Nics anyázás, de nem hinném, hogy te, vagy bárki más be tudná határolni, hogy egy enbernek mit jelenthet egy állattal 15 éve tartó kapcsolat. Jellemző az is, hogy te - kétségtelenül betartva a ma még érvényben lévő nyelvtani szabályt - "ami"-t tehát tárgyvonatkozót használsz egy érző, gondolkodó szenvedni-örülni képes lényre. Az is sajátos nekem, hogy manapság, mikor a tudomány is egyre döbbenetesebb érzelmi képességeket tár fel az állatvilágban, van még aki puszán az ember szolgájaként, tehát "haszon" állatként tud elképzelni egy másik élőlényt. Valószínűleg nem sikerült még neked az a rendkívüli élmény, a "korlátok" átlépése, azaz mély érzelmi kapcsolat egy más fajhoz tartozó lénnyel. De attól mert te még ezt nem tapasztaltad meg, még létezik bizony.
Velem ez már két éve megtörtént.Azóta sem tudok átmenni a téren,ahol sétáltunk.Itthon altatta el az orvos,sok szenvedés után.Lefogtam a szemét és fehér lepedőbe bugyoláltam.A telken temettük el,de azt én mér nem birtam megcsinálni.A gyerekeim hantolták el.Nagyon összenőttünk,mivel születésétől süket lévén az én jelzéseimre kellett hagyatkoznia.Nem tudnék még egy kutyát elveszíteni!/Hogy minek bőgök még most is?/
off
Csak a nickedről jutott eszembe, hogy a múltkori Vágó-műsorban is a (tényleg) nagy tudású és 5 nyelven (köztük angolul is) beszélő műsorvezető azt mondta Mark Twain-re, hogy mark twen. Holott nem francia volt a szerencsétlen, hanem amerikai, és úgy ejtik: mark twéjn.
on
Én megértem, hogy az ember tud kötődni egy állathoz (nekem macskáim voltak olyanok, amelyeket - anyjuk korai elvesztése miatt - szopós koruktól én neveltem), és nagyon fáj az elvesztése, de barátnak nevezni (persze, nem dumál vissza,ha hülyeséget csinálunk... lásd még: Sárkány és papucs: Ez eegy hüülyeee... de mit tehet itt egy ló?) talán túlzás. Az a baj, hogy a ma embere elég gyakran átesik a ló másik oldalára, és nem annak tekinti a háziállatokat, amik: segítőnek (kutya - házőrző, macska - egerész, ló - szekérhúzó stb.). És ez nem biztos, hogy egészséges.
Anyázást ha lehet, kéretik mellőzni. Csak a véleményemet mondtam el.
Nagyon sajnálom, én is átéltem már.
Ilyenkor csak azzal tudlak vígasztalni, hogy boldog, teljes élete volt melletted, és akkor is mellette leszel, amikor átmegy a Szivárvány-híd túloldalára.
És azt tanácsolom, ha szenvedni látod, inkább altattassad el, semmint kínok között teljenek el az utolsó hetei.
De el tudod viselni. Csak a szivedbol egy darab, az odalesz. Par hetig nehez, aztan egyre ritkabban futja el a szemedet a konny. szeresd meg egy kicsit, koszond meg, hogy a kutyad volt. A francba, sirok en is, pedig regen volt mar.
Nekem is van egy 13 éves kutyusom, szegény már alig lát, napi 23 órát alszik, és egyre gyengébb, nem is merek belegondolni abba, hogy mi lesz velem nélküle, annyira megszoktam :[
Arra sosem lennék képes, hogy "lecseréljem", mint egy ismerősöm, aki az öreg kutyusát elaltattatta, és még aznap érkezett hozzá egy új kölyökkutya (ugyanolyan fajta)
Én is meg tudlak érteni,teljes mértékben.Nekem is volt egy kölyökkutyusom,beteg lett...és sajnos már nincs velünk.(ez az eset három éve történt.)Mint utóbb kiderült,parvovírusos fertőzése volt,az ÁLLATorvos,azt mondta,hogy tüdőgyulladás...
Mellesleg,ez az orvos,spórolta meg/ki azt az oltást is amit a kutyus parvovírus ellen kapott...és sajnos többen jártak így.Hál'Istennek,azóta a tenyésztő,akitől vettük a kutyust,másik állatorvost keresett.És hál'Istennek,hároméve van egy gyönyörű szép kuytusnk.
Ja és az a bizonyos ÁLLATorvos,az eset után fél évvel meghalt!!Isten nem ver bottal...
