Bár a ma általánosan elfogadottnak tekintett fizikai modellek szerint a fotonoknak nincs tömegük, ez valójában nem kezelhető megerősített tényként. Ugyanis a fotonok ezen sajátosságát eddig nem sikerült közvetlenül megmérni - és nem úgy tűnik, hogy belátható időn belül ez megváltozna -, így egyelőre igazolatlan feltételezés az, hogy nem rendelkeznek azzal.
Hogy lehetne a nem létező, tehát 0 tömeget közvetlenül megmérni? Ez eléggé ellentmondásnak hangzik, ezért ellenérvként se tűnik valami acélosnak...
illetve, hogy a jelenlegi megfigyelések nem zárnak ki nullánál egy hangyányival kisebb tömeget sem esetükben.
Mit jelentene az, hogy egy fotonnak nullánál kisebb, azaz negatív a tömege?
Mindenesetre ha kiderülne, hogy esetleg tényleg van (nullánál nagyobb) tömege a fotonoknak, az alaposan felforgatná mind az elméleti fizika, mind a kozmológia világát. Ez ugyanis önmagában érvénytelenítené Einstein és Maxwell számos elektromágneses elméletét, és egy teljesen új fizikához vezetne. Ugyanakkor lehet, hogy megoldást is szolgáltatna a kozmológia és az elméleti fizika több, egyre égetőbbé váló ellentmondására és problémájára is.
Semmi gond, van már szuperfizikusunk, újfizikánk, csak még azon hezitál @destrukt, hogy mikor adja ki a könyveit. Mivel az időzítés nagyon fontos.;-) :-))
Kínai kutatók a napokban számoltak be arról, hogy sikerült egy első hallásra meglepő számítást elvégezniük. Ezek szerint a tudósok kiszámolták, hogy legfeljebb mekkora tömeggel rendelkezhetnek a fotonok, a fényt és más elektromágneses sugárzást alkotó, illetve közvetítő elemi részecskék.
Bár a ma általánosan elfogadottnak tekintett fizikai modellek szerint a fotonoknak nincs tömegük, ez valójában nem kezelhető megerősített tényként. Ugyanis a fotonok ezen sajátosságát eddig nem sikerült közvetlenül megmérni - és nem úgy tűnik, hogy belátható időn belül ez megváltozna -, így egyelőre igazolatlan feltételezés az, hogy nem rendelkeznek azzal.
A kutatók azonban most kiszámolták, hogy egy-egy foton valójában akár 9,52 × 10-46 kilogrammot is "nyomhat".Az eredmény nem jelenti azt, hogy a fotonok biztosan rendelkeznek tömeggel - csak azt, hogy ha van nekik, annak mindenképpen az említett határ alatt kell lennie.; illetve, hogy a jelenlegi megfigyelések nem zárnak ki nullánál egy hangyányival kisebb tömeget sem esetükben.
Mindenesetre ha kiderülne, hogy esetleg tényleg van (nullánál nagyobb) tömege a fotonoknak, az alaposan felforgatná mind az elméleti fizika, mind a kozmológia világát. Ez ugyanis önmagában érvénytelenítené Einstein és Maxwell számos elektromágneses elméletét, és egy teljesen új fizikához vezetne. Ugyanakkor lehet, hogy megoldást is szolgáltatna a kozmológia és az elméleti fizika több, egyre égetőbbé váló ellentmondására és problémájára is.
A kutatók most azt mondják, hogy az eddiginél is nagyobb teljesítményű rádióteleszkópok segítségével tovább lehetne szűkíteni a foton tömegének határértékére vonatkozó méréseket, ezzel pedig meg lehetne erősíteni - vagy akár cáfolni is - az jelenleg erre vonatkozóan elfogadott elméleteket, illetve feltételezéseket.
"nem semmi, hogy hivatkozol egy kísérletre, hogy cáfold a relativitáselméletet, de pont az a kísérlet volt ami végül elvezetett a relativitáselmélethez."
Ebben van némi igazság. Valóban ez a kísérlet inspirálta Einsteint a relativitáselmélet megalkotására. De nem maga a kísérlet vezetett el a relativitáselmélethez, hanem a kísérlet téves értelmezése.
A kísérletből Einstein azt a következtetést vonta le, hogy éter nem létezik.
Csakhogy 15 év múlva rájött, hogy tévedett. Ezt írta 1920-ban, a "Az éter és a relativitáselmélet" c munkájában:
Az általános relativitáselmélet értelmében a tér éter nélkül elképzelhetetlen; nélküle nem terjedne a fény
A jövőre nézve pedig megjegyzi:
Még nem vagyunk tisztában azzal, hogy az új éter milyen szerepre lesz hivatott a jövő fizikai világképében.
Ebből nyilvánvaló, hogy Einstein megváltoztatta azt a véleményét, hogy nincs éter, és az éternek még szerepet szánt a jövő fizikai világképében.
Ez az, amit nem tanítanak az egyetemen, és nem ír róla a wikipédia sem.
nem semmi, hogy hivatkozol egy kísérletre, hogy cáfold a relativitáselméletet, de pont az a kísérlet volt ami végül elvezetett a relativitáselmélethez.
Ahogy már írtam ez ebben a topicban ez eléggé ironikus és mutatja azt is, mennyire nem értesz ahhoz amit nagy mellénynel előadsz itt.
De csak kapálózzál nyugodtan, remélem azt nem tudod félrevezetni aki tudja értelmezni a leírtakat és érti a "constans érték" és az érték közti különbséget a mondatban :)
"Azt akarta bizonyítani, hogy a föld haladási irányába levő karon hozzáadódik a fény sebességéhez a föld sebessége..."
Nem hozzáadódik, hanem levonódik. Egyébként igaz.
"Ez lett volna az éter bizonyítéka."
Nem. Ez az "egyhelyben álló, abszolút nyugvó" éter bizonyítéka lett volna.
A kísérlet nem az "éter" létezését cáfolta. Hanem azt, hogy az éter abszolút nyugalomban van, miközben kering benne a Föld. Nyilván semmit sem tudsz az éter történetéről.
Az a gond, hogy egyáltalán nem néztél utána, hanem a téves hivatalos magyarázatot szajkózod. Kb. te vagy a 20. aki ezt csinálja. Hatalmas, de indokolatlan önbizalmaddal magadat is félrevezeted.
Ez a topik éppen arról szól, hogy a hivatalos álláspont (amit te is képviselsz) nem igaz.
Jó lenne, ha tájékozódnál (visszaolvasnál) mielőtt véleményt írsz.
Azt akarta bizonyítani, hogy a föld haladási irányába levő karon hozzáadódik a fény sebességéhez a föld sebessége, az arra merőlegeshez meg nem. Ez lett volna az éter bizonyítéka.
Írtam már nem az a gond, hogy egyáltalán nem értesz hozzá, hanem az, hogy a hatalmas, de indokolatlan önbizalmaddal másokat vezetsz félre.
Ennek elvi akadálya nincs. Csak fel kell tenni a mérőműszert egy mozgó eszközre (vonatra, repülőre vagy űrállomásra), és ott kell megmérni a fénysebességet.
Gyakorlati nehézségek persze vannak, pl a rázkódás. De egy űrállomáson nincs ily gond.
És ha a Michelson interferométerrel mérnének, akkor a műszer forgatása is könnyen megoldható lenne.
"Én nem vagyok fizikus, nem is állítottam soha..."
A pontos fogalmazáshoz nem kell fizikusnak lenni. Ha rosszul fogalmazol, akkor kérjél elnézést, javítsd ki a szövegedet, de ne a másikban keresd a hibát.
"A kísérlet azt bizonyította, hogy a fénysebesség értéke constans, azaz állandó, függetlenül a mérési pont sebességétől."
Ha valóban ismernéd a kísérletet, akkor gyorsan megértenéd, hogy egyáltalán nem bizonyította, hogy a fénysebesség értéke constans, azaz állandó, függetlenül a mérési pont sebességétől."
Mit bizonyított? Azt, hogy a két mérési irányban ugyanaz a fénysebesség, vagyis a fénysebesség a Földről mérve irányfüggetlen, azaz izotróp. Amiről te írsz, hogy a fénysebesség értéke constans, azaz állandó, függetlenül a mérési pont sebességétől, ez már csak egy hibás következtetés volt, amit 15 év múlva Einstein korrigált.
Olvass többet, ne csak a wikipédiát. De ez csak egy tanács, nem kell megfogadnod.
1) nem a fény által megtett úton mérhető átlagsebességeket hasonlítja össze
2) egyenletesen változó sebesség esetén nem a felezőpontban van az a pont, ahol az átlagsebességet mérhetjük pillanatnyi sebességnek
3) ha egy konstans sebességváltozású úton többször haladunk végig, akkor változni fog az átlagsebesség, annak ellenére, hogy minden egyes forduló átlagsebessége azonos.
ennél jobb minőségben nem találod, max átiratban, mert ez az eredeti.
korábban leírtam, hogy mi módon és milyen eredménnyel fogom elvégezni a kísérletet és lám, olyan eredménnyel végeztem.
nem lehetsz ennyire egybites. az, hogy a kísérlet megmutatta, hogy a michelson elképzelése szerinti éter nem létezik, egyáltalán nem azt jelenti, hogy más jellegű vagy másként viselkedő éter ne létezhetne és, hogy a fény sebessége állandó.
sőt, a kísérlet azt bizonyította, hogy sem egyes mérés soroknál, sem az átlagolt mérésnél nem állandó a fénysebesség. ezt a valós különbséget nem lehet figyelmen kívül hagyni csak azért, mert egy elképzelés szerinti értékkel nem egyezik. igenis, ilyenkor meg kellene keresni annak az okát, hogy miért van a minden mérésben egyformán jelen lévő értékváltozás!!!
én komolyan nem értem az emberi korlátoltságot, hogy amikor ott van egy eredeti dokumentációban leírva és táblázatban illetve grafikonon ábrázolva, hogy az eredményt a mérési részeredmények átlagából számolták, akkor hogy képes valaki kijelenteni, hogy nem az átlagot számolták.
ennyire erős az ego, hogy képes a valóságot elferdíteni, csak azért, hogy ne kelljen az egyénnek szembe néznie azzal, hogy tévedett? és ilyenkor ő maga hiszi is amit mond, vagy legalább tudja hogy, nincs igaza, de inkább bevállalja mert ez neki a belső kényszere?
Bárki aki végzett már elméletet igazoló kísérletet tudja, hogy akkor bizonyítóerejű, ha leírja mit jósol az elmélet, majd berajzolja a mérési eredményt. Ha a kettő nagyjából fedi egymást, igazolta. Ha közelítőleg nem fedi egymást, elkezd gondolkodni a mérési pontosságon, vagy az egyéb behatásokon.
Ha egyáltalán nem is hasonlít rá, akkor rossz az elmélet. A tény ugyanis a mérés.
Ez esetben a föld keringése miatt olyan szép színuszosan kellett volna változnia a mért értéknek ahogy a szaggatott görbe mutatja.
Mivel a föld keringése során nem zökken, mint a vonat a síneken, minden törés a mérési vonalban jelzi, hogy az elmélet hibás és csak azért nem szép tökegyenes, mert nem tudta kiszűrni a környezeti rezgést, esetleg hőmérsékletváltozást, vagy gépi hibát
Akkor még elfogadható lett volna az elmélet, ha a színuszgörbe valamilyen irányba egyenletesen eltolódik, mert akkor pusztán a föld sebességén túl, hozzáadódott volna a naprendszer, és galaxis sebessége is.
Ilyen nem történt, így szegény annyit rudott kijelenteni, hogy a fény sebessége konstans (nem azt hogy mennyi, azt nem is akarta mérni) függetlenül a mérőeszköz sebességétől.
És a topic szempontjából vicces mert pont ez ami igazolja is a későbbi relativitáselméletet.
Tehát ha más mérési eredmény jött ki itt, az bizony hibás.
az a baj, hogy nem vagy tisztában sem azzal, hogy tulajdon képen mit mért az mm interferométer, mit mértek ki michelsonék és hogy történtek a modern mérések.
az interferométer a két ágban haladó fénysugarak ÁTLAG sebességének az összehasonlítására ad lehetőséget. teljesen mindegy, hogy hányszor futja végig a fény az utat az eszközben két kb azonos pont között, a számításba veendő sebessége mindig az általa megtett út súlypontjában lesz, ami megközelítőleg a két tükör csoport közötti felezőpont.
vagyis az interferométer azt tudja megmutatni, hogy a fény sebesség különbsége e két pontban mekkora.
az mm kísérletnél ez 7 cm (hét centiméter) volt kb. vagyis, függetlenül a tükrözések számától, az eszköz azt mérte ki, hogy a különböző irányokban 7 cm távolságban mekkora a fénysebesség különbsége.
az előzőkben bemutattam, hogy az nem nulla érték.
a modern mérések azért hoznak még kisebb eltéréseket (ezek sem nullák, csak kisebbek) mert rövidebb távolságokban futtatják az (nagyfrekvenciás) em hullámot, vagyis jóval kisebb távolságú pontokban hasonlítják össze a fénysebességet.
a mai legfontosabb mérésnél a két em hullám sugár 10 cm-es távot tesz meg úgy, hogy a felező pontjuk kb 2 mm (kettő milliméter) távolságban van, vagyis ebben a 2 mm távolságban lévő helyen lévő fénysebességet hasonlítják össze.
és az irónia ebben, hogy minél pontosabban akarják megmérni, annál közelebbi pontokat hasonlítanak össze és lesz egyre kisebb a különbség.
"Egyébként meg nem tudom mit akarsz itt ezzel az olvashatatlan képpel? Ezzel az erővel betehetted volna valami telefonkönyv vagy adóbevallás egy olvashatatlan oldalát is."
('ebben van valami'... először az 'egész'-et, aztán a 'rész'-leteket - 'olvashatóan'... ! ;) ;-)
