azt kéne megérteni, hogy az ószöv. már nem hatályos. új szövetség van.
nem törvény alapú, hanem egyelem alapú. a kegyelem pedig nem úgy lépett életbe, hogy a törvényt hatályon kívül helyezte. se törvény se ószöv. krisztus áldozata alapján!
amig nem volt áldozat nem iis volt megváltás csak a törvény hatálya. tehát hiába hittek elötte a kegyelemben mert nem volt érvényben ahogyan ma érvénytelen a törvény, és aki visszamegy a törvény alá átkot vesz magára és elutasítja isten új szövetségét.
Nem igetagadó, hanem a sátántól megvezetett társaság.
Miért mondom? mert a könyvükbe rengeteg bibliai idézet van beépitve, folytonosan az igére hivatkozik, de azt a saját agymenése után értelmezi. Be akarják etetni az emberekkel, hogy a zsidók az indiánok ősei, azért, mert Kr. e. 600 tájt úgymond zsidók kerültek ki középamerikába, és ezeknek lennének leszármazóik.
Csak azt nem értem még, hogy ha ezekhez a zsidókhoz elment Krisztus a feltémadása után, akkor hogy lehet az, hogy más népekhez nem ment el, akik pedig ugyanúgy megérdemelték volna, hisz .Istenben nincs személyválogatás, egyformán kedves neki minden nép fia. Meg azt sem, hogy ha a zsidó-indiánoknak a történetét dolgozza fel a momonok könve, akkor hogy lehet az, hog aztán mégis holmi sápadtarcúaknak adatik, és azok irják tovább?
A mormonok vakságáról:
elkezdtem a "Kalauz a szentirásokhoz" c.részt elemezni. Ott találtam e csemegét annak 15. és 16. oldalán: (Ádám; Ádám és Éva bukása, 2010-es kiadás) Idézetek:
=Ádám ... Vétke az Éden kertjében ... előidézte a ’bukását’ és halandóvá válását, amely szükséges lépés volt ahhoz, hogy az emberiség előbbre juthasson ezen a földön. ... Ádám és Éva .... lehetővé tették a mi örök fejlődésünket. Ádám az Öreg Korú, és Mihályként is ismert. ... Ő (mármint Ádám- megj. tőlem) az arkangyal és az emberi család pátriarkájaként újra el fog jönn a földre, előkészitve Jézus Krisztus második eljövetelét.=
= Első szüleink fizikailag és lelkileg is kivágattak az Úr szine elöl=
Ha kivágattak, akkor selejt, nemde?
Ha kivágattak, akkor nincs dicséret. Mégis azt mondja: arkangyal, és Krisztus eljövetelének előkészitője, pátriarka, és más kitüntetések. Bukása szükséges, hogy előrejusson az emberiség. Tehát az Úr kezdetben selejtet alkotott, ezért aztán reparálta e módon a dolgokat, és bár kivágta a selejtet, de csak úgy, hogy az eredeti elképzelésre sikeresen feljavitott példányt használta fel később, mert újba fogni már nem mert, vagy mi.
Mit is ir -mármint az Úr?:
"26Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog."27Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket." ... "31Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap."
Érdekes: ha valaki "nagyon jó" még Isten szerint is, miféle fejlesztésre, fejlődésre volt szüksége? Miből vonják le a következtetést: =szükséges lépés volt ahhoz, hogy az emberiség előbbre juthasson ezen a földön=?!
Lehet, hogy a netről is le lehet tölteni, nem tudom. De tudok egy példányt szerezni Neked, anélkül, hogy a misszionáriusokkal kellene találkoznod. Ekkor azért még el kell juttatnom hozzád valahogyan, így valószínűleg egyszerűbb, ha letöltöd, ha lehet.
Igazad van, hogy ez nem a mormonok különlegessége. Ez Isten módszere számunkra, hogy megismerjük Őt.
Emlékszel a tükrös példámra, melyről azt írtad, hogy részben elfogadod? Azt hiszem Te voltál, és nem a másik hozzászóló. Bármely felekezetben, mely valami helyeset, igazat tanít, ott a Lélek, amikor erről beszélnek. (Igazság például az, hogyha elültetsz egy magot és megfelelően táplálod, akkor fává nő idővel. Igazság az is, hogyha az aranyszabály szerint élsz, akkor lehetőséget adsz másoknak arra, hogy meglássák ennek áldott hatását az életedben, megváltozzanak a jó irányba, és így fejlődjön az emberiség.) Erről bizonyságot tesz a Szentlélek, amelynek ez (is) a feladata. Ez alapján megismerheted Isten egyik tulajdonságát.
Ebben a folyamatban megtanulod felismerni a Szentlélek bizonyságot tevő jelenlétét. És amikor ugyan ezt a jelenlétet érzed magadban akkor, amikor a családok örökkévalóságáról, a halottakért végzett munkáról (mint Illés lelke), a bölcsesség szaváról, a tized és böjt törvényéről stb. tanulsz és azokban veszel részt, azok szerint élsz, akkor rájössz, hogy Isten nem hagyta abba a képzésünket. Soha nem is hagyta abba: van élő kinyilatkoztatás, vannak élő próféták, új parancsolatok a mai napjainkra, és ekkor újabb tükördarabokat ismersz meg, új oldalait Istennek. Rájössz, hogy nem 33-ban alapította meg az Egyházát, hanem épp e miatt a folytonosság miatt a földön már Ádám idejében. Csak időnként az emberek gonoszsága miatt az elvétetett a földről, majd időnként vissza-visszaadatott, amikor volt igazlelkű ember a földön. Akkor hálás leszel minden felekezetért, amelyek kisebb-nagyobb mértékben tanítják az embereket az igaz dolgokra, és megtanulod észrevenni a hamisat, az emberi filozófiát azokban.
Összefoglalva a tanítás az, hogy tanuld meg felismerni a Lelket, majd amikor jelzi valamiről, hogy igaz, építsd be azt az életedbe. És amikor felismered, hogy ki Isten prófétája ma, akkor tudod, hogy Isten ma újra küldött vezetőt, és a sok jó felekezet mellett van egy olyan, amit Ő vezet.
Ha valaki nem mormon, még lehet sokkal jobb ember, mint én, hisz úgy is csak a hitünktől függ, hogy mennyire ismerjük meg Istent. Lehet, hogy én hallom a próféta tanításait, de nem akarom / merem befogadni. Aztán az is lehet, hogy valaki más máshonnan vezérelve elkezdi megismerni az őseit, megérzi azt a kapcsot, ami őközte és az ősei között van, emiatt nagyobb szeretet ébred benne a szülei és majdani leszármazottai iránt, és ettől aztán nagyszerű családi életet él majd. Ő tökéletesebb lesz majd a halálakor, mint én.
Azt javaslom mindenkinek, hogy akarjunk JÓ, nemes, szorgalmas és becsületes életet élni. Olvassuk a Bibliát, mert inspirál. És ha hiszünk benne, tudom, hogy érezni fogjuk a Lelket, és vágyni fogunk rá, hogy próbáljunk az olvasott törvények szerint élni. És ha ezt tesszük, észre fogjuk venni, hogy a „mormon” tanítások szintén hasonlóan igazak. „Mert íme, ez (a Mormon könyve) azért íratott, hogy higgyetek abban (a Biblia); és ha abban hisztek, akkor ebben is hinni fogtok; és ha ebben hisztek, akkor tudni fogtok atyáitokról, és azon csodálatos munkáról is, melyeket Isten hatalma végzett köztük.” (Mormon 7:9, Mormon könyve).
Tudom, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Isten által vezetett egyház. Tudom, hogy a mormon tanítások sokaknak elképesztően blődségnek tűnnek, de nem blődebbek, mint Krisztus tanításai a maga idejében a zsidó törvényeken felül.
Jó hasonlat, tetszik. :) Két dolgot akarok mondani ezzel kapcsolatban.
1. Megtörténik velem időnként, hogy más felekezetek találnak rám, állítva, hogy a mormonok hamis vallást gyakorolnak, és felajánlják, hogy tanítsanak engem. Legutóbb épp a Jehova Tanúi kerestek meg így, ahogy arról írtam korábban.
Meghallgattam őket, el is mentem pár gyűlésükre, hogy megismerjem, miként hisznek, és hogy jelentkezik ez a hétköznapi életükben. De egyszer sem volt a szívemben az a gondolat, hogy megalázzam őket, vagy jól megmondjam nekik. Amikor helyeset tanítottak, dicsértem őket, amikor nem, bizonyságomat tettem a helyes tanról és annak gyümölcseiről.
A mormon misszionáriusok azért mentek el a barátaiddal kapcsolatban megosztott történetben tőlük, mert úgy érezték, hogy meg akarják alázni őket, és hogy a barátaid szíve zárt volt. Ők tényleg azért jöttek, hogy tanítsanak, hogy magot ültessenek, amit ha ápolnak, megnő. De a barátaid szíve erre nem volt nyitva.
2. Emlékezz rá, hogy Krisztus maga volt az, aki azt tanította a 2000 évvel ezelőtt élő zsidóknak, hogy eltértek azoktól a tanításoktól, amiket Ő adott nekik a prófétái, Józsué, Mózes, Ábrahám és -- egészen vissza Ádámig – stb. által. A zsidó főpapok és a vének többségének szíve zárva volt erre, mert meg voltak győződve arról, hogy helyes úton járnak, a parancsolatok szerint élnek, „ezért Jézus képtelen volt igazát bizonyítani a tapasztalt oktatóval szemben.” – hogy a szavaidat idézzem.
Pontosan ugyanez a helyzet ma a misszionáriusokkal is. Ahogy Krisztust sem sokan fogadták el, úgy manapság a mormon misszionáriusokat sem. Őellene is sokan lázadtak és hamisnak vélték, miként manapság a mormonokat is. De akik hittek neki, megtapasztalták, hogy igaza van. Könnyű azt mondani, hogy elfogadjuk a régi prófétákat, a tanításaikat, és ők igazak voltak, de a maiakat nem fogadjuk el, mert ők nem próféták, hanem sarlatánok. Ezek az emberek általában megtanult vagy hagyományból rájuk rakódott tanítások szerint élnek, amik nem helytelenek többnyire, de nem hajlandóak elfogadni, hogy vannak újak is, van több. Azaz, nem gyakorolják eléggé a hitüket Krisztusban. Ha a zsidó főpapok hittek volna Jézusnak, megtapasztalták volna, hogy tanításai gyümölcsözőek, de szívük túlságosan a testi dolgokra volt ráállva. Akárcsak abban a helyzetben a barátaidnak is. Sátán gonosz terve az volt, hogy ne jusson el a misszionáriusok üzenete hozzájuk, és sikeres volt benne, sajnos, mert épített a barátaid büszkeségére.
Nem értem, hogy miért kérdezed tőlem, hogy miért kritizáltam a „kereszténységet”. Tudod, minden egyes alkalommal, mikor rákészülök arra, hogy válaszoljak a hozzászólásokra, imádkozom, hogy a Lélek vezessen. Azért jöttem ide, hogy felajánljam a hitem által megtapasztalt gyümölcsökből fakadó tudásomat másoknak, akik érdeklődnek, nem értenek valamit vagy támogatásra van szükségük.
Ebből kifolyólag kifejezetten figyeltem arra, hogy ne szóljak hozzá semmi olyan témához, ami nem a mormonokról szól. Figyeltem arra, hogy ne hozzak semmilyen ítéletet semelyik másik felekezetről, és ne is kritizáljam azt se nyíltan, sem senki háta mögött. „Igényt tartunk arra, hogy saját lelkiismeretünk parancsai szerint hódoljunk Istennek, és minden embernek megadjuk ugyanezt a kiváltságot, hadd hódoljanak úgy, ott és annak, ahogy, ahol és aminek akarnak”— írta Joseph Smith.
Ha visszaolvasod a hozzászólásaimat, nem találkozol olyannal, amikor kritizáltalak Téged vagy valamelyik másik felekezetet. Ha mégis volt kritika tőlem, akkor azért bocsánatot kérek – figyelmetlenségemből eredhetett. Ha konkrétan tudsz valami ilyen esetről tőlem, kérlek, másold be, hogy visszaolvassam, és megbeszéljük.
Tegnap úgy egy óra napon izzadás után két jobbravaló legénytől -echte amerikaiak, még rosszul beszélik a magyart- bevasaltam a "mormon könyvé"-t. Nem mertem cimemet nekik megadni, bár jó lett volna legalább az ez emiljüket megkapni, mert telefonom nem akarom velük közölni.
Mikor az egyik, akivel elkezdtem beszélgetni, -mert ingyen angol órával hálózták az embereket-, azt mondta, hogy ez a könyv nagymértékben segitett neki megismerni az igazságot, rákérdeztem: azelőtt milyen vallású volt? Kiderült hogy mindig is mormon volt. Akkor miben egitett ez neki, hisz semmit sem változtatott a vallási hovatartozásán?
Úgy tűnik, hogy ezek az "elder"-ek legföljebb is csak jószándékúak, de a keresztény tanitásokban nem, csak a mormonizmusban úgy-ahogy jártas személyek, akik félnek attól, hogy a másik ellenvéleményét meghallgassák, azzal érdemi vitába menjenek.
Még éjjel belementem a könyvükbe, s szörnyülködtem, miféle sátánifélrevezetések vannak benne. Nem csak a szövegben, hanem a magyarázatban, a könyv végén.
Most épp azt keresem, amit régen, egy azóta már "rituálisan" megsemmisitett "mormon könyvé"-ben olvastam, miszerint az isten is ember volt, csak később megistenült (direkt irtam kis "i"-vel, mert ez nem Isten.).
Hogy ki mit kap meg, pár hozzászólással ezelőtt írtam. Folyamatos képzés van egész életen keresztül, és idővel (illetve az ember hitétől függően) megy végbe a fejlődés.
Ha ezt a 4 pontot elhiszed, és tényleg bizonyságod van róla, akkor a többi már idővel természetesen jönni fog és ugyan úgy meg fogod érteni és azok szerint fogsz élni. És ez így jó. Sort sorra, tanítást tanításra ad nekünk, míg végül olyanok nem leszünk, mint Ő maga. Ez Isten, és szeretem Őt ezért (is). Tudom, hogy ez az Ő munkája, és mindenki megtapasztalhatja ezt, tudhatja jobban, mint amit a saját szemével lát, ha hisz, kipróbál és megtapasztal. Ha lázad, akkor elfordul és megmarad a sötétségben. Vitatkozni fog és az olyannak fogja Istent megismerni, amilyennek ő hiszi. Gondoljatok csak Illésre és a több száz prófétára, akiket Josafát és Akháb királyok megkérdeztek, hogy menjenek-e Siria ellen hadakozni, fog-e az Úr győzelmet adni nekik. Illés, Isten szavát követve azt mondta, hogy ne menjenek, mert meghalnak gonoszságuk miatt, míg a többi, talpnyaló „próféta” jót akarván mondani a királynak azt mondta, hogy győzni fognak. Illést az egyikük meg is ütötte, hogy azt gondolja tán, hogy vele nem szól a Lélek, miért állítja róla Illés, hogy hazudik? Gondoljatok, hogy mennyire igaz ez a mai helyzetre. A törvények betartása, amit mindig is igaz próféták adtak, elősegíti az embert arra, hogy igazán megismerje Istent és igaz ember legyen.
Ne fogadd el, ne próbáld ki, amit a próféták mondtak/mondanak, és nem fogod megismerni Istent. Kezdd el alkalmazni, amiket a misszionáriusok mondanak, és a többi majd jön idővel.
A leckék számáról, tanítás folyamatáról az érdeklődő / újonnan keresztelkedett részére, és arról, hogy miért foglalkoznak kevesebbet a misszionáriusok azokkal, akik azt mondják, hogy nem akarnak megkeresztelkedni, korábban (2-3 hozzászólással ezelőtt) írtam. Kérlek, olvasd el.
Egyébként a legjobb mód arra, ha igazán érdekel a vallásunk (miután a misszionáriusok felkeltették az érdeklődésedet, de nem akarsz megkeresztelkedni), hogy megkeresel magyar egyháztagokat, és ők fognak annyit segíteni, mint szeretnéd, hogy a misszionáriusok segítsenek. Én tudok valamiben segíteni?
Az Istentiszteleteink és minden gyülekezeti programunk nyitott mindenki számára, aki az evangélium normái szerint tud élni (nem káromkodik stb.).
Igaz, sokan passzívak lesznek rövidebb-hosszabb idő után. De ez azért van, mert szigorúak Isten törvényei, és aki nem keresi Istent, hanem más motiváció miatt megy a kersztelő vízbe, az önnön erejéből nehéznek, megélhetetlennek és gyümölcstelennek látja a törvényeket. Ők azért hamar elmennek. Ők azok, akiknél a mag tövises helyre esett, ahol hamar elhalt. Erről egy korábbi próféta így látott előre:
„És lőn, hogy láttam, Isten Bárányának az egyházát, és kevés tagja volt, a sok vízen ülő parázna gonoszsága miatt; mindazonáltal láttam, hogy a Bárány egyháza, akik Isten szentjei voltak, szintén ott voltak az egész föld színén; de birodalmaik a föld színén kicsik voltak, annak a hatalmas paráznának a gonoszsága miatt…” (1Nefi 14:12, Mormon könyve).
Isten parancsából. Örökkévaló fontosságúak. Korábban már írtam arról, hogy miért és mi zajlik benne. Röviden: miattunk, a mi teljes felmagasztosulásunkért.
Minden szavaddal egyetértek, kivéve, hogy a misszionáriusok száma ma Magyarországon olyan 80. Egyébként minden mással egyetértek, elismerem, hogy vannak.
Megosztottad a történetet a mormon misszionáriusokról és a két katolikus ismerősödről. Tudod, nagyot csalódtam bennük, kettejükben, és elítélem azt, hogy nem ítélted el a cselekedetüket, hanem (ítélet hiányában és használt szavaidból ítélve) örültél a végeredmények. Megmagyarázom, miért gondolom így.
A két barátod rögtön átlátta, hogy miért jöttek a mormonok, és vigyorgásukból kiderült, hogy rögtön eldöntötték, hogy ezt az egész helyzetet arra fogják használni, hogy megszégyenítsék ezeket a „szerencsétleneket”, akik Isten szolgái. Kérdem én, hogy aki ilyen sokat tanult Krisztusról, helyesen járt-e el, amikor önnön tudásukat fitogtatva megszégyenítésre törekedtek. Nem az lett volna a helyes megoldás, hogy imádkoznak értük, hogy ne tévelyegjenek (ha már azt feltételezik)? Nem az lett volna a megoldás, hogy elmennek a második mérföldre a szerencsétlenekért, hogy visszavezessék őket? Még csak nem is nekik kellett volna kezdeményezniük, megkeresniük őket, hisz a misszionáriusok jöttek az ajtójukhoz. Nem véletlenül mondta Krisztus:
„Gondoljatok a testvéreitekre úgy, mint magatokra, és legyetek nagyon barátságosak mindegyikükkel…
„És most, testvéreim, a kevélységet illetően szóltam hozzátok; és azok közületek, akik sanyargatjátok a felebarátotokat és üldözitek őt, mert kevélyek vagytok a szívetekben, azon dolgok miatt, melyeket Isten adot nektek (a barátaidnak a tudást adta)…” (Jákób 2:18, 21, Mormon könyve)
A kevélység az alázatosság vagy taníthatóság hiánya. A kevélység egymás ellen és Isten ellen fordítja az embereket. A kevély ember a körülötte lévők fölé helyezi magát, és saját akaratát követi, nem Isten akaratát. Önteltség, irigység, keményszívűség és gőg jellemzi a kevély embert.
„Ó, milyen ravasz a gonosznak terve! Ó, milyen hiúk, gyarlók és balgák az emberek! Mert amikor tanultak, azt gondolják, hogy bölcsek, és nem hallgatnak Isten tanácsára, mert elvetik azt, feltételezvén, hogy tudják ők maguk; bölcsességük tehát balgaság, és nem válik hasznukra. És el fognak veszni.
„De jó tanultnak lenni, ha hallgatnak Isten tanácsaira.” (2Nefi9:28-29, Mormon könyve)
Sajnálom a misszonáriusokat, akik bár teológiailag kevésbé képzettebbek, de nagyobb hitük volt, mint a barátaidnak. Ők eljöttek 2 évre saját pénzen, megtanultak figyelmesnek, kedvesnek és szorgalmasnak lenni (valamennyire), és mégis meg kellett tapasztalniuk a gonoszságot a barátaid viselkedésében. Mégis, jobban sajnálom a két teológus hallgatót, akik a megszerzett tudásuk ellenére tévelyegnek (hacsak nem észlelték hibájukat és tartottak bűnbánatot), mert ha így folytatják, el fognak veszni.
Nem sokat ér a teológiai tanítás, ha ilyen embereket „gyárt” többségében.
Magyarországon nagyjából 80 misszionárius van jelenleg. Az átlag megtérésre nem tudok válaszolni, nem kérdeztem eddig erről senkit. Nem hiszem, hogy 10-nél több lenne.
Igaz, hogy hivatalosan „5 lecke van egy emberre”, de ez azt jelenti, hogy akár több tucat találkozás is lehet. A tanulás egy folyamat, melynek végeredménye a megértés. Senkinek nem célja, hogy ledarálják az anyagot és gyorsan a vízbe nyomják őket. Ezek a misszionáriusok értik, hogy Isten munkája a mi tökéletesítésünk, és ennek érdekében vezetik a tanításokat, hogy bármilyen felmerülő kérdésre időt hagyjanak, hogy megválaszolják.
Miután megkeresztelkedik valaki, Istentől jövő parnacsolatunk van, hogy az úgynevezett gyülekezeti misszionáriusok (azaz olyan magyar egyháztagok, akik a helyi gyülekezethez tartoznak és azzal lettek megbízva, hogy segítsék a misszionáriusok munkáját) újra átbeszéljék a leckéket a frissen megkeresztelkedettel, ezáltal levéve a misszionáriusok válláról a további tanítás terhét és folyamatosan áttéve azt a helyiekre, hogy elősegítsék az új ember integrálódását.
Később, az úgynevezett házitanító (egy a család vagy egyén részére kijelölt ember) fogja havonta meglátogatni és fizikai / lelki segítségnyújtást adni. Ez magában foglal szolgálatot, tanítást, papsági szolgálatot. A célja ezzel Istennek az, hogy senkit ne engedjen el a keresztelkedés után szabadon, hanem mindenki megkapja a segítsgéet minden téren. Plusz az, hogy mi, akik adjuk a segítséget, nőjünk, szolgáljunk, váljunk alázatosabbá és önzetlenebbé stb. Ez Krisztus munkája, tudom!
Nem mondok ellent önmagamnak. A lelki törvények igazak, de földi idő szerinti alkalmazásuk nem minden földi időben helytálló. Izráel népének először a „tejre” volt szükségük, nem a „húsra”. először a szemet szemért volt törvényben, később jöhetett a menj el a második mérfölre törvény is. Lépésről-lépésre, évszázadról-évszázadra fejleszt minket a hitünk erejével párhuzamosan. Amint készek vagyunk, kapunk többet. Hisz Isten munkája az emberiség tökéletesítése.
A testünk szent templom, ami lelki törvény, örök érvényű. Ez azt jelenti, hogy külsőleg tisztán kell tartani, és erkölcsileg is hófehérnek. Ennek érdekében egyszer megtiltja a disznóhús-evést, de engedi az alkoholt (Krisztus maga is bort ivott), később viszont ellenzi az alkohol fogyasztását. (Mi ilyen parancsolat szerint élünk). Nem akarok belemenni ennek orvosi vagy szociális magyarázatába, de hiszem azt, hogy minden kornak külön-külön követelményei voltak arra vonatkozóan, hogy mi az egészséges a testnek, és mi nem.
A négerek sosem voltak diszkriminálva. Csupán Isten úgy látta jobbnak, hogy a rendszer miatt, amiben éltek az 1900-as évek első felében (Dél-Afrikai Köztársaság. Apartheid és más hasonló államok), nagyobb veszélynek lett volna kitéve a földi életük (és ezáltal a földön elnyerhető tapasztalódásuk az idő alatt, amíg élnek), ha engedi nekik, hogy a papság rájuk ruházott hatalma által, az általa elvégzett szertartások által magukra vonják az urlakodó és elnyomó hatalom halálos ítéleteit. 1978-ra lehetővé vált a politikai helyzet enyhülése miatt a papságnak rájuk ruházása. A lelki törvény, ami örök: Isten papsága (hatalma) által teremtettek a világok, és az arra érdemes férfitestvérek elnyerhetik ennek egy részének birtoklását, csakúgy, mint Péter, akire Jézus ruházta rá. A parancsolatot erre (a négerek részére) 1978-ban kaptuk meg, csakúgy, mint a második mérföld törvényt csak Krisztus idejében.
A mormonok betartanak olyan ószövetségi törvényeket, amiket Isten még ma is kér, hogy tartsunk be (így a disznóhús-evést visszavonta, de a lelki törvény még ma is él (a testünk egészsége), ami miatt külön kaptunk a táplálkozásra, időtöltésre vonatkozó időleges parancsolatokat). Sok Ószövetségi parancsolatot betartunk, mint pl. a tízparancsolat. Ha megérted a fenti mintát, akkor megválaszolhatod a saját kérdéseidet a rákról, kagylóról (ezekről nem is tudtam, hogy benne van a Bibliában :) ), körülmetélésről stb. De ha igényled, írd meg, és megválaszolom őket.
Megértem, hogy szeretnéd tartani a kapcsolatot azokkal a misszionáriusokkal, akik kedvesek voltak veled. Én is így vagyok vele. Ámbár az életem annyi elemet tartalmaz, hogy nem tudok mindenkinek válaszolni (ide is csak ritkán tudok feljárni).
Hidd el, nagyon sok dolga van mindegyiküknek, amikor hazatérnek. Azt hiszem, mindenki azt szeretné elsősorban a feleségétől / férjétől, hogy a családra legyen a legnagyobb tekintettel, a munka, kikapcsolódás és barátok csak utána jöhetne. Sok esetben ennek a természetes folyamatnak köszönhető az, hogy ritka a kapcsolattartás a misszió során megismert magyar emberekkel. Nem hiszem, hogy ezt jogunk lenne ellenezni. Megtehetjük, nem tetszhet, de akkor – úgy érzem – mi vagyunk önzőek.
A misszió közben gyengülő figyelemnek is az az oka (miután az illető azt mondta, hogy nem kíván megkeresztelkedni), hogy van sok olyan ember, akiért dolgozniuk kell. Akik hisznek vagy vágynak arra, hogy higgyenek, és mivel a misszionáriusok Istentől jövő elhívással rendelkeznek az Ő munkájára, hát igyekeznek velük foglalkozni. Én láttam olyan lány misszionáriust, akivel alig-alig lehetett barátkozni, mert mindig az érdeklődő életére figyelt, őt szolgálta vagy érte sírt!!! Persze, nem minden misszionráius ilyen, ez igaz.
Légy vele kedves és megértő. Ha nem figyel annyira Rád, akkor értékeld azt, hogy figyel másra. Isten munkáját végzi.
„Isten akkor is megálld téged ha nem tanok szerint élsz és nem parancsolatok szerint jársz. mégpedig egyszerűen azért mert a gyermeke vagy és szeret.”
Igen, vannak olyan áldások, amiket akkor is megkapunk, ha lázadva nem tartjuk be a parancsolatokat. Igaz. Az előző cikkben erről (is) lehet olvasni. Link:
Bocsánat, amiért csak úgy 1 hét elteltével írok, de az előző héten nem voltam gépközelben. Viszont nem felejtettem el, hogy reagáljak néhány hozzászólásra. :) Lehet, hogy már régiek a hozzászólások, de azért mégis válaszolok.
A szeretet soha nem írhatja felül az igazságot, sem az igazság a szeretet. Mindkettőnek megvannak a hatályai és céljai. De olvasd el (vagy bárki, akit érdekel, olvassa el) ezt a cikket, aminek a címe: Szeretet és törvény (Dallin H. Oaks, 2009. októberi Általános Konferencia). link:
oké, jogos. A spanyol keresztelési gyakorlatot valóban nem ismerem bár volt alkalmam megismerkedni a spanyol katolicizmus jelenlegi állapotával :-)
viszont tudtommal ha a keresztelés az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében történik, akkor az a keresztelés katolikus szempontból érvényes. Ezért az a katolikus pap aki nem fogadja el a református, evangélikus, ortodox! keresztelést, az hibázik. És ugyanígy el kellene h fogadja a baptista és hgy-és keresztelőt is mivel ott is a Szentháromság nevében történik a keresztelés.
Viszont az a katolikus pap aki elfogadja a mormon keresztelőt... na azt meg nem is értem...
Katolikus hittanon katolikusként vettél részt vagy érdeklődőként?
V: Először katolikusként, meg egy másik egyházban érdeklődőként (Egy kis hitoktatás meg a jó társaság pozitívum, de nem fordulnak el, mert nem térek át hozzájuk. Sőt oda jóval régebben járok, már majdnem egy éve).
Na mindegy, előbb utóbb úgyis felismerik a hibákat.
Tényleg mi a helyzet a többi keresztény országokkal (gondolok itt Olaszországra). Na ott hogy dolgozhatnak? Még ha jól tudom, ott templom is van.
""más keresztények" - a keresztény hit alapjait elfogadó felekezetek, melyek azonban sok mindenben eltérték a tanítástól - a szertartások itt nem érvényesek, újrakeresztelnek, azonban a hit alapjait nem kell újra tanítani, csak a tévelygéseket kell kigyomlálni az érdeklődőből,"
""más keresztények" - pl. reformátusok, hitgyülekezetesek, adventisták, baptisták,"
a katolikusok reformátust biztos nem keresztelnek újra és tudtommal baptistát és hgy-ést sem.
5 lecke alatt, hogy lehet átadni a lényeget? Nem csoda, hogy sikertelenebbek. Még a keresztényeknél bérmálkozás/áldozás előtt is legalább tripla annyi idő van (ja és ott csak biblia van), na meg persze az iskolai hittan órák is.
Én úgy érzem kevesebbet kaptam, mint ami a könyvben van (amit linkeltél). Jó ha a tizedét átadták, meg szerintem volt olyan ami ki is maradt. De amúgy ha lejár ezek a tanítási alkalmak és nem akar valaki tag lenni, akkor miért nem foglalkozhatnak, ha még azért érdekelné az infószerzés? Engem például a katolikus hittanról soha nem dobtak ki, mondjuk az azért más.
Olvastam a nyelvtanulás részt is, azért van nekik kiadott speciális könyv (MTC-től), jó lenne ebből egy angol példány :O.
Köszi! Most nézem, hogy azt írtad, hogy vannak leckék, de nekem úgy tűnt össze vissza olvasgatunk, nem éreztem tematikát (vagy egyéni elbíráláson alapszik?). És amúgy egy emberre hány leckét szánnak?
Azt tudod, hogy Magyarországon hány misszionárius van? És egy mormonnak hány megtértje van a missziója során?
Persze tudom, hogy téríteni jöttek ide. Én biztos nem tudnák így senkitől elfordulni ha megkedveltem. Mondjuk az egy kicsit felelőtlenség, hogy minden elérhetőségeiket megadogatják (bár lehet csak azért, hogy jobb színbe tüntessék fel magukat az érdeklődő előtt). Amúgy ha a sok misszionárius közül van aki válaszol majd nekem, vagy újra felveszi a kapcsolatot, ha otthon lesz, akkor annak nagyon örülni fogok (főleg a ha azok közül kerül ki aki kedvesebb volt :O).
SMS-t amúgy miért nem írhatnak? Én se kaptam tőlük, csak hívtak - vagy csak azért mert az gyorsabb és biztosabb a válasz?
Hogy tudtam, amit már írtam is korábban. Mióta tudják, hogy nem akarok megkeresztelkedni, azóta sokkal hűvösebbek, távolságtartóbbak és kevésbé segítőskészebbek lettek (nem azt mondom, hogy hűvösek, távolságtartóak, vagy nem segítőkészek, csak azt, hogy a kezdethez képest nagyon visszavették). Amúgy szerintem ezért nem kéne ennyire visszavenni, mert nem tudhajták, hogy hány új érdeklődőt hozhat az aki látogatja őket (akár csak a jó hangulat, személyiség is vonzó lehet mások számára).
De azért reménykedek, hogy a korábbi misszionáriusok, akik megadogatták az elérhetőségeiket nem fordulnak el emiatt. Mondjuk majd meglátom.
