Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
A vállon lévő láncszövet igen, szablya/kardvágás ellen került oda a lovasokra - állítólag. (cavalry chainmail epaulettes néven kereshetsz rá) Bár nem ismerem az uniformisokat, gondolom lovasok, mert a képen a rendszeresített bambusz lovassági lándzsa (talán 1868m) van a kezükben, látszik a felkötött hordszíj is, amivel vállra lehet akasztani lóháton.
"Le tudnád írni, hogy milyen volt vívni egy klasszis kendóssal szemben? Mit éreztél nyomásnak?"
Nem bonyolult. Növekvő feszültség és fenyegetettségérzés, párosulva egy fajta tehetetlenség-érzettel. Ez frusztrációhoz vezet, amiből agresszió születik, és elkapkodott mozdulatok.
Gyakorlatilag a pszichológia működik. Fenyegető helyzet - alacsony kompetencia a szituáció kezelésére - növekvő arousal szint - nem átgondolt cselekvésre való belső kényszer. (ezért jó, ha vannak pszichológus ismerősök a vívók között :-))
Jó kis könyv! És viszonylag ritka, mert csak 300 db készült belőle, valószínűleg rotaprint-eljárással (115 oldal szöveg, pár oldal pocsék ábra, még szerencse, hogy az eredeti, sokkal jobb minőségű ábrák megtalálhatók Szabó László könyvében).
Mellesleg ő Szűts János és Szabó László tanítványa volt.
Hát a videókkal kapcsolatban nem alakult ki egy pörgős társalgás :-((
Érdekességnek viszont láthattuk III. Richárd újratemetését.
Jófajta XV. sz. lemezpáncélok (amiben állítólag nem lehetett mozogni), csatakalapácsok (warhammer (?)), a jobboldali vitézen egy méretes rondel látható (Sch...-nek ajánlva). Lehet, hogy pont egy ilyen csatakapáccsal mérték a királyra a végzetes ütést, bár az is elképzelhető, hogy a gyilkos eszköz inkább egy alabárd volt.
Mérétes dzsidák. Érdekes láncszövet-rész a vállakon. Szablyavágások ellen??
Pompás kiállítás. Csak kapkodtam a fejem, olyan kardok lettek kiállítva, melyeket már könyvekből elég jól ismertem: szablyamarkolatú egyenes kard (0:17); S-markolatú kard, jellegzetes markolatgombbal (0:28); grossemesser, hárítótüskével; S-markolatú szablya, jellegzetes markolatgombbal, kiemelkedő fokéllel (0:30); a sikszói szablya (XVI. sz.) (0:34). Eddig csak a markolatáról készült fényképet láttam, tök érdekes, hogy ennyire egyenes volt. Hegyestőr... stb.
Itt abbahagytam a jegyezetelés és csak a látványra koncentráltam.
Ui.:
"Kíváncsi vagyok milyen pozitív ,és negatív véleményt írtok?"
Rájuk vigyázni kell szabadvívás közben, hogy legyen kedvük folytatni. Máskülönben igen gyorsan edzőpartner nélkül marad az ember. Szegények még nem tudnak állni, mozogni, támadni vagy védekezni, szóval csak igen játékosan szabad velük vívni.
Mondjuk az nem meglepő, hogy az egyik legjobb hazai HEMAsra nem tud senki nyomást gyakorolni. :-)
Le tudnád írni, hogy milyen volt vívni egy klasszis kendóssal szemben? Mit éreztél nyomásnak?
Tulajdonképpen az akarat rákényszerítése az ellenfélre, egyfajta nem nyilvánvaló "vor" megszerzésével. Vagy pszichológiai, vagy technikai fölénnyel kialakítható, de valóban, legjobb, ha mindkettő jelen van.
Nekem kezdők - középhaladók ellen működik időnként, de másképp.
Meglepő lehet, de középhaladók ellen jobban működik, mint a kezdők esetében.
Ez utóbbi esetben ugyanis kizárólag pszichikai nyomás alá tudod helyezni az illetőt, aki erre sok esetben kiszámíthatatlanul fog reagálni, általában egy olyan technikával, mozdulattal, ami nem optimális, ergo kikövetkeztethetetlen.
A középhaladónak már van annyi tapasztalata, hogy (persze nem mindig) legalább felismerje, hogy a helyzet technikai oldalról is fenyegetés. Mivel ők már/még nem intuitív módon vívnak, ezért a reakcióik jóval kiszámíthatóbbak. Emiatt remekül lehet irányítani a vívást.
Ez nekem akkor szokott sikerülni, ha nem vagyok érzelmi nyomás alatt, vagyis még messze nem vagyok azon a szinten, hogy ezt elsajátított tudásnak nevezhessem, de már legalább tudom, hogy mi ez a jelenség, és felismerem, ha ellenem alkalmazzák. Bár őszintén megmondva, HEMA-ban nem találkoztam még olyannal, aki "nyomás alá" helyezett volna. Kendóban igen, ott egy Erdélyi-Dubi kör után van bőséges tapasztalat átgondolni a jelenséget... ;-)
Seme Literally, to attack. Seme means to apply pressure to your opponent. There are three basic kinds of seme.
Ki o korosu: break the opponent's spirit
Waza o korosu: kill the opponent's technique, for example, by changing the distance.
Ken o korosu: kill the sword, for example, by knocking the shinai to the side.
Regebben linkeltem egy oldalt, ezt hivom segitsegul, mert jol van rendszerezve.
Nezzuk magyarul: eloszor is a pszichikai nyomas. Magabiztossag, magasabb fokozat, magasabb technikai, respekt, stb. szint. Hatarozottsag, hang, fellepes.
Masodszor eros kuzdoallas, eros kozepvonal, a sajat tavolsag raeroltetese az ellenfelre, altalaban elore mozgassal. Amikor az egyik vivon nagyon latszik, hogy meg fog indulni, es picit mozog elore, mutatja, hogy barmelyik pillanatban elengedheti a tamadast, na de melyik pillanatban es milyen tamadast? Illetve egyaltalan az tamadas lesz? Vagy ezzel csak teged kesztet tamadasra, es vedi-megkontrazza? Ez van lejjebb leirva, csak huzaskent.
Harmadszor a kozepvonal megtartasa, az ellenfel kardjanak hatastalanitasa, a kozepvonalbol kitessekelese.
Ezt a harmat nehez szetvalasztani, mert egyszerre mind jelen van. Megis mind a harom mas-mas. Igazabol a legjobb, ha az ember elszenvedi egy eros vivoval szemben. Utana mar kivulrol is latni fogja, majd alkalmazni is. Olyan erzes, amikor barmit is probalsz, veged. Ha tartod a poziciot, veged. Ha tamadsz, veged. Ha probalsz vedekezni, veged. Nagyon erdekes dolog. Fizikailag, technikailag, erzelmileg, szellemileg.
Az ilyen történetekhez igen-igen szkeptikusan szoktam viszonyúlni.
Egészen addig, amíg nincs valami kézzelfogható nyoma a dolognak - a bírósági tárgyalás említése, esetleg jegyzőkönyve, hiteles szemtanuk visszaemlékezése stb. -, egyszerűen nem tudom elhinni.
"Ez a gyakorlatban így nézett ki: Zoli szinte lebegett a pást felett, elegánsan, könnyedén, lassú, néha alig látható kis lábmozdulatokkal. Mozgásával megadta az ellenfélnek a 'kedvező' pillanatot egy támadás végrehajtásához, miközben állandóan mozgó kardjával őt a lehetséges találati felületről 'informálta'. Az ellenfél tehát akkor támadott, mikor ezt Zoli akarta és oda vágott, ahova őt Zoli 'vezette'." [HZ, 25]
Meg azt sem érdemes elfelejteni, hogy egy világklasszis vívóról volt szó, aki valószínűleg egy birkanyíró tankönyvből vagy egy bányászati szakkönyvből is tudott volna ihletet meríteni. Én hiába találnám meg ezt a jóga könyvet, amiben a kínai "valami"-fu-ról volt szó, szinte biztos, hogy nem sokat segítene - se koncepcióilag, se másképpen. :-((
Küldtem neked egy könyvet, már volt szó róla régebben a Hm. topikon, ha másért nem a koncepcióért érdemes elolvasni, hátha. Egy gmailes cimet keress, nem hiszem hogy spam lesz, már régebben váltottunk levelet, mert benne vagy a cimtáramban.
- II. Rosseb Kupa, baranta szablyavívás (Kaposvár),
- szegedi Várvívás.
Remélem, lesznek majd hosszabb-rövidebb beszámolók. A kaposvári versenyen komolyan elgondolkodtam, aztán a távolság (1 nap oda - 1 nap verseny - 1 nap vissza), meg a sportorvosi igazolás szükségessége miatt "leszavaztam" (már a beutaló is megvolt, elmentem EKG-ra a helyi szűrőközpontba, megláttam a sort és legyintettem...)
Néhány pontatlanság vagy tévedés a Horváth könyvből.
"Csináltak hatalmas, nehéz, csak két kézzel forgatható kardokat, ún. sverteket, melyeket ugyanúgy használtak, mint az ősember a bunkót: oda neki!" (17. o.)
"Annak idején került egy joga könyv a kezébe, melynek egyik fejezete a kínai küzdősportot a dzsiu-dzsukut mutatta be. Ennek lényege, hogy a küzdő megpróbálja az ellenfél szándékát, energiáját, lendületét saját céljainak megfelelően kihasználni." (25. o.)
"Bólyairól, a lángeszű matematikusról jegyezte fel életrajzírója, hogy mérnökkari főhadnagy korában, Bécsben egyetlen szóváltásból kifolyólag, 17 lovas tiszttel verekedett meg, akiket mind összevágott anélkül, hogy egyetlen karcolást is kapott volna." (46. o.)
A filozófiai eszmefuttatásoktól és aktuálpolitikai dolgoktól eltekintve egy igen értékes könyv, főleg a rendkívüli hanganyaga miatt. Az ember hallhatja pl. Bay Bélát vagy Szabó Lászlót beszélni. Konkrétan ebben a könyvben láttam először képet Szabó László vívómesterről. Rendkívüli pedagógus lehetett, legalábbis a könyve erről tanúskodik.
"...akkor tudatosult bennem, hogy a hm/ks gyakorlástól lehet, hogy jobban tud verekedni az ember, de egészségesebb nem lesz."
Hát igen, ez egy érdekes dilemma, sőt egy még érdekesebb feladat: felismerni a tényleges és hosszú távú szükségleteinket.
Igazából nem akarok jógázni, anno nekem is volt ilyen korszakom (pár év): lótuszülésben ujjtámász, fejenállás meg nauli, meg "pörgetős" nauli. Mostanára már csak pár gyakorlat maradt meg: bemelegítés közben háromszög-állás, beszélgetés közben egy lábon állás, nagy ritkán eke-állás. Csupán kíváncsi voltam, hogy neked konkrétan miben segített.
Per pillanat az egyensúlyi állapot fenntartásához bőven elég a vívás, a gömbsúlyzózás, a túrázás és nyáron az úszás.
Érdekességként megemlíthető, hogy 2014-ben csupán két olyan könyv jelent meg, amely vívástörténettel foglalkozik, annak is főleg magyar részével:
Horváth Géza: Ide veled, régi kardunk! Máday Norbert: Edzett pengék
A Horváth könyvből azért sok mindent meg lehet tudni a lengyel, szovjet, olasz szereplőkről is, Máday könyve pedig - érintőlegesen - foglalkozik a francia és olasz vívással.
Bár a férfi kardvívás egyéni olimpiai bajnokát történetesen Szilágyi Áronnak hívják, nincs abban semmi ellentmondás, hogy Horváth Géza tollából Ide veled, régi kardunk! címmel jelent meg könyv.
Egyrészt azért nincs, mert a londoni aranyunk dacára lehet hiányérzetük, a két évvel ezelőtti ötkarikás játékokra kardcsapatunk ki sem jutott, míg anno nagyjaink 1908 és 1960 között tíz olimpián az egyéni és a csapatversenyeken tizenkilenc aranyat nyertek a húszból. (1920-ban Antwerpenben nem lehettünk ott.) Másrészt pedig a mai kardvívás bizony már nyomaiban sem emlékeztet a régire, és a szerző, aki a nagy idők utolsó éveinek hiteles tanúja, talán nem ok nélkül aggódik a fegyvernem jövője miatt.
Ő maga a válogatott kerettagságig jutott, majd vívómesterként dolgozott, ám amikor a klasszikus kardvívás helyett a 70-es években egyre inkább az nyert teret, hogy a felek agresszívan egymásnak ugrottak – ahogy mondja: ahelyett, hogy megtanultak volna vívni, elkezdtek rohangászni –, külföldre távozott és pályát változtatott. Németországban fogorvosként vívott ki magának elismerést, de most visszatért a gyökerekhez, és így nem vész kárba sporttörténeti szempontból is jelentős munkája sem, amit negyven évvel ezelőtt kezdett el.
Tudniillik felbecsülhetetlen értékű hangfelvételeket készített a már eltávozott nagyokkal, Gerevich Aladárral, Kovács Pállal, Kárpáti Rudolffal, továbbá az őket követő generáció tagjaival, akik már nem tudtak elődeik nyomába érni, és a kordokumentumnak is tekinthető könyvben a miértről is képet kapunk. Az eredeti felvételek digitalizálva a mellékelt DVD-n meghallgathatók, kuriózum, hogy megszólalnak a korszak külföldi klasszisai is, ugyanakkor érezzük, hogy sok régi seb máig nem hegedt be, a tokiói olimpiai bajnok Pézsa Tiborral a szerző bevallottan nem is kereste a találkozót.
Külön kell szólni arról, hogy hallhatjuk a második világháború utáni generáció legtehetségesebb és legnagyobb tudásúnak tartott pengeforgatóját, Horváth Zoltánt, aki már 20 évesen, 1957-ben világbajnok volt csapatban, három évvel később a római olimpián is tagja volt aranyérmes csapatunknak, egyéniben Kárpáti mögött ezüstérmes lett, 1962-ben pedig egyéni vb-címet szerzett.
S aki a szerző testvérbátyja.
„Miután a Bay-éra (Bay Béla szövetségi kapitány – a szerk.), azaz 1963 után a hivatalosok mindmáig mellőzték, létezését is ignorálták (1966-ban azért csapatban világbajnok lett – a szerk.), úgy érzem, jogos, ha könyvemben az őt megillető helyre kerül” – írja Horváth Géza, aki írásában bevallottan úgy szándékozik bemutatni a klasszikus magyar kardvívást, hogy a laikusok is megérthessék.
Bizton állíthatjuk, sikerrel járt."
(Horváth Géza: Ide veled, régi kardunk! Filmkapu Kft., 2014)
"Hát egy szót nem értek abból, amit bemásoltál..."
Azért a Google fordítóprogramja egész értelmezhető szövegeket készít másodpercek alatt. ;-)
Láss csodát... "á proximité" -> "proximity" stb.
"Hello everyone, The FFAMHE was requested by the Hungarian Federation of HEMA in the project of the International Cup IFHEMA (International Federation of HEMA) to be held near Budapest last weekend of June.
Participants must be part of a team approved by the national body when it exists, FFAMHE for us, and has up to 4 competitors per weapon, a coach, a captain and a federal representative. It is possible to perform several functions (the national representative coach can be the guy labeled captain may act as coach for a weapon, etc.). The competition will focus on the long sword and rapier. The competition is mixed..."
Szerencsére a helyszín Hajdúsámson. Elfogadhatóan megközelíthető tömegközlekedéssel.
A többi majd kiderül. És persze... rögtön lehetett érteni, hogy miért. A támogatás miatt, mert megkapták a létesítményt.
Hát egy szót nem értek abból, amit bemásoltál, de biztos :-)
A helyszín pedig Debrecennek valami külvárosa, azaz innen Győrből nézve valóban a világ vége, de sajnos az egyetlen helyszín, ahol érdemben támogatnak... 2-3 milla meg nincsen zsebben a rendezvényre. De ez asszem a kendosoknak is ismerős szituáció lehet.
a történet ott kezdődött, hogy 1x év hm edzés után, 4 évvel ezelőtt, eljutottam odáig, hogy nem tudtam megemelni a lábamat kb. semennyi magasságba. Ehhez jött az állandó hátfájás, plusz egy kezdődő gerincsérv. Na, akkor tudatosult bennem, hogy a hm/ks gyakorlástól lehet, hogy jobban tud verekedni az ember, de egészségesebb nem lesz. Úgyhogy nézegettem, hogy mit tudnék csinálni. Aztán eszembe jutott, hogy korábban én próbálgattam a jógát, főleg a légzéses részt, és hát vannak gyakorlatok, azok hátha segítenek. Vettem egy jógakönyvet, és elkezdtem gyakorolni. Gyakorlatilag pár hét alatt drasztikus javulást értem el, a pincsikutyát fejberúgomtól (de csak ha fekszik) a normális magasságig eljutottam, és az egész mozgásom-tartások könyebb lett. Korábban próbákoztam én mindenféle sportnyújtással, de őszintén szólva az égadta semmilyen eredményt nem adott. Nem is csoda, hiszen mint rájöttem, alapvetően a myofascia-m lehetett nagyon letapadva, és hiába a nyújtás, ha ez merev, nem lesz eredmény... Utána volt még egy full brakedown-om (-20 kiló 3 hónap alatt, orvosok okosan néztek) akkor egy fél évre mindent abba kellett hagynom, és a jóga volt az egyetlen mozgás, amit egyáltalán csinálni tudtam.
Miben segített: mozgástartományom drasztikusan javult, hátfájás megszűnt, sokkal (SOKKAL) nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Azóta is szorgalmasan csinálom.
Feldenkrais: ezzel már régebben játszottam (2009-ben) aztán most újrakezdtem. Nagyjából ezt írtam róla:
A korábbi bejegyzésekben különböző megoldásokat próbáltam adni arra, ha valakinek problémája van a mozgásával, milyen módon tud javítani rajta, merre induljon el. Az első lépés a testhasználati alapelvek megismerése, majd a masszázstechnikák alkalmazása, ezután[...] Bővebben!Tovább »
Mit segít? Sokkal jobban érzem a testem térben, tudom, hogy hol vannak a végtagjaim, mi a távolságom, mi a helyzetem a másikhoz képest, és ez a vívásban elég - NAGYON - fontos.
