Miért lepődtök meg azon, hogy az Atyának is húsból és csontból való tökéletes teste van? Tudom, hogy nehéz elhinni, hogy van folyamatos kinyilatkoztatás, és most többet mondanak a mai próféták, mint a Biblia idejében, de a Bibliát olvasva is el lehet jutni erre a következtetésre.
Azt írja, hogy az Úr ugyanis Lélek. Ez nem tagadja jobban azt, hogy Istennek van teste, mint az a kifejezés tőlem, hogy „te egy lélek vagy”. Mi is használjuk a lélek kifejezést az egyén megjelölésére is, aki pedig rendelkezik testtel, miként János is használhatta.
De legyen másik példa: Krisztus feltámadása után fizikai testtel rendelkezett. Enni és inni kért az apostoloktól. Arról, hogy ez nem egy földi test az tesz bizonyságot, hogy milyen különleges képességekkel rendelkezett (falon való átjárás). És ha Krisztusnak teste van, akkor az Atyának is van, aki – Krisztus elmondása szerint – nálánál nagyobb.
És hogy hozzak egy példát a mai napokból is: Joseph Smith látta az Atyát és a Fiút különálló személyekként, ami a különállóságukról tesz bizonyságot.
Bocsánat, hogy megvárattalak a válaszommal, de nagy vizsgára készülök a munkahelyemen. Ám amint korábban írtam, nem tűnök el úgy, hogy nem szólnék előtte, hogy mostantól nem leszek.
Látom, nagyon belevágtál a kalauz olvasásába. :) Folytasd csak, de ha azzal a szívvel teszed azt, hogy összevesd a különbségeket a Te hited tanításaival, akkor – talán – sosem fogod igazán megérteni őket. Mindenesetre szívesen válaszolok (illetve leírom, hogy miért is nem bukfencek ezek), és milyen édes gyümölcsi vannak az ezek szerinti életnek.
Tehát:
„Logikai bukfencet látok abban, hogy az állatok magától értetődően tudják, miként lehez szaporodni, és ezt a mormonok szerint azok uralkodói, az emberek nem is sejtik.”
Ádám és Éva olyan állapotban voltak a Paradicsomban mielőtt ettek volna a tudás fájának gyümölcséből, mint a kisgyermekek. Te tudtad akkor, hogy mi a szerelem, törődés, főzés, járás vagy gyereknemzés? :) És ugye nem ír a Biblia (sem a Mormon könyve) arról, hogy az állatok szaporodtak volna mielőtt Ádám és Éva ettek volna a fa gyümölcséből és kiűzettek volna? Amit az 1 Mózes 1 fejezetében olvashatunk, hogy Isten parancsolta az állatoknak, hogy szaporodjanak és töltsék be a földet, nem más parancsolat, mint amit Ádámnak és Évának adott még mielőtt ettek volna a gyümölcsből.
E parancsolat nem feltételezi a képességet vagy a természetes ösztönt a szaporodásra az állatoknál, mint ahogy nem feltételezte azt az emberpárnál sem. Miután kiűzettek, az állatok elkezdtek ösztönszerűen szaporodni, Ádám és Éva tudatosan. Nem érzek ebben logikai bukfencet.
Ádámot és Évát Isten szaporodásukra adott parancsolata arra ösztönözte, hogy kutassák, tudakozódjanak, beszéljenek erről, mit kell tenni (mint ahogy minden mást is tudakozódással sajátíthatunk el). Bölcsességre, tudásra volt szükségük, és Sátán ezt használta ki. Ajánlatában összekevert egy hazugságot és egy igazságot: olyanok lesztek, mint Isten, ismervén a jót és a rosszat (igazság, hisz életükben majd egyre többet és többet tudnak meg az igazságról a tanulásuk által, NEM az evés után az egyik pillanatról a másikra), és nem haltok meg (hazugság, hisz ezzel fizikai halált hoztak magukra és minden gyerekükre). Célja ezzel az volt, hogy bűnbe vigye az emberpárt, eltávolítva ezzel őket Isten színe elől (hisz a kertben vele voltak, látták Őt), és kitegye őket a további kísértéseknek, távolabb lévén Istentől fogékonyabbá válva a rosszra.
Éva döntött: megszerzi a tudást, vállalja a halandóságot, az ezzel járó fizikai halált, gyerekeket, örömöt és nyomorúságot (az ezen az úton való tökéletesedést, és a gyermekeiknek való hasonló lehetőség megadását), még úgy is, hogy nem tudta, hogy hogyan is fogja azt Isten megbocsátani. De hisz Ő adott parancsolatot a szaporodásra is! És hogy lehetne teljes örömünk, ha nem ismerjük meg, hogyan legyenek gyerekeink.
Látod Éva hitét? Tudta, hogy Isten nem ad olyan parancsolatot, ami ne az ő céljaikat szolgálná, hisz Isten szereti őket. De ha eszik a gyümölcsből, parancsot szeg, mi lesz? Hogy lehet a két parancsolatot betartani egyszerre? Hívén abban, hogy lesz megoldás, követte a szívét: a tudást és az örömöt választotta. Ez a hit pont olyan, mint Ábrahámé volt: ő sem tudta, hogy lesz magva olyan sok, mint a tenger homokja, mikor Isten azt kérte tőle, hogy áldozza fel Izsákot, de hajlandó volt rá. Isten Ábrahámot megállította, Évát és Ádámot nem.
Isten természetesen előre látta mindezt már azelőtt, hogy megtörtént volna. A mennyei tanácsban (ami még a Föld teremtése előtt történt) elénk tárta tervét, hogy olyanok lehetünk, mint Ő, de ahhoz fizikai környezetbe, tőle távol kell kerülni, hogy megtapasztalhassuk a rosszat, ami által megérthetjük a jót. Ez által erősödhetünk is. Tudta, hogy hibázni fogunk, ami miatt szükség lesz majd egy megtisztulásra, hisz senki nem kerülhet vissza elé, ha nem tiszta. Ennek az áldozatnak az elvállalására két személy jelentkezett: Krisztus és Sátán. Az egyikük mindent úgy akart, ahogy az Atya akarta, meghagyván az embernek a szabad akaratot a választásra (tehát lesz, aki elbukik majd, mert nem választja a jót), a másikuk azt javasolta, hogy ne legyen veszteség. Vegyük el a szabad akaratot, csinálja mindenki azt, amit KELL, ami HELYES, és ő ezt majd kimunkálja. Röviden szólva magának akarta a dicsőséget a munkáért.
Isten elénk tárta az ügyet, választottunk, és a mennyei lények egy harmada Sátánt követte (már ott is volt szabad akaratunk választani) abban a harcban, ami kirobbant, s a végén Sátánt száműzték onnan, le a földre. Mivel Isten tudta Sátán haragját, dühét, szándékait, tudta, hogy meg fogja kisérteni Ádámot és Évát a rosszra, és engedte neki.
Igazad van, hogy úgy tűnik, hogy Isten céljait szolgálja Sátán tette a rosszra való vezetésben, de nem feltételezem, hogy nem tudna Isten más módot találni a rosszra megtapasztalására számunkra, ha Sátán nem kísértene minket. Hisz ugyebár nemcsak kísértésre lehet lustának lenni, hanem – talán – az ember magától is rájöhet erre. A kísértés csupán gyorsabbá, erősebbé teszi ezt a rosszat. Ez utóbbi csak FELTÉTELEZÉS tőlem, nincs bizonyságom róla.
Nem ismerem én nagyon Istent, de tudom, mikor van velem a Lélek és tesz bizonyságot valamiről, de szeretem Istent, mert tanít, vezet és egyre jobbá tesz engem és mindenkit, aki akarja.
„Mt 16,18 - Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.”
Krisztus kijelentése, miszerint Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, NEM azt jelenti, hogy Péterre építi az egyházát. Épp előtte Krisztus megkérdezte Pétert, hogy honnan tudja, hogy Ő az Isten Fia. Péter erre azt válaszolta, hogy nem test és vér, hanem a Lélek nyilatkoztatta ki azt neki (más szóval az Atya tudatta vele),
Erre reagált Krisztus, hogy erre a sziklára, azaz a KINYILATKOZTATÁSRA építi majd egyházát. Hát nem mindig is kinyilatkoztatás által vezette az ő népét, a prófétákat Isten? Ha ez el nem tűnik a földről, ha az emberek szíve tiszta marad, mindig keresvén Istent, akkor mindig lesz kinyilatkoztatás, mindig lesz próféta, vezető, apostol, és Ő erre fogja felépíteni az egyházát.
Sajnos, az emberek hitetlensége miatt, nem tudtak újabb apostolokat választani a 12 szétszóródása és halála után. Az Újszövetség is tanúsítja, hogy mennyi minden rossz volt az egyházban lévő emberek viselkedésében, és bár az apostolok rengeteget tettek a buzdításban, tanok tisztában tartásában, mégis szétszakadt többfelé az egykor még közös egyház. Megosztottság miatt. Rövidre fogva (bár lehet, hogy pont ez lenne a lényeg…) elhomályosultak a tanok (gyerekek keresztelése, bűnbánó cédulák, Istenség mint 3 különálló személy stb.). Szükség volt egy visszaállításra.
„Azután ott van az "áldozat" cimszónál (17.o.): "ma a... tagok az úrvacsora kenyeréből és vizéből vesznek Jézus Krisztus áldozatának emlékére."
Hát, barátom, hol irja a biblia, hogy kenyérrel és vizzel kell azt megülni?!”
Igazad van, a Biblia nem írja, hogy vizet igyunk emlékezés céljára. De, ahogy Péternek is mondta Krisztus, a kinyilatkoztatás az, ahogy Isten vezeti egyházát. Ma is szól hozzánk, és a modernkori kinyilatkoztatásban elmondta, hogy mindegy, mit iszunk vagy eszünk, ha azt az emlékezés céljával tesszük, betölti az Úrvacsora célját (TSz 27:1-4).
A lényeg az, hogy emlékezzünk rá az Úrvacsora által, erősítsük meg a fogadalmunkat, hogy az Ő útján járunk, és érezzük a Lelket, mely buzdít a jóra.
Dávidnál (33.o.): "megbocsátásra lelhetett, kivétel ez alól Uriás meggyilkolása..."
Dávidról azt írja a Biblia, hogy Isten elvette a bűnét, az Igazgyöngy, hogy nem vette el (229. oldal, Kalauz végén). Őszintén, nem tudom, hogy van, csak azt tudom, hogy a Biblia az emberek kezén átmenve sokat módosult és ellentmondások vannak benne (1 Sámuel 18:10: Istentől küldött gonosz lélek, 1 Sámuel 15: 29 és 35 stb.), bár eredetileg igaz emberek nyilatkoztatták ki részeit, és hogy Joseph Smith Jehova prófétája volt.
„Azt irtad, hogy engedetlen volt, s ezt a szócikk (Ádám és Éva bukása, 15-16.o.) is bukásként mondja (ha valaki elbukik, miként lehet engedelmes, hiszen az engedelmesség nem bukás, hanem hűség, aki engedelmes, az hűséges!). Ha pedig engedetlen volt, és ezért elbukot, miként lehet mégis "engedelmes", ahogy ezt a 44. oldalon "Ádám engedelmes volt" Mózes 5:5 indoklással mondjátok, ellentmondva a néhány oldallal azt megelőzőnek.”
Erről már sokat írtam. Elbuktak egy bűnben (a gyümölcs), de utána hithűen éltek (olvasd el Mózes könyvét az Igazgyöngyben), ezért engedelmesek voltak. Ők is Krisztus majdani áldozatában hitet gyakorolva tisztultak meg a bűnüktől és igazlelkűen haltak meg.
Eszter témája: igaz, itt is másképp írja a Biblia, mint a Mk. Érdekes, mert nem tudom a választ erre sem, mint ahogy sok mindenre nem, és korábban én is úgy tanítottam, hogy nem lehet visszavonni a rendeletet. :) Nem rendít meg a hiba a hitemben. Ahogy hibák vannak évszáazdok alatt az emberek miatt a Bibliában, miért ne lehetne a Mormon könyvében? Aztán az is lehet, hogy Joseph Smith fordításában, aki Isten prófétája, feltárt Isten Lelke által valami hibát ebben is a Bibliához képest, és ezért van a Mk-ben máshogy írva. De nem találtam ilyen fordítást egyelőre. Nem tudom, nem spekulálok rajta, megyek tovább az erény ösvényén. :)
„Itt van a 63. oldalon pl. a "Aki az én egyházamhoz tartozik, annak nem kell félnie. -T és Sz 10:55 " kijelentés, mely szembemegy a krisztusi tanitással, miszerint annak nem kell csak félnie, aki mindvégig kitart! Mt 24,13”
Ugyan arról beszélünk. :) Aki az egyházához tartozik, sok-sok áldást fog kapni, többek között erőt a kitartáshoz. A Szentlélek társaságát, ami mindig ott lehet velünk, bátorítván, tanítván, bizonyságot tévén. Aki a hibák megbánásának, szolgálatnak útján mindig kitart, annak nincs félnivalója, mert Ő mindig velünk lesz a Lélek által.
„Vagy itt van a kijelentés a 82.o.-on: "Más szóval, a hit igazlelkűségből ered (Alma 3240-43...)" . Hát elég ferde tanitás, ezért is ferditettem be! Mert mit is mond az Úr:
Róm 10,17 - A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából.”
Megint csak ugyan azt mondjuk. Kérlek, olvasd el az egész Alma 32-t, és megérted, hogy igaz mindkettő. Ha hallod a prédikációt, elkezdhetsz hinni. Ha hitedet követed, akkor megtapasztalod azok áldásos következményeit, ami megerősíti a hitedet, így fejlesztve tökéletessé. Ahogy egyre igazlelkűbben cselekszel, elhagyva sok-sok rossz tulajdonságot, egyre erősebb lesz a hited, míg végül olyan nem lesz, mint Krisztusé. És ez az igazlelkűségben elért „erős” hit még mindig csak egy kezdet, hisz hol vagyunk még attól, hogy hegyeket tudjunk által megmozgatni. Tehát még mindig csak egy kezdet. Olyan, mint az 1 és 2 a végtelenhez. 1: hallás, 2: engedelmesség, igaz cselekedetek.
Bocsánat, hogy ismét hosszú lettem, de igyekeztem mindenre válaszolni. Szívesen beszélek élőben is veled, ha igényled. Köszönöm, hogy írtál!
12 És amely dolog arra ösztönzi az embereket, hogy jót cselekedjenek, az tőlem való; mert asenkitől nem származik jó, hacsaknem tőlem. Én vagyok az, aki minden jóhoz elvezeti az embereket; aki bnem hisz majd a szavaimban, az bennem sem fog hinni – hogy én vagyok; és aki nem hisz majd bennem, az Atyában sem fog hinni, aki elküldött. Mert íme, én vagyok az Atya, én vagyok a világ cvilágossága, és délete és igazsága.
Három különálló személy van az Istenségben: Isten, az Örökkévaló Atya; az ő Fia, Jézus Krisztus; valamint a Szentlélek. Mi mindannyiukban hiszünk (Hit. 1:1). Utolsó napi kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy az Atyának és a Fiúnak húsból és csontból való tapintható teste van, a Szentlélek pedig hús és csont nélküli lélek személy (T&Sz 130:22–23). Ez a három személy egy, ami a tökéletes egységet, a cél és a tan összhangját illeti (Ján. 17:21–23; 2 Ne. 31:21; 3 Ne. 11:27, 36).
Logikai bukfencet látok abban, hogy az állatok magától értetődően tudják, miként lehez szaporodni, és ezt a mormonok szerint azok uralkodói, az emberek nem is sejtik. ....
Isten pedig a mormon logika szerint rászorul a sátán besegitésére, hogy az ember elbukjon, és ennek révén beindulhasson a "fejlődés", mert "enélkül nem megy"!
Ott is bukfenc van, hogy amit a "kalauz a..." 3. oldalán olvasok: "újra kinyilatkoztatásra kerül az evangélium" (adományozási korszak), és a12. oldalon ()az evangélium visszaállitása) "Jézus Krisztus evangéliuma elveszett a földről....", hiszen Krisztus kijelentése szerint
Mt 16,18 - Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.
Már pedig ha nem semmisül meg, nem győzetik le, akkor nem kell újra kinyilatkoztatni, nemde?!
Azután ott van az "áldozat" cimszónál (17.o.): "ma a... tagok az úrvacsora kenyeréből és vizéből vesznek Jézus Krisztus áldozatának emlékére."
Hát, barátom, hol irja a biblia, hogy kenyérrel és vizzel kell azt megülni?!
Vagy Dávidnál (33.o.): "megbocsátásra lelhetett, kivétel ez alól Uriás meggyilkolása..."
Nos, az Úr ezzel szemben azt mondja:
"9Miért vetetted hát meg az Urat, s tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében? Kard által elveszítetted a hetita Uriját, hogy feleségül vedd a feleségét. Igen, elveszítetted az ammoniták kardja által!10Nos, a kard sose fordul el házadtól, amiért megvetettél, és elvetted a hetita Urijától a feleségét, hogy a te asszonyod legyen.11Ezt mondta az Úr: Nos, a saját házadból hozok rád romlást. Elveszem a szemed láttára asszonyaidat és odaadom őket más valakinek, hogy napvilágnál asszonyaiddal háljon.12Te titokban tetted, de én egész Izrael szeme láttára, napvilágnál viszem ezt végbe!"13Erre Dávid így szólt Nátánhoz: "Vétkeztem az Úr ellen!" Nátán ezt válaszolta Dávidnak: "Így az Úr is megbocsátja bűnödet, s nem halsz meg.14De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal."15Ezzel Nátán elment haza." (2Sám 12,9-15)
De térjünk csak vissza Ádámhoz!
Azt irtad, hogy engedetlen volt, s ezt a szócikk (Ádám és Éva bukása, 15-16.o.) is bukásként mondja (ha valaki elbukik, miként lehet engedelmes, hiszen az engedelmesség nem bukás, hanem hűség, aki engedelmes, az hűséges!). Ha pedig engedetlen volt, és ezért elbukot, miként lehet mégis "engedelmes", ahogy ezt a 44. oldalon "Ádám engedelmes volt" Mózes 5:5 indoklással mondjátok, ellentmondva a néhány oldallal azt megelőzőnek.
Azt is olvassuk róla, hogy kivágattatott az Úr szine elöl (16.o.) fizikailag és lelkileg is. A 73. oldalon meg ezt: "az elvetemültek kivágattatnak" -Zsolt 37:9- Ezek szerint Ádám elvetemült volt. Ezt pedig a 65. oldali kijelentés semmisiti meg: "Ádám is főpap volt..."
Ádám szerintetek egyszerre volt elvetemült, főpap, kivágott, engedelmes, arkangyal (15.o.)- nem semmi. Ez nálunk -a főpapság és az engedelmesség kivételével- csak a sátánra jön ki!
De Eszternél bakot lőttök, ("a 4-10. fejezet elmondja, hogyan fedte fel Eszter saját magának komoly veszélybe sodrása által nemzetiségét a királynak, és érte el a rendelet visszavonását") hiszen a király sem tudja visszavonni a kiadott parancsot (a médek és perzsák megváltoztathatatlan törvénye szerint), csak egy másik paranccsal azt hatástalanitani tudja.
Itt van a 63. oldalon pl. a "Aki az én egyházamhoz tartozik, annak nem kell félnie. -T és Sz 10:55 " kijelentés, mely szembemegy a krisztusi tanitással, miszerint annak nem kell csak félnie, aki mindvégig kitart! Mt 24,13
Vagy itt van a kijelentés a 82.o.-on: "Más szóval, a hit igazlelkűségből ered (Alma 3240-43...)" . Hát elég ferde tanitás, ezért is ferditettem be! Mert mit is mond az Úr:
Róm 10,17 - A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából.
Csak csemegéztem, még csak az "Iga" szócikk előttig néztem át, húztam a tévtanokat alá, a cáfolatokat ezután irom be.
„ha mindenkinek odaadta a legdrágább kincsét, milyen alapon mondod, hogy egyik gyermekének megad bizonyos áldást a másiknak nem?”
Olvastad a cikket, aminek linkjét feltettem ide egyik korábbi hozzászólásomban? A szeretetről és a törvényről. Ha elolvasod, megérted a kérdésedre a választ.
Krisztus engesztelő áldozata UTÁN is kell az, hogy engedelmeskedjünk Isten parancsolatainak, hiszen ezek általi élet során kerüljük el Sátán csapdáit. Lásd hányan esnek bele a paráználkodás bűnének, és jutnak olyan nehézségre, mint fél családok, válások, nemi betegségek. Isten parancsolatai értünk vannak, és ha valaki nem fogja betartani őket nem csak a földi életre hoz nehézségeket saját maga és minden ember számára (!!!igen), hanem nem kezd olyanná válni, nem kezd úgy élni, mint Isten, így tehát nem élhet vele egy fedél alatt majd odaát. A törvények a felkészülésünket szolgálják, akár ókoriak, akár újkoriak.
Nem az Atya jóindulatát tartják életben a törvények és a szertartások. Lásd az Ószövetségi izrael népét: folyton vétkezett, Isten mégis újra és újra könyörgött nekik a prófétákon keresztül, hogy változzanak meg. A jóindulatának a jele, hogy nem adta fel a munkát értük, és tűrt, tűrt.
Isten a törvények nem betartása esetén is ad bizonyos áldásokat (mint izrealnek a próféták küldése, a törődés velük), de még több áldást ad annak, aki betartja azokat (lásd a talentumok példázata). És végső soron aki egész életében elfordul Tőle, nem engedelmeskedik a parancsolatainak (mint a keresztelés is), az kivágatik. Nem fogja azt mondani, hogy „gyere, élj velem, igaz, hogy parázna voltál, kritikus, pesszimista, és időnként engedtél az irigységnek is, de semmi baj”. Sajnálom, de ez így van. Illetve nem, nem sajnálom, csak kemény beszéd. (A fenti példám csak illusztráció. Sok más rossz tulajdonságot is írhattam volna).
És ha valaki vágyik megtisztulni, mi tartja vissza, hogy megkeresztelkedjen? (Ap. Csel 2:38). Még az sem baj Isten előtt, ha nem tudván, hogy melyik felekezetben keresztelkedjen meg, akár a katolikus egyházban (írhattam volna bármi mást!!!) keresztelkedik meg. Legjobb tudása szerint tette ezt és hidd el, nagyon értékes emberré válhat a tanításai szerint. És amikor majd az életében (vagy legkésőbb odaát a lélekvilágban) megtudja, hogy Isten többet is kinyilatkoztatott annál, mint ott (vagy bárhol máshol) tanítanak, és hogy azon tanítások közül néhány az évszázadok alatt elferdült az emberek gonoszsága miatt, akkor majd megtalálja a még teljesebbet, aminek az élén maga Isten Fia áll.
Tudom, hogy „felekezeties” a beszédem, ahogy Te szoktad jellemezni, de nem tehetek mást. Ezt mondatja velem a Lélek. Nem vagyok arrogáns, nem nézek le senkit, de nem tehetek mást, mint hogy leírom, amit Isten éreztet velem a szívemben. Olyan nehéz feladat ez és magányosnak érzem magam emiatt… Tennem kell ezt, és mégis alig kevesen értenek meg.
A nick nevedre félrerakatom a kiadványt a Tihany téri gyüliházban. Kérlek, hogy a sister misszionáriusokat keresd ezzel, mert nekik mondom meg, hogy ez a kiadvány Neked van félretéve.
Örülök a kérdéseidnek, de tartok attól, hogy bármilyen választ adok is (bár csak igazlelkűt igyekszem adni), nem fog eljutni senki szívéhez, aki olvassa, csak azéhoz, aki Istent kéri imában, hogy értse meg a válaszomat, és vezesse őt el annak tényleges megismeréséhez. A megismeréshez pedig lehet, hogy sok-sok olvasás, ima kell majd, amihez előfeltétel az alázatosság, hogy megtegye ezeket az ember.
Mindegy, azért válaszolok.
Örülök a véleményednek a mormonokról: „Nem igetagadó, hanem a sátántól megvezetett társaság.” Ez már egy igen kedves és bátorító vélemény, hasonlítva zokhoz, amiket kapni szoktunk. Köszönöm. :)
Ismered ugye, hogy Krisztus sok korábbi próféciát betöltött, elvégzett valamit azért, hogy az írás beteljesüljön. Persze sok maradt még hátra, de azok is megtörténnek majd. Ugyan így Jeruzsálemben megmondta a zsidóknak, hogy vannak még más juhaim is, akiket ti nem ismertek, de ők is látni fognak. Ennek beteljesítésére jelent meg a nefitáknak Amerikában. Mivel többes számban írta, el tudom képzelni, hogy bizony vannak még más juhai a zsidókon és a (mára már halott) nefitákon kívül, ahol szintén megjelent vagy meg fog jelenni. Miért ne kerülhetnének elő még olyan Szentírások, amelyek szintén Krisztusról tesznek bizonyságot, ahol ő szolgálatot tett? Csupán ma még nem ismerjük őket. Nincs kizárva, hogy ez meg fog történni. Miért zúgolódnánk tehát, amiért egynél több bizonyságot kapunk arról (Mormon könyve), hogy Ő Isten Fia, a mi Megváltónk? Miért gondoljuk azt, hogy mert Isten szavából adatott már nekünk, minden megadatott? Hiszünk abban és tudjuk, hogy a kinyilatkoztatás folyamatos, nem zárult le a Biblia összeállításának és az újszövetségi Apostolok halálának idejével.
Ha Isten minden embert szeret a – Te szavaid szerint is – akkor nem megérthetetlen, hogy holmi „sápadtarcúaknak” adatik a Mormon könyve lemezeinek lefordításának szent feladata, és a mai napi kinyilatkoztatások elkezdése. Isten mindig olyan embereknek adott szent feladatokat felhatalmazással, akik erős, élő hitről tettek tanúbizonyságot.
Kérlek, nincs semmi hihetetlen ebben a történetben, vagy legalábbis nem hihetetlenebb, mint egy a Bibliát soha nem olvasónak elhinni a Bibliai igazságokat. Csak ugyanazt igényli mindkét embertől. Attól is, aki a Bibliát először olvassa, a történeteit először értelmezi, és attól is, aki a Bibliát olvasva, azon nevelkedve, eljut a Mormon könyvéhez: hitet. Tegyétek próbára, kérlek, kutassátok, imádkozzatok róla, és ahogy azok szerint éltek, az évek alatt meg fog erősödni a bizonyságotok.
Valószínűleg sok változtatást igényel, de nem többet, mint azoknak a zsidóknak, akik a zsidó hagyományokon felnevelődve Krisztus tanításait akarták próbára tenni. Milyen órási változás lehetett nekik az, hogy nem a jogos büntetést mérjék a bűnösre, hanem elmenjenek a második mérföldre is. Akik hittek az Apostolok prédikálásának, megkeresztelkedtek és átformálták az életüket a tanítások szerint. Kérlek, gyertek el Ti is a mai Apostolok beszédeire (majd október elején lesz), de addig is beszéljetek a misszionáriusokkal. Sokszor gyerekek, tanulatlanok, de óriási hitük van sokuknak.
Vissza a kérdéseidhez.
Hja, a Paradicsomból való kiűzetés tantételének megvitatására, elmondására, nem épp az internetes közeg a jó helyszín, de azért megpróbálom elmondani itt. Ha már van internetes Mormon könyvéd, akkor olvasd el az Alma 42:1-14-et. Az jól leírja.
Ádám és Éva Isten teremtményeiként ártatlan állapotban voltak a tudás fájáról való alma megevése előtt. Nagyjából olyanban, mint egy ide leszülető kisgyermek: nem tud mást tenni, mint enni, kakilni, sírni, aludni. Nem tud autót szerelni, sem gyereket nemzeni. Azt sem fogja fel, hogy szeretik. Ádám és Éva hasonló állapotban voltak, és ahhoz hogy betölthessék a parancsolatot, hogy szaporodjanak és betöltsék a földet, ismerniük kellett ennek hogyanját.
Isten tudta, és Sátán el is mondta nekik, hogy ha esznek a tudás fájának gyümölcséből, akkor kiűzetnek olyanná válnak mint Ő, ismerve a jót és a rosszat, képessé válva a teremtésre (gyereknemzésre), de ugyanakkor halandókká válnak (meg fognak halni valamikor az életük során). Azt mondta nekik, „mert amely napon ejéndel arról…”, ami meghagyta nekik a választást. Éva rádöbbenve arra, hogy csak azon a módon tudnak családot alapítani, gyereket nemzeni, megtapasztalni ezt a teljes boldogságot és ezáltal betölteni Isten első parancsolatát a föld benépesítésére vonatkozóan, ha megszerzik ehhez a tudást, vállalva a halandóságot, a keserűségeket amik vele járnak, evett a gyümölcsből és adott Ádámnak is. Vállalta azt, hogy kiűzettetik Isten színe elől (=fizikailag kivágatnak a színe elől, hiszen a Paradicsomban láthatták Őt), azért cserébe, hogy lehessenek gyerekeik, és a földi tapasztalatok által tanulják a kitartást (a nehézségek, gyötrelmek elviselése által), szorgalmat, becsületességet (stb minden Krisztusi tulajdonságot). A Paradicsomban, ártatlan, tudatlan állapotban erre nem lett volna lehetőségük. Lelkileg is kivágattak az Ő színe elől, ami azt jelenti, hogy a bűnök következtében eltávozik tőlünk ez Ő Lelke, hisz az nem lehet tisztátalan templomokban (éreztétek, ugye, mikor a Lélek idővel távozik tőletek? Ez valószínűleg egy helytelen tett miatt van).
Nomármost, ez nagyon fontos, hogy Isten előre látta ezt a lépést (a bukást). Tudta, hogy Sátán meg fogja kísérteni Évát, és hogy Éva így fog dönteni. Tudta, hogy ez a helyes lépés ahhoz, hogy ők (és így mi is) olyanná válhassunk egyszer, mint Ők: átmenve az élet lépésein, tanulva, hibázva, bűnözve, MEGÉRTVE, olyanná váljunk majd, mint az Atyánk.
De ha egyszer bűnössé válunk, vajon hogyan tisztulhatunk meg ismét, hogy a színe előtt élhessünk majd a feltámadás után? Erre mindannyian tudjátok a választ: Krisztus. Abban a tervben, amit elkészített számunka, előre el volt készítve a megváltásunk (a hitünk és a bűnbánatunk által megváltozunk, és emiatt elfelejtődnek a régi baklövéseink), mint ahogy előre látta a bukást is, aminek eredményeként halandókká, bűnt elkövethetőkké válunk.
A következőek nincsenek benne a Bibliában, de a Mormon könyvéből (illetve az Igazgyöngyben lévő Mózes könyvéből) megtudhatjuk. Érdemes az egész Igazgyöngybeli Mózes könyvét elolvasni, mert ez pont erről a témáról szól.
A kiűzetett Ádám és Éva imában szólították az Úr nevét, aki parancsolatokat adott nekik, hogy Őneki hódoljanak és ajánlják fel nyájaik zsengéit az Úrnak (=előremutató jel Krisztus, mint zsenge áldozatára). Ádám és Éva engedelmesek voltak ennek, mire egy Istentől küldött angyal tanította őt arra, hogy bűnbánatot kell tartania, és Őt szólítania a Fiú nevében. Tehát az evangélium bizonyos lépcsőfokaira voltak taníttatva.
Rövidre fogom, hogy a konkrét kérdéseidre válaszoljak, de sokkal többet lehetne írni erről. Ezáltal, mint ahogy minden embernek, nekik is lehetőségük adatott a – Fiú akkor még jövőbeni áldozatába vetett hit általi – bűnbánatra, és így az üdvözülésre. Isten az első naptól fogva ugyan azt tanította mindenkinek, nem csak a Biblia idejétől fogva. A taníttatás által felelősek lettek a cselekedeteikért, és csak a sajátjukért.
Ugyanakkor Ádám és Éva vétke miatt mindannyian örököltünk valamit: a halált (és persze a sok-sok földi tapasztalatot). De ez a vétek Krisztus engesztelő áldozata által levétetik rólunk, azaz mindenki hitétől függetlenül feltámad, és ítélet elé vitetik.
Bizony igaz az, hogy Ádám minden bűnét megbánva igazlelkű emberként élt, és olyan nagyszerű fiakat nemzett, akik pátriárkaként, Isten rendjébe tartozva (=papság, hatalom és felhatalmazás Istentől), nemesen tanították Ádám leszármazottai közül a gonoszokat (pl. Énok, Noé stb). Mivel így élt, mindenkinek példát mutat, és üdvözült. Igaz az, hogy Ő ezért Isten egyik legnagyobb szolgájaként el fog jönni újra a földre, ahogy írja a szótár.
Ha megérted ennek a lényegét, tökéletesen rá fog illeni a Bibliai leírásra.
És volt még egy kérdésed, hogy miféle fejlődésre van még szükségünk, mint Isten teremtményei, akit Isten JÓnak teremtett. Erről kicsit feljebb írtam: senki nem olyan, mint Krisztus. Röviden, a fejlődésünk lényege azt megtanulni, hogy olyanok legyünk, mint ő. Amikor egy gyerek születik, ő jó. De hogy olyan legyen, mint az apja, még tanulnia kell. Érted a párhuzamot?
Bocsánat, hogy ilyen hosszú lettem. Tudom, nehéz ezeket elhinni, megérteni, ezért is írtam az elején, hogy hit kell hozzá, és lépésről-lépésre tanulás. Tudom, hogy ez igaz, és egy nagy áldás mindenki életében ennek ismerete, és az ebből fakadó élet (örök tanulás, mindig jobbá válás, állam törvényeinek betartása és még annyi-annyi minden más).
isetn olyan apa aki ugyanazzal az áldozattal bízonyította szeretetét minden gyermeke számára. ha mindenkinek odaadta a legdrágább kincsét, milyen alapon mondod, hogy egyik gyermekének megad bizonyos áldást a másiknak nem?
teljesen életszerűtlen azt mondani, hogy krisztus áldozata után mégis dogmák és szertartások ereje meg ószövetségi törvény tartja életben az atya jóindulatát és áldását.
az, hogy ceremóniák, törvények meg szertartások kellenek az áhitathoz, az áldáshoz és istennel való közösség megéléséhez, ez mutatja isten valóságának a hiányát.
a kiadványt szerintem a gyüliházatokban is át tudom venni. vagy személyes találkozás alkalmával vagy ha nem tudunk időt egyeztetni és van lehetőség a nick nevemre félre rakni egy helyre ahonnan elő tudják halászni az ott tartózkodók, akkor biztosan eljut hozzám.
azt kéne megérteni, hogy az ószöv. már nem hatályos. új szövetség van.
nem törvény alapú, hanem egyelem alapú. a kegyelem pedig nem úgy lépett életbe, hogy a törvényt hatályon kívül helyezte. se törvény se ószöv. krisztus áldozata alapján!
amig nem volt áldozat nem iis volt megváltás csak a törvény hatálya. tehát hiába hittek elötte a kegyelemben mert nem volt érvényben ahogyan ma érvénytelen a törvény, és aki visszamegy a törvény alá átkot vesz magára és elutasítja isten új szövetségét.
Nem igetagadó, hanem a sátántól megvezetett társaság.
Miért mondom? mert a könyvükbe rengeteg bibliai idézet van beépitve, folytonosan az igére hivatkozik, de azt a saját agymenése után értelmezi. Be akarják etetni az emberekkel, hogy a zsidók az indiánok ősei, azért, mert Kr. e. 600 tájt úgymond zsidók kerültek ki középamerikába, és ezeknek lennének leszármazóik.
Csak azt nem értem még, hogy ha ezekhez a zsidókhoz elment Krisztus a feltémadása után, akkor hogy lehet az, hogy más népekhez nem ment el, akik pedig ugyanúgy megérdemelték volna, hisz .Istenben nincs személyválogatás, egyformán kedves neki minden nép fia. Meg azt sem, hogy ha a zsidó-indiánoknak a történetét dolgozza fel a momonok könve, akkor hogy lehet az, hog aztán mégis holmi sápadtarcúaknak adatik, és azok irják tovább?
A mormonok vakságáról:
elkezdtem a "Kalauz a szentirásokhoz" c.részt elemezni. Ott találtam e csemegét annak 15. és 16. oldalán: (Ádám; Ádám és Éva bukása, 2010-es kiadás) Idézetek:
=Ádám ... Vétke az Éden kertjében ... előidézte a ’bukását’ és halandóvá válását, amely szükséges lépés volt ahhoz, hogy az emberiség előbbre juthasson ezen a földön. ... Ádám és Éva .... lehetővé tették a mi örök fejlődésünket. Ádám az Öreg Korú, és Mihályként is ismert. ... Ő (mármint Ádám- megj. tőlem) az arkangyal és az emberi család pátriarkájaként újra el fog jönn a földre, előkészitve Jézus Krisztus második eljövetelét.=
= Első szüleink fizikailag és lelkileg is kivágattak az Úr szine elöl=
Ha kivágattak, akkor selejt, nemde?
Ha kivágattak, akkor nincs dicséret. Mégis azt mondja: arkangyal, és Krisztus eljövetelének előkészitője, pátriarka, és más kitüntetések. Bukása szükséges, hogy előrejusson az emberiség. Tehát az Úr kezdetben selejtet alkotott, ezért aztán reparálta e módon a dolgokat, és bár kivágta a selejtet, de csak úgy, hogy az eredeti elképzelésre sikeresen feljavitott példányt használta fel később, mert újba fogni már nem mert, vagy mi.
Mit is ir -mármint az Úr?:
"26Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog."27Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket." ... "31Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap."
Érdekes: ha valaki "nagyon jó" még Isten szerint is, miféle fejlesztésre, fejlődésre volt szüksége? Miből vonják le a következtetést: =szükséges lépés volt ahhoz, hogy az emberiség előbbre juthasson ezen a földön=?!
Lehet, hogy a netről is le lehet tölteni, nem tudom. De tudok egy példányt szerezni Neked, anélkül, hogy a misszionáriusokkal kellene találkoznod. Ekkor azért még el kell juttatnom hozzád valahogyan, így valószínűleg egyszerűbb, ha letöltöd, ha lehet.
Igazad van, hogy ez nem a mormonok különlegessége. Ez Isten módszere számunkra, hogy megismerjük Őt.
Emlékszel a tükrös példámra, melyről azt írtad, hogy részben elfogadod? Azt hiszem Te voltál, és nem a másik hozzászóló. Bármely felekezetben, mely valami helyeset, igazat tanít, ott a Lélek, amikor erről beszélnek. (Igazság például az, hogyha elültetsz egy magot és megfelelően táplálod, akkor fává nő idővel. Igazság az is, hogyha az aranyszabály szerint élsz, akkor lehetőséget adsz másoknak arra, hogy meglássák ennek áldott hatását az életedben, megváltozzanak a jó irányba, és így fejlődjön az emberiség.) Erről bizonyságot tesz a Szentlélek, amelynek ez (is) a feladata. Ez alapján megismerheted Isten egyik tulajdonságát.
Ebben a folyamatban megtanulod felismerni a Szentlélek bizonyságot tevő jelenlétét. És amikor ugyan ezt a jelenlétet érzed magadban akkor, amikor a családok örökkévalóságáról, a halottakért végzett munkáról (mint Illés lelke), a bölcsesség szaváról, a tized és böjt törvényéről stb. tanulsz és azokban veszel részt, azok szerint élsz, akkor rájössz, hogy Isten nem hagyta abba a képzésünket. Soha nem is hagyta abba: van élő kinyilatkoztatás, vannak élő próféták, új parancsolatok a mai napjainkra, és ekkor újabb tükördarabokat ismersz meg, új oldalait Istennek. Rájössz, hogy nem 33-ban alapította meg az Egyházát, hanem épp e miatt a folytonosság miatt a földön már Ádám idejében. Csak időnként az emberek gonoszsága miatt az elvétetett a földről, majd időnként vissza-visszaadatott, amikor volt igazlelkű ember a földön. Akkor hálás leszel minden felekezetért, amelyek kisebb-nagyobb mértékben tanítják az embereket az igaz dolgokra, és megtanulod észrevenni a hamisat, az emberi filozófiát azokban.
Összefoglalva a tanítás az, hogy tanuld meg felismerni a Lelket, majd amikor jelzi valamiről, hogy igaz, építsd be azt az életedbe. És amikor felismered, hogy ki Isten prófétája ma, akkor tudod, hogy Isten ma újra küldött vezetőt, és a sok jó felekezet mellett van egy olyan, amit Ő vezet.
Ha valaki nem mormon, még lehet sokkal jobb ember, mint én, hisz úgy is csak a hitünktől függ, hogy mennyire ismerjük meg Istent. Lehet, hogy én hallom a próféta tanításait, de nem akarom / merem befogadni. Aztán az is lehet, hogy valaki más máshonnan vezérelve elkezdi megismerni az őseit, megérzi azt a kapcsot, ami őközte és az ősei között van, emiatt nagyobb szeretet ébred benne a szülei és majdani leszármazottai iránt, és ettől aztán nagyszerű családi életet él majd. Ő tökéletesebb lesz majd a halálakor, mint én.
Azt javaslom mindenkinek, hogy akarjunk JÓ, nemes, szorgalmas és becsületes életet élni. Olvassuk a Bibliát, mert inspirál. És ha hiszünk benne, tudom, hogy érezni fogjuk a Lelket, és vágyni fogunk rá, hogy próbáljunk az olvasott törvények szerint élni. És ha ezt tesszük, észre fogjuk venni, hogy a „mormon” tanítások szintén hasonlóan igazak. „Mert íme, ez (a Mormon könyve) azért íratott, hogy higgyetek abban (a Biblia); és ha abban hisztek, akkor ebben is hinni fogtok; és ha ebben hisztek, akkor tudni fogtok atyáitokról, és azon csodálatos munkáról is, melyeket Isten hatalma végzett köztük.” (Mormon 7:9, Mormon könyve).
Tudom, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Isten által vezetett egyház. Tudom, hogy a mormon tanítások sokaknak elképesztően blődségnek tűnnek, de nem blődebbek, mint Krisztus tanításai a maga idejében a zsidó törvényeken felül.
Jó hasonlat, tetszik. :) Két dolgot akarok mondani ezzel kapcsolatban.
1. Megtörténik velem időnként, hogy más felekezetek találnak rám, állítva, hogy a mormonok hamis vallást gyakorolnak, és felajánlják, hogy tanítsanak engem. Legutóbb épp a Jehova Tanúi kerestek meg így, ahogy arról írtam korábban.
Meghallgattam őket, el is mentem pár gyűlésükre, hogy megismerjem, miként hisznek, és hogy jelentkezik ez a hétköznapi életükben. De egyszer sem volt a szívemben az a gondolat, hogy megalázzam őket, vagy jól megmondjam nekik. Amikor helyeset tanítottak, dicsértem őket, amikor nem, bizonyságomat tettem a helyes tanról és annak gyümölcseiről.
A mormon misszionáriusok azért mentek el a barátaiddal kapcsolatban megosztott történetben tőlük, mert úgy érezték, hogy meg akarják alázni őket, és hogy a barátaid szíve zárt volt. Ők tényleg azért jöttek, hogy tanítsanak, hogy magot ültessenek, amit ha ápolnak, megnő. De a barátaid szíve erre nem volt nyitva.
2. Emlékezz rá, hogy Krisztus maga volt az, aki azt tanította a 2000 évvel ezelőtt élő zsidóknak, hogy eltértek azoktól a tanításoktól, amiket Ő adott nekik a prófétái, Józsué, Mózes, Ábrahám és -- egészen vissza Ádámig – stb. által. A zsidó főpapok és a vének többségének szíve zárva volt erre, mert meg voltak győződve arról, hogy helyes úton járnak, a parancsolatok szerint élnek, „ezért Jézus képtelen volt igazát bizonyítani a tapasztalt oktatóval szemben.” – hogy a szavaidat idézzem.
Pontosan ugyanez a helyzet ma a misszionáriusokkal is. Ahogy Krisztust sem sokan fogadták el, úgy manapság a mormon misszionáriusokat sem. Őellene is sokan lázadtak és hamisnak vélték, miként manapság a mormonokat is. De akik hittek neki, megtapasztalták, hogy igaza van. Könnyű azt mondani, hogy elfogadjuk a régi prófétákat, a tanításaikat, és ők igazak voltak, de a maiakat nem fogadjuk el, mert ők nem próféták, hanem sarlatánok. Ezek az emberek általában megtanult vagy hagyományból rájuk rakódott tanítások szerint élnek, amik nem helytelenek többnyire, de nem hajlandóak elfogadni, hogy vannak újak is, van több. Azaz, nem gyakorolják eléggé a hitüket Krisztusban. Ha a zsidó főpapok hittek volna Jézusnak, megtapasztalták volna, hogy tanításai gyümölcsözőek, de szívük túlságosan a testi dolgokra volt ráállva. Akárcsak abban a helyzetben a barátaidnak is. Sátán gonosz terve az volt, hogy ne jusson el a misszionáriusok üzenete hozzájuk, és sikeres volt benne, sajnos, mert épített a barátaid büszkeségére.
Nem értem, hogy miért kérdezed tőlem, hogy miért kritizáltam a „kereszténységet”. Tudod, minden egyes alkalommal, mikor rákészülök arra, hogy válaszoljak a hozzászólásokra, imádkozom, hogy a Lélek vezessen. Azért jöttem ide, hogy felajánljam a hitem által megtapasztalt gyümölcsökből fakadó tudásomat másoknak, akik érdeklődnek, nem értenek valamit vagy támogatásra van szükségük.
Ebből kifolyólag kifejezetten figyeltem arra, hogy ne szóljak hozzá semmi olyan témához, ami nem a mormonokról szól. Figyeltem arra, hogy ne hozzak semmilyen ítéletet semelyik másik felekezetről, és ne is kritizáljam azt se nyíltan, sem senki háta mögött. „Igényt tartunk arra, hogy saját lelkiismeretünk parancsai szerint hódoljunk Istennek, és minden embernek megadjuk ugyanezt a kiváltságot, hadd hódoljanak úgy, ott és annak, ahogy, ahol és aminek akarnak”— írta Joseph Smith.
Ha visszaolvasod a hozzászólásaimat, nem találkozol olyannal, amikor kritizáltalak Téged vagy valamelyik másik felekezetet. Ha mégis volt kritika tőlem, akkor azért bocsánatot kérek – figyelmetlenségemből eredhetett. Ha konkrétan tudsz valami ilyen esetről tőlem, kérlek, másold be, hogy visszaolvassam, és megbeszéljük.
Tegnap úgy egy óra napon izzadás után két jobbravaló legénytől -echte amerikaiak, még rosszul beszélik a magyart- bevasaltam a "mormon könyvé"-t. Nem mertem cimemet nekik megadni, bár jó lett volna legalább az ez emiljüket megkapni, mert telefonom nem akarom velük közölni.
Mikor az egyik, akivel elkezdtem beszélgetni, -mert ingyen angol órával hálózták az embereket-, azt mondta, hogy ez a könyv nagymértékben segitett neki megismerni az igazságot, rákérdeztem: azelőtt milyen vallású volt? Kiderült hogy mindig is mormon volt. Akkor miben egitett ez neki, hisz semmit sem változtatott a vallási hovatartozásán?
Úgy tűnik, hogy ezek az "elder"-ek legföljebb is csak jószándékúak, de a keresztény tanitásokban nem, csak a mormonizmusban úgy-ahogy jártas személyek, akik félnek attól, hogy a másik ellenvéleményét meghallgassák, azzal érdemi vitába menjenek.
Még éjjel belementem a könyvükbe, s szörnyülködtem, miféle sátánifélrevezetések vannak benne. Nem csak a szövegben, hanem a magyarázatban, a könyv végén.
Most épp azt keresem, amit régen, egy azóta már "rituálisan" megsemmisitett "mormon könyvé"-ben olvastam, miszerint az isten is ember volt, csak később megistenült (direkt irtam kis "i"-vel, mert ez nem Isten.).
Hogy ki mit kap meg, pár hozzászólással ezelőtt írtam. Folyamatos képzés van egész életen keresztül, és idővel (illetve az ember hitétől függően) megy végbe a fejlődés.
Ha ezt a 4 pontot elhiszed, és tényleg bizonyságod van róla, akkor a többi már idővel természetesen jönni fog és ugyan úgy meg fogod érteni és azok szerint fogsz élni. És ez így jó. Sort sorra, tanítást tanításra ad nekünk, míg végül olyanok nem leszünk, mint Ő maga. Ez Isten, és szeretem Őt ezért (is). Tudom, hogy ez az Ő munkája, és mindenki megtapasztalhatja ezt, tudhatja jobban, mint amit a saját szemével lát, ha hisz, kipróbál és megtapasztal. Ha lázad, akkor elfordul és megmarad a sötétségben. Vitatkozni fog és az olyannak fogja Istent megismerni, amilyennek ő hiszi. Gondoljatok csak Illésre és a több száz prófétára, akiket Josafát és Akháb királyok megkérdeztek, hogy menjenek-e Siria ellen hadakozni, fog-e az Úr győzelmet adni nekik. Illés, Isten szavát követve azt mondta, hogy ne menjenek, mert meghalnak gonoszságuk miatt, míg a többi, talpnyaló „próféta” jót akarván mondani a királynak azt mondta, hogy győzni fognak. Illést az egyikük meg is ütötte, hogy azt gondolja tán, hogy vele nem szól a Lélek, miért állítja róla Illés, hogy hazudik? Gondoljatok, hogy mennyire igaz ez a mai helyzetre. A törvények betartása, amit mindig is igaz próféták adtak, elősegíti az embert arra, hogy igazán megismerje Istent és igaz ember legyen.
Ne fogadd el, ne próbáld ki, amit a próféták mondtak/mondanak, és nem fogod megismerni Istent. Kezdd el alkalmazni, amiket a misszionáriusok mondanak, és a többi majd jön idővel.
A leckék számáról, tanítás folyamatáról az érdeklődő / újonnan keresztelkedett részére, és arról, hogy miért foglalkoznak kevesebbet a misszionáriusok azokkal, akik azt mondják, hogy nem akarnak megkeresztelkedni, korábban (2-3 hozzászólással ezelőtt) írtam. Kérlek, olvasd el.
Egyébként a legjobb mód arra, ha igazán érdekel a vallásunk (miután a misszionáriusok felkeltették az érdeklődésedet, de nem akarsz megkeresztelkedni), hogy megkeresel magyar egyháztagokat, és ők fognak annyit segíteni, mint szeretnéd, hogy a misszionáriusok segítsenek. Én tudok valamiben segíteni?
Az Istentiszteleteink és minden gyülekezeti programunk nyitott mindenki számára, aki az evangélium normái szerint tud élni (nem káromkodik stb.).
Igaz, sokan passzívak lesznek rövidebb-hosszabb idő után. De ez azért van, mert szigorúak Isten törvényei, és aki nem keresi Istent, hanem más motiváció miatt megy a kersztelő vízbe, az önnön erejéből nehéznek, megélhetetlennek és gyümölcstelennek látja a törvényeket. Ők azért hamar elmennek. Ők azok, akiknél a mag tövises helyre esett, ahol hamar elhalt. Erről egy korábbi próféta így látott előre:
„És lőn, hogy láttam, Isten Bárányának az egyházát, és kevés tagja volt, a sok vízen ülő parázna gonoszsága miatt; mindazonáltal láttam, hogy a Bárány egyháza, akik Isten szentjei voltak, szintén ott voltak az egész föld színén; de birodalmaik a föld színén kicsik voltak, annak a hatalmas paráznának a gonoszsága miatt…” (1Nefi 14:12, Mormon könyve).
Isten parancsából. Örökkévaló fontosságúak. Korábban már írtam arról, hogy miért és mi zajlik benne. Röviden: miattunk, a mi teljes felmagasztosulásunkért.
Minden szavaddal egyetértek, kivéve, hogy a misszionáriusok száma ma Magyarországon olyan 80. Egyébként minden mással egyetértek, elismerem, hogy vannak.
Megosztottad a történetet a mormon misszionáriusokról és a két katolikus ismerősödről. Tudod, nagyot csalódtam bennük, kettejükben, és elítélem azt, hogy nem ítélted el a cselekedetüket, hanem (ítélet hiányában és használt szavaidból ítélve) örültél a végeredmények. Megmagyarázom, miért gondolom így.
A két barátod rögtön átlátta, hogy miért jöttek a mormonok, és vigyorgásukból kiderült, hogy rögtön eldöntötték, hogy ezt az egész helyzetet arra fogják használni, hogy megszégyenítsék ezeket a „szerencsétleneket”, akik Isten szolgái. Kérdem én, hogy aki ilyen sokat tanult Krisztusról, helyesen járt-e el, amikor önnön tudásukat fitogtatva megszégyenítésre törekedtek. Nem az lett volna a helyes megoldás, hogy imádkoznak értük, hogy ne tévelyegjenek (ha már azt feltételezik)? Nem az lett volna a megoldás, hogy elmennek a második mérföldre a szerencsétlenekért, hogy visszavezessék őket? Még csak nem is nekik kellett volna kezdeményezniük, megkeresniük őket, hisz a misszionáriusok jöttek az ajtójukhoz. Nem véletlenül mondta Krisztus:
„Gondoljatok a testvéreitekre úgy, mint magatokra, és legyetek nagyon barátságosak mindegyikükkel…
„És most, testvéreim, a kevélységet illetően szóltam hozzátok; és azok közületek, akik sanyargatjátok a felebarátotokat és üldözitek őt, mert kevélyek vagytok a szívetekben, azon dolgok miatt, melyeket Isten adot nektek (a barátaidnak a tudást adta)…” (Jákób 2:18, 21, Mormon könyve)
A kevélység az alázatosság vagy taníthatóság hiánya. A kevélység egymás ellen és Isten ellen fordítja az embereket. A kevély ember a körülötte lévők fölé helyezi magát, és saját akaratát követi, nem Isten akaratát. Önteltség, irigység, keményszívűség és gőg jellemzi a kevély embert.
„Ó, milyen ravasz a gonosznak terve! Ó, milyen hiúk, gyarlók és balgák az emberek! Mert amikor tanultak, azt gondolják, hogy bölcsek, és nem hallgatnak Isten tanácsára, mert elvetik azt, feltételezvén, hogy tudják ők maguk; bölcsességük tehát balgaság, és nem válik hasznukra. És el fognak veszni.
„De jó tanultnak lenni, ha hallgatnak Isten tanácsaira.” (2Nefi9:28-29, Mormon könyve)
Sajnálom a misszonáriusokat, akik bár teológiailag kevésbé képzettebbek, de nagyobb hitük volt, mint a barátaidnak. Ők eljöttek 2 évre saját pénzen, megtanultak figyelmesnek, kedvesnek és szorgalmasnak lenni (valamennyire), és mégis meg kellett tapasztalniuk a gonoszságot a barátaid viselkedésében. Mégis, jobban sajnálom a két teológus hallgatót, akik a megszerzett tudásuk ellenére tévelyegnek (hacsak nem észlelték hibájukat és tartottak bűnbánatot), mert ha így folytatják, el fognak veszni.
Nem sokat ér a teológiai tanítás, ha ilyen embereket „gyárt” többségében.
Magyarországon nagyjából 80 misszionárius van jelenleg. Az átlag megtérésre nem tudok válaszolni, nem kérdeztem eddig erről senkit. Nem hiszem, hogy 10-nél több lenne.
Igaz, hogy hivatalosan „5 lecke van egy emberre”, de ez azt jelenti, hogy akár több tucat találkozás is lehet. A tanulás egy folyamat, melynek végeredménye a megértés. Senkinek nem célja, hogy ledarálják az anyagot és gyorsan a vízbe nyomják őket. Ezek a misszionáriusok értik, hogy Isten munkája a mi tökéletesítésünk, és ennek érdekében vezetik a tanításokat, hogy bármilyen felmerülő kérdésre időt hagyjanak, hogy megválaszolják.
Miután megkeresztelkedik valaki, Istentől jövő parnacsolatunk van, hogy az úgynevezett gyülekezeti misszionáriusok (azaz olyan magyar egyháztagok, akik a helyi gyülekezethez tartoznak és azzal lettek megbízva, hogy segítsék a misszionáriusok munkáját) újra átbeszéljék a leckéket a frissen megkeresztelkedettel, ezáltal levéve a misszionáriusok válláról a további tanítás terhét és folyamatosan áttéve azt a helyiekre, hogy elősegítsék az új ember integrálódását.
Később, az úgynevezett házitanító (egy a család vagy egyén részére kijelölt ember) fogja havonta meglátogatni és fizikai / lelki segítségnyújtást adni. Ez magában foglal szolgálatot, tanítást, papsági szolgálatot. A célja ezzel Istennek az, hogy senkit ne engedjen el a keresztelkedés után szabadon, hanem mindenki megkapja a segítsgéet minden téren. Plusz az, hogy mi, akik adjuk a segítséget, nőjünk, szolgáljunk, váljunk alázatosabbá és önzetlenebbé stb. Ez Krisztus munkája, tudom!
Nem mondok ellent önmagamnak. A lelki törvények igazak, de földi idő szerinti alkalmazásuk nem minden földi időben helytálló. Izráel népének először a „tejre” volt szükségük, nem a „húsra”. először a szemet szemért volt törvényben, később jöhetett a menj el a második mérfölre törvény is. Lépésről-lépésre, évszázadról-évszázadra fejleszt minket a hitünk erejével párhuzamosan. Amint készek vagyunk, kapunk többet. Hisz Isten munkája az emberiség tökéletesítése.
A testünk szent templom, ami lelki törvény, örök érvényű. Ez azt jelenti, hogy külsőleg tisztán kell tartani, és erkölcsileg is hófehérnek. Ennek érdekében egyszer megtiltja a disznóhús-evést, de engedi az alkoholt (Krisztus maga is bort ivott), később viszont ellenzi az alkohol fogyasztását. (Mi ilyen parancsolat szerint élünk). Nem akarok belemenni ennek orvosi vagy szociális magyarázatába, de hiszem azt, hogy minden kornak külön-külön követelményei voltak arra vonatkozóan, hogy mi az egészséges a testnek, és mi nem.
A négerek sosem voltak diszkriminálva. Csupán Isten úgy látta jobbnak, hogy a rendszer miatt, amiben éltek az 1900-as évek első felében (Dél-Afrikai Köztársaság. Apartheid és más hasonló államok), nagyobb veszélynek lett volna kitéve a földi életük (és ezáltal a földön elnyerhető tapasztalódásuk az idő alatt, amíg élnek), ha engedi nekik, hogy a papság rájuk ruházott hatalma által, az általa elvégzett szertartások által magukra vonják az urlakodó és elnyomó hatalom halálos ítéleteit. 1978-ra lehetővé vált a politikai helyzet enyhülése miatt a papságnak rájuk ruházása. A lelki törvény, ami örök: Isten papsága (hatalma) által teremtettek a világok, és az arra érdemes férfitestvérek elnyerhetik ennek egy részének birtoklását, csakúgy, mint Péter, akire Jézus ruházta rá. A parancsolatot erre (a négerek részére) 1978-ban kaptuk meg, csakúgy, mint a második mérföld törvényt csak Krisztus idejében.
A mormonok betartanak olyan ószövetségi törvényeket, amiket Isten még ma is kér, hogy tartsunk be (így a disznóhús-evést visszavonta, de a lelki törvény még ma is él (a testünk egészsége), ami miatt külön kaptunk a táplálkozásra, időtöltésre vonatkozó időleges parancsolatokat). Sok Ószövetségi parancsolatot betartunk, mint pl. a tízparancsolat. Ha megérted a fenti mintát, akkor megválaszolhatod a saját kérdéseidet a rákról, kagylóról (ezekről nem is tudtam, hogy benne van a Bibliában :) ), körülmetélésről stb. De ha igényled, írd meg, és megválaszolom őket.
Megértem, hogy szeretnéd tartani a kapcsolatot azokkal a misszionáriusokkal, akik kedvesek voltak veled. Én is így vagyok vele. Ámbár az életem annyi elemet tartalmaz, hogy nem tudok mindenkinek válaszolni (ide is csak ritkán tudok feljárni).
Hidd el, nagyon sok dolga van mindegyiküknek, amikor hazatérnek. Azt hiszem, mindenki azt szeretné elsősorban a feleségétől / férjétől, hogy a családra legyen a legnagyobb tekintettel, a munka, kikapcsolódás és barátok csak utána jöhetne. Sok esetben ennek a természetes folyamatnak köszönhető az, hogy ritka a kapcsolattartás a misszió során megismert magyar emberekkel. Nem hiszem, hogy ezt jogunk lenne ellenezni. Megtehetjük, nem tetszhet, de akkor – úgy érzem – mi vagyunk önzőek.
A misszió közben gyengülő figyelemnek is az az oka (miután az illető azt mondta, hogy nem kíván megkeresztelkedni), hogy van sok olyan ember, akiért dolgozniuk kell. Akik hisznek vagy vágynak arra, hogy higgyenek, és mivel a misszionáriusok Istentől jövő elhívással rendelkeznek az Ő munkájára, hát igyekeznek velük foglalkozni. Én láttam olyan lány misszionáriust, akivel alig-alig lehetett barátkozni, mert mindig az érdeklődő életére figyelt, őt szolgálta vagy érte sírt!!! Persze, nem minden misszionráius ilyen, ez igaz.
Légy vele kedves és megértő. Ha nem figyel annyira Rád, akkor értékeld azt, hogy figyel másra. Isten munkáját végzi.
„Isten akkor is megálld téged ha nem tanok szerint élsz és nem parancsolatok szerint jársz. mégpedig egyszerűen azért mert a gyermeke vagy és szeret.”
Igen, vannak olyan áldások, amiket akkor is megkapunk, ha lázadva nem tartjuk be a parancsolatokat. Igaz. Az előző cikkben erről (is) lehet olvasni. Link:
Bocsánat, amiért csak úgy 1 hét elteltével írok, de az előző héten nem voltam gépközelben. Viszont nem felejtettem el, hogy reagáljak néhány hozzászólásra. :) Lehet, hogy már régiek a hozzászólások, de azért mégis válaszolok.
A szeretet soha nem írhatja felül az igazságot, sem az igazság a szeretet. Mindkettőnek megvannak a hatályai és céljai. De olvasd el (vagy bárki, akit érdekel, olvassa el) ezt a cikket, aminek a címe: Szeretet és törvény (Dallin H. Oaks, 2009. októberi Általános Konferencia). link:
oké, jogos. A spanyol keresztelési gyakorlatot valóban nem ismerem bár volt alkalmam megismerkedni a spanyol katolicizmus jelenlegi állapotával :-)
viszont tudtommal ha a keresztelés az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében történik, akkor az a keresztelés katolikus szempontból érvényes. Ezért az a katolikus pap aki nem fogadja el a református, evangélikus, ortodox! keresztelést, az hibázik. És ugyanígy el kellene h fogadja a baptista és hgy-és keresztelőt is mivel ott is a Szentháromság nevében történik a keresztelés.
Viszont az a katolikus pap aki elfogadja a mormon keresztelőt... na azt meg nem is értem...
