Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Elég beteg gondolkodás, hogy nem-behízottság alapon van szerinte igaza valakinek. Azt hittem, ahhoz igaz állítások, intelligencia és érvelési tudás kellenek.
Persze, ezek híján nem tud jobbat, mint hogy a tíz évvel ezelőtti, once-in-a-lifetime elért jó formájával azonosítja magát még mindig, és azt teszi meg az igazság mércéjének.
De még ezt se gondolta végig, hiszen akkor neked, Brewinek, meg nekünk Ellácskámmal lenne alapból igazunk, és az újra döngő léptű, körben kibuggyanó kockahasú Pigazusnak meg nem...
Talán csak nem ezért hamisította ki a vékonyságodat, hogy ne lehessen igazad? :-)
Ebben speciel igaza van, mert rőfre a drága kelmét mérik, ami szemet gyönyörködtető, szép és értékes.
Ami ő tud, az valóban nem ilyen :-)))
Azt hiszem, amit most látunk, az parádés lesz.
Ugyanis az író nő méretes faszerdőbe navigálta bele magát, ráadásul egyirányú úton. Ha még idejében belátja, hogy nagy neki ez a kabát, akkor még kihátrálhatott volna a regényírásból. De már tíz éve hitegeti az olvasókat, hogy már kész van, csak még egy kicsi pénz kell...
Ennek nem lesz jó vége. Mert vagy nem készül el soha a regény, amibe végképp beleőrül - vagy ahogy hanyatlik értelmileg, úgy látja egyre készebbnek a regényt, és mikor a két színvonal (a regényé konstans) találkozik, tökéletesnek nyilvánítja és kiadja, és bukik (amibe végképp beleőrül).
még mindig nem tette túl magát azon, hogy nem sikerült a hadjárata bia é családja ellen (fenesekérdezte):
Az említettek újra harmonikus családot játszanak, és még én lettem a seggfej, mert az én véleményem nem ment vissza. Ez a férfi maga a pokol. Családilag cenzúráztak évekkel később is (a nő adta át a dühöngő csávó üzenetét, hogy én mit töröljek, ami pedig publikus tartalom volt). Azóta meg vagyok győződve róla, hogy sokkal súlyosabb az ügy, hálózat és messzire vezető szálak vannak. rA csávó meg behízva, fákat ölelgetve jóemberkedik az újlipótvárosi elitklubbal.
Ja, és ha valakit érdekel, itt van a másik oldal is, amennyire látszott a videóból. Nem túl meglepő persze, ugyanaz az 'irodalmi színvonalú' vekengés, de hátha valakit érdekel:
...ezzel is még játszani?). Én ...tudom (ismerem) a narrátoro- ...áról, de korlátozottan ismeri. ...ényeik, de ennek a megosztása N. ...vagy lélekismerői fogyatékosságai ... Ott van viszont (és, milyen fura, ...nyokról én most létezőként beszélek, ...ejemben, keresem a szavakat a ki- ...sok szövege Barbarának: idézhető ...gjegyzései, firkái, szövegötletei, ..., naplója, unalomból-rajzai, versei, ..., amellyel az apja, a rohadék! be ...tatni... (nekem az apával szemben ...vannak!) - de kiderül-e ezekből a ...Barbara az olvasó számára? Van-e ...amelyet N., e szövegek olvasója, ...sője, gyűjtője, irigye és utánzója ...de az olvasó (a regényé!) igen? ...ismeret, részlet, cselekmény- ...jaj, ki ez az én? Ez a ... ...lságos, aki az előbb még ...konyhában!)
"Tízezer szavas poszt arról, hogy denemiszvagyoknárci?"
Pontosan!
Ezt már a cím alapján megmondtam tegnap, a szófosásra rá sem kattintva.
És tényleg az lett. Ki lepődött meg ezen? :-)))
Most meg nem enged be a telefonom, mert simára koptak a barázdák az ujjamon, annyit görgettem azt a reménytelen okoskodás- és bizonygatáshalmazt... de azért volt benne pár vicces rész is:
"Ha minden, de minden egyes jellemző illik az egyik ismerősömreinnen, akkor mi a kérdés?"
'egy ismerősöm', na persze :-))) Mindannyian tudjuk már évek óta, kire illik rá kilencből kilenc ismérve a nárcisztikusságénak.
"Nem a diagnózis a probléma, hanem a diagnosztizálgatás."
Ez tetszik.
Nem az elmebetegség a probléma, hanem az igazságügyi elmeorvosok ténykedése.
Nem a bolti lopás a probléma, hanem a biztonsági őr meg a riasztókapu.
Nem a zaklatás a probléma, hanem hogy beperlik és feljelentik a zaklatót.
Végül is, érthető ez a fajta gondolkodás.
"hangoztatja, hogy ő régen nem tudta, mi az oka, hogy elvették a tízóraiját, és neki milyen nehéz volt, ÉREZTE, HOGY MÁS (ők voltak a legnagyobb kollégiumi szarkeverők, barátságszétverők), most pedig igyekeznek a ziziségeiket, lustaságukat, sehova nem tartó életüket szuperérzékenységnek, zsenialitásnak beállítani."
Ismerünk valakit, aki folyton arról regél, hogy őt mindig csak bántották, csak azért, mert érzékenyebb és íróbb volt bátyjainál? Most pedig... és innentől szó szerint leírja a saját nyomorát.
"a kilencből öt szinte ugyanazt jelenti,"
Igen, ezt nem is érti a beteg.
Hiszen csak olyasmiket írnak le, amit minden normális ember (ez alatt saját magát érti) így gondol, így érez, így működik az élete.
Ezek meg lenárcisztikusozzák csak azért, mert nem tabusítja az önmagához fűződő viszonyt.
"Így nagyon hamar meglesz az öt “tünet”, tökéletesen jó fej emberek minősülnek nárcisztikus személyiségzavarosnak, ami egy revolver."
Először is nem öt, hanem kilenc, rusony. KILENCBŐL KILENC illik rád tökéletesen, nem a jófejség. És a tények megállapítása nem revolver, nem bántás, csak az igazság.
"Az is lehet, hogy az illető tényleg nehéz élethelyzetben van, te pedig odaveted, hogy személyiségzavaros, és javaslod, hogy kérjen segítséget, vagyis, az aligpénzét költse a létező leglehúzósabb szakma valamelyik öntelt ragadozójára."
Tudjuk ugye, hogy rokonok, ismerősök, olvasók és még a derék rusonyológusok is többször javasolták a betegnek, hogy tagadás és denemiszezés helyett végre kérjen segítséget, nézzen szembe a valósággal és kezeltesse magát.
Ez még mindig nem történt meg.
Így csak idő kérdése, hogy a bíróság rendeljen el kényszergyógykezelést a nehéz élethelyzetben lévő író nő számára.
"De láttam már olyat, aki a (bekamuzott) személyiséghasadását próbálja cyberpunk gesztusként előadni, és itt messzire vezetnek a szálak: a bomlott elme mint erotikus vonzerő, az őrült, öntudatlan nő megerőszakolásának archetípusa."
Te tényleg egy beteg állat vagy, rusony, és le sem esik, hogy az ilyen dumákkal csak leleplezed magad. Egy pornófüggő, nyomorult perverz vagy.
és ha már ott járt a pirexben, kidobhatott volna még párezret színes szagos tentákra, mert az úgy sokkal különlegesebb, ha citromsárga és lila tintával körmöl, nem feketével, mint a kispolgárok :)
szerintem azért írja a drága füzetbe drága tollal az előzőleg gépbe bepöntyögött regényt (!!!!), mert a PIM-bn ácsingózik egy Gerle Éva hagyatéka cipősdobozra :)
Akkor a teljes oldal tartalma így szól, csak hogy meglegyen itt, visszakereshetően. Ez a regény előszava. Itt-ott nem olvasható, mert takarja a SZÉP ÉS DRÁGA TOLL!!!444!!!, amiről ezek szerint a regény fele szólni fog. Az írószerbolti kalandok.
Teljesen őszintén mondom: ennél rosszabbat nem láttam. Valószínűleg azért, mert az ilyen lefosott szar minőségűt ki sem adják.
"Ki vagyok én? Egy újabb, teremtett elbeszélő, vagy az, aki tegnap a PIREXben ezt a füzetet, és hozzá az új, hegyes töltőtollat indokolatlanul drágán megvette? Ki kérdez, ki felel?
És tényleg. Létezik-e, hogy eki ennyire elakadt a regényével, évek óta, aki ennyi irányban, változatban képzelte már el, írta meg a részleteit, majd vetette el az egyes kísérleteket, fontos cselekményeket... az a valaki, aki minden új szerzet és modoroskodás láttán őt is, megint, még, mint újat és főszereplőt bele akarta írni a történetbe, elmondani ezt is, a népszámlálástól a motorozó, háromgyerekes, csalárd szerelmen át az ezobio kristálygyógyász, főnökösködő, álnok barátnőig, mindent és mindenkit, óvodás fiúkat, faleveleket, macskákat, ázott járdát, ősmagyarkodó statisztát... Létezik-e, hogy ez az elakadt szerző, aki úgy lendül bele a folyamatba, egészen a kész regényig, hogy bemegy egy pláza írószerboltjába, és megveszi a mondott ja..., mert ezt nagyon komolyan veszi, annyira szépek és drágák... és... tintával megírja a regényt? ... fog érezni ez az írószerügyben... (aki az előbb mosogatott!), amikor a füzet ..., koszos, zsírpecsétes lesz, a betűk már nem egyenletesek, a szavak sem..."
Tízezer szavas poszt arról, hogy denemiszvagyoknárci? :):):)
Tudod, rusony, az egyik kedvenc fogyatékosságod, hogy nem érted: az ilyen zavaros szófosással, nárcisztikus gázlángozással, mint amit most is odahánytál, csak megerősíted a teóriát. Tudod, hány rusonyológus eredettörténete az, hogy nálad olvasta először a vádakat, majd elgondolkozott rajtuk, és rájött, hogy igazak?
Hányadik posztod ez már a nárcisztikus személyiségzavar tagadásáról? Akárhányszor erről írsz, csak újabb embereknek esik le a tantusz, hogy na basszus, tényleg.
Azt hiszed, te félnótás, hogy ha agresszíven tagadod, majd neked hisznek, pedig az emberi agy nem így működik. Tudod, hogy működik helyette? Annyian mondják rá mindenhol, nem zörög a haraszt... és mindezt tőled tudják, te mondod el nekik, hogy állandóan ez a vád ér. Ehhez is hülye vagy, de addig jó nekünk.
Van ebben bármi, ami NEM áll fenn betegünk esetében? Az 1. pont utolsó mondata nyilván, de bármi más?
Részletesen is végig lehetne elemezni, de szerintem minden rusonyológus számára egyértelmű.
"A NÁRCISZTIKUS SZEMÉLYISÉGZAVAR DIAGNOSZTIKAI KRITÉRIUMAI
Fiatal felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben megnyilvánuló grandiozitás (fantáziált vagy viselkedéses), csodálat iránti igény és empátiahiány mindent átható mintázata, amit az alábbiak közül 5 (vagy több) jelez:
(1) Nagyzoló elképzelés saját fontosságával kapcsolatban (pl. saját tehetségét és eredményeit eltúlozza, megfelelő teljesítmény nélkül elvárja, hogy felsőbbrendűnek és kiválóbbnak ismerjék el).
Lehet, hogy úgy érzed, ahol ő bevásárolt önbizalomból, oda mindenképp érdemes volna neked is betérni, mert igen nagy tételben adták; egy pillanatra sem kérdőjeleződik meg benne önnön képességeinek és nagyszerűségének tudata, még akkor sem, ha ez köszönő viszonyban sincs a valósággal. Gyakran előfordul ugyanakkor, hogy valóban van alapjuk az önbizalomra, mert tényleg teljesítenek valami nagyot – ilyenkor kicsit nehezebb meglátni az önbizalom túlzó mivoltát.
(2) Folyamatosan határtalan sikerről, hatalomról, éleselméjűségről, szépségről vagy ideális szerelemről fantáziál.
A gondolkodását uralhatják az ideálisról alkotott képzetek – akár a realitás kárára is. Ezért lehetséges, hogy szülőként idealizálják az egyik gyermeküket (miközben a másik bűnbak lesz), vagy egy párkapcsolat kezdeti szakaszában a másik felet – ám erről a magas piedesztálról igen nagyot lehet zuhanni a szemükben, akár egy pici hiba folytán is. Ha nem szeretnénk a kegyeikből kiesni, tökéletesen kell teljesítenünk; a legapróbb hiba is vesztünket okozhatja.
(3) „Különlegesnek” és egyedinek tartja magát, akit csak más különleges vagy fontos, magas státuszú emberek (vagy intézmények) érthetnek meg, és aki csak ilyen emberekkel társulhat vagy kerülhet kapcsolatba.
Ő magát mások felett állónak tartja, számos területen keresheti ezt a fajta felsőbbrendűséget (intellektus, anyagi javak, hatalom, spirituális nagyság), és csak azokat veszi emberszámba, akik ebből a szempontból (legalábbis az ő szemében) nagyot teljesítenek. Mindenki más a „köznép”, a „plebs”, akikkel szóba sem érdemes állni.
(4) Túlzott csodálatot vár el.
Azaz őt minden helyzetben el kell ismerni, kritikával illetni nem lehet, ha ez mégis megtörténik, akkor a kritikát lepergeti, áthárítja a másikra, vagy dühöng miatta- ez a nárcisztikus düh, ami felnőtt embertől egészen szokatlan és ijesztő mértékű, akár tettlegességig is fajuló „hisztit” jelent.
(5) Feljogosultság és feljogosítottság érzése (különlegesen kedvező bánásmóddal vagy az elképzeléseivel való automatikus alkalmazkodással kapcsolatos irreális és indokolatlan elvárás).
A dolgok úgy történnek, ahogy ő kitalálja, ahogy ő elképzeli – ledominál másokat, a döntések mindig az ő szája íze szerint alakulnak. Nem tud és nem is célja, hogy alkalmazkodjon vagy kompromisszumokat keressen, ez mindig csak a többiek dolga lesz. Nincs egyenjogúság a kapcsolataiban, és a mércéje mindig kettős: amit neki szabad, azt a másiknak nem, és ez magától értetődő -legalábbis számára.
(6) Interperszonálisan másokat kihasznál (másokat a saját céljai elérésének szolgálatába állít vagy kizsákmányol).
A vele kapcsolatba kerülőket kizsigereli, akár érzelmileg, akár anyagilag, a másikat használati tárgyként kezeli, amit olykor rendben kell tartani -vagy nem. Érzelmileg olyan, mint egy feneketlen kút: nagyon sok emberi érzést, figyelmet, odafordulást, gondoskodást el tud nyelni anélkül, hogy ezeket viszonozná.
(7) Empátiahiány: nem szívesen ismeri fel vagy azonosul mások érzéseivel és szükségleteivel.
A másik igényeiről (és olykor létezéséről is) nagyvonalúan elfeledkezik; ha erre netán mégis emlékeztetik, akkor a másik azonnal „követelőzőnek” és „túlérzékenynek” lesz bélyegezve. Átgyalogol rajtad, majd panaszkodik, hogy összepiszkoltad a cipőjét.
(8) Gyakran irigy másokra vagy azt gondolja, hogy mások irigyek rá.
Az ő világában alá-fölérendeltségbe tagozódik minden és mindenki – kivétel nélkül. Ez párkapcsolatban, barátságban -azaz egyenrangúságot feltételező kapcsolatokban válik különösen feltűnővé. Az embereket három csoportba sorolja: 1-akik felette állnak, akikre felnéz, akik méltóak őhozzá és akikhez ő méltó; 2-az alatta lévők sokasága, az aljanép, a plebs, a „feláldozható” kategória; 3-az ellenségek, akik az ő kárát akarják, és akik soha nem szűnő rosszindulattal viseltetnek irányában -legalábbis őszerinte.
(9) Arrogáns, dölyfös, fennhéjázó magatartás vagy attitűdök jellemzőek.
Valójában egy kellemetlen ember, aki másokat lekezel és ledominál – de gyakran előfordul, hogy -egy felszínesebb ismeretségben- lehengerel és elbűvöl másokat, akik nem veszik észre vagy nem bánják, hogy alsóbbrendű pozícióba nyomja le őket. Humor, jópofaság, alázat(oskodás), szerénység maszkját öltheti magára, és nagy rajongótábort is gyűjthet maga köré – amely táborból egyesével, csendben potyognak ki a „kegyvesztettek”, vagy azok, akik felismerték, mi rejlik a nyájas álarc mögött."
"Folyton mondatok vannak a fejemben, születőben lévő és kész mondatok, de nem szabad írás közben a díjakra gondolni, sem a szakma, sem a közönség elismerésére, tilos, kizárólag arra szabad figyelni, hogy a szöveg létre akar jönni".
Persze, jelent meg krasznahorkaynak(sic!) akár csak egyetlen femináci blogkönyve vagy ketogén szakácskönyve is?!?
Na ugye. Akkor meg ne ő akarja megmondani az író nőnek.
Mókás adalék, hogy a világ legmenőbb tereplövészeti oktatóanyaga gyakorlatilag ugyanezt mondja:
"Merőben elhibázott dolog tehát a megszerzendő dicsőséggel, dobogó és aranyérem képével motiválni magunkat. Aki ezekről ábrándozik, az nagyon rossz úton jár. A sikerhez egyetlen út vezet: a tökéletesen leadott lövés. Ezt kell vizualizálni, erről kell ábrándozni, ezt kell célként kitűzni."
Ezek ilyen univerzális dolgok. Az író nőnek nem a neten kéne zaklatéroznia avagy az irodalmi Nobelt átvevő Barbara beszédét fogalmazgatni magát dörzsölgetnie, hanem a regényre koncentrálni. Csak hát ez az a pillanat, mikor szembejön Valóság nagybátyánk, és kiderül, hogy a fejben kavargó sok remek mondat valójában csak a kezdők bénázása, még holmi taknők és indexfórumosok is jobban írnak nála.
Arról már nem is beszélve, hogy a saját nyomor papírra vetése még nem irodalom... A női írók amúgy is hajlamosak erre, de a jobbak azért hozzá tudnak tenni valami pluszt is. Persze, az még szebb lenne, ha nem csak mint 'női író', hanem mint író is befutna, de ez már végképp az ábrándok birodalma.
Először legyen képes egyáltalán megírni a regényét.
Aztán találjon rá kiadót (a magánkiadás a tehetségtelenség beismerése), kapjon kedvező kritikát, és vegyék-vigyék a népek, mint a cukrot.
Aztán ugyanezt még néhányszor, és akkor talán már lehet íróságról beszélni.
Én rákérdeztem erre egy elég foglalkoztatott - színház, film, sorozat - színész ismerősnél, ő se végzett SZFE-t, mégis több mint 20 éve a pályán van. Szerinte az SZFE nem garancia semmire, csomó foglalkoztatott színész faszán megvan nélküle, és csomó SZFE-t végzett elhagyta a pályát, mert nem kapott szerepet.
Valamint vannak nagyon jó OKJ-s színitanodák, főleg színházak saját tanodái, de még több a lehúzós.
Hogy az ifjú Latinovits mit hoz össze az alakításaival, mekkora tehetség, az úgyis kiderül.
Érdekes, mert amikor a szülők finanszírozzák a gyerek továbbtanulását, akkor valami konkrétba szoktak fektetni. Egy jogi, doktori vagy közgáz diploma azért olyan, amivel megalapozza a jövőjét a büdös kölök. Vagy bármi, ami használható papírt ad.
De ez a csepűrágás a világ legbizonytalanabb szakmája. Semmilyen garancia nincs rá, hogy ez a sok képzés bármeddig is eljuttatja az életben, és akkor ott lesz 30 évesen szakma nélkül, semmihez sem értve, egy érettségivel. Márpedig eddig nem virított.
Persze, a mama nagyon biztos az extrém tehetségben, így nyilván bármennyit kifizet azért, hogy a fián át megélhesse az álmát, csak az sanszosan pont olyan lesz, mint szokott (inkább a tartozásait törlesztené, de hát a rusonyról beszélünk). Aki ismer hasonló, mondjuk úgy, közepes tehetségű művészlelkeket, az tudja, hogy ezek értelmes munkát nem akarnak vállalni (az derogál), az egész életük arról szól, hogy napról napra élve nyomorultkodnak, és álmodoznak arról, hogy egyik projektjük majd bejön végre. Meg majd a nagyszülői házrész ára is hoz valamit. Mind mindig ebben a családban: majd az örökség megoldja. Addig sem kell dolgozni...
én egy évet akartam halasztani, amikor egyemista voltam, fel akartam venni még pár speckollt meg hasonlókat, a szüleim meg közölték, hogy ennyi volt, menjek el szépen dolgozni valahova és kezdjem el a felnőtt éltem :)
"egyébként vicces, hogy már akárhánymillát áldozott a harvardi zseni csepürágó karrierjére, de ha a gyerek mondjuk ráébredne hogy transz, akkor elhajtaná a bús picsába, nhogymán ilyesmire menjen el a család erőforrása..."
Látom, hogy itt 9-18-ig tart a tanítás, amellett munkát nyilván nem lehet vállalni, még három évig el lehet vele lébecolni.
