ahelyett, hogy lenéznénk a lovas életmódot, inkább tisztelnünk illene azt, amiben a hattiak és társaik jócskán megelőzték a korukat!
A "vándorlás" az egész tavaszi-nyári-őszi időszakot jelenthette tehát, amikor a szküthák közül szinte mindenki a mezőgazdasági szükségleteknek megfelelően mozgott a maga birtokán, kiterjedt legelőin és szántóföldjei mentén!
Érdemes lenne ezt az idézetet (Thuküdidésztől vagy mástól) megkeresni. Egyébként nagyon szépen köszönjük a kiemeléseket az atyai ágon kár származású Hérodotosztól a szkíta földművelésre vonatkozóan!
"...vajon mikor, hol és minek a hatásra váltak a szkíták gabonatermesztő néppé?"
Idézet tőlem a Kik voltak a szkíták? topikból (9881. hsz.):
...említsünk a „nomadizmus” gyökereiről konkrétumokat is. Kr. e. 2500 körül fejlődik ki a Fekete-tenger északi partvidékein az ún. gödörsíros vagy más néven kurgán-műveltség, az első olyan kultúra, ahol az állattenyésztés egyre jobban tért hódítva túlsúlyba kerül a földművelés rovására. Ez az állattartásra való koncentráció néhány száz éven belül a környező területeken is uralkodóvá lesz, így nyugat felé a Cucuteni–Tripolje-műveltségnél, sőt a Kárpát medencében úgyszintén. Délkelet felé hasonló változásokat mutat a Kr. e. III. évezred második felére a korai transzkaukáziai műveltség (fejlődésének III. szakaszában). A Tripolje-műveltség területén megjelennek az első zablák, és – ezt Glatznak sikerült eltalálni – a ló és a juh tenyésztésének aránya növekszik meg ugrásszerűen a sertés és a szarvasmarha rovására. A sztyepp felé történő terjeszkedés említett módjának pedig roppant prózai okai voltak: Elő-Ázsia élelemtermelésre való áttéréssel szüntelenül növekvő népessége ezt a vidéket is elérte, ám a kötött talaj megművelése a technika korabeli színvonalán még kevéssé volt kivihető. Hérodotosz korára persze nagyot változott a helyzet, ám a Kr. e. III. évezredben a Kaukázustól északra a földeket csak közvetlenül a folyók oldalában, ezek lazább szerkezetű partjain tudták feltörni. Vagyis egy nagy humbug olyasmit emlegetni, hogy például a szkithák nem ismerték a földművelést, vagy hogy épp csak kezdték eltanulni a görögöktől.
A hattiak (szkíták) tehát, amikor átvonultak a Kaukázuson északi irányban, egy olyan térségbe érkeztek, ahol meglehetősen nagy hagyományai voltak már a túlsúlyos állattenyésztésnek. Vagyis a kérdést inkább úgy kellene feltenni: mikor kezdett a földművelés és az állattartás egyensúlya átbillenni a hettitáknál (szkítáknál) az utóbbinak a javára?
Jól fogja meg ha nem is a toposz jelenségét, de a szkíta népnév toposzként való alkalmazásának lényegét Vásáry István A régi Belső-Ázsia története c. könyvében (Balassi, Bp., 2003):
„Hérodotosz nyomán a szkíta és Szkítia fogalmak egyre inkább gyűjtőfogalmakká váltak. A középkori latin nyelvű földrajzi és történeti irodalom úgy tartotta, hogy minden keletről érkezett nép Szkítiából jött ki. Szkítia több hullámban bocsátotta ki magából a nomád népeket, melyeket Isten küldött a civilizált világ büntetésére. Ez a középkori szemlélet még csak erősödött a hunok 5. századi európai szereplésével kapcsolatban. Nem csoda, ha a 9. század végén a Kárpát-medencében megjelent magyarokat is Szkítiából jött népként fogadta az európai krónikás irodalom …Az udvari kultúra, a történetírás teljesen magáévá tette a szkíta elméletet. Középkori elbeszélő forrásaink, Anonymus, Kézai Simon, a Képes Krónika stb. mind a szkítiai kijövetelről (exodus) beszél. Csáti Demeter így kezdi históriás énekét a 16. században: »Emlékezzünk régiekről, az Szcitiábul kijöttekrül.« …Hérodotosz ritka kritikai érzékkel próbálta meg a tulajdonképpeni szkítákat a többi északkeleti barbár néptől szétválasztani. Tudós attitüdjével azonban, úgy tűnik, egyedül maradt. Műve nyomán Szkítia Belső-Ázsia mitikus elnevezése lett, egy zsák, amiben minden keleti barbár nép elfér. Ha ilyen általános értelemben fogjuk fel Szkítiát, ahogyan ezt már a 9–10. században értették, akkor sem az európai krónikások, sem magyar tanítványaik nem tévedtek nagyot. Valóban Belső-Ázsia, azaz az ő terminológiájukban Szkítia az a politikai és kulturális háttér, amelyből a magyarság származott. Szkítia középkori tana mitikus megfogalmazása volt a magyarság keleti származástudatának, s ugyanazt mondta mitikus formában, amit ma tudományos eszközökkel próbálunk feltárni a magyarság kialakulásának vizsgálatában.”
A 4. könyvet természetesen többször olvastam, a többit legalább 1x :)
Idézet innen, bár ez legfeljebb csak megerősítheti, amit nem vitatunk:
„A szkíták azt beszélik, hogy az ő népük a legfiatalabb, és ez így történt: Az első embert, aki ezen a puszta vidéken élt, Targitaosznak hívták …három fia született: Lipoxaisz, Arpoxaisz, és a legifjabb: Kolaxaisz. Uralkodásuk alatt a hagyomány szerint aranytárgyak hulltak alá az égből a szkíták földjére. Egy eke, egy járom, egy harci bárd, és egy csésze.”
(1) Nyilván azért mondták magukat a legfiatalabb népnek, mert csak 2-300 évvel Hérodotosz ottjárta előtt fejeződött be a megtelepedésük a Kaukázustól északra fekvő vidékeken.
(2) Eke = a földművelés bizonyítéka
(3) Járom = a földművelés bizonyítéka
Viszont van itt még valami: Szkíta sírokban nagy számban találtak gabonaneműeket, ami arra utal, hogy nemcsak kivitelre termeltek. Ami elég furcsa is lenne.
Tehát lehet, hogy nem a gabonatermesztés dominált a szkíta gazdaságban, de attól azt még igen számottevőnek kell minősítenünk, ha egyszer nagyarányú exportra is futotta belőle.
A Halys folyó kanyarulatában élők népi származásának körülményei nyilván tovább erősíthetnék azt a vélekedést, hogy ott az eurázsiai ősnép egy jellegzetes része lakott volna.
Cser és Darai feltételezése szerint Kr. e 6000-ben a Dardanellák átszakadása a Fekete-tavi népesség szétáramlását (menekülését) eredményezte. Szintén előbbi szerzők az ottani népességet közvetlen rokonságban állónak tartják a Fekete-tó környéki népességgel, így a magasabb partra menekülő őslakosság a Halys környékén jogosan őseurázsiai jellegű. Hogy mindeközben egyúttal szkíta is, azt nem tudom. Talán földművesek inkább.
A Hatti Birodalom és Kréta kulturális-politikai vonzáskörzete
Hatti (szkíta) aranylemez a sztyeppéről
A hátlap
Rudnay Gyula: Ekhós szekér pihenőkkel
A hortobágyi hídivásárra igyekvő ekhós szekér (1940)
Ekhós szekér a Hortobágyon három lóval (1928)
Ekhós szekér a Hortobágyon három lóval (1928)
Hogy micsoda problémát jelenthet ma is egy ilyen járgány hiánya... Most olvasom, hogy ellopták David Beckham terepjáróját! :))
Szkíta lakószekér modellje Anatóliából
A Thermodón folyó (ma: Terme Çayi) közvetlenül keletre esett a hatti anyaterületektől, melyek a bal oldali térképen citromsárgával vannak jelölve
Dareioszt is a szkíták és a médek (magyarok) viseletében ábrázolták
Ivókehely Északnyugat-Iránból, ragadozó madárral
Ivókupa szarvasokkal a Kr. e. II–I. ezredforduló tájáról