Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Közvetlenül keresd Magyar Andrást, szerintem ő nem is szeretne nagy nyilvánosságot!
Hát ha Pécsen van már szabadvívás, akkor nálunk is majd lesz. Ott sokkal jobb a csapat felszereltsége. Keszthelyen eddig csak én vettem fejvédet meg sportkardot. Ezért én végig abban nyomom, a többiek meg felváltva vívnak velem a kincstári fejvédben. Tamás külön foglalkozik a kezdőkkel, gyakorlatilag segédoktató lettem.
Kár, hogy nem sok minden publikus a szegedi versennyel kapcsolatban. Mondjuk azt értem, hogy a verseny jellege miatt az egész nincs agyonreklámozva, de így még külsős nézők se nagyon lesznek.
A szabályokról tudunk valamit?
Láttam a Vár-vívás tavalyi képeit: pompás a helyszín!
"Kis türelmetlen..."
Hát, nem kapkodjátok el, az biztos, de legalább jól rákészültök :-) Az egész azért lett volna érdekes, mert Pécsen - állítólag - van ilyen. Remélem, majd az ottani vívó mesél erről (is).
Azzal az erőseknek (vagy átlagosaknak) való sétapálcával már rendesen lehet(ett) roncsolni. A barantások egyik kedvence a somfából készült bot. Igaz, csak "kocogtatásra" használják, nincs igazi botvívás.
Az eszköz súlya nagyban meghatározza, hogy mire jó. A modern la canne de combatban használt botok olyan 120 gramm körül vannak. Sajnos ezek nem bírják azt a fajta mozgásanyagot, amivel mostanában dolgozom, ez pedig egy Leboucher la canne rekonstrukció. Itt erősebbek az ütések, csapások, éppen ezért a gesztenye helyett rattanból készítettem gyakorlóeszközt. Ennek a súlya 150 és 180 gramm között
van valahol, a 150 grammos az inkább alkalmas arra, hogy minimális védőfelszerelésben, nem túlzott kontrollal meg lehessen ütni a másikat. A 180 grammosnál már észnél kell azért lenni, mert az "reálisabban" mozog, de nekem jóval sérülésveszélyesebbnek tűnik. A sétapálcám ami van, az inkább a 200 grammos tartományban van, de volt már olyan a kezemben, ami inkább könyebb volt. Ez ugyebár elsősorban az anyagtól függ, de a sétapálca elsősorban divatkellék volt, és nem önvédelmi fegyver. Nyilván aki úgy tekintett rá, mint önvédelmi eszköz, az a boltban ennek megfelelőt keresett.
Az érdekes az, hogy Charlemont könyvében nehéz, somfából készült botokat ajánl:
Erősöknek: 96 cm hosszú, 3 cm vastag, 525 gram súlyú
Átlagos erővel rendelkezőknek: 95 cm hosszú, 26 mm vastag, 425 gram súlyú
Mazsoláknak: 94 cm hosszú, 22 mm vastag, 325 gram súlyú
Ez azért érdekes, mert olyan szerencsénk van, hogy Charlemontról készült egy videó, ahol bemutatja a canne technikáit. Nos, ezen a videón nem úgy néz ki, hogy ilyen nehéz botokat használnának:
Mennyire támadták az ellenfél pálcát tartó kezét (sétapálca vs sétapálca)?
Közben elküldtem a linket egy barantásnak és annak a kenjitsus srácnak, aki részt vett az emlékversenyen. Majd kiderül, hogy mennyire érdekli őket ez az új kezdeményezés.
kkor egy kis gyors összefoglaló a sétapálcáról, ezen belül is a francia rendszerről, aztán ha érdekel titeket, akkor beszélhetünk a többiről is (nagyon sok van).
A sétapálca alapvetően egy civil fegyver, amit főleg az 1800-as évektől nagyjából az I. VH-ig hordtak maguknál az úriemberek és az úrhölgyek. Az eszköz a small swordot váltotta fel, melyet a XVIII. század végéig hordtak ruházati kiegészítőként, és néha önvédelmi fegyverként ("no gentleman was dressed without his sword" – contemporary idiom of the middle of the 18th century). A small swordről is beszélgethetünk, de az egy külön téma Mondhatjuk, hogy úgy váltotta a sétapálca a smallswordöt, mint ahogy a smallsword a rapiert (na jó, ott azért volt egy kis átmenet, itt a váltás elég éles).
Hamar felmerült a kérdés, hogy egy önvédelmi szituációban hogy lehetne egy sétapálcát alkalmazni? Ez két oldalról volt támogatva, egyrészt a kereslet (oké, ha már nálam van ez a pálca, akkor hogy védem meg magam) másrészt a kínálat oldaláról (a vívómesterek ezért az okosságért pénzt kérhettek, kiegészíthették az iskolájuk tananyagát, így új, fizető vendéget tudtak behozni). Az egyik első sétapálca vívással foglalkozó anyagot Leboucher jelentette meg, 1843 körül. A könyv címe a "Sétapálcával való vívás 25 leckében". Leboucher egyébként a sétapálca mellett hosszú botot (baton) és francia boxot is tanított az iskolájában.
Ha megnézzük a tananyagot, a könyv alapvetően egykezes vívófegyverként kezeli a sétapálcát. Ez nem meglepő, a kardvívás bevezetésére sokáig használták a sétapálcát, mint gyakorlófegyvert, mintha a vívóedzőm is mesélt volna erről, majd következő edzésen jól kifaggatom.
Technikai elemzés: Klasszikus kardvívó alapállást használ, a szabad kéz a hát mögé rejtve, hogy az ne jelenthessen célpontot. Ha támadás éri, mindig véd, majd visszatámad, láthatóan fontosnak tartották a védekező képesség fejlesztését, illetve abból indult ki, hogy a támadónál hasonló fegyver lesz (szimetrikus helyzet). A védésnél mindig hátralép az első lábbal, ezzel biztosítja azt, hogy ha a támadás egy cseltámadás lenne, a láb akkor is védve legyen. Az ütéseket kitörésből hajtja végre, célpontok a fejtető, az arc, a törzs (vese is), a láb (térd, sípcsont), valamint a könyök. Érdekes módon a kézfej nem célpont, ez lehet azért is, mert úriemberek nem verik szét egymás kezét, vagy azért, mert az ellenfél esélyesen bőrkesztyűt viselt. Használ ütéseket és szúrást is, ez utóbbi csak arcra. A technikákat védés-visszatámadással mutatja be, egyidejű technikákat én nem láttam a leírásokban (de lehet, hogy elsiklottam felette). Leír pár cseltámadást is a könyv végén. Közelharc nincs, tartalmaz viszont forgásokat (volte), amit több támadó ellen használ.
Röviden összefoglalva: Leboucher sétapálcavívás anyaga egy jól felépített, 25 elemből álló rendszer, mely abból indul ki, hogy úriemberek azonos fegyverekkel egymással párbajoznak. Faék egyszerűségű, gyorsan tanulható, és az itt tanult alapok később átvihetők a kardvívásba (kardvívás alatt mindig az angol sabre-t értem), vagy az ő oldaláról nézve, valószínűleg tudott karddal is vívni, ezért egyszerűen csak átírta a kardvívó anyagát sétapálcára.
Az eredeti könyv, és annak egy angol nyelvű fordítása a következő címről elérhető:
Ha tetszett az elemzés, akkor folytatom a Larribeau rendszerrel, Emile André és Renaud Défense Dans La Rue rendszerével, Vigny botvívó rendszerével (és The "Walking Stick" method of self-defense, Henry Lang nyomán), beszélhetek a modern la canne de combatról (illetve annak fejlődéséről), majd következne az amerikai és az angol vonal, és utána elkalandozhatunk dél-amerikába is, ahol a venezuelai botjátékról írnék... aztán beszélhetünk a Bartitsu-ról (most ez egy kutatási témám), vagy a francia önvédelmi vonalról is (défense dans la rue, a krav magások imádni fogják), sőt, ha már a héber vonal, akkor az ellenállásban (Hagana) oktatott két botvívás formáról is lehet szó (ez kapcsolódik Henry Langhoz, nagyon érdekes módon)
Teljesen felesleges kényszeresen ismételgetni az "egyesüljünk, egyesüljünk" mantrát. Első körben bőven elég, hogy legyen egy hely, ahol rendszeresen tudnak találkozni a különböző irányzatok, iskolák, csoportok vívói. És ahol folyik egy kellemes és viszonylag folyamatos társalgás, kötetlen információcsere. Ezt lenne érdemes elősegíteni.
A szkeptikus énemnek pedig azt tudom válaszolni, hogy amennyiben mégsem sikerülne a dolog, akkor nyugodtan elmondhatom: "Ezt is megpróbáltam!", és kipipálhatom a bakancslistámról.
Azért hihetetlen, hogy "2015. jan. 23. 12:07:32 GMT"-kor már pillanatfelvétel készült a topikról és már megjelenünk találatként a Google keresőben. Nekem ez elképesztő!
Ami az érdekes - nem a videóban, hanem a kendoban úgy általában - hogy átlagosan messze a legnormálisabb, legegészségesebb felfogású társasággal találkoztam ott, mint más japán társaságoknál. Nem tudom, mi az oka, de tendenciaszerű a dolog, hogy kevés a szektás közöttük.
Igen, mert teljesen jó volt a hangulata, persze ott is megvolt a topik "esze", de nem volt túlságosan zavaró, és egy idő után senki nem vette komolyan, valószínűéeg nem is olvasta a hatalmas, strukturálatlan ömlengéseit. Nem lennék meglepve, ha egy idő után ő is idetalálna.
Ide mindent lehet linkelni, tölteni, idézni. Legyen az egész egy hatalmas és barátságos svédasztal, ahol mindenki megtalálja a számára ízletes "falatokat"!
Már írtam, hogy csak első 6 percet néztem végig, a suburi kezdetéig. Majd a hétvégén folytatom, és akkor tudok részletesebben reflektálni. Egy nagyon szimpatikus momentum:
"...Váradi Ábel öt danos kendó oktató vezetésével."
Nem tudom, pontosan kinek az érdeme ez a precíz megfogalmazás, de a mindenféle ilyen-olyan mesterfokozatok kimondottan irritálnak. Európában (Magyarországon) max. fővívómester cím volt, de az is csak a XX. 20-40-es éveiben. Korábban nem nagyon találkoztam ilyennel.
Talán a magyar prepper fórumon volt egy elég hosszú hozzászólássorozatom, ahol a sétapálcavívást mutattam be, ha esetleg érdekel titeket, akkor ide is felrakom.
Köszi szépen, ez egy elég érdekesnek tűnő fórum. A részemről egyelőre maradok a kés, tőr,párbajtőr, és sétapálcavívásnál, abból is a régebbi rendszereknél.
Erősen ajánlanám, hogy - ha tényleg és nagyon akarod -, akkor inkább a HM topikban próbáld boncolgatni a téma. Fzsolt-nak is nagyon tetszett a videó. Szóval, bőven lenne partner. Különösen az elején érdemes lenne kerülni az olyan témákat, melyek szinte mágnesként idecsalogatják az "érdekes" figurákat.
Jobb lenne valami más témát választani. Akár a digisportos kendós videót!
Mellesleg a Tiéd lett a tényleges 0-ás. Ebből is látszik, hogy hány új topikot nyitottam eddig.
Nem kétséges, hogy jókat fogunk társalogni, pontosan úgy, mint eddig. VSZ mindenkinek érdemes elgondolkodni azon, hogy a vívó ismerősei közül ki érdekelhet egy ilyen topik. Én szólni fogok pár barantásnak, ex-barantásnak vagy például annak kenjitsus srácnak, aki Tiborral együtt részt vett az emlékversenyen. Aztán vannak még ötleteim.
Pl. Moronak már szóltam, de csak mérsékelt érdeklődést tanusított. Gondolom beleolvasott a HM topikba, aztán végleg elment a kedve. Lehet, hogy meggondolja magát?!
Grizli egy másik érdekes arc, ő még a régi zrínyis Haditorna Klubban kezdte el a vívást (militia pont hu bemutatkozás). Egy nagyon kellemes, kiegyensúlyozott ember lehet, a hszk. alapján. És még lehetne folytatni.
Per pillanat nincs az országban egy olyan jó topik, ahol a különböző irányzatok, fegyvernemek képviselői kellemesen el tudnának társalogni, és ami sokkal fontosabb, hogy a társalgás (ötletek, linkek, nevek) eredményei kereshető formában maradnának meg. Akár évekre visszamenőleg.
És nem kell rögtön "Egy a zászló, utánam..." jellegű összefogásra gondolni. Majd egyszer... Talán...
