Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Ha már veszed a fáradságot és beolvasol a topikba, utána meg módszeresen megjelölöd az összes hozzászólásomat (itt és másik topikban), akkor nem lenne-e több értelme inkább valami érdekes témaval előállni vagy netalán szakmai érveket fűz egy adott "leminősítéshez"?!
Értem én, hogy valami személyes ok miatt nem kedvelsz és ezért műveled ezt a "firkálást", de nem lenne könnyebb, ha pl. egyáltalán nem olvasnád a topikot vagy ha mégis, akkor némileg szakmaibb szinten folytadnád. Mindenki számára érdekesebb lenne, ha egy normális vita keretében történne az érvek ütköztetése.
Csak egy példa: linkelek egy kiváló angol cikket az ír botvívásról, a téma egyik külföldi szaktekintélyétől. Ezzel mi gond? Olvastad egyáltalán a cikket?? ;-)
Próbáltad felvenni a kapcsolatot Tóth Tihamérral (Vértes Egyesület)?
Emlékeim szerint 2012-ben vívtam egy sráccal (~14-16 éves) az egri várban, aki elmondása szerint oda járt edzeni. Teljesen racionálisan tudott szablyavívni.
Más.
Talán a srácokat érdekelheti :-)) Valamikor áprilisban ennek az egyesületnek lesz egy ifi (?!) versenye Pesten. Konkrétumokat - időpont, helyszín - az oldalon találsz. Semmit sem tudok a szabályrendszerről, eszközökről stb. Lehet, hogy lassan érdemes lenne elvinni őket egy versenyre, akár nézőként is.
Hazánkból terjedt el a hungarikumnak is kikiáltott huszár harcmodor, ezért a külföldi ezredeknél a magyar nótát, és bizony az itthoni ízes káromkodást is megtanulták a katonák. Az ennél magasztosabb célra törő gartai legények várják a jelentkezőket.
Rendkívüli eseményre várta az érdeklődőket nemrégiben a Gartáért Alapítvány: Megtartották a Gartai Muskétás Egység toborzóját, remélve, hogy mind több fiatal csatlakozik a Rábaközből a hatfős csoporthoz és törekvéseikhez. Dr. Pintér Gábor kuratóriumi elnök az alapítvány régi ötletét valósította meg a térség történelmi hagyományainak felelevenítésével. A valamikori kapuvári várhoz tartozó muskétások reinkarnációi valamilyen jeles kapuvári esemény kapcsán szeretnének nyilvánosan színre lépni.
Elmondhatjuk, hogy Garta is katonai település volt, hiszen a muskétásokból és a Szent Katalin utca környékén letelepedett családjaik magvából alakult ki a mostani városrész népessége fogalmazott dr. Pintér Gábor.
Áder Attila a Nádasdy család birtokában lévő kapuvári várról beszélt, ahol a török időkben száz-százötven fős védősereg állomásozott. A Gartai Muskétás Egység tagja leendő társaival minél több eseményen szeretne részt venni, melyen hozzá hasonló érdeklődésű személyekkel találkozhat. Tudomása szerint Kőszegen, Sárváron is működik az övékéhez hasonló csoport, de Szombathelyen is rendeznek hagyományőrző fesztiválokat.
Tóth Tihamér, a magyar vitézek, huszárok életével foglalkozó Vértes Történelmi Hagyományőrző Ifjúsági Egyesület tagja a szablyavívás alapjaiba avatta be a vállalkozó kedvű kapuvári harcosokat. A fiatalember nyergesszíjgyártó civil munkája sem esik messze a megidézett katonai hivatástól, mert hagyományőrző felszerelések készítésével foglalatoskodik. A rábaközi muskétások ruhája már készül, a csizmát pedig a 2007-ben alakult Vértes Egyesület elnöke hozta el nekik. A harminc állandó gyerek, és tizenöt felnőtt taggal, valamint húsz főnyi apródcsapattal rendelkező Vértes egyesületnél vívást és íjászatot tanítanak, s megkedveltetik a fiatalokkal a történelmet. A mozgalomhoz csatlakozott tanulók felelősségteljsebben viselkednek az élet minden területén.
Riportalanyunk bemutatta a rajta látható tipikus téli huszárviseletet: szűk huszárcsizma, lovaglónadrág, közepes hosszúságú zsinóros dolmány (manapság leginkább dzsekinek vagy zakónak lehetne titulálni), rajta rövid ujjú, prémmel bélelt mente. Utóbbi ruhadarabot nyaranta nyakba akasztva, hátukra dobva is cipelték, hiszen ez volt a takaró, az ágy, a kabát.
Ma a szablyavívást iskolai keretek közt nem lehet elsajátítani, ezért egymás közt gyakorolják, és tapasztalataikat továbbadják. A török időben szinte ugyanígy történt a magyar katonák kiképzése. A szablya bizonyos értelemben humánus fegyvernek számított, mert a csata közben észre sem vehető sok apró vágástól lassan vérzett el az áldozat. A gyaloghasználatos muskéta viszont hanghatása miatt nagyobb lélektani hatást fejtett ki, mint amilyen célzóképessége volt, hiszen a több percen át tölthető, bonyolult használatú fegyverrel sokszor mellélőttek. Jóval később, az 1700-as években feljegyezték a következő érdekes statisztikát: minden 3600-adik lövésre jutott a porosz seregnek egyetlen vérző találat.
A huszárság születésének időszakában a hajdú nem volt feltétlen elfogadott foglalkozás, mert az élet nehézségei gyakran embertelenné tették őket. A magyar hajdúk (gyalogos, puskás katonák) és huszárok Európa-szerte keresettek voltak kitartásuk, keménységük miatt. Ha Tóth Tihamér mostani öltözetében megjelenne a török korban, szinte észrevétlenül elvegyülhetne a tömegben.
Elindult valami mondta Pintér Gábor. A kapuvári muskétások a későbbiekben a várhoz kötődő hagyományőrző fesztivált rendeznének. A rábaközi lovasbandériumhoz csatlakozva, a kulturális és egyházi rendezvényeken akár díszőrséget álló, fakarddal is küzdő gartai muskétások hosszabb távú terveik közt apródiskola létesítése is szerepel."
Pontosan úgy, mint egy igazi párbajban, nem az elért pontszám a lényeg [1], hanem az, hogy a) kiállt, b) miként viselkedett (mensurban: jól tűrte a fájdalmat).
1: Tisza István vs Károlyi Mihály párbajában ~16:0 (1 lapos vágás) volt eredmény, mégse cikizték túlságosan.
Vagy a tizenhetedik ilyen alkalommal azon agyal, hogy basszus, nincs sebem, nem fognak komolyan venni. Ez a balfek itt kalimpal elottem, most hagyjam magam? :-)
Ezek a szövetségek - bundok - általában főiskolai és egyetemi szövetségek voltak. Így egy állon végigfutó heg elárulta az illetőről, hogy
- tanult ember, a felső-közposztályba tartozik
- bátor
- vannak összeköttetései, társadalmi pozíciója
- van reputációja, mert egy elismert szervezet tagja
Szóval egy jó ajánlólevélnek számított. Katonai pályán is nagyon népszerű volt. Egyik leghíresebb példa pl. Otto Skorzeny, akinek a neve azért ismerős lehet a hadtörténet iránt érdeklődőknek.
A mensur felszerelése XIX századi. Akkoriban a látható hegek egyfajta "hovatartozási jel" szerepét töltötték be, teljesen más viszonyulással, mint manapság. Ha vágott volt az arca, az egyből és egyértelműen elárulta a illetőről, hogy adott társadalmi rétegbe tartozik, adott csoport tagja. ez a beazonosíthatóság nagyon sokat számított az akkori Németország erősen "kasztjellegű" társadalmában. Nem véletlenül volt nagyon-nagyon megvetendő dolog a saját magadnak okozott sérülés és heg.
Mivel az idők változnak, ezért az általad is leírt fejvéd -nyakvéd-alkarvédelem-meztelen felsőtest elterjedtebb manapság. Én se örülnék, ha összeszabdalt pofával kellene tárgyalnom, ezért mi is inkább ebbe az irányban gondolkodunk.
Az érdekes, hogy miért így alakult a mensur védőfelszerelése? A fémszemüveg a szemek védelmére oké, de amúgy miért az arc van szabadon, ha a testre meg néha láncinget húznak? Miért nem fejvéd-nyakvédővel és csupasz karokkal meg felsőtesttel csinálják? Ha a karomon szereznék sérüléseket, az még hagyján, de ez így kicsit betegnek tűnik, olyan, mintha direkt arcra mennének.
A modern ember nem találkozik valódi erőszakkal, vagy ha igen, akkor csak nagyon-nagyon ritkán, és akkor is csak bizonyos körülmények között, jellemzően erőszakos bűncselekmény kapcsán.
A kontrollált erőszak megélése ezért teljes mértékben hiányzik a tapasztalati köréből.
A kard azonban az erőszak eszköze, alapvetően egy olyan készség, amit sebek okozására alkottak. Az, aki minél közvetlenebbül és mélységeiben végig szeretné járni azokat a tapasztalási lehetőségeket, amik benne rejlenek, előbb-utóbb eljut oda, hogy a védőfelszerelés és a szabályrendszerek behatárolják.
Jelen társadalmi-politikai-kultúrális közegünkben van egy szint, amit nem lehet átlépni, legalábbis nem a törvényes keretek között. Emiatt jelen pillanatban a mensur, és az ehhez hasonló, kontrollált, de vérre menő formák azok, amelyek a leginkább messzire viszik az embert ebben.
Nagyon jellegzetes élmény egy éles penge előtt állni. Pl, amikor meg akarnak késelni. Van, akit ez érdekel, és belefér neki, van, aki számára ez nem vonzó, de nem vagyunk egyformák, és a bejárt út sem azonos. Nem a vér és a seb a lényeg, hanem az a tapasztalat, hogy a hibáknak valós tétje van. Nincs védőfelszerelés, ami megóv, nincs bíró, akit az egód okolni tud a vereségért. Vagy te, meg az ellenfél. Aki vérzik - veszít. Ez szerintem egy nagyon ősi késztetés és tapasztalás.
Engem érdekel, de simán el tudom fogadni, hogy az emberek nagy részének ez nem fér bele ilyen-olyan indokok miatt.
Amint Ulrich is leírta. Ez a fajta vívásforma célja az, hogy fegyelmet verjen az emberbe. Itt most persze a párbaj részt látod, egyébként amikor gyakoroltak, akkor egy sisakot viseltek. Hasonló a német
schlager vívás is, ott volt egy kitörés előre, de a hátsó láb nem mehetett sehova. Ennek célja a valódi harcra való felkészítés volt, ahol tartani kellett a sort, mert ha valaki kilépett, akkor azt az ellenfél
bedarálta. Ezért is fontos megjegyezni, hogy a harctéri vívás, amikor csoportban dolgoznak, eléggé más, mint amikor párbajt vívnak.
Valószínűleg minden kérdésedre megtalálod a választ.
"...a cel, hogy folyjon egy kis ver?"
"Na, de mekkora verzo sebrol van szo? Vagy elojon a messzirol toszogatok, mint egy BJK-s parbaj (mergezett penge)?"
A cél = bátorságpróba. A vér csak mellékterméke a folyamatnak. Ha jól lattam, akkor már egy csepp is elég volt, hosszban pedig legalább 1 hüvelyk. Mondjul egy olyan karddal, aminek 20 cm hosszban borotvaéles a hegy felőli 1/3-da és 5 cm a fokéle, nem kunszt.
A mensurhoz képest a BJK-s, ütőfával megvívott "párbaj" egyértelműen...
Ez az állóhelyzetben végrehajtott Mensur. Ebből a helyzetből indulsz, ellépni, stb. nem lehet, viszont az idővel szépen lejjebb megy a kéz, aztán nem sikerül a védés, és szevasz :D
Nem igy ertem. Szoval ez egy virtus dolog, hogy a kardom hegyevel vagy elevel valami minipici sebet ejtsek az ellenfelemen. Es hogy duborogjon ettol az adrenalin. Es ha a seb nagyra, melyre, hosszura sikerul? Meselj kerlek, mert nem teljes a kep.
