Most irok először ide, mióta el kellett altatni szegény kutyát, rá nem sokra, pedig azt hittük - végre minden rendben lesz. Sajnos a betegségébe visszaesett, hiába volt minden megpróbáltatás nekünk és Aliz érdekében, nem tudtuk megmenteni.
Időközben a doki volt konferencián, és felajánlott egy új műtéti metódust, amellyel pont az ilyen esetekben lehet látványos javulást elérni, ha.... a műtét sikeres. Sajnos itthon még nem alkalmazzák, bár lett volna rá lehetőségünk, nem éltünk vele. Mondta, hogy meg lehetne próbálni, viszont a sikeres műtétre elég kicsi az esély, ráadásul az ára annyira komoly, amire anyagi kereteink erős határt szabnak. Bele mentünk volna, ha rábeszélnek. Vagy ha azt mondják hogy nagy az esély a gyógyulásra. De nem igy volt. Rossz volt kinézni az ablakon, és szenvedni látni a kutyát. Rossz volt az is, hogy ha hivtam, már a fejét sem forditotta felém.
Közös elhatározás volt a részünkről, nagyon sajnáljuk hogy igy alakultak a dolgok, de mindenki beláthatja, hogy vannak dolgok, amiknek nincs értelme (a kutyát szenvedni hagyni, főleg hogy az esélye a gyógyulásra szinte nullával egyenlő), nem vagyunk állatgyilkosok, ez nem erről szólt, de a végére bennünk volt az hogy "igy lesz a legjobb neki". Fájt, hiszen néha még sokszor eszembe jut még most is az Aliz.
Azóta már még egy szerencsétlenség ért minket, történetesen az új kiskutyánkat, egy Staffordshire Terrier-t. Sajnos, akitől származott, elkapta azt a virust, ami később a halálát okozta. Ő már a lakásban kapott helyet, kis ládában. Eleinte minden OK, majd egyre visszahúzodzkodó lett - a lappangó virus aktivizálta magát.
Őt is ugyanoda az orvoshoz vittük kezelésekre, mint az Alizt, és az esélye a túlélésre körülbelül hasonló volt. A doki megmondta, hogyha ezt, a legnehezebb napot túléli, akkor utána már jelentősen javulhat az állapota. Őt már nem kellett elaltatnunk... Egyik nap arra érünk haza, hogy (tudom hogy lehetetlen) de látszatra mintha 5-6 liter vért locsoltak volna szét az egész házban... szegény kutya szenvedve a fájdalomtól össze-vissza mászhatott a földön, közben meg ontotta magából azt a kevéske vérét... nagy fájdalmak közepette hunyta le végleg a szemét. Pedig egy kivételesen szép kölyökkutya volt, mi pedig rendes gazdija lettünk volna, mint az eddigi kutyáinknak.
Túlélve ezt a sokkot, elhatároztuk hogy megpróbáljuk mégegyszer, hozattunk egy másik, néhány hónappal idősebb Staffordshire-t, aki mára szerencsére köszöni, de jól van (őt is kellett vinni oltatni, azóta egy kicsit fél az autótól) de a virus nála nem jelentkezett már, amit eléggé boldogan fogadtunk. Nagyon játékos, okos, fürge kutya lett belőle, szeret labdázni, és ami a legfontosabb azon kivül hogy nem szabad előhagyni semmit, hogy egészséges. Remélem ez igy is marad, és még nagyon sokáig fogja szolgálni a családot.
Ma volt utoljára a dokinál a kutya az utolsó kezelésen - úgy látszik, az injekciók hatásosak voltak! Mostmár viszonylag sokat tud járkálni, ráállni, bár a futás azt hiszem majd később lesz... Nagyon örülök, hogy sikerült megmenteni - talán már nem lép fel a betegséggel kapcsolatban semmi. Mostmár oltásra is ide fogjuk vinni. A doki nagyon korrekt volt, lázat is mér stb. Ráadásul 5300(!) forintba került a vizsgálat és a kezelés 3 napra, úgyhogy szerintem elég olcsón megúsztuk, bár igy összesen több, mint 20.000 ft-ba került, de legalább nem kellett elaltatni, mint ahogyan a másik orvos tanácsolta a kezelése sikertelensége után.
Tehát ha valamelyikőtöknek baja van az állatával, mindenképpen nézesse meg másik orvossal is, hiszen nem szabad feladni a reményt, és ha szeretitek, akkor mindenképpen megérdelmel ennyit!
Aliz (a kutyus) ma egész vidám volt, már az utcán kullogókat is megugatja és --> nagyon nagy nehézségek árán rá sikerült állnia a hátsó lábára(!), persze csak egy pillanatig - remélhetőleg az injekciók hatása. A doki szerint 2 nap alatt fog eldőlni, hogy mi lesz vele... Nem rossz teljesítmény, bár ezt csak kétszer tudta produkálni - nagyon el is fáradt benne... Sajnos lépni nem tud vele, viszont előre-hátra ugrálva a hátsó lábaira tud már tenni egy, maximum másfél métert - aztán persze magába roskad :( . Nagyon kíváncsi vagyok, hogy holnap a doki mit fog mondani... De hogy ennyi különbség legyen két állatorvos között, az valami hihetetlen... A másik orvos (akihez eredetileg is szoktuk vinni) miért mondta, hogy nem lehet injekcióval kezelni azt nem tudom - egész más bánásmódban részesült. Majd holnap megírom, hogy végül is mi lett, illetve hogy az állapota javult-e vagy rosszabbodott-e... nem merjük magunkat abban a tudatban ringatni, hogy már biztos nem lesz baj, mert vannak jelek hogy meggyógyulhat (ha ez az eset annak nevezhető), nehogy aztán rosszabbul essen az hogy a szegény kutyát még napokig szenvedni hagytuk - mert azt mindenki beláthatja és megértheti, hogy annak nincsen értelme.
(Nagyon fel volt tengap fújódva a kutya... valószínűleg a száraz táp miatt lehetett)
Átvittük tegnap a blökit Kecelre (sajnos nem Bp-i vagyok) Adott neki injekciót, majd holnap vissza kell vigyük újra egy injekciózásra, utána meglátja hogy mi lesz. A doktornő kedves volt, talán jobban is érdekli az állatok sorsa... nem tudom. majd írok...
Köszi szépen... Annyira a családhoz nőtt már a kutya... mindegyik családtagunkról tudja, hogy melyikünkben kell szeretni valamit, melyikünk szigorúbb valamivel szemben... okos kis kutya... nagyon sajnáljuk, hogy ez történt vele, pedig mi mindig emberszámba vettük.
Most olvastam erről a diszpláziáról, sajnos egyes rottweilereknél örökletes betegség. Viszont azt én nem tudom hogy ez-e a probléma okozója.
Mindenesetre én azért bízok abban, hogy lesz valami apró remény... holnapra megbeszéltünk egy időpontot egy másik állatorvossal másik városban, hogy mondjon rá ő is valamit...
Én emberorvos vagyok, ez elég speciális, a Rottereknek megvannak a saját, jellemző betegségeik. valószínűleg vmi nyomja a kilépő idegágakat, amik ellátják a végtagokat. A következő az csak hangosan gondolkodás. Ha a két hátsó láb az érintett, akkor a gond a gerincvelő thoracalis (hátsó) szakasza alatt van - ha feljebb, nyaki szinten lenne, a mellső praclik is érintettek lennének. Összenyomhatja a gerincvelőt vmi kivülről ill. belülről. Ez lehet gerincsérv, tumor ill. bármi. Autoimmunbetegség, izomdystrophia, dysplasia stb. Biztos választ - talán - a képalkotó vizsgálatok adnak (CT,MR). Egyéb vegetatív tünet van-e? Nyáladzás, lihegés, bepisil-e, bekakál-e? Van - étvágya, eszik-iszik-e ill. sokszor oltja-e a szomját?
A hátsó két láb - úgy tűnik, az elsők tökéletesen funkcionálnak... azzal tudja magát vonszolni, ha a hátsókra megpróbáljuk ráállítani csak morog ránk (valószínű hogy nagyon fáj neki úgy)... teljesen olyan, mintha nem is érezné a hátsó lábakat :(
Ja és a kutyussal soha semmi baj nem volt, általában rendes "kaját" kapott - nem tesco-s kutyatáppal szúrtuk ki a szemét - most lesz csak 7 éves... pedig még abban reménykedtünk, hogy majd csak kb. jövőre lesznek gondok... :(
Van egy fajtiszta Rotweiler szuka kutyánk, sajnos néhány napja egyik pillanatról a másikra nem tudja a két hátsó lábát normálisan használni - az utóbbi napon olyannyira, hogy teljesen maga alá gyűri - szerencsétlen még alig tud mászni is... nagyon elszomorító, ahogyan csak szenved, nagyon fáj neki.
Az orvos felírt neki már előtte is gyógyszert - egyszer (akkor még tudott járni), illetve most egy drágábbat, mely elvileg erre az izomsorvadás szerű illetve ízületekre van, nagyon erős szert. (amolyan 400 ft körüli (ez ennyibe kerül most) belőle egy szem). Nem sokára el fog fogyni, úgy tűnik nem sok eredményt értünk el vele... Az orvos szerint ha a szer nem fog hatni, akkor csak az elatatás marad...
Ezt nagyon nem szeretnénk, ezért is kérek olyan emberek segítségét, akik már találkoztak ilyen vagy ehhez hasonló esettel, hogy adjanak valami tippet, egy telefonszámot, vagy bármit, amivel segíteni lehetne szerencsétlen kutyuson.
Esetleg ha van rá mód, valamilyen műtétre (a pénz nem számít ilyenkor) csak meg lehessen menteni...
Cézár. Ő volt a legkedvesebb kutya a földön. Jó vadászatot az örök vadászmezőkön!